|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:21 - |
Itt tölti mindennapjait Garley, bár többnyire csak pihenni jár haza, s a ház a nap nagy részében üresen áll. |
[155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
| Végül csak lehunyta a szemét, mikor Garley a fejére tette a kezét és megsimogatta. Fereen nagyon is érezte a különbséget ez között és aközött, amit Augusttól kapott. Most már volt viszonyítási alapja és ez sokkal jobb volt, mint az. Ezt a gazdájától kapta. A macskának sokat jelentett ez a pillanat és úgy érezte, hogy most olyan jó neki itt. Valóban észre se vette, hogy Garley felállt és odébb tette a macskát, mert annyira fáradt volt és kótyagos, mint még soha. Nem szeretné újra ezt át állapotot megélni, így nagyon várta, hogy elmúljon. Óvatosan felült, kissé lassan, látszódott rajta, hogy szédül és forog vele az egész világ.
-- Nem, az… Az nagyon ijesztően hangzik. Nem menne - rázta ki őt hirtelen a hideg a gondolatra, majd szerette volna elvenni a poharat, de kettőt látott belőle. Így kénytelen volt a férfi jóindulatára hagyatkozni. Ivás közben is lehunyta a szemét, majd lassan kinyitotta. A víz egy kicsit segített neki, de már nagyon fáradt volt.
-- Jobb egy kicsit - mondta halkan, majd lassan visszafeküdt a matracra, de még mindig látszódott rajta, hogy nagyon rosszul van. Pillanatokkal később bekómált, pedig szeretett volna még ébren lenni, de képtelen volt fent maradni. Ahogy a hasán, kicsit talán félig az oldalán feküdt, már nem kuporodott össze, mintha azt várná, hogy mikor fogják megütni vagy megint bántani. Most nyugodtan, normális pozícióban feküdt a matracot és halkan szuszogott, de közben hasa morgott. Lehet, hogy csak a nem evés és az alkohol miatt volt. Teste teljesen ellazult és úgy aludt tovább. |
Ahogy ült a matracon, s a macska feje az ölében volt, keze tétovázott a levegőben, ám végül csak a kandúr fejére tette a kezét óvatos, simogató mozdulattal. Hallgatta a csendet.
Már azon volt, hogy felkel, és hoz a macskának vizet, de megzavarni sem akarta. Olyan ritka pillanat volt ez. A köszönetre nem tudott mit mondani, s ahogy Fereen azt mondta, szereti az illatát, zavarában félrenyelt és elkezdett köhögni. Végül csak arrébb helyezte a macskát, hogy felállhasson. Töltött neki egy pohár vizet, s azzal tért vissza egy perc múlva.
- Ha iszol, attól jobb lesz.
Már arra is figyelt, hogy ne parancsszerűen szóljon a macskára, hogy igyon. Ha Fereen engedte, akkor segített neki felülni, és meg is itatta.
- Vagy ha lenyúlsz a torkodon és kihányod, az is egy megoldás - jött az újabb javaslat.
Az asztalról elvett egy magvas bagettet, remélte, hogy az majd felszívja az alkoholt, s töltött még egy pohár vizet.
- Jót tesz - ajánlgatta neki őket. Bár valószínűbbnek tartotta, hogy Fereen előbb fog elaludni, minthogy egyen valamit. De így legalább, ha felébred, majd tudja, mit kell tennie a kínok enyhítése érdekében. Legalábbis Garley ezt remélte.
 |
| Minimális zavartság jelent meg Fereen arcán, mikor a férfin letérdelt elé és a lábait ölelte. Kicsit ingatag volt a macska, ezt Garley is érezhette. Szipogott még egy kicsit, majd míg a férfi előtte térdelt, csak csöndesen pislogott rá. A macska érezte, hogy most megváltozott valami, bár eléggé eltompult mindene, mivel az alkohol még mindig dolgozott a testében és nem jó értelemben. A gyomra néha felkavarodott a semmitől is. Azon is meglepődött, mikor gazdája kézen fogta és a matracra ültette. Fereennek se kellett kétszer mondani, ahogy Garley mellé ült, a macska azonnal nekidőlt és nagyokat lélegezve próbált ébren maradni, de még ébren is forgott vele a világ. A kérdésre csak picit később válaszolt, nehezen jutottak el hozzá jelenleg a dolgot.
-- Nagyon, nagyon… Nagyon… NagyonNagyon… - halkult el a hangja hirtelen. Olyan volt, mintha a cicában megakadt volna a lemez, de aztán folytatta.
-- Rosszul… fáj a hasam - fogta hasát, nem csoda hogy így érzett. Sose ivott alkoholt. Aztán ültében lejebb csúszott, fejét a férfi ölébe tette és ha Garley akart se tudott volna ebből a helyzetből szabadulni, csak ha odébb teszi Fereent, bár lehet, hogy a macska semmit se érzékelni belőle. Halkan szuszogott, de még nem aludt. Most legalább tudott beszélni Garleyval, noha kicsit lassú a felfogása most Fereennek.
-- De köszönöm, hogy… Hogy befogadtál. Én…-nyelt egy nagyot, de már alig tudta összekaparni a gondolatait, amik szana szét voltak, de el akarta mondani Garleynak.
-- Szeretem az illatodat - mondott ki teljesen mást, mint amit eredetileg akart, de mivel most jól érezte a férfi illatát, így csak ez jutott az eszébe, amit ki tudott mondani. Ez után némán szuszogott, lehunyta szemét néha, de inkább mindig csak nagyokat pislogott, amíg bírt. |
Valami egészen váratlan dolog történt, amire Garley álmaiban sem számított. A macska megölelte őt, és neki hirtelenjében elszorult a torka. Nagyokat nyelt, hogy a szeme száraz maradjon. Nagy kezével letörölte Fereen könnyeit. Mintha a saját ki nem sírt könnyei lettek volna.
S úgy, ahogy volt, az ölelésben lassan lejjebb és lejjebb csúszott, míg végül a kandúr lábainál térdelt. Átkarolta a macska lábait. Így maradtak egy percig. Mintha egy világ omlott volna össze és épült volna újjá, mikor ismét felállt.
- Én is sajnálom - lehelte.
Kézen fogta a macskát, és a matracához vezette, leültette. Ha kidőlne az italtól, legalább kényelmes helyen tegye.
Ahogy ott ült mellette, a beálló csendben, csak akkor vette észre Souta eltűntét. Elcsodálkozott, milyen furcsa az a félvér, diszkréten arrébb megy, mikor úgy érzi, nincs rá szükség. S valóban úgy hitte, ez most csak rá és Fereenre tartozik.
- Sajnálom... - ismételte, s figyelte a macskát. Próbálta kitalálni, mit élhet most át. - Hogy érzed magad? - kérdezte végül egyszerűen.
|
- Melyik az önmagad? - kérdezte és valóbn kíváncsi volt a válaszra. - Ha nem akarom nem tudsz hozzám érni nem tudsz bántani ezért nem is félek... na meg persze le se tagadhatnám... olyan vagyok, mint az apám... egy kicist perverz... bár én még... sose voltam senkivel, szóvalez inkább olyan, mitn valmi gondolati perverzség.. ha létezik olyan. - Valóban. - csak ennyit tett hozzá és újra bele kortylt az italba.
Souta érezte a nehéz köveket,a szavak súlyát, az érthetetlen káoszt, s már az étel sem volt anynira fontos, inkább nézte őket. Teljesen elfleedkeztek róla, de ez egyáltalán em zavarta, emgtört a jég, valami egészen különös történt a két lény közt, ezért inkább felmarkolt némi kaját, meg a hátizsákját, s stílusosan távozott a falon át. Beszippantotta a friss levegőt, s már csak azt szerette volna, ha a dolgok jól alakulnak kettejük közt. Azért a közelben maradt és figyelt, hátha szükség lesz rá habár ebbe kételkedett.
(gondoltam hagyok némi szabad teret megint. ;) )
 |
Fereen még ebben a bódult állapotban is megriadt attól, ahogy a férfi felállt a székben. Érzékeny fülét most még inkább bántotta az a hang, amit a szép kiadott. Aztán végighallgatta Garleyt, azt amint mondott Fereen próbálta megérteni, de képtelen volt. Talán annyit értett meg, hogy a férfi nem azért tette, mert a macskának akart rosszat ezzel, noha az egészből Fereen csak a mérhetetlen fájdalmat érezte. Semmi mást.
Sose hallotta még így beszélni Garleyt, rosszul esett neki valamiért ez az egész, majd mikor odalépett hozzá és rá nézett, a macska hirtelen nem tudta, hogy mit tegyen, vagy mondjon. Valóban az első kedves ember Fereen életében August volt, de az nem volt igaz, az hamis kedvesség volt, de már megtanulta ezt a macska. Azt is, hogy csak Garleyban bízhat, hiszen ő eddig egyszer sem hagyta cserben. Mindent megértett.
Végül nem mondott semmit se, a szipogások és a szédülés közeledte amúgy se tudta volna elmondani, amit érez. Helyette inkább cselekedett.
Nagy nehezen felállt a székből, majdnem felbukott, de egyenesben sikerült megállnia. Aztán nemes egyszerűséggel megölelte gazdáját. Fáradt volt, kába, de most tudta, hogy mit akar.
- Én úgy sajnálom... - szipogta és halkan sírni kezdett. Az se érdekelte, hogy a férfi ellöki magától, megüti vagy bármit is tesz vele, de ő neki ezt meg kellett tennie. Késztetést érzett rá, így hát megölelte gazdáját.
Közben teljesen megfeledkezett Soutáról, de igazából az alkohol miatt csak egy dologra tudott koncentrálni. Garleyra.
 |
- Mi más lehetnék, mint önmagam? - kérdezte a férfi Souta szavaira.
- Erős, jóféle cucc. Piában igényes vagyok. Másban... más úgysem számít - mormolta.
- Gondolom van valami abban, aki ilyen lazán elbeszélget bűnözőkkel. Erő vagy ravaszság vagy ügyesség, vagy bolondéria.
- A legmaradandóbb sebeket láthatatlanul viseli az ember. Azokkal nem lehet büszkélkedni. Azok mélyen rejzőznek - mondta, s maga is meghúzta az üveget, amiből a macskáknak töltött.
Aztán el is feledkezett arról, hogy Souta is ott ül az asztalnál. Egyedül Fereen volt neki a világ.
- Jól van. Nem kell elmenned inned - morogta.
Mindig úgy beszélt, mint egy rosszkedvű, koncon rágódó kutya, s komolyan erőt kellett vennie magán, hogy más hangsúllyal szóljon másokhoz. Nagy levegőt vett, próbálta kontrollálni a hangját, hogy önmagához képest türelmesen feleljen.
- Jól van - ismételte a macska következő mondataira is. Milyen nehezen léptek túl azokon a dolgokon. Garley biztos volt benne, hogy Augustnak ők egyszer nem jutottak eszébe, ők viszont még mindig itt tartanak. August volt az első jelenség ebben a kinti világban.
- Az emberek rosszindulatúak. Biztos egy rakás gonosz embert láttál a boltban, az üzletvezetőt, a vevőket... - mondta, bár nem hitte, hogy sokminden eljut Fereenhez ebben az állapotában.
- Minden okod megvan rá, hogy utálj - felelte.
A szék nyikkant, ahogy a férfi kitolta magát az asztaltól.
- Sajnálom, érted? Meddig vezekeltetsz még ezért? Én is megtanultam a leckét - állt fel. - Bántottalak, mert nem tudtam mást tenni abban a helyzetben, mert ez volt az egyetlen eszköz, amihez nyúlhattam, mert semmi mást nem ismerek, és az a fájdalom, az mindenkinek szólt, hogy fájjon Shannak, amiért annyira minden mindegy neki, kizárólag August számít, és fájjon Augustnak, amiért őt rögtön mindenki ránézésre kedveli, Shan is, meg te is, de főképp fájjon nekem, mert én fogok ezzel együtt élni, és mégis, mégis egyedül csak te érezted ennek az egésznek a fájdalmát - szakadt ki belőle egyetlen lélegzetvételre - és komolyan azt hittem, át tudom adni majd a kínt a testemből, hogy ki tud ömleni belőle, és azzal eltűnik, de nem, csak minden sötétebb és mocskosabb lett. És már tudom azt is, miért vert minden nap az apám, mikor már egyáltalán semmi oka sem volt. Mert elkezdte egyszer... és akkor végig kell menni ezen az úton, el kell veszni teljesen. Elsüllyedni a fekete iszapban, a szégyenben és gyűlöletben.
Fereen elé lépett. A lámpa hátulról világította meg, zilált hajának néhány szála mintha szikrát fogott volna.
- De hogyha egészen őszinte akarok lenni - folytatta - akkor nem tudom, miért tettem. Talán csak azért tettem, mert megtehettem.
|
- Nincs? azt kötve hiszem, mindneki viseli... ha akarja ha nem, attól függően, hogy észre evszi e vagy sem, ez már csak így működik... - kortoylt az italba. - Ez aztán jó erős... huh... nem ittam még nagyon ehhez hasonlót. - valotta be. - Ha majd úgy érzem, hogy ártani akarsz nekem hidd el emg fogom udni védeni magam... nem igazán gondolkdook az ilyen dolgokon... úgy értem majd parázok akkor, ha ejön az az idő... amúgy én se agyok más, megkárosítok másokat, aztán... abból veszem a finom vacsorát. Ugyanaz a kettő... - tette hozzá. - Nos... lehet, hogy perverzió. de... engem akkor is érdekel! - mesélte, s ahogy a dolgk ezdtek komollyá válni egyre inkább kimaradt a beszélgetésből. lemenni nem akart, folytati akarta avacsoráját, de fél szemét Fereenen és Garleyn pihentette.
|
Mikor gazdája rádörrent, hogy bizony ő az, aki a férfit utálja és nem pedig fordítva, meglapult, már amennyire ezt egy széken lehetséges volt megtenni. Közben pedig hallgatta, amit mondott neki. Szerette volna elmondani neki, hogy nem utálja, de nem tudta. Akkor ott gyűlölni kezdte a férfit, amikor azokat a dolgokat vágta a fejéhez és azt tette vele, de azóta a cica máshogy kezdte gondolni ezt az egészet. Mikor elkergette a kutyákat, amikor elvitte sétálni, vett neki tűzijátékot, csillagszórót, amit Fereen nagyon is élvezett. Akkor tudta, hogy a férfi ezeket azért csinálja, mert jó vele. A macska nem tudott különbséget tenni két kedves gesztus között és azt helyezte előrébb, amit érzett, azaz a simogatást, a kedves szavakat. Viszont mikor Garley elmondta, hogy mi az, ami igazán számít, elpityeredett, főleg mikor Garley felajánlotta, hogy szívesen elküldi a macskát, ha ő azt akarja.
- Nem akarom... Nem akarok innen elmenni... - szipogta, majd lehajtotta a fejét, majd lehunyta a szemét, de forogni kezdett vele a világ. - Igazad van, sajnálom, de... akkor ott nem tudtam különbséget tenni, hogy ki a jó és ki a rossz - mondta ki őszintén, hiszen lényegében az volt szinte csak az első napja a ketrecen kívül és máris annyi minden rossz történt vele. Közben felnézett a férfira, de már ültében is szédült, annyi alkoholt ivott meg egyszerre.
- Igazad van, tényleg utáltalak, mert nem értettem semmit. Már nem utállak, már... nem... - kapkodta a levegőt.
- Nem ismerem az embereket, nem tudom, hogy milyenek... Nem értem, hogy miért kell úgy viselkedni, hogy az nem is ő valójában - bukott ki belőle megint egy csomó, minden, de egy dolog még mindig zavarta.
- Magyarázd el nekem, hogy miért bántották, hogy miért tetted azt... Szeretném megérteni. Azért volt, hogy megtanuljam, hogy amit csináltam, az rossz? Megtanultam... Ha csak emiatt volt, akkor megértettem, felfogtam - sírta el magát és most már nem számított semmi számára. Ilyesmit alapjáraton nem csinálna, de most az alkohol rengeteget lendített rajta.
|
Töltött Souta poharába is egy kis alkoholt.
- Nincs álarc. Ennyi vagyok, mint amennyit látsz - mondta.
- Azt nem tudhatod - felelte - hogy valaki hogyan viszonyul hozzád. Lehet egész más a viselkedése mögött, mint amit feltételezel. Honnan veszed, hogy nem akarok ártani? Elég sokaknak ártok - mondta, s bekapott egy falat húst. Azt már csak gondolatban tette hozzá, hogy kényszerűségből. A szükség viszi rá, hogy legyen mit ennie még holnap. De az imidzséhez illett a kegyetlenkedő bűnöző szerep.
- Még sose gondoltam így a sebekre - vallotta meg - nekem perverziónak tűnik - tette hozzá kajánul.
Csendesen tudomásul vette a macska visszatértét. Evett tovább. Érdeklődve nézte azt is, hogy ürül ki Fereen bögréje.
A macska első mondatainál még hallgatott, aztán összevonta a szemöldökét.
- Nem utállak - dörgött a hangja. Letette a kést, villát. - Te vagy az, aki utál engem.
Haragosan nézett a macskára.
- Ha nem beszélsz, hát nem beszélsz. Ha ügyetlenkedsz, akkor ügyetlenkedsz... csak értsd már meg végre... hogy nem vagyunk az ellenségeid.
August említésére nyugtalanná vált, de igyekezett úrrá lenne ingerültségén.
- Öt percre bárki tud kedves lenni. Az nem sokat számít. Azt nézd, aki melletted van mindvégig, aki ellát, aki tanít, aki enni ad neked. Lehet, hogy az ilyen nem kedves, és nem hízelegve beszél, de többet tesz érted, mint az, aki öt percig simogat, aztán eldob, mint egy rongyot. De ha gondolod... komolyan, utána mehetsz. Kopogj be hozzá, hátha most is kedves lesz veled. Megtudakolom a címét neked, ha érdekel.
Hangjából halovány gúny sejlett, bár ezt az alkohol hatása alatt aligha lehetett volna észrevenni.
|
- Hát megesik, hogy nem túl jók a módszereim.. csak azt próbálom áttörni nála, ami nekem is segített. Bár midnenki különböző, így ami nekem segített, nála talán nem válik be. - sóhajtott. - Nem lesz az egy kicit sok? Totálisan... ki fogja ütni magát... bár talán beválik. Azt hiszem én i szeretnék kérni egy kicsit hasonló felbontásban csak energia ital nélkül.. azt nem bírja a gyomrom. - magyarázta.
- Hát igen, durva... csak egy darab hús volt a húspultban gyakorlatilag... semmi érzelmet nem tanítottak neki így nem csoda, hogy nem tudja kimutatni... hasonlóképp érzem nálad, azok alapján amiket mesélsz... kíváncsi vagyok mi rejtőzködik az álarcod mögött. Hmmm hogy miért nem félek? Mert... úgy gondolom nem akarsz ártani nekem. - evett közben a ránott húsból is, az edéz őt is kicsit lefárasztotta.- Hát... olyanok mint... szóva akár egy életút. patyolattisztán születünk, sebek, hegek nélkül, és az évek alatt rengeteget össze szedünk, van aki takargatja és van aki nyíltan mutogatja... pontosabban én se értem, hogy mirt akarom látni őket... de mégis izgatják a fantáziámat. Talán csak perverzség... bár annél kissé mélyebb. - vallotta be, de közben megjelent a macska is, már a teát szagolgatta, látta, hogy megérezte nem ugyanolyan az illata, de csak csak megitta, Souta inkább tovább küzdött az étel elfogyasztásával, mint sem figyelmeztesse.
Fereen kirohnaását csak námán hallgatta, nem szólt közbe és nem is akart, ez igazából nem neki szólt, hanem Garleynak, és ő most ebbe a pillanatban rá is hagyott mindent, hogy megmagyarázzon a amcskának, ha akarja. Ha kapott némi alkoholt, ő is bele ivott. Megtört a jég.... igaz alkohol hatására de a cica végre kéeps volt kimondani az érzéseit.
|
| Fereen ott gubbasztott percekig a fürdőben, fülére tapasztotta a tenyerét, hogy ne hallja a kinti beszélgetést. Szeretett volna eggyé válni a padlóval, hogy többet senki se találja meg. Lehet, hogy a ketrecen kívüli élet teszi, de kezdte azt érezni, hogy ha nem tesz valamit, akkor pillanatok kérdése és be fog csavarodni. Már most úgy érezte, hogy valójában valami nem oké nála. Nagyjából negyed óra tehetett el, mire a macska megnyugodott. Görcsben volt a gyomra, de azért felállt. Hallgatózott, hogy vajon miről beszélgetnek, majd óvatosan kinyitotta az ajtót és kilépett a fürdőből. Becsukta maga után az ajtót, majd halkan, egy hang nélkül visszaült a helyére. Lehet, hogy megéhezett, bár alig érzett bármit is a görcsön kívül.
-- Bocsánat, hogy sokáig voltam… - piszkálta kezét, nem nézett se a félvérre, de pedig gazdájára.
-- Most már megnyugodtam - hazudta, majd inkább helyesbített.
-- Egy kicsit - tette hozzá, majd körbe nézett az asztalon, minden olyan jól nézett ki, de Fereen inkább a teájához nyúlt, ami már csak picit volt langyos. Ez az, amit Garleytól kapott, szóval evés helyett inkább ezt választotta egyelőre. Viszont valami furcsát érzett a teán, mert ennek nem volt ilyen illata. Megszaglászta, de nem mert szólni, így inkább beleivott. Valami más volt benne és az íze is más volt. Viszont a langyos tea megnyugtatta Fereent, legalábbis ő azt hitte, hogy a tea miatt érezte a nyugalmat.
-- Más az íze - jegyzete meg halkan. - Az illata is… - kortyot bele megint, de már pillanatokkal később kezdte érezni a hatását. Megdörzsölte a szemét, majd végül nagy nehezen neki fogott és enni kezdett, de néhány falat után abbahagyta.
-- Én… Bocsánatot szeretnék kérni… - motyogta halkan. Fogalma se volt attól, hogy miért kér megint bocsánatot.
-- Sajnálom, hogy nem beszélek sokat, azt is, hogy ügyetlen vagyok, azt, hogy nem tudok rendesen beszélni veled - célzott Garleyra.
-- Mindenért, amit ebben a pár napban elkövettem, én sajnálom. Azt, hogy haragszol és, hogy utálsz… - kezdett el marha gyorsan és hirtelen össze-vissza beszélni. Gyenge testének és elmélyének sok volt az alkohol, nem bírja, hiszen most először ivott ilyet, ráadásul energia itallal, üres gyomorra, amit még csak hírből se ismert a macska szervezete.
-- Sajnálom, hogy nem lehet szeretni és, hogy azt hittem, hogy ő majd kedves lesz velem - célzott Augustra, majd lassan befejezte a kirohanását.
-- Bocsánat, tényleg… Tényleg - nyelt egy nagyot. Arca az alkoholtól piros lett, hiszen a bögre majdnem ki is ürült. Ennyi bőven elég volt Fereennek, hogy megint magát okolja azért, amik történtek. |
Pislogott a macska reakcióján. Souta szavai épp az ellenkező hatást érték el. Azt hitte, a félvér majd a kandúr után siet, de nem így lett. Hamar lebeszélte magát is, hogy a macska után fusson. Ha egyedül akar lenni, hát hadd legyen egyedül.
- Ne mondd neki, hogy lazítson, mert akkor minden igyekezetével azon lesz, hogy lelazuljon - mondta mikor kettesben maradtak.
- Nem tudom, hogy mi jár a fejében, ha nem mondja - felelte Garley, miközben a szekényhez lépett, s kivett onnét egy üveget - ez a legjobb gátlásoldó - jelentette, s a bögrébe, melyben eddig a macska teája gőzölgött, öntött egy jó adag alkoholt. Kevert hozzá egy kis energiaitalt is, hogy édes és iható legyen. - Majd ez segít.
Visszaült az asztalhoz, szedett magának az ételből.
- Biztos én is megzavarodtam volna, ha több mint másfél évtizedet egy ketrecben töltök - mondta miközben a szájába lapátolt egy adag kukoricás rizst.
- Ilyen volt, de mivel veled más, egyértelmű, hogy fél tőlem. Te miért nem félsz tőlem? - kérdezte nyugodtan, miközben egy csirkecombbal bíkózott.
- Majd mindjárt - biztosította a félvért - de tényleg nincs bennük semmi izgi. Mások undorodnak a sebektől. Te miért szereted nézegetni őket?
Azt nem kommentálta, hogy kedves lenne. Öntött magának is a szeszből, és megkínálta Soutát is.
|
- Hé... én csak szeretnék segíteni abban, hogy ellazulj kicist, érted? Megértem azt is, hogy ilyen a természeted, de tudom, hogy képes lennél változni, ha akarnál, érted? Te egy jó cicca vagy- paskolta meg a fejét, s mivel nem akarta tovább nyúzni inkább besegített Garleynak a terítésben. - Totálisan be van feszülve... - mondta mikor már a macska kient a fürdőbe. - Pedig olyan jókedvűnek tűnt a tüzijáték alatt.... ezen valahogy nem tudok túl lendülni... - mondta el őszintén garleynak a véleményét.
- Te mit gondolsz? - őszintén ki akarta kérnia férfi vleményét. - Együnk...van egy oylan érzésem, hogy egy darabig magába zárkózik és gondolkodik... ki kell engednie a gőz is... csak... tudod nem szeretem amit nem értek... - vett el némi tört krumplit, s húst, meg egy kis garnélát. - MAjd hagyunk neki... haabá annyit hoztam, hogy még honapra is bőven elég lesz.
- Az edzés nem ment rosszul neki annak ellenére, hogy a teste gyenge.. mégis azt hiszi, hogy mennyire béna... vajon ez meddig marad így? Úgy értem... az elejétől kezdve ilyen volt? - majd hirtelen témát váltott.
- Mikor mutatod majd meg a sebhelyed? Annyira kíváncsi vagyok... és a te történeted is érdekel... mogorva avgy meg midnen de úgy érzem azért próbálsz kedves lenni, pont ezért nem tudjátok megérteni egymást...
|
Az ajtóhoz kapta a tekintetét, mikor Souta belépett rajta, majd az asztalra pakolt mindenfélét, amit Fereen még életében nem látott. Az illatuk nagyon jó volt, a cica szájában azonnal összefutott a nyál, miközben a meleg bögréjét szorongatta. A keze már kezdett egy picit égni, de annyira jó meleg volt, hogy csak kicsit később vette el róla kezét.
Aztán Souta hozzá fordult, mire megint elbizonytalanodott. Beleverték azt, amit elmondott, muszáj volt megtanulnia, hiszen ha nem teszi, akkor már valószínűleg nem élne. Közben végighallgatta azt, amit a félvér mondott neki, majd mikor Garley került szóba, meghúzta magát megint. Szerette volna elfelejteni azt, ami történt és úgy kezelni a dolgokat, mintha minden rendben lenne, de képtelen volt. A férfi azt mondta neki, hogy soha senki nem fogja szeretni őt és a kandúr bizony ehhez fogja tartani magát, még ha a fene fenét is eszik.
- Jó... Én... jobban fogok próbálkozni - nyelt egy nagyot, majd inkább megfújta a teáját és beleivott. Már nem égette meg a nyelvét.
- Sajnálom, hogy ha nem megy... - csapta le a fülét, majd figyelte, ahogy gazdája tányérokat tett az asztalra, evőeszközöket, meg ilyesmit. Fogalma se volt arról, hogy ezeket hogyan kell használni, de inkább nem szólt, a teájával foglalkozott, majd még az előtt, hogy enni kezdtek volna, vagy bármit is csináltak volna az asztalnál, Fereen halkan megszólalt.
- Mindjárt jövök - állt fel óvatosan, majd kisietett a fürdőbe. Becsukta maga mögött az ajtót, majd arcát nézte a tükörben. Sírni akart, hogy ilyen szerencsétlen és ostoba, semmit nem tudó lény. Semmi nem megy neki, se az edzés, se az, hogy Garley kedvében járjon, de még a férfit se képes megérteni, vagy normálisan beszélgetni vele. Szüksége volt pár percre, míg összeszedni magát. Megmosta az arcát, majd bekuporodott a fürdő sarkába néhány percre, ez megnyugtatta. Ha addig Souta és Garley beszélgettek, legalább Fereen kicsit gondolkodhatott.
|
Leült az asztalhoz. Ő mindig tűzforróan ivott, evett minden, a tea is pont úgy volt neki jó, hogy épp csak levette tűzről. Eszébe se jutott, hogy figyelmeztesse a macskát, fújkdodja meg. Egy pillanatra összerándult az arca. Amikor betörtek, Fereen olyan rém ügyesen átugrott a kerítésen, és ugyanaz a macska képes megégetni a nyelvét teával.
Aztán komolyan figyelte a macskát. Néha nagyon kellett hegyeznie a fülét, hogy megfejtse, mit mond.
- Ha nem értesz valamit, akkor szólj - mondta végül.
Elkezdett hintázni a székében. Eltöprengett milyen traumák érhették a macskát az elnyomás alatt, amik ennyire megfosztották a személyiségétől.
Aztán a következő pillanatban ott termett a félvér. A férfi abbahagyta a szék billegtetését.
Rengeteg dolog került az asztalra, talán még sosem volt ennyi finomság rajta. Garley röstellte, hogíy ő cserébe csak egy szerény bögre teával tudja megkínálni Soutát. Segít nekik, kaját is hoz, mindezt merő kedvességből. Nehezen fért a fejébe mindez.
Hallgatta, amit a félvér beszél, nem szólt bele. Végül felállt, három tányért, szalvétát és evőeszközöket vett elő. Lepakolta őket az asztalra.
Szeretett volna hozzáfűzni valamit Souta szavaihoz, de nem kampányolhatott magáért.
|
A félvér megjárta a várost, a legfinomabb garnéla és egyéb után, reménykedett benne, hogy majd mindhárman jól belakomáznak belőle. Hirtelen megillantotta a tüzijáték fényeit, mikor már kicsit közelebb járt. - Deszééép! - ugrott egyik ágról a másikra, majd letekintve felfedezte Garleyt és Fereent, úgy tűnt jó szórakoznak most egy kicsit ketten, így nem szólt közbe, viszont amint bementek ő maga is utánuk iramodott, habár az ajtó pont becsukódott előtte, nem vették észre. Felsóhajtott és kicsit fülelt, kiérezte a férfiből, hogy próbál kommunikálni a macskával, de a másik lény nem volt túl kommunikatív vele. Elkezdett gondolkodni, hogy vajon mi lehet a baj, a kandúrral de végül csak benyitott a házba.
- Megérkeztem! Hoztam vacsorát... Már farkas éhes vagyok. - hátizsákjából előpakolt pár dobozt amiben ennivaló volt. Saláta, sült krumpli, garnéla, sült hús, gyümölcsök, édességek. - Ha marad azt elrakhatjuk holnapra. - sóhajtott. - Hallotta pár dolgot odakintről... - tette csípőre a kezt miközben a macskát bámulta. - Tudo, hogy nehéz Fereeen... felülírni a szabályokat, amiket eddig tanultál... - ment oda hozzá . - De ha nekem ment akkor neked is kell, hogy menjen. Ne gondold magadat értéktelennek, vagy tárgynak többé... ez már nem a bolt... és te már nem az a macska vagy aki ott sínylődött nap, mint nap. Ő tényleg próbálkozik.. - mutattt Garleyra. - De nem megy ha nem adsz neki esélyt.. amúgy meg mindneki hibázik... nem mintha védeni akarnám, de - hajolt közelebb a füléhez s csak suttogva beszélt. - aznap amikor azt a szörnyű dolgot tette vleled, csak féltékenységből csinálta, ha nem szeretne, vagy nem érdekelné a sorsod, nem tette volna, hidegenhagyta volna... - majd elhatárolódott a macska fülétől. - Gondold át ezeket... aztán most már tényleg együnk! Vanak tányérok? - nézett az emberre.
|
| Boldogan vette tudomásul, hogy kapott még egy szikrázó játékot, még azzal elszórakozott, de jobb esetben inkább csak nézte, ahogy fénylik és szikrázik. Persze megértette, hogy ennyi volt mára, így mikor bementek a hidegtől a házba, kirázta a hideg. Furcsa illatokat kezdett érezni, majd mikor Garley hagyta, hogy kiválasszon valamit, a macska megszagolta a zacskókat és választott. Fogalma se volt arról, hogy mi lesz ebből, de talán ehető vagy iható lesz, legalábbis a vízből ezt szűrte le.
Aztán amint megkapta a bögréjét, egy kis ideig szagolgatta, furcsa illata volt, de Fereent nagyon kíváncsivá tette, hogy milyen lehet az íze, így szerette volna megkóstolni, de persze megint elrontotta… Leégette a nyelvet.
-- Au… Ez forró - sziszegte halkan, majd inkább félre tette a bögrét. Viszont Garley szavaira rá nézett, aztán inkább zavartan elpillantott. Nem tudta, hogy mit mondjon erre, de azért csak megszólalt.
-- Öhm… az gondolom jó… - nyelt egy aprót, majd mégis csak gazdájára nézett.
-- Nem nagyon van véleményem igazából. A boltban nem igazán beszélt senki a macska lényekkel - mondta halkan.
-- Aztán amúgy sincsen jogom véleményt mondani dolgokra, ezek csak úgy… Kicsúsznak - mondja őszintén, hiszen senki nem tanította meg, hogy hogyan fejezze ki magát vagy azt, amit gondol. Ezért úgy mind mindent, ahogy tud. Ügyetlenül.
-- Félek elmondani a véleményemet sok mindenről - piszkálja a bögrét, most látszik rajta, hogy zavart picit, de még mindig nem fél.
-- Meg nem is értem néha, amit az emberek mondanak - csapta le a fülét megint, mert rosszul érezte magát ettől, hogy ennyire tudatlan és csak egy eszköz lényegében. |
Amikor a szikrázás kialudt, Garley adott még egy szálat a macskának, olyan szomorúan vette tudomásul a végét. Ha arra a fél percre boldog, amíg leég a csillagszóró, akkor miért ne. Nem akarta viszont, hogy ráunjon, így aznapra ennyit engedélyezett.
- Majd holnap megint - mondta, mikor a második szál csilalgszóró is elégett Fereen kezében.
Bementek. Garley felrakott vizet főne. Áthűlt most kinn és teára vágyott.
Egy pár csomagot vett elő a szekrényből, amik teli voltak növények keverékeivel. Odaadta a macskának, hogy szagolja meg őket.
- Válassz egyet. Gyógynövények, jót tesznek, ha iszol belőlük.
Amelyiket Fereen kiválasztotta, azt szórta a teába. Nemsokára ott gőzölgött előttük egy-egy egyszerű, acélszürke bögrében a tea.
- Tetszik amikor megmondod a véleményed - szólalt meg a férfi, mielőtt belekortyolt a maga teájába.
|
| A kandúr nem igazán volt tisztában sok mindennel, de egy dolgot tudott, amit igazából akkor tanult meg, mikor a ketrecben ült és hallgatta sok ember beszélgetését.
-- Nekem nincsenek jogaim, szóval… Arra sincs jogom, hogy bárki miatt aggódjak… de talán egy kicsit mégis… ezt érezném, ha valami történne - mondta néha kis heztálások közepette, miközben figyelte a szebbnél szebb fényeket az égen. Igazából megértette a hasonlatot, amit Garley mondott neki, de neki soha nem volt szüksége ilyesmire, legalábbis még. Meg lényegében hozzá se tudott volna jutni ehhez hasonló dolgokhoz. A másik fele meg az, hogy hivatalosan ő is egy élvezeti cikknek készült. Azért akarták eladni, hogy valaki nyugodtan élvezkedhessen a macska testén. Tudta jól, ezért is félt… ViViszont most úgy érezte, más a helyzet. Ő is élvezheti picit az életet, legalább ebben a pár percben. Annyira gyönyörűnek találta és csak bámult fel az égre farokcsóválva, mint egy gyerek. Most látott ilyet először teljesen közelről. Ámuldozva pillantott ide és oda az égen, ami olyan volt, mintha csak az övék lenne.
-- Annyira szép - bambul még mindig kicsit fel, majd amint Garley a kezébe nyomott egy fura ág szerű dolgot, kíváncsian nézte. Viszont automatikusan eltartotta magától, összehúzta magát, mikor meggyújtotta, de a látvány az kárpótolta a macskát. El varázsolva nézte a szikrákat, ahogy egyre csak pattognak ide-oda sötétben. Alaposan megfigyelte, hogy gazdája mit csinál és mint aki most tanult meg valami fontos dolgot, ugyan azt próbálta csinálni. Közben pedig még mindig nyugodt volt, nem félt semmitől és senkitől, csak a fények játékát nézte.
-- Eltűnt - mondta kissé szomorkásan, mikor a fénylő játék nem hány perc múlva elaludt és már nem világította be a macska arcán és szemét ez a kis fény. |
[155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
