|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*A lány persze nem veszi fel ezt gúnyolódásnak, valahogy érzi benne a játékosságot* - Oké oké.... nekem mindegy, de mindenki maradjon csak a maga ügyeinél... a maga érzéseinél.... *zárja le az ügyet, majd kulcsal kinyitja az ajtót, de ekkor észreveszi, hogy a fürdőben ég a villany, hamar becsukja az ajtót Takahe mögött*- Nézz körül nyugodtan... *indul meg a saját szobája felé, de Trin nincs az ágyban, így benyit a fürdőbe* - Trin...*megbénul a vér látványától pár másodpercre, de aztán keres egy elsősegélydobozt* - Rendben vagy? *kérdi és megpróbálja megérinteni, furcsának találja a nőstényt* - Mi történt? Mitől vérzel? *próbálja kérdezgetni*
|
*Még hallja Jin szavait, de már összegömbölyödött és mire lehunyta a szemét, máris elaludt. A külvilágot már nem érzékelte. Hosszú idő óta először aludt nyugodtan és a legkevesebb aggodalommal. Körülölelte a pihentető sötétség és lassan képek is felderengtek előtte.
Egy olyan utcát látott, ami nem hasonlított a reggel látotthoz. Itt nem volt járda és a környék is szegényes volt, Trin pedig mozdulatlanul hevert a földön, és bámulta a szürke eget. Ezután változott a kép. A látóhatár beszűkült. Csak a felhőket látta és körülötte a dobozt, ami folyamatosan rázkódott. Ő maga éhes volt és fáradt. Szeme mindig lecsukódott, pedig erőlködött, hogy ébren maradjon az álomban. Trin felemelte a kezét, ami szokatlanul kicsi volt és esetlen, mikor a doboz fölött megjelent egy megfáradt arc, ami olyan ismerős volt, pedig a macskalény még sose látta. Trin felényújtotta mancsait, amit hirtelen megnőttek és az arc is eltorzult. Már nem az a kedves nő volt előtte, hanem egy csúf rémkép hatalmas agyarakkal és Trin menekült voltna, ám nem tudott. Különösen gyengének érezte magát és már csak azt érezte, hogy a hatalmas fogak a nyakába fúródtak. A képek eltűntek a szeme elől és Trin felébredt. Nem tudta, hogy mennyi ideig aludt, de a nőtény zihalt és teljesen leizzadt. Remegve nyúlt oda a nyakához, amiben még mindig benne volt az álombeli fájdalom, holott Trin csak a nyakörv sebét tapintotta ki. A seb valamiért ismét vérezni kezdett. A nőstény lomha mozdulatokkal felült és kiment a szobából, majd le a lépcsőn a fürdőszobába. Megengedte a csapot és a lemosta a sebet, aminek a vérzése csak nem akart csillapodni, sőt egyre jobban megindult. Trin bénult nyugalommal figyelte a padlóra csöpögő vért, majd leült a kád szélére. Nem tudott gondolkozni. Úgy tűnt, az álomtól talán valami sokkot kaphatott. Fel akarta idézni a részleteket, ám már arra sem emlékezett, hogyan jutott le a lépcsőn.
|
- Persze... aludj csak... *még rá is teríti a kiszemelt takarót, és a villanyhoz megy, hogy lekapcsolja, ne zavarja ez se Trint* - Én még egy kicsit elmegyek sétálni, ne aggódj a szüleim mostanában nem várhatóak haza... viszont én még nem vagyok álmos, és ki is kell szellőztetnem a fejem... szép álmokat Trin... *mondja avval behúzza maga mögött az ajtót, felveszi a kinti ruháját, majd felvesz egy kisebb kabátkát is, már nincs hideg de megfázni azért mégsem szeretne, mindent olyan csendben tesz ahogy csak tud, végül kimegy az ajtón és bezárja maga után*
|
*Meglepődik azon, hogy Jin megöleli. Ilyet már nayon régen tapasztalt és jólesett neki, bár még nem akarta magának bevallani. Engedte az ölelést, hiszen ő maga döntötte el, hogy ad a nőnek egy esélyt, ám mikor elengedi, megkönnyebbül. Azért mégsem megy ez csak úgy.*-Talán igazad van.-*Mondja Trin egy gyenge mosollyal. A szabadságra körülnéz a szobában, mintha már azt mérlegelné, hogy mekkora területe is van, majd a látottakat egy "egyelőre oké" pillantással nyugtázza. A ház ugyanis nagy, a kicsi cellához pedig hatalmas.*-Rendben.-*Egyezett bele a nőtény immár nem tudni, hanyadjára. Látszott rajta, hogy kifáradt. Ezt finoman jelezte is azzal, hogy odakúszott a párnához és megnyomkodta, majd Jinre pillantott.*Azt is eldönthetem, hogy mikor akarok aludni?
|
*Jin alig bírja visszafolytani a könnyeit ezekre a szívakra, de mégis megteszi és ha Trin nem ugrik el tőle akkor átöleli mint valami utolsó mentsvárat, igaz ebben a pillanatban úgy is érzi hogy egyedül a macskalény az aki megértheti az érzéseit, a világtól való fájdalmát... még akkor is ha teljesen mások, végül elereszti Trint, ha az egyáltalán hagyta magát közre fogni* - Értem... de én úgy gondolom, csak azért tette ezt mert nem akarta hogy bajod essen, meg akart védeni téged ettől a világtól... akár úgy is hogy elfolyt benned minden egyéb érzelmet... szerintem az emberek túl messzire mentek, természetes hogy így vágysz a szabadság után, hiszen elvették tőled az életed... viszont... én is meg fogok bízni benned Trin.. és... tudom hogy ez nem olyan mint az igazi, de ezeken a falakon belül megadom neked a szabadságot... és majd sokat mehetünk kirándulni is, rendben? Lehetnek saját döntéseid,elmondhatod hova szeretnél menni, mit szeretnél enni.... *mondja mosolyogva*
|
*Komoran hallgatta Jint. Neki nem jelentett túl nagy dolgot a szülői gondoskodás, hiszen a nevelője is csak...nevelő volt. Egyfajta barát, aki gondoskodott róla. Fájt, mikor meghalt, de nem úgy gondolt rá, mint az édesanyjára...nem is tudta, mi is az, hogy anya. Azonban látta Jinen, hogy ez neki fontos. Ő vágyott rá. Talán éppen azért, mert sejtette, hogy mi van a szó mögött...Vagy ő is olyan, mint ő.*-Nekem sincsenek barátaim.-*Lapította le a fülét.*-Az elvárásaik ezt lehetetlenné tették. Azt akarták, hogy viselkedjek az illemnek és a szabályoknak megfelelően, de én úgy nem éreztem jól magam. Magamra gondoltam és nem rájuk, amiért azt mondták, hogy önző vagyok...pedig, ha minden macskalény feleszmélni a saját lényére, akkor nem kellenes többet tűrnük a megaláztatást és azt, hogy úgy viselkednek velük, mint egy egyszerű háziállattal. Hoiro is azt akarta, hogy ne legyek szabad, pedig láttam rajta, hogy neki is ez a vágya. Szeretett, mégis el akart fojtani. Fura szeretet az ilyen.-*Mondta maga elé bámulva, kislányos durcáskodással, mint egy gyerek, aki nem érti a felnőttek viselkedését. Majd érdeklődve pillantott fel Jinre.*-Fura vagy te is. Ember vagy, mégis úgy beszélsz velem, mintha veled egyenrangú lennék...-*Mondta, majd nagyot sóhajtott és lehunyta a szemét. Eltöprengett egy kicsit a dolgokon, röviden vívódott magával egy sort, majd ismét kinyitotta a szemét és elszántan a nőre nézett.*-Hát jó. A kedvenc színem a narancssárga, mert a cellám ablaka Nyugatra nézett és mikor ment le a Nap, az egész ég sárgás-vöröses színben úszott. A fák takarták, mégis átjöttek rajtuk a színek, mintha tudták volna, hogy figyelem őket és fel akartak vidítani.-*Mondta teljes komolysággal.*-Ezzel vedd úgy, hogy adok neked egy esélyt. Megbízok benned. A többi már csak rajtad múlik.
|
- Lehetséges, de ebben a világban ez senkit sem érdekel igazán... *komorodik el* - Kiskoromban mindig azt akartam, hogy bárcsak az anyukám egyetlen napra itt maradna velem az akkori sok játékomért cserében... én... amikor beteg voltam még akkor is csak másra lettem bízva, de most már megértettem, a szüleim nem lehetnek velem mert ezt kívánja ez a világ... tudod még csak nem is merek bízni az emberekben ezek miatt a vacakok miatt.... félek hogy a barátok nem igazi barátok, vagy a férfiak nem azért közelítenek hozzám mert szép lennék vagy mert jó vagyok valamiben... hanem a pénz miatt... ellenben te... nincs semmid, és mégis lefogadom, hogy ezernyi barátod volt... vagy van is... igazán boldog lehetsz, hogy a nevelőd ennyire gondos volt... és ismert téged....
|
-A lényegen nem változtat: Hangosak vagytok.-*Húzta el a száját Trin.*-Hát nem.-*Vonta meg a vállát is Jin kérdésére, majd a szülőknél kicsit megenyhül.*-Könnyű tárgyakkal elhalmozni valakit, de ha nem adsz neki érzelmekből i ugyanennyit, szegény marad...Szóval te szerintem szegény vagy.-*Mondja a nőstény talán túl őszintén is.*-A szüleidnek észre kellett volna vennie a dolgot...Hoiro, a nevelőm, mindig észrevette, ha valami bántott.. Még akkor is, ha titkolni próbáltam.-*Gondolkozott el Trin.*
|
- Hmmm hát lehetséges.... de a mi füleinkel nem lehet olyan élesen hallani mint a tieitekkel.... *töüreng el a kérdésen amit Trin tesz fel neki, de igazából a választ maga sem tudja, túlságosan mélyről gyökerezik ez a probléma, hogy választ tudjon adni rá*- Tudod igazából fogalmam sincs, amikor én megszülettem már minden így volt...azt hiszem el kell fogadnod, hogy az ember már csak ilyen... és hát... mostmár nem vagyok egyedül nem igaz? De még ha egyedül is voltam itt... elég magényos voltam, de igazából senkinek sem mondtam, a szüleim mindent megtesznek azért hogy jól éljünk... én el bírom látni magam....
|
*Nem zavarta. Figyelmét túlságosan lekötötték a képek, majd a zaj. Ez utóbbi elállításáért megkönnyebbültem pislogott Jinre.*-Vagy csak túl zajosan éltek, ti emberek.-*Mondta, majd ismét letekint az albumra.*-Mennyi víz!-*Csodálkozik el, majd felpillant a nőre.*-És ti miért laktok ilyen messze az erdőtől, a mezőtől, a folyótól? Külsőleg hasonlítotok ránk, de az értékeitek mások...Miért jó ez a nagy ház, ha egyedül vagy és egyáltalán miért vagy egyedül?-*Teszi fel a kérdéseket átvéve a vallató szerepet.*
|
*A lány bólintott, hogy az érintetlen vidék kérdésére, majd ő is az ágyra ült ha az nem zavarta Trint*- De az érintetlen vidék is több részből áll.... van ott erdő, mező... tó.... meg ilyesmik... *lapoz az albumban a folyóhoz* - De sajnos a folyó elég szennyezett... mégis egy két hal még leledzik benne azért, a természet csodás lényeket teremtett... *mondja amikor Trin a távirányitó után nyúl, majd megijed tőle, így a lány kiveszi kezéből és lekapcsolja* - Majd megtanulod ezt is kezelni ne aggódj.... ez csak a tévé... *világosítja fel* - Nagyon érzékenyeka füleid? *érdeklődik*
|
*A gúnyos megjegyzésnél veszi az üzenetet, de nem reagál rá. Elengedi a füle mellett...ahogy Jin kérését az ellenkezésre vonatkozóan. Azonban mivel most is épp kifelé bámult, elkapta tekintetét az ablakról. Az Érintetlen vidék segítségével pedig Jin eléri, hogy Trin figyelme maximálisan ráirányuljon.*-Érintetlen vidék?-*Ejti ki a szavakat a száján olyan óvatosan, mintha csak attól félne, hogy e két szó varázsa elmúlik, ha bátrabban mondja ki. A becézésre beleegyezően bólintott, miközben Jin elment a lejátszóhoz és ő végre megcsodálhatta a fényképeket. Gyönyörködve nézte a szebbnél szebb tájakat és a sok cellai év után már nehéz volt elhinnie, hogy ezek valóban léteznek itt, ebben a világban...Ráadásul ő is látni fogja a saját szemével...már ha igazat mond a nő. Feltérdelt az ágyra és mikor elkezdődött a zene, a lejátszó felöli fülét hátralapította, mivel ő az érzékeny hallásával teljesen máshogy reagált a hangokra. Így hát beletelt pár másdodpercbe, mire bemerte engedni mindkét fülébe egyszerre a dalt.*-Szép.-*Mondta végül, majd érezte, hogy lassan enyhülni kezd a feszült légkör, szóval rávetemedett arra, hogy az ágyon kényelmesebben helyezkedjen el é még talán egy kiadós nyújtózkodást is megengedjen magának...bár ezt lehet, hogy még egy kicsit eltolja. Összekuporodott az ágyon, amitől feltűnt a teste picisége és soványsága. Ezt maga Trin persze nem vette észre. Ehelyett oldalra nyúlt az éjjeli szekrényre és egy gombos kütyüt vett a kezébe, amin próbaképp megnyomogatott pár gombot, hátha rájön ezzel, hogy mire is jó a szerkezet. Mindössze a harmadiknál járt, mikor vele szemben, a falnál, a tv bekapcsolódott, mire valamilyen zenecsatornán egy rockbanda kezdte bömböltetni a gitárt és agyalni a dobot. A hang...vagy inkább a lárma elnyomta a lágy zenét és a macskalény rémülten vágta a zajos dobozhoz az egyik, keze ügyébe eső párnát...*
|
- Ohh pedig reménykedtem hogy majd a talpamat fogod nyalogatni.... *mondja kissé gúnyosan, de persze nem komolyan, amolyan jelzésértékűen a nőstény felé, hogy nem vár tőle ilyesmit* - De... azért szeretném ha nem ellenkeznél mindenben... nem parancsolgatok neked, de elvárom hogy amit kérek azt megtedd... *szögezi le* - Nagyon sokat kacsintgatsz kifelé... talán meg sem hallottad de... ha gondolod majd elmehetünk az Érintetlenbe... ott még minden természetes... nézd... *halászik elő egy albumot amiben nagyon sok kép van, tájképek is* - Gyakran megyek ki fényképezni a természetet, legközelebb velem jöhetnél... *ajánlja fel* - Szóval Trin... nem gond ha becézve hívlak? Szeretem a becézéseket... *mosolyog* - Nem tudod mi az a zene? *megy a cd lejátszóhoz majd bekapcsolja, egy lágy dallam indul meg rajta* - Ez a zene... tetzsik? Hmm igazából vannak pörgősebb dalok is...
|
-Nem tudom.-*Vonta meg a vállát a macskalény.*-Csupán az volt szörnyű, hogy be voltam zárva és folyton parancsolgattak.-*A füleit lesunyta és farka vége merándult.*-De nem hagytam magam és ha titkon azt reméled, hogy neked engedelmeskedni fogok, tévedsz.-*Tört elő belőle a pár órával ezelőtti bizalmatlanság. A színre csak hallgatott. Ő is meg volt békélve a fehérrel.*-Azok, akik engedelmesek voltak, egy cellában laktak. Viszont engem és még pár macskalényt külön helyen tartottak, mert valószínűleg attól féltek, hogy fellázadunk.-*A kiszabadításra meglepődött, majd fellelkesedett és végül lelombozódott.*-Ismerem a szabályokat.-*Pillantott ki az ablakon ismét.*-A szökött macskalényekett megölik. A telepen pedig annyian vannak, hogy nehéz lenne észrevétlenül elhozni őket...Ezenkívül láttam a világot, amit az emberek teremtettek és ahol ez a faj az úr...Állítólag a régi időkben még minden gyönyörű volt...és a macskalényeknek még megvoltak a képességeik...-*A kérdésre fülei Jin felé fordultak és meglepetten pillantott rá.*-Zene?-*Sütött róla, hogy nem tudja, a nő miről beszél, ám a nevére most először őszintén elmosolyodott.*-A nevelőanyám nevezett el, aki a telepen volt rabszolga. Már meghalt, de elmondta, hogy a nevemet a "három fényes" csillagról kaptam, ami télen van az égen és ad fényt a sötétségbe.-*Mesélte jó érzéssel visszagondolva a nőstény kedvességére.*-A nevem viszont az évek során már megkopott és már nem igazán emlékszek az igazi, teljes nevemre...A becézése? Trin.-*Mondta rövid gondolkozás után.*
|
- Ilyen fiatalon? *ült fel nagy szemekkel* - Nem kellett volna akkor még az édesanyád mellett lenned? *látszott rajta, hogy meglepte a dolog, de azt is tudta hogy hiába teszi fel a kérdéseket, valószínüleg az embereket ez nem érdekelte*- Biztosan szörnyű lehetett neked... *persze nem akart sajnálkozni, csak elszörnyülködött ezen a gondolaton* - Nekem a fehér.... *mondja a színre.... * - Igazából azt mondják, hogy az nem szín mert az semmi... de... szerintem mégis igazán szép szín... *mosolyog Trinre, majd ismét hátra dől*- Hányan vagytok ott összezsúfolva? *kérdezett rá végül* - Milyen jó lenne ha mindnekit kiszabadíthatnánk onnan, nem igaz? Mint valami szuperhősök... *kuncog de persze komolyan gondolta amit mondott* - Hogy ki is lennék én? Hmmm egy gazdag család lánya, aki általában egyedül tengeti mindennapjait...Imádom az állatokat és a zenét, te is szereted a zenét? Amúgy.... hogy szoktad becézni a neved? A jint nem lehet becézni sajnos...csak ha még hosszabb lesz tőle.... tényleg, kitől kaptad a neved? Van valami jelentése? Áhh ez olyan mintha kivallatnálak... inkább beszélj még valamit magadról.... *kéri*
|
*Nem érti, hogy miért kuncog a kérdésen a nő, azt meg főleg nem, hogy miként lehet egy tárgyba emlékeket zárni...A szíve akkorát dobbant, hogy az szinte már fáj, majd ez átterjedt a gyomrára. Eszébe jutott a nyakában lógó kő.*~Talán ebbe is emlékek vannak bezárva?~*Szívesen megfogná a piciny ékkövet, ám nem akarja a nő előtt. Rájönne, hogy ez neki fontos és megpróbálná elvenni tőle, ahogy a többi ember...De talán Jin nem ilyen. Kialakult valahol, Trinben egy pici bizalom a nő ránt, bár ez inkább egyfajta reménysugár volt, hogy vannak még jó emberek. A láncát levette, kapott enni és fürödhetett. Nem tűntek olyan fontosnak, ám a nősténynek az volt, még ha nem is ismerte el. A kérdésre megrázta a fejét. Előítéletei és félelmei még mindig arra ösztönözték, hogy ne mutasson túl nagy hajlamot a bizalomra. Mikor Jin leült, ő még mindig állt. Egyelőre túl feszélyezettnek érezte magát ahhoz, hogy leüljön bárhova is. A kérésre megkönnyebbült. Örült, hogy más vágányra terelheti a gondolatait.*-Egy öregebb macskalény azt mondta, hogy februárban kerültem a telepre. Valószínűleg tehát akkor, mert azt mondta, hogy nem voltam több egy naposnál.-*Mondta közönyösen, ám a kedvenc színére kissé zavarba jött. Látszott rajta, hogy ez már a bizalmas szférába tartozik. Kipillantott az ablakon, majd csöndesen megszólalt.*-A kék.-*Hazudta a lehető legtöbb feltűnés nélkül, majd gyorsan témát váltva Jinre pillantott.*-Én sem tudok rólad semmit. Ki vagy az emberek között?
|
*A lány kuncog a kérdésen, majd levesz egyet a polcról*- Legtöbbjük csak emléket hordoz magában.... de igazából... csak aranyos díszek, puhák és ölelnivalóak.... kérsz egyet? *mosolyog a macskára* - Nekem úgyis sok van... de nincs szívem megválni tőlük... hozzám nőttek.... *ül le az ágyára és hátra dől* - Mesélj valamit magadról.... érdekelne, hogy miket szeretsz, mikor van a szülinapod, mi a kedvenc színed... vagy ilyesmik....
|
*A közös háló gondolata nem zavarta túlzottan. Jó neki bármi, csak aludhasson végre. Kifáradt, még ha nem is tűnt olyan soknak a mai napi esemény. Trinnek ez már jócskán meghaladta a napi programjának a sokszínűségét. Mikor megkapta a huzatot, az első dolga volt, hogy megszagolja...és őszintén szólva, nem igazán nyerte el a tetszését. Műillata volt, ám a tapintása puha és a nőstény már előre tudta, hogy nagyon jót fog aludni.
Követte Jint a szobába, ami tényleg nagy volt. Sőt! Hatalmas. Trin álmélkodva pillantott körbe, majd odament az egyik plüssös polchoz. Megcsodálta az apró, puha figurákat, amik közül néhányból nem is tudta kinézni, hogy mit is ábrázolnak. A kérdés azonban hamar megfogalmazódott benne és mivel nagyon érdekelte a dolog, feltette.*-Ezek mire jó?-*Mutatott a plüssökre.*
|
- Hát persze! *mosolygott, ahogy ennyire izgatottnak látta a nőstényt, most per pillanat kezdett bizakodni, hogy talán nem lesz itt semmi probléma, hogy majd jól ki dognak jönni* - Külön szobát nem tudok adni, de ... elég nagy a sobám, majd velem fogsz lakni... amúgy francia ágyam van... így majd nyugodtan aludhatsz mellettem... *veszi ki a huzatot, majd a macska kezébe nyomja, hogy hozza, ő pedig a paplant és a párnát cipeli, kitárja saját szobájának ajtaját, tényleg hatalmas, olyan 4 szobányit tesz ki, egymás után sorakoznak a polcok, nagyon sok plüss van a szobában, látszik ezekből hogy Jin még eléggé gyereklelkű és hogy nagyon szereti az aranyos dolgokat. Van egy szépitkező asztal is a szobában, egy nagy tükör, egy tévé és még pár mütyür amik beterítették ezt a hatalmas szobát*
|
-Jó.-*Hagyta rá a dolgot. Ha vizsgálni akarják, hát majd megvédi magát. Egyelőre jobban lekötötte a boltnyi ruha. Elslisszant Jin mellett, méghozzá olyan gyorsan és hangtalanul, hogy a nő valószínűleg már csak azt látta, hogy kinyitja az ajtót és a macskalény már bent is van. Gyönyörködve nézte a pazar színeket, alig tudott betelni velük. A korábbi vékony matraca után ez maga volt a Kánaán. Még hozzájuk sem mert érni. Olyan tiszták voltak. Végül megállt az egyik mellett és elfeledve a sérelmeket hátrapillantott a nőre olyasmi nézéssel, hogy: Lehetne ez? A huzat hófehér volt teli kék és lila pöttyökkel.*
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
