|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.05. 01:23 - |
Kicsi háznak tűnik, de belül nagyon tágas, 4 szoba van benne, ebből kettőt használnak, a család maga 3 tagból áll, Noelből és szüleiből.
|
[237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Belép a szobába és tágra nyílt szemekkel pislog körbe.* - Ez nagy... *mondja álmélkodva, hiszen előző gazdái csupán egy használatlan ruháktól hemzsegő akasztós szekrényt adtak neki alvóhelynek, vagy zárták be oda. Kétszer háromszor körbejárja és mindent átnéz benne többször is, de sem
mihez se mer hozzáérni.*
|
*Noel megindul a fiú szobája felé, ami pontosan az övé mellett van, egy kicsivel kisebb, de az elosztás miatt ez nem szembetűnő.A szobában egy ágy van, egy kis éjjeliszekrény amin egy lámpa is helyet kapott, egy szekrény van amibe a fiú majd pakolhatja a ruháit, növények és képek a falon, no meg egy ablak* - Én közvetéenül a melletted lévő szobában leszek... tudod általában a macskák nem aludhatnak ágyban, de... amúgy is volt egy felesleges ágyunk... *hagyja körbenézni a fiút* - Hogy tetszik? *érdeklődik tőle*
|
*Ahogy Noel beszél hozzá, fokozatosan engedi vissza füleit eredeti helyzetükbe. Méh mindig nem tudja mit tegyen, de az a kis mosoly Noel részéről valamilyen kis megnyugvást keltett benne. Beletelik még kis időbe mire határoz, de végül úgy dönt, hajlandó követni az embert.*
|
- Na... gyere... nincs mitől félned... Higau.... *a fiúra mosolyog, de ahogy látja, hogy tétovázik inkább mellé lép* - Mi a baj? Félsz attól, hogy becsaplak? *kérdi komolyan* - Gondolom.... bántott az előző gazdád... de... épp úgy mint ahogy ti macskalények , mi emberek is különbözünk... nem vagyunk egyformák.... *próbálja kicsit puhítani* - Gyere megmutatom a szobád... legalább azt nézd meg...
|
*Ahogy a fém lekerül a nyakáról megtorpan, fülei felpattannak a farka is megdermed és lábai földbe gyökereznek. Csak áll és meglepetten nézi az embert és nem tudja mit szóljon ehhez. Jó idő telik el, mire megmozdul és akkor is csak annyit, hogy a füleit lelapítja. Nem fenyegetés, vagy bármi, egyszerűen így jön ki most számára. Fél az új helytől, az új egyénektől, akik ráadásul emberek.*
|
- Várj... egyszerűbb így... *és a kulcsal kinyitja a "nyakörvet", ami már le is omlik a kandúrka nyakáról* - Elég piros... a nyakad... *jegyzi meg* - Akkor... gyere megmutatom, hogy merre van a fürdőszoba... *bár már nem igazán érzi így biztonságosnak a dolgot, de kénytelen hinni a macskában...* - Vagy előbb enni szeretnél? *érdkelődik*
|
- Higau... *feleli halkan, a földet tanulmányozva, füleit lelapítva, majd a láncra pillant és ismét a nyakán lévő fémre helyezi kezeit. Tudja, hogy így nem szedhető le, de mégis próbálja. Addig is csinál legalább valamit és nem azzal idegesíti magát, hogy új helyre került.*
|
*Noel kissé furcsának tartja a kandúr reakcióit, kicsit úgy véli, azon gondolkodik a kandúrka, hogy merjen-e bízni benne vagy sem, vagy hogy egyáltalán higyjen a szavaibak, vagy jobb ha megkérdőjelezi őket... de nem is számított másra, hiszen a fekete piacról hozta el* - Ümmm mi a neved? *kérdezi és a macska felé fordul* - gondolom nem szeretnéd ha átkersztelnélek, szóval.... légyszi... *kéri*
|
* Vát pár gyanakvó és szúrós pillantást a Noelre, majd felé nyújtja a kezét, hogy elfogadja a segítséget, de aztán meggondolja magát és egyedül kel fel. Lassú és félénk léptekkel követi újdonsült gazdáját, ahogy az vezeti.*
|
*Noel bólint és lassan leászálódik róla, majd a macskát is felsegíti ha nem fúj rá még ez miatt is* - Gyere... *a láncot azért a biztonság kedvéért tartja a kezében* - Még nincsenek itthon a szüleim, dolgoznak... *majd kinyitja az ajtót és bemegy előre* - Nos... ez itt a házunk... *jelenti*
|
*Nem felel semmit, csak tovább fúj, majd elfordítja a fejét és a távolba marad enyhén lesütött szemekkel.* - Bemegyek... *válaszolja végül halkan, megadva magát. Nem tudja, hogy mi lesz ebből, de mégis úgy érzi minden jobb, mint a Feketepiac.*
|
- Akkor mi a célod? Megszökhetsz de megtalálnak a csiped miatt... meg amúgy is... minden macskát összeszednek az utcáról... nyugodj meg... nem kell bíznod bennem, de gyere be szépen... lefürdesz, kapsz tiszta ruhákat, eszel és alhatsz is ha akarsz... és persze leveszem rólad a láncot ha jó fiú leszel...
|
*Mivel nincs jó fizikai állapotban és amúgy se egy K1-es harcos, elég könnyen került alulra. Kicsit felszisszent, majd csak fújva nézte és lapított füllel hallgatta az embert.* - Nem megyek vissza... *jelentette ki két fújás között.*
|
- héééé *meglepte a dolog, de a láncot erősen tartotta, marka köré szorította* - Vissza akarsz kerülni oda? Egy nap sem kell és már bent is vagy! *közben pedig ha tudta akkor leteperte a fiút a földre* - Ne légy bolond... nem akarlak bántani vagy fájdalmat okozni neked.... de akkor te se okozz gondot nekem.... az összes spórolt pénzem rád költöttem!
|
*A lábai már az elején fájtak, ami nem csoda, hiszen alapvetően tele voltak lilás foltokkal, ami a verések eredményei. Mire ide értek, már csak remegve tudott állni, de ez nem igazán zavarta. A gazdája szavaira nem is igen válaszolt, csak ideges és fenyegető fújással. Helyezkedett egy kicsit és mikor Noel utolsó mondata is elhangzott Higau nem várva tovább vetette magát a gazdájára, hogy megszerezze a lánc végét és menekülhessen.*
|
*A fiú megáll a ház előtt, megszokta már hogy gyalogol, de néha vágyik egy autóra, hogy ne kelljen lassan kullognia, főleg a macska miatt... legalább negyed órával tovább tartott az út* - A nevem amúgy Noel... téged hogy hívnak? *kérdi majd aházra nézd* - Nos... mostantól ez az otthonod, remélem jól fogod érezni magad nálunk, az anyukám finomakat szokott főzni...
|
Kicsi háznak tűnik, de belül nagyon tágas, 4 szoba van benne, ebből kettőt használnak, a család maga 3 tagból áll, Noelből és szüleiből.
|
[237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
