|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Élesebb Ran látása is, most hogy Ren ereje benne tombol, így látja ahogy Ashita felszedi az üvegcsét... utána is rohan, de a macskák és emberek közt elég nehéz átverekednie magát* - Gyere Ashita menjünk innen... *kapja el a kezét, és felrántja, hogy tovább tudjanak szaladni* - Merre lehet a kijárat... teljesen elkeveredtem...
 |
*Még az üvegcse után kap, de az menthetetlenül elgurul. Közben nem győzi lerugdosni magáról a rátapadt mindenféle lényt, nem is lát belőlük sokat, de nem is érdeklik. Szeme rögtön a szérumért kutat, aztán érzi, ahogy Ran eltűnik, s megpillantja testet ölteni pár lépéssel arrébb. Aztán ismét a sötétségbe mered ~ Ott van! *kiált fel gondolatban, s szinte elveti magát a lucskos földön, úgy ugrik az üvegért, mielőtt a csatornalakók martalékául veszik az.*
 |
*Ren is menekülne kifelé a tömegből, a macskalények karmolásszák rugdossák, ki miben jó... de a lány sem vár, hol védekezik, hol támad, a kandúr felé nyújtja a kezét, hogy együtt átverekedhessék magukat a tömegen, de az egyik macska elkapja mindkét lábát és a földre szorítja a lányt, aki ennek hatására kiejti kezéből a szérumot... * - A fenébe.... *a sötétben nem biztos abban, hogy megtalálja, hogy egyáltalán éppségben maradt e a szérum, Rennek szüksége van minden erejére, ezért a gazdatestet is bevonja a harcba, Ran apró kis teste eltűnik, s összeolvad a macskalánnyal, a hosszú haj is eltűnik, helyette Ran kel fel a földről, de fülei még mindig megvannak, ez jelzi azt, hogy Ren is jelen van, csak az előző formát nem tudta fenntartani* - Hát ezt jelentette, hogy erősebb vagy mint én?
~ Igen.... jelen tudok így maradni és irányítani a testet, de szükségem van rád, hogy együtt kijussunk innen... mégis addig eltűnik a szer hatása és így nem fogsz meghalni...
- Ashita... *kiállt a jól megszokott hangon a fiú felé* - A te szemeid élesebbek látod valahol a szérumot?
|
*A kandúr nem válaszol, bár megvan a saját nézete erről a dologról. Odafent is össztarthatna az embertársaival Olivia, s ahogy győlölettel van irántuk, ugyanarról tanuskodik, ami ellen küzd. Ren bátor és harcias, a következő pillanatban már a száz meg száz sötét sziluett közéjük ront. Az ő feladata Ran védelme... miért kellett egyáltalán idehozni Rant? hogy segítsen így Rennek, hogy mentse a lányt és a szérumot, mikor minden mozdulatát ügyelnie kell, ki ne essen a srác a zsebéből?! Kiereszti vértől ittas karmat, s a Renre rontóra súlytana épp, mikor csuklójába éles fájdalom hasít. Kétrét görnyed a kíntól, mintha egy az egyben eltörték volna a kezét. Szikrázó csillagok táncolnak körülötte, azt sem tudja, hol van. Megszólal Haron ismerős hangja a káoszban, bántóan hasít tudatába. * -takaradj Haron, pusztulj a pokol tüzében.. *hörgi, Renhez küzdi magát, s úgy nyújtja érte kezét, mint akit táncolni kér. Meg akarja ragadni, és futni vele, rohanni a fényhez, a világossághoz, a szabadhoz...*
|
- Azért mert minket nem fogadnak el odafent, mint a macskalényeket sem, nézz csak körül, itt mindenki egyként harcol, s bár ebben a mocsokban élünk... összetartunk, míg odafent az emberek eltelve maguktól hoztak létre egy földet mely nem is az ő tulajdonuk volt... tudom én is ember vagyok, de már rég nem tartom magam annak...
- Azért mert a világ nem olyan amilyennek szeretnéd attól még forog tovább? Attól mert valaki életét veszti te még életben maradsz, így... te is csak ey korcs vagy aki maga elől menekül! *megugrik a nő felé és megszerzi az ellenszert, de abban a pillanatban a macskalények akik eddig a sötétben figyeltek rávetik magukat az érkezőkre*
|
*Haragosan hátracsapódnak a fülei.* -mért kéne meghóítani a fenti világot? miért nem tudtok rendesen élni közöttük, mint akárki más? *veti a lányra a kérdéseket* - sosem csatlakoznék egy olyan hordához, ami ilyen módon szerzi a tagjait *közli hűvösen, szeme sarkából Renre pillant, valami jelre vár.*
|
- Ti ezért jöttetek nem? *felvillant egy kis üvegcsét amiben az ellenméreg van* - Ha csatlakoztok hozzánk nektek adjuk, kitanítunk titeket mindenre, a csapatunkba fogtok tartozni és egyenlő felekként élhetünk itt, míg nem leszünk olyan sokan, hogy meghódítsuk a fenti világot... *mosolyog, nem látja hogy Ran helyett most Ren van Ashitával, hiszen takarja a sötét és mégiscsak ember* - Nos?
|
~Az még megoldható, úgysem fogtok sokáig élni *búgja a hang, a kandúr már ügyet sem vet rá, épp átéli, hogy Ran hozzásimul. Lehunyja a szemét, majd a lány szavaira pillant fel. Arca kifejezéstelen, olyan akár egy kőszobor. Nem érez, nem hall semmit. Egészen más szemmel látja most Oliviát mint azelőtt.* - akkor esetleg a tiszteletköröket el is hagyhatnánk * áll Ren elé* - mit akartok? *morogja a nő szeme közé*
|
*Teljesen elvörösödik, és meglepetten néz a fekete szemekbe* - Olyan boldog vagyok... *motyogja és a fiúhoz simul* - Én... örülök, hogy így gondolod... én pedig azt szeretném, ha te mindig mellettem maradnál... amíg csak élünk... *suttogja halkan, de hallhatóan*
- Hé.. fiúk... megérkeztünk... *néz hátra a társaságra, majd Oliviára a lány*
- Üdvözöllek itt titeket, már vártunk rátok...
|
-Jaj Ran *úgy húzza el a száját, mint egy sértett kisgyerek. Nincsenek szavai a helyzetre az egyetlen lefegyverezése az lehetne, ha most bűnbánón hozzábújna a fiúhoz, ami most képtelenség. Így tehát hallgat. Már őt is zavarja hogy ennyit hallgat, főleg, mivel akkor jobban hallani Haront.*-nem kívánhatnék többet, minthogy te legyél az őrző angyalom *buknak ki a szavak az ajkán, a villogó szempárak homályos derengése egyre erősebbnek tetszik neki*
|
- Miért hagyod neki, hogy bántson? *nézi komolyan a macskát hiszen egyértelmű, hogy a démonnal kommunikál* - Persze én beszélek... igaz? A saját testemre se tudok vigyázni, mindig mindent feladok... ha így nézzük... bizony nagyon is szánalmas, hogy pont egy ilyen gyáva ember akar téged megvédeni... igaz?
|
*Nézi a fiú szemeit, de egy idő után nem bírja állni őket. Ismét a semmibe réved, s önnönmagában felcendül a jólismert hang ~ megvédeni, vigyázni rád... csak azt kell óvni, aki gyenge.. még a kölyök is gyengének lát téged, hát mit akarsz?! ~ - hallgass már el.. *morran a kandúr türelmét vesztve. Ilyenkor szokták az emberek a legközelebbi tárgyat a földhöz csapni, hogy az ízekre tőrjön. De Haron megérinthetetlen volt, láthatatlanul, bellülről rágta ki a lelket, mint egy vírus, és semmit sem lehetett tenni az ellen, hogy elhallgasson.*
|
- Rendben ahogy akarod... *hagyja Ashitát és feláll, majd megindul tovább, persze közben a tömeg minden rezdülését figyeli*
- Hmm? Semmi bajom... csak hírtelen az jutott eszembe, hogy.... *lassan Ash felé emeli a tekintetét* - ha nem lennék ilyen gyenge, nem kellene megvédened... se neked se Rennek... de én mindig csak bajt okozok... te sem vagy jól és mégis miattam aggódsz... *lesüti szemeit* - Ha egyszer kijutunk innen, ígérem... erősebb leszek és vigyázni fogok rád... tudom hogy képes leszek rá...
|
-Ennél sokkal több vért fogok veszíteni *magyarázkodik zavartan* -hagyd, nincs időnk *figyelmezteti Rent, semmi kedve, hogy az ő lábával vacakoljanak. Szégyenlősen elpirul, ahogy a lány hozzáér, fülei félénken megbiccennek.* -siessünk inkább *sóhajt, és nem hagyja magát babusgatni, bár láthatóan kissé sántít* -Ran, te hogy vagy odabent? *pillant be a zsebébe*
|
*Ahogy a fiú lehajol, Ran majdnem kipottyan a zsebéből, de ügyesen megkpaszkodik és meg sem nyikkan, a sötét csatornában pedig nem látja a csordogáló vért, a lány érzi csak meg* -Ashita... t vérzel? *kérdi, s mivel ő macskaérzékekkel van megáldva, látja a sötéten csordogáló vércsíkot is* - Jaj álljunk meg... *a villogó szemek még mindig rájuk szegeződnek* - Bekötözöm a sebed, nézzük meg mi az pontosan... ha sok vért veszítesz, nem tudsz majd küzdeni.. *A lány végig simít Ashita arcán szelíden, Ran kissé elszégyenli magát ő semmit sem vett észre ebből és amíg ilyen kicsi semmit sem tud tenni, végig szalad az arcán egy könnycsepp de gyorsan letörli, s szipogva figyeli mit csinál a nőstény*
|
~Különben is.. *folytatja Haron* ~ a kölyök értem van oda, fogalma sem volt arról, hogy te ilyen muja egy dög vagy.. ő az erős és sötét energiába őrült bele, míg te kipislogni is alig mertél a kis búvóhelyedről.. *a kandúr már a fogait csikorgatja* ~ és még csak most sem nézel kifelé.. semmit sem érzékelsz a külvilágból, nem tűnik fel? már réges rég beleállt valami a lábadba, te ostoba..* a macska felszisszen, most hogy ráfókuszál valóban érzi a hasító fájdalmat talpában. Fél lábon próbálja kipiszkálni* -mi a franc ez? * intézi Harohoz a kérdést, bár ezt a többiek nem tudhatták* ~ még vigyázni sem tudsz erre a testre, jobb dolga is volt, míg én tartottam a kezembe.. lásd be, hogy rég elpusztult volna már.. *Ashita csendesen nyöszörög a csatornavízbe csordogáló vére láttán*
|
- Rendben... *mosolyog rá a nőstény aztán tovább lépdel, szemek sokasága szegeződik rájuk, ember és macskalény szemek egyaránt... talán kutyalények és állatok is megbújnak a sötétben, de semmit sem tesznek csak körbe fonva őket kísérik Olívia elé, már várták őket, úgy tűnik nem fognak támadni, legalábbis Ren még úgy gondolja, hogy nem... de aztán minden megtörthénhet... furcsálja egy kicsit Ash mondandóját, de nem nézi le érte, tudja, hogy miért ilyen... s tudja azt is, hogy ő most magában nagyobb háborút vív, mint itt amit ők fognak.*
- Ashita... *kuporog össze a fiúcska a zsebében és hozzá simul, nagyon aggódik a kandúrért, s ha tehetné mindent visszacsinálna... nem tétovázna és magába vájná a kést, csak hogy a fiút felszabadítsa*
|
-Mindent megteszek...ami tőlem tellik.. *bólint, hangjába erőlködő zihálás vegyül.*~ menj csak beljebb, meg ne állj te korcs.. ha már elég közel leszel, úgyis átveszem az irányítást, ne bízd már el magad *elméjében újra és újra felcsendül egy jeges hang, minta fémtáblán húzná valki végig a karmát* - hagyj már békén...*morogja fennhangon, nem is észleli, hogy ki is mondja a szavakat* ~éveken át, egész életedben meghunyászkodtál, nem leszel te egyik napról a másikra hős.. főleg nem egy ilyen kölyükért..nézz magadba, te én vagyok, képtelen vagy szeretni.. *a kandúr összeszorítja a kezét, farka felborzoltan zizeg* -sosem fogom őt átadni neked.. *egy fél könnycsepp átszeli a macska arcát, az talán észre se veszi* ~ naív és ostoba.. a holtodba rohansz, de így a kölyköt is magaddal rántod..~ - nem! *morran a macska, félénken felpillant Renre, elpirul.*
|
- Bolondságokat beszélsz... és amúgy sem fogunk olyan helyzetbe kerülni... mert nem engedem... egy nőstény vagyok, de sokkal erősebb mint Ran...
- Mi? Hogy érted?
- Majd meglátod, nem fogom elmagyarázni... viszont rendben Ash... ha olyan helyzetbe kerülnénk, hogy nem bírunk velük, akkor elviszem innen Rant és saját magam...
- Ezt hogy érted? Nem ezt nem engedem....
- Csend legyen... ez Ashita csatája is...
- Mi?
- Adj bele mindent ha küzdelemre kerül a sor... *mancsát a fiú felé nyújtja* - de... elvárom ha mi így teszünk, te megszerezd az ellenszert és gyere vissza.... különben az... hogy feláldozod magad semmit sem ér mert Ran is meghal... érted?
|
*Mormogott valamit Ren szavaira, annak jeléül, hogy tudomásul vette őket és mindent el fog követni. rá-rápislogott a zsebében bújdosó Ranra. Mindenképp meg akarta emberelni magát, olyan hatalmas és kegyetlen erőt érezni magában, mint amikor a démon uralja.. csak most jó szándékkal használni azt az energiát. Minden erejét próbáló harcokra fog sor kerülni, érezte az ereiben. Ran szeretlekjére nem szólt, nézett előre a semmibe, picit rándult a szája csak. * -csak egyben egyezzünk meg.. *szólalt meg rekedten egy idő után..* -mikor azt mondom meneküljetek.. akkor nincs ellenvetés, akció lefújva, engem hagyjatok itt és mentsétek magatokat ahogy tudjátok.
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
