|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*A lény kissé megleődik ahogy rádobják a takarót, mégis hálás érte a félvérnek, szemeiben könnyek csillognak, nem gondolta volna hogy meg fog halni... úgy érzi nem bírja már sokáig... hallja hogy útban van a segítség de reagálni képtelen rá... csak összehúzza magát és próbál kitartani*
|
Látja Fang szemeiben a rémületet, figyeli, ahogy hátrál, majd fájdalom vonul át az arcán és elfekszik. Lelapulnak a macskafülek és visszahúzza a kezét, mintha rosszat tett volna, s most bocsánatot kérne érte. Nézi a küzdelmét, majd teste remegését. Megijed. Nehézkesen feláll, majd elhagyja a fürdőt. Mikor visszajön, egy takaró van a kezében. - Remélem, Rolcas nem lesz nagyon haragos. - mondja, azzal egyre közelebb lép a kutyalényhez. Végül nem mer túl közel menni, első nekifutásra csak rádobja a plédet. - Tarts ki. Rolcas segítségért ment. - mondja neki csillapodva, de szíve vadul ver a nagy izgalomra. A félvér mozgásán látszik, hogy ő is sérült.
|
*A kölyök azonnal megrémül, s hátrálni kezd, de a sebe miatt felszisszen, majd a földre kényszerül... nyüszög a fájdalomtól akár egy kutya, de megpróbálja négykézlábra tornászni magát, sikertelenül... elfekszik a padlón... rázza a hideg, talán már a halálán van*
|
Nem mozog a fiúcska szája, vagyis nem beszél. Talán tényleg nem tud, úgy véli Okuo. Fásultan megdörgöli homlokát, majd beletúr a hajába és hátrasimítja azt. Nem tud mit kezdeni a kölyökkel, fél tőle, nem értik egymást, s egyre közeledik hozzá. - Maradj ott! - parancsol rá határozottan és rászegezi mutatóujját. Fogalma sincs, hogy kommunikáljon vele, így csak bámulja őt. Okuo művész, nem tanító vagy pszichológus.
|
*Nem igazán érti hogy mit magyaráz neki Toku, nem tudja a szavakat semmihez sem kötni... nem tanították meg neki, de ahogy a macska biccent, a kutya is azt teszi, néha kiölti nyelvét mint egy igazi kutya, ettől talán viccesnek tűnhet a dolog, pedig Fang csak az ösztöneire hallgat... kicsit megpróbál közelebb menni de csak talán egy lépésnyire és ott ismét leül, nagy szemeivel csak pislog a macskára*
|
Arra gondol, a fiú néma, ezért nem válaszol neki semmit és ezért néz olyan furcsán rá. Ez baj. Hosszasan gondolkodik, még azon is, hogy Rolcas vajon merre járhat, mit csinálhat, aztán lassan felemeli egyik kezét és a kölyök oldalára mutat. - Mi történt veled? - kérdezi egy apró biccentéssel. Ő nem tud a szíve mélyén megnyugodni, Fang sokkal másabb Markusnál, mégis érzi, hogy kutya szaga van és ettől félelmet érez magában. Fülei rebegnek, hiába nem hall velük.
|
*A kutyalény furcsán néz rá, nem érti a szavait, nem is fucsa azok után, hogy teljesen elzárták a külvilágtól... sohasem beszéltek hozzá, először még a fényt is nehezen viselte el... a nap pedig már így is az ellensége, mivel albínó... így tehát csak az ösztönös kutyaugatást tanulta meg....még mindig kíváncsi tekintetet mereszt Toku felé, de látszik rajta hogy kicsit meg is nyugodott*
|
Meglepődik, miylen szelíden kéri az ételt, majd milyen mohón eszi meg. Arcizma se rándul, de szemei mosolyogni kezdenek eme látványra. Aztán újra egymásra néznek, s úgy érzi, a fiúcska megköszöni neki az ételt. Biccent neki. - Nem hallok ám... süketek a füleim. - mutat a macskafüleire. - De ha beszélgetni akarsz... leolvasom a szádról, amit mondasz. - mondja csendesen.
|
*Furcsa mód a kutya kezét nyújtja Toku felé az élelemért... s amint megkaparaintja azonnal enni kezdi, nem is rágja meg szinte csak tömi le magába, amint megetette minden figyelme ismét Tokura irányul, farkincája mintha csóválásba kezdett volna, defülei még lelapulnak*
|
Okuo nem nagyon érti meg először Fangot, csak akkor, amikor az nyüszíteni kezd. Némán kinyújtja a kaját neki, bár fél, hogy a kutya megharapja, így amint a kölyök gyors mozdulatot tesz, visszarántja a kezét, s látszódni fog rajta, hogy fél ő is.
|
*A kutyalény nem mozdul meg csak meredten nézi a macskát s közben szagolgat Okuo felé, viszont nem halad semerre sem. Viszont látszik hogy nagyon kíváncsi, s amint megpillantja Toku kezében az ételt oldalra veti a fejét, nyelvét pedig mint egy kutya, majd nyüszítő hangot ad ki... koldul a kajáért*
|
Megfagy Okuo ereiben a vér, mikor Fang rámorog. Ez is csak a szörnyű tettre emlékezteti őt. Kikerekedett szemekkel nézi a dolgokat, mígnem a kutyalény elindul felé. Akkor már nem tud tovább enni, ő is csak bámulja a kölyköt. Felismeri, hogy fiatal, hogy milyen hasonló a teste most még egy macskalényéhez, de bizonytalan marad.
|
*A kutyalény eközben letelepedett a kád mellett, rájött hogy nem tud menekülni és szédelgett is a vérveszteség miatt... amit a macska viszont nem tud, hogy a kutyalény saját magával bánt el íly kegyesen amikor kitépte magából a csipjét... felnéz amikor nyílik az ajtó, de már eléggé kókadt és gyenge ahhoz hogy hírtelen ugráljon, apró morgásokat hallatt, majd egy kicsivel közelebb kúszik, természetesen négykézláb ahogy egy kutya, a félvérnek furcsa szaga van a számára, nagy szemeket mereszt rá, mint egy kölyökkutya aki még csak néz és nem lát szemeivel, viszont kíváncsi... végül addig tornássza magát hogy fel tudjon ülni, s így szembe kerül a macskával... nem tesz semmit csak nézi őt... eközben Rolcas felkutatja Kei-t egy orvos után*
|
Okuo csak biccent a fiúnak, aztán hosszú időre összegömbölyödik és gondolkodik, csak ücsörög. Megkordul aztán a gyomra, így lemerészkedik a faházból és besiet a házba. Ott a vércseppek elég egyértelműen elárulják, merre találja az említett kutyalényt, ám még mielőtt megnézné őt, hogy mégis milyen, a konyhában papírtörlőt keres és felszedi a földről a vért, hogy ha Rolcas anyukája véletlenül áttéved a fiához, ne kapjon menten szívinfarktust. Készít magának ezután egy szendvicset, s belép a fürdőbe. Nem merészkedik közel Fanghoz, csupán az ajtóban lekuporodik és nézi őt, s pár falatot elmajszol. Félelmetes látvány most a fürdő, a vérrel megkent padló, kád, csempe, tükör és mosdókagyló. Emlékezteti a macskát arra, amikor őt bántottá. Megrázva, monoton körülnéz újra és újra. Már fogalma sincs, miért jött ide, csak azt tudja, hogy nem tud menekülni, a látvány megragadta és nem ereszti.
|
*Rolcas elengedi Tokut, majd kezével int neki, s megindul lefelé, úgy tervezi hogy szétnéz a környéken és kérdezősködik de ha lehet minél hamarabb*
|
Lesomja a fülét, ahogy Rolcas arra kéri, ne erőltesse a beszédet. Nem elég, hogy süket, még beszélni sem igazán tud jelen helyzetben. Szörnyen érzi magát emiatt, de nem tehet mást, mintsem hallgat a fiúra. Tanácstalanul széttárja kezét, csak egy ötlet volt, hogy olyan doktort kellene keresni, aki foglalkozik macskalények gyógyításával. Ezzel azonban ki is merült az ötlettára. Engedi, hogy Rolcas közel menjen hozzá, majd az ölelését is elfogadja, de összerándul a karokban. Lehunyt szemekkel bólogat, az ígéretet nem hallotta, nem látta, csupán jelzésnek szánja ezt a gesztust, hogy jól van. Valójában visszásan érzi magát, de nem tudná szavakba önteni, pontosan hogy.
|
- Oké.. de ne erőltesd a beszédet, ha még nem megy... *szól azért rá, majd pötyögni kezd a gépen*- Senki sem foglalkozik macskalényekkel, legalábbis a nyilvántartások szerint nem... akkor most mit csináljak? *kérdi de persze neki az is tökéletes ha Toku jelel felé, leteszi a laptopját és közelebb megy a félvérhez* - De majd megoldom te csak pihenj oké? Elmegyek kérdezősködöm pár helyen... *megöleli Tokut ha engedi neki* - Igyekszem vissza... *ígéri*
|
Okuo feltápászkodik négykézlábra, majd odakúszik a fiúhoz. Óvatosan megérinti a vállát, majd kicsit megszorítja. - Hülyeség. - mondja rekedten, azzal a fejét a fiúéhoz nyomja, ezzel jelezve számára az együttérzését. - Macskalény... hívj... orvos... macskalényt... - próbálja kinyögni a mondatot, de a szája, torka még mindig fáj, gyenge még a szavak megformálásához. Csak azt akarja mondani, hogy olyan orvost hívjon Rolcas, amelyik a macskalényeket gyógyítja, de persze egyetalán nem biztos, hogy ez használható ötlet, mégis ezt az egyet érzi helytállónak.
|
*Előkotorja a laptopot, majd keresgélni kezd benne* - Hmm itt semmit nem ínak a kutyalny orvosokról.... hívjam inkább a menelyet? *néz kérdőn tokura* - Nem ismerek orvosokat... miért van az hogy sohasem vagyok semmire sem felkészülve...én tényleg haszontalan vagyok nnek a társadalomnak... *komorodik el*
|
A kutyalény szó leolvasása után meghűl az ereiben a vér. Nem akar többet, mégis mintha kísértenék, most újabb van itt. Ha lehetne, felállna a szőre, most azonban nem olyan látványos, s mivel farkincája sincs, nem látható az az egyértelmű jelzés, amikor keféhez hasonlatossá válik. Ahogy újra kirázza a hideg, a félvér megráng. - Baj. - mondja nehézkesen. Szeretne segíteni barátjának, de nem érez magában kellő elszántságot, hogy egy újabb kutyalényt ismerjen meg.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
