|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
~ Testvérek? Tehát ezért... *mézi a párost, nem tusja elképzelni, hogy mit csinálnak, de a botra támaszkodva kisétál az ajtóig, ott pedig megkapaszkodik az ajtófélfában, nem mer rákérdezni, hogy mit csinálnak, csak megkövülten áll, talán lélegezni is elfelejt*
|
-Itthon.. ez volna az otthon? *néz a szeme sarkából Ranra a fekete árny. *-Na jó, lásd milyen jó testvéred vagyok.. vagyis voltam *pillant most a lány szemeibe* - lódulj *morran Rishibire, aki még mindig megkövülten néz maga elé. A lökésre megered, szaporán szedi ólomlábait, lélegzete szaggatott lassúvá válik. A két macska kisétál a hóba.* -Neked nincs deja voud? * kérdi Ash, a nő feltekint. Arcán torz mosoly jelenik meg. Bólint. A nőstény félig letérdel, mintha imába akarna fogni.* - csak a sátán aki parancsol *sziszegi a gesztusra a fekete, mire a lány lehajtja fejét.*
 
|
*Ran tényleg felnyitja a szemeit, de jelen pillanatban nem képes arra, hogy lerohanjon megnézni ki az, viszont apja régi botját magához véve megindul lefelé, nagyon lassan tud csak közlekedni vele, a sebe még rettenetesen fáj és jobb lábát is nehezen emeli, de lassan a szeme elé tárul a két lény látványa* - Üdv itthon... *mondja azt án kicsit az ajkaiba harap, s megkapaszkodik az ajtófélfában, semmit sem hallott a beszélgetésből, de tekintete most csak a feketeséget kémleli*
|
*Ran álmát valószínűleg egy velőtrázó sikítás töri ketté. Ezután élénk, vészjóslóan ideges magyarázás, vad dörmögés zaja hallatszott a kis házba, két árny pedig végigsiklott a fehérre meszelt falon. Az egyik azonban meg-megelőzte a másikat, s így a küszöbre ugrott a nőstény még Ashita előtt.* - Csak a testemen át *morrant a feketére, mint egy tüzes kicsi hárpia, farka sebesen csattog a levegőben, karjával a falhoz simul, hogy a férfiú semmiképp ne juthassék be. * -tudod mit? *kérdi Rishibi reményteljesen, mintegy utolsó szalmaszálba kapva* - alku.. fogadj el engem cserébe.. de hagyd őt.. * rekedten préseli ajkai közt a szavakat, szemét zavartan a padlóra szegezi * -vele..még.. boldog lehetsz.. *lassan elhomályosul tekintete, s ahogy felfogja, mit mondott, a padlóra rogy. Nem visszakozik, csak üvegesen bámul a semmibe. A fekete komoran végigméri őt. A szobába nem pillog be, túl csábító a nőnek ez az ajánlata..tálcán utazó sültgalamb.. milyen kihagyhatatlan is az..!*
|
*Ran fáradt és meggyötört, ezért sokáig lszik... az álmok egészen mélyre rántják, s közben nem gondol arra, hogy az ajtót teljesen nyitva felejtette, hogy nem nézett körbe a házban, hogy biztonságos e... hogy csak egy nadrágot húzott magára és felső teste teljesen meztelen maradt, hogy a sebei kezdenek elfertőződni...
|
*A kandúr még elidőzik a szemétdombon. Csendben fürkészi megfejthetetlen tekintete a tájat, aztán mintha jelt kapna, lehuppan a fáról.*
*Összemosódott sziluett bontakozik ki a kupacok közül, sietve közeledik Ashitához.* -Micsoda romantikus hely. Rád vall.*jegyzi meg epésen az ismeretlen ismerős, bordáira teszi kezét, úgy zihál. Látszik, egészen ezidáig futott. * -Azt rebesgették, meglógtál *mondja kihívóan, amint levegőhöz jutott.*- Már azt hinné az ember, elszöksz kettesben andalogni.. a.. gazdáddal *vigyorogja Rishibi*
-Eressz utamra *löki félre a kandúr a törékeny nőstényt, amint az útját állja. Rishibi persze nem tágít.*
- Nem..! Láttam a fiút elmenni.. nem hagyom hogy elcseszd! *szegezi villámló szemeit a vörös tekintetbe.*
-Azt akarod, hogy kövessem? *kérdi édesdeden a lányt, mire az bátortalanul bólint.* -Jó. Nekem is az volt a tervem *közli szárazon, mire a lány ismét elébe ugrik.* -döntsd már el, mit akarsz! *mordul rá. Rishibi némán fohászkodik, mégis, tehetetlen az elemetáris erejű kandúrral szemben.* - Úgy csinálsz, mintha elfelekdeztél volna róla.. pedig tudhatnád, hogy én nem tudok.. folyamatosan azt élem.. és kapom az irányítást.. az újabb jeleket.. és ennek a játsszmának vége *egy utolsó mozdulattal eltaszítja a lányt, az egyensúlyát vesztve bukik egy rakás hulldék közé. Ashita pedig sebes léptekkel megindul a Thasikana házhoz.*
|
*Követi a triót, csendben halad mellettük, kezei közt a zsák füle rojtosodik.* -külön szobák..*mosolyodik el kéjesen a gondolatra* -valóban.. láthatólag jól megterveztétek *jegyzi meg már előre tomboló belső örömmel, amint megidézi a "külöm szobákban" lezajló eseményeket..az út további részét ebben a mámoros állapotban tezi meg, bár mozdulatai még ugyanolyan jegesek..belül már lángra gyúlt.*
/Folyt.köv.: telephely/
|
- Nos igen, mártól már nem az... rendben... *mondja majd a két emberke bekerül az álcázott zsákokba, Ran mostmár dühös szemekel mered Ashre, de meg sem nyikkan* - Nos akkor indulhatunk... *adja ki az utasítást majd elindulnak vissza a telep felé* - Ha akarsz majd vele kettesben tölteni egy kis időt vannak külön szobák... mikre nem gondolnak az emberek amíg nem róluk van szó nem igaz? *vette fel kapucniját*
 
/Folyt.köv.: telephely/ |
*Türelmesen hallgatja a szürke macskát, igzán mindent rábíz, amíg az élete nem forog kockán..füle meg sem biccen a sikításra..vörös szeme a fiút pásztázza, lelkiismerete nem csorbult, ő többször szólt már Rannak a mivoltáról, s a fiú mit sem törődött vele.. hát tapasztalja saját bőrén!..* - mi voltunk az első ház? * kérdi míg a zsákos akciót szemléli* - nem a gazdám *fordult most Shiki felé* -de igen, viszem.. külön élvezet lesz..
|
*Ran abban a pillanatban kövé dermedt, mér meg sem próbált kiszabadulni, megértette mit is jelentett az, hogy Ash egy démon... de még milyen démon...* - Menjetek kerítsétek elő a nőt... *szólt a másik kettőnnek, azok biccentettek, s pár perc múlva egy elfolytott kiálltást lehetett csak hallani* - Remek... no... *elővett két nagyobb zsákot* - Ezekben majd kaptok levegőt... amíg kiérünk a telepre... egyenlőre csak házanként haladunk... *mondta a fekete kandúr felé fordulva* - A nevem Shiki amúgy... én vagyok az akció vezetője... örülök, hogy már vártál ránk... mindig öröm ilyemsit hallani... *Avval visszahúzta akapucniját* - Akarod vinni a gazdád vagy az embereimre bízod? *érdeklődött*
|
*A macska arckifejezése mit sem változott. Hidegen nézte Shikit, majd vergődő gazdájára pillantott. Semmi könyörület nem díszelgett szemében, ugyanolyan fagyos és kifejezéstelen volt, mint mindig, azonban mikor újra a szürke cirmosra nézett, démoni mosoly játszadozott ajkain* - már vártam, hogy jöjjetek *felelte elégedetten, s egyetértőn biccentett a kandúrnak az egyértelmű kérdésre.*
|
- Áhh meg is vagy... *nézett a mackalényre és levette a csukját ami takarta az arcát* - Eljött az idő, hogy szabad légy.... és csak egy kérdést teszek fel... velünk vagy... vagy ellenünk? *nevetett Ashre a kandúr, Ran közben próbált kiszabadulni de mozgolódásának csak az lett a vége, hogy felsértették a kezét a kötelek...
|
*A kandúr a csengetésre már fordul is vissza. Ran megelőzi, így lassít léptein, s a fal rejtekéből hallja beszédüket. Végigfut a hátán egy különös felismerés, mikor hallja Shikit beszélni. Mintha egy összekötő kapocs működne a macskák közt.. szíve nagyot dobban, némán, mozdulatlanul hallgatja az eseményeket..hallja gazdáját puffani a földön, előlép, mostmár nyíltan szemléli a megkötözést. Az idegen macskákat is szemügyre veszi, furcsa érzést kelt benne a vezér személye.*
|
Gyere csak be... *invitálta* - Köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy rám is gondoltál... *mosolygott fásultan Ran anyukája Ashre majd engedte menni*
*Az első ház amit Shiki megpillantott Ranék háza volt, senki sem kérdezgette őket hiszen Shiki el volt takarva és a többiek is álruhával rendelkeztek... a kandúr becsengetett, Ran nyitott ajtót* - Ümm segíthetek valamiben? *nézett a jövevényekre*
- Igen uram... mi... kutatást végzünk szeretnénk tudni mennyien tartózkodnak a házban, illetve a macskalények száma mennyi...
- Ohh hát.... Én az édesanyámmal és a macskalényemmel élek, édesapám nemréf halt meg...
- Részvétem... *mondta Shiki*
- Köszönöm... segíthetek még valamiben? *érdklődött*
- Igen... még valami... *aztán a macska hírtelen meglökte Rant, aki puffant a földön, s beengedte a másik két macskát, mindkettő kandúr volt* - Kötözzétek meg... *adta ki parancsba, s a kettő máris cselekedett, Rannak megszólalni sem volt ideje, a száját is bekötötték*
|
-Ahogy óhajtja, uram*mondja megtörten az ajtóban maradva. Egy pillanatig még elidőz a fiú látványán, de az elutasító parancsra kihátrál, becsukja az ajtót, s vissztér eredeti teendőjéhez.* -bejöhetek, asszonyom? *kopog be halkan, s ha nem kap elutasító választ, kezei közt egy műanyag tálcával, résnyire nyitja az ajtót. Ha úgy látja, nem küldik el, beljebb merészkedik, leteszi a tárgyat az éjjeliasztalra, ha a nő ébren van, néhány mondatos kommentet fűz ehhez, egyébként úgy mozog mint az árnyék, minden lépte puha és hangtalan. Akár egy tökéletes gyilkosé. Ha a nő nem alszik, jó étvágyat kíván, s még vár egy percet a szobában, hátha eszébe jut valami közlendő az asszonynak.*
|
- Nem kell! Fel tudok takarítani magam után... eddig is ment... *mondja s hesegeti a kandúrt, hogy menjena dolgára* - Amúgy semmi... megcsúszott a kezem... és kiejtettem a tálcát, ez történt... most menj.... *és felszed mindent ami még a padlón hever*
|
-Pazar *mosolyintja el magát, távozik, mikor a csörömpölés felhallatszik, már az asszony szobája ajtaja előtt áll. Keze már fellendült, hogy bekopogjon, fülei hátracsapódnak, farka megborzong, s pár pillanat múlva árnyékként ismét Ran küszöbén áll* -minden rendben, uram? *érdeklődik méltóságteljesen* - segíthetek? *kérdi, s ha helyeslő választ kap, bemegy, s felkapargálja a földről a nemrégiben elkészített mesterszakács művét* -megkérdezhetem, mi történt ?
|
- És milyen érzés? *kérdi egyszerűen, majd bólint és hagyja menni, így egyedül marad az étellel, legyűr pár falatot a torkán, majd hírtelen csörömpölés hallatszik, és az egész tálca tartalma a földön hever, szerencsére semmi sem tört el, Ran ezek után felpattan, s gyorsan összeszedi a tálca tartalmát* - Mi ütött belém megint úgy viselkedem mint egy gyerek... *korholja magát*
|
-Ó, uram, én egyfolytában ott égek *közli szelíd szolgálatkézséggel* - nem tenném bárkiért.. csak a gazdámért.. aki pedig Ran úrfi *biccent* -engedelmével, az úr édesanyjának is felszolgálom a reggelijét *hajol meg, s hátrál a szobából ha a fiú nem tartja föl.*
|
- Te égtél már a pokolban? *kérdi őszintén* - Ümm amúgy meg bárki lenne a gazdád akkor is megtennéd nem igaz? Csak épp én kerültem a hálódba... tehát nem értem hanem bárkiért megtennéd aki agazdád lenne nem igaz?
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
