|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
El is fordult, mikor Peter kiszállt a kádból és egészen addig nem fordult vissza, míg vissza nem jött a pizsamával. Aztán azt is megvárta, hogy kilépjen a fürdőből, majd nagyon gyorsan megtörülközött és felvette magára a pizsamáját. Kicsit igazítani kellett a pizsamáján, hogy a kis farkincáját ki tudja venni belőle. Azt is szárazra törölgette, majd sietősen kilépett a fürdőből. Viszont nagyon nem tudta, hogy mégis hol lehet Peter szobája, így inkább illat alapján próbálta megtalálni a férfit. Hamar odasietett az ajtó elé, majd be is kopogott. Kicsit ideges volt valami miatt, furcsa légkört lengte körül a házat, a szobát és érezte, hogy Peterből jött ez a furcsa energia, amit érzett.
- Peter... kész vagyok - szólalt meg, majd várta, hogy a fárfi kinyissa szobájának az ajtaját.
 |
Peter kinyitotta a szemét, majd felállt a kádból, ő is átszappanozta amgát, majd leöblítette a habos tájékokat. Nem zavarta ha a amcska nézi de úgy gondolta biztosan el fog fordulni. - Sejtettem, hogy megéheztél, én is éhes vagyok, csinálnuk majd valami vacsorát. - törölközött meg, majd maga köré takarta és kiment a helységből. Később visszatért a macska pizsomájával. - Tessék, éna szobámban leszek, kopogj be ha te is elkészültél. - ment a szobájába átöltözni, s ismét kienegdte hosszú haját, most viszont lófarokba fogta össze, Ledőlt az ágyára, igazán nagyon vissza fogta amgát a fürdőben, legszívesebben már leteperte volna a macskát annak ellenére hogy gyerek. Volt benne valami amivel tejesen megbabonázta... korholta is magát érte. Nem akarta elkövetnia régi hibáit, mégis egyre csak az járt a fejében, hogy magáévá tegye a kandúrt. Nem tudta meddig képes még vissza fogni önmagát, arra gondolt talán könnyítenie kellene szükségletein... még mielőtt komolyabb bajok lesznek, s teljesen elveszíti a kölyök bizalmát.
 |
Nem tetszett neki, hogy ilyen hamar lebukott azzal kapcsolatban, hogy hazudik. Így picit hátra csapta a fülét, de különösebben nem mondott rá semmit se.
- Jó, talán egy kicsit - mondta végül nagy nehezen, de legszívesebben nem magyarázkodott volna. Nem szeretett.
Fürdés után viszont már szeretett volna kiszállni a kádból, de előtte inkább Ptert leste, várakozott valamire, ami hamar meg is történt. Csodálkozott, hogy most nem kellett megkérnia a férfit arra, hogy forduljon el és ne leskelődjön. Megtette magától is, így Nedim kapva kapott az alkalmon, óvatosan felállt, lehetett hallani a vízből, hogy felállt. Megmosta ott magát, ahol biztos, hogy nem engedte volna Peternek, majd leöblítette magát a vízzel, nem tartott sokáig, hamar visszaült a vízbe.
- Kész vagyok - pislogott, miközben a férfi beszélt. Aztán ásított egy kicsit, de még nem akart aludni menni. Ahhoz túlságosan jól érezte még magát.
- Egyébként éhes is vagyok... Csinálunk valami ehetőt nekem? - érdeklődött, miközben arra várt, hogy a férfi is kiszálljon a kádból, elvégezze a dolgát és idehozza neki a cuccait.
|
- Hazudsz... - mondta komolysággal - zavarttá váltál és kérdezgetni kezdtél. Biztosan megijedtél... de nincs evvel baj, idővel majd midenhez hozzá szoksz, idővel majd engem is megszoksz... sok mindent el tudunk viselni életünk során. - simított a hajába, ég mielőtt mosdatni kezdte.
- Igen, ez így van.. de nincs mit tenni, nem tudunk változtatni ezen. - Petert nem zavarta, hogy a hab eltűnt, ő nem takargatta amgát, nem is volt mit szégyellnie a testén. Hátrébb húzódott a macskától, kicsit elg beel dőlt a vízbe és lehuyta szemét, jelezve hogy enm fog lesni ha a macskalény meg akar tiztálkodni. - Hamarosan ki kell mennünk, kezd hűlni a víz. Majd én előre megyek és ide hozom a piszaomád, Magadra hagylak amjd míg felöltözöl. - mesélte e a tervét, de mindeközben nagyon nyugodtnak tűnt.
|
Nem értette, hogy megint mégis miért nevette ki, de úgy látszik, hogy ezt megint soha nem fogja megtudni. Mindegy is, nem foglalkozott vele.
- Jó, oké... Már amúgy se megyek vissza a tenyészetbe - morogta az orra alatt természeten még mindig csak duzzogva.
- Engem nem zavart - hazudta, hiszen szemmel láthatóan zavarta, hogy róla beszélgettek az eladók. Nem szeretett a középpontban lenni, pedig ő aztán ott van rendesen ezzel a külsővel. Inkább már nem mondott semmit a macskalényes dologra, hiszen őt úgy nevelték, hogy tökéletes legyen. Tanították, hogy minél többet tudjon, így nem csoda, hogy nem szívesen beszél azokról, akiknek semmi se jutott.
- Hé, várj... - kezdte volna, mert igazából ő se gondolta komolyan, de most már mindegy volt. Amint Peter közelebb csúszott hozzá, majd hozzá ért, már nem ellenkezett. Hagyta, hogy megmossa a nyakát, a hátát és a mellkasát.
- Persze, azért, hogy tönkre tegyék, amim van - nyelt egyet. Szerencséje volt Peterrel, legalábbis most még azt gondolta, hogy mivel nem bántotta, és eddig kedves volt vele, így egészen végig az lesz.
- I... Igen - mondta, mikor a többi dologra célzott, de nem akart felállni. Félt is picit tőle, meg nem is. Egyébként a fürdetéshez már hozzá van szokva, csak jó egy kicsit húznia új gazdája agyát. Jól esik neki a törődés.
- Egy picit talán mégis bízom benned - motyogta, majd összébb húzta magát, mikor realizálódott benne, hogy alig van már hab a vízben.
|
Kuncogott a kölykön, jól mulatottt gyermeki ártatlanságán, valahogy sokkal jobb kedve volt mióta Nedim bele cseppent az éeltébe, pedig még alig pár órája történt csak. - Nem mindegy... most már az én macskalényem vagy, és nem akarom, hogy mások is lássanak, vagy fura szemekkel méregessenek... ezért is lettem ideges a boltban... - a hab lassan kezdett olvani és már nem sokat takart.
- Mert még nincs kompley terva fejemben róla, ezért... nem tudom mivel foglalkozhatnék pedig jobb volna kitalálni, mint minden nap csak robotolni egy munkahelyen. - vallotta be. - Valóban, kiölni ki lehet, de a macskával együtt születik. Ha hagyják, hogy kibontakozzon... na pot ezért ölik ki belőlük, a legtöbbjükből.
Meglepődött, eredetileg csak heccelni akarta a amcskát azt hitte, hogy élből elutasítja majd. - Biztos vagy benne? Az előbb mondtad, hogy nem bízol bennem. Igazából csak kíváncsi voltam. - kúszott közlebb hozzá, míg újabb tusfürdőt nyomtott a kezére, belemártotta a vízbe, hogy felmelegítse és könyeben habossá tegye. Most már hiába ellenkezett a cicus, elkezdte mosni a nyakát, hátát mellkasát.Finom puha volt a macska bőre, s ez a különleesen fehér is vonzotta. - Gyönyörű... már értm, miért akartak olyan sokan megkaparintani maguknak. - emelte fel a lábát és azt is megmosta, megfordult a fejében, hogy csókot lehelljen rá, de úgy gondolta avval biztosan elijesztené. A kényes részeket már meghagyta a kandúrnak. - A többit már meg tudod csinálni magadnak igaz?
|
Nem tudta, hgy mégis milyen dolgokat kell majd csinálnia egyedül, miket fog majd enni, hogyan fog egyáltalán főzni, hogy ha nem is ismeri a konyhát? Gyerek volt még, annak ellenére is, hogy sokkal érettebb volt a korához képest. Közben mikor szóba jött a nő, aki fürdette, csak morgott.
- Azért, mert őt egészen pici korom óta ismertem, benne megbíztam. Benned még nem... Szóval nem, egyáltalán nem ugyan olyan a kettő - puffogott csak úgy, szinte magának.
- Különben is nem mindegy neked, hogy ki mit lát, vagy épp te mit látsz? - piszkálgatta mérgesen a habot inkább. Nem értette, hogy miért hozta fel ezt most Peter. Aztán a saját vállalkozásra már felkapta a fejét.
- Milyen vállalkozást? Azt miért gondolod macerásnak? Nem félsz attól, hogy undok lesz veled a főnököd? - fordította kicsit oldalra a fejét kérdőn.
- Egyébként nem mindenki... Valakiből teljesen kiölték ezt a tulajdonságot... - hajtotta le a fejét picit, mikor arról beszélt, hogy minden macska sokkal intelligensebb, mint az ember. Volt benne igazság, de könnyen ki lehet ölni ezt is, mint minden mást.
- Miért akarsz nekem segíteni? - pislogott rá és most nem igazán látott bele semmi rosszat. Ha már az előbb úgy is arról beszélgettek, hogy régen ki fürdette a cicust.
- Ha akarsz - rántotta meg a vállát, miközben a férfit nézte, ahogy mosakszik.
|
- Hmm... érdekes, előttem ennyire szégyenled magad, de az a nő aki fürdetett, mindent látott mégsem szégyenkeztél? Nagyon furcsa cicus vagy, habár tudom én férfi vagyok és még új neked ez az egész... - bólintott a kérdésre.
- Eleinte természetesen nem, de idővel sok mindent eg kell majd tanulnod. Nem baj ha el is rontod majd a dolgokat, szép lassan majd ügyesebb leszel benne. -próbálta kicsit bíztatni. Ő is hátrébb dőlt a kádban, ellepte a víz mellkasát, szeretett a forró vízben elfeküdni bár msot nem nyújtotta ki ő sem a lábát, nem akartamegijeszteni a amcskát.
- Hát jó kérdés... több helyre is beküldtem az önéletrajzom, remélem majd valami jó helyre sikerül. Nem mintha nem lenne pénzem, talán életem végéig is elég lenne ha nem is dolgoznék, de sose leehtünk ebben annyira biztosak. Gondolkodtam azon is, hogy saját céget alapítok, de lehet, hogy az túl amcerás. - osztota meg gonolatait a kandúrral.
- A kor nem annyira fontos, értelmes kölyök vagy. Bár a macskák legtöbbje ilyen, az emberek épp ezért akarják elnyomni őket, sokkal erősebbek és eszesebbek, mint az emberek... a legtöbbje... - kiváasztott egy tusfürdőt és elkezdte megmosni magát. - Megmosod magad vagy szeretnéd ha segítenék? - kérdezte komolysággal mégis volt ebben a kérdésben egy kis huncutság.
|
Hevesen bólogatott arra a kérdésre, hogy a tenyésztői fürdették régebben.
- Volt egy nő, nem emlékszem már a nevére, de ő volt értem felelős. Naponta kétszer megfürdetett - rántotta meg a vállát, mintha már nem számítana, hogy mi történt a múltba.
- Egyedül hagysz a házban? - érdeklődött, de igazából nem tudta, hogy hogyan is fogja majd ő egyedül ellátni magát. Nehéznek tűnt és erre nem tanították meg, sok mindenre igen, de erre nem.
- Értem, hát... majd igyekszem - mondta ezt is úgy, mintha olyan nagyon könnyű lehetne a főzés, meg a saját maga ellátása egy gyereknek.
- Milyen munkád lesz? - érdeklődött az interjúk hallatán, majd most már teljesen kidugta a fejét a vízből, majd kényelmesen elhelyezkedett a kádban. Mázli, hogy ekkora volt a kád és így nem kellett hozzá érnie Peterhez. Bár azért lábait behúzta a biztonság kedvéért.
- Hát pedig csak egy gyerek vagyok - nevetett fel, és most ő hívta magát így, pedig néhány perccel ezelőtt bizonygatta gazdájának, hogy ő már nem gyerek. Is-is inkább. Eközben a habbal szórakozott, fülei néha ide-oda mozogtak a hab kissé pattogó hangjára. Szerette hallgatni.
|
| - Jól van.. akkor majd keresünk egy jót, végülis úgx gondolom, biztos nem kötötték az orrodra. Régebben a tenyésztőid fürdettek? - érdeklődött. - Majd megtanulod szép lassan az önálló életet. Néha eléggé elfoglalt vagyok és biztosan lesz, hogy magadról.kell majd gondoskodnod. Megmutatom.majd mit használhatsz... meg hogyan főzz vagy lásd el magad. Jelenleg nincs munkám, de el kell majd mennem pár interjúra, amire nem vihetlek magammal.
Meglepte a macska reakciója, ő is arra számított, hogy azt mondja majd, hiányoznak neki a többiek, a régi élete. Végülis ez mindkettejüknek egy új kezdet volt, s mindkettejükbek tanulniuk kellett a másikról. Alkalmazkodni egymáshoz... - Örülök, hogy jól érzed magad, nekem is kellemes a társaságod. |
Nem tetszett neki, hogy Peter kinevette, szóval inkább nem szólt semmit, csak beült a kádba. A meleg olyan szinten átjárta az egész testét, hogy kedve lett volna elaludni a vízben szinte azonnal.
- Oké... - jegyezte meg halkan, majd szemügyre vette, hogy milyen dolgok vannak a kád szélén, meg a polcokon. Körbe nézett, de csak óvatosan.
- Nem tudom, hogy mivel mosták a hajamat... meg a bundámat - ingatta meg a fejét, hiszen ő azt használta, amit adtak neki. Hogy mi volt az, azt nem tudta, de nem is érdekelte a dolog. Aztán mikor rákérdezett, hogy milyennek érzi az első napját, elgondolkodott.
- Hát... azt hittem, hogy nagyon rossz lesz, hogy hiányozni fognak a többiek, de ahhoz képest jól érzem magam - bukott le a víz alá, majd nagyjából fél percig fel se jött. Aztán egy gyors levegő vétel után megint megszólalt.
- Klassz ez a ház, van saját szobám, ez is jó... Öhm... Jól érzem magam itt, veled - pislogott kissé zavartan Peterrel, majd konkrétan az orrának a vonaláig lebukott a víz alá, az orra már a vízben volt, így hangos bugyborékoló hangot hallatott, ahogy kidújta a levegőt és közben gazdáját nézte.
|
| Nem válaszolt a kérdésre,úgy gondokta az csak véletlenül csúszott ki a kandúrból, látta ahogy elgondolkodik a dolgokon, ahogy vív magában, s ahogy végülis megadja magát neki, kuncogott kicsit, majd elfordult. - Nyugi nem fogok lesni. - biztosította, s miközben elfordult még szemét is lehunyta. Olyan volt, mintha csak elaludt volna a vízben, egy pillanatra talán tényleg elbóbiskolt, de ahogy a macska beült hozzá szép lassan kinyitotta a szemét. - Itt vannak a habfürdők - mutatott rájuk, nem zavarta sem a saját sem pedig a macska meztelensége sem. - bármelyiket használhatod... tusfürdők, samponok... ha kell valami speciális a szőrödhöz azt is beszerezhetjük. Szeretném ha ilyen szép csillogós és puha maradna. - tette még hozzá. - Hogy érezted magad az első napon? - érdeklődött, igazából ahhoz képest, hogy mennyire nem akarta ezt a macskát, szeretett volna a kedvében járni. |
Remélte, hogy nem fog elmúlni a hó iránti imádta csak úgy, egyik pillanatról a másikra, mert most nagyon szerette. Legszívesebben egész nap kint játszott volna, de már így is nagyon hamar elfáradt és fázott is. Nem nézett gazdájára, kicsit zavarban volta ettől a helyzettől, csak akkor nézett oda, amikor már biztosan tudta, hogy nem fog olyat látni, amit nem akar.
- Önző? - kérdezett vissza hirtelen. Soha nem nevezték még önzőnek, tudta, hogy mit jelent a szó, de nem tudta semmihez se társítani egyelőre, viszont az, hogy ezt mondta rá a férfi, kicsit elgondolkoztatta.
- Jó... bocsánat - morogta csak úgy magának, de közben nagyon is jól esett volna neki is az a meleg víz, főleg, hogy már kezdett megint fázni a vizes ruháiban. A lába már átfagyott a nedves gatyában, de nem tetszett neki ez az együtt fürdős dolog. Viszont már annyira bele élte magát abba, hogy egy kádnyi forró vízben fürödhet, hogy egyáltalán nem tartott sokáig, míg rászánta magát.
- Oké, de... fordulj el, míg bemászom a kádba. Léci... - tette hozzá kérlelően, majd levette a felsőjét, majd a nadrágját is és ha esetleg Peter elfordult, akkor az alsónadrágját is. Zavarban volt, de amit bőréhez ért a meleg víz, nyakig merült a vízben. Félt attól, hogy bármit is látni fog a férfi, amit a cica nem akart. Nagy vörös szemével csak úgy pislogott a férfira, mintha minden egyes percben készenlétben lenne, de a meleg gőz kissé eltompította az amúgy is kissé fáradt macskát. Ásított egyet.
|
| Az egyáltalán nem biztos, hogy nem fogod szeretni. - vont vállat. - Ez később najd alakul, most még nagyon új neked, később megszokod és már kevésbé lesz érdekes is. - a fürdőben ő akkor sem hagyta abba a vetkőzést ha a macska elfordult. Kontyba kötötte fel hosszú haját, hogy ne legyen vizes, hamarosan hallhatta a kandúr, hogy Peter bemászott a kádba és elmerült a vízben. A kád maga igen hosszú volt, a férfi jólesőn terült el benne. - Tudod nagyon önző cica vagy... én is áthültem, természetesen én sem akarok beteg lenni. Micsoda nyűg... ha nem akarsz hát nem.fürdesz... de ne várd, hogy ápolgatlak majd ha beteg leszel. - a meleg gőz valóban csalogató volt, a férfi elgondolkodott azon, hogy régen is fürdött a macskájával. Azok még boldog idők voltak, eltűnődött rajta, nosztalgikus volt. Nem akart a kölyöknek könyörögni, ne szokja meg, hogy minden úgy lesz ahogy ő akarja. Ő a gazdája, meg kell tanulnia a szabályokat. |
Mikor meghallotta, hogy holnap is kijöhetnek, de csak azért, mert most szót fogadott, tanulékonysága miatt hamar felfogta, hogy ha jól viselkedik és valóban szót fogad gazdájának, akkor többször is jöhet majd játszani. Okos macska volt, korához képest érettebb, de nem csoda. Nagyon sokat tanították, hogy a legjobb és legminőségibb házikedvenc cáljon belőle, ha egyszer gazdája lesz.
- Akkor ha felnövök, én se fogom szeretni a havar? - kérdezett rá, hiszen akkor ez úgy látszik, hogy ilyen kinőhető dolog. Mint mikor elhagyja a tejfogait az ember... vagy macska és újak nőnek helyére, de az már teljesen másmilyen. Közben az vizes ruháit elrendezték, majd már épp tényleg azon volt, hogy feltakarít maga után, de Peter nem engedte meg neki. Csak pislogott, mikor kézen fogta őt, de hagyta neki. Apró keze kissé hideg volt még mindig, ezért is esett neki jól Peter meleg keze. Aztán a fürdőben kicsit megrökönyödött.
- Vá... várj! Én... nekem egyedül is menni fog - csapta le kicsit szégyenlősen a fülét, majd félre fordította a fejét is inkább.
- Egyedül akarok fürüdni, nem vagyok már gyerek! - morogta az orra alatt, de nem nézett Peterre, mert eléggé zavarban volt. Oké, hogy már levette egyszer előtte a ruháit, vagyis kétszer, de ez más. Itt semmi se lesz rajta. Nem akart levetkőzni, egyáltalán nem.
|
| Sejtette, hogy a macskának nem tetszik majd, hogy be kell mennie. Minden kisgyerek imádja a havat, de nem engedhetett, már így is prüszkölt a macska, már épp rá akart szólni, hogy fogadjon szót neki, mikor a macska.magától is elindult befelé, akkor látta csak igazán mennyire átázott a ruhája. - Kijöhetsz... - érintette meg a kandúr orra hegyét. - de csak azért mert most szót fogadtál és mégis jöttél. Ügyes vagy... - próbálta jutalmazni a jót, higy máskor is szót fogadjon neki. - Gyerekkoromban szeretem, de már nem bírom olyan jól a hideget. - tudta le ennyivel a dolgot, majd bementek a házba. Egyből megcsapta őket a jó meleg. - Kitesszük száradni, megmutatom hova. - a kabátkát egy szék.támlájára akasztotta, közel a radiátorhoz. - itt hamar meg fog száradni, ha megszáradt felteheted az akasztóra. - magyarázta és azt is megmutatta neki. - A vizes sapka, sál és kesztyű helye pedig itt van - mutatotott meg mindent a macskának, majd a felmosó vödröt is. - Ez itt az első napod, szóval nem kell dolgoznod, én majd megcsinálom. - és fel is törölte a kisebb tócsát. - Még biztosan fog leolvadni róla holnapig, de már tudod a helyét. - kézen fogta a cicát és bevezette a fürdőbe. - Általában zuhanyozni szoktam, az is jól tud esni de most menjünk a kádba. - engedte meg a vizet, s kezdett vetkőzni, közben pedig figyelte a kandúr reakcióját, várta, hogy ő is vetkőzzön. |
Nem örült annak, hogy vissza kell mennie a házba, mert olyan keveset lehetett kint, de most, hogy már átázott a nadrágja, kezdte érezni, hogy fázik és az se segített neki, hogy folyamatosan a hóban mászott, miközben áskálódott benne.
- Nem akarok még bemenni! - tiltakozott, de persze nem mondhatott nemet a gazdáján, mert az nem túl megengedett a macskalények számára. Felsóhajtott, majd kicsit dideregve mászott ki a hóból, majd szaladt oda Peterhez.
- Holnap is kijöhetek? - kérdezte reménykedve. Folytatni akart a hóbunker építését, amit kitalált. Elég sok volt a hó, így örült neki, hogy végre láthatott és érinthetett is, az meg még plusz volt hogy játszhatott is benne. Leporolta magáról nagyjából a havat, majd visszaindultak a ház felé.
- Nagyon jó idekint, kár, hogy te nem szereted a havat - húzta el a száját, majd levette vizes kesztyűit és beletömködte a kabát zsebébe. Közben fújtatott, gyorsan vette a levegőt, az adrenalin még mindig dolgozott a szervezetében a történtek miatt, de kezdett lemerülni.
- Hová tehetem a ruhákat? - kérdezte már bent a házban, majd levette a kabátját és a bakancsot, ami még mindig havas volt.
- Öhm... feltakarítom... - mondta halkan, mikor látta, hogy a hó elkezd olvadni a padlón.
|
| A férfi csak türelmesen és némi mosollyal figyelte a jeleneteket. Olyan volt akár egy kiskutya játéka, mikor először lát havat életében. Sejtette, hogy ez a cicának ugyanolyan nagy kaland lehet. Bár láthatta többször, sose játszhatott benne vagy érinthette meg. Ez pedig fontos lett volna a tapasztaláshoz, de talán még mindig nem volt késő. - Nem... én nem kedvelem annyira a havat. -vallotta be, de kicsit aggódott is már miután a kandúrka prüszkölt. - Elég lesz mára... elhiszem, hogy élvezed, de jóból is megárt a sok. - intettt neki, hogy induljabak vissza. - Jó lesz ha veszel egy meleg fürdőt is mindjárt, mielőtt túlságosan áthül a tested. - magyarázta, nem tudta, hogy mennyit bír ki jelenleg a fiatal kandúr szervezete. |
| Nagyon boldog volt a kinti időben, nem fázott, a ruhák, amiket kapott, nagyon is melegítették. Farkát folyamatosan csóválta, a fülvédő pedig hihetetlen módon jó volt a fülére. Azt hitte, hogy ilyen nem túl jó egy macska fejére. Sok képet látott arról, hogy milyen is a hó, milyen lehet megfogni, milyen érzés lehet. Kesztyűben semmit nem érzett, így leguggolt a földre és levette az egyik kesztyűt a kezéről. Megfogta a havat, ami hideg volt, nagyon hideg.
-- Uh, ez nagyon hideg - gyúrt egy hógolyót gyorsan, majd figyelte, hogy hogyan változik meg a kezében az anyaga. Amelyik kézen nem volt kesztyű, fázni kezdett és a hó vízzé változott a kezében. Lerázta róla a vizet, majd beletörölte a nadrágjába. Vissza vette a kesztyűt, majd egy jó nagy hóbucka felé vette az irányt és kettő pillanat múlva már a magas hóban volt. Csak a farka látszódott, ahogy csóválta. Kiásta magát, majd tekintetével Petert kereste. Egy jó nagy adag hó volt a fején, amit le is rázott.
-- Ez nagyon jó! - fúrta bele magát megint a nagy hóba és egy alagutat ásott magának. Kezdett kissé fáradni, gyorsabban vette a levegőt, majd hirtelen tüsszentett egyet a hó alól, de nem jött ki belőle. Picit átázott a nadrágja is,de nem figyelt. Csak élvezte, hogy mennyire jó idekint. Őrült, hogy a ház a város szélén van.
-- Nem jössz? - kiabált ki Peternek, miközben a hóban ásott. |
| Peter magában kuncogott a kölykön, tényleg olyan volt, mint egy gyerek. Ez az ártatlanság mulattatta, de egy kicsit fel is melegítette a szívét. Látta, hogy kicsit elszégyenli magát a macska, de ezen is csak mosolygott, úgy gondolta úgyis mindent majd szép fokozatosan fog megtanulni. Idővel majd rájön, hogy az életben mire kell figyeljen, hisz nem készítették fel rá.... erre nem. Ráadáaul szerencsésnek mondhatta magát, hogy Peter nyerte meg, lehetett volna sokkal roszabb is. Miután beértek a férfi nagyjából össze rendezte a macska cuccait, míg az átöltözött. Furcsálta, hogy nem vonult el, hanem előtte vetkőzött, hisz nemrég még tiltakozott az ellen, hogy a feketehajú láthassa idomait. A kölyök észre sem vette, de Peter szeme sarkából nézte a jelenetet, azt is látta ahogy magára ügyeskedi a téli kabátot, sálat, kesztyűt. - Még valani. - egy télre való fülvédőt tett a nacska fejére. Ez nem zavarta a füleit, de védte. - Mehetünk. - ő már fel volt öltözve így csak a kandúrkára várt. Ahogy kimentek, a kölyök szinte teljesen megváltozott, Peter nem tudta levenni róla a tekintetét, szinte ragyogott. - Ennek örülök. Használd ki, míg lehet. Nem mindig lesznek ilyen nyugodt napjaink. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
