|
Témaindító hozzászólás
|
2011.12.05. 22:24 - |
Ritsu él itt fiával, Francissal. Túl nagy ház, szinte már palota két lény számára. |
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ritsu amint felér, bekapcsol egy kis kamerát, melyet a nőstény nem láthat, de ő tökéletesen látja, hogy mit csinál, elneveti magát amikor látja a próbálkozásait, tapasztalatból tudja, hogy azokat a láncokat lehetetlen elszakítani, s nincs olyan eszköz a közelben amivel még is ki tudná nyitni, az interneten viszont sikerül felkutatnia Mr. Salazar telefonszámát... egy kicsit tanakodik a dolgon, végül tárcsázza a számot*
 |
*Mikor egy adóvevőt mutogat Lorem előtt,összeszűkült szemekkel követi annak mozgását és fújtat egyet.Nem szereti az emberek közelségét,se a gyártmányaikat.*Oh,akkor már értem,hogy mire fel a fogmosás hiánya.*csipkelődik tovább,majd megkönnyebbül mikor látja a távolodó férfit.Macska létére nincs ellenére a sötétség,s így most vissza tud térni eredeti céljához,a szökéshez*
 |
- Nem értem hozzád csupán van egy kütyüm ami veszi a chipek jeleit... *elővesz egy kis szerkezetet, majd csak végig húzza a lány előtt, ez nem nagyobb egy kulcstartónál* - Engem nem zavarnak a szagok... *vigyorog* - Ezzel kár is próbálkoznod... *elteszi a jelfogót* - Most megyek, majd vissza jövök... remélem nem félsz a sötéttől... *felmegy a lépcsőn és nem is néz vissza a macskalányra*
|
Pfhúj,te végigtaperoltál?*néz végig magán,majd belefúj a bundájába,mintha valami bogarat akarna eltűntetni magáról.*A te felfogásod alapján vad macskalény vagyok,szóval ha követjük a hülyeségeidet akkor az következik,hogy szerinted szeretem a vad játszmákat.Mármint...hááát peeerszeee,hogy szereteeem.*válaszol irónikusan*Első ránézésre megállapítottam,hogy nem egy ötcsillagos szálloda.Elélek én a csótányokon is,nem kell féltened.Ha a dolgom végzéséről van szó...nos ha nem akarod többé ezt a helyet használni akkor hagyj engem parlagon heverni.Idővel beissza a fal...*vigyorog tovább.Látszik rajta,hogy ilyennel nem lehet őt sakkban tartani,viszont kezdi elővenni idegesítő modorát*
|
- Te nem vagy idevalósi... chip sincs a testedben, egy vad macskalény vagy... *teszi maga elé keresztbe karjait* - Szóval te szereted az ilyen veszélyes játékokat? Jó tudni, viszont ha a lógást is szereted akkor felőlem még jópár napig ott lehetsz... de ne hidd, hogy kedves leszek hozzád, ételt vagy italt sajnos nem szolgálunk fel, fürdési lehetőség pedig nincs, ha a dolgodat akarod végezni, azt hiszem nem lesz más lehetőséged mint... *vigyorog* - Szóval... csak lógj ott ha neked az megfelel... *feláll és tevékenykedik még egy kicsit a pincében, majd rágyújt, s vissza ül a székbe* - Szóval mi a válaszod? Elmondod amit tudsz?
|
Honnan kéne ismernem?Én csak egy szolga vagyok az emberek világában.Az a feladatom,hogy reggel tápot tegyek az uraság elé,majd miután jóízűen böffentett elkönyvelem,hogy igen!...érdemes volt ma is felkelnem.*gúnyolódik*Nem értem a problémád.Gyerekként nem frizbiztél vaaaagy olyan régen volt már,hogy elfelejtetted hogy kell?*a fenyegetésre horkant egyet.*Nem kell elsietned,kellemes ez a lógás.Jót tesz a hátamnak,szeretek egyenesen ülni.*vigyorogja*
|
- Ismered Matsuot igaz? És ha igen azt is tudod, hogy hol van... egyébként meg pont az beszél, aki hátba támadott egy kuka tetejével... *mondja, s csak nézi, minden apró kis részletet végig mér a nőstényen* - Ha nem kapom meg a válaszom, durvább eszközökhöz fogok folyamodni, és azok nem lesznek olyan kellemesek mint ez a kis lógás...
|
*Míg tekintete a környezetében lévő tárgyak keresésével foglalatoskodik,addig kezeivel próbál kiszabadulni bármi áron.Amennyire csak tudja,rángatja a láncokat,hátha azok engednek a szorításból.Akkor hagyja csak abba mikor lámpa gyúl a helyiségben.Ösztönösen hunyorogni kezd,míg meg nem szokja a fényt.Még nem látja a hang tulajdonosát,ennek ellenére felismerte azt.*Szóval te vagy az...megint.Majd meglátjuk...Mi az nem bírtál el velem?Tipikus töketlen húzás...*forgatja a szemeit.*Jólvan kérdezz és engedj el.
|
*Hallja ahogy megcsörrennek a láncok, így valószínüsíti, hogy felébredt, ezért felkapcsolja a villanyt, majd pár perc múlva ő maga is lemegy* - Szép jó reggelt Csipkerózsika... sokáig aludtál... ne próbálkozz... nem érhetsz el semmit, amivel kiszabadíthatod magad... *hoz egy széket és leül* - Akkor most beszélgessünk, most nem tudsz se támadni sem pedig elmenekülni előlem...
|
*Hosszú percekig lóghatott ott,mire lassan kezd magához térni.Fájdalom hasít a fejébe,mindent homályosan lát,de nem sokáig,hisz látása folyamatosan kezd tisztulni.Megrázza fejét,majd lepetten körbepillant.Utolsó emléke a sikátorból van.Fogalma sincs,hogy hogy került ide,és hogy mit keres itt egyáltalán.Koncentrálni kezd,lassan egy homályos alak emlékképe jelenik meg,de semmi több.Nem tudja beazonosítani,így nem törődik tovább azzal.Kezei kicsit elzsibbadtak,így felpillant.Ránt egyet rajta,de nem sikerül kiszabadítania,csak a fémek hangjait hallja,ahogy a lánc megcsörren,majd a falnak csapódik.*~Pompás~*morogja magában,majd a szabadsághoz vezető út eszközeit keresi,egy tárgyat,mellyel kinyithatja a bilincseket.*
 |
*A nőstény a kandúrra nézett.*-Igen.*Bólintott szomorúan.Eddig lecsapott fülei felpattantak és kicsit elgondolkodott és feltekintett a holdra.Fel villant előtte pár kép mikor nővérének volt ideje és játszott vele és boldogok voltak.Ismét egy halvány kúszott az arcára.*-Igazad van.*Sóhajtott boldogan.*
 |
- A testvéreddel? *érdeklődött komolyan* - Ne aggódj, ő most biztosan boldog, mert megszöktél attól a férfitól... és végre boldog lehetsz és szabad...
 |
*Hanifa nem félt,csöppet sem pedig régi énje már szaladt is volna hisz a fiút tulajdonképpen délután óta ismeri csak.De egy jobb világot ígér neki és ez bőven elég a nősténynek.Beszállt a csónakba és leült benne a nyulat továbbra is ölelve.*-Mindenféleképpen bántott volna...*Felelte maga elé nézve szomorúan.*-Ennél rosszabbat is tett már,csak nem velem...*Nézett le a fehér nyuszira.*
|
- Persze hogy jó hely... hidd csak el... *kivetei a lányt a város szélére, ott pedig egy ágakkal eltakart kis csónakot húz elő* - Evvel megyünk tovább... szállj be, ne félj, biztonságos... egyébként meg nem tsz semmit, de evvel bajba is sodortalak téged... sajnálom...
|
*Izgalommal teli hallgatja a kandúrt.Várja hogy oda érhessenek és végre ne bántsa senki.*-Biztos nagyon jó lesz.*Felelte izgatottan,és Matsuo meg is láthatta Hanifa első mosolyát.*-És köszönöm hogy haza hoztad Hasinát.*Mosolygott tovább,felemás szemei csillogtak.*
|
*Kicsapódott mögöttük egy ajtó, Ritsu nem aludt, tettette az egészet, tudta, hogy a lány el fog szökni tőle, ki ne szökne el egy ilyen embertől... csak nézte a távozó alakokat amíg eltűntek, s közben arra gondolt, hogy másodszorra is elárulták, de tudta hogy csak magának köszönheti az egészet, titokban imát mondott a macskalényért, s előkeresett egy üveg bort, miután becsukta az ajtót*
- Ne aggódj... nincs olyan messze... remélem tetszeni fog neked ott... ott nem uralkodik ember, csak mi vagyunk... megosztunk mindent... bár... az igaz hogy él ott pár ember is, de ők nem uralkodnak felettünk... *teszi hozzá*
|
*Hanifa boldogan követi a kandúrt.Ennél a helynél rosszabb már nem lehet semmi.A nyulat boldogan magához szorította és feltekintett az égre és boldogan sóhajtott egyet.Újult erővel ment új barátjával aki kihozta a pokolból.*
|
- Csak óvatosan.. *szól mielőtt a lány leugrik, aztán ő is követi, kézen fogja* - Gyere menjünk elviszlek egy sokkal jobb helyre, ahol ez az alak már nem érhet el téged... meglásd sokkal jobban érzed majd magad közöttünk... *avval megindult Reimei felé, abba avilágba ahonnan a macska származik*
|
*Hanifa gyorsan felült az ágyon és odasétált az ablakhoz.Kinyitotta és kimászott rajta.*-Köszönöm.*Súgta halkan,hogy csak a kandúr hallja és ő.Még egyszer hátra nézett a szobára ahol nővérével éltek,jobban magához szorította a nyulat és elrugaszkodott.Halkan és mancsain ért földet.Kissé talán érez bűntudatot,de már nem bírná tovább.Így vesz egy mély levegőt és elindul a kandúrral,lelkéről hatalmas súly esett most le.*
|
*Matsuo meg is érkezett amint kifigyelte hogy a lány gazdája mikor alszik el, bár igaz skat kellett várni rá, de megérkezett, kopogtatott az ablakon, s várta a választ*
|
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
