|
Témaindító hozzászólás
|
2020.03.30. 21:32 - |
Eto nem szereti az embereket, de annl inkbb szereti a kényelmet és a nyugalmat. Nagyon híres orvos, egyedül él otthonában, habár a takarítónő és a kertész gyakran járnak hozzá, hogy a házban mindig tisztaság legyen. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
| Eto alrébb rakta a reggelit, amikor a cica végül nem harapott bele az ételbe. - Vedd le a nadrágod. - avval a fiókba nyúlt és kivett valamilyen krémet. - Bekenlek... és nincs ellenkezés. - mondta már jó előre az intő szavakat és várta, hogy a macska engedelmeskedjen. Ha megtette, olyan finoman ért hozzá ujjaival mint azelőtt soha. - a vágyaink kiszámíthatatlan dolgok... te még nagyon fiatal és tapasztalatlan vagy, ne okold magad a történtekért. - eközben ujjával finoman juttatta be a kandúr nyílásába a krémet. |
Avery kinyitotta a szemét, mikor meghallotta Eto lépteit közeledni a szoba ajtaja felé, majd mikor belépett rajta, a kölyök óvatosan felült és az ágytámlának döntötte a hátát kicsi. Fájt a feneke, ezt le se tagadhatta volna, minden mozdulata arról tanúskodott, hogy bármennyire is élvezte a tegnap estét, a teste fájdalmakat élt meg. Etora nem nézett ugyan rá, csak a tálcán pihenő reggelire nézett. Csak bólintott, majd vékonyka ujjaival kissé remegve, de megfogta az egyik pirítóst, majd már a szájához akarta emelni, mikor Eto kérdezett tőle valamit.
Megmerevedett. Nem igazán tudta, hogy mit mondjon.
Nem válaszolt, csak lassan megingatta a fejét. Magára haragudott, nem Etora.Végül is Avery csapta be saját magát, gazdája nem tett semmi rosszat. Ezzel vígasztalta magát. Nem harapott bele a pirítosba, inkább visszatette a tálcára.
- Én...Nem haragszom - nyelt egy nagyot, de közben mélyen lehajtotta a fejét. - Az én hibám volt...Én csaptam be saját magamat - motyogta, majd a reggelit nézte inkább csak azért, hogy ne kelljen Eto szemébe néznie. Avery szeme még mindig piros volt a könnyektől.
|
Eto elkészítette a reggelit. Miközben ezt tette, gondolatai a cicus körül forogtak, valójában nem is tudta, hogyan kellene most kezelnie őt, eddig sohasem kellett senkihez sem alkalmazkodnia és senkire sem kellett tekintettel lennie. Felsóhajtott és a szobája felé tekintett, ahol nemrég Averyt hagyta. A piritós a táyéron gőzölgött, tej, vaj és sajt társaságában. Amikor végre rávette magát, hogy bemenjen a szobába, arcát is rendbe szedte, s a macskafiú semmit sem láthatott aból, hogy nemrég még tanácstalanul sürgött - forgott a konyhában, idegeskedve. -Egyél, attól majd erőre kapsz. - próbált vele kommunikálni és oda tolta a tálcát Averynek. - Haragszol rám, amiért becsaptalak? |
Kicsit reszketegen lépett ki a kádból, az idegességtől úgy érezte, hogy a térdei kocsonyává változtak és még fájt is a lába. Az sokkal nagyobb sérüléseket szenvedett, mint a tenyere. Hagyta Etonak, hogy megtörölje, akkor se ellenkezett, mikor ismét felemelte és bevitte őt a férfi szobájába. Az ágyon ült és mint egy engedelmes háziállat, azt csinálta, amit Eto kért tőle. Ha fel kellett emelnie a karját, akkor felemelte, ha a lábát kellett kinyújtania, megtette minden zok szó nélkül. Teljesen össze volt zavarodva és ki volt merülve.
- Jó, nekem mindegy - motyogta, mert igazából ő ruha nélkül is jól el volt, most, hogy Eto cuccaiban volt, annak kellemes illata megint elbódította a fiút. El is feküdt az ágyban, de nem aludt el, csak pihetette a szemét. Várta, hogy Eto visszajöjjön a konyhából. |
| Jól van.. - állt fel Eto és kilépett a kádból, kisegítette a cicát is. Látta mennyire kimerült, ezért rá terített egy törölközőt, s miután jól áttörölte magát, a törölközőt a derekához csavarta. Ezek után ismét a karjaiba vette a cicát, talán olyan szelíden bánt vele mint még sohasem. Ahogy beértek Eto szobájába, keresett neki tiszta ruhákat, áttörölgette és ráadta. - Kicsit nagyok, de majd veszünk neked is rendes ruhákat később... na pihenj le... addig én készítek valami reggelit. Avval ha a kandúr nem mondott neki mást, vagy nem állítotra meg akkor kiment a konyhába. |
Avery csak sokára csillapodott le, arra eszmélt fel, hogy a víz kezdett kihülni és ő maga is megrezzent, fázni kezdett, de lehet, hogy a feszültség miatt, túl sok minden kavargott benne jelen pillanatban, amit nehezen tudott csak feldolgozni. Fújtatott, de egy idő után a légzése is helyre rázódott, úgy tűnt, hogy tényleg megnyugodott.
- Meg...Megcsinálom - motyogta, majd kissé fáradtan, elcsigázottan, de megmosakodott, ahogy azt Eto kérte tőle. Csak engedelmesen felállt a kádban, mikor megkapta az utasítást. Vékonyka teste most reszketni kezdett, a sírástól teljesen kimerült és még mindog nehezen fogadta el a tényt, hogy igazából semmilyen szert nem adott be neki Eto, csak saját magát bolondította meg. |
| Eto hagyta, hogy kisírja magát, ő maga nem volt túl érzelgős típus, de jól tudta mennyire fontos, hogy ezt most a cica letisztázza magában, hogy a feszültsége és a fájdalma távozzon a testéből. Olyan sokáig ölelte és hagyta a cicát sírni, hogy a bíz is kihűlt körülöttük mire a kandúr talán csillapodni kezdett. - Jól van... megmosod magad odalent, vagy szeretnéd, ha én csinálnám? - most megadta neki a választási lehetőséget, de ha a cica nem válaszolt, vagy jelzett felé, akkor önkényesen látott neki és megtisztította a fiút saját maga ondójától, ha maga akarta csinálni, akkor hagyta, hogy eltávolodjon és ő maga tegye meg. - Menjünk ki... - javasolta. |
Egyszerre esett kétségbe a kölyök és érezte a mérhetetlen szégyent. Hogy lehet így viselkedni? Hogy volt képes azokra a dolgokra? Mindezt azért, mert átverte saját magát, átverte a testét, az elmélyét és most teljesen megzavarodott. Eto miatt volt az egész... Miatta érezte így magát, miatta sírt most, mert tudta, hogy valami furcsa érzés, egy furcsa ragaszkodás kezdett kialakulni új gazdája iránt, amit nem akart beismerni. Még jobban elpityeredett, mikor a férif szorosabban átölelte.
A fiú szíve hevesen vert, gyorsan vette a levegőt, de végül már nem tartotta vissza a sírást. Eto pedig azzal, hogy hozzá ért, ahogy megsimogatta a fejét, még inkább megsíratta a kölyköt. Avery reszketve ült Eto karjaiban és hosszú ideig képtelen volt abbahagyni a sírást. Nem volt hangos, de annál keservesebb látványt nyújtott. |
| Eto érezte, ahogy a cica teste merevvé válik, s ekkor valami furcsa dolgot tett, legalábbis magához képest furcsát, átölelte a cicát szorosan, s osztozott benne a csend pillanatában. Jól tudta, mi viaskodik most Averyben, tudta, hogy nehezen dolgozza fel az információt, és már abban ia biztos volt, hogy ettől a pillanattól Avery az övé, többé nem akar majd elszökni, vagy ha mégis megpróbálná, az érzései, a vágyai mindig vissza terelnék hozzá. - Jó fiú vagy... - s egyik kezével a cica fejét simogatta. - Nincs mit szégyellned... de nyugodtan kisírhatod magad. - úgy tűnt mintha vígasztalni akarná. Ezek után csendben maradt. |
Nem tudta, hogy mégis mit kellene tanulnia az érzéseiről, nem igazán volt szüksége rájuk, hiszen eddig csak egy gazdája volt, egy öreg ember, aki a pián kívül semmi mást nem ismert. Every jól ismerte az alkohol szagát, ízét. Nem egyszer itatott meg vele annyi mindent, hogy a kölyök napokig kiütve feküdt a földön, a nappaliban. Az öreg elitta a máját, majd meghalt. Avery nem érzett semmit se iránta, de Eto mást volt. Egyszerre bántotta őt és volt hozzá kedves.
Óvatosan bemászott a vízbe, majd megrezzent, mikor Eto magához ölelte. Füle megrebbent az idegen szó hallatán. Nem ezt akarta hallani, Eto becsapta őt és ezzel most már tisztában volt.
Saját magát csapta be. Megmerevedett, alig tudta feldolgozni az informácitó, miközben gazdája a hátát mosta.
A cica nem szólt semmit, de ahogy a habot figyelte a kádban, egyre homályosabban látott. Elpityeredett, de maga se tudta, hogy miért. Válla megrázkódott, majd szopigva próbálta visszatartani a könnyeit, de nem ment neki. Némán sírt, de nem tudta, hogy miért. |
| Eto elvigyorodott és belépett a kádba, miközben abban egyre inkább nöbekedett a vízszint. - Azt hiszem többet kell majd tanulnod az érzéseidről... - ült be a kádba és kellemesen felsóhajtott. - Gyere, ülj be te is, meg fogsz fázni. - mondta s ahogy a cica bemászott, magához húzta. A testük össze ért, Eto szívverése némi nyugtalanságról árulkodott, habár most nem tett semmit, csak Averyt ölelte. - Tudod mi az a placebo? - suttogta a fülébe. - Nem adtam be neked semmiféle szert egy kis vitaminon kívül... amit éreztél... azok a valódi érzéseid voltak... de megengedhetted magadnak azt az illúziót, hogy kiélvezd velem a pillanatot. Tudtam, hogy nem akarod majd beismerni, soha se tennéd igaz? Hát most láthattad, mivé is tudsz válni. - hagyott egy kis szünetet hogx a cica feldolgozza a kapott információkat, majd elkezdte megmosni a hátát. Finom ujjaival végig tspogatta a cica gerincét. |
Nem igazán tudta a kandúrka, hogy mit enne, most nem volt étvágya, helyette inkább egy túlméretezett gombóc volt a torkában és a hasában is érezte az idegességet, ami mindenét görcsbe rántotta. Az ételre se tudott gondolni, főleg most, hogy Eto megint megpróbálja zavarba hozni. Avery rettenetes mód szégyellte magát amiatt, hogy így kifordult magából, amit valószínűleg Eto észre is vett rajta.
Összerezzent, mikor Eto megfogta az állát, az arca azonnal vörössé változott, nem akart válaszolni gazdájának, de tudta, hogy Eto nem mindig olyan kedves vele, így végül arra jutott, hogy csak kinyögi. Legalább vége lesz a szégyenérzetnek talán, ha bevallja.
- Én... - makogta, miközben Eto szemébe nézett, de egyre jobban zavarba jött a férfitól.
- Ta...Talán...igen - pillatott végül félre, de a szégyen érzete nem hogy elmúlt volna, még nagyobb lett.
- Ne használd rajtam azt a szert megint... - motyogta, mert úgy érezte, hogy attól nem önmaga.
- Önmagam akarok lenni, ha ve...veled vagyok úgy.... - nyekeregte még mindig zavartan és a kád szélét szorította. |
| Persze Eto érezte és észrevette Avery kezét, ahogy elrántotta, de nem szólt emiatt semmit sem a cicának inkább csak magában mosolygott a dolgon. - Fürdés után leápollak, aztán reggelizünk. - közölte a programtervet. - Mit ennél? - tudakolta. - Ne ficánkolj már annyit... a lábad még nem gyógyult meg, maradj nyugton! - mondta szigorúan, de mégsem volt semmi fenyegető a hangjában. Ahogy nézte a kád szélén ülő lehajtott fejű macskát, szeretett volna gonoszkodni vele, el is kapta az állát és a fejét maga felé fordította, hogy láthassa azt a vörös, szégxennel teli, mégis vágyakozó arcot. - Mondd el... gyerünk... |
Avery azonnal összerezzent és elkapta a kezét, mikor Eto felébredt és kinyitotta a szemét. Nem számított arra, hogy a férfi ilyen hamar fel fog ébredni, de számítania kellett volna rá. Lecsapta a fülét, nem tudta, hogy milyen is lesz a reggel a tegnap este után. Olyan sok minden történt az éjszaka, hogy kicsit összezavarodott. Emlékezett mindenre és elszégyellte magát nem is kicsit.
- Jó...Jó reggelt. Izé...Jól - válaszolta picit kurtán, bár ez koránt se volt így. Ahogy a tegnap éjszakára gondolt, ismét elkezdett felizgulni, de inkább elterelte a gondoaltait.
- Azt hiszem, hogy jól - pillantott félre és kicsit le is hajtotta a fejét zavartan, mikor Eto megsimogatta a fejét.
- Ha te mondod... - rántotta meg a vállát. Végül is Eto volt az orvos, ő tudta, bár még mindig Avery volt az, akinek a keze megsérült.
- Ááááh! Ne! Tegyél le! Tegyél már leee! - kiabálta, mert nem igazán szerette, ha Eto így hurcibálja, mint egy zsákot, de csak párat kalimpált a lábával, mert már le is ültette a kád szélére.
- Miért érdekel az téged? Tök mindegy... - hajtotta le a fejét megint és teljesen elvörösödött a kandúrka. Nem akarta bavallani, hogy bármit megtenne azért, hogy újra lefeküdjön vele Eto. |
Eto sem hallotta volna már meg a cica mondandóját, szinte azonnal elaludt miután karjaiba zárta. A zajra nem ébredt fel amit a cicus csapott, de az érintés hatására sép lassan felnyitotta a szemeit. - Jó reggelt... - ásított és szép lassan felült. Végig nézett a macskán. - Hogy van a tested? - ropogtatta meg kicsit a csontjait. - Hogy aludtál? - simított a cicafiú egyik kezére. - A kezed már teljesen meggyógyult a vázás eset óta szerencsére. - kelt fel és ásítozva indult meg a kandúr felé és minden figyelmeztetés nélkül felkapta. - Megyünk fürdeni, mocskosak vagyunk, jobb ha nem kapálózol. - fiyelmeztette előre és már csak a kád szélénél tette le, hogy meg tudja engedni a vizet kettejük számára. - Meséld el... milyen volt a a tegnap este? - vigyorgott. - Élvezted igaz? Ne tagadd... |
A kandúrka a szer hatása miatt nagyon sokáig bírta, a teste nem bánta, hogy Eto többször is kihasználta őt, azt akarta, hogy minél többször megtegye vele, de a végére teljesen kimerült. Lihegve, levegő után kapkodva, kissé reszkető testtel, de kezdett most már megnyugodni.Az ágy Eto és az ő nedvétől volt ragacsos, a fiú teljesen leizzadt, kimerült és bár a végére a szer is távozott belőle, a feje zúgott, össze volt zavarodva, Etora gondolt, arra, hogy lehet, el kellett volna menekülnie még akkor, mikor tehette, de már nem akart elmenni. Eto volt a gazdája és senki más. Ő parancsolt neki.
- Mmmh... - nyüszögte és bár ő is szerette volna kimondani, hogy jó éjt, de képtelen volt, azonnal elaludt a férfi karjaiban.
Másnap reggel Avery felriadt. Már reggel volt ugyan, de a Nap még csak most bukkant fel az égen. Nagy szemekkel pislogott körbe, a szobában még kissé félhomály volt, de ő tökéletesen látott. Eto mellette feküdt, Averynek pedig bevillant a tegnap este és elszégyellte magát, hiszen emlékezett arra, hogy miként viselkedett.
- Nyuuh... - nyüszített fel picit, mikor megmozdult, mert fájt a feneke. A szája elé kapta a kezét, félt, hogy gazdája felébred. Óvatosan felé fordult, majd picit közelebb hajolt hozzá és óvatosan megérintette Eto arcát. Nem igazán gondolta volna, hogy Eto ilyesmire képes, mint az este. Erre a gondolatra zavartan nézte Eto arcát és hajolt közelebb, tanulmányozta, miközben vékony ujjaival az arcához ért. |
Eto meglepődött kicsit, habár számított a reakcióra, mert érezte Averyben hogy valójában nagyon is vágyja a fájdalmat. Az este folyamán még nagyon sok körben használta ki a cicus testét. Ő és Avery is rengetegszer élveztek el, míg végül Eto is már teljesen ernyedten bukott az ágyra, lihegve és csatakosan, izzadt hajjal, bőrrel, mocskosan ölelte át Averyt, miután eloldozta. - Jó éjt... - harapott a fülébe kicsit majd magához húzva a cicát elaludt. |
Avery belenyögött a csókba, mikor Eto úgy hatolt bele, mint még ezelőtt sehol. A fiatal kandúr abban a pillanatban el is élvezett, mikor lekerült róla a kötés és Eto csak néhányat lökött rajta. A teste viszont nem elégült még ki teljesen, a szer, amit gazdája a testébe fecskendezett, még mindig dolgozott benne, kínlódótt, egyre hangosabban nyögött és néhány hangos nyávogás is kiszakadt belőle. A szemei felaladtak minden egyes lökés után, nyelve oldalra lógott, érezte Eto farkát magában mozogni, ami soha nem várt érzést hozott el számára.
Eto hangjára a füle megrebbent, majd a férfira nézett homályos tekintetével.
- Még...Még...akarom...fáj...akarom...akarlak... - nyekeregte a fiú és a teste még jobban felforsodott, nem tudta, hogy mikor marad abba ez az érzés, de remélte, hogy soha nem fogja Eto abbahagyni mindezt.
- Nyau-nyaaauuuh...Még! Többet akarok ebből, többet... - nyüszítette és kicsit rá is feszült Eto farkára, de csak úgy, hogy a férfi még jobban érezhesse magát. Averyt a fájdalom éltette jelen pillanatban. |
| Wto elvigyorodott,s miközben mélyen megcsókolta a cicát, belé hatolt teljes erejével. Nem várt sokat, szinte azonnal mozogni kezdett, s leoldotta a macska kandúrságáról a kötést. - Most már elélvezhetsz, ha akarsz... - búgta miközben egyre gyorsabb mozgásba kezdett. Ha a cica elélvezett, akkor se hagyta abba, tovább ostromolta a cicát de valószínűleg a macska is hamar újra felizgult. - Hogy érzed magad? - kérdezte mindeközben, habár vadállatias fény csillant a szemében mindeközben, minta cssk fel akarná falni a cicust. |
Avery szó szerint világát se tudta, annyira forró volt a teste, hogy gondolkodni se tudott. Egyszerűen a szer egyre inkább dolgozott a testében, ahogy Eto is. Nyüszített, szó szerint vernyákolt a fiatal kandúr, miközben gazdája oly sok mindent kipróbált rajta, hogy már kezdte elveszíteni az idő érzékét és lehet, hogy csak pár perc volt, de lehetett Avery számára több óra is, ahogy a férfi játszadozott vele.
Volt, hogy már a határon volt, de Eto soha nem hagyta, hogy elélvezzen, ami a kandúrkát egyre csak fruszrálta és semmi másra nem vágyott, csak Eto farkára, mint tegnap. Amint úgy tűnt, hogy abbahagyta a fiú kínzását és kiszedte a szájából a pecket, Avery azonnal levegő után kapott. Homályos tekintetével őt figyelte, ellenkezni akart, de végül a legszánalmasabb, legkétségbeesettem szavak szöktek ki a szájából.
- Igen...Én...Akarom, akarom...akarom... - nyüszögte, miközben még mindig feszegette a csuklóit a bilincsben. Már nem gondolt semmi másra, csak a szexre. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
