|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.12. 14:02 - |
Ez Kyo otthona. Ritkán jár haza, általában Jigsawra hagyja a házimunkát és a ház felügyeletét. Nem szereti, ha idegenek járnak a házában, ezért ritkán fogad vendégeket, akkor is inkább Andrew és Blasko jön hozzá. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Meglátja Jigsaw szemében a csillogást. Eddig el sem tudta képzelni, hogy megérhet ilyet. Csak azért, mert kimehet a házból? Jobban belegondolva ez valóban nagy ajándék, hiszen ismerkedhet másokkal, sétálhat. Ugyanakkor egy bizalmi jelkép is. Kyo elégedett magával és az elért eredménnyel, de ez is csak abban jelenik meg, hogy az ő szemében is megjelenik egy pillanatra egy kis csillogás. Biccent a macskának. - Amint megvan a csipogó, meglesz a papír is. - ígéri. Ez annyit jelent, hogy még ma leadja a rendelést a csipogóra, egy parányi kis szerkezetre, mely sípol, ha a párjáról üzenetet küld Kyo. Természetesen visszafele is lehet vele üzenni. A papírt megírja önkezűleg, ám e-mailt is küld a város önkormányzatának és rendőrségének, hogy biztosra menjen. Nem akarja, hogy Jigsaw elhagyja a papírt, aztán rohangászhasson utána, nehogy megöljék. - Micsoda bonyodalmak... - rázza a fejét morgolódva. - Jobban járok, ha fogadok holnap egy jegyzőt és átbeszélem vele ezeket a jogi marhaságokat. Én utálom ezeket intézni, mert minden elbíráló személy piperkőc és kötekedő alak. - mondja őszintén. Aztán elmosolyodik. - Nem versz költségekbe, kapsz könyvtári tagságot, s akkor annyi könyvet olvashatsz, amennyit csak akarsz, ráadásul azt, amelyik neked tetszik. - mondja büszkén. - Holnapra ezt is elintézem. - teszi hozzá, hogy a fiú tisztában legyen vele. - Szükséged van némi zsebpénzre is? - kérdezi, bár ezt még át kell gondolnia. Először csak felméri Jigsaw igényeit, aztán ha nem találja azt túlzónak, akár teljesítheti is. Ha pedig nem akarja megadni a fiúnak, amit kér, nem adja és kész. - Értem. Ez a Peter keresett azóta? Te megpróbálod felkeresni? - érdeklődik.
|
*A kandúr szemeibe hírtelen furcsa fény csillan, igazából pedig talán a szürke semmit mondó tekintet tűnik el, kimehet ebből a házból, bármikor amikor a gazdája nincs otthon, ez hírtelen olyan örömmámort okoz neki amit szinte fel sem tud dolgozni, mintha csak kicsattanna a boldogságtól, de persze uralkodik érzelmein* - Köszönöm... én igérem nem fogok gondot okozni önnek... nem fogok bajba keveredni.... *eszébe villan valami, majd gyorsan hozzá teszi*- De erről kellene majd egy papírt írnia... hogy nehogy azt higyjék, kóbor macska vagyok... és elszállítsanak... *mondja mert nem biztos benne, hogy ezekkel tisztában van a férfi* - Valamint ha bármit nekem szeretne adni, azokról is mind hivatalos dokmentum kell, hogy biztosan nem loptam... *egészíti ki a csipogó végett*- Nekem az étel tökéletesen megfelel uram, addig amíg táplál és életben tart, nincs szükségem másikra... *Jigsaw megélte már az éhezést is, volt hogy a bordái is kilátszottak, így megbecsül mindent amit csak kap, bármi is legyen az*- Hát... én... nem akarom az urat költségekbe verni.... de szeretek olvasni, ha bármilyen könyvet hozna nekem azt szívesen elolvasnám... tudja nagyon so szabadidőm marad még a házimunka mellett... így hamar kiolvastam minden itt fellelhető könyvet már... *elgondolkodik az orvosi vizsgálatokon, régen sokat járt Adrianhoz de inkább csak a sebei miatt* - Peter sokszor vitt orvoshoz, de általában nem vizsgálatokra, hanem ellátásra szorultam... szerintem minden rendben van, így nem kell orvoshoz vinnie vagy ilyesmi...*megjegyzi a telefonról szóló rövid tájékoztatást is*
|
Yo úgy gondolja, annyira nem lehet rossz ő a fiú szemében, ha hagyta, hogy megérintse. Elég idő telt el, hogy hozzászokhasson Jigsaw a házhoz, őhozzá, a rendjéhez és a szabályaihoz. Most, hogy már egy alap megvan kettejük közt, talán van miből kiindulni. De hova is? Ezügyben a férfi igazán bizonytalan magában. Annyit tud csak, hogy Andrewnak nagyon szimpatikus ez a macskalény és ő azt akarja, hogy kezes legyen vele a kandúr. Hallgatja őt, kimondja, hogy vannak álmai és vágyai, de már lemondott róluk. Talán ezért ez a színtelenség az életében? Kyo úgy gondolja, hogy igen. Ahogy mesél az előző gazdájáról, meg is érti, körülbelül miken ment keresztül Jigsaw. Nézi a kezét, míg mutatja, majd újból a sárga szemekbe mélyed. - Hm... - sóhajt csukott szájjal, miközben végiggondolja a dolgot a kandúrral. Sok megpróbáltatáson ment keresztül már, amiért nem érez különösebben semmit, csupán megérti a viselkedését. - Ki. Ha végeztél a dolgoddal, s nem tartózkodom itthon, kimehetsz. Úgy gondolom, elég okos vagy, hogy visszagyere. Kapsz majd egy csipogót, hogy ha váratlanul hazaérkezem, utol tudjalak érni. - jelenti be kissé elgondolkodó hangon. - Én csak azt várom el, hogy ragyogjon a ház, legyen rend és nyugalom, te pedig mindig ugrásra kész légy, engedelmeskedj az akaratomnak. Más nem érdekel különösebben, csak ezek. Talán még annyi, hogy ne keveredj semmi bajba, ha pedig mégis megtörténik, légy elég önálló, hogy nélkülem meg tudd oldani. Ha akarsz valami külön kaját, valamilyen szórakoztató eszközt, például könyvet, azt mondd meg. Nem vagyok túl adakozó szellem, de pár apróságot hozzáirathatok a bevásárlólistához. Elismerem, hogy hűvös vagyok, ettől függetlenül, ha van megbeszélnivalód velem, megkereshetsz, ha itthon vagyok. A nappaliban lévő telefon alján ott a mobilszámom, de csak akkor hívj, ha ég a ház, betörtek, vagy valami egyéb katasztrófa történt. Általában tárgyalok, utazom vagy szórakozom, amit nem szeretem, ha megzavarnak. - magyarázza. - Még valami. Fogalmam sincs, hogy neked szükséged van-e időközönkénti orvosi vizsgálatra, oltásra, vagy bármire. - teszi fel burkoltan a kérdést.
|
*Jigsaw nem ellenkezik az érintésre, még csak a tekintete sem árulkodik olyasmiről hogy nem akarja az érintést, csupán furcsa neki enyi idő után ez az érzés* - ön a második gazdám, de minden pillanatot töltöttem emberi kezek alatt... *evvel a feketepiacra és a boltra céloz ahol nem volt szolgálatban* - de persze mindenkinek megvannak a saját titkai uram... vágyaim és álmaim is ugyanígy vannak, bár már azt hiszem mindet feladtam az évek során.... az első gazdám neve Peter volt... ő megtanította nekem a törődést és a barátságot, később a kínt és a fájdalmat, az egyedüllétet és a kiszolgáltatottságot... *kezeit előre mutatja, hogy két ujján a varratot a férfi is lássa*- és azt is hogy az ember mindent elvehet, akár az életet is... *kezei vissza lendülnek maga mellé*- Én csak... szóval én nem szököm el vagy ilyesmi, de néha amikor ön nem tartózkodik itthon, kimehetnék az utcára uram? Igazából nem nagyon vagyok tisztába az ön szabályaival ezért megkérhetném hogy mondja el azokat amik rám vonatkoznak? *harapja meg saját ajkait közben*
|
Kyo hosszasan nézi a fiút, vizsgálgatja, majd feláll a kanapéról. Odalép Jigsaw elé, a saját haját könnyedén a háta mögé utasítja, majd merő kíváncsiságból megpróbál a fiúhoz érni, megfogni a vállát. Ha engedi neki a macska, csak pár pillanat erejéig tart, mert Kyo visszavonul. Ha nem engedi, akkor egy arcrándulással vonul vissza. - Elképzelésem sincs, milyen volt a korábbi életed, vagy életeid. Valóban nem kérdeztelek semmiről, mert nem kutatom a titkokat, cserébe pedig azt várom el, hogy az én titkaim után se kutasson senki. - fejti ki tárgyaló hangsúlyozással. - A személyiséged foglalkoztat csupán. Nem érdekel, hogyan lettél olyan, amilyen, mert változtatni nem tudok és nem is akarok rajta. Én azon a véleményen vagyok, hogy önálló létforma vagy, képes arra, hogy ellásd magad és a kötelességed, vagyis meg tudod oldani az esetleges problémáidat is. Mindazonáltal nem ismerem a vágyaidat, a terveidet, a céljaidat, hogy mivel vagy motiválható és mi számodra büntetés. Talán jobb, ha ezeket szóban tisztázzuk, bár nincs panaszom rád. Sőt. Meg vagyok elégedve a szolgálataiddal és a modoroddal, ezért ha van egy kívánságod, állj elő vele. - csendesül el.
|
- Azt hittem az úr nem kívánja ezt tőlem... mármint sohasem kérdezett semmit, úgy gondoltam, önnek jó így... *feleli hiszen ez az igazság* - Elnézést azt hittem megválaszoltam a kérdését... semmi bajom az itt léttel uram, egyáltalán nem rossz *nem akarja újból kezdeni saját monológját a szabadságról* - Szeretek itt lenni, és tudja hogy a szolgálataimat is mindig teljesítem... azt hiszem eddigi életem során ez az első hely ahol nincsenek rajtam bilincsek... *a szavai őszinték, bár a bilincset nem szó szerint érti*
|
Bólint Jigsawnak. Kedveli a macskában a precízségét, hogy nem kell mindenre kérni, önállóan ellátja a házat, minden csillog-villog és cserébe nem vár el semmit, csak maximum azt, hogy hagyják békén. Észreveszi az apró sóhajt és azonnal felugrik a kanapéról, szembe találja vele magát a kandúrka. Nem szereti ezt, tudja, hogy mit jelent, unalmat, kötelességtudatot, ami bosszantja. Villannak a szemei, ahogy belenéz ezekbe a sárgákba. - Helyes. Andrew nagyon fontos ember. - mondja kemény hangon a fiúnak. Mintha megróná, hogy viselkedjen vele szépen. Szebben. Aztán kicsit elfordítja fejét, szél szemmel mustrálja Jigsaw-t. - Velem sem nagyon beszélgetsz. - veti oda a macskának. - Nem válaszoltál a kérdésemre. Rossz itt neked? - kérdezi könyörtelenül.
|
- Igen, mindent megcsináltam, ne aggódjon emiatt, a ruhái is száradnak már... amint megszáradtak ki is vasalom őket*hallgatja végig a férfit, aprót sóhajt, tudta hogy ez lesz, és nem szereti ha bármiért is kérdőre vonják* - Persze uram, számíthat a szolgálataimra.... *mondja a kérésre* - Nem erről van szó uram, csupán gondolatokat cseréltünk, ezenkívül önön kívül nem sok emberrel beszéltem mostanában, ahogy mással sem, így nem hinném, hogy ez annyira meglepő dolog lenne... úgy érzem nem voltam elutasító, csupán elmondtam a véleményem...
|
Kyo lassan néz a kandúrkára. Végigméri, majd hátralöki a haját és átkapcsol egy másik adóra a tévén. - Rendbe hoztad a fürdőt? - kérdezi közönyös hangon. - Andrew lepihent a vendégszobában. Szeretném, ha gondját viselnéd, kiszolgálnád. - tér rá aztán a lényegre. - Ő más ember, mint én, olyan... aki törődik a lélekkel. - néz komolyan a srácra. Tekintete metszően hideg. - Miért viselkedtél vele olyan elutasítóan? Rossz itt neked?
|
*Jigsaw már épp belemélyedt a könybe, így kissé morog amikor gazdája hivatja, de ezt persze nem mutatja Kyo előtt* - Itt vagyok... *jelenti amikor a férfi előtt áll már* - Mire lenne szüksége?
|
Andrew biccent Jigsawnak. A két férfi elbeszélget, míg ő visszaváltoztatja a fürdőt, majd a szemüveges engedélyt kér és Kyo egyik szobájában ledől. Ő nem akar úgy tenni, mintha bírná az éjszakázást. A vendégszobába vonul és szinte azonnal el is alszik.
A hosszúhajú férfi azonban ledől a kanapéra, s bekapcsolja a tévét. Eltelik vagy egy óra, mikor magához szólítja Jigsaw-t.
|
- Annyit mondtam, hogy a legtöbb az, nem ismerem az urat így nem tudok levonni komolyabb következtetést, de higyje el volt már részem az emberek durvaságában, és igaza van talán saját magamat folytom meg ezen a láncon, ami talán csak illúzió, de így vagyok képes arra hogy éljek... *zárja le íj módon ő is, de igazából nem igazán érdekli a férfi véleménye a továbbiakban, gazdájától szabad utat kap, ő meghajol avval el is tűnik a szobája felé, útközben viszont eszébe jut, hogy a fürdő most biztosan átalakult valamiféle csatatérré, így megváltoztatja saját irányát és a fürdővel bíbelődik, először is feltűri a nadrágját, majd mezitláb közelíti meg a helyszínt, a türülközők a mosógépbe kerülnek ahogy a ruhák is, a fürdőzéshez használt szereknek is vissza tekeri a kupakját, szépen a helyükre igazítja őket, beindítja a mosógépet, majd a felmosóvödörért megy, s mindent szépen feltöröl, a csatatér lassan visszaalakul fürdőszobává, Jigsaw még felveszi a csészét, letörli a nyomait, majd cipőbe bújik és elviszi elmosni, amint minden a helyére került a macska felmegy szobájába, ismét kitetkint az ablakon, a barátai most nincsenek ott, nadrágját szépen visszahajtja majd megindul keresni egy olvasható könyvet*
|
- Engem gonosznak tartasz? - kérdez közbe. Őszinte választ vár, de nem sokáig, kissé költői ez a kérdés. - Ugyanabba az emberi fajba tartozom, mint amiről te épp beszélsz, noha sem macskalényem, sem más állatom nincsen. - magyarázza. - Kyo élhető életet kínál neked, én úgy gondolom, de vitába szállhatunk, csupán értelme nem lenne sok. Lehet, hogy ez az én hibám, mert nem tudom átérezni igazán a helyzeted, de nem értem, miért nem vagy vele megelégedve. Egy luxusvillában laksz voltaképpen majdnem tök egyedül, Kyo csak akkor jön haza, amikor épp eszébe jut, hogy van egy otthona is, ahol csönd van, nyugton alhat és nem zaklatja senki. A házimunkán kívül semmi dolgot, még csak beszélgetésre sem kényszerít, vagy másra. Ahogy ismerem, magas ívben tenne rá, kilépsz-e az utcára. Neki csak az a lényeg, hogy visszagyere és elvégezd a munkád. Lehetnének ennél fogva barátaid, kaphatnál kimenőt, vagy hívhatnál ide valakit. Egyszerűen nem érdekel az életed annyira, hogy a létszükségleteiden kívül megtegyél mást is magadért, nem igaz? - zárja le ezzel a kemény kérdéssel a monológját.
- Nekem nincs most szükségem rád. - mondja egyszerűen Kyo. Meg van lepve, hogy mikről beszélnek ezek ketten. A fürdőt persze a szokásosan hagyta, minden úszik, a használt kozmetikumok felborítva, gyakorta nyitva felejtve, a törölközők, amiből használt hármat, a földön a kifolyt fürdővízben áznak, ahogy a levetett ruhái is. A kávés csésze pedig a kád szélén ül, benne a kanállal.
|
- Lehet hogy nincs, de vannak fegyverei... elpusztítani valamit, kiírtani egy világot.... csak egy szörny képes ilyesmire és akinek gonosz a lelke... a legtöbbnek az... *teszi hozzá, azon a jogon hogy a jelenlévők általában mindig kivételek, persze ezt a véleményt jelen pillanatban Jigsaw nem osztja* - Igazából csak ismerek párat, könyvekből... de nincs egyikről sem különösebb információm, talán nem is kell nekem ezekról alaposabban tudnom *zárja le ennyivel a dolgot, kicsit zavarja hogy bámulják, de különösképpen nem foglalkozik vele, minden a helyén van már amikor a gazdája megérkezik* - A pizsomáját az ágyra készítettem, ha esetleg szüksége lenne rá... és ha nem kellek a továbbiakban akkor felmennék a szobámba... *néz végig a férfin*
|
Figyeli a fiút. Kíváncsivá teszi a személyisége. Ő az egyetlen, akivel Kyo együtt tud élni. Vajon miért? Ahogy látja, csupán azért, mert nem keresik igazán egymás társaságát, elvannak egyedül, meghagyják a másik szabadságát, nem ártanak egymásnak. Különös kapcsolat ez, de működik a jelek szerint. - Ugyan. - mondja könnyelműen. - Az ember gyenge, nincs karma, nincs agyara, mégis minden állat féli. Vajon miért? - kérdi mosolyogva. - Mert elismerték uralkodónak. Lehet, hogy nem tetszik, de neked is van egy másik választásod, amire persze nem buzdítalak, sőt. - folytatja nyugodtan. - Milyen kultúra érdekel? - kap a témán. Biccent neki, elviheti Jigsaw a csészét. Követi őt, s elismerően néz végig a konyhán. Látta ezt a házat még korábban, míg ő nem volt itt. Rémes volt nézni Kyo hanyagságát, a ház elhanyagoltságát. Figyeli a kandúr ténykedését.
Kyo eközben fürdőköpenyben és papucsban csattog végig a nappalin. - Beszélgettetek?
- Igen. A macskalényed különös, de érdekes figura.
- Lehet. - hagyja rá a férfi. Ez meglepi Andrew-t.
|
- Nem mondom hogy nincs igaza, mert akkor hazudnék, mégis ebben a világban az álmok már rég véget értek... hiába beszélünk madarakról, vagy lovakról, tigrisekről, esetleg kígyókról... az eredmény mindig ugyanaz marad, az emberek írják a törvényeket, mi követjük őket, ugyanúgy ahogy az állatok is, ez a föld meg fogja még bosszulni az embert... *mondja mintha csak jósolna, de igazából csak ebben bízik* - Hmm érdekes dolgokról beszél... olvastam már ilyesmikről, kultúrákról... elég sok dolog van ami érdekel... értem... *közli végül arra hogy mi tölti ki az ember idejét, amíg ő a könyveibe merül, valahogy nem irigyli* - Engedelmével... *veszi el a csészét amiben felszolgálta a kávét, és a kis tálcát is, a cukrot és a tejet a helyére rakja, majd a mosogatnivaló már tisztán érkezik a polcra, látszik, hogy Jigsaw nem hazudott, a konyhában is minden csak úgy csillog villog, mintha minden még új lenne*
|
Andrew elmosolyodik. Hümmög hozzá és felszürcsöli az utolsó korty kávéját, majd az asztalra teszi a csészét és jelentőségteljesen végignéz a fiún. - Tény, de a macskalények szabadsága csak a kalitkáig terjed. Ha szerencséje van, ki tudja terjeszteni a szárnyait és repkedhet, ha nincs, megfordulni is nehézkes számára és még böködik is. - mondja nyugodtan. - Sokféle madár van szerintem. - néz ki az egyik ablakon az égre. - Sok énekel, de van, amelyiknek a hangja a legrémesebb károgás, amit csak madár kiadhat magából. Van, amelyik még csak repülni sem tud, a földön kapirgál. Vannak haszonmadarak, melyek számára az udvar az élet, mely a fazékban ér véget. Nem lehet mindenki sas, kellenek a kiwik, a pacsirták és a tyúkok is. - néz vissza Jigsawra. Megjegyzi a válaszát, hogy a vámpíros és misztikus könyveket szereti, de nem reagál rá. Biccent neki, hogy tudja, nem bánhatnak macskák csak úgy a pénzzel, de nem kezd ebbe a témába sem bele. - Nem igazán. A spirituális, indiai és kelta zenéket szeretem, azt van időm hallgatni, míg dolgozom. Megnyugtatnak. A munka mellett az életem fenntartására és a barátaimra van időm. - magyarázza.
|
- Talán tágas és pofás, de a szárnyaláshoz kevés...a madár is jól el van a kalitkában, mégis fenségesebb ha az égen repül... *mondja ugyanolyan fagyosan mint ahogy eddig beszélt* - Szeretem a vámpíros könyveket... és amiben sok a misztikum... *tudja le ennyivel* - Nincs kedvencem, azt olvasok amit éppen találok, nem vehetek mint tudja mi nem vásárolhatunk kedvünkre... legyen szó bármiről is... *utal ismét a szabadságjogokra, tudja, hiába* - Ön is szeret olvasni? *kérdez vissza most először a férfitől, végülis ha már itt vannak úgy gondolja legalább tudjon meg ő is valamit, ne csak róla derüljön ki minden*
|
Jelentőségteljesen megemeli a fejét, amikor válaszol neki a macska. ~ Szóval rabság... ~ gondolja magában. Apró mosolyt küld a fiú felé, de olyat, amibe aligha szorult érzelem. Inkább üres mosoly ez, akár egy szívtelen emberé, holott Andrew nagyon tud szeretni, szemeiben is fény ragyog. - Egész jó cellát kaptál, tágas és pofás. - mondja neki csendesen. - Gondolom, a kaja sem lehet utolsó és szabadidőd is van, amit magad oszthatsz be. Végülis... - néz szét a házban. - Szerethető. - állapítja meg. Azzal egyetért, hogy ha Kyo nem lenne megelégedve Jigsaw szolgálataival, kitenné őt. A férfi elég kényes bizonyos dolgokra, mint például a rendre, vagy a csendre. - Mit szeretsz olvasni? - kérdezi kíváncsian Andrew. Nem tűnik fel neki igazán, hogy untatná a macskát, de ha így is lenne, annak kötelessége szóba állni vele, ha már ő méltatta arra Jigsaw-t, hogy beszélgessen vele. - Van kedvenc íród?
Kyo még mindig elvan a fürdőkádban, már elkezdte szürcsölgetni a kávéját.
|
*A macska bármennyire is tartja visszataszítónak az embereket, nem érzi magát feszélyezve ha egy légkörbe van velük, csak szereti ha mégsem így áll a helyzet, újabb kérdések sora tart felé és ő már unja, de ezt nem mutatja* - Már amennyire lehet szeretni a rabságot, igen... *még miindig érzelemmentes az arca* - azt hiszem meg van elégedve az úr a szolgálataimmal, más különben már nem lennék itt... *mondja még mindig ugyanabban a hangszínben*- Általában kitakarítom a házat, ez mindennapos, de ha végzek vele, olvasni szoktam... *direkt nem szól a madarakról még a végén rács kerülne az ablakra* - Szeretek olvasni...
|
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
