|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Akkor.... akkor majd megmondom hogy jöjjön ide és hozza magával kékcsillagot is! Nem teheted ki magad ilyesfajta veszélyeknek, a szívbajt hoznád rám, ha csak így elengednélek... *hírtelen hangokat hall, és kulccsörgést* - Basszus... Toku szedd össze magad... segítened kell nekem... kérlek... a szüleim megjöttek.... bajban leszek ha itt találják Fogat... *nézett rá segítségkérőn, de aztán nem volt más választása, észrevette hogy Fang sikeresen lerángatta a függönyt és maga alá tekerte... megfogja a végeit és mint egy kis batyut belecsvarja a kutyalényt, Fang kapálózik és ki akar jönni, de Rolcas erősen tartja* - Gyorsan vigyük innen... elég nehéz... *szívja a fogát és megindul Fangal*
 
|
Sóhajt, amikor a kölyök összekuporodik. Nem tudja, mit tegyen vele. - Kékcsillag miatt. - mondja ki a választ nyíltan. - És persze a betegségem miatt is. - teszi hozzá kicsit nyugodtabban. - Igazad van, de találkoznom kell azzal a kandúrral. Dolgom van vele. - s látszik rajta, hogy nem fog letenni erről. - Valami sapkát húzok a fejembe és kész. - teszi hozzá. Aztán minden gyorsan történik Okuo számára, a fogak belemélyednek a srác karjába. A kandúr szemei kikerekednek, megrémül. Hátraesik és kúszva, lélegzetét visszafojtva hátrál, míg a fal meg nem állítja. Hab a tortán, hogy Rolcas Markust emlegeti. Megborzong, de érzi, hogy kiborult a látványtól, hogy könnyezni akar, s sebei felfájdulnak.
|
*Persze a kölyök a kérdést sem érti... nyüszörögve kuporodik össze* - Miért akarsz hírtelen oda menni? *kérdi Rolcast* - Mégis megnézeted magad? AMúgy talán őt kéne ide hívni... mi van ha valaki meglát az utcán? *veti fel a tényleges problémát mivel Toku jelen pillanatban egy szökevény...* - Talán... nem fog megharapni... *mély levegőt vesz és megindul a kutyalény felé de az ismét védekezően kezd el vicsorogni felé. Rolcas viszont nem tántorodik meg, felé nyúl és ekkor Fang mélyet harap a karjába... mivel Rolcas nem kiabál és nem ordít fel, a kutyalény hátrébb húzódik... a mű karját tartotta a lény felé* - Hajlandó vagy végre megnyugodni? *és műkarjával megsimogatta a kutyalény fejét, az albínó pedig csak bámult rá nagy szemekkel, füleit lelapította, farkincáját maga alá húzta és még mindig morgott... Rolcas Toku felé nézett, hogy az lássa mit mond* - Nem jó ez így Toku, fél tőlem... Most jól jönne ha Markus épp erre járna... megspórolhatnánk a felesleges köröket, ő biztos értene a kölyök nyelvén és el tudná neki magyarázni hogy nincs mitől tartania... *motyogta*
|
Amikor megtudja, hol van a kék kandúr, láthatóan dühös lesz. Felizzik a szemében egy eddig ismeretlen fény. - Holnap elmegyek a dokihoz. - mondja határozottan a szavakat. Nehézkesen, de megnyugszik, s a kölyökre néz. - Fog vagy Fogak? - kérdezi tőle. - Mit szólsz? - leguggol, majd Rolcasra pillant, s pont látja, hogy a faházba kéne vinni. - Ezzel az a baj, hogy téged megharap, én pedig nem merek hozzányúlni, egyedül meg nem fog menni neki a feljutás. - állapítja meg.
|
- Kékcsillag... hmmm... kereste őt Markus... de azt hiszem nem fogja megtalálni... ugyanis...*ezt már inkább jeleli, nehogy véletlenül valaki meghallja... akár véletlenül is* "A dokinál van... állítólag sérülten vitték hozzá" - Amúgy... azt hiszem ezt tőle kellene megkérdezned....*mutat a kutyalény felé* - Fogak... érdekes név... de nekem tetszik... hmmm de nem kellene inkább... úgy hogy Fog? Mivel csak egyedül van... *veti fel az ötletet* - Vigyük fel őt is a faházba.. nem szeretném ha anyu kiakadna miatta...
|
Mélyen meghatják Rolcas szavai. Persze még mindig pokolian érzi magát azért, amit felfedezett magán. - Miattam lett. - ellenkezik. - Tudhattam volna, hogy... de ott volt neki Kékcsillag... - korholja magát félhangosan. Kullogva megy a kutyalényhez, s megsajnálja. Ért abból, ahogy rámorog a fiúra, majd csóválja neki a farkát, így értetlen néz Rollra, s ő mondja azt, hogy szerzett magának egy kutyát. Lesomja a füleit. - Fogak. - mondja a nevet. - De miért én?
|
- Én csak nem akarlak elveszíteni.... *monja ha már felé fordult a kandúr* - Te vagy az egyetlen barátom.... sajnálom ha szégyenled magad.... de bármi is történt az nem miattad lett....ahogy... én sem magam miatt lettem ilyen... *felsóhajt* - Oké menjünk oda hozzá.... *amint belép észreveszi ahogy a kutya megpróbálkozik ismét felállni, de öszecsuklik, Rolcas oda menne hozzá hogy segítsen, de villannak a kutya fogacskái és felmorog, Roll csak hátrál* - Mi baja van? *a kutyalény tekintete a félvérre vándorol, farkincája táncot lejt ahogy meglátja* - Asszem... szereztél magadnak egy kutyát... *néz a félvér szemeibe* - Mi legyen a neve? *kérdi Tokutól*
*Adrian nem tudja megállni hogy ismét meg ne tapicskolja Kou fejét* - Talán másképp érzed majd ha szabad leszel, ha nem függesz majd senkitől.... ha saját életet kapsz... akkor a benned lévő érzelmek talán megnyugszanak és helyre állnak... de esetleg ha engeded hogy vért vegyek tőled, sok dolog kiderülhet... *jegyzi meg melékesen*- Remélem az édesanyád megadja neked ezt a lehezőséget... az biztosan olyan lesz Kou... mintha újra megszületnél...
/Adrian folyt köv.: városközpont/ |
Kou rábólint, hogy majd kiszedi őket. Ahhoz képest kezdi megszokni az ilyesmit. Élt már át rosszabbat is és ha belegondol, inkább sebeket ellátva szembesül a vérrel, mint ahogy a sebesülések keletkeznek.
- Rolcas... ez... fáj, de iszonyatosan gáz is... - ismeri el. - Neked se tudok róla beszélni, pedig a barátom vagy. - és elfordul tőle. - Azon gondolkodom, nem lehetne valahogy megúszni a mutogatós részt és csak kezelni a problémát. - motyogja.
Lesomja a füleit. Szerinte mind a három nagyon szörnyű. - Nagyon. - ismeri el sóhajtva. Sok rémisztő gondolat fut végig a fejében, amiről nem tud beszélni, pedig ott van a nyelvén minden szó. Próbál hinni Adriannak, de mély komorsággal néz rá fel. - Talán. De még sok időm van, hogy annál is lassabb legyen. - mondja szomorúan.
- Menjünk oda. Úgysem érti, amit beszélünk. - tanácsolja, mikor leolvassa Rolcas szájáról a szavakat.
|
- Jó akkor... három... *vigyorog Koura és megtapicskolja a fejét épp kezével* - Rendben akkor majd az én varrataimat is kiszedheted... *incselkedik vele*
*Rolcas viszont nem hagyja annyiban* "Honnan tudod? Meg kéne kérdezni... nem?" *jeleli* - Köszönünk szépen mindent! Jelentkezni fogok...
- Rendben... akkor sziasztok! *köszön el és int egyet majd Koura néz* - Egyik sem olyan szörnyű Kou.... ez az egész inkább igazságtalannak mondható... félsz attól, hogy... eljön az a nap? *kérdezi meg miközben megindul Kou édesanyjának háza felé....* - Amúgy... szerintem ... a tested mindig meg og gyógyulni csak... egy szintben lesz az emberek gyógyulási idejével... nem gondolod?
*Fang megpróbál felállni de nem megy neki így nyüszörögve fekszik tovább, Rolcas meghallja őt* - Valami baja lehet a kutyának nyüszít... *mondja a fiú felé*
|
- Két nap, mi? - felvonja szemöldökét és hitetlen bámul a kezére. - Azért annyira ne siess, a varratszedés nem jár vérrel és tűvel, ha jól sejtem, úgyhogy azt bevállalom. - magyarázza Kou.
Meglepődik, ahogy megöleli őt Rolcas. A beszéde nagy részét nem tudja így leolvasni a szájáról, de a jelbeszédet megérti, s lesüti a szemeit, majd megrázza a fejét. Erőt vesz magán, majd ugyanígy válaszol Rolcasnak: "nem ért hozzá. ez kandúrbetegség, nincs köze a sebesülésekhez.". Csüggedtnek tűnik, aztán ide-oda néz az orvos és asszisztense közt.
- Bocs. - elszégyelli magát. - Lehet olyan?
- Lehet. A művészi érzékem, a látásom javára elveszítettem a hallásom. - válaszol ő. - Neked mid van? - biccent Kounak.
- Erő, de nehezen gyógyuló test. - válaszol röviden.
- Csúcs. - de nem tükröz igazán érzelmet. - Akkor vigyázz magadra. - mondja neki őszintén. Kou ezen igazán meglepődik, elköszön a párostól, majd csak a kocsiban olvad ki a dolgok hatása alól.
- Látva Blindet és ezt a macskát... nos... annyira nem is rossz, ami nekem van. Bár... tudva, hogy ők meggyógyulnak, én talán egy idő múlva sosem... nem tudom. Szerinted mi a szörnyebb, Adrian? - kérdezi őszintén. - Ha nem látsz, ha nem hallasz, vagy ha nem gyógyul meg a tested?
|
- Igen tudom hogy enyém lesz a megtiszteltetés... *mosolyog Koura még akkor is ha ő komoly marad* - Biztosan így lesz.... meg különben is el kell majd jönnünk kiszedni a varratokat... de az még egy hét... a kutyalényekről nem tudom.. milyen gyorsan gyógyulnak... *mondja őszintén* - Azt majd én intézem már.. ez két nap alatt begyógyul... *mutat saját kezére*
- Aham... igen... tök jó! *örül meg a fiú és a heves érzelemkitörés közepette megöleli a félvért* - Köszi... biztosan jó kutya lesz...! *mosolyog, majd gyorsan lejelel valamit amit csak Toku tud értelmezni* "nem akarod hogy a doki megvizsgáljon? Nem most.... de hamarosan? Nem biztos hogy szabadna evvel várni én nem értek hozzá"
- Ohh... érdekes.... lefogadom hogy a félvérség miatt... *veti fel Adrian* - Blind nem lát.... de veszettül jól hall és minden illatot képes felismerni... *Kou képességeit direkt nem hozza szóba* - Na jü mi megyünk... akkor pár nap múlva ha gondolod jelentkezz a leletért... *mondja ROlcasnak aki biccent, eközben a kutya megpróbál pár csepp teát még felkortyolgatni a padlóról*
|
- Felejtsd el. - mondja a saját megszokott komoly hangján. - Amint felépülsz, újra a te dolgod lesz. - közli, mintha ő osztogatná a lapokat. - Nem bírom én ezt a sok vért, a döfködést és az orvoslás brutális dolgait. - magyarázza és még mindig borzong, hogy újabb sebet varrt össze. - Nagyszerű. Azt hiszem, több borzalomra már utána nem leszek képes. - ironizál. - Menjünk oda. Nem akarom napolni. - mondja ezt viszont komolyan. Aztán ránéz a fiúra. Valóban megmentette az életét. - Remélem, cserébe ő vigyázni fog a macskalényekre. - mondja, majd biccent és segít elcsomagolni.
- Nem minden rajtad múlik. - mondja csendesen Rolcasnak. Olyat olvas le a szájáról, ami megmelengeti a szívét. - Kellesz. - ejti ki suttogva a szót. Boldog és szomorú. Mikor eltolják, megijed, de megerőlteti magát, hogy nézze, mit mond neki a fiú. - Nem tudom. Fáj... nagyon fáj. - fokozza szégyenkező hangon. Nem néz az orvosra, így nem tudja, ő mit mond. - A kutya...? - kérdezi. - Ha nem harap és vicsorog, maradhat, ha ezért nézel így rám. - mondja kicsit megkeményítve magát. - Nem tűnik annyira... veszélyesnek.
- Mert nem az. - de nem érkezik reakció. - Nem morgott, úgyhogy lehet vele bánni. Héj, figyelsz rám? - s odalép Okuohoz, majd fomoman megböki. Erre a kandúr megrémül és felszisszen.
- Nem hallok ám. - mutat a füleire, de közben a sérülést, amit Kou véletlen eltalált, dörgölgeti, hogy eloszlassa a fájdalmat. - Csak a szájról olvasok. - teszi hozzá a félvér döbbenetét látva.
|
- Eszméletlen vagy Kou... *mondja neki amint visszatért* - Egyre ügyesebben csinálod, hamarosan már rám nem is lesz szükség... *mondja kissé bolondozón de kicsit komolyan is* - Ha itt végeztünk a következő megálló az... anyád háza... mennyire készültél fel rá? *kérdi minden komolysággal* - Mert ha nem akkor elnapolhatjuk... de gondolom jobb lenne neked is ha túl lennénk rajta... mégis... ez a te döntésed én nem akarom rád erőszakolni... *mondja el de kutyalény lassan mocorogni kezd, s mitha kezdene visszatérni belé az élet... Adrian elmosolyodik*- Látod.. életet mentettél... *s talán ez volt a legnagyobb dicséret amit Adrian valaha is adhatott volna Kounak... aztán szépen mindnet elcsomagolt vissza a kis dobozkába* - Lassan akkor mehetünk is..
- Én csak.... azt hittem... ez mind miattam... *nem tud először mit mondani, de végül sikerül kinyögnie amit szeretne* - Nem erről van szó Toku... sohasem lennél számomra teher... kellesz... nagyon is... *aztán egy kicsit megtorpan az öleléstől, s eltolja magától a macskát hogy az lássa mit mond* - Milyen fertőzés? *kezei ökölbe szorulnak* - Ugye nem halálos? *kiül az arcára a rémület, de ekkor az ajtóban megjelenik Adrian*
- A kölyök nemsokára rendbe fog jönni.... *jelenti* - Vettem tőle vért... meg fogom vizsgálni, ha érdekelnek az eredmények, pár nap múlva jelentkezem...
- Itt akarja hagyni?
- Magammal nem vihetem... így is túlságosan sok beteget fogadtam már be... nektek útban lenne? *Rolcas csak Tokura néz, hogy mi legyen... közben pedig azon jár a feje hogy jobb lenne ha adrian megvizsgálná Toku sérüléseit is*
|
Nagyon sokat könnyít a macska helyzetén, hogy Fang nem ficereg, morog és villogtatja a fogait. Félne tőle és akkor erőszakos lenne vele, ami csak még rontana a helyzeten. - Mi? - ő is megdöbben, farkincája a földön landol, annyira. - Hát... ez nekem se tűnik normálisnak. - azzal elfordul, ne lássa a tűt és a vért. Ezután minden erejét összeszedi, s Adrian útmutatása alapján megcsinálja a sebösszevarrást, majd a fertőtlenítést is. Ezután azonban mindent eldob a kezéből, s befogja a száját. Hallatszik, hogy megindul felfelé benne minden, de visszanyeli. Elsápad és enyhén zöld lesz az arca, szemei könnytől csillognak és fölei ide-oda rezegnek az undorító íztől. El kell telnie pár percre, mire fel tud állni, hogy megkeresse a mosdót és könnyítsen felfordult gyomrán. Mire visszatér, már csak a sápadtság és a levertség látszik rajta.
- Szó sincs ilyesmiről. - válaszol, amikor leolvassa a kérdést a fiú szájáról. - Miről beszélsz? - kérdezi értetlen, aztán amikor Rolcas azt kérdi, vissza akar-e menni, olyan fejet vág, mintha lekurvázta volna őt a srác. - Nem! - szól határozottan. - Soha! Akkor ölj meg, ha nem kellek, de én oda vissza nem megyek, és bújdosni se akarok örökösen attól reggetve, hogy rám találnak! - mondja vér komolyan. - Nem is tudom, hogy gondolhatsz ilyet... komolyan nem. - csillapodik, majd fejét Roll vállára hajtja, hogy ne láthassa a száját és ne tudja, milyen képet vág majd, ha elmondja, mi a baj. - Valami fertőzésem van. Shentől. - teszi hozzá halkan, legyőzve magát.
|
*Fang mintha csak érezné hogy nem akarják bántani, megnyugszik és hagyja magát lefertőtleníteni, néha felszisszen az érintésekre de azon kívül nagyon jól tűri, le sem kell fogni*
- Hmmm *Adrian közelebb hajol hozzá... láthatóvá válnak a sérülen a armok nyomai, hogy szinte kitépték a fiú bőrét.... jól megvizsgálja a lényt majd ledöbben*- Saját magát cincálta szét ez a gyerek... *teljesen ledöbben, majd a táskájából előkeres egy kis mütyürt, bekapcsolja és a kutyalény felé irányítja* - Nincs a testében csipp... valószínüleg így szabadult meg tőle... érdekes... azt mondják a kutyalényekben nincs szabadságvágy... ez a kölyök mégis szökött... kereste a kiutat valahonnan... *aztán elővesz egy üvegcsét, és egy tűt* - Valami itt nincs rendben.... vért veszek tőle... ha gondolod addig fordulj el.... *mondja komolyan kounak majd megteszi* - A sebeit össze kell varrni... aztán fertőtleníteni... *mondja még a félvérnek amikor végzett*
*Rolcas először nagyon megörül, majd az arca hírtelen elkomorodik* - Nem érzed jól magad velem igaz? Mert mellettem nem lehetsz szabad... ugye azért? *kérdi nagyon komolyan, meg van róla győződve hogy a kandúr fájdalmai csak is miatta lehetnek és csak is ezért*- Vissza akarsz menni oda? *kérdi kétségbeesve*
|
Kou morog magában, amiért ketten maradtak a kölyökkel. Szerencsére az nem tud már nagyon ficánkolni, így nagyrészt gond nélkül tudja megmutatni a sebét Adriannak. Persze fél Fangtól ő is, de azzal, hogy Adrian bíztatja őt, sokat segít neki a férfi. - Mit csináljak vele? - kérdezi, miután már lemosta a sérülést.
Csak akkor veszi észre Rolcast, mikor az a látóterébe kerül. Addig gyanútlanul hagyja magán átjárni a félelmet. Azután azonban próbál összeszedettebb lenni. - Megmaradok, ne aggódj. - válaszolja. Elfogadja az ölelést, bár elég bátortalan a mozgása. Érezhető rajta, hogy bízik a fiúban, de gátlásai vannak. Olyanok, amik korábban nem voltak. - Azt hiszem, az a kölyök nagyon fél, de elfogadta tőlem a teát. Olyan... mintha egy kutyát emberi testbe zártak volna. - magyarázza a fiúnak. - Már jól. Még gyógyulófélben van, de maradt nagyobb bajom. Rolcas... - mondja ki nagyon furcsán a nevet. - Olyan fájdalmat érzek, amilyet még nem... nem igazán tudok róla beszélni, de nem tudom sokáig elviselni már és nem akar szűnni. - motyogja. Szégyenkezik, a füle lelapulnak, nem mer a srác szemébe nézni, nagoyn kínos fejet vág.
|
-Igen én vagyok... *mosolyog a félvérre, neki is feltűnik a dolog, de nem szól semmit sem...* - Kou hagyd... majd én lefogom... hidd el megy egy kézzel is... *a kutyalény rémült, kapálózna ha tudna de nem tud, már nagyon kevés ereje van, talán még ahhoz is kevés lenne hogy a feját felemelje nem hogy a testét mozgassa* - Tudom hogy meg tudod csinálni Kou... *bíztatja őt Adrian, Rolcas viszont Toku után megy*
- Jól vagy? Nem volt semmi baj? Nyugodj meg... nagyon büszke vagyok ám rád... amiért ilyesmiket tettél... *ha a félvér engedi akkor Rolcas megöleli* - Csináljak neked valamit? A torkod hogy van? *kérdezgeti, de persze ha Toku nem tud még neki rendesen válaszolni le is jelelheti neki*
|
Látva, hogy a fiú még csak azt sem tudja, mit kapott, Okuo tényleg nem tud mit mondani neki. Láthatóan nem értette a beszédét, fogalma sem volt bizonyos dolgoknak és úgy viselkedett, mint egy igazi kutya, melyet ügyetlen, de fiatal embertestbe zártak. Csak fogja a félvér a fejét és már nem tud mit kezdeni a kölyökkel. Ő végképp nem hallja, hogy Rolcas megérkezik, ezért váratlanul éri, hogy a látóterébe kerül egy kéz, melyet azonnal felismer. - Rolcas! - mondja örömmel és meglepettséggel, azzal talpra áll. - Persze, sajnálom, ha gondot okoztam. - lesomja füleit, de csak pár pillanatra. - Ez a fiú nem érti, amit mondok neki. Sőt... igazából úgy tapasztaltam, nagyon sok mindent nem ért a világgal kapcsolatban. - jelenti. Meglátja a rózsaszín hajú férfit és nagyon meglepődik. - Üdvözlöm. Ő az orvos? - kérdezi meglepetten Rolcast. Ekkor jelenik meg Kou is. A két macska összenéz, mindketten felismerik a másik félvérségét, de csak biccentéssel köszönnek egymásnak.
- Megint varrni kell? - kérdezi vékonyka hangon, azzal leteszi a táskát és lesben áll, mikor a kutya morogni kezd. Mázli, hogy Okuo nem hall, most félne nagyon. Kou csak hallgatja, amit mond neki a férfi, majd biccent. - Megcsinálom. - mondja elszántan. Felnéz a hosszúhajúra, majd int neki. - Gyere, segíts. Fogd meg. - kéri.
- Nem. - és megrázza a fejét. - Bocsánat, de inkább megvárom kint a végét. - hátrál lesomt fülekkel.
- Te vagy az egyetlen, aki segíthetne.
- Sajnálom. Nem megy. - eléri az ajtót, de reszket keze-lába, még elmenekülni sem tud. Kou ekkor ismeri fel a sárgarézszín szemekben a rettegést.
- Figyelj. Én is hasonlóan érzek, de... - ám a mondatát nem fejezi be, mert Okuo kifordul a fürdőből. A falnak lapul, liheg, markolja a szívén a felsőjét, összeszorítja a szemeit. Retteg a gondolattól is, hogy egy kutyalény van a házban, most nem is érti, hogy volt képes elviselni és megközelíteni őt. Tudja, hogy Fang csak egy gyerek, hogy ő is fél, azt is megértette, mennyire ismeretlen számára a világ, mégis... attól még egy kutyalény.
|
*Fang fülei ide oda mocorognak azt jelezve hogy figyel a félvér szavaira, de igazából még mindig nem ért belőlük semmit sem... amikor oda tolják elé a teát a szívószállal, azt sem tudja mi az, csak nézi a bögrét... szemei nagyra tágulnak... majd kezével megróbálja elérni a bögrét. ez magyon ügyetlenül sikerül, így felborítja és a nedű elterül a fürdőszoba kövén... ekor már megérti hogy ez innivaló, nyelvecskéjével megpróbálja felnyalogatni a padlóról, amennyire csak tudja....*
*Lassan megérkeznek Rolcasék is, persze ezt a félvér nem hallhatja, Rolcas meglepődik hogy nyitva a fürdő ajtaja és előre rohan, szerencsére semmi gond nincs, csak egy kis kiömlött tea..., közelebb megy a félvérhez és kezét a látóterébe hesegeti hogy a félvér tudja hogy megérkezett az orvossal* - Minden rendben Toku? *érdeklődik tőle, majd a kutyalényre néz, végül vissza a macskára* - Kedves volt tőled, hogy gondoskodtál róla... *dicséri meg, tudja hogy milyen nehezére eshetett ez a félvérnek... eközben Adrian beljebb lép, ő nem tudja hogy Toku süket ezért köszön neki, s elhalad mellette, hogy megnézhesse a sebesültet... szerencséjére az már annyira kimerült és sok vért vesztett, hogy nem fog kapálózni...*
- Azt hiszem Kou nem úszod meg... nagyobb a gond mint gondoltam... *Adrian épp kezével kicsit feljebb csúsztatja a plédet, hogy mégjobban hozzá férjen, a kutyalény fél, látszik rajta, s apró morgást hallatt* - Jól van semmi baj ne félj... *próbálja nyugtatgatni* - először fertőtleníteni kell.... Rolcas hoznál nekünk egy kis vizet? *kéri meg a fiút aki neki is indul* - Kou... először vízzel szépen lemossuk a sebet.... aztán le kell fertőtleníteni.... utána fogjuk látni hogy mi is a probléma mekkora a károsodás... ahogy ezt így elnézem... ismételten varrni kell... de talán meg tudom oldani, ha úgy látod jobbnak... *kikéri Kou véleményét hiszen neki sem mindegy hogy ezek miket hoznak ki Kouból, közben Rolcas is megérkezik a vízzel*
|
Vadul figyeli, mi lesz, Fang megbolondul-e és megpróbálja levetni magáról a plédet, vagy elfogadja. Szerencsére utóbbi történik, ami azért kis nyugalommal tölti el a félvért. - Csinálok neked teát. Az meleg, ráadásul némi folyadék, ami most feltétlen kéne neked. - magyarázza, azzal már megy is. Úgy dönt, gyümölcsös teát csinál és egy kicsit meg is cukrozza, hogy finom legyen a kölyöknek. Egy bögrébe tölti, pont olyan meleg, hogy meleg legyen, de ne forró. Szívószálat is tesz bele, majd óvatosan odakúszik Fanghoz. - Igyál belőle. Finom. - kéri, de félelme most is igencsak erőt vesz rajta, magára fröccsent egy adagot, amit aztán lenyal a kezéről. Elég közel tornászta a poharat a kutyalényhez, hogy tudjon belőle inni.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
