|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Ahogy Ayase beszélni kezd, Kékcsillag undok grimaszokkal figurázza ki, pipiskedik és rázza magát. - Akkora segg vagy, Ayase. - közli végül vele egyszerűen. - Csak jön ki belőled a sok szarság, befele meg csak egy nagy fasz mehet. Otthonosan éreznéd magad itt, ha megdugnálak? - kérdezi fesztelen tőle, aztán felnevet. - Szánalmas vagy. - s ahogy kimenne, Peter jön vele szembe. - Hello. Ezt mi is kérdezhetnénk. - közli vele pimaszul, majd kiveszi a kezéből a cigit, jó mélyen beleszív, majd elnyomja az ajtófélfán a maradékot. - Idebent nincs dohányzás, mert Kou letépi a tököd, hogy szívd el azt. - veti oda neki.
|
- Amíg az emlékeim nem térnek vissza addig igenis hogy nem vagyok az akinek állítasz... *dobja el a fotóalbumot Kékcsillag felé* - Nem nyalogatom a sebeimet csak ez az igazság, fogd fel végre! *kiabálja, s elfelejti, hogy nem csak ketten vannak a házban, ahogy valószínüleg erről a kék macska is megfelejtkezik... nyílik az ajtó és egy kis cigarettafüst keretében belép Peter*
- Nocsak... ti meg kik vagytok? *kérdi miközben beleszív a cigijébe*
 
|
Kékcsillag felsóhajt. Belátja végre, hogy kár erőlködnie, Ayasénak igaza van. Leül a fiú mellé az ágyra most és átveszi tőle a fotóalbumot. Újra nézegeti. Ismét az a különös érzéscsomag kerül a lelkébe. - Lehet. - válaszol a kérdésre kicsit félálomból. Nem álmodozik, ábrándozik egy múltról, amely már rég elmúlt és talán sosem volt. - Adrian öccse vagy, úgyhogy ne nevezd magad senkinek. Fotóalbumod van, szeretett emlékként őrizgették az emlékeket rólad és elmentek érted a világ egyik legszörnyűbb helyére is. Tudd már értékelni ezeket, a kibaszott életbe! - csattan most fel dühösen és összecsukja az albumot. - Én mindenhol senki maradok, te viszont félvér vagy, ha akarsz, lehetsz valaki. Csak rajtad múlik, kölyök, hát nem érted? Kurvára fel tud baszni a sopánkodásod. Rég nem is abban a helyzetben vagy, de még most is csak a sebeid nyalogatod. Meddig akarod ezt csinálni? Ha van vele célod, hajrá, de szerintem magad sem tudod, mit akarsz.
|
- Nem... de az a nő akivel volt... *eéőhalássza a fotóalbumot, majd kiynitotta és egy alakra mutatott, hogy Kékcsillag is megnézhesse* - Látod? Adrian anyukája... tolvaj nem lehet meg ilyesmi, ha az anyjával jött ide... érted? Nem rémlik semmi vele kapcsolatban... Peter.... Peter... várj csak... nem... nem róla beszélt Diana? *kérdezte mivel a beszélgetés során a kandúr is jelen volt* - Azért nem akarom, mert nem a mi dolgunk, mi itt senkik vagyunk...
|
Megáll és bosszúsan sóhajt fel, s Ayase szemeibe néz. - Az első nem az lesz, hogy lerúgom a fejét, előbb csak megkérdem, mi dolga itt, hogy jött be, meg ilyenek. - mondja komolyan. Fintorog, mikor a félvér kérleli, de inkább hajlik a kérésére, mintsem hiszti vagy sírás legyen belőle. - Nem rémlik neked ez a Peter? - kérdezi, aztán körüljárja a szobát, mintha elfoglaltságot keresne magának. - És miért akarod, hogy ne ártsuk bele magunkat? - kérdezi ezt a srác szemébe nézve.
|
- Várj.... várj már kérlek... egyáltalán miért akarod bántani? Nem is tudod miért van itt, lehet hogy ez olyan amibe nekünk nem szabad bele avatkoznunk... kérlek várj még egy kicsit Kék csillag... csak egy kikcsit... *kérleli de ha mindezek ellnére amacska megindul, ő nem követi*
|
- Hú. - ejti ki a kandúr minden érzelem nélkül. Igazából a bizalom-kérdést ennyivel le is tudja. Számára nincs biztos pont, olyan, akiben bízhat. Egy prostituált maximam csak magában teheti meg, vagy olyan nagyon elkallódik, szétforgácsolják, hogy végül már csak a halált akarja majd. - Eressz! - sziszegi, s kirántja kezét Ayase szorításából. Szemei megvillannak, tartása vaddá válik, de aztán újra megszelídül az alapjáratra. - Ha Adrian komolyan gondolta, hogy megszabadít engem a bolháimtól, én is komolyan kell gondoljam, hogy viszonzom a szívességét, mert a betyár becsület ez diktálja. Márpedig Adrian komolyan gondolta, mert nem az a visszalépős fajta. Húzd csak meg magad az ágyban, én lerúgom a gipszemmel ezt a Petert. - morogja neki némi gúnnyal, s már indul is, ha a félvér nem állítja meg.
|
- Nem ismerlek ahhoz eléggé... a bizalom mélyebb dolog tudod? És az különben sem ilyesmi dolgokon múlik... *morogja* - Nem baj, jobb ha itt maradsz, talán nem fog benézni ide és akkor megússzuk... *fogja meg a macska karját erősen és nem ereszti, mert nem akarja, hogy bajba sodorja mindkettőjüket*
|
- Nyugi, kölyök. - csitítja Ayasét. Csendesen beszél, hogy ez a Peter ne figyeljen fel rájuk, de szemeit rajta tartja. - Legalább már tudom, hogy te sem bízol bennem. Nem baj, ez nem újdonság. Kíváncsi voltam, de már mindent tudok rólad. - vigyorog rá szinte játékosan, de van némi gonoszkodós fény is a szemeiben. - Ne akarjak hősködni? Adrian ki tudja, mikor ér vissza... - ellenkezik.
|
- Attól mert még nem bántottak, az nem jelenti azt, hogy mindenkiben megbízom... ne merd mégegyszer ezt csinálni... *fújt rá, majd lassan ő is oda ment az ajtóhoz* - Peter... ismerős nekem ez a név... de honnan? *gondolkodott el* - Jobb lesz ha csendben meghúzzuk magunkat és megvárjuk Adriant, ne akarj hősködni... *eközben a férfi elment lezuhanyozni*
|
Látta, hogy Ayase fél, s gúnyosan néz rá. Nem mosolyog. - Azt mondtad, a macskalények sosem bántottak, mégis azonnal beijedtél. - közli már-már ridegen. Ezután kioson a szobából, hogy megnézze magának a jövevényeket. Gipsszel nem túl könnyi csendesen lépdelni, de megoldja. Aztán visszasiet Ayaséhoz. - Ismerik Adriant. - mondja. - Az egyiket Peternek hívják. - folytatja. - Most mi legyen? Nem tetszik ez nekem. Az emberek nem költöznek csak úgy be a másikhoz.
|
*Persze Ayase szemei kikerekednek, a teste ledermed, megijed és ez látszik rajta* - Hagyj engem....*eltolja magától a macskát, d eközben a zajok amik beszűrődnek sikeresen elcsábítják róla Kékcsillagot...
- Szóval akkor ma beköltözöl ugye? Adrian is biztosan örülni fog, bár még nem sikerült beszélnem vele... *mondja sopánkodva a nő* - Na mindegy is Peter,te csak pakold ki a cuccaidat, én is már mindent összepakoltam, te majd az én szobámban leszel, ez igazán lenyűgöző csere lesz, az édesanyáddal nagyon jóban voltunk mindig is.... *mosolygott*
- Köszönöm szépen, hogy elkísértél... innen már menni fog, tudom, hogy nagyon sok munkád van...
- Ó igen, csak hozom a csomagokat és írok pár sort Adriannak... *gyorsan kihozza a bőröndöket, Peter is segít a nőnek felpakolni a csomagjait, Adrian anyja megírja a levelet, a hűtőre tűzi majd elköszönnek egymástól Petertől, a nő még egy kulcsot nyom a srác kezébe, majd eltűnik*
- Na végre.... *Peter máris tárcsáz egy számot a mobilján* - Szia Eve... jah beköltöztem... ühüm oké... akkor a meló után ugorj be... na leraklak, szia... *aztán zsebrevágja a telefont* - Ez a ház smemit sem változott gyerekkorom óta... *elővesz egy szál cigit és meggyújtja*
|
Félmosollyal néz Ayaséra. - Feledhetőek. - ismétli, bár nem hiszi, hogy igazán komolyan mondja a srác. Ő sem tudta elfelejteni, ahogy gyötörték őt. Sem a veréseket, sem a szétszaggató döféseket, de még csak azokat a gúnyos szavakat sem, amiket a fejéhez vágtak. A testében, abban a dobogó, szívnek nevezett izomkötegben ezeket tárolja. Ezért nem képes szeretni, ezért nem tud hűséges lenni. Szétkaszabolták a lelkét, felaprózták, trágyaként elszórták és jól beletaposták a földbe. Hazudna, ha azt mondaná, el tudná feledni ezeket. - Adrian nem vet meg. Még engem sem, holott nagyobb szabadságban éltem, mint te, megszökhettem volna. Ehelyett azonban még neki is felkínáltam a testem. - nem tűnik úgy, mintha szégyellné, igazából természetesen beszél erről. - Látod te egyáltalán, hogy mi van, Ayase? - kérdezi, s lassan vigyorra húzza a száját. Incselkedésből közel hajol hozzá és álla alá teszi egy ujját, s megcirógatja vele a félvért. Igazán kihívóan néz a szemébe, árad belőle a nyers szexualitás. Kérdez magától, mit akar tenni, aztán gyorsan dönt. Közelebb és közelebb kúszik a szőkéhez, megpróbálja ledönteni és fölé mászni, ám a kulcscsörgés félbeszakítja. Fülei megrebbennek és azonnal visszavonul. Gondolkodás nélkül elindul, amikor Ayase azt mondja, nem ismerős neki az idegen hangja. Kiles a szobából.
|
- Felejthető dolgok ezek.... éveken át gyötörtek ilyesmikkel, azt hittem, hogy belepusztulok, de ez nem történt meg, nem tudom hálás legyek-e ezért a sorsnak, vagy sem... az hogy hírtelen felbukkant a "családom" csak olaj volt a tűzre, de ezek a képek... minden kétségemet elfeledtetik velem... biztosan szerettem őket... valamikor régen... de ahogy te mondod, már a múlt, minek rágódni ezen, ha már nincs is min... *sóhajtott, majd lapozott mégegyet az albumban* - Nem vagyok Adrian mellett, de ellene sem... mégis, ő egy ember, akármi is volt, már nem az van.... amúgy meg te macskalény vagy... a macskalények sohasem bántottak engem... bár mind mások vagyunk.... *motyorogta, de felkapta hírtelen a fejét a kulcszörgésre és egy ismeretlen női hangra, beszélgetett valakivel, Aya csak Kékcsillagra tekintett* - Kik ezek? Nem ismerős a hangjuk....
|
Csodálkozik, hogy Ayase nevet azon, hogy önkielégített. - Úgy tűnik, te annak ellenére is sokkal jobban viseltetsz a szexualitás terén, hogy felhasználták ellened. - mondja ki komolyan, őszintén a szavakat, figyelve a szőke srácra. - Lehet, hogy Kounak elfojtott szexhiánya van. - felröhög a saját kis ötletén. - Nem érted, miért ragaszkodik hozzá, igaz? - kérdezi őszintén. - Ahogy én látom, mindkettőjük számára van egy elkötelezettség, ami mellett kitartanak tűzön-vízen keresztül, s ez valahogy kapcsolódik egymáshoz. - folytatja csendesen. - Nagyon elvesztél a múltban. Mi lenne, ha csak hagynád a francba és adnál egy esélyt Adriannak? Ahogy minden ismeretlennek is szoktál. Mióta itt vagyok, még nem láttam, hogy úgy beszélgetnél vele, mint most velem. Nem is ismersz, nem is bízhatsz bennem, csak egy utcakölyök vagyok, egy lelketlen hímprosti, te mégis megmutatod nekem a múltad fényképeit és normális vagy hozzám. - magyarázza, majd vállat von. - A te dolgod, engem igazán nem érdekel, csak szerintem túlbonyolítod. - jegyzi meg könnyedén. Sobero csak nézi a képeket. Olyan idegen számára ez az egész, mégis olyan bensőséges... Néha Ayaséra sandít, mintha összehasonlítaná a pici és a jelenkori félvért, holott csak érdekli, miylen érzésekkel mutogatja meg önmagát, a családját, az elveszettnek tűnő múltját. Sok gondolatot ébreszt a kék kandúrban, s még több érzést, de az csak hallgat. Aztán amikor Yura kerül szóba, elvigyorodik. - Flúgos csaj. Nekem nagyon bejön. - mondja. - Lehet, hogy sehova se tartozol. - vállat von. - Én tudom magamról, hogy nem tartozom sehova és pont leszarom. Legalább tovább tudok állni bárhonnan lelkifurdalás nélkül.
|
- Ümm... önkielégítés, szép... *mondja majd elneveti magát* - Kedvelem Kout, de az biztos, hogy egy kicsikét... fusztrált....nem hiszem hogy túlságosan, fel kellene bosszantanod őt, ha nem jöttök ki jól, Adrian nem fogja sokáig tűrni... úgy tűnik nagyon ragaszkodik Kouhoz... meg hozzám is, bár én semmit sem érzek... nem tudom olyan furcsa, hogy egy kicsit emlékszem és egy kicsit nem is, nem tudom mit kellene gondolnom erről a férfiről... *kifújja a levegőt, majd lapozgat az albumban*- Nézd itt még milyen kicsi vagyok... szerintem még járni sem tudtam.. Adrian kezében vagyok látod? Ő meg gondolom az apám lehet... *nézi a férfit aki ismeretlen számára és teljesen idegen a képen* - Yura szerintem túlságosan is .... hangos? *mosolyog* - Fura nekem ez a világ... mintha nem is tartoznék ide..
|
- Semmi baj. - mondja őszintén. Kicsit valóban rosszul estek neki Adrian szavai, de nem tud rosszat elképzelni a férfiről, úgyhogy könnyen meg tud neki bocsátani. - Kösz. - néz fel morcosan, amikor nehéz esetnek nevezi, de látszik rajta, hogy nem sértődött vagy bántódott meg, mert még egy apró mosolyfélébe is rándul egy másodpillanatra a szája szeglete. - Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy mire használták az emberek, úgyhogy nem gondoltam ilyenekre. Főleg, ahogy beszélt, egyértelmű, hogy az ügyfelei, vagy nem tudom, én ezt hogy nevezik, de hogy inkább férfiak. Wáá. - megborzong ettől, még a farka is végigzizeg. - Ráhajtani? Ezt szigorúan haveri alapon értetted, ugye? - kérdezi félve egy esetleges nemleges választól. Lesüt róla, hogy ez a meleg téma neki nem csak tabu, de taszító is. Elindul aztán Adrian után. Nem válaszol neki rögtön, kicsit elgondolkodik, majd felnéz a férfire. - Nem akarok elmenni. Macskalényként éltem tizenhét évig és nem tudom, hogyan élhetnék emberként. Nem is akarok. Nekem megfelel, hogy Ayaséval és veled osztozom mindenen. Tudom, hogy egyszer mindhármunknak lesz valakije, meg magánélete, de egyelőre ez szerintem mindannyiunknak megfelel. - mondja. - Persze, ha kiraksz, hogy saját életet éljek, az más. Akkor természetesen muszáj lesz a lábamra állnom. - teszi hozzá. - Amúgy... ez nem csak hála... tény, hogy hálás vagyok, amiért elhoztál onnan, elviselsz és segítesz, meg azért, mert jogokat kaphattam, láthattam az anyám. Deee... ez nem csak hála. - köti ki, de arról már nem beszél, hogy bátyként tekint Adrianra. Nem teljesen a bátyjaként, de ehhez lehet a legjobban hasonlítani.
Kékcsillag csak Ayase miatt hagyja abba a nevetést. Bemegy hozzá a szobába, majd lehuppan mellé az ágyra. - Kou barátod nem bírja túl jól a szexualitást. Elég prűd és gátlásos figura. - magyarázza vidáman. - Elájult, mert látta a farkam. Na jó, kicsit többet, épp elélveztem. - javítja ki magát már röhögve, aztán újra kitör belőle a nevetés. - Tiszta bolond az a kandúr. És bámulatos ereje van, nézd mit művelt a felsőmmel! - mutatja lelkendezve a srácnak. - Adrian azt javasolta, törje el Kou a csontjaim, hiszen neki nem nagy erőfeszítés, aztán rájött, hogy a barátod lehet, hogy megölne. - még mindig nevetgél. - Kou kiket preferál az ágyában? Lefogadom, hogy szűz még. - vigyorog kajánul. - Fotóalbum? - most veszi csak észre. - Tök jó. - és látszik rajta, hgoy tényleg tetszik neki a dolog. - Yura jó csaj, bejön a kis tüzes viselkedése. De amint láttam, Kout ő is szereti szekálni. Lefogadom, hogy elcsavarja a barátunk fejét. Hú, de szép lesz! - nevetgél újra, aztán felnyitja Ayase albumát és belemélyed. Elhallgat és várja, hogy a fiú meséljen neki. Lenyűgözi ez a dolog és kicsit irigyli is, de nem szól egy szót sem.
/Kishida családnál folytatás Kouval/
|
- Ne haragudj, kicsit túlreagáltam... *kér elnézést Koutól* - Ő egy kicsit nehezebb eset, pedig utánad mondva... ez azért nagy szó... mindne rendben van ne idegesítsd fel magad... Kékcsillag még a segítségünkre lehet... nem gondoltál arra, mennyi ügyfele lehetett? Talán ismer olyan helyeket ahol félvérek is voltak, talán találkozott is párral nem igaz? Inkább próbálj ráhajtani az információk miatt és köss vele békét, nem hiszem hogy annyira betörhetetlen... ha mégis akkor pedig természetesen tévedtem... *mosolyog* - Na gyere te nagy harcos... a többiek már várnak.... amúgy... nem muszáj ám velem maradnod, nem kell hálásnak lenned... nem azért tettem ezeket, hogy magamhoz láncoljalak Kou...
- Hé Kékcsillag... min nevetsz? *tekintett ki a szobából Aya is* - Tőled zeng az egész ház... hé van kedved megnézni velem a fotóalbumot amit kaptam? Van egy csomó kép rólam és Adrianról meg Yuráról és Dianaról...
|
- Neee! Inkább te törd el, a kezeid sokkal finomabbak és szakértőbbek. - mondja Kékcsillag szinte vigyorogva. Kou még mindig sértett és dühös egy kicsit. Engedi magát kiráncigálni a házból. Útját Kékcsillag röhögése kíséri, s amint kiérnek az udvarra, a félvér durván kirántja a kezét Adrianéból.
- Nem ölném meg! - mordul rá indulatosan, de fojtott hangon. - Két esetben, de akkor azonnal és gondolkodás nélkül. Ha bántaná Ayasét, vagy ha kárt okoz neked. Nagy kárt, mondjuk meglop, bajba kever vagy megsérülsz miatta. - folytatja igen komolyan, villogó szemekkel. Aztán lecsillapodik és lesüti tekintetét. Kis ideig hallgat. - Nem akarom megölni, ha nem muszáj. Annyira azért nem utálom. - szólal meg kicsit megtörtebb hangon. - Az erőm tudom, hogy nagy fegyver és nem akartam használni. Egyszerűen csak nem bírom, ha piszkál és kiröhög. Engem csak ne röhögjön ki egy olyan, mint ő. Ugyanolyan szar időszakot éltünk meg, lehetnénk akár haverok is, de nem, mert Kékcsillag aljas, nem lehet benne megbízni és ami a legrosszabb, szándékosan provokál. Nem tudom, Ayaséval hogy viselkedik, de talán jobban, mert Ayase nekem nem mondta, hogy verjem el.
|
- De rendben vagy Kou? *kérdi, de aztán a jelenet kissé meglepi* - Lehet hogy rád kéne bíznunk Kékcsillag csontjainak eltörését de azt hiszem túlságosan bedurvulnál és a végén megölnéd... *ezt egy kicsit szidásnak is szánja, de nem mondja más hangszínben* - Elég legyen! Kou... Kékcsillag, mindketten fejezzétek be most azonnal... *avval elkapja Kou karját* - Kékcsillag vigyázz a házra és ne engedj be senkit, ha bármi van pár házzal alrébb leszünk, vagy pedig szemben a szomszédban... *mondja és kiviharzik Kouval az ajtón, kicsit dühös*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
