|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Igen, biztos. Amíg Takahe csak kicsi esélyt is lát az újrakezdésre, pedálozni fog a lánynál. - mondja komolyan. - Ha nem is szerelemből, büszkeségből Takahéból kitelik. - teszi hozzá, azzal kinyitja az ajtót a fiúnak, hogy menjen be. - Misushiko asszony segíteni fog. Beszél majd Takahéval egy kicsit, aztán legrosszabb esetben megtiltja neki, hogy elmenjen itthonról, ha nem tudja betartani, hogy békén hagyja azt a Howoki Terut. Az anyák nagyon szigorú lények ám. - kacsint játékosan. Leveti a kabátját, s egy alak veszi el tőle. - Köszönöm... Vörös. - néz rá. A kandúr elmosolyodik, majd megtámasztja őt, míg leveti a cipőit.
- Jól átfagytatok?
- Még jobban. - mosolyog vissza Vörösre.
|
- Rendben... de biztos hogy el kell mondanom, hogy Tahaket már nem szereti a szépséges Suzumi...? És szerinted a kedves hangú hölgy segíthet? *kérdezősködik Kodakától, s közben nem ereszti ela kezét* - Végülis ha úgy nézzük... akkor vannak roszabb dolgok is a halálnál... *mondjas komolyan*
|
Kodaka érti, mi a fiúcska baja. Agyal rajta, mióta csak eljöttek a háztól. Lassan tudnak haladni a csúszós utak miatt. Ő is kezd igencsak fázni, annyira nem kapott még ő sem meleg ruhát, hogy bírja sokáig ilyen hidegben. - Tagadhatsz meg, de akár az életeddel is fizethetsz az engedetlenségedért. - mondja. - Takahe nem olyan, aki megölne, de biztos, hogy eljárna a keze. Nagyon forrófejű, indulatos és meggondolatlan tud lenni. Egyszer Vöröst is megruházta. Szegénykém, úgy jött oda hozzám, mint egy gyámoltalan kiscica. - elmosolyodik. - Tudom, hogyan játszuk ki a gazdád, Lui, ne aggódj. Szépen elmondhatod, hogy Howoki Teru az ő embere és valahol a közelben lakik, s azt, hogy nem Suzumi kisasszony fiúja, csak barátok, de a lány tényleg végzett vele, hiszen szerelmes valaki másba. Én pedig holnap reggel felkeresem Misushiko asszonyt és megbeszélem vele az aggályaimat. - és bíztatóan rámosolyog a fiúra. - Ha a macska tehetetlen az ember ellen, embert kell ellene állítania. Ebben már profi vagyok. - kacsint egyet.
|
- De... mi lesz ha azt sem engedi majd hogy vele menjek? Ő a gazdám Kodaka, bármit mondhat, nekem sót kell fogadnom! Mégis mit tehetnék ellene? *mosolyodik el ahogy a nőstény kézen fogja, elég hideg van már, így Lui kezd nagyon fázni, de persze meg sem nyikkan ez ügyben* - A macskalények tagadhatnak meg parancsot? *kérdezősködik*
|
- De abból is baj lesz, ha nem mondod el. - töpreng a nőstény. Kézen fogja a fiút. - Ne aggódj. - mondja csendesen, s rámosolyog Luira. - Biztonságban vagy mellettem. - teszi még hozzá. - Szerintem mondd el a nevét és azt, hogy nem messze lakik ez a Teru, de ne engedd, hogy bántsa őt Takahe. - tanácsolja.
|
*Lui lelapítja füleit, alig tudta felkapkodni csizmját miközben kitessékelték őket, aztán gyorsan felkapta magára és figyelte mit mond Kodaka* - Szerinted... nem lenne helyes elmondani Takahenak a fiú nevét igaz? Mert abból csak baj történne.. *gondolkodik hangosan* - De ha nem mondom el... elhallgatom az információt... most mit tegyünk Kodaka? *kérdi tőle majd megindul hazafelé* - Elég sötét van már...
|
Suzumi kidobja a két macskát, majd bezárja az ajtót és visszamegy a szobájába, sírni. Kodaka ott áll az ajtóban és szomorúan néz vissza.
- Lui... ez a lány szereti tényleg azt a Terut. - mondja aggódva. - Nem akarta elmondani a nevét, de a testvére elárulta, mert... gondolom, Teru nem akart barátságnál többet. Láttad a szomorúságot és azt a fényt a lány szemében? Ebből következtettem ki a történetet. - s elindul haza. - Nem hagyhatjuk, hogy Takahe jelenetet rendezzen, hogy bántsa, márpedig fogja, ha nem érti meg, hogy egy igaz barát csak ez a srác.
|
- Igen... Kodakának igaza van, majd mi odafigyelünk... *próbálja meg ő is nyugtatni a lányt* - Nagyon szépen köszönöm, hogy segített nekünk... én igazán nagyon nagyon hálás vagyok érte! *néz a nőstényre, úgy gondolja már indulniuk kellene és nem szabadna tovább feltartani a családot* - Lassan indulnunk kellene... kérem gyönyörű Suzumi nyugodjon meg! *bókol neki* ~ Tehát Howoki Teru... nem fogom elfelejteni ezt a nevet... *nem akar tovább kérdeősködni a lány szerinte már így is túl zaklatott*
|
Kodaka nem tágít, fejet hajt a lánynak a válaszért, de aztán ellentmondást nem tűrő pillantással belemélyed a szemébe. - Hogy hívják ezt a barátot?
- Howoki Teru. - válaszol a fiú. Suzumi kibukik. - Fáradtak vagyunk, Takahe úgyis addig baszogat majd, míg ki nem szedi belőled. Terura meg ráfér egy kisfejmosás azok után. - azzal Mizumi elmegy lefeküdni.
- A közelben lakik ez a fiú? - kérdezi még Kodaka, de látja, hogy a lány elsírja magát. Megesik rajta a szíve, így odaugrik hozzá és megérinti a vállát. - Ne féljen, nem esik semmi baja! - nyugtatja. - Lui és én vigyázunk erre, rendben?
|
*Lui elképed a válaszon, nem érti miért hazudott a lány, lassan feláll térdelő pozíciójából* - Ezt akkor ugye megmondhatom a gazdámnak? *kérdi Lui, szemeit tágra nyitja, s csak nézi a lányt... nem tud mit mondani neki, sőt azt sem érti miért hazudoznak az emberek egymásnak, ő még túl keveset látott ebből a világból ehhez... * - Kérem bocsássanak meg, hogy zavartunk... *hajt fejet Lui, de azért bőszen figyeli Kodakát, hogy most akkor induljanak, vagy mi legyen*
|
Kodaka meglepődik Lui reakcióján. Úgy látszik, nagyon fontos számára ez a küldetés, ami érthető, bizonyítani akar. Suzumi csak nézi a kölyköt és gondolkodik.
- Összeomlott? - hitetlenkedik a fiú. A nőstény bólint.
- Nincs új fiúm. - nyögi ki a lány. - Az egyik barátomnak adtam oda a telefont, mert már nem akartam Takahéval beszélgetni. Tényleg vége annak a kapcsolatnak, mert én mást szeretek. - belenéz a kölyök szemébe. - Az a barátom tudja, hogy szeretem, de nem szeret viszont, lerázta nekem Takahét, de ennyi. Nem mondom el a fiú nevét, mert tudom, milyen forrófejű Takahe. Nem akarom bajba sodorni a barátomat.
- Az úrfi tudja, hogy már nem szereti? - kérdezi Kodaka.
- Elég világosan elmondtam neki. - válaszol rá a lány.
- Én is beszéltem a vörös fejével, de szerintem híg agyú és nem értette meg, mert nem akarta tudomásul venni. - kontráz rá Mizumi.
|
- Nem... ez nem igaz... *ereszkedik térdre Lui* - A gazdám teljesen összeomlott amikor ön dobta... kérem.... higyje el... a születésnapját követő hétvégén is el akart jönni önhöz... meg akarta lepni az új autóval amire számított, de csak engem kapott... így nagyon mérges lett, csak ezért lehetett olyan állapotban, hogy nem vette figyelembe önt vagy az érzéseit aznap, de biztosra veszem, hogy nagyon megbánta a dolgot...
|
Mizumi is feltűnik. Meghallotta húga kiabálását. - Kik vagytok?
- Kérem, ne aggódjon, nem bántjuk Suzumi kisasszonyt. - szalad elé Kodaka. - Csupán annyit szeretnénk megtudni, ki a húga új udvarlója.
- Szálljon le Takahe a húgomról, vagy nagyon csúnyán megjárja! - fenyegeti még a nőstényt is. Kodaka azonban nyugodt marad, megfogja a fiú kezét. Ez meglepi Mizumit.
- Lehetetlent akartok. Tudom, milyen Takahe, teljesen begyulladna és bosszút akarna állni, holott csak is ő tehet róla, hogy már nem szeretem és undorodom tőle.
- Nem rossz ember... - próbálja védeni Kodaka, de a srác kikapja a kezét a tenyereiből.
- Csak önző és kiegészítőnek használt! - viaskodik Suzumi. - Menjetek el!
- Ha nem szeretné önt, nem érdekelné, ki az új fiúja. - érvel a nőstény. Suzumi mégis elfordul a macskáktól.
- Takahe képtelen szeretni. - állítja nyugodtan.
|
- Kérem... bocsásson meg.. *hajol meg Lui bocsánatkérőn* - Sajnálatos módon nem tudom mit szeretne a gazdám, többet nem mondott nekem... de kérem segítsen nekünk, hogy teljesíteni tudjuk a parancsot... talán a gazdám egy névvel is megelégszik... csak szolgáljon nekünk egy kis információval...
|
A lány meglepődik a jelzőtől. Felvonja a szemöldökét. Kezd ébredezni. Amint meghallja Takahe nevét, máris megbotránkozó arccal, frissen néz a fiúra, majd megrovóan a nőstényre. A modoruk kifogástalan, ezért nem dobhatja csak úgy ki őket, de úgy fest, Takahe bosszús lett, amiért képes volt ilyen könnyen lecserélni őt. - Mit akar még tőlem Takahe? - kérdezi mérgesen. - Miért kell neki az új fiúm neve és címe? Netán ravansot akar? Sose mennék vissza hozzá! - kiabál.
- Kérem, nyugodjon meg. Higgye el, mi sem szeretnénk, ha az úrfi butaságot csinálna. - próbálja őt csitítani a nőstény, persze láthatóan sikertelenül.
|
*Lui nagyon meglepődik ahogy Kodaka őt küldi előre, így kicsit pár másodpercig szótlan áll majd előre lép és elkezdi mondandóját* - Kérem bocsásson meg szépséges Suzumi... de a gazdám Misushiko Takahe érdeklődni szeretne az új udvarlója iránt... fontos lenne tudnom, hogy mi a neve.... vagy csak arra hogy hol lakik, kérem segítsen! *Lui könyörgőn néz a lányra, remélve hogy az majd megszánja, bár nem biztos benne, így még füleit is lelapítja a hatás kedvéért* - Kérem... fontos lenne megtudnunk...
|
- Nyugodtan bókolhatsz neki. - bíztatja őt Kodaka. A lány odabiceg hozzájuk, a nőstény meghajol előtte. - Bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarunk, de gazdánk sürgősnek ítélte a dolgot. A nevem Kodaka, ő pedig itt Lui. - mutat a fiúra. - Kérlek szépen, légy segítségünkre. - azzal félreáll, jelezve, hogy Luié a pálya.
- Jó estét. - nyögi álmosan Suzumi.
|
*Lui csak áll, mindent ráhagy Kodakára, ő nem ért ennyire az emberek nyelvén, s most nagyon hálás hogy a nőstény is vele jött, úgy érzi ezt nem tudta volna egyedül véggcsinálni, ő is leveszi cipőjét, s Kodakát követve ő sem veszi le kabátkáját, amint meglátja a lányt elmosolyodik* - Tényleg szép lány! *mondja alig hallhatóan, valószínüleg csak Kodaka füleit érték el a szavak*
|
- Igen, kifejezetten rossz szaga van. Kivéve, ha valamilyen ízesítést kap, mert akkor meg feltűnően kellemes. - magyarázza Kodaka. - Még nem tudom, hogyan szoktassuk le. Ha elvesszük tőle, csak magunk ellen hívjuk ki a sorsot, hisz mérges lesz. Ki fogjuk találni, Lui. - bíztatja a fiúcskát. - Igen, vagy emberi fülük is van, vagy hiányzik a macskafarkuk, vagy a macskafülük. Nem tudom, én nem ismerek igazán jól egy félvért sem. Zuki nagyon zárkózott és elutasító. - azzal odaáll egy házhoz. - Azt hiszem, ez lesz az. - azzal becsenget. Egy férfi jön ki, látszik rajta, hogy az ágyból mászott ki. - Elnézést a késői zavarásért, uram. - hajol meg a nőstény.
- Mit akartok?
- Suzumi kisasszonynak hoztunk egy halaszthatatlan üzenetet. - lágyan elmosolyodik, ezzel általában képes oldalni a férfiak rossz kedvét. Most is bejön, az előtérbe invitálja őket. Kodaka leveti cipőjét, de kabátját csak szétnyitja, jelezve ezzel, hogy nem lesz hosszú beszélgetés. Az apa előkeresi a lányát. Suzumi percekkel később, álmosan, fáradtan jelenik meg.
|
- Áhh fura szaga van igaz? *pattannak fel fülei* - Éreztem valami fura szagot amikor elvett egy csomagot valami haverjától... de nem tudtam hogy az micsoda... és ha le kell szoktatni akkor mégis hogyan kell csinálni? *kérdi a nőstényt hátha tud valamiben segíteni, mit kellene tennie* - Áhh hallotam ilyesmiről... az ilyen egyedeknek emberi fülük is van igaz? Vagy nincs valamelyik de az egyik mindenképpen... na jó ezt most azt hiszem jól összekuszáltam... *mosolyog* - Rossz lehet nekik.... nem tudni hogy hova tartoznak... igazán rémisztő lehet... közel vagyunk már?
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
