|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Kékcsillag még mindig hecceli őt, löködi és kineveti. Kounak elege lesz belőle és durván eltaszítja magától, de akaratlanul, az indulattal, ami megszületett és megnőtt benne a pillanatok folyamán, használja erejét is, így a kékhajú kandúr csak úgy nyekken a szemközti falon. Lecsúszik és értetlen bámul rá. - Ne szórakozz velem, baszki, mert ha túlságosan feldühítesz, porrá őrlöm a csontjaidat! - figyelmezteti sötéten, majd Adrianra néz. - Menjünk a dolgunkra, veled szeretnék menni. - mondja neki határozottan, már sokkal lecsillapodottabban. Sobero felkel a földről, s nem ijed be a fenyegetéstől, kajánul elvigyorodik.
- A fiatalúr rám nyitott, aztán elájult. - újságolja Adriannak.
- Menjünk! - csapja ketté a füleit dühösen.
- Menekülsz? Ezek szerint te a spontánság híve vagy? - incselkedik vele tovább. Kíváncsi, meddig dühítheti, mennyire nagy Kou haragja. Meg sem lepődik, hogy megragadja őt a ruhájánál fogva. Egymás szemeibe néznek, villognak sűrűn a macskaszemek, kivillannak a hegyes kis fogacskák és fújni kezdenek egymásra. Kou kezei remegnek az indulattól, a szövet könnyedén szakad szét ujjai szorításában. Sercegő hangja felébreszti a félvért a harag és a düh mámorából. Nem, nem pusztíthatja el Kékcsillagot, bármennyire is szemtelen és aljas vele. Csak akkor, ha igazán rászolgál. Ha nem tud uralkodni az indulatait, végül a jó cél érdekében indított háborúja nem lesz más, csupán esztelen vérontás. Nem ezt akarja. Nekilöki újra a falnak és fúj rá még egyet. - Nem is vagy macska.
- Nem vagy idevaló, Kékcsillag. - közli fagyosan a kandúrral Kou. - Bosszantasz. Jobban tennéd, ha eltakarodnál oda, ahonnan jöttél és míg folytatod az életet, amit éltél, elgondolkodnál rajta, hogy volt egy lehetőséged kimászni a gödörből, de te elcseszted. - ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést és menne.
 
|
- Valóban, talán így is van... *mondja de már háttal áll a kandúrnak, várja, hogy megszúrja a tűvel, majd ahogy hallja, hogy mély levegőt vesz, ő is befogja a száját, de nem is sikerül olyan fájdalmasra, mint ahogyan azt várta, amint Kou végzett, ő mindent felkapott magára, majd biccentett neki, hogy megérti a dolgot, még elpakolászott aztán követte Kout, Kékcsillag társaságában találta meg* - Már megint min marakodtok? Talán valami nincs rendben? *érdeklődött* - Kou.. nekünk még dolgunk van.... remélem nincs semmi gond... de ha gondolod mehetek egyedül is...
|
Hülyén érzi magát és ezen az sem változtat, hogy Adrian megvallja neki, hogy számára sem volt egyszerű beleszokni ebbe az egészbe. Csak hallgatja őt, néz fel-felnéz rá és ügyetlenül tartja a fecskendőt. Fél a rá váró feladattól, de próbálja megacélozni magát, hogy meg tudja csinálni. - Segíteni akarok. - mondja ki határozottan. - De segíteni sokszor csak úgy lehet, ha először tovább rontunk a helyzeten, hogy aztán mindent a helyére simítsunk. Legalábbis nekem nagyon úgy tűnik. - teszi hozzá kicsit bizonytalanabbul, aztán biccent Adriannak. Összeszorítja a fogait, mély levegőt vesz, majd szúr. Érzéssel és kellő magabiztossággal, s persze tapasztalatlansággal. Megrémül, hogy megszúrta a férfit, hiszen számára ez rettentően ijesztő, de végül belenyomja az oltóanyagot, kihúzza a tűt és gyorsan leteszi. Elhátrál Adriantól, int, hogy szüksége van pár pillanatra, s már el is tűnik. Rányit az éppen kielégülő Soberora. Ez az utolsó csepp a pohárban neki, mindkét macska felkiált, aztán Kou kidől. Kékcsillag csak röhög rajta, vörös fejjel bámul rá, de nem bírja abbahagyni, röhögő görcsöt kapott. A szemeit törölgetve igyekszik rendezni a sorait, de az ájult Kou még most is halálosan vicces számára. Végül megtörölközik, lehúzza a vécépapírt, gatyába rázza magát, majd kirángatja Kout a vécéből és egy pohár vízzel kelti fel.
- Mi van, öcsi, nem bírod a gyűrődést? - kérdezi tőle fölényesen.
- Hallgass! Perverz állat vagy! - kiabál vele.
- Dehogy. Elélvezni sokkal kellemesebb, mint időnként spontán magömlés miatt szívni.
- Fogd be! - kiabál Kou tajtékzó indulatokkal, Sobero meg megint kineveti. - Ne nevess!
- De hát ha egyszer szörnyen vicces vagy?
- Nem vagyok! Hagyd abba!
|
- Ohh... micsoda alakokkal vagyok összezárva...
- Először nekem sem ment, ezen nem kellene rágódnod... *mondja komolyan Kounak*- Még olyan is volt, hogy elsírtam magam... *nevet* - De persze ezeken az érzéseken túl kell esnie mindenkinek, ha ezt a szakmát választja és szívből akarja csinálni... ez fontos nekem, sokan vannak még így evvel... állatorvosok, orvosok... persze van akinek ez az egész baromira nem fontos.... de szerencsére vannak olyanok akiknek az életüket jelentik, mint például nekem is... és ugyebár te sem ennél a szakmánál fogsz kikötni.... ha nem tévedek... *mondja komolyan, majd megfordul* - Essünk túl rajta * Megpróbálja lehalászni magáról a nadrágot és az alsóját, és végül sikerül is* - Csak szúrd bele és kész... de azért érzéssel... *vörösödik*
(Lia amúgy kicsit félreérthetően írtam az előzőt és te tényleg félre értetted na nembaj mostmár maradjon így :D) |
Nem akarta megfogdosni Adriant. Úgy gondolta, a férfi nem akarná, s azzal túllőne a célon. Vagy nem merte, mert félt, ha megteszi, nem veszi őt meg, ha pedig mégis, ugyanúgy szexrabszolgaként végzi? Ettől függetlenül mégis a markába kerül leendő gazdája férfiassága. Meglepi a dolog, de nem jön zavarba. Sőt, ahogy rávigyorog, Kékcsillagon olyan izgalom uralkodik el, hogy vad vigyorgásba kezd, forróság szalad végig a bőre alatt és a farka csapdosni kezd. Berohan Kou szobájába, ám mivel ott van Ayase, int neki egy bocsit, majd kirohan onnan is. A vécébe megy, ahol azonnal őrült képzelgésekbe kezd, s önkielégíteni.
Mélyet sóhajt. Nem nagyon tud megszólalni, hiszen lebénítja az altatás, a műtét és az injekció gondolata. Ettől függetlenül biccent Adriannak, majd szemét eltakarja, míg a fecskendőbe oltóanyagot szív. Csak akkor pillant oda, amikor a férfi újra beszélni kezd. Észreveszi a felé nyújtott fecskendőt, s tétován elveszi tőle. Legyint, mintha azt akarná mondani, hogy nem érdekes, csak siessünk, hogy mihamarabb túllegyünk ezen az egészen. Fülei hátrafordulnak és macskafarka is ütemtelenül zizeg mögötte a feszültségtől. Hülyén érzi magát, mégis próbál ezen felülemelkedni. - Nem tudom még mindig elhinni, hogy vagy képes ezeket megtenni olyan rutinosan és magabiztosan, még akkor sem, ha ott a tudat, hogy ezzel csak segítesz az állatoknak és a macskalényeknek. - mondja kissé érces hangon. - Úgy értem... csodállak. - vallja be. - Tudod, mikor mit kell csinálnod és meg is teszed. Lehet, hogy kellemetlenséget okozol vele, de ez kisebb gond, mint ami ezek nélkül történne.
|
- Egyszerűen csak a reakcióra... *mondja egyszerűen, majd megfogja a kandúr kezét és a saját férfiasságára nyomja*- Így gondoltam.... nekem nincs szükségem rájuk... *vigyorgott rá majd lelépett Kouval* - Rendben, akkor maszk, ne aggódj, nagyon óvatos leszek... *ígéri* - Ez nekem sem egyszerű.... *kivesz egy üvegcsét, és egy tűt, lassan felszívja az anyagot s így nyújtja Kou felé* - Nem tudom mi lesz ha óvintézkedés címén nem adjuk be.... de csak szúrd belém és nyomd belém az anyagot... egy kicsit kínos ez a helyzet nekem, sajnálom... *de nem mozdul hogy levegye a nadrágját*
|
Nem hisz Ayasénak. Nem hiszi, hogy nincs jó megoldás, hogy nem lehet változtatni semmin. Túlcsordul benne a harci kedv, amit nem tud megosztani a szőkével, ahogy a terveit és a vágyait sem. Úgy érzi, már más lett, a jogok, amiket kapott és a fogyó idő óhatatlanul változtatja át valamivé, amit nem ismer.
Kékcsillag felvonja a szemöldökét. - Kíváncsi voltál? Mire, hogy megijeszthetsz-e? - kérdezi kihívóan. - Nem tévedek, tizenhat éve élek magammal. - mondja magabiztosan, de aztán felnevet. - Úgy érted, magammal? Vaaagy... - kacér vigyorral, bizalmas mozdulattal indul el a keze Adrian ágyéka felé, de nem érinti meg a férfit, aztán hagyja elmenni. Csak mulat rajta csillogó szemekkel és vigyorogva. Igazán tetszik neki, hogy új gazdája, mert már így tekint rá, nem akar szexuálisan tőle semmit, sőt, minél jobban próbálkozik, annál nagyobb pofára esés következik. Tetszik neki ez a lehetetlen, paradox játék.
Felnéz Adrianra, majd megrémül. - Maszk! - köti ki. Azonnal pánik tör rá, a fülei hátrafordulnak, a farka vége csapdosni kezd, kezei belemarnak a nadrágjába, szemeiben felcsillan a félelem. Az is megfordul a fejében, hogy meghal a műtét során, de gyorsan kiűzi a fejéből. Az érintés meglepi, de engedelmesen megy Adriannal, mígnem megtudja, hogy miért. Nagyot nyel. Nem is tudja, mi a nagyobb gond, hogy tűt kell használnia, vagy az, hogy fenékbe kell szúrnia a férfit. Elszörnyülködik, de türelmesen várja, hogy Adrian mindent elmondjon neki, hogy csinálja.
|
- Mások pedig meg majd ugyanúgy bevédik a gazdáikat... gondolkozz Kou... itt nincs jó megoldás... *morogja* - Ez a világ el lett rontva és kész nincs vissza út... előrefele kell lépdelnünk... nem pedig hátra... és ha te akasz a vezérünk lenni, akkor igazán elgondolkodhatnál ilyesmiken... *von vállat* - Okés... akkor később...
- Heh... a kíváncsiság átka... *morogja magának látva, hallva a reakciót* - És mi van ha te tévedsz? Nem hiszem, hogy kihalt volna minden odabent... de ha mégis így állunk, akkor azt a fajta hűséget majd gyakorolhatod a kezeddel... *mondja nevetve, de egy kicsit persze kínosnak érzi a szituációt amit saját maga okozott* - Jó fiú vagy Kou! * megpaskolja a kandúr fejét* - Muszáj elaltatnom téged a műtéthez, remélem nem fogsz ellenkezni ezügyben, mert ha bármit is elrontanék a gerinced tájékán akár le is bénulhatsz egy életre.... de maszkal is el tudlak altatni ha nem akarod a tűket... *és ekkor eszébe jut, hogy a keze még mindig be van kötözve* - Basszus... azt hiszem ezt későbbre kell halasztanunk... talán holnapra... *és ekkor még valami bevillan neki* - Őőőő Kou... gyere velem azért.... *átfogja a vállánál és bevezeti a rendelőbe* - Ümm... az a kutya... tudod... oltásra hozták de nem tudom, hogy... szóval belém kéne döfnöd egy tűt... Sajnos azt elég nehezen oldanám meg egyedül....ugyanis hátulról kell beadni...
|
- Gondolkodtam ezen is, Ayase. - mondja kicsit lehangolt hangon. - Azt hiszem, ha ezek a macskalények nem képesek túllépni a sérelmeiken, ugyanúgy örök békét kell nekik szolgáltatnunk. - folytatja csendesen. - Ez a harc mindkét tábort meg fogja csonkítani, de csak mi, félvérek hozhatunk békét, hiszen mi macskalények és emberek is vagyunk, mégsem vagyunk egyik sem. - magyarázza komolyan. - Nem fogom hagyni, hogy bántsák Adriant. - köti ki komolyan. - Ha bárki bántani akarja, a testem kell összetörnie. Azt pedig nem lesz könnyű.
Nem rémül meg attól, ahogy a férfi bánik vele, automatikusan mozdul a teste, feje enyhén lebiccen, s izgatott várakozottsággal néz rá fel, hasát behúzza, mellkasát kitolja, ahogy az ágyékát is. - Milyen heves és közönséges lettél egy pillanatra, Adrian. - mondja neki elégedetten. - A szívem... nincs már régen úgy, ahogy te gondolsz rá. Csak egy izomköteg, amely pumpálja a testemben a vért. Ezután viszont a legérzékenyebb izomcsoportom bizony a farkam, úgyhogy... - elvigyorodik. - Úgyhogy a hűséget igenis azon keresztül tapasztalhatom meg, s azon keresztül mutathatom meg. - teszi egyértelművé.
Kou becsukja az albumokat. - Majd folytatjuk. - mondja Ayasénak, majd feláll az ágyról. Izgalom lesz úrrá rajta, ahogy a két nőstény nevét meghallja. Odalépdel a férfihez, jelezve, aláveti magát az akaratának.
|
*Ayase bólint*- Talán igazad van,de gondolj csak bele... nagyon sok macskalény van, több is talán mint ember... akik a fekete piacon raboskodnak, nem fognak megelégedni egy békés megegyezésben, vagy egyenlőségben... elnyomást fognak követelni.... és egy ember sem lesz kivétel, sem Adrian, sem Diana.... senki...*mondja komolyan* - De persze ez a te döntésed, én csak figyelmeztetlek, hogy mibe fog kerülni ez az egész... különben meg... vannak olyan macskák akik odáig vannak a gazdáikért... gondolod ha Adriannal kivételeznél,ők azt hagynák? Vagy hulljon minden, vagy maradjon minden így... amúgy pedig nemhiszem,hogy Yura segítene, ő is az a fajta,aki rajong az emberéért... ki kéne hagyni belőle szerintem... de mondjuk ha nem avatod be mindenbe... talán megfűzhető... nem tudom... *hátra dől a párnájába* - Mindenesetre, számíthatsz rám,akárhogy is döntesz...
*Adrian szemei felcsillannak, majd amikor a két nő kilép az ajtón, a falnak nyomja Kékcsillagot* - Hogy mi a hűség? Hát nem az amit a farkad megérezhet.... *elengedi* - Sokkal inkább erre kell majd hallgatnod... *bök a kandúr szíve felé, azzal rámosolyog* - Nem hiszem, hogy egyszerű lesz... talán nem is fog sikerülni... de nem baj... *megindul Kouék szobája felé* - Kou... *szólítja a kandúrt* - Gyere lebonyolítjuk a műtétet... kiveszem belőled a csippet... essünk túl rajta... ma még el kell mennünk Blindhez és Kodakához is...
|
Komolyan néz Ayaséra, megfontolja a szavait, mielőtt válaszolna. - Akik egyetértenek a macskalények jobb életével, azok mozgalomként fognak követni. - mondja végül komolyan. - Nem akarom leigázni őket, csak azt akarom, hogy visszavegyenek ebből az egész macskalény-elnyomásból. - válaszol dacosan. - Szenvedtünk, Ayase! Azt a helyet fel kell számolni, amit megjártunk! És ne hidd egy pillanatig, hogy az az egyetlen! Biztos, hogy van több is. Szerinted hány macskalény kényszerül arra, amire téged is kényszerítettek? Hányat vernek félholtra? És akkor legyünk békés diplomaták?! Nem! - szinte felkiált. - Ezeket az embereket nem megölni kell, hanem megismertetni azzal, amit okoznak. Ezt akarom, gondolj rólam rosszat, de tényleg... - ezt szinte suttogja. Füleit lesomja, farkincája meg-megelevenedik mögötte. - Adrian... szerintem nem értene egyet ezzel, s csalódna, amiért kihasználom a lehetőséget, amit tálcán nyújtott felém. De őt megvédem, mert emberként a legjobbakat tette velem. És Ayase. - belenéz a srác szemébe. - Örülök, hogy megkérdezted. - mondja, majd apró mosoly jelenik meg a száján. - Még elég új bennem ez az egész, de nem ugrok fejest bele. Fel kell keresnem a félvéreket. Ehhez kapcsolatok kellenek. Yura talán tud segíteni, Dina is egy oldalon áll most még velünk. Talán Kékcsillag is köpni fog. Ő biztos ismer pár hasznos információt. - magyarázza lelkesen. Valóban ezt akarja, vágyja és ezt is fogja tenni.
Vigyorog az örömtől Sobero, egyszerűen nem bírja abbahagyni. Szemeiben csillog mindenféle fény, olyan lehetőségeket lát meg, amelyeket eddig nem. És még többet! - Mit jelent a hűség, Adrian? - kérdez rá nyíltan, némi kacérságot víve a hangjába. Nem törődik azzal, hogy ide fog-e tartozni. Bármit is mond neki ez a férfi, ő akkor is az marad, aki most. Hiába váltja meg, tárgy marad. Eszköz. Egy kéjgép. Ezt tudja, ehhez ért, ezt tanulta. - Maradhatnál. - néz Yurára. - De hát ha nem, akkor nem. Majd máskor. - kacsint, s int neki. - Szervusztok.
Kou halálra rémül a vöröshajú csajtól. - Féleszű! - kiabál utána. - Sziasztok! - teszi hozzá hangosan. Tetszik neki ez a tüzes lány, de a világért nem vallaná be.
 
|
- Azt hiszem igazad van.... a jövőre kell koncentrálnom... *mosolyog majd nézegeti a képeket az aébumban, meglepi, hogy Kout még gyerekként látja vissza a fotókon* - De ha harcot indítasz.. mit gondolsz mi lesz az emberekkel? Talán ugyanazt akarod tenni amit ők velünk? Akkor nem különböznnénk tőlük semmiben sem... és különben is... mi lenne Adriannal? A másik fele pedig, hogy hogyan akarsz belevágni? Ne érts félre... a csapatodban a helyem, de.... szerintem át kellene gondolni a stratégiát, nem ugorhatsz fejest ebbe az egészbe.... az minden lenne csak nem logikus....
- Hmm... akkor rendben van.... holnap reggel már el is mehetünk ha gondolod... *az ajtó felé néz* - Bár a többiek még nem ondtak véleményt, de... úgy gondolom, hogy ezt a döntést rád bízom.... tisztában vagyok vele, hogy nem leszel hűséges és nem leszel szolga... de ebben a családban, senki sem az... ha beválik a tervem... már te is ide fogsz tartozni...
- Növekedik a családtagok száma és Adrian még nem apa...? Csodás! *nevet fel Dina* - Na de mi lassan megyünk... *átkarolja Yurát* - még a végén itt töltjük majd az egész délutánt...
- Köszi mindent!
- Ne feledkezz meg Peterről...
-Nem fogok....
*Yura gyorsan kitárja Kou szobájának ajtaját* - Elmegyünk fiúk! Jók legyetek! Sziasztok! *kurjongat majd vissza csukja az ajtót*
- Sziasztok... *int utána Aya, a két hölgyemény hamarosan távozik*
 
|
Hallgatja a fiút, aztán biccent neki és feltárja előtte az egyik albumot. - A múltunk elveszett, a jelenünket élnünk a jövőnk pedig a mi kezünkben van. Ayase. - néz fel a srácra. - Azt akarom, hogy macskalények ne szenvedjenek, a félvérek pedig ugyanolyan jogokat kapjanak, mint amilyet ma én. Harcolnom kell és én ezt a harcot nem tudom elképzelni úgy, hogy bemegyek egy terembe és elkezdek veszekedni egy csoport ostoba emberrel. Nekem ez a harc igazi harc. Olyan, miben a félvérek összegyűlnek, egyesítik az erőiket, mint a mesékben a hősök és lenyomják az ellenséget, akik jelen esetben azok az emberek, akik a nyomorba taszítják a macskákat. Nem hiszem azt és nem is fogom olyan tévhitbe ringatni magam, hogy most ember lettem, megválthatom egyedül a világot. Adrian szerint kemény menet lesz és én csak így tudom elképzelni. Melyik ember veheti fel a versenyt az erőmmel? Semelyik. De nem győzhetek észérvekkel, mert a macskafüleim és a macskafarkam örökre emlékeztetni fogja őket arra, hogy honnan származom. - lapoz az albumban. - Emberként kezdtem nevelkedni, hiszen látod, volt apám és anyám, volt egy családom és egy illékony boldogságom, amelyre nem emlékszem. Az emberi törvények miatt azonban mindent elveszítettem. Ezeket az emberi törvényeket akarom eltörölni, s ha kell, az erőmmel. Ha a képességem valóban elpusztít, akkor nincs sok időm és akkor valami nemes célért akarok meghalni, nem csak úgy. - jelenti ki komolyan. - Ha elindítom a lavinát, velem tartasz, vagy hagyjalak ki ebből?
Elgondolkodik Adrian ötletén. - Egy sánta kurva már nem ér annyit. - mondja vigyorogva. - Mondhatni, semmit. A hegek esztétikai problémák, sok kuncsaft még szereti is, ha a nyoma ott marad az áldozatán, vagy a térképre emlékeztető bőrfelületeket, de egy nyomorékot... - felkel a székről és odabiceg Adrianhoz már szándékosan tettetve a rossz állapotát. - Nagyszerű ötlet. - mondja neki büszkén.
|
*Ayase is elmosolyodik* - Még mindig nem bízom benne és még mindig nem emlékszem Adrianra.... de ezek a képek nemlehetnek hamisak... Diana is tsiztán él az emlékeimben... és ő is itt van a képeken... nem fogom soha elfogadni de beletörődni talán bele tudok a veszteségeimbe... *néz Kou albuma felé* - Megmutatod? *kérdi pillogva*
- Mivel megsérültél pár napja... mi lenne ha felnagyítanánk a sérülésed, mármint ne aggódj nem akarlak felszabdalni, de mi lenne ha mondjuk azt mondanánk, a lábad teljesen sérült, biceghetnél vagy összeeshetnél előttük párszor, persze a lábadat másképp kellene majd tartanod, más szögben és máshogy kell majd begipszelnem, arra gondoltam hogy el is zsibbasztom, így hitelesebb lenne a dolog, mert tényleg nem igazán fogod érezni, talán meg lehetne győzni őket h így soha többé nem tudsz majd rendesen dolgozni szóval akkor is jól járnak ha elfogadják tőlem a pénzt amit érted ajánlok... ez a nagy tervem... *fogta saját fejét a hülyeségétől de úgy gondolta ez még akár be is válhat olyanok számára akik nem jártasak ilyesmiben*
|
Megpróbálja összeszedni magát. Örül, hogy a fiú nem akarja elmondani, hogy sírt. Szégyelli a könnyeit, a gyengeségét. Közelebb húzódik hozzá és előre hajol, hogy belekukkoljon az albumra. - Én is ilyeneket kaptam az anyámtól, csupa emlékgyűjteményt arról, amire nem is emlékszem. Rengeteg képet róla, az apámról, a picikoromról... - magyarázza szinte suttogva. - Igazad van. - ismeri el, hiszen neki is fura a fiatal Adrian fehér hajjal. - Talán. Minden ott van a fejedben, csak szét kell válogatnod az emlékeket. De ez csak a félelemtől való megszabadulás után sikerülhet csak. Legalábbis ezt gondolom. - teszi hozzá, aztán ránéz a szőkeségre. - Olyasmi. - s egy apró mosoly suhan át a száján.
Felnéz ujjai közt a kérdezőre. - Kurva vagyok, nem színész. - morogja, de kihúzza magát és dühös állhatatosságra néz. - De nem lesz semmi probléma azzal, hogy eljátszak valamit. - vigyorodik el egyszeriben. - Van gyakorlatom benne. - jelenti ki büszkén.
|
- Ne aggódj Kou... nem mondom el senkinek, megígérem! *mosolyog rá majd felnyitja az albumot, az első képre rácsodálkozik, Adrian még tizenéves rajta, ő maga is ovodás korú lehet, a nőt nem ismeri fel és a férfit sem, s még Adrian is fura neki fehér hajjal*- Szerintem Adriannak jobban áll ez a haj... *jegyzi meg* - Szerinted ő az apukám lehet? *nézi a férfit, majd Koura pillant* - Bárcsak emlékeznék.... minden pillanatra... *suttogja* - Mondd csak Kou akkor... mi így... szóval egy család vagyunk? *kérdi*
*Ahogy elnézi a kandúrt nem tudja mitévő legyen, aztán csak megpaskolja a fejét*- Jólvan ne keseregj... *eszébe villan valami.... egy terv... de nem tudja hogy véghez tudják e vinni... és elég kockázatos is...* - Figyelj.... van egy ötletem.... de ahhoz meg kell kérdeznem, hogy mennyire tudsz színészkedni.... mivel nincs annyi pénzem, muszáj lesz cselhez folyamodnunk.... ha szeretnél maradni megpróbálhatjuk... de nem garantálom a sikert....
|
Alig tud nyelni is, de Ayase olyan kedves vele... - Ne szólj senkinek, jó? - kérdezi suttogva. Még a hangján is hallatszik, hogy sírt. Alig mer mozdulni is, de biccent a srácnak.
A kandúr tudta, hogy a férfi így fog reagálni. Rémülten bámul maga elé. Eddig valahogy biztos volt benne, hogy vége a szenvedéseinek, ám most, hogy rádöbbent, az értéke nagyjából egyenlő egy Kei városi palotával, hirtelen reccs, széttörnek a kis dédelegett álmai. Látszik rajta a félelem, de inkább a kétségbeesés és az elveszettség érzése csillan fel a szemeiben. Még Yura jó szavai sem képesek észhez téríteni, reszkető kezekkel takarja el az arcát, s szép lassan összegörnyed. - A fenébe. - csusszan ki a száján, de hangja olyan halovány, mintha hasba lőtték volna. Számolgatja fejben a saját kis pénzét, de ahhoz túl kevés, hogy odaadhassa Adriannak.
|
- Ne haragudj Kou.... zavarlak téged? *kérdi amikor az becsukja a saját albumját* - Kou... meg akarod nézni velem? *kérdi mosolyogva*
*A férfi ledöbben* - Miiii? Te jó ég.... Kékcsillag ez nagyon sok..! *mondja mintha a kandúr számára nem lenne világos, Adriannak van pénze... de... azért ezen elképed.... * - Basszus.... miért nem álltam én is futtatónak? *mondja morogva* - Nem hiszem hogy....sajnálom Kékcsillag... ennyi pénzem nincs.... *vallja be* - Úgy tűnik holnap "haza" kell menned... sajnálom.... *mondja komolyan.... azt se tudja honnan szedhetne össsze annyi pénzt.... *
- Uhh sokat érő szépfiú vagy te kékség.... *mondja Yura, s tényleg elképed a dolgon* - 30 millió... szerintem többet is simán elkérnének.... az emberek nagyon pénzéhesek tudnak lenni...
- Hát igen mér mindent pénzért kapsz... még egy életet is... *teszi hozzá Dina*
|
Kou bevonul a szobájába. Becsukja maga mögött az ajtót, egy kis lámpát tesz az ágyára, nem is törődik most azzal, hogy jelenleg az Ayase helye, kényelmet akar most már, hiszen a két vendégkandúr miatt ő mindig a sarokba húzódik, holott ő már jogilag ember. Elkezdi nézegetni az albumokat. Nem közönséges darabok, minden fénykép alatt ott van, hogy mikor készült és pár mondat az anyjától. Hamar elérzékenyül tőle a kandúr.
- Kasai Kou? - ejti ki halkan a nevet, majd fetrengeni kezd a röhögéstől a kék macska.
Amint Ayase megjelenik, Kou zavartan megdörgöli a szemeit és megszívja az orrát. Ezzel máris elárulta magát, hogy sírt. Vet egy pillantást az albumra, de a saját sürgősen becsukja.
A kék kandúr végre abbahagyja a röhögést. - Mondtam, hogy nem fogja engedni, hogy az a Peter gyerek idejöjjön. - jelenti be, aztán jelez a férfinek, hogy számol. - Drága vagyok. Tekintve, hogy hetente akár ötszázezret is összedugtam, az már havibérben kétmilla, egy évre huszonnégy... Harminc alatt nem hiszem, hogy megkapsz. - jelenti ki, de ahogy kimondja a mondatot, mintha most csukták volna rá a feketepiac egyik zárkáját, megrémül. ~ Ez kurvasok... ~ szalad végig az agyán.
|
- Rendben van... *A férfi persze a társasághoz megy* - Szia Diana... hát te még élsz?
- Váó jó a megfigyelő képességed... *mondja nevetve*
- Ohh elfelehjtettem szólni, hogy Yura...
- Rájöttünk! *sóhajtja Yura*
- Bocsi....
- Fontos dolog miatt jöttem Adrian... anyukáddal beszéltem és azt mondta ide költözik Peter...
- Mi? Szó sem lehet róla! Anyu nekem ilyenekről nem is beszélt...
- Mert amikor üzent neked te nem voltál hajlandó beszélni vele... figyelj Adrian, ha az a srác idejön, felforgat itt mindent, s ki tudja mit tesz majd a macsekokkal...
- Nem fog ide jönni! *szögezi le és már kezd fortyogni, de Yura más témára tereli a szót*
- Adrian hogy ment? Mi van Kouval? *kérdezgeti*
- Siker! *mosolyog rá*- Megkapta a jogokat... a neve mától Kasai Kou... szerintem jól hangzik! *el is felejti az előző témát*
- Adrian... *szólalt meg ismét Ayase hár ahangja bátortalan volt* - Én... emlékszem Dianara... *Adrian meglepődik a kijelentésen*
- Minden eszedbe jutott? *a fiú megcsóválja a fejét*
- Kölcsönözd nekem az emlékeidet! Fáj... de tudni akarom!
- Válasszunk egy fájdalommentesebb módszert... *ajánlja fel a férfi majd eltűnik a szobájában, pár perc múlva tér csak vissza egy hatalmas családi albummal amiben még Aya is benne van Adrian társaságában* - Tessék, tanulményozd! *mosolyog rá és Aya bevonul a szobába Kou mellé ül, de ő csukva hagyja az albumot, csak nézi és szemezget vele, Adrian közben lepakolja a csomagokat* - Kékcsillag.... mennyit kérnek érted szerinted? *teszi fel a hírtelen jött kérdést*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
