|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*A doki csak megsimogatta Max fejét* - Én nagyon is akarom Max... minden vágyam jelen pillanatban az hogy veled töltsem az éjszakát.... *suttogta a srác fülébe és a falnak préselte... akarom mindened.. a tested, a szíved, a lelked... add nekem magad... *letérdelt a fiúelé és elkezdte kigombolni a fiú nadrágját* - Most csak élvezd a pillanatot, ne gondolj semmi másra...
|
*Mikor megérkeztek a villa kapujába, Max megállt az ajtóban, és nekitámasztotta magát, majd a férfit szorosan magához húzta.*-Doki csak akkor akarom, hogy ez megtörténjen, ha te is ezt akarod, mert ugyebnár én ezt nem akarom erőltetni.*Közben már alig bírt magával, és a férfit a mellkhasán simogatta az inggombjait ki gombolgatva.* - De csendben legyünk, nem akarom, hogy a bátyám szolgái, meglássanak minket, mert magyarázkodni egyáltalán nem lesz kedvem holnap.
|
* Max miután tetőtöl talpig felöltözött, kezdett türelmetlen lenni. Kis időre rá megjelent a testvére, kis résnyire nyitotta az ajtaját, és bedugta a fejét, Max ezen meg is lepődött, mivel ilyet a bátyja még nem csinált. - Indulunk, lent megvárlak tieteket a kocsinál.* mondta, majd el is tünt mire észbe kaptak.*
/Folyt köv: Luxus hotel./ |
- Nem mondtam azt hogy nem éltem azokból... *segít közben felöltözni Maxnek ha az hagyja* - De most valahogy ez más, úgy érzem mindig melletted kell hogy legyek, hogy meghalnék ha azt mondanád ez csak egy alkalomra szól.. *súgja gyengéden a fülébe, s közben végig húz a gerincén* - Ha jobban leszel igérem nem hagyok ki egyetlen pillanatot sem.. *mosolyog rá*
|
- Hm nem értelek, egyszer te ajánlod fel magad nekem, most meg ellöksz magadtól. De mindegy akkor majd a buli utánra hagyom a dolgot, ezen nem vitatkozom veled.* lassan nekiált felöltözni*- doki, viszont egyet nem értek, ha eddig sem az alkalmi kapcsolatokból éltél, akkor miért feküdtél össze a bátyámmal?.* kérdi miközben az ingje gombjait bizergálja.*
|
*A férfi viszont megfogja a fiú kezét és eltolja magától gyengéden*- Sajnálom, de jelen pillanatban beteg vagy, ha itt most nekikezdenénk bárminek még mielőtt jobban lennél, akkor valószínüleg belehalnál...de majd ha felépülsz... bármi lehetséges... én is nagyon kívánlak téged Max... de most türelmesnek kell lennünk, tudod? Nem szabad kapkodnunk az egészséged fontosabb...
|
- Csak kíváncsi lettem volna, hogy tényleg olyan jó e mint ahogy azt állítja. Tudod féltékeny rád, mert végre találtam valakit, és ez bosszantja őt, de engem nem érdekel, csak te.* Benyúl a férfi ingje alá, és simogatni kezdi a férfi melkhasát.* - Tudod doki, nagyon szexi vagy, és megmondom neked őszintén, hogy örülten kívánlak.*Súgja a fülébe*
|
*Az orvos pedig óvatosan bekúszik a férfi mellé* - Miért beszéljünk most a bátyádról...? amúgy meg már nemis nagyon emlékszem rá... miért? ha arra célzol akkor nem foglak összehasonlítgatni vele érted? *kicsit jobban a férfihez bújt, és magához húzta* - Hét igen... dehát én meleg vagyok... először mondjuk nem voltam az még barátnőm is volt... aztán valahogy így alakult.... gondolom te se csak velem akarod ezt először megtenni.. vagy tévednék?
|
- Ráérek időm mint a tenger, csak a fájdalmaimat enyhítse.*Veszi be a gyógszert ahogy megkapja* - Doki te vagy a megmentőm mondtam már? Azért örülök, hogy....öhm szóval érte, hogy a férfiakhoz vonzódsz, mert, ha heteró voltnál, nem biztos, hogy ki mertem volna kezdeni veled.* Fekszik le az ágyra* - Doki nem próbálod ki az ágyamat? Gyere feküdj ide mellém, van mit megbeszélnünk, volna pár kérdésem, az első pl, hogy, a bátyó milyen volt az ágyban?* Várja, hogy a doki lefeküdjön mellé, mert érezni akarja a férfi testét.*
|
- Oké ígérem... *paskolja meg a fejét* - Lássuk csak... hát... *a táskájába nyúl és előhalászik belőle egy gyógyszert* - Tessék.... de ez nem fog mindjárt hatni... *hoz vizet is ami beletelik pár percbe* - Olyan... húsz perc... de még mindig jobb mint a semmi...
|
- Ahj nem kell ezt.* állítja fel a földröl a férfit.* - Csak ígérd meg, hogy többé nem titkolsz el előlem semmit, mindenről tudni akarok, legyen az bármennyire is fájdalmas, rendben?* Max gyengesége alábbhagyott, és kezdett jobban lenni, bár még a látása kissé homályos volt.* - Hoztál magaddal valami bogyót ami felráz engem a bulira doki?
|
- Nananana elég legyen ebből a viselkedésből... *nem engedi felkelni* - Egy alkalmi szexkapcsolat volt a mi együttlétünk Shannal és már vagy 5 éve ennek azóta nem is láttam, mit szeretnél? boruljak térdre előtted hogy megbocsáss? *és letérdel* - Mert akkor kérlek bocsáss meg... tudom hogy aljas dolog volt hogy nem szóltam érte de nem akarom hogy úgy tekints rám mint valamiféle szörnyre aki este kibújik az ágyad alól...
|
-Ha tudnálad gyűlölni, akkor most nem lennénk itt, előbb esnék össze az utcán, minthogy te hozhass haza.* Max hagyta magát, meg különben sem volt sok ereje hozzá, hogy ellenkezzen.* - Fáradt vagyok, iszonyú fáradt, de mindenképp el akarok menni arra a bulira a bátyámmal. Megtennéd nekem, hogy kikészítesz a szekrényből nekem pár ruhát? Valami szexit.* kacsint a férfira*- Ja, és szólhatnál a bátyámnak, vagyis ne inkább ne, jobb ha ti ketten nem kerültök kettesbe, majd inkább én. *Valahogy megpróbál az ajtóhoz tántorogni, ha a doki hagyja.*
|
- Sok éve volt már... azért nem szóltam hogy ne érezd magad rossul ettől... tudom hogy mások vagytok ezt nem kell hangoztatnod, tudom milyen Shan és én nem hozzá mérlek... *nyomja vissza gyengéden Maxet bár az magától is vissza esik* - Sajnálom hogy ha ez miatt azt érzed az érzéseim hamisak... de nem vagyok hibátlan... csakis a te érdekedben nem szóltam... és remélem mebocsájtasz miatta... *hajolt közel a férfihez*
|
Mi?? kavartál a bátyámmal, és ezt eddig titkoltad?Ezt nem hiszem el, már megint hinni akartam a kapcsolatunkban! Mindíg sikerül bizonyítanod, valamivel, hogy ez halálra van ítélve.* Max olyan dühös lett, hogy legszívesebben hozzá vágott volna valamit a dokihoz.* - Figyelj!* Próbált mély levegőt venni evvel nyugtatni magát.*- A bátyám, és én két különböző lélek vagyunk, ő meg az aggódás két különböző kategória, én ismerem a bátyámat, de téged félre ismertelek....*Megpróbált felálni az ágyról, de vissza esett*
|
- Rendben nyugodj le... szóval csak arról van szó hogy Shan és én egyszer régen... pár éve már voltunk együtt, jártunk és persze ebbe beletartozott a szeretkezés is... mit mondhatnék hát... ismertem őt már akkor amikor bemutattál neki, tudom milyen ő... de ne aggódj semmit sem mondtam el neki, hiába kérdezősködött, viszont úgy gondolom hogy tényleg aggódik miattad...
*Shan eközben készülődni kezd, inézi magának az esti ruháját és már kezd éhes is lenni*
|
- Mit mit, kell elmondanod nekem?* látta a férfi tekintetében a kétségbe esést, de tudni szerette volna mi volt az amire a bátyja célzott.* - Kérlek ne titkolózz előttem, tudod nagyon jól, hogy én bízom benned, és nincs semmi olyan dolog ami szét választhat minket már, de engem válaszottál még ígyis, hát viselned kell a következményét, ami avval jár, hogy makacs vagyok, szóval...mesélj.* kérleli a dokit.*
|
- Hát rendben... de akkor pihend ki magad... nem szeretném ha összeesnél ott... az senkinek sem tenne jót... rendben lesz Julius? *kérdi, és felé néz, Julius bólint*
- Vigyázok rá...
- Helyes... amúgy tőlem elmondhatod neki... *céloz arra hogy ők régen együtt voltak, de ezt még Julius nem akarta közölni Maxel, mégis SHan valahogy mindig kifog rajta, a hosszú hajú férfi távozik a helységből*
|
- Semmi bajom bátyó, csak egy kis baleset történt a gyógyszertárba menet, megcsúsztma a lépcsőn, és bevágtam a fejem, hátul, és a doki azt mondja agyrázkódásom van, de csak enyhe, szóval nem kell aggóni.* Látja ahogy aggódik érte a bátyja a szemek mindíg mindent elárulnak.* - Este mehetnénk ketten veled? Nem bánnád?
|
- Áhh Julius... te itt? *kérdi amint megpillantja őt, valahogy nem tetszik neki hogy Max az ágyban fekszik* - Mi történt? *kérdi rémülten, a doki szóra nyitná száját de Shan leinti, Maxtől akarja tudni* - Nem miattam van ugye? *szemei aggodalommal teliek, de nem képes mást kinyögni, Julius egyszer őt egyszer pedig Maxet fürkészi*
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
