|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Tudja Kou, hogy a férfinek igaza van. Tudja, hogy szereti őt az anyja, s hogy nem hibáztathatja, hiszen bármilyen szörnyű sorsot is kapott, élt, ma pedig aláírta az anyja szinte dalolva a szabadságát igazoló papírokat. Elfordítja tekintetét, le az előtte lévő útra. - Ne beszéljünk erről többet. - kéri szomorú hangon a férfit. Eldöntött valamit és ahhoz makacsul ragaszkodik. Jobb, ha az anyja nem kerül közel hozzá, hiszen, ha veszélyben lesz, sebezhetővé válik mindkettejük. Adriantól is úgy érzi, távolabb kell húzódnia, mert már formálódik benne valami, ami annyira csábító, hogy nem tud neki ellenállni.
- Mi van, cicuska, csak nem bejön a mogorva félvér? - incselkedik Sobero Yurával, amikor az azt mondja, Kou szerinte aranyos. - Jó lenne, ha megtenné. - küldi szavait a nőnek. Nem is veszi észre, hogy megsértette Ayasét, csendben kíváncsiskodik a zárkattanás után.
Kou biccent a konyhában lévő társaságnak, majd szótlanul, kezeiben az albumokkal a szobájába megy, hogy megnézegesse őket.
 
|
- Nagyon makacs vagy Kou... szerintem ő tényleg nem akart neked rosszat, de az is lehet hogy csak én vagyok túl hiszékeny... mégis... úgy érzem, ez télleg nem ellenedre volt... és még jogokat is kaptál.... szóval... szerintem a múlt már tényleg elmúlt, de megvannak a saját döntéseid... mostmár... te döntheted el hogy hol mikor és mit csinálsz.... *magyarázza*
-------------------------------------------
- Kou igaz hogy furcsa srác, de szerintem nagyon aranyos! És milyen sokat változott mióta itt van... kíváncsi vagyok hogy bvajon sikerrel járnak e... *gondolkodik el Yura*
- Adrian biztosna képes rá... *vág közbe Diana* - Mivel orvos könnyedén kiszedheti belőled azt a kütyüt... Yurában sincs.... *teszi a fejét a macskalányra*
- De végülis nem minden félvér részesül ilyesmiben... van akit megölnek, vagy brutálisan bántalmaznak ez miatt... szerintem te is örülhetsz hogy egyáltalán még életben vagy... *világosítja fel Yura, mintha annyi mindent tudna a sanyarú életről*
- Szerintem nem csak én.... *szólal fel Ayase is* - Kout is nagyon kedveli és Yurát... szerintem.... én semmivel sem vagyok különb... *mondja durcásan, mert úgy érzi a kandúr evvel megsértette őt... hamarosan kattan a zár, Dinában egy percre meghül a vér, de csak Adrian és Kou érkezik meg*
   
|
- Nem? Akkor adj pár tippet. - kéri, hiszen ő nem nagyon tudja, mivel veheti le a munkamániás férfit a lábáról. Nincs az eszköztárában más, csak a szex és a vágykeltés fortélyai, de azzal Adriannál semmire sem megy, erre elég gyorsan rájött. - Szerintem utál és undorodik tőlem. - világosítja fel Yurát nyíltan. - Megvet, amiért prosti vagyok és ezt nem csak elismerem, de vállalom és élek vele. Csak rá kell nézni, s a macska máris tudja, hogy gátlásos és korlátolt. Ha rajta múlik, megyek vissza kurválkodni. - mondja ki a véleményét. - Nem, babám, én az izgalmas, élvezetes, kalandos dolgokat szeretem. A dráma egy kalap mócsing, a happy end meg csak van és kész., egyikkel sem lehet mit kezdeni. De ha valami izgalmas, nos abban szívesen benne vagyok. - közli incselkedve, játékosan pillangatva a nőstényre. - Az meg ki? - rebbennek meg a fülei Peter nevének hallatán. - Ha félvér, akkor él. Ezek ketten is túléltek már mindent. - bök Ayaséra, s utal Koura. - Meggondolatlan kiscica. - mondja vidoran Yurának. - Nem az emberekkel van a baj, hanem a hülye törvényeikkel. Ha lenne valaki olyan kegyes, hogy kifordítaná belőlem a csippemet, máris több esélyem lenne túlélni a napjaimat és nem kellene mindenkivel elmennem. A szabadságot ez sem adná meg, ahogy Adrian sem, hiszen macskalénynek születtem, nem olyan mázlistának, mint Ayase, Kou, vagy a többi félvér, de egy újabb hajszál kötne az élethez. - óvatosan leügyeskedi magát a kredencről. - Adiran meg nem fogja hagyni, hogy az a Peter idejöjjön, mert veszélyes és még tőlem is féltette az öccsét, nemhogy attól, aki már köztudottan elbánt egy félvérrel. Ez egyszerű logika. Teljesen mindegy, hogy a család tagja, Ayase foglalta el a második helyet annak a pasinak az életében a munka után, nem? Az állását is veszélybe sodorná egy félőrült rokon. Ennyi. - vállat von, azzal kiönt magának egy kis tejet és felhajtja.
|
- Szerintem Adriant nem nehéz meggyőzni...
- De Adrian kikötötte, hogy csak akkor maradhat itt Kékcsillag, ha Kou és én is beleegyezünk... *vágta rá Aya*
- Értem...
- Kout még meg kéne győzni...
- Az már keményebb dió lesz... szerintem Kou nem kedveli Kékcsillagot... *vonja le a következtetést Yura* - nem is tudom miért! *nyújt nyelvet a kékség felé* - tehát uraságod a drámát szereti... *incselkedik tovább Yura*
- Lesz itt elég dráma itt nemsokára...
- He? Miért mondod ezt?
- Peter visszatért Keibe...
- Mi???
- Összefutottam vele ma... és azt mondja Adrianhoz költözik, hogy mindent megbeszélt az anyjával... *kékcsillagra néz* - de Adrian még nem tud róla...
- Adrian nem fogja ide engedni őt!
- Hmmm.... már amennyi beleszólása lesz...
- Ki az a Peter? *nézett nagy szemekkel a szőke kandúr a többiek felé*
- Adrian unokatestvére...
- Megölte a testvérét.... *vágta rá Yura*
- Azaz inkább... eltűntette és azóta senki sem tud róla semmit... és csak a féltestvére volt... egy félvér... *egészíti ki a történetet Dina*
- Szerintem megölte... *Dina megrovó pillantásokat küld Yura felé* - Jó.... de akkor is... történt valami... és mennyiszer megkínozta szegényt... hányszor látta el őt Adrian?
- Igaz de attól még nem biztos hogy megölte, nem tudhatjuk az igazat...
- Persze mert a macskák még mindig jogtalan senkik...
- Yura... elég lesz...
- Bárcsak elpusztulna az összes! *de amint kimondja fülei lelapulnak* - Mármint...tudod hogy nem úgy értem....
|
Büszke pillantást küld Yura felé, amikor eszelősnek nevezi, s engedi magát a csaphoz vezetni. Ügyetlenül lépdel a nőstény mellett. - Álomkandúr? - kérdez rá erre ravaszdi pillantással, mintha ki akarna kezdeni a lánnyal. Nem igazán zavartatja magát Dina miatt, ha kell, vele is kikezd, de egyelőre nem látja szükségét. - Hagyd, ez csak felületi sérülés, pár perc és eltűnik. - mondja nyugodtan, de a konyharuhát azért elfogadja. - Véresen szereted? - incselkedik Yurával, majd a nőre pillant. - Még nem. De szeretnék. - közli nyíltan, majd felnevet. - Felelőtlen? - kérdez rá, aztán meglepődik, amikor Ayase átöleli őt. - Úgy tűnik, csak egy nő kellett neki. Kis hamis. - vigyorodik el. - Végre egy személy, akivel képes normálisan viselkedni. - jegyzi meg valószínűleg a semminek, s felül a konyhabútorra. - Nem kell. - mutatja a kezét, s már valóban behegesedtek az ujjai. - Holnap már ez sem kell. - kopogtatja meg ép kezével a térdén lévő gipszet. Néha elviselhetetlenül fáj és viszket neki, de nem mutatja egy percre sem, nehogy gyengének gondolják. - Király a happy end, de unalmas. Azt mondjátok el, hogyan érhetem el, hogy Adrian megvegyen a gazdámtól?
|
- Te eszelős vagy... csupa vér lett a kezed... micsoda egy álomkandúr! *lépdel hozzá és ha Kékcsillag engedi akkor a mosogató féle vonszolja és kezét a csap alá nyomja* - Keresek valami ragtapaszt.... Adriannal biztos akad.... *sóhajtja és egy konyharuhát nyom Kékcsillag kezébe* - Ezt azért hogy ne csöpögjön szanaszét az a szép vörös véred... *aztán megi is indul*
- Tehát nem tartozol Adrianhoz... Adriant egyszer még lesittelik a túlságosan is lágy szíve miatt... nem is tudom hogyan lehet egy pasi ennyire felelőtlen... *morgolódik*
- Amuino Diana... ugye? *szólla meg halkan Ayase, a lány először nem is tudja honnan jön ez a vékonyka hang, de amint felismeri eltátja a száját*
- Ayase... hát... te.. hogyan? *lép közelebb hozzá és legugol, Aya pedig hírtelen átveti karját a nyakán* - Adrian talált meg? Ayase...? Most... miért sírsz?
- Emlékszem rád... te... te...
- Nyugodj meg.... *felállt, s közben Aya kezei kicsusszantak a nyaka körül* - Hogy ne emlékeznél rám, hiszen ide tartozol.. Adrian mindig keresett téged... biztos boldog hogy megtalált...
- Nem emlékszem Adrianra... *motyogta*
- Ohh... értem.... *közben Yura is megérkezett*
- Rám sem emlékszik! *jelentette ki, majd letette a ragtapaszt, mert eszébe juttt hogy Aya szeméről nem vette le a kötést.. gyorsan leszedte, majd elmosolyodott* - Na így már jobban nézel ki... már csak egy kis véraláfutás van rajta... *mosolygott tovább majd kékcsillag felé indult* - Bekötözlek oké? Nem azért ám mert fájdalmas lenne vagy ilyesmi, csak hogy ne csepegtess mindent össze!
- Akarom tudni a múltam...
- Ez érthető Ayase...
- Kölcsön adod?
- Mit?
- Az emlékeidet....
- Talán inkább Adrian emlékeiben kellene körülnézned... vele többet voltál...a nap 24 órájában...
- Talán igazad van...
- Tudom! *mosolygott tovább*
|
- Várom a haragod. - mosolyog szemtelenül Yurára. Nem igazán fél, sőt, komolyan sem veszi a fiatal nőstényt. Mikor megjelenik a nő, végigméri. - De szép is lenne! - szólal fel nevetve, s üvegdarabokkal a kezében feláll. - Asszem, mind összeszedtem. - pillant Yurára, majd biccent a nőnek. - A nevem Kékcsillag. - mutatkozik be neki, s ügyetlenül odaevickél a kukához (bárhol is legyen az XD ). Kiszórja a darabkákat, majd nyalogatni kezdi vérző ujjait, mint egy rendes macska. Az arcán egy csepp érzelem sincs, mintha valamilyen vörös szószt nyaldosna csak le a kezéről.
|
- Hééé az az enyém volt te pimasz kékség! *rivall rá, de nem nagyon mutatja jelét hogy ez megdöbbentette volna* - Ezt még visszakapod! *jelenti és nyelvet nyújt... ezután megy csak az ajtóhoz... majd a nő is beljebb sétál, kicist elámul kékcsillagon*
- Mégegy macska? Adrian gyüjtő lett? *neveti el magát*- A nevem Diana... de a Dina is megteszi, te ki vagy? *kérdi kékcsillagtól, még nem veszi észre Ayaset, aki eközben megbújt az ajtó takarásában, viszont ámulattal figyelte a nőt.... DIana volt az egyetlen akit felismert a múltból, aki nem kavarodott el az emlékei közt... és most mégis meg sem mer nyikkanni*
|
Hagyja beszélni a lányt, hagyja, hogy a közelébe merészkedjen, hogy befogja a száját, de a kocka csokit kiveszi a szájából, mielőtt összerághatná. Felvágja az asztalra, majd erőszakosan nyelvével kihalássza onnan a csokoládét. Nem csinál semmi mást, azonnal el is távolodik a lánytól. - Bármi lehetek, bizonyos kereteken belül. - mondja, mikor lenyeli a csokit, aztán odaevickél a pohár törlemékeihez és elkezdi felszedegetni őket.
|
- Tehát neked semmi sem szent... *és igen közel merészkedik a kékséghez* - Jobb ha tudod hogy a szabadság nem létezik a számunkra... esetleg... csak egy kicsit több teret kapsz, de Adriannak nem kellenek ingyenélők... ő egy orvos és mindenkivel törődik, viszont amint úgy látja hogy kezelhetetlen vagy.... és nem törődsz másokkal... ha nem lát benned jót... vissza küldd majd oda ahonnan jöttél... hidd el... *mondja neki nagy komolysággal* - Ne kiabálj! Mi vagy te, kocsis? *tapasztja le a kandúr száját* - Szedd fel a szilánkokat... bárki is vagy te, nem rongálhatod más tulajdonát... talán ott megtehetted, de itt mások a szabályok, ha nem illeszkedsz be... Adrian nem tud majd mit kezdeni veled... ajánlom fogadd meg a tanácsaimat... *eszik meg még egy kocka csokoládét, és ekkor hírtelen kopognak az ajtón... Yura szinte ledermed, majd megindul az ajtóhoz és kinyitja, eközben Ayase is kidugja a fejét de csak bámészkodik... szerencsére csak Diana áll az ajtóban*
- Gondoltam hogy itt leszel Yura....
- Hogyhogy gondoltad? Adrian nem mondta? Azt mondta felhív... egy kicsit befogott melózni...
- Szokás szerint elfelejtette... *mondja könnyedén és végig simít a macska fején*
- Bejössz?
- Igen, beszédem van Adriannal...
- Komolynak hangzik...
- Az is...
|
Nem törődik azzal, hogy Ayase fél, a kék kandúr nem az a pátyolgatós fajta. Őt sem pátyolgatta soha senki, mindenki csak kihasználta és bántotta. Vagy csak ő élte meg így. Elneveti magát Yurán. - Ó, értem. - figurázza ki a nőstényt. - Engem nem érdekel sem Kou, sem Adrian. Engem csak a szabadság érdekel és ezért bármire képes vagyok. - közli egyszerűen, azzal tör a csokiból és bekapja a kockát, hogy aztán szétrágja és hosszan élvezze az ízét. - Figyel, engem hidegen hagy mindenki lelke. Ayaé is, a tiéd is, a magamé is. Szépen fogalmazva szarok mindenre. - hozza nyilvánosságra nyersen. - Nézd, cicus. A legnagyobb baja most a kölyöknek, hogy nincs életcélja. Elvan itt, mint a befőtt és gyártja magának a kis lelki diliket. Ez meg engem rohadtul nem hat meg. Felőlem sajnáltathatja magát, de ha nem tudnám, min ment volna keresztül, nem lennék vele ennyire rendes. Csinálhatja ezt, pátyolgassátok és pár hónap múlva megöli magát a depresszió miatt. De lehettek vele kemények és akkor megedződik. Csupán arra van szüksége, hogy elhiggye, van, aki mellette áll. Viszont ehhez fel kell nyitni a szemét, hogy itt rajtam kívül mindenki mellette áll. - újabb kockát tör le, majd hanyagul a szájába dobja. - Van családja, vannak barátai, félvér, úgyhogy még szabadsága is lehet. Köcsög, hallod, amit mondok?! - kiabál oda Ayasénak. - Neked legalább valamid lehet ebben a kurva életben! - azzal felugrik és az első kezébe akadó poharat odavágja a falhoz. - Hagyd abba a siránkozást, mert én foglak megölni! - ordít vele, de nem akarja bántani, dühösen a csaphoz evickél, majd a folyó víz alá nyomja a fejét, s közben még iszik is.
|
*Ayase nem tudja elfogadni a helyzetet, egyszerűen nem tudja miért ilyen ő, s miért ilyene a töbiek... valóban benne lenne a hiba? Ez a kérdés valahogy megijeszti... és az is hogy miért kéne neki bármit is megtennie, ha nem akarja... miért biztos benne kékcsillag, hogy minden rendben lenne ha így tenne... kezdi úgy érezni hogy ő a gonosz a történetben...* - Én... csak félek... *suttogja magának és átöleli saját térdét*
- Meg tudnám védeni magamat hidd el... meg vannak rá az eszközeim... *nyújt nyelvet* - Na és... be akarod hízelegni magad Adrianhoz? *eszik meg egy újabb kockát a csokiból* - Kou nem bízik benned... mondjuk nem is csodálom... ha ilyesmiket mondasz Ayasenek... nem gondolod hogy néha túl lőssz a célon? Nem tudhatod mi megy végig valakiben... nem lehetsz sértő... azt hiszem sokat kell még tanulnod, ha azt akarod hogy itt élhess... ezeket a megjegyzéseket pedig jobb lenne ha elfelejtenéd... ha Adrian hallaná kitekerné a nyakad... még akkor is ha látja,nem ellene játszol...
|
- Tudod, kölyök, én még azt is megtenném, ha szabad lehetnék utána. - közli komolyan, gyilkos fénnyel a szemében Sobero. - Úgy látszik, te nem tanultad meg azt az aranyszabályt, hogy hagyd magad, előbb szabadulsz. Ha küzdesz, csak telik az idő, ellenük pedig nem nyerhetsz. Mit veszítesz, ha odatartod a segged? - kérdezi közönyösen. - Még az is lehet, hogy élvezni fogod. - szúrja be a tőrt a gondolatba. Azzal tör Yura csokijából és hanyagul a szájába dobja, hogy aztán összerágja és hosszan élvezze az ízét. - Ó, értem. Nem is meglepő... ilyen munkamániás pasit... - mondja elgondolkodó hangon. - Macskalények jogaiért? Milyen joga van egy macskának? - kérdezi pökhendi megvetéssel. - Tényleg Aya... te mit nyersz azon, hogy gyűlölöd az embereket, és mindenkivel távolságtartó és gyanakvó vagy, aki nem így érez irántuk? - teszi fel nyíltan a kérdést. - Azt hiszed, ha az árral szemben úszol, jobb életed lesz? Nem mondom, hogy nem értelek meg, de azt kell mondanom, hülye vagy. Ez a pasi tejben is megfürdetne, de te egy pohár kakaót se fogadsz el tőle. Arany életed lehetne, tök mindegy, meddig és miért, de te egy percet se használsz ki. Adrian nem fog hozzád érni, hiszen hallod, tökéletesen szerelmes a munkájába. - mondja nyersen, gúny nélkül. - Kíváncsi vagyok, meddig hisztizik. - vigyorodik el, ahogy Yura méltatja Ayasét. - Ha lányként viselkedik, ne csodálkozzon, hogy rámásznak. - vigyorog a dolgon. - Veszélyes? Ja, ha azt vesszük, tudok az lenni. - ismeri el büszkén. - De elég gáz, hogy téged küldtek Ayase védelmére. Nem mondom, van benned tűz, de hogy ellenem nem érnél vele el semmit, az biztos. Még nagyobb fenyegetés vagyok rád, mint a kölyökre. - int hüvelykjével az ajtóra, Ayase irányába.
|
- Nem én nem vagyok... ti vagytok a furcsák... jó hogy nem nyaldossátok mind a talpát ennek az Adriannak.... *morogja miközben eszi a csokiját*
- Ayase te is szeretted Adriant... tesók vagytok... Adrian nagyon szeret téged...
- Persze... *Yura közben bólint kékcsillagnak hogy egyen nyugodtan belőle*
- Hát... én is úgymond a családja vagyok... félig... kicsi korom óta ismerem őt, ő talált meg amikor kitettek az utcára, aztán Dina vett magához... ők közben összejöttek Adriannal... de Adrian nem tudott alkalmazkodni egy kapcsolathoz... egy kis szerelmi fellángolás után visszatért a munkájához... igazából csak az foglalkoztatja... az én gazdám amúgy... a amcskalények jogaiért harcol, nagyon szeretem őt, olyan minrha az anyám volna... *esz meg beszéd közben pár kocka csokit*
- Méghogy anya... micsoda színáték ez az egész...
- Vagy csak te játszol... *közli nyersen Yura* - Biztosan tudom hogy emlékszel Adrianra... tudom hogy rám is... *a szőke fiú nagyon meglepődik, erre már nem tud mit mondani, pedig tényleg nem emlékszik.* - Ha hallgatsz akkor biztosra tudom hogy igazam van!
- Nincs igazad! Nem emlékszem, az emlékek teljesen összekavarodtak! Nem akarom ezt a családot, meg egyetlen egy embert sem! Hagyj engem békén! *morogva megindul a szoba felé, majd becsapja maga mögött az ajtót*
- Micsoda pokrócreggeliző kis herceg lett ebből a kölyökből... *morog Yura, de nem megy Ayase után* - majd lenyugszik... *ül le egy székre* - És te? Azt mondták tartsalak szemmel... ennyire veszélyes lennél? Mióta Kou itt van egyre több itt a macskalény...
|
Kékcsillag csak a fején a púpot simogatja. Eléggé fáj neki, de tudja, hogy kegyetlennek kell lennie, ha le akarja nyomni, így feltápászkodik a földről. - Milyen a nem fura macska? - teszi fel a kérdést hátra sem nézve, keres egy bögrét, majd a búbjára nyomja. Sziszeg a fájdalomtól, szívja a fogát, de csakhamar lenyomja a kitülemkedést. - Ha mindenki fura, nem lehet, hogy veled van a gond? - fordul szembe Ayaséval, majd amint meglátja a csokit, összefut a szájában a nyál. - Úúú, kéééreeek! - válaszol lelkesen. Ügyetlenül visszabiceg az asztalhoz, már kezdi megtanulni, hogyan járjon a gipszben. Felállítja a széket, amivel feldőlt, majd ha kap a csokiból, akkor csak azután ül vissza, hogy a szájába vette és látványosan élvezni kezdte az ízét. - Laza a csaj. Bírom. - jegyzi meg félhangosan a fiúnak. - Mivel érdemelted ki, hogy Adrian csokival jutalmaz?
|
*Ayase szemeibe rémület költözik ahogy kékcsillag közelíteni próbál hozzá, viszont majdnem felnevet azon hogy a macska landol a padlón, mégsem teszi, vissza folytja... viszont Yurát nagyon nem érti... és most már úgy érzi tényleg van valami köze a dolgokhoz...* - Ti olyan furák vagytok... Kou... meg te is... még kék csillag is olyan fura... *néz a macskára*
- Ha nem mondtad volna magamtól sose találtam volna ki... *mondja egy kis fintorral az arcán majd a konyha felé megy*- Ennek köszönhetően... *egy tábla csokit tart a kezében, majd kinyitja a zacskót ésa fiúk elé teszi*- Kértek? Most az egyszer megosztom veletek... *mondja nagy komolysággal és persze egy kis pajkossággal az arcán*
- Nem lesz ezért Adrian mérges?
- Adrian? *Yura felnevet* - Ugyan... külön nekem tartogatja ezeket... és ami az enyém azt avval osztom meg akivel akarom nem igaz? *mosolyog*
- Akkor én kérek! *tör le egy kockát Ayase is a csokiból*
|
De Kou viszi a férfi táskáját, hiszen fél keze kötésben. Még igencsak összerándul a gyomra, ha arra gondol, hogy ő varrta be a sebet. Nem is hiszi el szinte, mégis némi büszkeség járja át. Persze hallotta Yurát, majd meg is kapja érte a magáét a fiútól, de most dolga van. Felelősségteljesen megy Rolcasszal és Adriannal.
- Értem. - mondja kedélyesen mosolyogva Ayasénak. Közelebb kúszna hozzá, de aztán olyan szokatlanul beszél hozzá a fiú, hogy maga is meglepődik. Farkincája izgatottan köröz a levegőben, fülei megrebbennek. - Irigyellek. - mondja őszintén. - Én bármit megadnék azért, hogy ne emlékezzek. Sőt... - most azonban közel csusszan a székkel a fiúhoz. - A kómát is szívesebben vállalnám, mert akkor megölnének vagy a csatornába dobnának. - suttogja érzéki hangon. Rámászna a srácra, de ekkor feltűnik Yura és Kékcsillag annyira megrémül tőle, hogy hátravágódik a székkel. Hatalmasat csattan, még a fejét is beveri és fújva-prüszkölve-morogva hátrál ügyetlenül. Így jár az, aki rosszban sántikál, a lelkiismerete helyre rakja. Amikor a kredenchez ér, akkor felül rendesen és a fejét fogja. Szerencsére nem szakadt fel, de nagyon fáj neki. - Én. - mondja. - Te aztán energikus vagy. - jegyzi meg elismerően. - Hogy miért? Mert kék a hajam és csillagok vezetnek a gyönyörforrásom felé. - vigyorodik el.
/Kouval folytatás Rolcas házában/ |
- Yura légyszi szedd le majd Ayase szeméről a kötést, nekem most nem lesz időm rá....*Rolcas a beszélgetés alatt meghúzza magát, kényelmetlennek érzi a szituációt, de aztán Adrian kinyitja az ajtót és mutat felé hogy induljon... így is tesz, gyorsvágtába elindul kifelé* - Most nem tudunk kocsival menni... merre laksz? *kérdi Rolcast*
- Nem messze... pár saroknyira... *feleli magabiztosan*
- Rendben akkor vezess minket... *kéri a fiút és megindul utána, ha Kou nem fogja a táskáját akkor maga viszi, hiszen van még egy épp keze*
- Ha akarnám, láthatnám... *mondja kékcsillagnak, evvel is jelezve hogy nem akarja látni egyáltalán* - De ebben nem merülsz el... kómába eshetek tőle... sőt ez miatt keverem a saját emlékeimet is, nem tudom mi az igaz vagy mi a hazugság... mi tartozik hozzám és mi máshoz... nem akarom látni a múltad, sem pedig a gondolataidat.... *mondja nyíltan *
- Pasik... szörnyűek... *morogja Yura de még úgy hogy Kou hallja... a konyha felé merészkedik, de eléggé fél a látványtól ami majd fogadhatja... végül benéz és ez az érzés már is elmúlik* - Ayase! *kiálltja, s mint aki nem ismer semmiféle határt, oda rohan a fiúhoz és megöleli, persze Ayase ettől teljesen leblokkol* - Hát tényleg élsz... szinte semmit sem változtál... csak egy kicsit magasabb lettél... *néz végig a szőkeségen, de az meg sem mer mukkanni* - Yura vagyok... nem ismersz meg? *lesz egy kicsit komorabb az arca amint a fiú nemet bólogat, de aztán kékcsillagra terelődik a tekintete* - Te vagy kékcsillag igaz? Nem is tudom miért... *azonnal kiböki a csillagokat és a kék bundát, úgy gondolja eme két dolog miatt lehet, bár nem biztos benne*
|
Kou meglepetten bámul a lányra. Kinyúl felé, hogy csillapítsa, de Yurának annyi energiája van, hogy nem meri megérinteni, inkább csak ügyetlenül leengedi kezeit. - Valóban itt van. - mondja csendesen. - Kékcsillag is egy beteg, de neki fejben sem stimmel valami, ezért kell valakinek felügyelnie rá. - magyarázza vér komolyan, aztán odamegy a nőstényhez. - Szidd csak a pasikat, de te sem tudnál élni nélkülünk. - szól be halkan, de velősen a nősténynek, azzal indulásra készségét jelzi gazdájának.
- Hű... - nyögi és látszik rajta, hogy nagyon tetszik neki a dolog. Elmereng mosolyogva. - Ez tök jó! - szól őszintén. - Az enyémet is látod? - kérdezi élénk érdeklődéssel. Farkincája játékos körökezt kezd írni a levegőben, szemei csak a szőkét nézik, kissé előre dől és kihívó képet vág, mintha el akarná csábítani Ayasét. - Szóval fáj. Értem. Az annyira nem jó. - lombozódik le, de nem eléggé. - Bár néha a szex is ilyen. Fáj, aztán elmerülsz benne és jó lesz. - magyarázza bájjal, de nem azzal a gyermekivel, hanem némi naivságot kölcsönöz a hangjába, azonban ez is csak egy színjáték része.
|
- Hát... nem is tudom, majd kitalálom miután összepakoltunk... igyekezzünk... *néz Rolcasra, neki is feltűnik üvegszeme, de nem bámulja meg, ő már látott ilyesmit* - Gyere be addig ne áldogálj az ajtóban....
- Én... oké... de kérem siessenek... a barátom egyedül van otthon...
- Sietünk... ne aggodalmaskodj...
- Sajnálom... *becsukja maga mögött az ajtót de ahogy becsukná valaki majdnem elsöpri Rolcast az útból és betoppan Yura, nem is veszi észre a fiút*
- Adrian teeeee! Utállak!
- Most mi.... Yura mi a baj?
- Elmentél tegnap pedig én mondtam... én megmondtam hogy ne ringasd magadat álmokba!
- Nagyon nem értelek...
- Nem találtad meg Ayaset nem igaz? Csak kínzod magad... *a férfi nagyot sóhajt*
- Ayase a konyhában van...
- Mi? *a nősténynek kikerekedneka szemei* - De... hogy? Kou... *néz a félvérre* - Tényleg itt van Ayase?
- Amúgy pont jókor érkeztél... légyszi felügyeld őt és kékcsillagot... amíg haza nem jövünk... Dinának majd szólok hogy itt vagy
- Kékcsillag? az meg ki...? és hova mentek?
- Egy beteghez...
- Aha.... *ekkor veszi csak észre Rolcast aki mélyen meglapul eme beszélgetés közben* - Oké... rendben... ti pasik... semmit sem tudnátok kezdeni a nőstények nélkül...
- Köszi Yura... *simogatja meg a macskalány fejét*
*Ayase sóhajt aztán válaszol* - Látom mások gondolatait, titkos vágyait... a múltját... igazából mindent kivéve a jövőjét... *mondja kissé halkan*- De csak akkor ha akarom... régen még nem tudtam ezt úgy használni hanem akaratom ellenére láttam mindnet... amúgy ez elég nagy fájdalommal jár ezért nem akarom megtenni...
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
