|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Hova mész? *indul meg utána, ő is kimászik, bár nem olyan gyors, mint a feketeség* - Merre vagy? *indul meg de hírtelen csak dudaszó hallatszik, az éles hang átszakítja a sötétség egét, míg Ran a földre nem hull, eszméletét vesztve, elveszíti így a macskafüleit is, mivel ren is eltűnik, a két férfi kiszáll az autóból*
- Bassus elütöttünk valamit...
- Ez egy ember... *mondja a társa aki sikeresen megvilágítja Ran vérben úszó testét* - Tűnjünk innen... nem a mi hibánk előbukkant a sötétből... *a kocsi elhajt a helyszínről, Ran még életben van csak nagy ütést kapott a fejére és valószínűleg csontja is tört*
 |
-Takarodj a közelemből *ordítja hörögve még félúton, ahogy észleli, hogy követik. Haragosan villan a szeme, sokkal sebesebben halad, mint annak előtte, kiugrik a csatornarendszerből végül, s egy fa tövébe borul, ott kétrét görnyed, eltakarja arcát, s valami zokogás féle hangokat hallat.*
 |
- Magam sem tudom... *lehelli finoman, aztán képen törlik, és lependerül a macskáról* - Milyen kis heves... *feltápászkodik és a macska után fut, ha minden igaz be is éri* - De ha akarod én szívesen leszek a tiéd... *mondja halál nyugodtan miközben tudja, hogy a kettő lény kevert elegye nem éppen a legbiztonságosabb párosítás*
|
-Uh.. az érdekes lesz.. *mondja halovány mosolyával, mivel leplezni óhajtja a felszabaduló kéj sajátos megnyilvánulását. * -annyira..kívánlak..*leheli zakatoló lélegzetei közt* -Ran én már.. annyiszor szerettem volna.. és mégsem tettem, miért pont egy ilyen helyen?*kérdi, megállítja az őt vetkőztető kezet* -mit képzelsz?! *morran a fiúra, s felpattan* -hagyj békén *üvölti Ranra, már Haron elemésztű dühe tombol benne, szeme szikrája felperzsel minden körötte lévőt, a kandúr valósággal tajtékzik.* -nem vagyok a kurvád! *rivallrá, s azzal a lendülettel lekever a srácnak egy pofont, s azt sem várja meg, hogy felocsudjék, a sötét árny a kijárat felé rohan.*
|
- Mindkettőtöknek... *nyal lassan a macska nyakába, de közben szinte megőrül a lüktető forróságtól, karmait vissza húzza, hogy ne sértse fel a fiút, míg a benne tomboló másik én szétszabdalná a puha testet, vagy azt akarná, hogy az ugyanezt kívánja*- Milyen gyönyörű... milyen törékeny, és mégis... milyen erő sugárzik belőled.... *suttogja ahogy lassan vetkőztetni kezdi a fiút, de egyre gyorsabb ritmusban halad*
|
*A csókra gyengéd csókkal felel, belesimít Ran hajába* -és.. melyikőtöknek szeretnéd megadni, amire vágyik? *kérdi. Ő éppúgy mindkettő, mint Ren és Ran, s éppen annyira félénk és szégyenlős, mint amennyire fűti a testét a vér szaga*
|
- Mennyire furcsán? *a srác pólója alá tolja a kezét és ott is tartjam mintha csak azt akarná, hogy a fiú szíve érezze őt* - Az a kettő... mind a kettő kell nekem... * ~ Miket beszélek... *rázza meg a fejét, de a gondolat nem távozik a fejéből, most jut eszébe... aki vágyta a durvaságot, aki élvezte Haron játékát az nem ő volt... nem ő de mégis, mert ő és Ren egyek, épp úgy mint a másik kettő... a fiú elgondolkodik azon, hogy a két lélek eggyé válhat e... de mivl ő is tapasztalta, bizonyosan képes rá más is... * -Ashita... *eltűnnek a macskafülek ismételten, de nem kell sok, hogy ismét vissza térjenek* - Ren... Haront vággya... *böki ki végül* - De én... én csak Ashitát... *hajol a macskához ahogy az öleli és lágy csókban forr össze vele, ha az nem utasítja el*
|
*Homályosan látni véli ahogy a nézősereg elvonul. Elmúlt hát a veszély, a szíve mégis őrülten dobog.Szólni akar, de nem tud mit, cselekedni, de nem mozdul. * - Ran..menj már.. *szól kínlódva* -furcsán érzem magam..olyan.. *szemét lehunyja, magához vonja Rant, szorítja, karmát belevési, magához láncolja a furcsa ölelésben* -kit kivánsz ? *szól egy sejtelmes hang pár perc múltán, mikor izmai kissé elernyedtek* - Ashitát.. vagy Haront? * kérdi a kandúr, szemét kinyitja. Benne van most az, mit életében el kellett volna érnie, az uralom a démon fölött, Haron energiája, Ashita érzelmei, a démon ereje, s Ashita tudatos figyelme mindemögött...* -bármit megkaphatsz.. *leheli*
|
- Én nem ígértem semmit... Ashita... aki megtette, az Ren volt... fura páros vagyunk mi, sohasem tudhatod éppen ki rejtőzik a másik bőrében.... Ashita.... talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom, de... annyira kívánlak... kérlek... ígérd meg, hogy egyszer az enyém leszel... *végig simít a haján, Olivia furcsán kémleli őket, aztán felnevet, maga után vonja a társaságot, akik megindulnak utána, a nő már érti ez a kettő bolond így semmi értelme tovább foglalkoznia velük...* - Vagy... tegyük meg most nem érdekel hol és mikor... milyen körülmények közt.... persze megértem, ha te nem kavánsz egy ilyen testet... *simít végig s kandúr hasán*
|
-Ran.. ne csináld már.. nem bírok magammal.. vagy Haronnal.. vagyh..egyikünkkel sem..*nyögi levegőért kapkodva. Teljes zűrzavar és káosz, mégis őrülten jó benne lenni. Érzi, ahogy vágya testén is megjelenik, szégyelli magát, a csókot gyöngéden viszonozza, hízelkedő kiscica most, de nem tudja mikor törik elő másik véglete* -ne kínozz.. *esdekel.* -mondtam, hogy menj, ha mondom.. most.. most jött el az az idő.. *nyöszörgi, elfordítja a fejét*
|
*Ran szinte a macskára borul* - Ne hagyj el Ashita... szeretlek... *kezével megérinti a puha arcot, Ashitát hívja, de nem biztos benne, hogy szerelme tudatánál van* - Kellesz nekem... *ismét megcsókolja, nyelvét átpaszírozza a kandúr szájába, eszébe jutnak a telepen elszenvedett percek kínjai, élvezetei... elvigyorodik és ismét előbújnak a macskafülek és a farkinca... *
|
-Ran.. *nyögi. Hívja a szíve, de taszítja az esze, vágyja minden érzéke, de űzi az erkölcse. Miért kívánja tőle ezt Ran? hagyja elégni ebben a pusztító tűzben, ahol nincs jó megoldás és nincs kiút. És ő őrlődni fog, mindegy mi történik.. itt mindenki előtt? ..persze ő mindenki előtt kívánja Rant..de aki ilyet érez az.. az nem lehet ő.. az a démon.. de nem adhatja a démont Rannak.. az a legvégsőbb állatias fajtalankodás, mikor egy lélektelen torz bestia használja valaki testét önmaga élvére.. és ő..? ő mozdulni sem mer, mint egy szűzlány az első randevún.. fáj levegőt venni, fáj létezni is..*
|
*Ran még midnig bámulja a két vele szemben álló lényt, kik életére törtek, s most nem tudja mitévő lehetne.... mégis mi a helyes út? A méreg hatása lassacskán elmúlik de kezdi érezni a nemrég kapott sebet... most mit kellene tennie? *gondolkodik aztán lassan megindul a fekete macska felé négykézláb és ha az nem tér ki bizony számolnia kell avval, hogy Ran neki esik mindenki szeme előtt *
|
*A kandúr pupillái kitágulnak, arca azt a kiismerhetetlen vonásokat ölti fel, miket csak Ran tud előidézni rajta. Erőtlenül nyöszörög, a démon mintha ettől a túlcsorduló szendvedélytől kínlódna... vagy inkább.. valami mást érez, amit nem akar olyan iránt, kihez a megszállt lélek is vonzódik. Verejtékezik azzal a jóleső, mennyei gyötrelemmel, s zihál az elfojtott vágytól. Megőrül ezekbe az érzésekbe, már azt sem tudja, kicsoda ő, a macska szemén néz ki, de honnan jött és hová megy..? nincs itt se jövő se múlt, csak az az édesen égő csók a bőrén, csak Ran ajka, s neki minden érzéke lángol. De ennek vége szakad, Rant leszakítják róla, s ő eufórikus állapotban, kábán pislog a jelenetre. Szíve még hevesen kalapál, s a benne lévő erők még küzdeni is elfelejtenek. Lebeg Ran poklában, s látványát issza vérző szíve. Nem tud ellenkezni, hogy Ran megigya a szérumot, még mindig a födhöz van lapulva, kavarog körülötte minden.*
|
*Mivel teljes mértékig a macskán terpeszkedik, kezével végig simít a kandúr nyakán* - Szeretlek Ashita.... minden gyengeségeddel és minden erőddel együtt... köszönöm, hogy nekem adtad... a szereteted... a te érdemed, hogy valóban éltem... *avval közelebb hajol hozzá és nem érdekli ha Haron ellenkezne is, megcsókolja azt testet... azt ami jogosan Ashitához tartozik, amikor elválik tőle, oldalához kap, kiveszi onnan a pálcát, már készülne, hogy lecsapjon, amikor hátulról mancsok tépik le bőréről a húst....
- Azt hitted hagyni fogom, hogy megölj Ran? *rivall rá a lány, a fiú fülei eltűnnek, ismét csak ember, a nőstény kikapja Haron kezéből az üvegcsét*
- Ez hogy... lehet... *a méregtől felhördül, a lány lependeríti a kandúrról*
- Kelj fel... kelj fel és küzdj... *oda megy a fiúhoz és felrángatja* - Te idióta elhasználom miattad az összes energiámat... Ashita nem akar küzdeni... ha ő meghal az a saját hülyesége lesz... de Ran... én nem akarok meghalni... márpedig ha te meghalsz nekem is végem... ne légy önző rám is gondolj néha... *avval felpattintja az üvegcsét, megfogja a srác tarkóját, hátra dönti a fejét és megitatja vele* - Légy ügyes... *avval eltűnik, mintha csak szellem lett volna*
- Ren... *meredten néz maga elé. aztán Haronra és a mellette álló Oliviára, aki kissé megbénult az eseményektől*
(Jó kis zene, tényleg passzol! :D) |
*A feketeség valóban elbukik, meg is lepődik a hirtelen váltáson, elfelejtette, micsoda erő lakozik most Ranban. Visszavicsorog rá, hörög és morog mint egy veszett vad. *- na, és most mihez kezdesz? *kérdi nagyok csapva bozontos farkával, ahogy visszanyeri önuralmát, ádáz vigyor bújik elő arcán* - nem érted, hogyha ezt a testet bántod, ezt a dögöt kínzod? engem el nem érhetsz *mosolyogja mint egy kígyó, arckifejezése tökéletesen felölti a démon túlvilági erőit, minden pokolbéli rosszindulat, aljasság és végzetes bűn kitűnik feketén örvénylő szeméből. Aztán hallja a fiú további szavait* -na, rajta, rajta *vigyorog tovább, mi inkább egy torz vicsornak tetszik* -engem földi halandó nem érint, de te vessz csak önszántadból, vidd ezt a dögöt, ha annyira kell, az a maradék csonka lelke úgy sem bírja már tovább *sziszegi*
http://www.youtube.com/watch?v=qWzdwyTuHTY Ezt a számot hallgasd hozzá, sztem illik ide, úgy imádom *.* |
*Persze Ran egyből feleszmél, de nem habozik, azonnal ugrik és ha a macska nem figyel könnyedén a földre döntve érezheti magát* - Geyedül csak én dönthetem el... egyedül csak én! *morogja és kivillantja fogacskáit mintha mindig is ott lettek volna*
~ Ran elment az eszed? Hagyd abba... mit akarsz csinálni...?
- Csend legyen... ez nem tartozik rád, ahogy Ashita sem tartozik Haronhoz... Ashita hozzám tartozik, egyedül csak hozzám...! *morrantja és kivillantja a karmait is, fúj egyet a feketeség felé, az éles fájdalom már elmúlt az oldalában, nem érzékel semmit* - Tűnj el Haron vagy nem fogok tétovázni... *ökölbe szorítja mancsait* - Hagyj minket élni, vagy megöllek nem számít mi lesz... te semmit sem érsz, az igazi erő nem a tiéd... Ashből táplálkozol... ami azt jelenti, hogy te vagy a gyenge!
~ Hagyd abba Ran, rl fogok tűnni, ha túl sok erőt használsz és akkor neked is véged...
- Nem számít... ha végzek Haronnal végzek magammal is...
|
*A feketeség pupillája összeszűkül. Átkerül egy másik dimenzióba. Egy picit hagyja elrángatni magát, sötéten méregeti az összes lent lévőt. Aztán egyszer kirántja a kezét Ranéból* -az a dög már rég nem él *rivall rá Ranra* -egy árnyék csak, az én árnyékom, és akkor vesz bele a teljes sötétségbe, mikor én úgy akarom. *Olivia mögé áll, még midig nála az üveg, s csak gonoszul mosolyog Ran egyre vérző sebén*
|
*Ran hírtelen lefékezi magát, a többi macskalény hátrébb húzódik, s a fiú előtt feltűnik Olivia alakja* - Ne reménykedj, nem juthattok ki... ez itt a mi birodalmunk... de a tiétek is lehet, mi megoszthatjuk veletek... szóval mi a válaszotok?
- Nem...
- Szóval... nem... *mondja kimérten és hűvösen Olivia, s egy szempillantás alatt Ran melett terem, a fiú felkiállt és a mellkasához kap, ahonnan friss vér csordogál ki* - Aljas egy banda ez... *lehelli*
- Nem annyira mint az odafent élők... nekünk semmink sincs, de nektek még annál is kevesebb, undorító.. *Ran megszorítja Ashita kezét és megindul amerre a kijáratot véli* - Mit képzelsz magadról? *rivall rá a nő kikelve magából*
- Én... és Ashita... ki fogunk jutni innen... és... boldogok leszünk majd... tudom mehhrtt... így khell lennieh... *ahogy a vér elhagyja a testét egyre jobban szédül*
~ Ran... koncentrálj, nem vagy egyedül... támaszkodj az erőmre.... most macskalény tested van, tehát felejtsd el az emberi korlátaidat....
- Igaz... én... most... nem vagyok ember! *avval ismét szaladni kezd, beleszimatol a fertőbe, s érzi érzi a felszínről áramló friss levegő illatát* - Ashita ne aggódj ki fogunk jutni innen... mindketten... *közben a lent élők is a nyomukba szegődnek, hogy megállítsák őket, s Ran jelenleg mit sem sejt az Ashben áramló gondolatokról*
(Ha közben máshogy akarod alakítani felőlem mehet :D) |
*A macska végül megkaprintja az üveget * -sikerült *sóhajt fel ideges megkönnyebüléssel* ~ még meggondolhatod magad..~ -ugyan, mért tenném? ~ minden más lesz ezután.. jól tudod te is ~ -hülyeség.. *morogja a macska, míg lerugdos magáról pár támadót* ~ dobd el.. ~ -dehogy dobom *morran vissza *~de, el akarod dobni ~ -dehogy akarom.. hagyj békén.. *felborzolja farkát, Rant nem hallja, keze érintésére nem is figyel* ~ vége a játéknak ~ *szól Haron*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
