|
Témaindító hozzászólás
|
2019.02.11. 23:06 - |
Peter ebben a házban nevelkedett. Szülei valójában nem voltak gazdagok, de az évek során felgyűlt a vagyonuk, így Kei-ben is vettek egy házat. Ezt sem volt szívük eladni, hisz tudták, innen indultak. |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Lehet, hogy igaza van Peternek, de Nedimet igen is rosszul érintette az, hogy még csak egy gyerek, gyenge, se magát, se pedig gazdáját nem képes megvédeni és lényegében csak egy tehet.
- Oké, megértettem, de akkor is szeretnélek majd én megvédeni, nagy akarok lenni és erős, hogy tudjak neked mindenben segíteni - mondta halkan, félig megint csak ásítva.
Ezen gondolkodott, de aztán inkább megint elterelődött a figyelme arra, amit Peter kérdezett tőle.
- Hogy engem? - lepődött meg, mikor rákérdezett. Igazából nem tudta volna megmondani neki, hogy mit is érez ilyenkor. Féltékeny lenne? Lehet, de nem tudta és ezt el is szerette volna mondani gazdájának.
- Nem tudom... Zavarnia kellene? Vagyis... Nem tudom, tényleg nem, mert én... Én még csak gyerek vagyok. Ti meg felnőttek - mondta halkan, hiszen ő még csak egy kölyök, egy kicsit érettebb a koránál, de akkor is csak 12 éves múlt nem is olyan régen.
- Talán - jegyezte meg halkan, majd inkább kisietett, hogy megcsinálja a kávét, és odavigye az ásványvizet Peternek.
 |
-Figyelj... még kölyök vagy, szóval ne agyald túl a dolgokat, később ha felnőssz és erőssé válsz, majd te fogsz megvédeni engem, de addig i én vigyázok magamra... és próbálok rád is. - szerette volna megimogatni de mesze volt hozzá a cicus, így csak rámosolygott. - Tudod... én is úgy éreztem, hogy Adrian nélkül, egyedül képtelen lettem volna segíteni rajtad... szóval... ez nem... nem a te hibád, ha nem vagy kéeps iylen dolgokra, bvan amikor másokra kell támazkodnunk.
- Zavar, ha másokkal fekszem le? - kérdezett rá, hátha ez a baj. Bár úgy gondolta, evvel a cicának még nem lehetnek problémái, hisz még nem érthette ennek az egésznek a menetét, de tisztában akart lenni vele, már azt furcsálta kicist, hogy felhozta a témát.
- Igen, szeretnék egy kávét, és egy kis ásványvizet. - mondta végül és a cicusra hagyta az alvás dolgot, úgy gondolta majd később kezelésbe veszi az ügyet.
 |
- Tudom, hogy sokáig fog tartani, míg teljesen meggyógyul a vállad, de... azt szeretném, hogy ha minél előbb jól lennél, mert... - itt kicsit abbahagyta a beszédet.
- Én nem tudlak megvédeni és ha Adrian nincs itt és... valami történik, akkor én nem tudom, hogy mit csináljak - mondta halkan, majd még mindig a tányért bámulta.
- Nem... Vagyis nincs semmi baj - hazudta, hiszen azt nem mondhatta meg neki, hogy igazából az zavarja, hogy tapasztalatlan, pedig Nedim akarja a legtöbbet nyújtani Peternek, de nem tudja, mert nem ért hozzá és tapasztalatlan. Ez járt a cica fejében, miközben a villával a tányért piszkálta.
- Nem... Nem vagyok álmos - jelentette ki most már a férfi szemébe nézve. Jó, látszódott rajta, hogy marha fáradt, de a fejébe vette, hogy nem fog aludni és amit ez a macska a fejébe vesz, az úgy is lesz. Ha törik, ha szakad. Nagyon makacs volt ilyen téren.
- Majd máskor alszom, most jó - nyammogott megint egy kis tésztán, ami maradt még neki, majd inkább felállt.
- Kérsz inni? - sétált oda a férfi mellé, majd készen volt arra, hogy hozzon valamit gazdájának.
|
- Hé... hagyni kell időt a gyógyulásra, mindamellett, hogy én is azt remélem, hogy minél előbb rendbe jön..- igazából már nagyon szerette volna ha renbe lenne a válla, de jól tudta, hogy ha most megerőltetné, csa roszabb lenne. - Most épp nem, de néha bele nyilal a fájdalom - vallotta be. Látta a cica zavartságát, de egyenlőre nem értette, miért van, vagy csak a téma? Úgy gondolta rákérdez. - Valami olyasmit mondtam ami felzaklatott? - nézett rá kérdőn, miközben még mindig a apegettijén nyammogott. - Biztosan nem szeretél aludni? nagyon fáradtnak látszol, mindjárt arccal előre fogod enni a spagettit? - nézte ahogy ásítozik, s eldöntöte, hogy ugyan nem fogja hagyni, hogy a macska ne aludjon, ha estig nem alszik, ha törik ha szakad, de ő behurcolja az ágyba, ha kell annyira lefárasztja, hogy elnyomja az álom.
|
| Nedim igazából csak kíváncsi volt arra hogy itt is ugyanazt kell-e követnie, mint azt a másik házban. Igazából még sose találkozott azokkal az emberekkel, így természetes, hogy kíváncsi volt rájuk. Viszont abba bele se gondolt, hogy Peternek milyen szükségletei lehetnek, hiszen ez idő alatt Nedim el volt úgy, ahogy megszokta a helyzetet. A csókot és azt, amikor a férfi picit tovább ment és… A gondolatra picit láthatóan zavarba jött, így inkább a spagettivel foglalkozott és evett tovább, de néha elnyomott egy ásítást, hiszen fáradt volt.
-- Gyógyuljon meg a vállad jó gyorsan - mondta halkan, majd végül a gazdájára nézett. Egy hónapja volt nála a macska, de nem nyúlt hozzá úgy, hogy tovább is ment volna. Főleg most, hogy a vállán volt az a dolog három hétig. Ez minduntalan megakadályozta valószínűleg a férfit egy csomó mindenben. A Nedimmel való szexuális kapcsolat kiépítésében is sokszor.
--Mikor lesz már rendben a vállad? - kérdezte, majd lassan befejezte az evést és felhúzta lábait a székre, miközben Peterre nézett.
-- Most fáj? - kíváncsiskodott tovább. Szerette volna, hogy ha gazdája hamar meggyógyul és minden rendbe jön legalább vele. |
Végre leültek enni, örült, hogy a cicának ismét volt étvágya, viszont az eléggé aggasztotta, hogy nem akar aludni. Tudta, hogy egy idő után az apró szervezet emgaja magát és valahol majd elalszik, de valahoyg nem akarta megvárni ezt a pillanatot. - Örülök hogy ízlik és hogy megint van étvágyad! - moslyogta, bár kissé emglepte, hogy azokról a férfiakról kérdezi, akik szoktak hozzá járni. - Még nem tudják mostani címemet, de igen majd fognak ide is jönni... bár amíga vállam nem jön rendbe addig nem fogok felkeresni őket... ha be vadulnak rosszul is járhatok, és azért nem szeretném ha újra eltörne. - mondta komolysággal. - De ez még hosszú időbe elik, addig azt hiszem be kell érnem a saját kezemmel. - sóhajtott, igazából mostanában teljesen elfeledkezett ezekről a dolgokról, habár a etstét nem tudta becsapni.
|
| A cica nagyon szerette volna megkapni az édességet, de tudta, hogy nem lehet. Viszont mikor Peter odaadta neki az egyiket, bodogan bontotta ki, és egész úton nyalókázott. Boldog volt, nem gondolt arra, hogy mik történtek velük, de még mindig azt vette a fejébe, hogy nem alszik egy ideig. Hátha elmúlnak azok az ijesztő látképek a fejében.
Időközben hazatértek, Nedim természetesen egyből felajánlotta, hogy segít gazdájának, hiszen tudta, hogy a válla még nem az igazi, így amit lehetett, segített neki.
-- Alig várom, már nagyon éhes vagyok - lépett oda mellé, majd elkezdte lereszelni a sajtot,amint ezzel kész lett, figyelte, ahogy a szósz készül. A nyál is összefutott a szájában az illatokra.
Megkereste a szűrőt, majd oda tartotta a csaphoz, de mikor Peter beleöntötte a tésztát a cica becsukta a szemét a meleg gőz miatt.
-- Ez meleg - húzta el a száját, majd átadta Peternek a szűrőt, majd egyből asztalhoz ült, mikor kész volt az étek.
-- Jó étvágyat - kezdett neki, megfújta, majd enni kezdett.
-- Nagyon finom - beszélt teli szájjal, nem is figyelt az illemre, pedig tanulta. Peterrel elengedhette magát végre. Aztán eszében jutott valami.
-- Peter… Mi van azokkal az emberekkel, akiket említettél hetekkel ezelőtt? Azok a… Akikkel… Hát szóval… - vakarta meg a füle tövét, de remélte, hogy a férfi tudja, hogy a cica mire gondol. A partnereire.
-- Ide fognak jönni? - kérdezzett rá halkan. |
- Helyes, helyes...- persze gondolta, hogy a kölyök nagyon kíváncsi, de nem akarta elmodnnai neki, mit is tervezett.
- De csak msot az egyszer... -szánta meg Nedimet és oda adta neki az egyiket. - De nincs több édesség ebéd előtt! - kötötte ki.
Közben elgondolkodott még azon, hogy vajon igaza lehet-e a cicának. vajon a kapucni meg fogja védeni? úgy érezte evvel hazudna a kölyöknek de nem akarta lelombozni a lekesedését, így inkább nem mondott semmit, meg hát az is lehet, hogy igaza lesz.
Ahogy haza értek elkezdett főzni, és ha a kölyök ajánlkozott segíteni, hát Peter engedte is neki. Amíg a tészte megfőtt, megcsuinálhatták együtt a szószt, majd megkérte NEdimet, hogy reszeljen sajtot is. Ő eközben taálalt kettejüknek, majd nagyot nyújtózott. - Hamarosan kész is, kérlek fogd emg a szűrőt. - kérte, kicist áshol voltak msot a dogok szóval ha a cica nem találta segyített neki, kicsit otthonosabban mozgott, hisz gyerekkorában élt itt. Igaz azóta a ház is változott. Jó és rossz emlékek keringtek peterben miatta. - No kész is van. - tette az asztalra a már kész dolgokat. Mert magának, és nedimnek is. - Jó étvágyat!
|
| Nagyon tetszett neki az állatkert, hiszen annyi állatot látott mindig a könyvekben, de soha nem látott igazit. Azért is volt számára akkora öröm látni azt a mókus és természetesen saját kezével megsimogatni Samet, nagyon puha volt, kedves és Nedim nagyon megkedvelte a kutyát annak ellenére, hogy először megijedt tőle.
-- Oh, értem, akkor nem kérdezem meg - húzta el a száját kicsit, mert most nagyon kíváncsi lett arra, hogy mi az, amit mind a ketten ugyan úgy élveznek. Hiszen Nedim egy gyerek volt, őt sokkal egyszerűbb dolgok is lekötötték, mint egy felnőttet. Más volt a korosztály, de ez a cicát nem zavarta, mert ugyan úgy szerette Petert.
A boltban egész végig Peter kabátját fogta, így biztonságban érezte magát a kölyök és még az is segített neki, hogy a kapucni a fején volt, noha farkincája kilógott, de az annyira nem volt szembetűnő, hogy ha behúzta. Hamarosan véget is ért a vásárlás és újra megfoghatta a férfi kezét. Nem azért fogta meg, mert egy gyerek volt, hanem mert szerette. Jó érzés volt és szerette fogni a férfi kezét.
--Tényleg alig néztek rám az emberek - örült meg ennek, hiszen nem volt eddig még olyan, hogy ne bámulták volna meg a cicát azért, amilyen.
-- Ha mindig a fejemen lesz a kapucni, akkor lehet, hogy semmi baj nem lesz és senki nem vesz észre - mosolygott fel Peterre boldogan.
-- Meg kaphatom a nyalókát? - kérdezte reménykedve, bár még nem ebédeltek, szóval nem volt biztos abban, hogy Peter odaadja neki. |
- Igen, egy könyv már csak ilyen... régen én is naygon sokat olvastam főleg fiatal koromban. Aztán... valahogy ahogy bekerültem a munka na meg a szórakozás világába, már egyre inkább hanyagoltam őket, nem kötöttek le. - vallotta be. - Majd sok mindent meg fogok még mutatni neked, amit könyveeken ekresztül ismersz csak. Elviszlek az állatkertbe és elmehetünk kiránduni... remek dolgokat tartogat az élet... már ki is találtam egy remek meglepeést neked... na meg persze magamnak is. de meg se kérdezd, hogy mi az, a meglepeés azért meglepetés, hogy ne tudd előre. - okította. - Nos, talán igen... velem vagy többet, velem osztoozol a napokon és talán éppen ezért... máshogy érzel engem, mint őt. - próbált találgatni, s örült, hogy a cica ennyire nyíltan mer beszélni az érzésekről, habár maga sem volt szakértője a témának.
- Igazad van, ne haragudj, jobb ha mellettem maradsz. - fogott egy kosarat, de így Nedim keze útban volt. - Nézd nedim.. fogd meg a kabátomat - nyújtotta oda nekia végét. - így tudom fogni a kosarat az árut és még te is biztonságban avgy mellettem. -kacsintott, s így már kicsit szabadabban vásárolt, nyalókát és csokit is vett a cicának. Mikor már minden megvolt, fizettek és kimentek.
- Látod, most enm néztek meg... ez egy kicsit más világ habár bevallom a kapucni is sokat segíthetett. - ost már ismét megfogta a cica kezét.
|
| Nedim megcsóválta a farkát, mikor a könyvek jöttek szóba.
-- Aha, sokat olvastam a tenyészetben, mikor unatkoztam. Sokszor volt ilyen, ezért mindig volt egy csomó könyv körülöttem. Mindegyik érdekes volt, de volt, ami annyira nem - rántotta meg a cica a vállát.
-- Az ételeket is onnan ismerem, meg az állatokat. Sok kép volt mindig a könyvekben, de voltak olyan könyvek, ahol nem volt kép, csak szöveg. Azok is jók voltak - jegyezte meg, majd mikor szóba jött Adrian és Peter gonoszkodott vele, csak elhúzta a száját.
-- Ne legyél gonosz vele… - ingatta meg a fejét, majd el gondolkodott.
-- Nem tudom, csak érzem, hogy őt és téged máshogy szeretlek. Ez azért van, mert veled sokkal többet vagyok? - kérdezte, de tisztán érezte, hogy Petert sokkal inkább máshogy szereti.
-- Talán a szívem másik részével szeretlek téged mint őt. Láttam egy könyvben, hogy több része van. Szóval lehet, hogy ezért. Te és Adrian máshol vagytok a szívemben - mosolygott a cica Peterre, majd mikor a boltoz értek, hagyta, hogy kapucnit húzzon a fejére a férfi.
-- Muszáj? Nem szeretnék… Inkább megyek veled a spagetti részhez, de nem szeretnék egyedül maradni a boltban - mondta halkan, hiszen a legutóbb, vagyis három hete is, mikor egyedül maradt, akkor csak baj történt. Nem felejtette el azt és inkább gazdája mellett maradt, akkor biztos nem fog bajba kerülni. Azzal ismét meg is fogta a kezét, és várakozóan felnézett rá. |
- Az ám! Bár csak legendák és mendemondák. a bácsi aki vezeti az zletet nagyo öreg már, de még jól tartja magát. - mosolyogta. - Szeretnél majd könyveet is? - rédeklődött. - Nem is tudta, hogy szeretz olvasni, valahogy sose került szóba. - lepődött meg.
- Máshogy? Hogy érted ezt? - kérdezte érdeklődve, ne gonolta volna, hoyg a cica megtanulta átni a különbségeket, de ha mégis annak nagyon örült. - Nem is engedném, hogy csak úgy csókolózzatok... nem is csókol túl jól ám... - magyarázta, mjad felnevetett ezen a kettősségen amit a fiatal macskán látott. - Hát persze... látom én, te azstán elképeszően komoly cica vagy! Természetesen kaphastz.. töbet is vehetünk, nagyon sok féle létezik. - magyarázta. Az út nem volt oylan rövid, majdnem 10 percet sétáltak mire a bolthoz értek. Peter ekkor a macskára húzta a kapucniját, s megigazgattaa asálját. - Talán így ne fognak megnézni minket... próbáljuk ki. - mondta avval tovább indult, itt valóban fele anyni ember sem volt, mint keiben, s mindneki a saját dolgával volt elfoglalva, kapucnian szinte sekinek sem szúrt szemet Nedim. - No lássuk... - modnta miután beértek. - Te nézelődj mgadnak amit csak szeretnél én pedig össze szedem amire a spagettihz szükség van rendben? Választhaszt még mást is a nyalókán kívül - tette hozzá.
|
Szorosan fogta Peter kezét, el nem engedte volna most már séta közben. Hozzá szokott és félt is voltam egyedül sétálni még akkor is, hogy ha egy árva lélek se volt a közelükben. Jó volt így a cicának, ahogy most volt. Közben séta közben Peter mesélt a boltosról, hogy ő egy vámpír.
- Vámpír? Az, aki emberek vérét szívja és denevérré tud változni? Olvastam egy könyvben róluk - csóválta meg farkát. Tetszett neki ez a téma, így ő is halkan nevetett.
- Biztos jó lehet vámpírnak lenni. Sokáig élnek és tudnak repülni - hadonászott a szabad kezével, miközben sétáltak.
- Jó, nekem ott jó, ahol te is ott vagy - mosolygott fel a férfira, majd egy kis követ kezdett rugdosni maga előtt, mikor Peter a kapcsolatukról kezdett beszélni. Legalábbis próbált.
- Oh, én szeretem Adriant, de téged jobban szeretlek és máshogy. Adriannal nem szeretnék csókolózni - ingatta meg a cica a fejét játékosan. Csak Peter volt abban a kiváltságban, hogy megcsókolhatta Nedimet. Csak neki engedte meg, senki másnak.
- Én nagyon komoly vagyok! Komolyan is gondolom, amit mondok! - jegyezte meg, mint egy felnőtt, majd a következő pillanatban:
- Veszünk nekem nyalókát? - kérdezte immáron úgy, mint egy gyerek.
|
Amikor Nedim végre elkészült, Peter egfogta a kezét, már már rutinszerűen és elindult vele a bolt felé. Egy erdős részen laktak, így a házat fák ölelték körbe, nem volt szomszédjuk sem, így kicsit szabadabban mozoghatott Nedim, ha aakrt. - Ismerem, itt neveledtem, ebben a házban. Volt mondjuk ami már bezárt, de ez a kis bolt már ősidők óta itt áll hajthatatlanul. Szerintem a tulaj egy vámpír. - nevetgélt.
- MEg fogjuk szokni itt is, tudom a amcskák inkább aházahoz kötődnek... legalábbis az igaziak biztosan... de itt sokka nagyobb biztonságban elszünk.
- Hát Adriant is lefoglalja a sok munka, de látod ha szükség van rá mindig kézél van és segít... na meg szerrintm látja, hogy... ez az egész... kettőnk közt... ez komoly... - pirult el, azt azért nem vallotta volna be még magának se hogy komoy érzelmeket táplál nedim iránt, hszen csak egy kis kölyök volt.
|
Reflexszerűen kezdte csóválni farkát a cica, mikor Peter megcsókolta. Az alatt az egy hónap alatt, míg vele volt, már nagyon hozzá szokott ehhez és egy idő után igényelte is, hogy megcsókolja őt a férfi, valamikor Nedim is megtette, bár neki több idő kellett, hogy feloldódjon és most is csak akkor teszi meg, ha úgy érzi.
- Oh, a spegetti az jó - mosolygott, majd megint elnyomott egy ásítást, mikor Peter kitette őt az öléből.
- Oké, az jó lenne. Nem szeretek egyedül lenni. Az olyan ijesztő. Adrian is olyan keveset, szinte egyszer se jött, pedig megígérte - szomorodott el, mert végül is Adriant is szerette. Nem úgy, mint Petert, de a rózsaszínhajú mindig jó volt hozzá, így természetes volt Nedim számára, hogy hozzá is hamar ragaszkodni kezdett.
- Sietek - szaladt be abba a helységbe, ahol az ő cuccai voltak egyelőre, kicsit sokáig tartott, de nagy nehezen előkotorta a zsákokból a melegebb ruháit, majd hamar belebújt. Felvette a sálat is, a kabátot és a bakancsot az ajtóban, majd Peter mellé lépett.
- Kész vagyok. Akkor te ismered a várost? Milyen? Jobb, mint a másik? - érdeklődött, de Nedim számára már az jobb volt, hogy itt kevesebb volt az ember és azok se voltak talán olyanok, akik képesek arra, amire az, aki elraboltatta.
- Hiányozni fog az a ház - gondolkodott hangosan, miután elindultak.
|
- Te buta cicus, alig állsza lábadon. - adott puszit ajkára. - Hát nem is tudom... azt gondoltam csinálhatnánk egy kis spagettit. - vetette fel az ötletet, majd kiemelte öléből a cicát. - Azt hiszem még kávét is vennünk kell... egyébként úgy döntöttem kiadom a másik házat bérlőknek, így... nem kell elmennem dolgozni és mindig melletted lehetek. - simogatta meg kölyök buksiját. - Ennyi bevételből meg tudtunk majd élni. Na de induéj átöltözni... vegyél fel meleg pulcsit, mert itt kicsit hidegebb a klíma. - kicsit persze ő is tartott attól, mi lesz ha kiviszi a cicát dehát nem tarthatta élete végéig bezárva. - Ne félj, itt nincs olyan sok ember, mint keiben. - nyugattgtta. - Egyébként majd emgszokjuk itt is, neem is furcsa még, de valaogy... szeretek itt lenni, gyerekkoromban is szerettem, amjd később megmutatom hl lesza szobád. - indult el ő maga is öltözni. Hamarosan már készen állt és az ajtóban várta Nedimet, hogy indulhassanak.
|
Egész idő alatt a kis hörcsögöt nézte és azon gondolkodott, hogy milyen nevet nehetne neki adni, ami illik egy ilyen fehét kis lényhez. Észre se vette, hogy már dél is elmúlt, nem érezte, hogy éhes lenne, de fáradt volt. Viszont eléggé makacs is ahhoz, hogy amit a fejébe vesz, annak úgy kell történnie. Ha nem akar aludni, akkor bizony nem fog és erről senki nem győzheti meg a cicát.
Aztán néhány perc múlva Peter is megjelent, mire boldogan ült bele az ölébe, és a tudat, hogy itt van vele, arra késztette, hogy ismét boldog dorombolásba kezdjen.
- Nem baj, örülök, hogy aludtál - mosolyog fel a férfira és még mindig hallani lehet, ahogy boldogan, bár fáradtan dorombol a férfinak a kölyök.
- Nem, szerettelek volna megvárni, addig a hörcsögöt néztem, hogy mit csinál. Eléggé sokat mozog, de most alszik - húzta el a cica a száját, hiszen a hörcsög már egy ideje a kis kuckójában aludt.
- Segítek főzni majd. Mit akarunk vásárolni? Ugye nem megyünk megint olyan sok ember közé? - riadt meg, mikor arra gondolt, mikor a legutóbb voltak vásárolni, akkor mennyire balul sült el minden. Itt talán, ebben a másik városban sokkal jobb lesz, nem lesz annyi ember, aki felismeri őt. Közben Átölelte Peter mellkasát, majd fejét a felsőjébe fúrta és beszívta a férfi illatát. Ezer közül képes volt felismerni, mert annyira szerette ezt az illatot, közben egy hatalmasat ásított.
- Csináljak neked kávét? Vagy itt nem tudok olyan, mint otthon? - pislogott fel Peterre, mert nem tudta, hogy itt mi van és mi nincs. Ez a ház teljesen más volt, mint a másik.
|
Peter nem sokat érzékelt ezekbőla dolgokból, habár ő sem volt épp nyugodt, nem voltak rémálai és az sem tűnt fel neki, hogy Nedim kikecmergett melllőle. Nem ébredt fel korán, majdnem dél volt, mire kimászott az ágyból, s egyből észre vrtte, hogy a cica eltűnt mellőle. Gyorsan körbe indult a házban, hogy megkeresse és szerencsésen emg is találta akonyhában. - Megijesztettél... már azt hittem emgint eltűntél. - ült le és az ölébe vonta cicát. - Tényleg nem aludtál egy kicsit sem igaz? Pedig így kicsinálod magad... - sóhajtozott. - Ne haargudj, hogy én iyen sokáig aludtam,biztos amgányos voltál már. Ettél valamit? vagy főzzünk együtt? Később elmehetnénk bevásárolni. - ajánlotta fel.
|
Valóban úgy érezte, hogy Peter mellett semmilyen rossz álma lesz, de mégis félt azért attól, hogy ha lehunyja a szemét, akkor újra ugyan azt fogja látni, amit képtelen lenne elviselni. Ezért nem is aludt sokáig. A férfi ugyan elaludt, Nedim pedig hosszú órákon keresztük hallgatta, ahogy lélegzik. Az új környezet kicsit még sok volt neki, de ennek a háznak jó volt az illata és a cica számára nyugalmat árasztott, így hamar hozzá fog szokni.
Egy idő után viszont már kezdett elzsibbadni, még mindig nem aludt, pedig fáradt volt. Kikászálódott a férfi ölelő karjai közül, majd úgy döntött, hogy feltérképezi ismét a házat. Mindenhová benézett, majd a konyhaasztalra tett ketrecet nézte, jobban mondva az abban motoszkáló körcsögöt. Éjszaka állat volt, így nem csoda, hogy ébren volt. Nedim is fáradt volt, de már a gondolattól rosszul lett, ha arra gondol, hogy álmában megint megtörténik az a dolog. Végül addig maradt fent, míg Peter újra fel nem ébredt. Látszott rajta, hogy semmit se aludt, de félt, így egy ideig minden bizonnyal nem fog aludni.
|
- Jól van... -simított a hajába. - Nem kell aludnod, ha nem akarsz, de hidd el ha a kariamban vsgy, semmiféle rossz álom nem lesz... egy szem sem. - legalábbis nagyon reménykedett benne. Már ő maga is rettenetesen fáradt volt, így hamarosan elaludt Nedimet ölelve, de közben óvatosan vigyázva sérüt vállára. Nem akarta elmodnnai a cicának, hogy valójában mióta vissza értek, sokkal jobban fáj neki, mint előtte. Megitn csaka zt hinné, hogy az ő hibája, Peter pedig ezt a legkvésbé sem akarta.
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
