|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Nem... csak egy barát... tudod a macskalényeket ebben a birodalomban csak Adrian látja el... mások nem is vesznek róluk tudomást... ha akarod ismerkedés céljából elmehetünk oda... talán utána már könyebben rá bízd magad... persze nem erőltetem, majd meglátjuk még hogy hogyan lesz... *tudja le ennyivel a dolgot* - Gyere keresünk neked ágyneműt.... *ment egy hatalmas szekrényhez ahonnan kivett egy párnát és egy paplant, majd a huzatokat nézte, nagyon sok volt egy szekrényben, olyan volt mintha egy hatalmas bolt lenne, ahol mindenféle ágynemű huzatokat árulnak* - Anyám elég megszállott... akarsz választani? *érdeklódik*
|
*Elégedetten bólintott Jin szavaira, bár a későbbre halasztáshoz sem igazán fűlt a foga. Mikor a nő befejezte, őszinte kíváncsisággal nézett rá.*-Te is ahhoz az orvoshoz jársz, akihez engem akarsz vinni?-*Látszott rajta, hogy hamarabb belemenne a dologba, ha gazdája azt mondja, hogy igen. Bár Trin sejtette, hogy sokáig húzni-halasztani a dolgot nem tudja. Maximum azt éri el vele, hogy visszaviszi a piacra, aminek a gondolatától még a hideg is kirázta a nőstényt. Innen legalább van esélye szökni...majd, ha nem lesz ennyire jóllakva és ilyen álmos...na meg a kilátások is jobbak lesznek. Egyelőre mégis merre menne? Nem ismeri ezt a világot és nem látta sok értelmét a kockáztatásnak. Még mindig nem bízott Jinben. Szabad gondolatait az töltötte ki, hogy a csapdákra, a fenyegető jelekre figyeljen.*
|
- Miről beszélsz? Ugyan már... Adrian sohasem ölne meg senkit, a legjobb orvos a világon... Kókusz csak túl öreg volt már... nem lehetett megmenteni... de jólvan... ha nem akarsz menni akkor még nem muszáj... majd... valamikor... amikor úgy érzed.... rendben? Mert évente egyszer azért el kell menni oda, még én is járok orvoshoz...
|
-Rendesen enni és öltözködni?-*Gondolkozik el trin. Nem érti, mi szükség van erre, de ha nagyon muszáj, majd valahogy átvészeli a tanulást. Az orvosra a fülét ismét lesunyítja és karjait összefonja.*-Honnan tudod, hogy nem azért halt meg kutyád, mert elvitted az orvoshoz. Figyelmeztetlek, elég fejlett az életösztönöm. Nem teszem be a lábam semmilyen orvoshoz.
|
- Nem.... nem igazán arra gondoltam, hanem hogy hogyan kell illedelmesen enni, hogyan illik öltözködn, mit hol miért kell tenni... mert úgy tűnik erre sajnos nem tanítottak meg, de ez nem a te hibád.... ha ügyes leszel, pár nap és mindent elsajátíthatsz.... ne butáskodj.... az orvos nem tesz semmi rosszat, nagyon kedves ember, ő kezelte a kutyámat is, amíg végül nem lett túl öreg.... és sajnos nemrég meghalt... a kertben temettem el... *emlékszik vissza*- Ne aggódj nem fog bántani... teljesen rendben lesz...
|
*A kérdésére a választ tudomásul veszi, de nem nevet. Hihetetlennek tűnik számára, hogy szimpatikus egy embernek. Ilyet még most először mondtak neki.*-Illemszabály?-*Már találkozott ezzel a szóval, bár nem olyan értelemben, mint amiről Jin beszél.*-Arra gondolsz, hogy hogyan kell a gazdám mellett viselkednem?-*Kérdezi komolyan, majd az orvosra teljesen hátrasimulnak a fülei.*-Orvoshoz akarsz vinni?-*Rémült meg.*-Azok gonoszak!-*Látszott rajta, hogy ezidáig egy teljesen más világban élt, ami elképzelhetetlen lehet egy ember számára, ugyanis a körülmények szörnyűek. Az orvos szó hatására figyelmen kívül hagyja a többit. Érzéseit és gondolatait teljesen kitöltik az ehhez a szóhoz társított kép, miszerint az ilyen ember azért van, hogy valamennyire kerülni tudják a macskalények közt terjedő kórokat és az a bizonyos orvos nem bánik túl jól Trin fajtájával. Úgy döfi beléjük a tűt, mintha vudubabák lennének és mindenféle tablettát töm beléjük, aminek nagy részét Trin ki is hányta és volt, hogy napokig rosszul volt, mert a tabletta szavatossága lejárt.*
|
- Hogy miért? Nem tudom.... szimpatikus voltál... ahogy szembe szálltál avval a böszme nagy dagadékkal... és az még elhitte hogy gerjedek rá.... *nevet fel, majd ő szép kényelmesen megeszi a rántottát, kicsit kuncog magában Trinen*- Majd egy két illemszabályt azért még megtanulunk... holnap pedig elviszlek megnézetni egy orvossal... csak a tisztán látás kedvéért... hogy nincs e semmi bajod.... amúgy nincs is pasim igazából... nem is tervezem még ebben az életben.... ümmm amúgy járok színjátszóra, ha akarsz eljöhetsz velem oda is, vagy mostmár kezd jobb idő lenni, akár a parkba is kimehetünk, vagy az érintetlenbe.... ott voltál már? *kezd egy kicsit izgatott lenni*
|
-Akkor mégis mit akarsz tőlem?-*Kérdezi Trin értetlenül.*-Miért vettél meg?-*A rántottát nem ismeri, így csak rábólint. Mindegy neki végülis, hogy mit kap enni, csak csillapítsa már le a követelőző gyomrát. Lassan odasétál az asztalhoz, majd kissé feszélyezve leül a székre. Ekkor az illatok megcsapják az orrát, ráadásul a tányérján lévő étel nagyon is jól néz ki. Az evőeszközt figyelmen kívül hagyja és mivel ezt nem tudta kézzel enni, rátöltötte a kenyérre és pár falattal be is pusztította. Nagyon levegőt sem vett. Majd miután megette a rántottát, kiürítette a poharát is. Mostmár csak várta, hogy mindez leülepedjen és megkezdődjön a kellemes, nyugtató emésztés.*
|
- Elég a Jin rendben? Mondtam hogy nem kell magáznod... *mosolyog rá, majd a konyhába invitálja* - Hát összedobok egy kis rántottát.... az gyorsan megvan rendben? *avval bele is kezd, pár pillanat múlva pedig már feltálalja a nősténynek, az asztalon, iagzából nem volt tisztában annyira a macskalényekre vonatkozó szabályokkal, de nem is érdekelte, hiszen más nem látta* - Ümmm tessék.... itt egy kis tej is... gondolom szereted... *tölt magának is majd azt is az asztalra teszi, kenyeret vág, majd ő is leül enni* - Jóétvágyat.... *kívánja, majd elkezd enni*
|
*Trin valóban éhes volt. De még mennyire, hogy az volt, hiszen az újkeletű éhségsztrájkja nagyjából két napja kezdődött. A gyomra fel is mordult most, hogy végre szenteltek neki is némi figyelmet, ám a nőstény csak kissé elpirulva elfordította a fejét.*-Nem vészes-*Motyogta, majd sietve hozzátoldja.*-...hölgyem.-*A hangjában volt némi erőltetettség és talán még egy kevés gúny is, bár ezt ellensúlyozta a szüntelenül motymorgó gyomra. Trin a farkát idegesen tekergetve hallgatta.*-Nem tudom, gazdám.-*Mondta a minden őszintességgel, hiszen ezidáig valami főzelékes trutyit evett, amiben valószínűleg több volt a szemét, mint a hal. A macskalény ez utóbbi étel létezéséről is csak onnan tudott, hogy egyszer, kiskorában sikerült elcsennie az egyik őr szendvicsét, amiben történetesen halas pástétom volt.*
|
*A lány amint meghallja a szavakat Trin szájából, egyből elfelejti dühe tárgyát, nagyon meglepi őt a nőstény, és Jin egy halk sóhaj után már lágyabban szól a nőstényhez* - Hát... talán együnk valamit... biztosan éhes lehetsz már.... *ajánlja fel, persze látszik rajta a nem kis meglepettség* - Van olyan étel amit nem szeretsz?
|
*Még a takarítók megérkezte előtt, magára öltötte a tiszta ruhát és a folyosó falának támasztott háttal bámult maga elé, úgy hallgatta Jint. Tekintetéből tisztán ki lehetett olvasni, mire gondol: Tudtam.
Trin nem hitt abban, hogy a nő túl sokáig kibírná azt, hogy egy macskalény egyenrangú vele...ugyanis a lénynek ez jött le az egészből. Arra egy pillanatig sem gondolt, hogy a gazdája dühe jogos-e vagy sem.*-Szexuális segédeszköznek nem vagyok jó.-*Mondta nyugodtan, mikor a nő befejezte.*-Már próbálták, de a férfit súlyos sebekkel vitték el tőlem.-*Pillantott Jinre hűvös, kék szemeivel, amiből jelenleg semmi gyűlölet nem áradt...igazából semmilyen érzelmet nem sugallt. A szíve viszont tele volt fájdalommal. Annyi minden történt a nap folyamán: Lázadt, majd összetört a reménye. Küzdött, mégis csak a lila foltjai gyarapodtak. Megvették és most túl akarnak rajta adni. Kudarccal volt teli és mivel ez alaposan lelombozta, úgy döntött, hogy elég lesz mára. Nem akart visszamenni, mert tudta, hogy nem pazarolnának rá több időt. Azonnal megölnék. Meghalni viszont nem akart. Még nem. Ennek érdekében pedig úgy döntött, hogy inkább lesz engedelmes cicus, amíg nem áll helyre a lelke. Visszaemlékezett arra, mikor nevelni próbálták. Régen volt már, ugyanis az utóbbi években csak...volt. Semmit sem csináltattak vele, mert úgysem engedelmeskedett. Nehéz volt tehát a visszaemlékezés. Végül csak egy dolog jutott az eszébe, ami már így is több volt, mint amire eddig rá tudta venni magát.*-Óhajt valamit, gazdám?
|
*Most tényleg dühös volt Trinyre, ennyire talán még senki sem bosszantotta fel, nemsokára megérkeznek a szerelők, és a takarítók, mindent a helyére raknak, majd távoznak* - Tudod nem vagyok az a kitartó típus... szóval még egy ilyen beszólás és repülsz vissza, talán megvesz egy nagy darab melák, aki minden nap rajtad éli majd ki szexuális igényeit... a döntés a te kezedben van... jegyezd meg hogy velem nem szórakozol... *Jin úgy tervezi, hogy vacsorát sem ad Trinnek, dehát igazából az ő szíve sincs kőből, csak most nagyon feldúlt*
|
-Könnyen.-*Vágta rá Trin sajgó porcikáit számlálva, hogy megvan-e minden maradéktalanul, majd a segítségre elkerekednek a szemei.*-Nem kell. Tudok egyedül is.-*Vágta rá makacsul a macskalény elfeldve minden fájdalmát.*-Nem vagyok háziállat.-*Tette még hozzá, majd feltápászkodott, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Ám még mielőtt folytatatta volna a nő felvilágosítását, a nyakához kapott és rémülten kotort bele a romhalmazba. Nem sokáig kutakodott. Pár pillanat múlva egy hosszú madzagot húzott ki a flakonok és polcmaradványok közül, aminek a végén egy ékkő csillant meg. Trin óvatosan vette kezébe a kincset, hogy megnézze, nem-e esett baja, majd miután megbizonyosodott a maradéktalanságáról, a nyakába akasztotta.*
|
*Jin a szobájába ment, haját összefogta és szabadidő ruhába öltözött, majd egy otthoni papucsot húzott a lábára, a teljes ellentéte volt most a nemrégi öltözékének, a csinos ruhákat a szennyesbe dobta, majd a laptophoz ült, hogy kicsit szétnézzen a világhálón, bele is feledkezett az időbe, amikor is hatalmas lármát hallott lentről, lerohant hogy megnézze mi az, berontott a fürdőbe, majd megpillantotta a romokban heverő fürdőszobát* - Úristen... *ez az egyetlen szó volt amit ki tudott nyökögni, majd miután mérlegelte a helyzetet Trinhez rohant*- Jól vagy? Hogy a csudába tudtad leszakítani azt a polcot... *nézett végig a kádon is, a felnyitogatott dolgokon, a kádban landolt samponokon* - Na jó tudod mit? Majd legközelebb segítek fürdeni... de legalább már tiszta vagy... na gyerünk türülközz meg aztán öltözz fel, én meg.... hívok egy takarítót...aki rendbe szed itt mindent... *megy a mobiljáért és már hívja is őket*
|
-Nem tudom.-*Vonta meg a vállát a nőstény.*-Már kiskorom óta ott éltem.-*Közben gyanakvó szemmel figyeli a nőt, míg az leveszi róla a láncot és elrendez mindent. Trin nem ehhez a viselkedéshez szokott az emberek részéről..., ám ez számára még mindig nem azt jelentette, hogy megbízhat Jinben. Mikor az elindult felfele a lépcsőn, bement a fürdőszobába és magára csukta az ajtót. Gyorsan levetette a koszos ruhákat, majd beleült a vízbe. Először csak ült ott, mint a kuka. Igazából nem is tudta mit...talán csapdát remélt. Azonban a szobára csend telepdett. Kezét kiemelte a vízből és gyönyörködve figyelte a tenyerében maradt kevéske vizet. Tisztán csillogott, amitől a nőstény elmosolyodott Feldobta és kuncogva figyelte a vízcseppek halk csobbanását. Úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, pedig nem először játszadozott a vízzel. Amit a telepen inni kapott, abból is elpancsikolt néha, bár azután volt, hogy a következő vízosztásig szomjazott. De itt most nem kellett aggódnia. Volt elég a kádban...Lesunyította a füleit, behunyta a szemét és lemerült, majd jó két percig ott is maradt. Hogy hogy bírta ennyi ideig, nem tudni, de nagyon élvezte a víz alatti nyugalmat. Mikor már nem bírta tovább, nagy szusszanással előbukkant és mostmár szentelt némi időt a korábban említett samponnak és tusfürdőnek. Fogalma sem volt arról, hogy melyik-melyik, de ebből nem csinált túl nagy problémát. Felpattintotta az egyik tetejét és belekukucskált a lyukba, ahonnan kellemes illat áradt ki...ám semmi egyéb nem történt, így megnézte alulnézetből is. A sampon pedig lassan előbukant a tartóból és betemette Trin homlokát és hajának egy kis részét, amitől a macska prüszkölve tette vissza és bukott le ismét a víz alá. Ezzel még egy jó darabig elszórakozott. Kipróbált valamennyi tusfürdőt, sampont, de még fürdősót is. Ez utóbbiakba bele is kóstolt, de egyáltalán nem találta finomnak. A végén már Trin alig látszódott ki a vastag, illatozó habrétegből, amivel a játszadozást nagyjából fél óra múlva unta meg. Habosan, megelevenedve ugrott ki a kádból útközben megragadva a törülközött, amit már korábban kiszemelt a szárítkozásra, ám a landolás nem igazán úgy sikeredett, ahogy azt gondolta. Megcsúszott a kövön és estében hatalmas robajjal rántotta magával az egyik polcot, aminek ütésétől a hirtelenjében maga köré tekert törülköző nem igazán védte meg. Tehát fújtatva, elfojtott nyafogással botorkált arrébb a rumlitól, sajnálva magát és gyűlölve azt a bizonyos agresszív és lazán felszerelt polcot...*
|
*A lány mindent oda pakolt Trinnek, majd neki is eszébe jutott a lánc, előhalászta a táskájából a hozzá járó kulcsot, majd közelebb lépett a kék teremtményhez*- Tudod igazán szép vagy, hogy kerültél egy olyan helyre? *kattan a zár és Jin máris megszabadítja a macskalányt láncától* - Gyere... gondolom nem tudod kezelni...*nyitja meg a csapot, vizet enged a kádba, de előtte még bedugja a dugót is* - Szólj ha kell bárni, itt a sampon illetve a tusfürdő.... a ruha, türülköző pedig z állványon... ahova az előbb tettem... addig pancsolhatsz ameddig akarsz... én a szobámban leszek... az emeleten az első ajtó... *világosítja fel majd megindul felfelé*
|
*A megnevezésre kissé felhúzta az orrát, ám mivel az út további részén nem szóltak egymáshoz, megjegyzés nélkül hagyta a dolgot. Mikor megálltak és Jin kinyitotta neki az ajtót, egy könnyű ugrással a járdán termett. Ahogy szétpillantott, mindefelé gyönyörű házakat látott, ami nem igazán bűvölte el.*~A világ teljesen fel van darabolva.~*Bámulta meg a kerteket és az úttestet. Sehol nem látott egy magától kinőtt fát, egy vadvirágot...minden olyan mű volt. Szép, de nem erre számított. A képzeletében megalkotott világ egyáltalán nem ilyen volt. Ott is voltak emberi épületek, de azt hitte, hogy hagytak teret a természetnek is.*~Reménytelen lenne a macskalények világának visszaszerzése?...~*Kérdezte magában, miközben követte gazdáját és még mindig a nyakában lógó láncra pillantott. Elmélázásából csak akkor ébredt fel, mikor beért a házba. A hatalmas, fedett teret össze sem lehetett hasonlítani a piciny cellácskájával. Trin engedelmesen elindult a fürdőszoba felé, ám az ajtóban megilletődve megtorpant. Egyelőre se nem mert, se nem akart csinálni semmit. Egyrészről a lánc még mindig ott csörgött a nyakában minden mozdulatára, másrészről pedig fogalma sem volt arról, hogy mit kezdjen a csappal és a zuhannyal...A telephelyen ugyanis ritkán fürödhettek csak és azt is csak egy lavórban, ami nem volt túl kényelmes, illetve higiénikus...*
|
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
