|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.28. 00:10 - |
A hatalmas épületkomplexumban él Armoni, nem messze családjától. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Csak mert úgy érzem... ez igazából nem kéne, hogy zavarba hozzon? - kérdezősködött. - Megszokom majd? - lehelle, s a finom mozdulatokra egyre inkább úgy érezte elgyengül. Mintha a lába megremegett, volna bele kapaszkodott Arniba, miközben próbálta tartni veel a lépést, de mikor Arni feltolta neki az ujjját, teljes erőböl belé csimpaszkodott, s nem volt képes tovább menni, nyomó és szorító érzés volt számára, ráadásul teljesen össze zavarta.. fogalma sem volt mit csinál a gazdája. Ez lenne a játék? karmaival kapaszkodott a flérfibe, lihegett, fújtatott, míg Arni lehellette perszelte a nyakát. - Egy kcisit fáj.. - vallotta be. - és nem értem... milyen játék ez? - de hangja, kellemesen érdesen csengett, csüngött gazdája szavain. - Gazdi... -lehellte. - Magyarázd el... a játékot. - kérte, de szemei csillogásában még mindig tükröződött a férfi alakja, s minden bizalma iránta.
 |
- Majd megszokod, idővel - biztosította őt a férfi.
- Zavarba ejtő? Mitől jönnél zavarba? - kérdezte, mintha egy kisgyerekkel beszélne.
Tovább simogatta a kutyát. Egyre szenvedélyesebb számok jöttek.
- Hát akkor játszunk - mondta lelkesen.
Benyúlt a kutya ruhája alá. Olyan rövidke volt, hogy nem okozott ez neki nagy gondot. Végigtapogatta a combját, majd benyúlt a lába közé is. Aztán ismét a fenekét kereste. Táncuk egyre lassult, ahogy Arni egyre inkább az érintésekre fókuszált. Ujjával úgy körözött, hogy Naoki kitalálhatta, mire kell számítani.
- Ez milyen érzés? - tudakolta a nyakába lehelve, mikor feltolta egy ujját.
 |
- Nem rossz érzés, bár furcsa, mert nem szoktam emberek érintéséhez, mégis jól esik, ha te érintesz meg... - kicsit emgborzong, libabőrössé vált Arni lehellettétől, nem tudta miért de még ez is jól esett neki, szerette volna ha a férfi még több jót mutat neki. Kellemes érzéseket, megpróbált midnnere úgy reagálni ahogy érezte, csak akkor vált kábulttá az arca, mikor Arni a fenekébe mart. - Ez... nem is tudom, ez zavarba ejtő... egy kicsit.... - elgondolkodott aválaszo,d e szeeretett volna még jtszani vele, nagyon nagyon sokat. - A tánc jó... tetszik. Szeretnék még játszani veled. - mondta ki nyíltan habár fogalma sem volt arról, hogy a srác mire próbál utalni.
|
Nem tudott felelni a kérdésre. Ezt még önmaga számára sem volt tiszta.
A tánc közben szorosan magához húzta a kutyát. Megnyugtatta, meg sem érzi, ha a lábára lép.
- Milyen érzés ez neked... hogy így érek hozzád? - kérdezte, mikor keze a kutya csípőjén nyugodott - tetszik? Vagy megijeszt? Milyen?
Belehajolt a kutya hajába, a sok piros szalag közé, lehelete Naoki nyakát melengette.
- És ez? Ez milyen? - faggatta tovább. Kezét végighúzta a kutya karján, oldalán, hátán, hasán. Mindről kikérdezte, egyre hevesebben. Nemsokára már Naoki fenekén és combján volt a keze, közben táncoltak rendületlenül.
- Ez hogy tetszik? - markolt bele a kutya hátsójába. - Mert tudnék néhány jó játékot. Ha a táncot élvezed, ezt is imádni fogod.
|
- Akkor jó, örülök, hogy nem mondod majd el! - kacsintott rá, majd a tükörhöz ment, hogy megnézze magát, a ruha tökéletesen ileszkedett az alakjához. - Hűűű... kár, hogy végül nem lettem lány igaz? - sóhajtotta, majd ismét csilogó szemekkel kapaszkodott Arniba.
- Tánc! Igen szeretnék... - figyelte, hogy mit hogyan kell csinálnia, eleinte még sokat tévesztett és volt, hogy gazdája lábára is lépett, általában sűrű elnézéseket is kért miatta, de nagyon évezte, egyre jobban. - Ez nagyon klassz jjáték... mintha pezsegnék olyan érzés, szeretnék még táncoln! - lelkendezett.
|
Már félni is elfelejtett a hirtelen mozdulatoktól. Ahhoz túl jól érezte magát.
- Nem...nem mondom el - lehelte, mikor a kutya megölelte. Egész elpirult. A bókra mégjobban.
Aztán figyelte Naoki válaszát.
- Ezt úgy hívják, hogy tánc - mondta - szeretnél táncolni? Megmutatom, hogy kell.
Először is zenéről gondoskodott. Tangóhoz valót rakott be.
- Te a vállamra teszed a kezed, én a derekadra - magyarázta - és vezetlek. Figyeld a lépéseimet.
A szenvedélyes zenére a férfi természetesen mozgott. Csípője a kutyáéhoz simult, ruhájuk surrogott, ahogy összedörzsölődött.
- Hogy tetszik? - kérdezte, mikor tettek néhány kört így a szobában.
|
- Oh... örülök, hogy jó volt neked gazdi! - mosolygott rá. - Szeretném, ha boldog lennél, mert te is olyan soakt tettél, hogy é is az legyek. - csóválta farkát, majd óvatosan egyre közelebb araszolt hozzá, s hirtelen megölelte. - Ne mondd el Snownak... - motyogta - biztosan féltékeny lenne. - szimatolt bele Arni hajába. - Olya jó illatú. - engedte el lassan.
- Játszani? Hát... nem iagzán... Snowot szoktam néha dobálni és van, hogy bújócskázik velem... . - gondolkodott el. - De nagyon nem játszottam még mást... miket lehet még játszani? Mesélj még nekem. - csüngött a szavain áhitattal. - Van egy furcsa játék is ami érdekelne. - állt fel.- szóval valahogy így szokták csinálni az emberek. - tett pár tánclépést. - De sose jöttem rá, hogy mégis mit csinálnak ilyenkor.. de leutánoztam pár mozdulatot...
|
- Jól, jól - nyugtatgatta, miközben még bőven kábult volt. Egész testében bizsergett.
- Az csak azt jelenti, hogy nagyon jól csináltad. Akkor történik ez - magyarázta.
Bambán nézte, ahogy a kutya megnyalja nedves kezét.
Aztán a kutya örömét elnézve mindenféle érzések öntöttek el. Tudta, hogy a szex során olyan hormonok szabadulnak fel, amik a kötődést erősítik, ezzel magyarázta őket. Az csak nem lehet, hogy szerelmes lenne egy kóbor kan kutyába.
- Örülök hogy így tetszik - mondta meghatottan.
Volt mindenféle teendője, és mégis azon kapta magát, hogy csak a kutyával akar foglalkozni. Bármit, csak csinálják együtt.
- Szeretsz játszani? Mit szoktál játszani? - kérdezte.
|
Nem igazán értette mi baja gazdájának, furcsa volt számára az az érzelem, amit mutatott, de úgy tűnt nagyon jó neki amit csínál, így hát folytatta, rászorított, ahogy Arni mutatta neki, majd a férfi megrándult, és elélvezett, a kutya pedig aggódni kezdett. - Jól vagy? Valami... valami kijött onanan és az biztos, hogy nem pisi... és... életben maradsz ugye? - egy kicsia kezére is ment. - ragadós... - próbálta meg letisztogatni magát, megszagolta, majd hirtelen ötlettől vezérelve megnyalta. - Mi ez? Nem hasonlít semmihez se az íze... ez akkor most se nem étel se nem ital ugye? Magyarázd el... hogy mégis mi ez... oké? - kérte kétségbeesetten, ám amint a férfi megdícsérte, oda meg vissza volt az örömtől és már evvel is elégedett lett volna, azonban kapott egy gyönyörű gyöngysort, még szebb is volt, mnt az akit már ismert. - Nagyon szép... hogy csillog! Olyan mintha izzana... nagyon, nagyon tetszik, köszönöm. - mikor már a nyakában volt megtapogatta, farkincája boldogan csóvált. - Ez életem legcsodálatosabb napja... mert... veled tölthetem el, gazdi... - mosolygott rá őszintén.
|
- Jól... - lehelte a kéjtől elfúló hangon.
Alig kezdte el őt simogatni a kutya, érezte, hogy menten vége lesz. Ez több, mint amit el lehet viselni. Megfogta a kutya kezét, úgy vezette a farkához, hogy szorítson rá. Amint ezt Naoki megtette, a férfiből jóleső nyögés tört fel. Nem bírta tovább, elment szinte rögtön. Remegett a combja, karja, ahogy ült a kutya mellett, lehunyt szemekkel. Nedveiből mindenhova került ahogy kilövellt.
- Nagyon... jól csinálod - szólalt meg, mikor meg tudott már szólalni. A hideg is kirázta, annyira csodálatos élménye volt.
Jelzett a kutyának, hogy abbahagyhatja, s egy zsebkendővel letörölte magát, majd felöltözött.
- Nagyszerű kutya vagy - mondta valós áhítattal a férfi közel hajolva Naokihoz - ezért kapsz valamit... valami szépet - susogta, s belekotort a zacskókba, amiket mai vásárlásuk alkalmával szerzett. Kihalászott egy nyakéket. Vörös drágakövek ragyogtak rajta.
- Ez hogy tetszik? - kérdezte, a kutya háta mögé állt, félrekotorta a haját, és a nyakába akasztotta a láncot.
|
- O... oké... akkor nem aggódom.. - simogatta tovább Arnit, s mikor az két kezébe vette arcát , lecsapta füleit mintha csak emgadta volna magát neki, egyre jobban érezte a férfi izgalmát, testének a hevülését.
-Ha... ha jó neked, ha jó érzés, akkor én megteszem... - motyogta szinte csak magának, de végül megérintette Arni farkát, miután az szabaddá tette neki az utat. Nem tudta miért kéri ezt tőle, de nem tanulta meg, hogy ez szégyentelen dolog lene, de talán akkor sem foglalkozott volna evvel, hisz gazdája kérte erre, ő pedig azt ígérte, bármit emgtesz neki. Próbálta úgy csinálni, ahogy a férfi mutatta neki az imént. - Milyen? Jól csinálom gazdám? - valahogy csak ösztönösen, simogani kezdte másik kezével a heréket is, hisz az is Arnihoz tartozott, bár neki nem voltak, így talán ezt csak a maga örömére csinálta, kíváncsiságból.
|
- Dehogy halsz meg. Sose tennék olyat az én kis kutyusommal, amitől meghal - mondta megsimogatva a kutya arcát. A kezébe fogta a fejét, az állánál tartotta, úgy nézegette egy pillanatig. Kiélvezte alfahím szerepének minden percét.
- Igen - nyögte - jó.
A kérdésre megrezzent. Végül csak bólintott, minek tagadja.
- De. De ha azt simogatod... az nagyon jó. Le is veszem a nadrágom, hogy jobban hozzáférj.
Kicsatolta az övét, letolta a nadrágját és kibújt belőle.
- Ott... így, nézd...
Mutatta meg néhány mozdulattal, hogyan simítson Naoki végig erektált farkán. Minden ízében lüktetett már. Alig várta, hogy a kutyalény megérintse végre... belepusztult a nagy kívánalomba.
|
A kutyus nem értette ezt a játékot, de bízott a gazdájában. - Egy kicsit furcsa, de nem rossz érzés... - mondta a kérdésre, teste kicsit megremegett a simogatásoktól, de a kutyán nem látszott félelem. - Olyan... olyan fura érzés... mintha a testem zsibbadni kezdett volna. - próbálta elmagyarázni . - Ettől nem fogok meghalni? ugye nem? Mi történik?
Naoki bólintott, nem értette ugyan, hogy miért kell eltitkolni, de azt godolta ez valószínűleg az emmberek furcsa szokása. - Nem beszélek róla, megígérem... - motyogta, s elezdte simogatni ott, ahol a férfi kérte, először kicsit ügyetlenne érezte magát, de egyre bátrabban simogatta gazdáját. - Gazdi... neked jó érzés, hogy ezt csinálom? Látni? Mit kellene látnom? Ott nem a pisilőd van? - kérdezte édes tudatlansággal a hangjában.
|
- Igazán szép... mindkettő.
Először tényleg csak úgy tessék-lássék módon simogatta, aztán egyre bizalmasabb lett az érintése. Felforrósodott a tenyere, végigcirógatta a kutya hasát, derekát, oldalát.
- Jól esik? - kérdezte, s figyelte a testi reakciót.
Azzal, hogy Naoki azt mondta, szereti a simogatását, engedélyt érzett tovább haladni.
Nem mintha lett volna rá szüksége.
- Igen... nekem is tetszene - mondta hálával a hangjában, majd sietősen hozzátette - de ez ugye köztünk marad? Az emberek nem beszélnek róla, hogy örülnek a simogatának. Hogyha nem beszélsz róla... akkor mondjuk itt - mutatott a térdére - itt kezdhetnéd. És aztán a lábamon - mutatta egyre beljebb, a combja felé a dolgokat - arra is jó volna. Majd... majd segítek, hogy lásd.
|
- A... a hasam, és a nyakamon is... bár tt kicsit csikalndós de azért nem rossz érzés.
Naokinak furcsa volt, ahogy Arni hozzá ért, más volt ez mint mint az eddigi tapintások, sokkal közvetlenebb intimebb. - Szeretem amikor simoghatsz... - bólogatott, ő is csak azoknak volt hajlandó megegedni, sőt a férfi volt az egyetlen akinek hagyta, hogy megérintse.
- Sz... szeretnéd ha megsimogatnálak én is valahol? - kérdezte kicsit talán félelemmel evgyülve a hangjában, hisz nem tudta, hogyy rá céloz e Armoni, vagy csak megosztott vele ezt az információt.
|
Most is végignézte ahogy Naoki öltözik. Élvezetét lelte a látványban.
A nappaliban ültek le. Keze megindult a kutya combja felé.
- Szereted, ha simogatnak? - kérdezte - hol esik a legjobban?
S ahol Naoki mondta, ott megsimizgette a kutyát. Néha megcirógatta az arcát is, amitől egészen figyelmesnek és gyengédnek hatott, miközben követelődzőn várta, hogy rá kerüljön már a sor.
- Én is szeretem - szólt néhány perc múlva - de csak... csak azoktól, akik nagyon közel állnak hozzám. Akik fontosak nekem. Mint te, Naoki.
|
- o...oké... akkor majd idővel. Idővel bztosan megszeret majd... meg én is őt... talá adokmég nki esélyt később. - motyogta és kérdezés nélkül követte Arnit, nem vett észre semmi gyaníúsat, csak hogy a férfi a szokottnál is izgatottabb.
- De... szeretném. Melyik legyen? Azt a gyönyörűt még nem szívesen hordanám itthonra... azt hiszem az inkább utcára való. - túrt bele a szatyrokba és kiválasztott egy nagyon aranyos darabot. Egy laza kis egyberuha volt, egyik oldalán masnival volt megtűzdelve s tartozott hozzá egy rávarrt kardigán féleség. Nagyon édesen állt rajta, mitha csak ráöntötték volna. Természetesen msot is a férfi előtt vetkőzött, nem szégyellte magát. - Nos, hogy áll? - vöröslött kicsit arca, remélte, hogy gazdájának tetszeni fog.
|
Mikor a kutya nyüsszögött, már lassított, de ez nem feledtette a félelmét. Leparkolt, kinyitotta az ajtót, és a kutya már az ölében is volt.
- Nyugalom - csitította, átölelte, egy kicsit így maradtak, a hátát dörzsölgette. Aztán a fülét simogatta. - Nem utál.
Eltávolodott tőle, hogy a szemébe nézhessen.
- Van akivel időbe telik, hogy összeszokjatok. De kedvelni fogjátok egymást. Mint ahogy én is kedvellek. Gyere, menjünk - fogta kézen Naokit, megragadta az új szerzeményeket is, s elindult velük felfelé a lakásba.
- Nem akarod felpróbálni őket? Mostmár lehet őket hordani.
Türelmes volt még, csak rá kellett vezetnie a kutyát arra, hogy mit akar. S biztos volt, akkor is készségesen fogja követni a parancsait.
|
- Nem felejtettem itt... csak.. csak az a ruha megbabonázott Arni... és ezért csak egy pillanatra... nem volt a kezemben de vissza emntem érte és szerencsére megvan -dörgölődzött hozzá.
- A gyöngysor az anyukád gazdi? - pillogott rá. - Nem hittem volna... ahh akkor azért hívott a fiának, világos, kezdem érteni! - pislogott, mikor Arni megfogta az állát és furcsán beszélt hozzá, nem értette, de érezte a levegőbe, hogy a férfi valamiért nyugtalan.
- Bármit! Tényleg... amit teljesíteni tudok azt bármit... - kapaszkodott meg az autóban. - Ááááá ne ilyen gyorsan... -kuporodott össze. - Ez félelmetes... autó úr ne csináld ezt, ez nem jó.... félek! - szipogta, nem értette mi történik ,miért mennek olyan gyorsan, i akart szállni, és soha többé nem beel ülni ebbe az undok gépezetbe amelyik még csak nem is akar beszélgetni vele. Amint megálltak, kiugrott belőle és Arnihoz rohant, bele csimpaszkodva sírt. - Úgy féltem! Örülök, hogy itthon vagyunk... nem akarok többé bele ülni! Biztos utál... vagy elromlott! . dörzsögette a szemét.
|
- Csodásan áll rajtad, így minden pénzt megér.
Arni csak úgy tündökölt az alfahím szerepben. Élete legjobb döntésének tűnt, hogy végül megtartotta a kutyát. Ennyi hálát és ragaszkodást emberi lénytől még nem tapasztalt.
- Ej, hát mondtam, ne felejtsd itt - mondta, mikor Naoki visszatért a labdával.
Ahogy a kutya hozzért, tűzbe jött a teste. Alig várta, hogy hazaérjenek.
- Gyöngysor... vagyis az anyám tényleg meglátogat majd. Örülök, ha így érzed - kéjes mosolyra görbült a szája a kutya ajánlkozása hallatán - Bármit? Tényleg bármit? várjál, kicsikém, csak érjünk haza - cirógatta meg az állát.
Már kapkodva vette a levegőt, mikor beszállt a kocsiba. Beletaposott a gázba. A háza puha ágyát kívánta és a kutya forró száját. Közben még mindig tusakodott az érzéssel, hogy ez bűn, csúnya, és nem szabad. Nem válhat olyanná, mint Core. Mennyit gúnyolta, hányszor megalázta emiatt.. és most ő is. De amikor rápillantott Naokira, minden ellenvérve érvényét vesztette.
|
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
