|
Témaindító hozzászólás
|
2011.12.05. 22:24 - |
Ritsu él itt fiával, Francissal. Túl nagy ház, szinte már palota két lény számára. |
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A nőstény csak feküdt a férfi karjaiban és sírt,bár a melegvíz jó érzés volt a bőrének.Meglepődött mikor Ritsu bocsánatot kért,azon pedig még inkább hogy be is vitte a szobájába és nem magának kellett oda vánszorognia.Magához húzta térdeit és átölelte őket és a nyulát nézte miután mestere elhagyta a szobát.Odahúzta és megisogatta majd megölelte.Vett egy mély levegőt,és eszébe jutott hogy az idegen kandúr szabadulást ígért neki.Felállt és öltözött.Miután megvolt vele lefeküdt az ágyra és lehunyta szemeit de nem aludt.A nyuszit ölelte,és várt hogy hallja a kandúrt és menekülhessen.*
 |
*Ritsu is elélvezett abban a pillanatban, kihúzódott a lányból, majd engedett egy kis melegvizet, s lemosta a macskalányt* - Jó kislány... *ölelte magához, és eloldozta* - Sajnálom, egy kicsit... messzire mentem... *elzárta a csapot, türülközőt terített rá, majd bevitte a lányt saját szobájába és letette az ágyra* - Öltözz fel, mielőtt megfázol.. *átnyújtotta neki a plüssnyulat* ~ Nem bírom... elveszítem az önkontorollom ha róla van szó... *köszönés nélkül távozott* ~ Egy állat vagyok.. pedig csak szeretem őt...
 |
*Hanifa továbbra is csak sírt,élvezetnek halvány jelét sem lehetett látni rajta.SIkoly foszlányok hagyták el torkát,fizikai és lelki fájdalmai egyre erősödtek és azt kívánta bár itt helyben meghalna.Ritsu nyelvénél összerezzent és nem csak a hidegvíztől remegett.Majd végül még egy utolsót sikoltott,hisz lehet fájt neki de mindezek mellett is elélvezett.*
|
*elvigyorodott a lány megtörtségét látva, bár az sose mert neki ellent mondani, szétnyitotta a lány lábait, ügyködött még pár másodpercig, aztán nem kímélve a lányt, belé hatolt, bár valószínűleg a síkosító sokat segített a lány fájdalmán, de így sem volt fájdalommentes* - Érzel engem...? Csak engem... mindenhol, csak az enyém vagy, senki másé nem lehetsz megértetted? Nem hagyhatsz el engem soha... mert ha megtennéd megkeresnélek és megölnélek... minden kis részed hozzám tartozik... *nyalt bele a nyakába* ~ Mert szeretlek, csak hozzám tartozhatsz... mert szeretlek elvágom a szálakat akik máshoz kötnek, mert szeretlek fájdalmat akarok neked okozni, hogy ha nem is szeretsz legalább gyűlölj...
|
*Hanifa remegve tekintett az ablak felé ahol Matsuot látta és hallotta.Nem érti hogy a fiú hogy akarhatja innét kivinni hiszen a férfi van hogy éjszaka is rátör.És az említett be is lépett az ajtón,sírása onnantól kezdve egy percre sem maradt abba.Fájdalmasan nyögve görbült ívbe a háta.*
|
*Matsuo duplán fájdalmasan hallotta ezt a kiabálást, így felugrott a tetőre, s végig egyensúlyozta magát a fürdő ablakához, bár a lány meztelenül tárult szemei elé, nem avarta* - Psszt... figyelj.... ma este várj készenlétben, megbújok a környéken és este elviszlek innen... ne aggódj... *közben persze elfordult hogy a lány ne legyen zavarban, majd távozott*
*Ritsu csak ezek után ért vissza, ő is hallotta az üvöltést, de őt inkább begerjesztette a dolog... oda ment a lányhoz és egy szájpecket nyomott a szájába, hogy ne tudjon sikítozni, de ne is fulladjon meg, jó szorosan oda csatolta, hogy ki ne essen... * - Csak nem fáj amit teszek veled? Te az enyém vagy... semmi okod a hangoskodásra, hiszen jó dolgod van itt, ne agggódj vigyázok majd rád... nem fogsz meghalni, de elérem, hogy szenvedj... nem nyerhetsz bocsánatot a tetteidért... *avval elkezdte simogatni a lány melleit, egyre vadabbul érintette őket, majd letért ahhoz a bizonyos érzékeny ponthoz* - Nos én felkészültem, remélem te is... *tett egy kis síkosítót az ujjaira, és két ujját belenyomta a lány fenekébe* - Na milyen érzés? Fogsz még másokkal társalogni és szégyenbe hozni engem? Megteszed? Ha most még gondolkodsz is ezen, nemsokára... megtanítom neked, hogy mi a helyes út.
 |
*Kishíján elesett mikor a férfi elkezdte felrángatni a fürdőbe,csak nyekkent mikor a víz alá nyomták.Összeszorította a fogait a hideg víz és a dözrsölés együttes hatására.Sírni kezdett hajának rángatásánál,válaszolni sem mert.De mostmár megelégelte,hatalmasat sikoltott szinte a ház beleremegett.Egyszerre szakadt ki belőle az évek alatt történt elynomás és fájdalom,nővére halálakor elfolytott minden bánat és a mostani dolgok.Halálfélelem lett úrrá rajta.*
|
- Ohh nem volt nála pénz... talán fizettél neki valamit az engedélyem nélkül? *elkapta a lány karját és felvitte a fürdőszobába, megengedte a zuhanyt és alá nyomta a lányt, közben pedig vetkőztetni kezdte* - Majd megbánod te még az ilyen meggondolatlan cselekedeteidet... *jéghideg vizet engedett, s erősen dörzdölte végig a lány testét* - Meg kell tisztítani téged, egy ilyen mocskos dolgot... ccc... ne érsz te semmit nem is tanultál semmiből.. hát téged is meg kell öljelek mint azt a kurvát? akkor tanulnál valamit? *rángatta meg a haját* - Mi lenne ha most hátulról dugnálak meg? Úgy sokkal fájdalmasabb nem igaz? *össze kötötte a lány kezeit és hozzá kötötte a zuhanyrózsa csövéhez* - Keresek még valami játékot... addig maradj csak ittt...
*Matsuo közben még mindig csak állt a ház előtt, furcsa érzése támadt a házzal kapcsolatban*
|
*Hanifa érezte hogy ez a büntetés rosszabb lesz mint amit reggel kapott.Hallotta hogy beszélgettek,és a másik fél hangját is felismerte.A fiú akivel ma találkozott,de a főzésre figyelt inkább mert ha odaégeti mégnagyobbat kaphat.Mikor pedig Ritsu odament hozzá elzárta a tűzhelyet hogy ne égjen oda az étel míg a férfi beszél.Meglepődött mikor a nyulát látta mestere kezében hisz az a saját kezében volt mikor még a boltban volt.Nyelt egyet és remegő hangon megszólalt.*-Csak vásároltam...és egyszer nem figyeltem előre aztán neki mentem...Nem beszéltünk semmi komolyról...*Hebegte.*-Csupán kenyeret vett...de nem volt pénze és úgy akart kimenni a boltból aztán...Megvettem a dolgokat és...és...utána siettem haza...A sietségben elejthettem Hasinát..*Nézett végig maga elé,arra nem is gondolva hogy nővére neve mit válthat ki gazdájából.*
|
*Ritsu már ott áltt az ajtóban amikor a lány benyitott, még mielőtt kimehetett volna a konyhába megállította* - Tudod te mennyi az idő? égis mit képzelsz meddig mehetsz el? Ne aggódj megkapod a magadét ebéd után, addig is indíts főzni... *lökött rajta és elengedte, amikor lépett volna egyet a lány után, kopogtak* - Ki lehet az... *morogta majd kinyitotta az ajtót, Matsuo állt ott*
- Hanifa... elejtette ezt... én csak vissza hoztam neki...
- Igazán? *a férfi szemei szinte szikráztak a dühtől, a macska felé fordult*
- És mi csináltatok ti ketten?
- Ohh csak beszéltünk egy kicsit, mert...
- Beszélgetés, az jó... ilyen sokáig... cc... köszönöm hogy vissza hoztad, most már elmehetsz... *becsapta az ajtót, majd a lány után ment a konyhába* - Ajándékot hoztak neked.... ki vele miért voltál avval a fiúval, vagy különben búcsút mondhatsz a kis nyuszikádnak...
|
*A nőstény egészen hazáig szaladt,lábai remegtek mikor megállt az ajtó előtt hogy levegőhöz jusson.Remélte hogy mestere nem fogja megbüntetni azért hogy eddig volt távol.Besétált a házba,és nekilátott kipakolni azt vásárolt.Minél előbb akart a pakolással végezni,elég hamar végzett is és gyorsan nekilátott főzni hogy Ritsu ne büntesse meg ismét.*
|
*Hanifa megköszönte,meghajolt majd szobájába sietett.Átöltözött,felírta hogy mi kell neki,magához vette nővére régi egyik táskáját,beleültette a nyulat és elindult máris vásárolni.Út közben boldog volt és felszabadult hogy elhagyta a házat végre és távolt lehetett Ritsutól.*
|
*Ritsu elővesz egy könyvet és olvasgatni kezdi, aztán a nőstény megzavarja, így abbahagyja, végül elengedi bevásárolni, hiszen amúgyis épp egy izgalmas résznél tart a könyvben.*
|
*A nőstény tovább folytatta a ház csinosítását,takarítását.Majd miután ezekkel végzett utána leült kicsit a fotelbe pihenni.1-2 percnél nem lehetett több és ment is a konyhába hogy ebédet csináljon,de ekkor látta hogy nincs szinte semmi amit a férfi szeret és el kellene mennie vásárolni.Félt most a férfi közelébe menni,de oda kell mennie hogy engedélyt kérjen elhagyni a házat vagy Ritsu küldje el.*
|
*Persze a férfi tudta, hogy fájdalmat okoz a nősténynek, persze érdekelte, de így akarta magához láncolni, azt akarta, hogy csak őt érezze és senki más ne érinthesse... ugyanúgy mint a lány testvérét... megölte mert az egy másik macskánál talált menedéket... s neki akkor elborult az agya... már megbánta, de mit ér? Most ugyanezt tette a testvérével, a szerelmét csak ilyen durván tudta kimutatni*
|
*Hanifa egy hangot sem adott ki míg a férfi be nem fejezte.Miután pedig elment felsietett szobájába,összekucorodott az ágyon,magához ölelte a nyusziját és halkan sírt pár percig.Majd vett egy mély levegőt és átöltözött mindennapi "munkás" ruhájába.Megtörölgette arcát hogy ne látszon rajta hogy ismét sírt és ment is házimunkáját csinálni.Elmosogatta amiben a reggelit készítette,amiből a férfi evett,az asztalt is letörölgette.Aztán ment tovább,ment felsöpört,felmosott,ruhákat tett be mosni,port törölgetett.*
|
- Jó kislány... *simogatott végig a lány arcán, még mielőtt bármit is tett volna, aztán persze belevágott a dolgok közepébe, s amíg ki nem elégült meg sem állt, aztán csak kihúzódott a lányból, s elindult lefürdeni* - Menj a dolgodra...
|
*Ismét legördült arcán pár könnycsepp amikor a férfi lerántotta ról a bugyit.Nem védekezhetett,újra és újra felrémlett előtte nővére hangja és a kép mikor gazdája megölte őt.Szemeit összeszorította még mindig,nem mert rá nézni.Minden egyes része ellen akart állni de a lány csak szét tette a lábait.Nem akarta hogy ismét annyira fájjon neki,és remélte hogy ezúttal hamar vége lesz.*
|
- Ne kéresd maad kiscicám... már annyiszor megtettük, és te még mindig szorongsz... pedig vonaglanod kellene mint egy szajhának... ha én azt parancsolom... *avval egy mozdulattal lerántotta a lányról a bugyiját, a macskalényt pedig maga felé fordította, s feltette az asztalra* - Tedd szét szépen a lábaid... ne akard, hogy megint durva legyek...
|
*Meg sem fordult a fejében hogy megkarmolja vagy üsse a férfit bár valahol mélyen érezte hogy ezt kéne tennie és szaladni ahogy csak a lábai bírják.Remegve feküdt az asztalon,válaszolni aztán pláne nem tudott hisz ellent mondani nem mert soha,arról nem beszélve hogy végzetes következményei is lehetnek.Combjait reflex szerűen zárta össze a férfi érintésére.*
|
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
