|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Úgy értettem, hogy ilyenkor több ember van az utcákon, óvatosnak kell lennünk, nehogy valaki felismerjen téged és esetleg szóljon a... gazdádnak... mert gondolom kerestetnek... nem igaz? Nem lenne jó, ha megtalálnálak, gondolom te sem akarod, szóval majd óvatosan közlekedünk, gondolom lenyomozható forrás vagyok... nem akarom hogy baj legyen...
|
- Örülök, hogy boldog vagy. - mondja őszintén. Sokáig csak hallgat és nézi Rolcast. Szereti ezt a fiút. Persze életét, gondolatait és érzéseit megfertőzte a Shennel történtek. Nem mer csak úgy hozzáérni, mert eszébe jutnak a férfi érintései, s fél, hogy Rolcas esetleg közeledésnek fogja fel. Nem mer csak úgy kimondani dolgokat, mert tart tőle, hogy félreéthetően fogalmazna. De a legnagyobb félelem az, hogy most már nem tudja, ő maga mit érez, gondol, mire vágyik és mit nem akar. A nyári szünet szavakra figyel csak fel. - Kiszimatoljon így? Ezt hogy érted? - kérdezi.
|
- Igen elég furákat... de boldog vagyok... *mosolyog a félvérre* - Azt hiszem ez életem legboldogabb születésnapja... mert... itt vagy velem és örülök annak is, hogy Fog is rendben van... amúgy én elég mélyen alszom...nem tudom meghallom e ha felébred, de majd... talán sikerül... amúgy.... most nyári szünet van a többi gyerknek is... szoktak itt is ólálkodni szóval azért óvatos legyél... nehogy valaki kiszimatoljon így...
|
Tétován elmosolyodik, amikor leolvassa Rolcas szájáról, hogy számíthat rá, nem hazudik. Bólint kettőt, mert szeretné, ha a srác ott aludna vele. Lassú léptekkel odamegy hozzá, majd a matracra térdel. Nem tud megszólalni, de ahogy Fog szóba kerül, rögtön rápillant a kölyökre. Nem szívesen mondaná el Rolcasnak, hogy még mindig fél a kutyalénytől, úgyhogy még jobban örül emiatt, hogy a fiú vele akar aludni. - Tudod... elég furákat beszélsz. Attól, mert... közös gyerekünk van... még egyikünk sem válik nővé. - magyarázza, de már érezhetően zavarodottan. Ahogy elnyúlik előtte Rolcas, megfordul a fejében, hogy fölé mászik, de végül nem meri megtenni. Mondatok is megfordulnak a fejében, de ebben a szövegkörnyezetben azok is igencsak furán hangoznának, így leül Rolcas mellé. Fangot nézi. - Nem tudnék aludni egyedül Foggal... Nem hallanám meg, amikor rosszat álmodna, vagy felébredne. - magyarázza csendesen.
|
- Igen a barátom vagy! *mosolyog* - És történjen bármi, mindig számíthatsz rám... ne aggódj nem hazudok... *ül le a matracra* - Szeretnéd ha itt aludnék veled? Bár már nem valami hidegek az éjszakák, de... azt hiszem jobban tudnék aludni ha mellettem vagy..... *jön zavarba és elpirul* - Na meg ha Fog felébred biztosan nyűgös lesz, az is lehet hogy rosszat álmodik, és egy anyának az a dolga, hogy ott legyen amikor ilyesmi történik... *észbe kap* - Most tényleg anyát mondtam? *sóhajt* - Megártott nekem a nap... *sóhajt újabbat, majd kinyúlik a matracon ha Toku nem ellenkezik*
|
Bizarr fejet vág. - Közös gyerek? Ez elééég... érdekes. - és felnevet a dolgon. - Nem tudtam, hogy ennyire elmélyült a kapcsolatunk, Rolcas, de ha így gondolod, majd igyekszem. - viccelődik vele jókedvűen. Kicsit sikerült oldódnia. Ez a gyerek szereti, számít rá és gondozza, a lelki sebei apránként gyógyulnak, s most a felvetése igazán vicces szerinte. Azontúl olyan boldog pillanatokat él meg miatta, általa, vele, mellette, ... Örül, hogy viszonozza az ölelését, ahogy annak még egy fokkal talán jobban is, hogy nem engedi el azonnal utána, hanem még így maradhatnak egy kis ideig. Aztán egy félénk mosolyt küld felé. - Értem. - mondja neki. - Macskalényként elkerülhetetlen, hogy tárgynak érezzem magam, emberként viszont megértem a birtoklási vágyat. Most már azonban egyik sem vagyok, csak a barátod. Hiszen nincs gazdám, sem csippem, amivel megtalálhatnának.
|
*Rolcas Toku felé fordul* - Olyan lesz ez mintha csak lenne egy közös gyerekünk és meg kellene tanítani mindenre... *sóhajt* - Tól fiatal vagyok még a gyerekekhez.... *morogja, de amint Toku átöleli, valami mélyebb érzés fogja el, mélyebb bármi másnál a világon... tudja hogy Toku így nem látja amit mondani szeretne, ezért csak ő is jó szorosan magához öleli a félvért, sokáig el sem engedi, de amikor végre sikerül, beszélni kezd hozzá* - Köszönöm.... tudod... nem mintha tárgy lennél vagy valami birtokolható dolog, de... az hogy a családom megengedte, hogy itt maradj.. én... nekem ez a legcsodálatosabb születésnapi ajándék! *mosolyog őszintén a kandúrra, Fang eközben leassan elalszik*
|
Megriad, amikor a nő megjelenik az oduban. Gyorsan leteszi a képet, hogy ne láthassa Rolcas anyukája, micsoda elborult művésszel van dolga. A művészekkel mindig nehéz, nem normálisak, de ha még el is borulnak, majdnem kezelhetetlenek. Legalábbis ezt tanulta róluk a félvér. Elég közel jön hozzá ismét a kutyus, s mikor vonítani kezd, nem hallja, csak látja. Meg a szeme sarkából azt, ahogy Rolcas csitítani akarja. - Nem beszélünk egy nyelvet Foggal. Ő nem érti, amit mondunk neki, mi nem értjük a viselkedését. - magyarázza, miközben a kölyköt nézi. Aztán a takarót elhappolja, s Okuo ismét a fiúra néz. Feláll az ágyról, bátortalan léptekkel odamegy hozzá, majd átöleli. - Boldog születésnapot. - suttogja.
|
*Rolcas azomban nem egyedül jött, hozott még valakit magával* - Hát... megfogadtam a tanácsod... *és Rolcas anyja lépdel felfelé, ahogy végig néz a akét lényen mosolyog, de nem megy fel teljesen* - Ugye maradhatnak anyu? *kéri Rolcas minden kisfiús báját bevetve*
- Rendben van... nem bánom.... *Rolcas arca felcsillan*
- Köszi anyu! *lelkendezik*
- Kéne még egy takaró a kuytsunak nem? Úgy hallottam hideg lesz az éjszakánk... *mondja és már megy is a takaróért Fangnak, eközben a kutyalény közelebb megy aképhez megszaglássza, majd felismerve a képen a farkast felvonyít*
- Elég legyen Fog... felvered az egész házat... csssss *kéri, és közben szigorúan néz a kutyára, de az nem figyel rá tovább nézegeti a rajzot majd kiélvezve a kulúrát vissza megy a sarokba.. megérkezik a takaró is a számára, Rolcas elveszi majd leteríti* - Itt lesz az ágyad... *magyarázza... de ekkor a kutya elkapja egyik kezével az anyagot és maga alá gyűri, félig be is takarózik* - Azt hiszem a sarokban akar maradni... *mondja TOkunak* - Bocsi hogy sokáig maradtam, a szüleim és az öcsém már ünnepléssel fogadtak, teljesen elfelejtettem hogy ma van a születésnapom...
|
Nehezen értelmezi Fang mozdulatait, mert korábban sosem volt gyerek közelében. Retteg tőle, még mindig a veszélyes, harapós lényt látja benne, holott a kölyök még nem is bántotta. Összehúzza magát, amikor a fiatal kutyalény felé nyújt egy ceruzát. Kezd aztán ráébredni, milyen nevetségesen viselkedik, így végtelenül lassan kinyúl érte, ám mielőtt megfoghatná, Fang elszalad. Mivel Okuo nem hall, csak késve esik le neki, hogy Rolcas tehet a kölyök rémületéről. Megfogja a rajzot és megmutatja a kutyalénynek, s felváltva nézi hol őt, hol Rolcast. - Mi volt? - érdeklődik.
|
*Fang csak figyeli Tokut, mint egy gyermek aki épp el kívánja lesni anyja mozdulatait... kitátja száját, forgatja nyelvecskéjét, de hangok nem jönnek ki csak néma tátogás, aztán megunja és felkap egy ceruzát, Toku felé nyújtja, farkincája táncot jár eközben... nem érti mi a csuda a ceruza, s minden egyéb tárgy... a rajz felé mutogat, tudni akarja hogy mit csinál Toku, s amit csinál az mire jó... ekkor viszont felpattannak a fülei, megugrik a sarokba mint akit villám csapott meg, nyílik a kis faház ajtaja és ROlcas megjelenik*
|
Annyira belemerül az alkotásba, hogy elfelejti, hol van. Nem is figyel a kutyalényre, s mivel nem hall, nem tudja, hogy felébredt, közelebb került hozzá, majd vissza is iszkolt a helyére. Már rég színez, amikor eszébe jut, hogy Fang is egy légtérbe van vele. Felpillant a rajzból, s a kölyök ott ül tőle nem messze. Megmerevedik a félelemtől. Nem tudja, mikor került oda, mit művelt, mik a szándékai. Látja, hogy nem akarja őt bántani a kölyök, mégis tart tőle. Reszketni kezd a keze, úgyhogy felhagy a rajzolással egy időre. - Mi az? - szól hozzá vékony hangon.
|
*A kutyalényt lassan elnyomja az álom, amikor felébred már kevésbé fáj az oldala de mivel a seb kezd összeforrni ez mégis fájdalommal jár... nyüszörög de ezt a félvér úgysem hallja... érdeklődve tekint Toku alkotásárat, elnézegeti ahogy rajzol, közelebb merészkedik hozzá és tekintetével próbálja meglesni, mit csinál most voltaképpen a macska.... nem érti... felkap egy ceruzát ő is, megszagolja majd eldobja ijedtében és vissza iszkol a sarokba.... aztán a kíváncsiság mégiscsak győzedelemeskedik felette, mégegyszer megkísérli megnézni azt a rajzot, ahogy meglátja a farkas szerű lényt elcsodálkozik, leül egy kicsit távolabb Tokutól és érdeklődve figyel*
|
A félvér csak ül az ágyon és hosszú ideig bámulja a kutyalényt. Nem reagál semmit arra, amit tesz, ám mivel Fang mozdulatlan marad, gondolja, pihenni fog, ezért előveszi rajzfelszerelését és alkotásba fog. Vérmes művet szán újra papírra vetni, felidézi Markus fogait, hosszú pofáját, s eltorzítja a képet, feketére festi az állat szőrét, amely jobban hasonlít egy vérfarkashoz, mint a megtermedt kutyalényhez. Fogai elég ijesztőre, nagyra és világító fehérre sikerülnek, szemeiben gyűlölködő, pusztító, szenvedélyes vadság ég, a háttérben pedig dühös fellegek, elvadult táj, baljóstalú dolgok sorjáznak.
|
*Amint Rolcas eltűnik, Fang felül és a félvért nézi, nem közelíti meg csak nagy kutyaszemekkel bámul rá, farkát megcsóválja mint egy jólnevelt kutya, de aztán ha nem kap semmiféle reakciót akkor vissza fekszik a sarokba, viszont úgy hogy tekintetével követni tudja Tokut... eközben megérkeznek Rolcas szülei, a fiú még épp idejében terem saját szobájában, a fürdőben becsukja az ajtót, s reménykedik hogy a felfordulást még majd idejében eltűntetheti*
- Bátyóóóó *rohan oda kisöccse hozzá kezében a kis házinyulával, akit Rolcas még mindig nem kedvel mert mindig lelegeli a növényeit*
- Miaz?
- Tudod mekkora halat fogott apa?
- Mekkorát?
- Hatalmasat! *tárja szét kezeit a nyúl pedig eliszkol a fiú növényei felé*
- Állítsd meg! Megint tönkreteszi a virágokat! *persze öccse félve Rolcas haragjától még idejében elkapja a tapsifülest* - Huh... szerencse... nem sokon múlt... *morogja*
- Ma jobbkedvűnek tűnsz mint máskor... történt valami? Hmm? Ohh el is felejtettem... *nyom Rolcas kezébe egy kis kulcstartót amin egy kis golyó van, ami mosolyog*
- Köszi... de miért is kapom?
- Hát mert ma van a születésnapod! El is felejtetted? Hogy lehet azt elfelejteni, mondd meg hogy?
- Torta is van ám! *jelennek meg az ajtóban a szülei*
- Teljesen kiment a fejemből... sajnálom... *felnevet, amin mindenki meglepődik, majd megindul a konyhába a tortájához hogy elfújhassa a gyertyákat... érzi már hogy ennek a napnak még nincs vége*
|
Mivel nem hallja a morgást, csak a kölyök szájának rezgéséből látja, hogy figyelmeztető jelzést küld nekik, a félvér az ágyat választja menedékül. Félénken Rolcasra néz, de az pont elhagyni készül a szobát. Bénultan integet a srácnak, fél, mert kettesben hagyták a kutyalénnyel. Még mindig azokat a félelmetes fogakat látja benne, a harapást. Bár el kell ismernie, hogy Fang közelebb áll az emberi külsőhöz, mint Markus. Most ébred csak rá, hogy fél attól a lénytől. S Rolcas még őt akarta segítségül hívni! Képtelen elhinni.
|
*Nehézkesen emeli fel a kutyalényt, de sikerül feltornáznia, aztán szépen kicsavarintja a "rongyokból" a kutyalényt aki meglepett képet vág, majd körbe néz és meghúzódik az egyik sarokban amit kiszemel magának,még morrant egy sort avval nyüszögve próbálja nyalogatni a sebeit*
- Nekem mennem kell... anyuék már biztosan keresnek... legyetek jók... *simít végig toku fején, majd megindul lefelé* - Még lehet hogy jövök! *integet a macskának*
|
- Semmi baj, Rolcas, én megértem, hogy féltesz. Én is félek egy kicsit, de vannak dolgok, amiknek nem lehet nemet mondani. - magyarázza barátságosan, de csendesen. Nem hallja, s nem is nagyon tudja, csak látja a srác arcán, hogy milyen érzelmek társulnak a mondathoz. Legszívesebben megölelné, csak nem meri megtenni. Már nem meri. - Menjünk. - egyezik bele. - Köszönöm. - biccent, majd bárhogy is nem tetszik neki a dolog, visszacsavarja Fangot a takaróba és feladja a fiúnak. Szorosan utána megy, holott retteg még mindig a kölyöktől, azonban nem akarja, hogy újra megharapja Rolcast. Ügyetlenül felmászik a faházba.
|
- Igazad van... sajnálom... nem akarom megvonni tőled ezeket... csak annyira féltelek Toku... *vallja be őszintén* - Én öllek meg ha ilyesmiket megtiltok neked... *mondja egész halkan, de Toku úgy sem hallja a hangsúlyt* - Akkor... mi lenne ha holnap elmennénk hozzá? Veled tartok bárhová... vigyázni fogok rád! *ajánlja fel, majd közben az eseményke peregnek, Rolcas gyorsan felmászik a létrán* - Add fel Toku, fel tudom emelni... *nyújta ki kezeit a "csomag" felé*
|
- Az a macska nem fog jönni, ebben biztos lehetsz. Ha nem lát pénzt vagy valamilyen érdeke nem fűződik hozzá, nem mozdul. Adriannál is csak ezért, vagy pedig a sérülése miatt van. - mondja, de hangjában érződik, hogy mélységesen megveti Soberot. - Rolcas... - néz komolyan a fiúra. - Ott bizonyára jobban el tud látni engem is a doktor. Meg biztosan többet kell neki fizetni, ha házhoz jön. - magyarázza. Fülei lelapulnak. - Nem akarok bezárva élni. Légy a hallásom, ha féltesz, védj meg, ha tudsz, de ne akarj elzárni a világtól, kérlek. - kéri szépen. - Művész vagyok és szükségem van az impulzusokra. Tudom, hogy kereshetnek és meghalhatok, de... bízom benned és a vak szerencsében. - mondja ki bátran a szavakat. Okuo képtelen mozdulni, hogy segítsen, de amikor csapdába esik a kutyalény, hirtelen megembereli magát, s a pokrócot is rádobva, majd összecsavarva a kis kutyalény testén segít Rolcasnak. Végül átveszi tőle és kihurcolja a faház létrájához. Ott leteszi és felmutat. - Menj fel. - mondja a fiúcskának. Kezével mutogat neki, hogy menjen, miközben egész testében retteg, hogy azok a fogak az ő húsába marnak.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
