|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| Nedim szerette volna elfelejteni azt a sok rosszat, ami vele történt, és most azt érezte, hogy Peter mellett mindig sikerült neki elvonatkoztatni arról a sok rosszról, amit más, illetve ő csinált. Ő valóban külön vette Peter egyik énjét, hiába mondta neki Adrian, hogy Peter nem személyiségzavaros, de a cica még fiatal volt és Peter ha egyszer ilyen, máskor olyan, képtelen máshogy megérteni ezt. Így legalább el tudja kerülni azt, hogy gazdája mérges legyen rá. Pihegve kapkodta a levegőt a csók után, kicsit mocorgott a férfi mellett, de mikor elkezdte simogatni a hasát, majd lejjebb és a cica legérzékenyebb pontjához ért, felnyögött, de már nem szorította össze a lábát, Peter a kezét könnyedén oda tudta csúsztatni.
-- Nem félek… - szuszogta halkan, majd mikor egyre intenzívebben csinálta, aprót felnyögött. A kérdéseire viszont már csak halkan, homályos tekintettel Peterre nézett. Apró testén azért látszódnak a nyomai annak, amit mostanában történtek vele. Egy hatalmas nagy lila folt égtelenkedett a cica oldalán, ami fájt is neki, ha rosszul fordult, de túl tudta érni. Peter harapásnyoma és a szíj nyoma is rajta volt még, de az halványodott már.
-- Nem fáj semmim most - kapkodott levegő után, majd ismét lehunyta a szemét. Nem tudott úgy Peterre nézni, hogy közben ő odalent, a lába között simogatta őt.
-- Ez jó - harapott bele az ajkába kicsit, majd teste megremegett. Ez sokkal jobb, mint mikor először ért hozzá, sokkal gyengédebb volt, mint a múltkor. |
- Semmi baj, nem fáj... ha fájna, mindenképp szólok, rendben? Azért is kell sokat segítened nekem, különben ezeket magam intézném. Peter kivárta a pillanatot, nem siettette a kandúrkát, de valahogy ő maga is anynira meghittnek érezte az egészet, hogy eszébe se jutott kapkodni. Örült, hogy Nedim is megérinti őt, ez azt jelentette talán, hogy a falak kezdtek leomlani kettejük közt. - Nagyon ügyes vagy, dícsérte mikor szétváltak ajkaik, épp kezével még simogatta afiú pocakját, majd egyre inkább haladt lefelé, egészen addig, míg nem fogta meg a kandúr gyengepontját. Óvatos volt, talán még óvatosabb, mint az első alkalomkor, mikor csak kielégülni segített neki a konyhapulton. - Milyen érzés? Nem félsz? - kérdezgette, semmi olyasmit nem akart, ami rosszat okoz a macskának.
- Az utóbbi napokban szinte ccsak fájdalmakat élt meg a tested, szeretnék neki gyönyört és jó érzést adni. - mozgása egyre aktívabb lett. - Neked nem fáj semmid? Kényelmesen fekszel? - duruzsolta a fülébe negédesen.
 |
| A cica hagyta, hogy Peter egészen a hálószobáig vezesse, nem félt, de azért feszengett kocsit még. Tudta, hogy Peter megsérült, így nem tartotta túl jó ötletnek ezt az egészet..
-- A… a vállad… Nem akarom, hogy még jobban fájjon a vállad - motyogta a cica, majd óvatosan helyet foglalt az ágyon és figyelte Petert. Pár pillanat múlva eleget tett a kérdésnek, majd közelebb bújt a férfihoz. Felsóhajtott, mikor a nyakába csókolt, majd kicsit idegesebben rándult meg a teste, mikor levette róla a felsőt és hasát simogatta. Viszont nem ijedt meg, mert ez olyan volt, mint legelőször, mikor megcsókolta, vagy hozzá ért. Nedim pont ahhoz tudta volna hasonlítani. Lassan, kicsit vontatottan, de levette magáról a nadrágot is, és az alsót is, majd picit összezárta a lábait. Azért még mindig szégyenlős volt, még Peter előtt is. Viszont mikor megcsókolta, és nyelve a macska nyelvével járt egyszerre, akkor szinte azonnal elfelejtette gondolkodni, a teste kellemesen megborzongott ettől az érzéstől, picit közelebb húzódott a férfihoz, de félt attól, hogy a válla még inkább megfog sérülni. Ezt nem akarta és emiatt volt benne egy kis félsz még. Nedim óvatosan hozzáért a csók közben Peter arcához. Tudni akarta, hogy valódi-e ez az egész, de mikor hozzá ért, már tudta, hogy ez igazi és Peter is az. A kis kandúr vágyott erre, vágyott arra, hogy valaki szeresse, de nem tudta, hogy mivel mutatják ki azt, ha valakit szeretnek. Ő most úgy gondolta, hogy ezzel tudná leginkább a férfi tudtára adni, hogy mennyire hálás neki ezért a néhány napért, vagy egy hétért. Nedimnek lassan teljesen összefolytak a napok, főleg most, hogy Peterrel csókolózott. Ő is igyekezett tanulni ebből. |
Peter megfogta a kandúrka kezét, nem durván most se, szelíden vezette egészen a a szobájáig, majd épp kezét kitárta az ágy felé . - Semmi baj... - búgta fülébe. - Most csak fél kézzel fogok tudni játszadozni veled, így segítened kell majd nekem, de... ez remélem nem riaszt vissza. - már előre kivett az egyik kis szekrénykéből egy tégelyt, majd ha a kandúr helyet foglalt az ágyon, ő is lefeküdt mellé. - Gyere közelebb. - kérte, mert nehezen mozgott, de az is benen volt, hogy vajon tényleg emgteszi e a kölyök amit kér. Ha oda bújt hozzá akkor óvatosan csókolgatni kezdte a nyakát, megpróbálta fél kézzel is levenni róla a felsőjét, miközben lágyan simogatta a hasát. Először csak fel akarta tüzelni, látni a vágyait, az izgalmát, hallani a sóhajait. - a nadrágod... és az alsód.... vedd le. - nem parancsnak hallatszott inkább kérésnek, el se hitte, hogy itt vannak újra ebbena szobában és Nedim önként tesz veel ilyen perverz dolgokat. Nagyon pedofilnak érezte magát, de ezt az érzést felülírta Nedim jelenléte, illata, az ajka finom íze... meg is csókolta hát, hgy még inkább emlékezzen rá, nyelvét is átdugta. Lassa játszott vele, tényleg minden pillaantot ki akart élvezni. Tudta, hogy még így is furcsa ez az egész helyzet Nedimnek, de meg akarta neki mutatni a finom gyengéd oldalát is a szexnek s perszeömagának is.
|
| A kis kandúr azonnal felnézett a férfira, mikor az arról beszélt, hogy szeretné, ha Nedim akkor is vele maradna, mikor már felnőtt macska lesz belőle. Ő is szeretett volna itt maradni, ebben a házban Peter mellett, hiszen szerette a férfit, legalábbis valamilyen érzéseket biztosan táplált felé, mert akkor nem érezné mindig olyan furán magát, hogy ha hozzá ér, vagy mondjuk csak megcsókolja. Végül aztán óvatosan bólintott, mert neki az igazából jó volt, ahogy a férfi hozzáért, de az kevésbé, mikor úgy ért hozzá, hogy az a cicának is fájjon. Zavart volt és bár nem félt, de érződött rajta, hogy tart azért az ilyen dolgoktól.
--Igen… Azt hiszem, hogy az úgy rendben van - motyogja szinte csak az orra alatt.
-- Én is szeretnék - nyögte ki végül és még mindig a kezét tördelte, miközben beszélt. Önhibáján kívül is felizgult, mikor Peter ott ért hozzá, ahol még senki. Akkor nem érzett ilyet, mikor a boltvezető hozzá ért. Akkor félt, rettegett és remegett. Viszont ha Peter ért hozzá, mikor kedvesen tette, az Nedimnek is jó volt. Tökéletes különbséget tudott tenni a kettő között most már. Még aközött is, ahogy Peter kedvesen és idegesen ért hozzá. Ő azt szerette, ha a férfi kedves vele. Most úgy érezte, hogy az, hiszen hallotta a hangján. |
- Ne érts félre... nem csak mindig ezen jár az eszem... szóval sok mindenre gondolok... arra, hogy szeretnék mjad neked több mindent megmutatni a világból nem csaka rossz dolgokat.. az utóbbi napokban csak oylasmit tapasztaltál. Meg leeht butaság, de szeretném, ha felnőtt korodra is mellettem maradnál, már... nem akarom, hgy elmenj sőt a tudata annak, hogy elküldjelek megrémíszt. - nézte ahogy nem mer a szemébe nézni a cica, de így is édesnek találta. - Szóval azt mondod, még ha mocskos dolgokon is jár a fejem, és ha olyanokat tennék veled, mint a múltkor... nem nem amikor mérges voltam, hanem előtte...akkor az rendben lenne? Nem kell szégyellned, hogy kimondod ezeket a dolgokat... de azt is szeretném ha nem csak nekem lenne jó... ha ilyesmit csinálnánk szeretném ha te is akarnád,ha jól éreznéd magad közben. Mit gondolsz... tényleg szeretnéd ezt?
|
| Nedim nem volt biztos abban, hogy ő hozzá tud-e szokni ahhoz, hogy az emberek megbámulják, ujjal mutogatnak rá és furcsa dolgokat mondanak róla. Neki ez sok volt, ezért is félt, mikor annyi ember között volt, de Peter közelében jól érzi magát, noha picit azért fél attól, hogy megint felmérgesíti, de igyekezni fog, hogy ez ne történjen meg többet.
Kicsit megrezzent, mikor az ajkára simított, de igazából már ehhez hozzá volt szokva,hiszen Peter ért már hozzá ilyen kedvességgel az érintésében, szóval nem bánta, nem félt. Aztán megint elmondta, hogy milyen gondolatai vannak a férfinak csak attól, hogy ha Nedimre néz, mire a cica a férfi szemébe nézett és elmosolyodott.
Közben némán hallgatta Peter szavait, majd lehajtotta a fejét kicsit.
-- Én… Minden este azt kívántam, hogy olyan emberhez kerüljek, aki majd szeretni fog, még ha csak kicsit is - mondta halkan.
-- Te pont olyan vagy, és amikor velem vagy, amikor úgy érsz hozzám, hogy az jó legyen, mindig jó érzés lesz bennem - pirult el picit.
-- Féltem, hogy mi lesz, de… Szeretném, ha neked is jó lenne az, ha itt vagyok. Hogy amikor rám nézel, akkor neked is jó érzés legyen, de… Félek a nagyon új dolgoktól, még akkor is, hogy ha te mutatod meg őket - piszkálta ujjait, miközben még mindig lefelé nézett. |
- Majd idővel megszokjuk ez is és nem fog zavarni... ez már csak így van ha macskalény ritkaságnk születsz. De még akkor is ha ember vagy és... más mint a többiek akkor is megnéznek, ezt ne vedd magadra... - simított a fejére. - Mit is szabad nekem? - nem teljesen értette, hogy mit szeretne neki modani a kandúrka. - Gyönyörű vagy.. - simított ajkára. - Olyan, mint egy ékszer, ragyogsz... eleinte úgy éreztem, össze akarlak törni és bemocskolni, de mostanra... már úgy gondolom, jobb volna ha ilyen gyönyörűn tündökölnél, ilyen szépe és tisztán... mégis a fejemben ezernyi gondolat motoszkál... sok bűnös, vad dolog... amik egyáltaán nem illenének hozzád. Be kell látnom, hogy bben a harcban valószínűleg veszteni fogok, és ha ez megtörténik... félek ugyanolyan lesz mint a múltkor, amikor annyira aggódtam és túlléptem a határokat. Nos... megpróbálom. Te azt tanultad, hogy az ember aki majd a gazdád lesz szeret és megbecsül, és semmi rossz nem történik majd veled, pont azért mert ilyen különleges vagy, miközben tudták, hogy... hímkúrvának adnak és igen sok fájdalom fog majd érni.. nem készítttek fel az emberekre, arra, hogy milyenek is valójában... mennyire mocskosak is... érted már, mire akarok kilyukadni?
|
| Halkan nevetgélt, mikor azt mondta a férfi, hogy ő nem bírja a lányokat. Mondjuk igazából ő nem sokat találkozott más lányokkal, mint az a nő, aki nevelte. Így hát Nedimnek nem is voltak ilyen problémái. Egyelőre… Visszahúzta a felsőjét, mikor Peter beszélt hozzá. Néhány perc telt el még csak, de nem fájt már annyira a hasa. Kezdett jobban lenni. Közben lelapította a fülét, mikor a kinti világról kérdezte őt gazdája.
-- Egy kicsit… Túl sok volt az ember odakint és mindenki engem bámult, meg… Mutogattak…Nem éreztem ott jól magam, de ha velem vagy, akkor máskor is kimehetünk - hagyta nyitva a dolgot, hiszen Peterrel már kimert menni, de azért még így is eléggé félelmetes volt számára.
-- De… Te már láttál meztelenül is - jött zavarba a cica. - Már… Szóval ha veled vagyok, akkor nem félek. Kicsit szégyenlős vagyok ugyan, de… Tudom, hogy neked szabad és… - motyogta, mert nem igazán találta a szavakat.
-- Szóval… Akkor szerinted szép vagyok? - kérdezett rá inkább erre, majd felnézett a férfira. Nedim soha nem gondolkodott ilyesmin, így nem is tudta, hogy mi a szép és mi a csúnya. Ő csak úgy élte az életét, ahogy tanították neki. Nem volt tisztába azzal, hogy mi a szépség ideál.
-- Mit kell megértenem? Most nem tudom, ha elmondod? - kérdezte kiváncsian. |
- Hát tudod, ezt ki kell bírni... - mosolygott rá. - Szerencsére nem vagy lány.. nagy bajban lennék... nem tudom kezelni a lányokat. - ahogy meglátta a cicus kivillanó pociját, arca elvörösödött, majd nyelt egyet. - Értem... figyelj, tudom, hogy nehéz kint az utcán meg a tömegben de nem rejtőzködhetünk örökké szóval... ne akarj itt ragadni. Vagy nem ez a baj? Hogy megijesztett akinti világ? - állt fel és közelebb lépett hozzá. - Az a baj, hogy túlságosan szép vagy... mindig azt hitted talán hogy ez előny, de igazából... ez nem mindig az és... az ilyen perverzek, mint az az öreg vagy mint én... sokkal többet karnánk látni, mint amit te látni engednél nekünk. Tudom most még nem érted... de majd ha idősebb leszel talán akkor...
|
| Nagyon csikis volt, így mikor Peter egy vizes ronggyal elkezdte letörölni Nedim maszatos arcát.
-- Nee, ez csikiz - nevetett, és ez után már meg is fájdult a hasa a sok palacsintától. Közben hallgatta, hogy Adrian mennyi macskából gondoskodik és az jutott az eszébe, hogy vajon őt is ugyan oda akarta vinni, vagy őt máshová. Nem tudta, de igazából már nem is számított, mert itt fog maradni Peterrel és nem megy sehova. Közben felhúzta a felsőjét is alaposan megnézte, hogy milyen nagy lett a hasa.
-- Hát szerintem olyan hasam van most, hogy ha lány lennék, akkor azt hihetnéd, hogy kisbabám lesz - kuncogta, majd megsimogatta nagy pocakját.
-- Nincs semmi tervem, nekem elég az, ha velem vagy - mosolygott még mindig boldogan, de a hasa azért eléggé fájt. Időbe fog telni, hogy a szervezete lenyugodjon és ezt a sok palacsintát a gyomra feldolgozza. |
- Istenkém - nevette Peter és fogott egy nedves rongyot, letisztogatta a kölyök arcát. - Így... most ár szép tiszta vagy. - látta, hogy sokat eszik Nedim, szólt volna, hogy sok lesz, de nem volt szíve, annyira boldogan ette és már napok óta alig evett valamit. - Nem lesz baj, de elég titkos a hely, tudod Adrian menti a sérült, vagy a háborúban bűnösnek kiálltott macskákat meg embereket is. Sokan húzták ott meg magukat akiknek nem volt hova menniük. De sajnos nem telejs a szabadság... mivel nem mehetnek ki a katakombákból, általában csak Adrian jön ki vagy akit ki és vissza szállít a kocsiján. - evett még ő is pár palacsitát, jól sikerütek. - Ügyesen emgcsináltad őket - dícsérte, majd kuncogott. - akkor most emg kell várnod míg a hasad megemészti. De nem lesz tőle vajod, nem fogsz kipukkadni. Hmm.. viszot kéne találunk valami programot délutánra. Van valami elképzelésed? Menél valahová?
|
| Nem tetszett neki az ötlet, hogy Peter magára fogja hagyni, hogy ha elmegy itthonról vagy lesz munkája. Viszont addig míg a válla el van törve, addig biztosan Nedimmel marad, aminek a kismacska kifejezetten örült. Aztán mikor elmondta neki, hogy egy hörcsög milyen kevés ideig él, elszontyolodott.
-- Az nagyon kevés idő… - gondolt arra, hogy milyen kevés ideig lesz vele a kisállat. Nem készült fel arra, hogy ilyen gyorsan elengedjen valamit az életében, amit már megszeretett. Aztán mikor Adrianre terelődött a szó, egyből felvidult.
-- Oké, Adrian kedves velem, kedvelem őt - mosolyog még mindig maszatos arccal, majd elkezdte lenyalogatni az ujjairól a mogyorókrémet. Annyira édes és finom volt, hogy a cica alig bírt betelni vele. Viszont arra is felfigyelt ám, hogy Peter elengedni őt Adrianhez. Megmozgatta a fülét, majd gazdájára nézett.
-- Ha így gondolod, akkor oké, elmegyek vele. Biztos érdekes lesz majd. Azt mondta, hogy neki is vannak macskalényei. Vagyis nem az övé, ő csak vigyáz rájuk. Szerintem rendes tőle - gondolkodott hangosan Nedim, miközben befejezte az utolsó palacsintájának az eltüntetését. Teljesen tele ette magát, és ahhoz képest, hogy a minap mennyire keveset evett, most jól belakott. Néhány perc múlva viszont érezte a hatását.
-- Megfájdult a hasam - nyöszörögte. Nagyon tele ette magát, így nem csoda, hogy rosszul lett.
-- Butaság volt ennyi finom palacsintát megenni - szuszogta, majd hátra dőlt a székbe és arcát törölgette egy papírtörlővel. Még mindig csupa maszat volt. |
Nézte Nedimet és amgában nagyokat mosolygott rajta, hagyta kicis érvényesülni, s mikor az összes palacsinta megsült, csak leült és várta, hogy megtöltse őket. LÁtszott rajta, hogy nagyon élvezia dolgot, talán jt is tesz majd neki, ha több mindent emgtanul, elsajátít. - Hát igen, elég agy kár, de tudod ők rágcsálók, szóval azt el neik adni amit a természetben is ennének. Hmm lássuk csak.. általában 2-3 évig, de 4-5 is lehet belőle.. ez hörcsög függő igazából. Ő viszont biztosna sokáig fog élni ha minden nap gondoskodsz róla és kitkarítod majd minden héten. Biztosan jó barátok lesztek majd és így nem is leszel magányos, ha alkalom adtán... el kell mennem itthonról és téged nem vihetlek magammal. De aért még nem kell félned Nedim oké? Megbeszéltem Adriannal, hogy amikor nemv agyok itthon, átugrik és vigyáz rád... tökre aggódik egyébként miattad, azt mondta ma is benéz csak még van egy kis dolga... lehet, hogy később majd magával is visz és emgmutatja a helyet ahol él, biztosan tetszene is neked. De n aggódj nem kell ott maradnod, csak látogatóba, vendégségbe mész. - próbált mindet rendesen elmagyarázni neki.
|
| Nedim nem kicsit lepődött meg azon, hogy Peter megcsókolta és, hogy mennyire hosszan. A cicát kirázta a hideg, jólesően lelapultak a fülei és farkincáját is megcsókolta. Fogalma se volt arról, hogy mi ez az érzés, de ha Peter csinálta, akkor jó volt és kellemes. Kicsit elpirulva nézett a férfira, mikor az bocsánatot kért tőle. Nem mondott semmit, csak követte az instrukciókat, hogy hogyan kell megkenni egy palacsintát. Nem volt olyan nehéz, de azért a mogyorókrémmel kicsit még a kezét is sikerült összemaszatolnia. Megcsinálta mind a kettő a férfi számára, majd elvette azt, amit kapott. Palacsinta evés közben a cica kiválasztotta a kisállatának azokat a dolgokat, amik kellettek. Egyáltalán nem akart többé kimozdulni a házból így örült annak, hogy lehet internetről rendelni dolgokat. Közben a palacsintát ette, de olyan maszatos lett a mogyorókrémtől, mint egy… HatHát mint egy igazi gyerek. Észre se vette, de már be is falt legalább hármat, mindegyik más ízű volt, de a mogyoró dominált a cica hófehér arcán és kezén, de nem foglalkozott vele.
-- Kár, hogy ők nem ehetnek ilyet. Pedig olyan finom, biztos, hogy ízlene neki is - jegyezte meg halkan, majd mikor a hörcsögre terelődött megint a szó, kíváncsian pislogott.
--Meddig élnek a hörcsögök? Nem olyan sokáig, mint mi? - kérdezte, miközben a palacsintán nyammogott. |
- Rendben, lehetsz a segítőm... - mosolyodott el a kölykön, annyira de annyira édes volt, nem bírta megállni, hogy ne hajoljon le hozzá és ne csókolja meg, habár nyelvét nem dugta át de így is többet időzött ajkain mint amit tervezett. - B.. bocsánat. - szabadkozott, s mikor fordítani kellett a paacsintákat akkor még természetesen besegített. - Én mogyorókrémeset szeretnék enni... és túrósat.. egyenlőre.. de akár mindegyikkel megkóstolhatod mindegyikkel finom.- okította, majd kent neki egy mogyorókrémeset. - de szerintem ennek nem fogsz tudni ellenállni. - így meg is mutattad nedimnek,h ogy hogyan kell csinálni. - ohh igen... - vette elő a telefonját és megmutatott Nedinek pár ketrecet, megkérdezte melyiket szeretné, s ha választott, meg is rendelte neki, némi táp kíséretében, valahogy elment a kedve az állatkereskedésektől. - Nem, a hörcsögök csak zöldseéket ehetnek, meg magokat és néha gyümölcsöket. Süteményeet, csokit és olyanokat amiket mi ezsünk nem ehet meg. Ha rendesen fogod ápolni és etretni akkor sokáig velünk élhet. Mármint... egy hörcsöghöz képest, mert tudod ők nem élhetnek olyan sokáig, mint mi.
|
| Leste minden egyes mozdulatát a férfinak, miközben meghallotta, hogy palacsintát akart készíteni a cica számára. Nedimnek egyből jobb lett a kedve, majd Peter azon felfére állt, ahol biztos nem ér hozzá sérült karjához.
-- Igen, segítek. Szeretnék sokat segíteni, míg meg nem gyógyul teljesen a vállad. Oké? Mától én leszek a… A segítőd. Én akarok gondoskodni rólad most - mosolygott, miközben alaposan megfigyelte, hogy hogyan kell palacsintát sütni. Aztán átvette és nagyon igyekezett, hogy minden jól menjen.
Aztán a férfi olyasmit csinált, amit Nedim még életében nem látott.
-- Aztaaaa! - bámulta a mutatványt.
-- Ez nagyon jó volt! - lelkendezett, majd tovább sütötték a palacsintákat, míg kész nem lett az összes.
-- Uh, mindennek olyan jó az illata - szimatolt bele a levegőbe, de aztán megkorrdult a hasa. Aztán eszébe jutott a kis hörcsög, amit kapott. Odasietett a kis üvegez, aminek a tetején lyukak voltak, így a kis höri elég levegőt kapott.
-- Már nincs úgy megijedve, mint tegnap - nézte a kis állatot, majd keresett neki megint valami zöldséget a hűtőben és azt adta neki.
-- A hörcsögök ehetnek palacsintát? Te milyet kérsz? - kérdezte Petert lelkesen, mert ezt is szerette volna megcsinálni neki. |
Kicsit bajlódott a palacsintával, sokkal nehezebb volt fél kézzel készíteni, mint azt gondolta. Az alapanyagokat még éppen ki tudta önteni és össze keverni, de a palacsintát a palacsntasütőre fletenni nagyon nehezére esett, nem is lettek túl szépek azeddig elkészült példányok. Kicsit megijedt ahogy a kölyök neki rontott, sokal ragaszkodóbb lett a tegnapi nap után. - Jó reggeltt. - köszöntötte. - Szerettelek volna meglepni, de fél kézzel azt hiszemezt nem túl könnyűmegcsinálni... segítesz? - érdeklődött tőle, majd a kérdéseire is válaszolt. - Egy kicsit még érzem, de a fájdalomcsilapító jól hat, nem lesz itt semmi baj, hmm egy hónapot mondott. - Vigyázz mert meleg! - adta a cica kezébe a sütőt, ő maga pedig szépen ráfolyatta a a paaacsinta tésztát, ezután megmutatat nedimnek, hogy hogyan kell eloszlatni rajta a tésztát, hogy jó legyen és ne csomósdjon össze, talán a következő alkaomkor már egyedül is meg tudta csinálni. Mikor forgatni kellett, Peter feldobta, kíváncsi volt erre vajon mit reagá a cica, ha elcsodálkozott akkor emgmoslyogta a dolgot. - Ezt nevezik palacsintának. - vett elő némi belevalót, lekvárt, mogyorókrémet, kakaót, túrót egy kis citrommal ízesítve. - Ezeket leeht bele kenni tölteléknek. - maygarázta.
|
| Nedim mélyen aludt Peter karjában, a férfi illata egész végig ott volt, így természetesen a gyerek is jól aludt. Rémálmai ugyan voltak, mindenféle, összemosódott álom az elmúlt napokról. Nem csoda, hogy rosszakat álmodott szegény, hiszen ennyi idős fejjel eléggé nehéz mindent egyszerre feldolgozni.
Azt se vette észre, hogy Peter kimászott az ágyból, hiszen még elég korán volt ahhoz, hogy észrevegye. Más különben egyébként már rég ébren lenne, de most más volt a helyzet. Egy idő után viszont ébredezni kezdett, kinyitotta a szemét, de Peter nem volt az ágyban.
-- Peter…? - nézett körbe szemét dörzsölgetve, de mikor látása kitisztult, akkor se látta a férfi. Picit megijedt, így annak ellenére, hogy mennyire fájt mindene, elindult a konyhába, hogy megkeresse a férfit.
-- Peter! - szaladt oda hozzá, majd hátulról megölelte a férfit.
--Hogy van a karod? Nagyon fáj még? - érdeklődött, de észre se vette, hogy a férfi esetleg csinál vagy csinált valamit a konyhában. Csak az foglalkoztatta, hogy itt van vele.
-- Az a doktor mit mondott, mikor jön rendbe a vállad? - pislogott rá szemét dörzsölgetve, majd ásított egy hatalmasat. |
- Jól van, de nem kell szégyellned magad, ha mégis kifolynak a akönyeid, ez természetes dolog... - vígasztalgatta - Jól van, jól van értem, téyleg értem Nedim, semmi baj... - mikor végre ágyba kerültek, óvatosan átfonta a kölyköt épp akrjával. Jól esett nei a melegsége, puhasága, vagy talán csak anyni, hogy van mellette valaki, aki megérti és szereti, habár ez nem volt még kicsit sem szerelmnek mondható, mégis hasonlónak titulálta. A puszin meglepődött, de olyannyira, hogy el is felejtett bármt reagálni, végül sikeresen kinyögött egy jó éjtet, és már aludt is.
Másnap reggel korán ébredt, a madarak az ablakban dalolásztak. Nedim most nem mászott el mellőle, lágyan végig simított a macska arcán, s csak gondolkodott az előző napi eseményeken, s azo hogyan tudn megvédeni a amcskát. Hamarosan dolgoznia is muszáj elsz addig viszont egyedül marad az ifjú kandúr, de ahogy ezt elgondolta a hideg is kirázta. szeretett volna valaami megoldást találni a problémára. Óvatosan kikúszott az ágyból, meg akarta lepni Nedimet egy kis palacsintával, ami már napok óta ígért neki.
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
