|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- ennek örülök, és gondolom a többiek is... üdv a csapatban... *nyújtotta felé a mancsát* - Itt mindenkinek van valami feladata, nézz körül és válassz valami neked tetszőt.... *mondta, majd ő is az emberek felé tekintett* - Szánalmas lények... épp itt volt az iseje egy kis háborúnak.
|
- Persze! Szíves örömest csatlakozok hozzátok! - csillantak fel a szemei lelkesen, ahogy az agyában különböző képek szaladtak át. - Nagyon szívesen. - nyomatékosította még egyszer, majd az emberekre pillantott és elgondolkozva nézte őket.
 |
- Mondtam... *nyalintja meg mancsát, majd hallgatja tovább a kandúrt* - Hmm ne aggódj, itt mindenkinek tapad valamennyi vér a kezéhez, nem sok macska van itt akinek, nem... hiszen itt mi mind elnyomottak voltunk eddig... *mondja komolyan* - Remek, ha vannak fegyvereid és tudod őket használni, nekünk nincsenek fegyvereink, csak amiket az őröktől vettünk el illetve kinzóeszközök... *mondja tényként közölve*- Nos, csatlakozol hozzánk? *érdeklődött*
|
*Álmélkodva hallgatja a macskát* - Ez tényleg jól hangzik. *állapítja meg, majd a fekete macskára pillant. Jó néhány dolog jutott az eszébe, de nem foglalkozva velük pillantott vissza Shikire.* - A gazdáim... akik a szüleimnek hitték magukat macskalény ellenesek voltak... Szóval érdekes helyzet, de nem bírtam ott tovább... Mondjuk úgy, hogy tapad már vér a kezeimhez. *fogalmazza meg kevésbé ugyan, de mégis burkoltan a gyilkosságot, amit eljövetele előtt követett el.* - Elvettem pár fegyvert és eljöttem. Egy hete vagyok az utcán azt hiszem... *gondolkozik el kicsit.*
|
- Ha úgy kívánod... *széttárja kezeit* - Tegnap reggel foglaltuk el ezt a helyet, miután megszabadultunk a gazdánktól Kei városban, nem volt egyszerű de csapatokat alkottunk és megkezdődött az átalakítás, délutánra már kész voltunk, ezért elmentünk álruhában a fekete piacra és elhoztuk a többieket is, este pedig ellátogattunk egy két házba... és még nem telt el a nap... szóval elég sűrű volt... lassan azt hiszem aludni tér mindenki. bár az a feketeség elég jól szórakozik a kínzószobában... hehe... szóval nem hiszme, hogy ő most még aludni menne.... de amúgy te hogyhogy szabadon mászkálsz? *érdeklődik*
|
*figyelmesen hallgatta a macskalényt és nézett oda ahova épp mutatott, majd hallgatott tovább.* - Nem kérek semmit, köszönöm... De... Ez a megszállósdi, nem is hangzik rosszul. *csillant meg a szeme, ahogy újra körbe tekintett a helységben* - Nagyon is jól hangzik! Mondanál erről többet?
|
- Heheh de az lenne... csak hogy megszálltuk... nézd... *mutatott egy ketrec felé ahol az emberek voltak bezárva, s egy másikban egyedül kuporoghatott Ceres is* - a fekete piacról is elhoztunk mindenkit... és csak gyűlik a csapatunk... kérsz valamit enni? esetleg inni? Itt maradhatsz ha szeretnél, mi az emberek ellen harcolunk és... be fogjuk venni az egész birodalmat, hogy visszakaphassuk rég elvesztett földünket és többé senki se tiporhasson minket a sárba.. *mondta komolyan*
|
*Hirtelen érte a macskalény megjelenése és reflexei révén azonnal támadóállást vett fel, de le is engedte a kezét, mikor észlelte, hogy nem ember.* - Douran. *mutatkozott be röviden.* - Csak így szabadon? * kérdezte ahogy a helyére csúsztatta a fegyvert.* - Véletlenül... De... Mi van itt? Ez nem az a "Telephely" vagy mi?
|
*Sokan megrémültek az idegen zajtól, a kölykök eltűntekvalamelyik felnőtt macska mögött, a felnőtt teremtmények sem mertek moccani a közös szobából, csak Shiki indult meg a zaj forrása felé* - Később még beszélünk... *avval becsukta az ajtót maga mögött, így láthatóvá vált a macskalény* - Áhh... egy új jövevény, isten hozott nálunk... *ment közelebb az idegen macskához, ahogy a többiek felfedezték, hogy nem eberek azok, a kölykök ismét rohangélni kezdtek a folyosón, a macskalények pedig végezték a dolgukat, beszélgettek és egyebek* - Kérlek ne használj itt fegyvert, legalábbis légyszi tedd el... gondolom véletlenül tévedtél errefele... Shiki vagyok...
|
*Douran teljesen nyugodtan sétálgatott az úton, kezében forgatva a vadászkését és gondolkozott. Eléggé unatkozott, mivel a napokban nem volt senki aki el akarta volna kapni, nem volt semmi kihívása. Annyira elkalandozott, hogy egészen a telephelyig sétált és csak ott "tért magához".* - Nah... Ez talán jó lesz... *gondolkozott el, majd a kapuhoz lépett és kémlelni kezdett. Hosszasan nézett befelé, de nem látott senkit. Óvatosan leellenőrizte a kaput, majd behatolt a helyre.* - Ez de üres... Hát itt meg mi van...? *nézelődött ahogy az épület felé haladt lassú és hangtalan léptekkel, kezében tartva továbbra is a vadászkést.*
|
*Shikinek tetszik a kandúr hozzáállása,. kettéhasítja a zsákor karmaival, és lám egy fiatal szőke hajú fiú van a csomagban, Clyde személyében* - Nost, mit gondolsz? Tudsz vele mit kezdeni? *érdeklődött széles vigyorral az arcán, majd észrevette, hogy a fiú szemei teljesen könnyesek* - Mint egy gyerek, úgy viselkedsz Clyde... *szakítja le a szájáról a kötést is*
- Én nem akartalak eldobni magamtól Shiki! *kiálltotta azonnal, de a kandúr befogta a száját, a tekintetük találkozott, a könnyes szemek nem hatották meg Shikit, azonnal felpofozta a srácot, de úgy hogy vér csordult a szájából, ahogy felköhögött*
- Mondtam, hogy beszélhetsz? Fogd be a szád... *lábával lenyomta a fiú fejét a földre* - Te lehetnél a kinzómesterünk... majd még osztanék be melléd valakit... mit szólsz hozzá? Félek ha én venném kezelésbe őket, már rég nem élnének... és a saját szabályaimat nem akarom felrúgni... *mondja, majd Clyde felé néz, aztán Ashre* - Nos remélem... nem lesz probléma aszámodra, vagy tegyük át másik időpontra és befejezed még ezt a műved...? *néz Ranra aki megrökönyödve áll a macskával szemben, nem érti miért bántja azt a gyereket Shiki*
 
|
*Gyűlölve vési tekintetét Ranéba. Hogy a fiú játszik vele? ő vele? milyen felháborító, és nevetséges! és értelmetlen játék.. s milyen végtelenül dühítő.. karja hátralendül, egy igazán maradandó karmolást kíván a fiú arcára cakkozni, de mielőtt odáig eljuthatna, Shiki benyit, Ash hátrakapja a fejét, nagy erőfeszítésébe tellik, hogy a felhalmozott indulatot ne a fajtársára öntse..szikrázó tekintettel fordul felé. A kérdés lecsillapítja dühét* -kösz *morogja hűvös önérzettel* - az attól függ miféle.. neki jól esik a vére *bök fejével Ran irányába* -azért nekem is van gusztusom *mondja véres komolysággal Shiki szemei közé.*
|
- Már kezdtem aggódni... *lassan feláll, és szembe néz Ashitával* - Tudtam, hogy ettől észhez térsz... *elismerően néz a kandúrra*- Nos akkor.. rajta... *mondja de ekkor hírtelen kopogás nélkül benyit SHiki a szobába*
- Hé.... látom jól szórakoztok... *megnyalintja a mancsát* - Kérdésem lenne hozzád... *fordul Ash felé* - Úgy tűnik jól bánsz ilyesmivel, lenne számomra még egy munkád, vállalod? *kérdezte, s egy újabb zsákra mutatott*
|
*A "szerelmem" megszólításra kikerekedik a szeme, egy ütemet a szíve is kihagy. Ran felé forítja mélyvörös szemeit, kikapja Ran kezéből a sajátját, s lelöki magáról az ifjút.* -elég a játaszadozásból *keményíti meg hangját, már talpon is van, s harciasan csapkod farkával* -nem kell ezt folytatni.. eleged lesz belőle egy életre *hörgi*
|
- Elfáradtál? *kérdezte komolyan* - Mert... tudod később is folytathatod ezt az eszelős játékot... szerelmem... *Még mindig Ash fölött áll négykézláb akár egy kutya amikor végre fölényben érzi magát a gazdival szemben,kezével elkapja Ash mancsát, majd a feje mellé szprítja a sajátjával együtt*
|
*Megremeg, próbál megkapaszkodni valamiben szédületében, de csak a puszta föld az amit markolhat..kerüli a fiú tekintetét, kínosan a semmi felé fordul, farka fel-fel csap..furcsán visszhangoznak elméjében Ran szavai..mitől fél? mint valami provokáció.. megkérdezni a halálraítéltet, mely halálnemtől retteg leginkább.. összefüggéstelenné válnak benne a szavak, s a csend, ami azokat követi.. a mellkasában őrjöngő szörnyeteg kissé elszunnyad, megszelídül, bár még küzd a fenevad életéért..mégsem képes semmit tenni..*
|
- Igazad van, így sokkal jobb... sokkal élvezetesebb nem igaz? *végig simított a kandúr arcán, érintése különösen gyengéd volt, ezt sohasem merte megtenni, de ha Ash ilyesmiket tehet, akkor neki is megengedhető talán ennyi.. * - Félsz valamitől Ash? Bár azt mondtad, vágytad a halált.... vajon tényleg ennyire akartad? Haonlítunk tudod? Fejet hajtottál az emberek előtt mert életben akartál maradni... nem igaz? Öltél és csaltál... szörnyeteg vagy, ahogy én... milyen gyönyörű szörnyeteg... *búgta*
|
-Ah, ne hidd hogy..*zihálja, a mondat közepén kifullad, a földön fekve most egész védtelennek tűnik* -engedékeny volnék.. ne képzeld.. *folytatja szaggatottan* - a macskák eljátszanak a zsákmányukkal.. milyen volna egy összekötözött egér, ami nem menekülhet, és vissza sem haraphat néha? *azonban ahogy Ran teszi az említett művelet, megborzong, bizsergető hideg szalad végig a gerincén, lélegzete felgyorsul..képtelen bármit is mondani, csak elfordítja a fejét, kezét ökölbe szorítja, s hagyja hogy átjárja testét, lelkét Ran érintése..*
|
*Felkacag a dolgon, majd Ash fejét maga felé fordítja, szürke, semmit mondó szemeivel teljesen az ördögi tekintetbe mered* - Olyan vagy mint egy kismacska... vagy talán... egy vámpír... hmm ennyire izlik? Tele van vele a testem, de csak úgy csalogathatod elő ha szétszabdalsz... jól dolgozz ki minden apró részletet Ashita... maradjon minden napra egy kicsi, hogy a végén elmondhasd, minden cseppjét élvezted... *Avval nagyot lök a kandúron, s így a földre kényszeríti, fölé magasodik* - Mire vársz Ash... a szadizmus nem ártalmas... *füléhez bújik, mintha csak dörgölőzne, de ismételten megharapja a kandúrt*- Én is szeretem a véred ízét cicusom...
|
*A földhöz simul, ellenkezni is elfelejt, csak issza magába a fiút tetteit és szavait. Mikor rángatni kezdi, kezei Ranéra kúsznak, belekarmol az őt cibáló csuklóba. A csókra először gyűlöletesen sunyta hátra füleit, s lassan engedett, lágyan viszonozta az ajkak táncát, öntudatán kívül..ahogy Ran felpattan, felocsudik, feltérdel, füle ismét lelapul, szemeit összeszűkítve fúj a fiúra, akár egy vipera. Az ő arca sem rezdül Ran cselekedetén, bár gondolatörvényeket indít benne a penge végighúzása. Végül is megállapodott magában azon, hogy a fiú tényleg nem normális.. közelebb kúszott hozzá, a fiú lábánál feltérdel, belevájja karmait Ran oldalába, így lerántja magához a földre, végighúzza ujját a friss seben, s szomjúzva csókolja végig az ömlő vért, ahogy egy kolibri a nektárt* -finom..*dorombolja szenvedéllyel*
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
