|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*meglepődik ahogy lekerülnek róla a kötelek, a meglepettség sokkolja így pár percig csak mered maga elé, aztán felpattan, és annak ellenére hogy a kínzás kivette belőle legtöbb erejét, gyorsan ragadja meg a kandúrt és dönti el a földön* - Hülye vagy...! *nézett rá dühösen, elkapta a felsőjét és egy kicsit megráncigálta mintha csak azt akarta volna, hogy magához térjen* - Bolond... *elkapta Ash haját, gyengéden húzta hátra, majd megcsókolta... amint végzett felpattant róla, szemeit a macskáéba meresztette, s közben észrevette, hogy belelépett valamibe... gyorsan a lábához nyúlt, s felvette a pengét amit még az elején Ash hajított el...*- Nem félek tőled... és különben is minek állnék bosszút? Miért kellene? Ha jól tudom ez a te bosszúd.... akkor meg ne legyél már ennyire kurvára engedékeny.... *kitartotta a bal kezét, majd a pengével végigszántott rajta, de az arca nem rezzent, viszont a vér ömlésnek indult* - Látod... így aztán folyik a vér... *és egy mozdulattal elhajította a talált tárgyat*
|
-Örülj neki..*sziszegte, felegyenesedett, megtörölte vértől csöpögő száját. Lerántotta a fiúról a kendőt, a kötelékeket eloldotta, mindezt a szokásos semleges tekintettel.* -megadom az esélyt, hogy védekezz és hogy bosszút állj *jelentette ki nagy természetességgel* -hogy visszaadd mindazt, amit okoztam.. de ne hidd, hogy ennyi megakadályoz a folytatásban *közli egyszerűen, a srávc ruhái darabokban hevernek, s a kandúr áll az eszközökkel teli sarokhoz közelebb, szemmel tartva Ran minden lélegzetvételét.*
|
- Mondtam már... nem adom meg neked azt az élvezetet... ne légy süket... *sziszegte, érezte, hogy Ash közel van hozzá és ahelyett, hogy undort érzett volna, inkább csak kába, kéjes élvezet vetült fel benne, s ezért magát tartott undorítónak, amikor Ran megint nyalogatni kezdte megpróbált teljesen elhúzódni tőle*- Ezt ne csináld...! *emelte fel hangját* - Evvel csak az ellenkező hatást éred el, bolond macska...
|
-Legalább néha felüvölthetnél *jegyzi meg keserűen, újabb adag jeges vizet zúdítva a fiú testére, arcára. A víz lemossa a kormos vért, a furcsa maró vegyületet, s most a macska ezek nélkül szemléli a karcokkal borított, csillogó bőrt. Karmát végigvonja a fiú nyakán, kulcscsontján át a mellkasáig, le hasa vonalán, nem bántóan, csak bizsergően cirógatva. Aztán a karom egyre beljebb hatol, szinte tépi a bőr alatti húst, lassan, keservesen, mintha a feketeség ujja végződése egy erre kitalált kínzóeszköz volna. azután finoman az új heghez hajol, lenyalja a patakzó vért, élvezettel megnyalja szája szélét, önfeledten gyönyörködik a drogként ható folyadékban..mintha a sajátját frissitené, élénkítené ezáltal..folytatja a mély vágás okozását, s a vörös cseppeket mind gyengéden felnyalja Ran testéről, akár egy kölyökmacska a tejet..*
|
- Szép teljesítmény, heheh... *aztán gyorsan összeszorítja ajkait, hogy ne okozzon örömet fájdalmával a kandúrnak, játszadozik vele, s ebben a sötétségben még félelmetes ez az egész, nem szereti a stötétet, mindig fél tőle, pedig önmagában nem veszélyes az... most hogy nem látta akandúrt, a helyébe képzelt mindenféle rémséget, még az apját is, félelme rluralkodott rajta, de volt benne annyi büszkeség, hogy nem fedte fel a kandúr előtt*
|
*Gyűlölködve félrebiccenti füleit, nem felel a szavakra, csak farka jár táncot a levegőben. Felcsíp egy élénken villogó széndarabot, végighúzza Ran mellkasán* - megöltem az ördögöt is *neveti kéjesen, az izzó feketeséggel még eljátszik Ran testén, mindig más helyre perzselve, hogy a fiú a váratlan fájdalomtól összeránduljon.. ezután a jeges vízből kiszedi a szilánkosan megtört jeget, azzal is belekapar Ran bőrébe..végül egy újabb csúszós folyadékot csorogtat rajta végig, ez üvöltő maró kínt okoz a szerzett felhasított sebekbe*
|
*Ran sóhajt* - Igazad van... azt láttam amit látni akartam, de tudod mit? Nem érdekel ha hibáztam is veled kapcsolatban... de ezt ha akarod még ezerszer elmondom, ha nem vagy képes elsőre felfogni... *mondja és büszke tekintettel néz a macskára* - Ha a szenvedésem kevés idejig tart az csak neked rossz... heh... minden szóval ellent vetsz magadnak.... mondtam, hogy furcsa vagy... még nálam is furcsább... nem mondtam, hogy nem hiszem el, hogy képes lennél ölni, azok a szemek nem egy macska szemei, magáé az ördögé igaz? Honnan szerezted? Elloptad tőle vagy te magad vagy az? *neveti, de nem számít a csapásra, így elfelejti összezárni ajkait, s kiszalad rajta egy kisebb kiálltás, ezután már csak nyel egyet, végül Ash megkapta az élvezetet, de mire feleszmél bekötik a szemét* - Mire készülsz?
|
-Az én hibám?!*hördül fel méltatlankodva* - senki érzése miatt nem vagyok felelős, csakis ő maga.. nem döntöm el mások helyett, hogyan értékeljenek, mit lássanak bennem..csakis te vagy ilyen vak! *vicsorogja, Ran minden szava tőr a lelke szilánkjaiba.* -gondolod, a betűk bármely kombinációja is megmutatja neked, amiket átéltem?! amiket éreztem.. amik az életemmé váltak?! *tombolja, mondatai végén újakat suhintva* -minden perc most van.. minden csapp vérrel enyhül a fájdalom.. mind feledésbe merül, ahogy gyengülsz..*susogja szédülten* -legyen úgy.. légy boldog, és fulladj a saját véredbe és az emberek szennyébe..*a fekete kandúr élvezi a bódulatba wjtő szócsatát.. ezt várta.. Ran ellenkezését, mégha nem is fizikálisan, de érzelmileg vagy verbálisan.. a finom visszatámadásokat, mik mérgeskígyóként fecskendezik bőre alá a cseppeket, s az áldozat életösztöne feléled, mint még soha.. minden vád és keserű állítás liternyi olaj volt a tűzre, s a macska engedte elvakítani magát e gyilkoló érzelmek által* -jól tudom mi vagyok! te hittél csak eddig mást.. öltem már, fajtársat, túlélésért, bosszú nélkül, ellenséget, kedvtelésből, jutalomért...tisztában vagyok vele, mikre vagyok képes..! *üvölti magából kikelve*-bármikor megtenném megint *suttogja végigpásztázva Rant* -de így élek, míg a mártíroknak megszületniük is fölösleges..*csap egy újabbat, egy végsőt.. az ütéstől a szíj elhasad, kétfelé tört a mérhetetlen erőtől.. a kezében maradt cafatot bosszúsan elhajítja, felkap egy kendőcsíkot, s egy pillanat alatt beköti vele a fiú szemét.*
|
- Honnan tudod? Valamiért megszületünk! Ha másért nem, csak bűnös mocsoknak erre a világra.... Muszáj hogy célja legyen! Az nem lehet, úgy ahogy te mondod és én nem kértelek soha alázatra, minden a te hibád, az érzéseim is! Én megpróbáltam távolt maradni, de te mindig a sarkamban maradtál, hát ne fogd rám a saját bűnöd, ha te ezt annak neveznéd... *a csapások erőssége megnövekszik, Ran is érzi, de ennek ellenére még beleszól a macska szavaiba* - Ez nem az én mesém Ashita... ez a tiéd... igazad van sohasem fogom megtudni, milyen életed volt, hogy mennyire szenvedtél és mennyire gyötörtek meg... de ha nem mondod ki, mégis hogyan értselek? Hogyan értsem meg azokat a néma szempárokat? * egy darabig elcsendesedik, s csak az ostor és Ashita szavai visszhangoznak a fejében... kicsordulnak a könnyei, de nem a suhintásokra, a bőre azt már rég nem érzi, a lelke fáj rettentesen* - Tessék állj bosszút, megmondtam, itt vagyok, nem menekülök, meg sem próbálok elszökni a sorsom elől... de mit gondolsz? Ennyi év fájdalmát elfeledtetheti egyetlen nap? Egyetlen óra vagy perc? Igazad van, semmi jogom nincs élni, már ezerszer akartam a vesztem és mindig megfutamodtam...! Ilyen gyáváknak nincs helyük a földön, igaz? Akkor mire vársz? Gyötörj addig amíg a testem nem bírja tovább és meg nem fullasztja a lelkem... *mondja de hangja már sokkal erőtlenebb* - De.... én tényleg boldog vagyok, ebben a romlott és erkölcstelen világban, én akarva vagy akaratlanul is, de élek... és megismertelek Ashita... nem bánom ha ez miatt itt kötöttem ki, igazából örülök,végre érzem a benned dúló szörnyeteget... tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, és talán vártam, mint egy fűszál a felkelő nap első sugarait... talán azért születtem meg, hogy egy nap a te karmaid zúzzanak össze... akkor is volt értelme... te csak ne mondogasd, hogy nincs! Én nem te vagyok Ash... nem teljesítek parancsokat.... *Már szinte egész Ran testét elborítja a piros folyadék* - Heheh a vérveszteségtől el fogok ájulni ha nem vigyázol, és akkor oda a mai napnak, pedig még csak most kezdődött.... gyűlöljelek? Miért tenném? Csak mert megzsarolsz? Ugyan már te sem gondolod komolyan a szavaidat... olyan vagy mint egy gyerek akitől elvették a nyalókáját, és most hazaérve belerúg a kutyába, hogy az is érezze, mennyire fáj neki a dolog... te nem vagy más mint egy ember... ugyanolyan vagy semmivel sem különb... csak a bosszú hajt, az ámokfutás.... a saját céljaid, a saját gondolataid.... romlott vagy és ezt te tudod a legjobban! Ez fáj? Nem is velem vagy az emberekkel van bajod ugye? Saját magaddal küzdesz!
|
-A létezésem célja? Nincs se célja, se oka, semmi összefüggés !*üvölti magából kikelve, a szíj ismét csattan Ran testén, most igazán, hitből és erőből.* -az hogy nem döglöttem bele egy marék patkány mocskába annyin múlott, hogy minden előtt fejet hajtottam, egy pöffedt, zsíros szörnyeteg az, aki ily kegyesen megkímélte az életem, nem a sors, a végzet, ami azt kívánja, hogy te élj vagy meghalj.. a létezésed ugyanolyan teremtmények kezében vagy, mint te magad! és még te sem vagy boldog, sőt, egyre tovább haladsz a lefele vágtató szekéren..és akkor birtokolsz másokat..hát persze..*ömlik ki belőle mindaz, mi eddig csendes alázat mögött rejlett* -hacsak egyszer is más hangnemben szólok, mint ahogy megtettem, a sorsom már az, hogy egy rúdra szúrják fel a testem! ne beszélj itt nekem mesékről.. itt az élet van!*újabb csapással méri Ran testét* -és nekik? azok, akibe némelyek a szívüket fektették? aki az életét, a holnapját adta valakinek? s annak a sorsa az vont, hogy kínok kínja közt kiszenvedjen? ezek nem kilehelték a lelküket.. kiokádták, vagy kikrákogták, menekültek innkét, görcsös ragaszkodással..*egész testében zihál, csapásai egyre durvábbak, a szíj átitatódik a vörös nedüvel* -hát légy boldog.. a világ undorító, s ti tettétek azzá.. hogyha olyan helyre születsz, ugyanúgy cselekszel..miért volna az olyannak joga az élethez, aki csak keserít másokén? s ha a sajátját sem becsüli.. önként lemond róla?! miért van itt? mit keres, hol ámítja a boldogságot? s miért nagyobb még a túlélési ösztöne, mint a boldogtalansága?! ez mind hazugság.. te csak hazudsz nekem, soha egyetlen szavad sem volt igaz, még az érzéseid sem lehetnek azok.. nem szeretheted a halált hozó fekete angyalt.. soha.. az olyan bukott fénylények büntetése hogy gyűlöljék őket.. minden lélek, akit csak el kell veszejtenie, s pusztulon bele ebbe a gyűlöletbe és fájdalomba..*a szenvedélytől teljes lénye remeg, végtelenül fel tud háborodni Ran cukormázos szavain* - gyűlölj! azt akarom, hogy gyűlölj! ha szertsz, teljesíted a kérésem *az ostor újra dörrent, valószínűleg már tekintélyes mennyiségű vért csalt elő a kandúr* - álmodsz! ébredj fel.. ébredj, és szenvedj.. illúzióktól mentesen.. úgy, igazán ! *süvöltötte* -az a sorsod, csakis ez.. már újszülöttként felsír a csecsemő.. nem követett el semmit, máris szenved.. okkak vagy anélkül, de fájni fog a lét! *teljesen eggyé vált szónoklatával, annak erejéből sújtotta az újabb csapásokat, s minden egyes csattanás újabb lendületett adott neki..*
|
*Ran szemei kikerekednek, a mosolya mégsem tűnik el* - Ash... mindenki másképp él... mindenkinek más a sorsa... te nem haltél meg mert talán más volt a létezésed célja... ha bolondnak is tartasz, én hiszek a mesékben... biztosan szörnyű volt, de te kibírtad nem igaz? És most bosszút állhatsz az embereken.... éppen ezért nem kell, hogy kímélj... ha kell meghalok, de ha a te kezed által, attól csak boldog vagyok... nem hittél nekem? Komolyan mondtam... akkor és még mindig így érzem...
|
*Reakciók nélkül figyelte, amint Ran beszél.. valahogy megérezte az érzelmi hullámot, amit a fiú lökött felé, majd' meg is tántorodott tőle* -nem kell a lesajnálásod *közli, s a következő csapás a fiú nyakára irányul* - csak egy egészen apró porszem vagy, milyen érzés ezzel a tudattal élni? .. persze, te már hozzászoktál.. de tőlünk függ a légypiszok kis életed, megölni sem tudod magad, ha mi inkább szenvedni kívánunk látni..*közli a száraz tényeket* - s én valóban kíméletesen bánok veled.. akikkel együtt voltam.. évekig.. néhányan úgy végezték, hogy a "gazdája" bedugta egy koporsó szerű szűk valamibe..patkányokat engedtek mellé, és elkedzték tűzzel űzni őket.. azok menekültek a lángok elől, s kénytelenek voltak átrágni magukat a macskalényen..kikaparták, széttépték, a szemgolyójával játszottak.. a belei közt szaladgáltak.. egy rakás csatornalakóba fulladt bele..úgy ettek rést rajta, mintha egy papír lyukadt volna ki.. és ne hidd, hogy ez túl messze történt volna.. ott volt a ketrecünk mellett, éreztük, ahogy elrohad a teste.. a patkányok piros nyálkája tudatta velünk, mikor ilyen akció történt..s ez teljesen mindennapos volt.. csodálatos dögszag.. ugyan, mi neked az önsajnáló érvagdosásod? mikor teljesen fölösleges valaki teteme mellett elkezdened a napot.. s azt kívánod, te is lennél már az.. csak ne látnád azt a szürke húst.. a gyomorforgató szagot, a mindenütt heverő tesrész darabokat, amiket a patkányok szétszórtak..
|
- Nem mondtam, hogy számít, tényeket közöltem... *mondja és közben végig Ashre néz, az ostor tereli csak el a figyelmét* - Mire vársz? TUdsz te ennél nagyobbat is ütni.... ne fogd vissza magad... *mondta neki érzelmekkel dús hangon* - Akkor bűntess erősebben... *kérte és nyelvével végig húzott ajkain, véres csíkot húzva maga után* - TUdod csak akkor érezheted igazán hogy élsz.... ha a halál egy karnyújtásnyira van... csodálatos érzés... *megrázta fejét, így tincseiből kirázott egy kis vizet, s összevissza tapadtak csak az arcára*
|
*A feketeséget ekkor már nem érintette a mosoly.. visszavette megközelíthetetlen burkát, s az a szócska csak tovább fokozta a sajátját..Ran bárhogy próbálta rejtegetni, szeme csillogásán látszott az eredmény.. a macska kegyetlenebb módszerekhez nyúlt, mint holmi testi erőszek.. érzelmi kínzás volt a kezében, bár nem feltételezte volna, hogy gyöngéd csókja esetleg magából árulna el valamit.. * -az mit sem számít *simítja végig az ostort, mi ismét ujjai alatt lapult, meglendítette, s az eszköz hangosan csattant a fiú bőrén..mintha az előző érző valaki a kandúr lelkének egy elnyomott rétege lett volna, s most hagyja ezt uralkodni.. ki képes megölni azt, akit egy perce még csókolt..* -nem harapdálsz bűntetlenül..*mormogta..*
|
- Talán nem, de keményen próbálkozol... *mondja szinte kicsattanó gúnnyal, a hangjában, aztán leszorítják és ezen már meg sem lepődik* - Nem tudni... lehetséges... *közli, majd várja már, hogy átszúrják a húsát, d ehelyette megcsókolja őt Ash... hírtelen felnyílnak szemei, de azonnal le is csukja őket, viszont mostmár tényleg kicsordulnak a könnyei, ez a csók jobban fájt neki mint bármilyen más kínzás.. amikor a macska felkelt gyorsan kitörölte a könnyeket a vállában, hogy Ash ne láthassa* - Szeretlek... *mosolygott rá, mintha ez lett volna a kegyelemdöfés*
|
- Az ember eredendően gusztustalan..bárhogy is utánozza bármely más faj, nem érheti el azt a mély szitet..*sziszegi, döbbenten hátrál párat ahogy Ran megharapja..arca eltorzul, nem érti a fiú egyetlen szavát sem..* -maga.. javíthatatlan..*morogja gyilkos szemekkel, közelít hozzá, leteri a földre, hogyha épp nem úgy helyezkedne el.. * - mi az, hogy nem élvezhetem? *kérdi vérfagyasztó fenyegetéssel hangjában.. kiméri szavait, s kígyóként tekergődzik araszról araszra közelebb* -szerintem te is épp úgy élvezed..*belemarkol a fiú hajába, megvillantaná Ran tekintetében a rubin szemeit, de a srác leszorítja szemhéját..a kandúr is hasonló képpen cselekszik, pillái elnehezednek, ajka megkeresi Ranét, összeforr vele, puhán csókolja.. különösen finom és lágyan tette, mintha ebbe az érintésbe került volna a macska összes finomsága..* -gyűlöllek..*suttogta, utána elhúzódott tőle, ismét talpra állt, s ugyanaz a gyilkos volt, aki azelőtt is..*
|
- Heh... mert te is pontosan olyen gusztustalan akarsz lenni mint egy ember, igaz? Hmm játszunk Istent? Rendben... gyönyörű lesz..... *mondja avval hírtelen megugrik, s ha sikerül belemar Ash szájába, aztán pedig vissza huppan* - Ne mondd hogy te nem kaptál semmit.... *nevette*- Nem fogok... nem fogom hagyni, hogy élvezd Ash.... *mondta komolyan, s lehunyta szemét, kezét befszítette és várta a csapást*
|
-Üdvözöllek újra az ébrenlevők, s így a szenvedők közt *biccentett felé a válasz helyett, viszonyt az oldatból már nem maradt semmi, hogy a macska is megtudja, milyen hatást váltott ki Ranból* - nincs sósav a teremben *tárta szét a kezét a fekete árny* - volt egy ősi tanmese.. *szólalt meg merengőn, aztán hangot váltott* -..de az lényegtelen, a következtetés az, hogy megnézzük mit csinálsz most.. *kezében szög és kalapács virult* - ezeket mind itt találtam.. tehát nem mondhatod, hogy embertelenül bánok veled.. az emberek ugyanezeket művelik *búgja keserédesen, bár Ran talán nem éli át a teljes valójában a macskák kínját.. amikor tudják, hogy örök életükre szól ez a múló pillanat.. s aki ezt teszi velük, undorodnak még a látványától is.. de Ash nem mondott volna le egy ilyen apró részlet miatt arról, hogy saját kezűleg fenyítse gazdáját*- elég hosszú ez a szög, hogy a földnél is maradj, vagy csak kicsit ki fog lógni a tenyeredből? *kérdezgette édesdeden, megmarkolta a fiú kétfejét, parázstalan fölterültre fektette, s élvezettel karcolgatta körmével az ereket, porcokat* -üvölts fel.. add ki magadból a kínt.. könnyezz vért..*bíztatta ördögi mosolyával, s a fiú kezéhez illesztette a szeget, karja meglendült a kalapáccsal együtt..*
|
*Ran pedig hírtelen felkapta a tekintetét mint aki csak egy álomból ébred, de hamarosan megérezte a fájdalmat is, bár még az ájulás miatt csak tompán... de egyre erősödött* - Mi a fenét csináltál velem? Mi ez? *kérdezte és egyenesen a macskára meredt* - Nem lett volna egyszerűbb ha sósavba mártogatsz? *rivallt a amcskára, s közben összegörnyedt*
|
- Még most is milyen problémás vagy..*jegyezte meg egykedvűen mikor a füst már úgyahogy eloszlott.* -így nem vicces *morogta sértődötten, úgy csomót kötött a fiú kezére, majd egy rozsdás fémvödör tartalmát a nyakába zúdította.. a víz -ezt a kandúr bár nem tudta, nem is bánta- enyhén maró hatású volt valami jóféle vegyszertől. Éppen csak annyira, hogy a vele érintkező azt érzékelje, lerohad az egész csontjához tapadt szövetrendszer, s valójában ne okozzon semmit* -nem ér kimenekülni.. ez milyen megoldás már?! *zsörtölődött*
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
