|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Várj! *kiáltott a férfi után.* - Akkor és ott abban a pillanatban nem tünt fel, hogy a kölyök szűz, nem rá gondoltam igazából, hanem rád. Nem akartam erőszakos lenni vele, csak előjött belőlem, mert elő hoztad.* Kicsit kényelmetlenül érezte magát emiatt.* - Rendben ha ezt akarod tőlem nem fogja megtudni senki, hogy ő a te fiad, és ne haragudj, hogy ilyet feltételeztem rólad, csak..áh mindegy menj, de attól még a felállásunk marad, te a te portádon, én az enyémen. *Ezzel elengedte, ha a férfi menni akart....*
|
- Te meg őrültél? Már hogy dugnám??? Te voltál az első és még csak fel sem tűnt hogy a kölyök szűz??? Ezt nem hiszem el... jézusom... szerinted miért akadtam ki? Megdugtad őt, erőszakosan és durván, tiszta vér volt alul.... amúgy meg... miért mondtam volna el? Nem gondoltam volna hogy pont őt szúrod ki magadnak.... szükségtelennek tartottam beszélni róla... de... azóta csak kandúrokkal hálok, vagy olyan nősténnyel akin már elvégezték a műtétet... ccc.... micsoda álszent kölyök vagy te Max.... de nem baj... végülis a testvérem vagy.... megbocsájtok neked a durvaságodért de szeretném ha nem lenne következő alkalom... bárkit választhatsz, de Soutát hagyd kérlek békén! *felkelt és ha max nem állította meg akkor elhagyta a szobát*
|
* Az információ tudata mikor eljutott az agyáig, és felfogta a dolgot, kicsit a lélegzete is megakadt, és elfelejtett pár másodpercre levegőt is venni.* - Bbazmeeg, te dugod a saját fiad? Neem ezt nem hiszem el, te nem vagy normális, te idiótaaaaaa! * Üvöltött rá ahogy csak bírta jelen helyzetében.* - Ne érj hozzám te barom.* Lökte el magátol a férfit.* - Ez ez ez egyszerűen felfoghatatlan, mondcsak bele gondoltál már, hogy ő a fiad? És miért titkoltad ezt előttem eddig? Áh nem is akarom tudni, hagy a francba, ha egyszer meghalok úgy akarok megdögleni, hogy nem tudom mit miért tettél. Köszi az információt és most húzz el a francba innen.* Intett egyet a férfinak a kezével, és mérgében a másikkal meg leverte az éjjeli szekrényen lévő poharat. - Basszameg, ez is a te hibád.* Mérgelődött egy sort, majd választás hiánya révén kidölt az ágyon.*
|
- Igazából elmondhatom... annyira nem nagy ügy.... de Souta tényleg fontos nekem, tudom ki fogsz rajta akadni de... egyszer teherbe ejtettem egy nőstény macskalényt.... ahelyett hogy megöltem volna.... meghagytam az ő és a gyermeke életét.... de a szüléskor komlikációk léptek fel és *közben szépen begombolta testvére bizsomájának gombjait* - szóval.. a nőstény meghalt... de a gyermeke túlélte.... a Souta nevet adtam neki... ő a fiam... *mondta és tekintetét Maxre emelte* - Persze nem tudhatja meg a dolgot.... te se mondd el neki... és.... kérlek... ne bántsd őt többé, ő fontos nekem... akkor is ha... előtte ezt nem mutatom ki... amúgy meg nem akarom hogy a dokival szétmenjetek... Valen jó orvos és tud rád vigyázni... éppen ezért... a másik ok amiért nem lehet köztünk semmi... az a doki... érted?
|
* Kívételesen hagyta magát, hogy segítsék felöltözni, mert egyedül úgy sem ment volna neki.* - Nagyon is emlékszem, akkor elborult az agyam, de ez most más...A dokit hagyd ki ebből, ez a kettőnk dolga...érzései...Ő más lapra tartozik. Őt is szeretem, ti ketten vagytok az életem, és egyikőtöknek sem akarok fájdalmat okozni többé, de ezt te úgy sem fogod megérteni.* Bújt bele közben a pizsama felsőjébe.* - A macskalényt, mindössze csak eszköznek használtam, arra, hogy felnyissam a szemed, nem tudtam, hogy ő ennyire fontos számodra, és ez még mindíg furcsa nekem, elmondod, hogy miért?* Kíváncsian várta a kérdésre a választ, miközben a bátyja öltöztette tovább, és a nadrágját is rá adta....*
|
- Tudom hogy hogyan érzel Max... nem vagyok vak... sem süket... *tette oda a pizsomát* - Segítek átöltözni oké? *ajánlotta fel és ha nem ütközött heves hadonászásba akkor segített Maxnek áthúzni a ruhadarabokat* - Nem tudom mennyire emlékszel arra hogy az első alkalomkor mennyire szétvertél... ez nekem elég volt ahhoz hogy soha többé ne érjek úgy hozzád... különben is még a dokival is csináltátok... aztán te Soutával... nem szép dolog másokkal játszadozni... tudod... elfolytottalak a szívemben, de még mindig érzem azokat az érzéseket.... akármennyire is el akarom rejteni őket... a szerelmem lángja még nem aludt ki.... te mindig nagyon fontos voltál nekem és még mindig az vagy... ezért... jobb lesz ha nem próbálok meg semmit sem tenni.... csak a testvéred maradni... sajnálom... tiszteletben tartom a döntésed... ha nem akarod hogy többé ide jöjjek, de kérlek mondd komolyan...
|
*Max mind addig követte szemével a bátyját míg az pizsamát keresett neki, egyszerűen csak jó volt a látványa ami a szeme elé tárult. - Bátyó, nem haragszom rád, de mivel ez történt nem ok nélkül történt, és ez azt jelenti, hogy te a te oldaladon élsz tovább, én az enyémen, és többet nem közeledek hozzád, nem próbálom a tudtodra adni hogyan is érzek valójában.* Közben próbált elfordulni a férfitól, ami elég nehezére esett, de végül sikerült neki.* - Tudod, azt hittem fontos vagyok neked, és képes vagy belém látni, és meglátod ami az orrod előtt van. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de megvolt rá az okom... De attól még szeretlek...Csak szeretném, ha nem jönnél be többet a szobámba.* A térdeit felhúzta a mellkasához amennyire csak tudta, mert a fájdalom erősödni kezdett, és ha ezt a bátyja észre veszi, akkor mindent elkell neki mondania. És ez az egyetlen dolog amit nem akart jelen pillanatban...
|
*Mivel Shan látta hogy gyenge, inkább a karjaiban vitte fel öccsét... kicsit megijedt és félt hogy ezt mind ő okozta....* - Meg tudsz nekem bocsájtani? *kérdezte amikor az ágyra tette Maxet* - Keresek neked pizsomát... jobb lenne ha aludnál ey keveset... amúgy... tudod hogy miért fontos nekem Souta?
|
*Max kivételesen engedett, és hagyta hogy vigyék vagy kísérjék, mert tényleg gyenge volt, csak úgy tudott közlekedni, hogy a falba kapaszkodott. Csodálkozott a téstvérén, hogy iylen segítő kész lett hírtelen...*
|
*Nem Shan vette észre Maxet.... de valaki igen, kicsit félve de megszólította őt* - Uram... nem kellene inkább pihennie? *kérdezte Souta, de hamarosan Shan is ott termett*
- De igen... pihennie kellene, vagy aludnia... nem pedig lófrálnia a fiatal úrnak... Max... azt akarod hogy roszabbul legyél? Menj vissza kérlek a szobádba.... Valen úgyis vissza jön érted nem igaz? Ne legyél ilyen felelőtlen magaddal szemben.... *ha Max nem ellenkezett akkor a férfi megfogta a kezét és szépen vissza vezette a szobába... viszont ha Maxet túl gyengének látta akkor felkapta és úgy vitte vissza*
|
*Max csak halgatta amit a bátyja mond, nem szólt egy szót sem, még ha akart volna sem tudott volna kinyögni semmit, mert az fájdalmas lett volna neki. Ezért úgy döntött nem beszél. A bátyja szavai kicsit megenyhítették, de nem sokat segített. Miután a férfi elhagyta a szobát, Max megpróbált felkelni, ami elég nehézkesen ment neki, de végül sikerült. Nagyon fájlalta a has tájékát. Lassan, és óvatosan felöltözött, és kiosont a szobája ajtaján egészen a földszintig, és kiment, ha nem vették őt észre..*
|
-Sajnálom Max, de most beszélni szeretnék veled.... *Shan hangja most nyugodt volt, mintha pár percel ezelőtt nem is az a rideg férfi állt volna Maxék előtt* - Bocsánatot szeretnék kérni... nem akartalak bántani... csak... annyira... felkorbácsoltad az idegeimet... nem tudtam mit tenni.... szánalmasnak éreztelek téged és magamat is... testvérek vagyunk ennek nem szabadna így mennie tovább... *mondta őszintén* - Figyelj... bármelyik macskalényemet a magadévá teheted, akármelyiket.... de Souta fontos nekem, őt kérlek hagyd ki ebből... most megyek.... aludj csak... és ha úgy gondolod majd, hogy ezt a köteléket még meg lehet javítani akkor keress fel... *mondta és ha Max hagyta menni akkor lelépett, ha nem akkor csak figyelt mint mond erre Max*
|
*Max az ajtó csikorgására ébredt, még fél percet sem aludt, de nem akart megfordulni, hogy megnézze ki az, inkább csak pihent tovább figyelmen kívül hagyván az illetőt.* - Menj el bárki is vagy.* mondta, kicsit hangosabban a megszokottnál, mert senkire sem volt most kíváncsi, egyedül akart lenni, és csak aludni aludni...*
|
- De... talán ez más lenne ha tudná... de ahogy gondolod... *kicsit igazságtalannak érezte a fiút de ráhagyta a döntést... mélyet sóhajtott, betakargatta Maxet, csókot lehellt a nyakára, majd óvatosan kisétált és becsukta maga mögött az ajtót... Shan közben szúrós tekintettel nézte őt, szemei olyanok voltak mint az ördögé... de nem szólt egy szót sem... viszont amint a doki távozott ő belépdelt Max szobájába*
|
- Nem akarom, hogy megtudja, azt akarom, hogy az utolsó pillanatban tudja meg, és ő legyen az utolsó ember akinek a szemébe nézhetek, és akkor talán megtudja, majd mekkora hibát követett el. Amúgy meg majd ha esetleg felgyógyulok, akarok neked mondani valamit.* Max úgy érezte, hogy a doki megérdemli az igazságot, mindvégig mellette volt, és mindenben támogatta, nem hazudhat neki.* - Megígérem, és várlak vissza, mert még nem töltöttünk el elég éjszakát kettesben ahhoz hogy itthagyjam ezt az életet.* kacsintott egyet, majd lassan elfordult, és elaludt...*
|
- Ccc.... nyugi lelépe én magamtól is... de.... te... ne merj meghalni... *nézett komolyan Maxre aztán lelépett*
- Hé Max... el kellene mondani neki az igazságot.... tudom hogy nem akarod, de gondolom te sem azt hogy életetek végéig haragban legyetek... szeretlek Max... *adott neki lágy csókot és megsimogatta a fejét* - Most mennem kell, ígérd meg hogy jó fiú leszel! *mosolygott rá*
|
- Tünj el a szobámból. * kiáltott rá a férfira, de a fájdalmai evvel csak erősödtek.* - ahh. *görnyedt össze hírtelen.* - Ígérem neked drága testvérem, hogy nem sokáig foglak zargatni a jelenlétemmel, megesküszöm neked, hogy már csak kis időt kell elviselned belőlem. - Doki...* Nyújtotta a kezét a férfi felé.* - Szeretném, haa elvinnéd a szemem elől.. kérlek...* Már szinte könyörgött, és már a fájdalom könnyei is megjelentek a szemében.*
|
- Mit csinált már megint Shan? *kérdezte meglepetten*
- Csak azt kapta amit megérdemelt... *mintha a semmiből lépett volna elő úgy tűnt pedig már rég az ajtóban hallgatta a párost*
- Eszednél vagy? Azt akarod hogy meghaljon? Te pokolfajzat! *lökte neki Shant az egyik szekrénynek*
- Áhh szóval ti úgy egyeztetek meg... hogy Max mindenkit megdug és neked nincs ellene kifogásod? Hát rendben...
- Mi a f *szról beszélsz? *néz hírtelen Max felé* - Max... mi történt?
- Savanyú a szőlő mi?
- Fogd be!
|
- ne is említsd többet a bátyámat kérlek...*nem nagyon érezte jól magát, de nem akarta a dokival tudatni, mert nem akart vissza térni a kórházba.* - a bátyám egy vadállat, és csak magára tud gondolni, a macskalényeit meg dugja fel magának.*Kissé mérge lett, de próbálta nyugtatni magát, úgy döntött megpróbál aludni egyet.* - kapok egy jó éjt csókot azért? Talán annyi jár a betegnek nem?
|
*Valen besegítette Maxet a házba, majd felkísérte a szobájába ha a férfi nem akarta másfele venni az irányt... viszont tudta hogy nemsokára mennie kell, nem maradt sok ideje már amit a fiú mellett tölthet... * - Most pihenj le rendben? Ha bármi történik, csörgess meg mobilon és már itt is vagyok... ne tegyél hírtelen mozdulatokat inkább rendelj magad mellé egy macskalényt aki segít, a bátyádnak úgyis van elég...
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
