|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Kodaka türelmes vele, mint egy jóságos anya. - Ezek a szavak, amiket használtam, azt jelentik, hogy elmegy egy haverjával füves cigarettát szívni. Fehér szál, amiben drog van. Olyan anyag, ami károsabb a sima ciginél. - magyarázza. - A fű hatására elkábul, álmokba merül és rettentő jól érzi magát, ám utána rémesen rosszul lesz, szédülni, hányni, remegni és fájni fog, főleg a feje. Káros szenvedély, bár a drogok legpuhányabb fajtája a fű, mégis függőséget okoz, s míg a cigaretta is, a kettejük közt az a különbség, hogy a drogből egyre több, többször és erősebb kell, míg el nem pusztítja az embert, a cigi pedig lassan öl, lerakódik a tüdőben. Ezért... duplán kicsipkézném Takahe fülét. - mondja bosszúsan. - Ki kell találnunk valamit, hogy megakadályozzuk a füvezésben. Ez nem olyan fű, amit az utcán látsz, attól ne félj. - mondja még. - A félvér olyan lény, ami egy ember és egy macskalény nászából születik. Keverék faj, amelyiket egyik tábor sem fogadja be igazán.
|
- Csak annyit mondott, hogy jobb ha nem tudom mit jelent pontosan... *magyarázza a nősténynek, s bár ő nem nagyon ért a szív dolgaihoz, mégis meghallgatja a lány változatait* - Hát én nem tudom... de... azt mondta hogy őt senki sem dobhatja és az a lány mégis... *próbál megfelelő információt adni* - Félvér? Az mit jelent pontosan? *érdeklődik, nagyon sok minden van amit nem tud és ezt ő is belátja*
|
- Szakított vele az a lány?! Akkor én vagy nagyon le vagyok maradva, vagy valamit nagyon benéztem! - mondja meglepetten. - Suzumi odavolt korábban Takahéért. Nagyon kedves lány, bár néha láttam rajta, hogy bántja Takahe önzősége. Ha új fiúja van, valószínűleg kiszeretett a mi kishercegünkből, vagy pedig a drágának sikerült úgy megbántani, hogy a lány végül elhagyta. - magyarázza, amire ő gondol. Kodaka sokat ért az érzelmekhez, de tudja, hogy nincs mindig igaza. - Persze lehet, hogy téves a gondolat, én erre gondoltam ennyi információ alapján, ami a rendelkezésemre áll. - teszi hozzá. - Szóval ezért volt olyan rosszkedvű aznap Takahe. Bizsergett? - furcsán néz a fiúra. - Az mit jelent? - kérdezi értetlenkedve. - Egyébként bennem megbízhatsz, segítek neked, nem adom ki a titkokat sem. - biztosítja kedvesen Luit. - Biztosan ezt a szót használta? Nem azt mondta, lazul, álomországba megy, szédül, szív, elmegy jól érezni magát, kikapcsol, vagy valami hasonlót? - érdeklődik, de kezd félni, hogy egy és ugyanaz, amiről ők ketten beszélnek. Aztán felhördül a nőstény. - Zukit?! Ő egy félvér, a család szégyene és titkos nyomozója, védelmezője egyben. Zord, rideg és ijesztő külsővel rendelkező férfi, általában Misushiko úrra vigyáz. Ő az, aki ha valaki rá mer támadni az úrra, a semmiből előkerül és gondolkodás nélkül öl. Takahénak muszáj lennie annyi eszének, hogy ne küldje el Zukit sehova! - szörnyülködik. - Legszívesebben kicsipkézném most Takahe fülét ezért a parancsért! - mérgelődik. Eközben lassan közelednek Suzumiékhoz.
|
- Azt mondta, hogy megkell tudnom ki Suzumi új pasija... mert hogy dobta Takahet... pont a szülinapján... és ma valami barátjával bizsergett.... de azt mondta hogy ezt nem szabad elmondanom... *suttogja csak halkan a nősténynek* - Mit jelent az hogy bizseregni? *kérdezi a lányt is hátha az tudja* - Azt mondta még takahe hogy ha nem mondja meg hogy ki az akkor vigyem magammal... *gondolkodik el egy pillanatra* - Zuki.... Zukit vigyem magammal.... ő kicsoda? *érdeklődik tovább*
|
Kodaka nem bír ellenállni Luinak. Elkap egy nőstényt és rábízza a teregetést, majd felmegy Misushiko asszonyhoz, hogy kikérőt kérjen magának, s a kölyöknek Takahe nevében, aki már a szobájában alszik. Amikor ez megvan, átmegy a fiú szobájába, felveszi a telefonján a földről, majd lemegy Füleshez. Magára ölti kabátkáját és int neki, hogy jöjjön. Megnézi a címet, majd elindul arra. - Miért kell elmenned hozzá? Milyen viszonyban vannak most Takahéval?
|
- De... de Takahe azt mondta ma menjek! Most azonnal! Kérlek Kodaka segíts! *teszi össze kis kezeit mintha könyörögne a nősténynek, tényleg szeretne valamit már jól csinálni* - Meg kell találnomazt a Suzumit... akkor is ha ennyire késő van! Mindenképpen meg kell keresnem!
|
Takahe odalöki Luinak még a telefonját, mielőtt kimegy, remélve, hogy veszi az adást a fiú és elveszi.
Kodaka a mosott ruhákat szállítja át épp a teregetőhöz, ám leteszi a kosarat, amikor Lui hozajön hozzá. - Mondjad csak. - bíztatja kedvesen. - Suzumi? Háát... én azt nem tudom, de Takahe telefonjában általában minden adat benne van. Néha feledékeny, néha csak a lenyomozhatóság kedvéért csinál minden ismerőséről egy profilt a nevek közé. - magyarázza. - Azzal bízott meg, hgoy menj el hozzá? - kérdi kissé aggódva. - Ennek úgy érzem, nem lesz jó vége. Kimenőt kérek, hogy elkísérjelek. De cask holnap. Ma már késő van, iletlenség ilyenkor zavarni valakit.
|
- Suzumi? Na de... hol lakik Suzumi? Merre lakik? *kérdezi de valószínüleg a férfi erre nem válaszol, így a kölyök lerohan Kodakához hátha az tud neki segíteni* - Kodaka....! *pillantja meg és már ott is terem* - Merre lakik Suzumi? Takahe parancsba adta, hogy keressem fel! Te nagyon sokat tudsz a gazdámról, biztosan tudsz valamit arról a lányról is! Kérlek áruld el, hogy merre van!
|
Felnéz a fiúra. Tévelyeg a tekintete, látszik, hogy szédül a srác, de néha egy pillanatra mámormosoly kúszik az ajkaira. - Segíthetsz... Menj el Suzumihoz és tudd meg, ki az új pasija, s azt, hogy hol lakik. Ha nem árulja el, vidd magaddal Zukit a következő látogatásra. - és puffan a feje az ágyon. Belekábul a következő álomba.
|
*Lui nagyon megörül neki, hogy Takahe végre hazaér így le is rohan elé, de az figyelemre se méltatja őt, így csak követi vissza a szobába* - Takahe... történt valami? Nagyon gondviselt az arcod... esetleg segíthetek valamiben? *tudakolja*
|
- A cigi nem a legdurvább, Lui. Talán még az a leggyengébb. - azzal elhagyja Takahe szobáját. A földszintről visszhangzik az úr hangja, ahogy kiabál Vörössel.
Takahe vadul kiabál a telefonba, mígnem Teru lenyomja. Akkor aztán felugrik az ágyról és hazamegy. Bemegy a szobába, majd ledől az ágyra. Még kábult a fűtől.
|
- Ohh... mondjuk elég szigorú embernek tűnik... és nagyon kiabál... de én még nem ismerem annyira... *vallja be* - Rombolja az életét? A cigarettára gondolsz? *kérdi de valószínüleg Vörös erre már nem felel, ő pedig megint az ablakra csimpaszkodik hogy Takahet bámulja, azaz azt, hogy mikor ér már haza gazdája*
|
Nem szól semmit arra, hogy különleges fajta. Ő úgy gondolja, mindannyian azok, csak az emberek közt nincs különbség. - Jobban, mint Misushiko úr mellett lenni. Kibírhatatlan alak. - vallja be őszintén. - Nem érdekes egyébként. Ha a saját ízlésed szerint csinálod, az, de így... - megcsóválja a fejét. - Szünet? Uhh, itt sem kéne lennem! - kap észbe, s máris rohan az ajtóhoz. - Takahe ijesztően rombolja az életét. - mondja még, azzal biccent egyet a fiúnak, jelezve, hogy búcsúzik.
|
- Különleges fajta vagyok! *húzza ki magát büszkén, de mosolyogva* - És szereted a kerti munkát? Gondolom elég érdekes lehet! Vagy nem az? *kérdezősködik, nagyon érdekli hogy mit csinálnak és nem cska az hanem a részletek is* - És most szünetet tartotok? *érdeklődik* - Vagy nincs itthon az úr? *kérdezősködik tovább* - Néha jó egy kis pihenés gondolom... de én már túl régóta várom Takahet... vajon hol marad ilyen sokáig? *lapítja le füleit*
|
Aprót mosolyog a kancsón. Kicsit közelebb megy, majd finoman megrángatja a fiú fülét. - Jah. Elég nagy füleid vannak. - mondja ügyetlenül kedveskedve. Igazándiból nem nagyon ért az ilyesmihez, valószínűleg ezért sem próbálkozott Kodakánál. - Tél kivételével a kerti munkákat végezzük Yamakoval. Füvet nyírunk, vágjuk a bokrokat, virágokat ültetünk és nevelgetünk, tisztítjuk a kerti bútorokat. Ilyesmik. Télen Misushiko úr személyi macskái vagyunk, rendezgetjük a szobáját, az iratait, mindent megteszünk, amit csak kér.
|
- Nem olyan rossz végülis... az sokkal rosszabb lett volna ha mondjuk kancsónak nevez el... *neveti el magát* - A Füles legalább illik rám azt hiszem... *mosolyog a macskára, kezdi egészen megkedvelni, farkincája víg táncot jár, fülei is hetykén állnak.* - Valószínüleg igen..... én még csak 12 éves vagyok.... *tájékoztatja a kandúrt, bár lehetséges hogy az már tudott róla* - És ti... konkrétan mit dolgoztok? Nagyon szörnyű a munka amit végeztek?
|
Vörös megnyugszik, hogy Lui nem haragszik rájuk. Elneveti magát, ahogy meghallja Lui új nevét. - Jellemző. - mondja. - Ha neked tetszik, akkor jó. Igazából én nem örültem a névváltásnak, de el kellett fogadnom. - magyarázza. Aztán lehajtja a fejét. - Igen, valószínűleg. - mondja csendesen. Persze örül, hogy nem akar megszökni a nőstény, hisz ha elmenne, akkor nem lehetnének többet együtt. - Tudod, kölyök, sokat kell még tapasztalnod, hogy rájöjj, nem minden szabályt azért hoztak, hogy betartsd, hanem pont azért, hogy áthágd. - magyarázza, s egy apró mosolyt mellékel hozzá.
Takahe eközben kezd józanodni. Felhívja hát Suzumit.
|
*Lui hírtelen felpattan amint nyílik az ajtó, azt hitte Takahe érkezett meg és ő nem vette észre, vagy pedig a szülei, kifújja magát amint meglátja Vöröst* - Semmi baj, felejtsük el... *mosolyog a vörös kandúrra, majd végighallgatja* - Az enyém meg Füles... de igazából Lui, amit hallottál is... *magyarázza* - De nekem tetszik a Füles, szerintem aranyosan hangzik... nem? *hallgatja tovább* - De ha megszökne innen elkapnák és megölnék... az emberek képesek ilyesmire, ha a macska a szabályok ellen vét... így, nem is szabad megszegnünk azokat... a tenyésztőm azt mondta sose hágjak át egyetlen szabályt sem és hogy tiszteljem a gazdáimat... bármi is történjék... és én így is fogok tenni! Ti se tegyetek semmilyen elhamarkodottat...
|
Takahe bizony még mámorosan fetreng Rukával együtt. Kezd már múlni a fű hatása, de még nem olyan mértékben, hogy a fiú képes legyen hazaindulni. A szüleinek sem kéne így látniuk. Az apja elég szigorú ember, biztosan megruházná, azt pedig nem akarja.
Kicsit később, hogy Lui rendet rakott Takahe szobájában, benyit oda valaki. A vörösfülű kandúr az, de most sokkal békésebb az arca, mint korábban. - Yamako túl büszke hozzá, meg most dolga is van, de az ő nevében és a magaméban is szeretnék elnézést kérni. - mormolja a szavakat. Lassan közelít a fiúhoz, majd tőle nem messze megáll és kinéz az ablakon. - A nevem Vörös. Nem túl találó, de a Mikoshitzura már nem is figyelek fel. - beszél tovább. - Nem bántunk többet Yamakoval. Kodaka tutira élve megnyúzna érte minket, neki pedig nem akarunk bajt. - kis szünetet tart, aztán ránéz a kölyökre. - Nagy mákod van, hogy ő jött be. A gazdáinkon kívül csak ő képes ránk ennyire radikálisan hatni. Ennek persze több oka van. - kissé szégyenlősen elmosolyodik. - Mint láthattad, simán kicsinál egy nála nagyobb és erősebb kandúrt is. Másrészt nagyon tiszteljük. Szerintem csak a hűség tartja itt, hisz olyan tudással, amit ő képvisel, nincs oka aggodalomra. - áradóbban beszél a nőstényről, mint bárki másról, hiszen gyengéd érzelmeket táplál iránta, de ezt a kék kandúron kívül senkinek sem mondta el még. Persze kicsit túloz, Kodaka a házban lévő macskák közt a legerősebb, de ha megszökne, az ő túlélési esélyei is egyenlők volnának a nullával.
|
- Értettem parancsnok! *nevet a nőstényre, majd megindul az ablakhoz, hogy ott várja tovább Takahet, de később eszébe jut hogy nem akar láb alatt lenni, így felmegy Takahe szobájába és ott tapad az ablakra, persze csak óvatosan, nehogy ujjlenyomatok vagy akármi oda kerüljön, közben észreveszi a vetetlen ágyat, az ott heverő üveget, így az ágyat felrázza és megigazítja amennyire csak tudja, majd az üveget is a kukába dobja, majd miután megbizonyosodott róla, hogy a szobában rend van, megint az ablakra tapad, ha Takahe időközben hazaérkezne akkor lerohan elé, ha nem akkor csak tovább várja*
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
