|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Kodaka nagyon örül, hogy nem kell szembeszállnia Lamentoval. Első ránézésből tudja, hogy a kandúr eleget kapott már az életben ahhoz, hogy ne akarjon többet, erről árulkodik fél szemét takaró kis fekete anyag, s az arckifejezése. Megérti, hogy a macskaférfi nem fog vele viaskodni, tényleg csak a gazdája érdekli, így ő is a harcolókra figyel. Amint Takahe alulmarad, már szívében előre örül, ám azonnal felismeri, mi történt, mikor Teru szemfennakadva esik az idegen kandúr karjaiba. Kodaka máris ugrik, méghozza Takahéhoz, hogy akkora pofont keverjen le neki, hogy a hóban kössön ki. - Te ostoba! Hiába hiszed, nem vagy isten!
- Kuss! - mordul a két macskalényre.
- Lamento. - szólal meg nagyon halkan Teru. - Ne aggódj. - kéri, s a két kihúzza a kabátjából, ami a döfés nagy részét felfogta, mégis megsebezte a penge a srác hasát.
- Kodaka... - megtörli száját, miután kiköp egy adag vért. - Ezért csúnyán megfizetsz.
- Fizetesd meg velem, Takahe, de akkor magammal rántalak a Pokolba is! - felcibálja a fiút. - Próbálj meg ártani nekem, s minden kis stiklid az apád elé tárom! Elegem van abból, hogy én rakom rendbe helyetted a dolgokat, amiket el sem kellene szúrnod!
- Miről beszélsz...?!
- Arról, hogy valóban kijárt neked ez a seggbe rúgás! - visszalöki a hóba, s egy pillanat alatt belenyomkodja a fejét. - Normális vagy?! Elgondolkodtál te valaha azon, hogyan bánsz a körülötted élőkkel?! Börtönbe zárhatnak, amiért megszúrtad ezt a fiút! Egy macskalényt büntetlenül bánthatsz, de egy embertársad miatt már felelned kell! Ostoba vagy! Elvakít a pénzed, amit egyébként a seggedbe is igen nyugodtan feldughatsz! - azzal elugrik Takahétől. Ránéz a fehéredő Terura. - Kérlek, hozd be, a házi orvosunk ellátja! Nincs idő mást keresni, addig a gazdád meghalhat! - invitálja gondolkodás nélkül be Lamentot. - Lui, vigyázz Takahéra, de ne engedd a közeledbe! Ha pedig újabb meggondolatlanságra készül, nyugodtan nyomkodd a fejét a hóba. - engedi meg neki kemény hangon, határozottan a nőstény. - Kiküldöm Yamakot és Vöröst is, amint tudom.
- Helyben vagyok. - szólal meg a vörösfülű kandúr. - Yamako épp Misushiko urat próbálja a házban tartani.
- Ez az ostoba ember hálás lehet, amiért mi még most is védjük. - morogja Kodaka, azzal int Lamentonak, hogy kövesse, s ha megteszi, a ház mellett elmenve, a hátsó bejáraton hatolnak be a házba, ahol aztán az orvosi szobára vezesse őket.
  
|
*Nem figyel a nőstényre, viszont a parancsnak engedelmesen fejet hajt, hagyja Terut érvényesülni, de minden mozdulatát nézi, szemei ide oda járnak, nagyon feszült és ideges még akkor is amikor Teru győzedelmeskedik... viszont amint Teru hátrál, Lamento már mögötte is terem, s elkapja ha esne* - Teru.... *beszél hozzá, de nem valószínű hogy az válaszol neki, Lamento pedig kétségbe esik*- Te nyomorult... alávaló... *néz egyenesen Takahera, de nem mozdul most úgy érzi Terut kell támogatnia, lassan megérzi a vér szagát, Terut a karjaiba veszi* - Ha a gazdám meghal, igérem visszatérek és kitépem a torkod... *fenyegeti meg* - Tisztességes küzdelemben egy nagy nullát érsz... *talán túlfeszíti a húrt, de annyira dühösnek érzi magát, hogy nem tudja máshogy kiadni magából*
 
|
- Maradj itt, Lui. - kéri a nőstény, azzal odaugrik Lamento elé. - Sajnálom, de ha szembe akarsz szállni a Misushikok bármelyikével, akkor én leszek az ellenfeled. - néz fel a kandúrra. Alacsonyabb nála, telt idomai finoman kilátszanak benti ruhája alól, de állhatatosan néz bele Lamento szemébe. - Erőfölényben lennél Takahéval szemben. Másrészt úgy gondolom, a fiúk el tudják a segítségünk nélkül is intézni a dolgot. - beszél magabiztosan.
- Ne harcolj senkivel! - parancsolja kemény hangon Teru, s elüti a felé repülő hógolyót. - Ideje, hogy valaki seggbe rúgja ezt a ficsúrt, hogy az agya a helyére kerüljön. - teszi még hozzá, azzal nekivetkőzik a harcnak. Takahe folyamatosan kiabál, mocskosan beszél, miközben csépelik egymást, de hamar Teru kerül ki győztesen. Felugrik, megvárja, míg a vöröshajú is talpra vergődik, azzal egy gyomron rúgással el is intézi őt. - Elégedj meg ennyivel. - tanácsolja kissé talán nagyképűen Takahénak.
- Miért csinálod, ha Suzumi nem is a csajod?! Minek szólsz bele abba, ami nem is a te dolgod?! - a hangja még mindig nagy, de felállni nem tud még, elfogja a hányinger, úgy érzi, azonnal kifordul a gyomra.
- Suzumi és Mizumi a barátaim. Ezért. Ennél több indok nem kell.
- Átveszed a bátyó szerepét?
- Nem, megtartom a sajátom. Nekem nincs szükségem szerepekre, hogy érvényesüljek.
- Micsoda egy utolsó kis bunkó...! - morog az orra alatt, s fellöki magát a hideg hóból. Teru viszont elkapja a ruhája gallérjánál őt és megrángatja.
- Azt hittem, az olyan gazdag kölyköknek, mint te, etikett óra is jár, nehogy felsüljenek. De úgy látom, te semmit sem tanultál, ha volt is ilyen... - de nem tud tovább beszélni, a fájdalom elnémítja. Kikerekednek a szemei, eltátja a száját, majd tántorogva hátrál Takahétól.
|
- Köszönöm... *mondja Lui amikor Kodaka elkapja őt, jól szemügyre veszi Lamentot, s valahogy csodálja is azért hogy közbe lépett, hogy ennyire bátran védelmezi a gazdáját*
*Persze Lamento meg sem moccan, inkább előrébb lép, hogy Terut a védelmébe vegye* - Az életem Terué... *szól Kodakának, de szemét nem veszi le Takaheról* - Teru... hagyd hogy most én legyek az aki megvéd... ha parancsba adod...harcolhatok... *egy pillanatra Terura emeli tekintetét, majd vissza vándorol a támadóra*
*Lui teljesen elképed a macskán, lassan már isteníti is magában, a mozdulatai és a hagja egyszerűségében mintha maga lenne a tökéletesség*
|
Teru megdöbben, ahogy felrántják őt a hóból. Még kettőt kapál kezével, hátha eltalálja a vöröshajút, de aztán elernyed, szinte fel sem fogja, hogy Lamento védelmezi. Takahe bizony a hóban landol és ettől még dühösebb lesz. Félrelöki Luit, akit Kodaka kap el.
- Óvatosan! - szól neki anyáskodóan. - Merész, beleavatkozni az emberek dolgába és az életeddel játszani. - jegyzi meg Lamentonak. Nem gúnyos vagy bántó a hangja, inkább némi elismerő pillantást küld a kandúrnak.
Takahe persze nem nyugszik, felugrik a hóból. - Hátrálj, macska, neked ehhez semmi közöd! - ordít Lamentora. - Te pedig magyarázd el nekem, hogy mertél olyan pofátlanul beszélni velem tegnap este a telefonban, te kis mocsok! - pattog.
- Nyugi, Lamento, számoltam vele, hogy ez lesz. - szólal meg higgadtan Teru és megpróbál kiszabadulni kandúrja védelméből. - Megvédem magam, ha kell, ne aggódj. - szól még hozzá, azzal megrázza fejét, hogy hajából kirepüljenek a hódarabkák. - Azért, kérlek, mert egy beképzelt majom vagy, aki gondolkodás nélkül cselekszik általában. Suzumi látni, hallani sem akar, nem is akar többé rád gondolni. Csupán ennyit akartam veled megértetni, de te azonnal nekiálltál bunkózni, ahogy most is normális kommunikáció helyett lerántottál a hóba, mint egy ötéves az oviban, hogy elverjen.
- Nekem ugatsz?! - támadni Lamento miatt nem mer, de azonnal keményre gyúr egy hógolyót, amit Teru fejének céloz.
|
- Rendben... *csak ennyit fűz hozzá, úgy gondolja evvel mindent elmondott, nincs kedve tovább vitázni ilyesmin, úgy gondolja jobban teszi most, s visszavált arra a morcos, rideg, kemény és elzárkózó kandúrrá aki volt, s elfelejti az előző éjszakát, mélyet sóhajt, de hírtelen ellenséges hang üti meg a fülét, szinte sérti dobhártyáját, aztán megpillantja a hanghoz tartozó srácot is, egyáltalán nem szimpatikus neki, majd az hírtelen elkapja Terut, a macskán pedig a meglepettség után, már csak a tetteit lehet látni, mivel ereje jóval meghaladja az emberekét, felhúzza mindkettőt a hóból, Terut magához rántja, szinte betakarja magával védelmezőn, míg Takahe valószínüleg a hóban landol*
- De igen... legalábbis azon a néven mutatkozott be... *feleli a nősténynek, de amint a macska közbe lép, Lui is Takahe mellett terem, bár kölyök még és semmi esélye nem lenne, Lamento ellen, de azért megpróbálná* - Jól vagy Takahe? *ha hátra esett akkor megpróbálja felsegíteni, ha nem akkor csak áll mellette*
|
Percekig csak rágódik Lamento szavain, aztán felnéz a kandúrra. - Egyetem után viszont nem lesz az. Befejezem a tanulmányaimat, aztán elhelyezkedek valami állásban és amint lehet, ott hagyom azt a házat. - avatja be tervébe a kandúrt. - Úgy érzem, nincs több időm, egyszerűen el kell mennem abból a házból, vagy megfojt a légkör. - teszi még hozzá. Hiányzik neki a cigi, amit útközben szív el néha, ha nincs vele a macska, de uralkodik magán. Nem csak azért, mert egyetlen szál sincs nála, hanem azért is, mert nem akarja, hogy a kandúr újra a kezén nyomja el. Már látja Teru azt a hodályt, ahova igyekeznek. Kezd nagyon feszült lenni, ropogtatja az ujjait, fogalmazza magában a mondandóját, felvázolja a legtöbb lehetséges végkimenetelt.
Kodaka aggódón ül a le konyhában. Félti Luit. Tudja, hogy most nagyon felbosszantotta Takahét, hisz hallotta, ahogy tör-zúz. Sejti, hogy a kölyök meg van ijedve és szüksége lenne egy olyan valakire, aki beburkolja a szeretetébe. De neki most tétlen kell maradnia. Ha visszamegy, azt kockáztatja, hogy az úrfi megtépi őt. Ezt pedig nem akarja.
Takahét a cigaretta sem nyugtatja meg, újabbat küld a szekrénybe. Arca eltorzul a dühtől és az elfojtott sírástól, s mire eljut oda, hogy újra belerúgjon a fába, kivörösödik az arca, a füle és a nyaka is. Érzi, hogy olyannyira felforrósodott, hogy fel fog robbanni, ha nem megy ki a hóba lehűlni. Így hát Luira egyetlen pillantással sem nézve kiront a ház elé. Végigrúgdossa a kerten ülő havat, mígnem kiér a kapuig. Ott pont áll egy srác, meglepetten, de lehetőleg közönyösen akar nézni rá, mégsem sikerül. Leolvassa az arcáról, hogy szánja őt. Ez még jobban felbosszantja. - Mi a faszt bámulsz, baszd meg?! - ordít rá.
- Misushiko Takahét keresem. - mondja neki nyugodtan Teru. A vöröshajú azonnal kapcsol. Elhajítja a cigit és kinyitja az ismeretlen srác és macskája előtt a kaput.
- Ki a franc vagy?
- Howoki Teru. - mutatkozik be nyugodtan. Kezet nyújtana, szeretné békésebben megoldani a dolgot, de Takahe elkapja jobbját és újra dühöngő állattá válva berántja a kapun belülre, leteríti a hóba és a két fiú dulakodni kezd.
Kodaka a legrosszabbtól tartva a nagy csöndre kimerészkedik a szétroncsolt szekrényhez. Szemeivel Luit keresi, de mivel nem lát vérnyomokat, úgy gondolja, a fiú épen megúszta. Aztán megérzi a hideget és rájön, hogy Takahe az udvaron van. Kirohan és megdöbben a két forgó, kiabáló fiú láttán. Odaszalad Luihoz. - Mondd, hogy nem Howoki Teru az! - könyörög neki.
|
*Lui persze csak megszeppentem követi gazdáját, mintha csak szellemet látott volna, olyan meglepett képet vág, de persze igyekszik nyugodt maradni, főleg amikor Kodaka kitervelt műveletét nézi végig... de a kacsintásra egyáltalán nem sikerül lenyugodnia, úgy érzi ez nem fog jól elsülni*
|
Takahe nem tűrheti, hogy Suzumi átrázza. Bekapkodja a kajáját, belövi a haját, némi parfümöt fúj magára, majd elpakolja, amire úgy érzi, szüksége lesz, pénz, kulcs, telefon, iratok, némi cigi és egy kinyitható bicska. Ezután lemegy Zukihoz, hogy megkérdezze, hol lakik Howoki Teru. A félvér ugyan ritkán jár az utcán, mégis kiválóan ismeri Kei várost, s a lakóit. Úgy oson köztük, mint egy árny, éjszaka pedig kutakodik utánuk, ha nincs más dolga. Miután megtudta, amire szüksége van, Takahe felöltözik. - Úgy beszélt velem, mint egy szemét félnótással. Ezért már megérdemli, hogy megkeressem és elbeszélgessek a fejével. - magyarázza sértetten, s kiroppantja az ujjait.
Kodaka bukkan elő. Köhint egyet, majd kihívóan nekidől a mögötte lévő falnak. - Ostobaság mindenért ökölre menni, így csak a saját neved taposod a sárba.
- Nem! Neked erről fogalmad sincs, de ez verésért kitált! - kiabál a nőstényre, de az nem riad vissza.
- Én ne tudnám, mi tesz jót, vagy mi tesz rosszat valaki nevének? Elfelejted, hogy évekig anyád mellett voltam, s téged is nevelgettelek, miután megszülettél. - nagyképűen beszél, felkorbácsolja a fiú idegzetét, de annyira, hogy Takahe legszívesebben megütné. - Ez a szerelem az agyadra ment. - szól neki megvetően Kodaka. - Menj, veresd szét a helyes képed, de aztán ne gyere jégért! - s elfordul tőle. Luira egyetlen pillantást vet, gyorsan kacsint is neki, jelezve, hogy tudja, mit csinál, s menne, de Takahe elkapja.
- Velem jössz. Te fogod elkenni Terut a betonon.
- Nem. Én az anyád szolgálom, s míg ő nem ad parancsot, hogy menjek és verjek meg egy igaz barátot, nem mozdulok. - visszanéz, de a srác ellöki magától.
- Kotródj innen!
- Ezer örömmel. - felcsapja füleit, farka az égbe mered, s pipiskedve eltipeg. Takahe pedig dühgeni kezd, az első szekrény tartalmát söpri a földre, amit meglát, aztán megtapossa a vázák cserepeit. Belerúg a szekrénybe, azzal a szoba közepén rágyújt. Misushiko úr persze pont ilyenkor nincs kéznél.
|
*Lui amíg lerohan, magának is elvesz egy fél szelet kenyeret és amíg felrohan meg is eszi, amikor kérdőre vonja Takahe, bólint* - Egészen biztos vagyok a dolgoban... nagyon zaklatottnak tűnt a dologtól... én úgy érzem minden mértékben igazat mondott...
|
Takahe figyelmesen végighallgatja a fiúcskát, aztán biccent neki és morogva elmegy fürdeni. A zuhanyzás lenyugtatja, s kitisztítja a gondolatait. Tiszta ruhában, megfésülködve tér vissza. Elkezd reggelizni, majd Luira pillant. - Megkeressük ezt a Terut és kicsit elbeszélgetünk a fejével. Nem tetszik, ahogy beszél velem, sem pedig az, hogy ilyen odaadóan védelmezi Suzumit, ha csak a barátja. - beszél némi undorral, azzal megreggelizik. - Biztos vagy benne, hogy Suzumi nem hazudott a szerelmét illetően? S abban, hogy nem csak falazás miatt mondta, hogy Teru csak egy barátja? - érdeklődik.
|
- Hát... elmondom pontosan mit mondott a hölgy... *pár pillanatig csak hezitál majd neki kezd* - Igazából nem is az új fiúja az a Howoki Teru hanem egy barátja, neki adta a telefont hogy lerázzon téged.... mert szóval azt mondta hogy már nem szerelmes beléd... az a barátja pedig Howoki Teru és nem messze lakik innen, de pontosabb információt nem árult el... sajnos...* fejezi be* - Lemegyek a reggeliért, már biztosan kész...!
|
Lassan felül, majd benyeli a gyógyszert és az összes vizet. Csak ezután képes figyelni, de aztán amint megérti, miről van szó, máris felélénkül. - Hol lakik? - kérdezi mohón. Azonnal kiugrik az ágyból és tiszta ruhákat kezd keresni magának. Amint megkapja az információkat, el akar menni zuhanyozni.
|
- Igenis! *mondja határozottan Takahenak, majd megindul a konyha felé, ott sikerül megkérdeznie hogy hol találhat gyógyszereket, készségesen segít is neki egy nőstény, kicsit elcsodálkozik ezen, de aztán megköszöni neki és vizet is tölt egy pohárba, végül Kodakát kezdi keresni de sehol sem találja a őt, így ugyannak a nősténynek szól a reggeli ügyben aki segített neki, a gyógyszerrel gyorsan felrohan Takahehoz* - Tessék... *nyújtja oda egy kisebb tálcán a kért dolgokat* - A fiút... Howoki Terunak hívják... *kezd bele, de nem biztos benne, hogy Takahe most kíváncsi rá, így megvárja reakcióját*
|
- Hozz vizet és fájdalomcsillapítót. Szétrobban a fejem. - mondja oda Takahe morcosan, álmos hangon. Meg sem fordul, hogy a fiúra nézzen, ahhoz még túlságosan fáradt. - Szólj a konyhán, hogy csináljanak enni nekem.
|
*Lui fülei felpattannak ahogy Takahe felébred, kinyitja szemeit, majd látja hogy gazdája tovább szunyókál, ő mégis felül, s kibámul az ablakon, nézi ahogy a gyerekek már kora reggel a hóban játszanak, hógolyócsatát vívnak, és hóembert építenek... tetszik neki a hó, akkor is ha hideg, farkincája ide oda jár, majd nyújtózik egyet, s Takahet kezdi el bámulni*
|
Másnap reggel Kodaka első útja egy tálcával együtt Misushiko asszonyhoz vezet, hogy beszélgessen vele. Férje már korán a dolgozószobájába zárkózott, így nyugtuk van tőle.
Takahe ezzel szemben szeret lustálkodni, most mégis kiveri az ágy, így morcosan ébred és miután megtalálja a telefonját, megnézi az időt, azzal a másik oldalára fekszik.
|
*A kis kandúr ismét leelenőrzi a szobát, nincs e nyitva ablak, majd megint betakargatja Takahet, lefekszik a szivacsára és lassan álomba merül... közben pedig jól eszébe vési a Howoki Teru nevet*
|
Kodaka biccent a fiúcskának, azzal aludni tér. Takahe is mélyen alszik már, fél karja lelóg az ágyról, teste a takaróján fekszik, de békésen szuszog.
|
- Rendben... azt fogom tenni amit mondtál... *érnek be végre a házba, a kandúrka gyorsan ledobja a kabátkáját a helyére, majd a csizmáját is* - Köszönöm a segítséget! *mosolyog a nőstényre és a kandúrra is majd felrohan Takahehoz*
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
