|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Csak egy kutyalény... nem tudom hogyan de itt termet... valakit éretesíteni szeretnék a dolgoról, nem olyan mint Markus... azt hiszem még beszélni sem tud... ne aggódj veled nics semmi baj... *nyugtatja mielőtt még Toku ezen kezdene el rágódni* - Úgy látom sebes az oldala, csupa vér mindenhol talán orvos kellene...
 |
Kis késedelemmel, de Rolcas megjelenik, így Okuo nem fog gyanút. Azonban a fiú úgy kezdi, van egy kis gond, erre megijed. Gyorsan kitörli a könnyeket a szeméből. - Mi? - kérdezi rekedten. Próbálna feltápászkodni, de visszarogyik a földre, így csak néz a srácra és nem tudja, mitévő legyen. Ha menekülnie kell, egyszerűen képtelen rá, gyenge a teste, fáj a lelke. De meg kellene tennie, hiszen akkor Rolcast is bajba sodorja.
|
*Persze ROlcas nem hallja a félvért, mert ő a házban van már, de Toku miatt is kezd aggódni.... így tehát kislisszol a szobából a kutyát pedig közben sikerül elzárni a fürdőbe, gyorsan indul meg Toku felé majd nyílik az ajtó és Rolcas tekintete Tokuéba fúródik* - Van egy kis gond... de ne aggódj, megoldom rendben? Te csak pihenj oké? *megy fel azért hozzá, hogy meggyőzödhessen arról a félvér, minden rendben van* - Nincs szkséged valamire? *kérdi azért... persze eközben Fang szépen kidekorálja vérével a fürdőt és persze karmaival, nagyon meg van ijedve*
|
Kezd Okuo megnyugodni. A lelkében nem csökken az űr, a fájdalom, de legalább már nem rázza a hideg, nem csorog úgy a könnye, nem érzi testén az égés fájdalmát és azt a hatalmas szégyent. Fülel, a fülei rebegnek, de persze most sem hall semmit, mint mindig. Kénytelen felnézni, de a szoba még mindig üres. - Rolcas? - kérdezi félhangosan, hátha a fiú hallótávolságon belül van.
|
*Rolcas valahogy hátrébb lépdel és bemegy a házba, gyorsan magához vesz valami felvágottat és avval megy ki újra, a kutyalény közben szimatolgat és amikor a fiú megint megjelenik, ismét morog rá, viszont amint ételt lát nála, odasomfordál és ahogy Rolcas leteszi neki, ő azonnal befalja* - Micsoda kutya... gyere szépen... *hívja be a házba, de persze mivel máshogy nem megy étellel próbálkozik, amint beér az albínó a fú becsukja az ajtót, a kutya ettől megijed, kiutat akar keresni de nem talál, így sokmindent lever a helyéről, Rolcas pedig megpróbálja fékezni de az nem hallgat rá, vér cseppen a padlóra, a kutya túlerőlteti magát, majd elfekszik és nyaldosni kezdi a sebét mintha semmi sem történt volna pár perce* - Jólvan semmi baj... megnézem a sebed oké? Nem akarlak bántani... *de amint közelebb megy, a kutya vicsorog* - Na most mit csináljak veled ha...? Most jól jönne Markus segítsége... *mondja félhangosan*
|
Okuonak most nem tűnik fel az idő, még emésztgeti az átélteket. Most először volt képes szembe nézni a történtekkel. Szorosabbra húzza össze magát, szemeiből mér peregnek a könnyek. Mélységesen megalázottnak, elveszettnek és kiábrándultnak érzi magát. Nem is érti, hogy nem pusztult el, annyi sebből vérzett és annyi minden fájt neki. Nem tudja már azt sem, van-e értelme az életének. Persze Rolcas nagyon szereti őt, s ő is a fiút, de... ez elég?
|
*Rolcas viszont sokáig elmarad, talán túl sokáig is, ugyanis egy kutyalény állja el az útját, egy fehér borzas, piros szemű kutyalény... oldala véres, teste oly furcsa hogy Rolcas lebénul a látványától, nem tűnik ellenségesnek a kinézete, de a testtartása és a morgása mást sugall, körbe járja a fiút, vicsorít és szagolgatja őt, Rolcas mozdulni sem mer a félelemtől.. majd valahogy meginog és mégis hátralép, hogy megtartsa magát mégegyet lép, a kutyalény megijed és elbújik a fa mögött, onnan sandít ki, a fiú megérti, hogy nagyon fél, s azért akar támadni mert ezt érzi az egyetlen lehetséges útnak... a mozgása nem emberi hanem kutyáéhoz hasonlít, emberi hangja sincs, kutyaként vakkant, nem tanították meg beszélni* - Szia... *néz a kutya felé és letérdel*- Nyugalom, nem akarlak bántani.... *nyújtja felé a kezét de az megijed és a srác felé kap, aki elrántja a kezét* - Nincs semmi baj... bántottak?
|
Mire Rolcas visszaér, Okuo kiborultan ücsörög a földön. Leírta, amit le akart. Mindent, ami történt vele. Azt, ahogy fogadták, azzal a jeges levegővel, azzal a vészjóslással. Ahogy Shen végigrángatta őt a lakáson, be a szobájába. Égett a kandalló, a szoba falaihoz volt minden tolva, mintha előkészítették volna a terepet. A párbeszédből kiderül, ahogy lassan sarokba szorította őt a szavaival a férfi. Okuo mindenre pontosan emlékszik, holott a döbbenet, az a rettenetes pillanat, amikor megértette, hogy nagybátyja nem csak a sikerek miatt, melyeket Okuo által szerez, de a beteges vágyai miatt is fogva tartja őt és egyre nehezebben viseli a távolmaradásait, egyre féltékenyebb és őrültebb tőlük. Részletesen leírja, ahogy megközelítette őt a férfi, s ahogy visszautasította. S ebből lett a baj, nem csak azért büntette őt meg, mert ellent mondott neki, mert nem volt hajlandó rá hallgatni, hanem azért is, mert visszautasította. Taglalja, ahogy Markus engedelmesen lefogja, tartja, forgatja, azokat a furcsa dolgokat, amiket mondott neki. És... részletesen leírja, hogyan szerezte azt a sok égési sérülést a testére, s azt a szégyent, amit a nagybátyja okozott neki. A saját nagybátyja, akivel hasonló vér folyik az ereikben. A füzetet, mint szabad prédát, ott hagyja, hogy ha akarja, Rolcas elolvashatja, de ő most már nem tud rá sem nézni. Összekuporodik.
|
*Mivel Rolcas közben zenét hallgat és belemerül az internet világába, nem hallja meg Tokut, sőt azt sem veszi észre, amit csinál, vagy a füzet puffanását... csak akkor látja meg a félvér könnyeit is amikor leteszi kicsit a gépét, és a zenét is kikapcsolja, mégsem szól Tokuhoz, nem zavarja meg, azt kérte tőle, hogy ne tegye, így inkább lecsukja a kis gépet és megindul lefelé úgy tervezi hogy hoz fel egy kis innivalót*
|
Okuo aztán egy óra múlva fura dolgokat kezd csinálni. Addig is grimaszolt, mocorgott, de most mintha révbe esne, rángani kezd. Leír pár sort, utána visszaesik ebbe az állapotba. Kezei felemelkednek, mintha eltolna magától valakit, szemei összeszorulnak. Úgy fest, már nem tud kijönni ebből az állapotból, a lélegzete felgyorsul, az arca tömör kínlódást tükröz. A mozdulatai baljóslatról árulkodnak, s apró nyögések, nyüszítés tör fel a torkából. Akadozik a lélegzete, szabálytalan és szapora, feje ide-oda rángatózik, kezei görcsösen kapaszkodnak valamibe a levegőben. Aztán könnyek törnek fel a szeméből és öntudatlanul ficánkol, néha felkiált. A füzet kiesik az öléből, a benne foglaltak pedig egyértelműen annak a büntetésnek az emlékeit idézik fel, amiről Rolcasnak nem beszélt, a fiú csak a durva jeleit láthatja a félvéren.
|
*Rolcas persze ezek után már nem zavarja a macskát, pár percig még nézegeti őt, majd lemegy a laptopjáért s felcipeli, ő azon kezd el ügyködni, dolgozgatni, ő is belemerül, de persze ő egészen másba*
|
Biccent Rolcasnak, természetesen felmegy vele a faházba. Nehézkesen mozog még mindig, húzódik a bőre, majd bepisil, ahogy mászik felfele a kisházba, de ki kell bírnia. Mocorog benne az ihlet, egyszerűen képtelen nem arra gondolni, hogy most írnia KELL. Amint felér és elhelyezkedik, még egy utolsót pillant a fiúra, egy amolyan köszönetfélét, aztán belekezd. Elködösül szinte a tekintete, belebújik a füzetbe, serceg a toll, fülei pedig ide-oda mozognak. Nem hall persze még mindig egyetlen árva hangot sem, de a koncentráció előcsalja belőle ezeket az oly természetes mozdulatokat.
|
*Rolcas viszont nem hagyja írni Okuot, mielőtt még heves írásba kezdene a félvér gyorsan ír valamit és oda nyomja neki* "Rendben, nem akarlak zavarni, de fel kellene mennünk a faházba... a szüleim lehet hogy nemsokára hazaérnek... rendben? Utána írhatsz ameddig csak akarsz, nem bánom..." *adja oda neki még mielőtt annyira belekezdene az írásba hogy ne lehessen leállítani*
|
Okuo elgondolkodón nézi Rolcast, amint ír. Azon gondolkodik, képes lenne-e szembeszállni Markusszal, ha az a fiú ellen fordulna. A szíven azonnal heves igenlésbe kezd, de megszólal a félelem is. Retteg a kutyától, a harapásától, a felemás szemeitől, az erős kezeitől, a rejtett erejétől. Tart tőle, hogy ugyanúgy megbénulna, ugyanúgy képtelen lenne levenni a tekintetét vicsoráról, mint korábban. Megborzong. Csak arra eszmél fel, hogy visszakapta a füzetet. "Nagyon észnél kell lennünk." - írja le, s eszébe jut Abett. Korábban mindig csak őt tudta küldeni a férfi, s most nyelve híján nem fog tudni beszélni. S valószínűleg idővel az életétől is megfosztja Markus, ha másképp próbálja lekommunikálni Shennek, hogy ő hol rejtőzik. Fülei szétcsapódnak erre a gondolatra. "Nekem te vagy a fontos." Kihagy egy kis helyet, mintha szünetet tartana. "Rolcas... nekem most... írnom kell. Elkezdett megformálódni bennem egy... történet. Lehet, hogy közben... furcsa dolgokat fogok csinálni, de te ne törődj vele, belül át kell élnem mindent, hogy le tudjam írni, hihetően adhassam át az olvasómnak." Eztán átnyújtja a füzetet Rolcasnak, reméli, utoljára, hogy aztán egy másikba merülve nekikezdjen az alkotásnak.
|
*Rolcas elveszi a füzetecskét, most ő sem beszél, inkább magához ragad egy tollat és írni kezd* "Én nem értek az ilyesmihez... gondoltam arra, hogy Shen küldte ide amikor először jött ide, de aztán rájöttem, hogy önszántából... nem tudok a terveiről, vagy arról ami benne zajlik, de igazából a legnagyobb baj az hogy nem ismerem se az embereket, se a macskalényeket, sőt még a kutyalényeket sem, tapasztaltam ezt azt de mindig igyekeztem elzárkózni... mindenesetre jobb lesz akkor ha nem dühítjük magunkra... nekem te vagy a fontos Toku, azt szeretném ha biztonságban lennél..." adja vissza a füzetet amúgy ha nem akarsz beszélni ezekről a dolgokról akkor nem kell....*
|
Okuot rettenetesen rosszul érinti, hogy Rolcas nem válaszol neki. Úgy érzi egy pillanat múlva már, hogy fel tudna robbanni. Félti a fiút és az egyszerűen úgy fest, nem akarja komolyan venni a rá leselkedő veszélyt. Lemászik az ágyról és közelebb araszol a sráchoz, ám ekkor az elé teríti elé a tárgyat és ő megbabonázva néz le rá. Amint tudja, nagyon óvatosan a kezébe veszi. A fájdalom most mit sem számít. Persze felpillant és akkor megszólal Rolcas, így elcsípi, amit mond. Megválik a könyvecskétől, s előveszi a füzetét. "Azt hiszem, Markus ahhoz hűséges, akit ő választ. Most te lettél ez a személy. Amíg nem ártasz neki, szereted, szolgál téged kérés nélkül. Hát nem érted? Nem azért hozott engem ide, mert olyan rendes akart lenni velem! Miattad. Még nem tudom pontosan, mi mozgatja őt, s nevezz őrültnek vagy üldözési mániásnak, de én központi szerepet játszom a tervében! Egy kutyalény sosem lehet egy macskalény barátja, hiszen ősidők óta ellenségek." Megmutatja a füzetkét, az utolsó kérdést kihagyja, mintha nem is látta volna. Süketet játszik.
|
- szia... *int a kuyalénynek, majd elolvassa amit a macskalény írt neki, de mit sme szólva pakolászni kezd a szekrényében, mindneféle holmi elő kerül onnan, még olyanok is amik nem éppen szekrénybe valók, és a végén végül Rolcas megtalálja amit keresett, kiteríti Toku elé, majd felnyitja a könyvet* - A kutyalények az ősellenségeink, mindent leromboltak ami csak útjukat állta, de a természet és saját erőink felhasználásával végül sikerült őket háttérbe szorítanunk, még sem vagyunk biztonságban, egy új faj is betette a lábát a mi földünkre... úgy nevezik magukat, hogy emberek... nincsenek macskafüleik és macskafarkuk... talán beteljesül Yahto jóslata? úgy érzem még bajt hozhat ránk, de egyenlőre megpróbálunk együtt élni velük... *nyújtja oda a könyvecskét* - Azt hiszem ez valami naplóféle lehet, úgy vezeti le legalábbis az eseményeket... *mondja aztán a témához is hozzászól* - De neki nem én vagyok a gazdája... nem kell engem szolgálnia... nem kértem erre... figyelj Toku nem akarod elmondani, hogy mi történt?
|
Markusnak rosszul esik, hogy Rolcas kiteszi őt, de ez nem látszik rajta, udvariasan fejet hajt, majd elindul az ajtó irányába. - Ne aggódj, nagyon vigyázok. - ígéri. Az ő hátán is csattanna az ostor, ha megtalálnák Okuot. - Szervusztok. - köszön el, még biccent is a macskának, de az fel sem néz a papírból.
A félvér odatartja a füzetet Rolcasnak. "Ne bízz meg benne! Láthattad, hogy hiába hűséges állat, a saját gazdáját elárulja. Kitépte Abett nyelvét és ugyanilyen könnyen képes bármelyik másik macskalénnyel is elbánni. Jelenleg te vagy neki az, akit szolgálni akar, de ha csalódik benned, ellened fog fordulni és akkor én sem tudlak megvédeni a bosszújától. Ez a lény lehet, hogy az emberek szemében sokkal emberibb, s valóban az, kevesebb benne az ösztön, mint egy macskalényben, de sokkal több benne az a fajta hirtelenharagúság és gyűlöletképesség, amely egy macskalényben. Hiába történt akármi, Shent ettől még nem gyűlölöm, mert tudom, hogy a gyűlölet szétszedi a lelkem, megeszi a szívem és idővel szeretni sem leszek később képes. Markus ezzel szemben olyan vad gyűlölettel tud már csak nézni is, amitől ösztönösen félnek. Nem véletlenül kerülik a macskalények. Sőt! Az ember nem tudja még, de a kutyalényekkel nem a tökéletes szolgákat teremtette meg, hanem a legvadabb rémálmát. A macskák legnagyobb ellenségét, melyek behízelgik majd az emberek szívébe magukat, aztán mire észbe kap az ember, a macskalények és a kutyalények már harcolnak a feje felett. Ugyanúgy, ahogy az őseink. Ugyanolyan végzetes ez, mint a halál. Az ember téved, ha azt hiszi, tudja, mit szabadított magára, amikor ide jött. És téved akkor is, amikor bármely őslényről azt hiszi, hogy szelídíthető."
|
- Köszi... *monjda Marcusnak a bíztatásért, de aztán Toku nagyon meglepi őt, pár pillanatig nem is szólal meg* - Azt hiszem jobb lesz ha mész, még nagyon zaklatott... de... gyere nyugodtan máskor is... csak figyelj arra, hogy ne kövessenek, az nem lenne jó... *mondja komolyan* - én tényleg nagyon hálás vagyok... *teszi hozzá őszintén majd kitárja az ajtót* - Vigyázz magadra...*kéri*
|
Egyetért Rolcasszal. Valóban lassan gyógyul, lassabban, mint kellene. De ő tudja, hogy olyan mély lelki törést élt át, ami indokolja akár azt is, hogy ne gyógyuljon meg. Okuo mégis megteszi, mert erősnek kell lennie, a fiú miatt is. Most már nem engedheti, hogy kiszolgálja őt az élet, vége a művész létnek, a lazaságnak, valójában majdnem mindennek.
- Ne aggódj, hamar belejössz majd. - bíztatja Rolcast, s finoman hátba veregeti. A kandúr nem tűr tovább, leteszi a füzetkéjét és a tollat, majd feláll és lök egyet a kutyalényen. Marcus persze csodálkozik a gesztuson, de amint mutatóujjával kérlelhetetlenül az ajtóra mutat a félvér, megérti, hogy mit akar. - Ha Rolcas engem erre kér, elmegyek. - mondja neki komolyan. Okuo nem akarja, hogy a fiú ezen görcsöljön, inkább visszaül az ágyra és írni kezd.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
