|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Értem...de... ez nem jelenti azt, hogy ne mehetnék veled nem igaz? Valakinek vissza kell hogy fogjon, még mielőtt butaságokat csinálnál... *persze érzi, hogy ez komoly dolog mégsem tud fapofát vágni hozzá, ha sajnálkozik, avval csak ront a helyzeten, legalábbis így gondolja* - Toku... megtanítottál engem valamire... *a félvér felé fordul, s belenéz a szemeibe* - tudom, hogy sok dolog történt, de nem akarom azt gondolni, hogy a régi Toku elveszett a semmiben... mindig olyan erősnek tűntél úgy gondoltam, te egy olyan erős fa vagy amit a legvadabb szél sem tud kicsavarni.... most ez az elméletem megdönthetőnek látszik és tudom, hogy miattam... jobb lett volna, ha inkább csak elsétálok azon az estén minden szó nélkül.... de... félek akármennyire is tudnám a következményeket akkor sem tenném meg... sajnálom... szeretlek Toku.... fontos vagy nekem, ezért nem akarom, hogy egyedül menj... nem akarom elvenni a szabadságot, csak szeretném ha tudnád, hogy nem vagy egyedül... ahogy már én sem vagyok.... már... és bármi történjék, minidg számíthatsz rám! *mosolygott rá* - Ugyan, Fog nem fog bántani, látod, hogy mennyire szeret.... Nem kell félned... *Fang közben befalja a szendvicsét, s szimatolva kap rá Rolcaséra is, Rolcas oda adja neki végül és magának újat csinál*
 
|
Figyeli Rolcast. Minden mozdulatát, ahogy megkeni vajjal a kenyerét, s ahogy mozog közben a szája. Lesi minden szavát, csüng rajtuk. Sajnálja, hogy nem hallja a hangját, s már sosem fogja. Szívesen odaadná a fájdalmát, hogy cserébe hallhassa a fiút. - Hálás vagyok neked, de tartok tőle, hogy ha megtalálom Kékcsillagot, kiverem belőle a szuszt is. Ő szoktatta rá Shent pár dologra, amit a búcsúestén velem gyakorolt. Ő a hibás abban is, hogy Shen lemondott az elképzeléseiről, hogy már nem keresett magának egy hozzá illő nőt, hanem beérte egy fizetett macskaprostival, aki ráadásul kandúr. - közli most hidegvérrel, s érezhető a szavaiból, hogy haragot táplál a kékség iránt. Eltűnik a kedvesség, a gyengédség, a csend, a béke és a szeretet a szavaiból, ismeretlenné válhat most Okuo. - Ja. És nem mellékesen ő lehet az oka a panaszaimnak. - teszi hozzá szégyenkezve. Ezzel talán már tökéletesen tisztába tett Rolcas előtt mindent a félvér, de valahogy el akarta mondani, jobb módot pedig nem bírt megtenni. Egyszerűen nem tudta elárulni neki, hogy Shen kegyetlenül elverte és megerőszakolta, ahogy azt sem, hogy valószínűleg komoly nemi betegséget is elkapott amellett, hogy a lelkét, a gondolkodását és az egész életét megmérgezte ez az eset. És azt is nehezen tudná kimondani, hogy fáj még számára, de úgy, hogy néha még a volt sebeit is érzi, melyek mára már szinte teljesen eltűntek. - Köszönöm. - elveszi a kenyeret, majd szalámit tesz rá, meg egy szelet sajtot. Ránéz Fogra. Pont, amikor eltűnik az asztal alatt. Lopva Rolcasra pillant, aki nevet, ebből kitalálja, hogy a kutyalény még nem barátkozott össze a szék nevű ülőalkalmatossággal. Nem neveti ki Fangot, csak nézi. Most megint más szemmel látja. Újra Rolcasra néz, aki a "fél attól, hogy bántjuk" szavakat formálja a szájával. - Ezzel nincs egyedül. - ismeri be csendesen, aztán ő is falatozni kezd.
|
- Rendben... *megkeni a kenyeret, és közben mesél* - Tudod mielőtt nem találkoztam veled, nem érdekeltek az emberek vagy a macskalények... igazából semmi és senki sem érdekelt csak a növényeim... de mióta itt vagy... valahogy olyan jó érzés ez az egész... már nem lennék képes elfordulni a világtól... és nem szeretnék egyedül maradni, ezért... szeretnélek elkísérni.... érted? *mosolyog amondandója végén* - Kérsz még rá vlaamit? *érdeklődik, miközben a kutyalény szimatolva felül a székre, majd le is bukik róla, erre Rolcas felnevet, de evvel a kutya nem foglalkozik, újra megpróbálja és sikeresen felül, bár kicsit még imbolyog a széken* - várj Fog... *ken meg gyorsan neki is egy kenyeret, szalámit és sajtot pakol rá majd lefedi még egy kenyérrel és félbe vágja, az egyik felet oda adja a kutyának* - így ni... fogd meg szépen... *Fog elveszi, bár bizalmatlanul, majd beleharap, aztán már csak tömi magába* - Nos mit is szeretnél még rá? *kérdi a félvértől* - Szerintem fog egyáltalán nem veszélyes, csak félénk, fél atótl hogy bántjuk...
|
Persze Okuo kibírja, mert ki kell bírnia. Ilyenkor jön rosszul, hogy a hallása helyett a bőrrel való érzékelése is erősebb, nem csak a látása jobb az átlagnál. - Meg akartam vizsgálni, nem sérült-e meg, túléli-e a napot. - védekezik csendesen. Mikor már mindent kipakolt, leül az asztalhoz és bekötött kézzel ügyetlenkedve vesz magának egy szelet kenyeret. Pont odafordul Rolcashoz, hogy kenje meg neki vajjal legyen olyan kedves, amikor megkérdezi, hogy velemehet-e. - Miért akarnál jönni? - kérdezi. - Kérlek, kend meg nekem. - adja végül át a kenyerét. Fangot igyelemmel kíséri, de most még nem kezd bárgyún mutogatni neki, hátha megérti így is, hogy le kell ülnie egy székre, s úgy ennie, mint nekik. - Úgy látszik, kedvel engem Fog. - mondja. - Egész aranyosnak tűnik. - folytatja óvatosan.
|
- Tudom Toku, de ha nem fertőtlenítem le és nem kötözöm be akkor később sokkal jobban fog fájni, ha elfertőződik.... *mondja neki komolysággal* - Talán el kellett volna engedni azt a mókust, nem pedig tartogatni a mancsodban és agyonharaptatnod magad... *ő is pakolni kezd az asztalra* - Gyere Fog... ülj ide szépen... *mutat egy székre, a kutyalény szagolgatni kezdi majd kérdőn néz Toku felé, hogy most mit is kéne csinálnia... * - Ugye veled mehetek?
|
Okuo nem örül ennyire a barna folyadéknak, a füleit egészen a hajába temeti, szívja a fogát és fájdalmas képet vág, de persze tűri a segédkezést. - Rolcas, ez nagyon fáj. - jegyzi meg őszintén. - Ráadásul a kezembe harapott. Hogy fogok így én rajzolni, írni, festeni? - kérdezi enyhe kétségbeeséssel a hangjában. - Én figyeljek? Az a mókus veszélyes volt. - mondja gyerekesen, de apró mosollyal az arcán. - Csoda, hogy fogat nem harapta meg. - s most a kutyalényre pillant. - Szerinted hogy van a sebe? - fordul vissza Rolcashoz, hogy lássa, mit mond. - Ne aggódj, lerajzollak. Nem úszod meg. - kacsint, aztán rögtön elillan a jókedve az Adrianos dolog kapcsán. - Igen. - bólint határozottan, majd a hűtőből keres elő ennivalót. Felpakolja az asztalra. - Jobb minél előbb pontot tenni az ügy végére. - teszi hozzá elszántan, de komoly képpel.
|
*Fang persze követi Tokut, bár kissé több simogatást várt volna azért amiért ilyen okos volt és megtette amit a félvér kért, de aztán a figyelmét elvonja az, hogy Rolcas valami barna folyadékkal lecsepegteti a sebet, majd fehér anyagot húz elő és beköti Toku kezét, megszaglássza a fura szagú anyagot, aztán csak leül és vár* - Így ni, kész is van, nem lesz semmi baja... örülök, hogy végül a mókus megúszta, de azért figyelj oda magadra rendben? *mosolyog* - Ilyen kézzel hogy fogsz lerajzolni engem? *mosolyog* - Szeretnél ma elmenni ahhoz az Adrianhoz?
|
Okuo már épp megnyugszik, hogy Fang elvette tőle a sajtot és kész, vége, amikor is odalépdel hozzá és nekidől. Riadtan bámul rá le, aztán egy buksisimit megejt, aztán azonnal talpra ugrik és esdeklőn bámul Rolcasra, hogy húzza ki a pácból. Ügyetlenül bólogat neki, aztán tétován elindul a ház felé. - Fog, gyere. - int a lénynek. - A konyhában van még. Gyere. - hívja, bár kezeit nem nagyon mozgatja, mert amelyik vérzik, azt a másikkal fogja. Fáj számára a sérülés és annak az éjszakának az emlékeit hozza a felszínre.
|
*Fang óvatosan megszagolgatja a sajtot, aztán szépen lassan kiveszi a félvér kezéből és megkóstolja, finomnak találja, csóválni kezdi a farkincáját, majd a félvérhez lépdel, neki dől, s felfelé néz rá, nagy szemeket mereszt rá, s várja hogy megsimogassák* - Ohh te vérzel... gyere bekötöm neked, bár nem tűnik nagynak, jobb ha lefertőtlenítjük rendben? *kérdi Roll, de persze ez amolyan költői kérdés, úgy is bekötözi a félvér kezét*
|
Okuonak kiélesednek az érzékei. Nem hall, de a feszültség nő benne, ahogy közeleg felé Fang. Nézi a fogait, a köztük vergődő mókust, le sem veszi a szemeit erről a kompozícióról. Reszket, annak ellenére, hogy próbálja feszesen, magabiztosan tartani magát. - Jó... ügyes vagy... kérem... - mondja színtelen hangon a félelmtől, de a dicsérő szándék még is beleszórul a szavakba. Amint a kezében érzi az állatkát, a markai összezáródnak, mint egy csapda. A farkát sikerül elkapni a kis prémesnek, aki rémületében azonnal beleharap a félvér kezébe. Az felkiált és majdnem eldobja a kis rágcsálót. Liheg. Túlfeszültek az idegei. Most elképedve nézi a kezén lecsorgó vércsíkokat, amelyek a mókus harapásának nyomán borjánzanak. Az állat még egyet harap a srác kezébe. Újra eluralja Okuot a fogaktól való félelem, a fájdalomtól való rettegés és akaratlanul elereszti a rágcsálót, akit meg akart menteni, de csak megharapta ezért. Az meg elszalad. Megriad még a mellette megjelenő Rolcastól is. Összerezzenten bámul rá, de a srác az, aki tépi a fájdalom okozta sokkból. Nem akarja mutatni neki, milyen sok mindenen ment most keresztül, elveszi tőle a sajtot és oda se nézve, ügyetlen, véres kézzel Fangnak nyújtja. - Ez a jó kaja... nem a mókus, ez, meg még sok más, amit a konyhában találsz. - magyarázza lehunyt szemekkel. Ha nézné a kutyalényt, attól fél, összepisilné magát a félelemtől.
|
*Rolcas gyorsan megindul befelé, s elő keres valamit, füstölt sajtot talál csak hírtelenjében és azt viszi ki, de miközben ő keres valamit, Fang fülel a félvér felé ahogy az beszél hozzá, kinyújtja felé kezeit, tehát értelemszerűen kéri az ő zsákmányát, tesz hátra egy két lépést, majd lassan, nagyon lassan megindul előre és belepottyantja az apróságot Toku kezébe, aki szinte azonnal eltűnik ha Toku nem fogja le... a kutya lelapult fülekkel néz a mókus után, aztán fejét megdöntve bámul a félvérre, hogy miért hagyta meglógni... közben Rolcas is kiér és Okuonak adja a sajtot* - Bocsi csak ezt találtam hírtelenjében...
|
Hiába nem hall, füleit rebegteti. Megszokásból, mert kölyökként, amikor valamit jobban akart hallani, ezt csinálta. Szemei lázasan kutytatják a kutyalényt, amely egy mókussal tér vissza. Gyorsan kapcsol, mikor szeme sarkából észreveszi, hogy Rolcas azon van, hogy letetesse vele a kis rágcsálót. - Hozz neki valami finomabbat. Sajtot, vagy kolbászt, az illatos. - tanácsolja sietve, majd Fogra néz. - Nem finom, hidd el. Kapsz jobbat, gyere. - beszél hozzá nyugodtan, s kinyújtja a kezeit. Nem hiszi, hogy bármit is elérhet Fangnál, de próba szerencse. - Kérem azt a szerencsétlen kis mókust, cserébe kapsz sajtot, meg felvágottat, az jobb, hidd el.
|
- Igazad lehet... *mondja avval áll tovább de kissé nyugtalan is, hiszen kijöttek a biztonságos kis faházból... viszont tudja, hogy nem rejtheti el örökre Tokut... ez kicsit elszomorítja, közben pedig Fog is előkerül, egy mókust tartva a szájában, s készül reggelizni, bár a mókus még ficánkol* - Fog! Tedd azt le! *mutogat a kutyalényre*
|
Amint Fogról esik szó, a kandúr egy pillanatra odanéz rá. Nyugtalanítja a kutyalény nyugtalansága, de ő is arra gondol, amire Rolcas, hogy pisilnie kell. Megijed, amikor Rolcas elkakapja Fangot és a levegőben lóbálja, azonnal cselekszik, odaugrik barátjához és szorosan átfogja, s vissza nem húzza azonna, de megtartja, nehogy leessen. Ezután vár, míg le nem tudnak ők is menni, majd megáll a faház alatt és szemeivel kutatja a kölyköt. - Meg kellene várni, míg visszajön. - mondja bizonytalanul.
|
*Rolcas elmosolyodik* - Jóreggelt... hogy mi történt? Hát itt a reggel... és Fog azt hiszem kissé nyughatatlan... *így is volt, a kutyalény ide oda mászkált, egyik sarokból a másikba* - Lehet, hogy pisilnie kell? *teszi fel a kérdést Tokunak* - Mi is lemehetnénk már reggelizni, na gyere Toku... *nyitotta ki a kis faház ajtaját, Fog pedig azonnal megpróbált lerohanni, de majdnem sikeresen leesett, Rolcas még idejében kapta el, Fog pedig a levegőben nagyokat pislogott rá* - Nehéz vagy...a falétrán menj.... kapd már el... *sivította, de aztán Fang rájött a dolgora és elkapta, bár így elég lassan haladt lefelé, negyed órába telt mire lekászálódott, utána pedig hírtelenjében eltűnt* - Remélem visszajön... *morogta*
|
Okuo szemére sokáig nem jön álom. Mindenféle buta gondolat kergeti egymást a fejében. Fél, hogy a szeretete félreérthetővé fog válni Rolcas számára. Hogy azt hiszi róla majd a fiú, hogy az álszent kedvességével próbálja megfogni. Vagy ami még rosszabb lenne talán, ha a srác is egyszer csak kifordulna magából és erőszakot követne el rajta. Ez távol áll a félvér szerint Rolcastól, de a gondolat nem megy egykönnyen ki a fejéből. Mégis bátorságot vesz átölelni a fiút, hogy tudja, mikor ébred fel, vagy mikor van szüksége rá. Amikor Rolcas elhúzódik tőle, rögtön felébred. Már reggel van, s Fog is éber. - Mi történt? - kérdezi kicsit ijedten.
|
- Örülök, hogy tetszik a Toku... amúgy egy név nem minden... az a fontos, hogy te ki vagy... egy nevet bármikor megváltoztathat az ember... a fontos az a szívedben lakozik! *motyorogja* - Akkor már mindketten boldogok vagyunk... *súgja és ásít közben, majd lassan elnyomja az álom... másnap reggel ő ébred fel először, legalábbis úgy hiszi, de Fang már rég az ablakban lóg* - Fog... hééé mit nézel annyira? *erre a kutya meglepődik, majd morogni kezd, végül visszakuporodik a helyére* - Micsoda furcsa gyerek vagy te...
|
- Semmi baj. - mondja ezt nyugodtan, barátságos hangon és csendesen. Nem biztos benne, hogy Rolcas tudja, mi történt vele. Abban pedig főleg nem, hogy el tudja képzelni, hogy érzi magát, milyen gondolatai és félelmei vannak. - Én is megnézném, de... valahol az a pillanat az én bukásom is lesz. Nishiyama az én igazi nevem, amit azután többé nem használhatok. Csak az Okuo vagy a Toku marad, s ne hidd, hogy ezek kevesebbet érnek, de... hogy is mondjam? Mindegy, nem számít. Igazából mindhárom név engem takar. Nishiyama, Okuo vagy Toku? Teljesen mindegy, mindhármat magaménak érzek. De mostanában jól esik Tokuként aláírni. - teszi hozzá kisfiús zavartsággal. "Ront" a helyzeten, hogy Rolcas elpirul és a lerajzolása felől érdeklődik. Elmosolyodik, aztán odabújik a srác mellé és takarót húz magukra. Nagyon vigyáz, hogy ne érjen hozzá, s izgatott lesz, de még jobban ügyel arra, hogy ez ne látszódjon rajta. Fülei meg-megrebegnek. - Nagyon boldoggá tettél az engedélyeddel. - vallja be suttogva, s hangjából nem csak a boldogság, de az az izgalom is érződik. Nem csak a holnapot várja, hanem bizony másféle izgalom is ez, de tagadja maga előtt is.
|
- Áhh igen bocsi... csak egyszerűen nem tudom már, hogy hogy nevezzem... mindegy inkább nem is hozom szóba... *heseget a kezével* - Na igen... ez is igaz, de... huh megnézném a képét amikor leránták róla a lelplet, megérdemelné, hogy mindene elússzon... *mondja komolyan, aztán elpirul* - Lerajzolni? Engem? Nem bánom, ha szeretnéd... *von vállat, majd ásít* - De most már szerintem aludjunk, holnap még művészkedhetsz... *húzza összébb magát, hogy a félvér is elférjen*
|
- Nem a gazdám többé. - mondja komolyan. Aztán elgondolkodik a dolgon és miután nézi egy ideig Rolcast, eldönti, mit mond. - Biztos, hogy keres. Meglógott az aranytojást tojó tyúkja, ami nélkül hamarosan kiderül, hogy egymaga egy tehetségtelen senki. Viszont pont ezért nagyon diszkréten keres. - teszi hozzá. Ezután újra csak nézi őt. - Olyan szép vagy. - mondja, aztán megijed. - Majd... majd megengeded, hogy... le-lerajzoljalak? - teszi hozzá zavartan, de nem mer máshova nézni, hogy időben lássa a srác reakcióját.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
