|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:09 - |
Több generáció él itt, mindenki kényelmesen elfér a hatalmas épületben, hisz különálló lakrészeik vannak. |
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
| -A szavaim nem csak kifogások. Neked soha nem hazudnék és eddig sem tettem. Nem tudtam megoldást keresni úgy higy megvolt kötve a kezem. Mindig mikor szerettem volna veled lenni kaptam valami feladatot amit szolgaként meg kell tennem. Még ha te is vagy a ház ura ők ketten úgy bírálnak felettem mintha az ő tulajdonuk lennék. -szívem egyre hevesebben vert mert az aggodalmam nőtt. Nem olyan naív fiú már mint pár hete. Most magabiztos és komoly. Ez..furcsa és frusztráló kicsit.
-Nem mondtam hogy nem hiszek neked...de ha te sem hiszed el az én szavaim, s kifogásként veszed őket, nem tudok mit mondani. -igyekeztem vele nagyon tartani szemkontaktust csak eléggé álmos voltam már és kissé a szemem is fájt a sok hunyorítás után. |
Lélegzetvisszafojtva hallgatta a macskát. Mintha az élete felett mondott volna ítéletet.
- Mindez csak... kifogás - mondta. - Ha valóban akarnád ezt, nem kifogást, hanem megoldást keresnél.
Harag nélkül, higgadtan mondta. Kíváncsi volt a továbbiakra is.
- Nem okoz minden tetted fájdalmat, félre értesz. Egyszerűen csak... én nem feledtem azt, mikor velem voltál, mikor senki... ahogy megöleltél, amikor kedves voltál, pedig meg sem érdemeltem. Te jelentetted az egyetlen vigaszt. A kórházban csak téged vártalak. Csak az életett, hogy újra látlak. Te voltál... te vagy nekem minden.
Hagyta, hogy a macska hátradőljön, nem hajolt utána. Simon egy ilyen monológ után biztos kihasználta volna a helyzetet, de ő nem volt Simon. Figyelte Samet, mi lehet a bizonytalanságának az oka.
- Mit tudok tenni, hogy higgy nekem? - kérdezte.
 |
| -É..énhh..-megtöröltem a kezemet majd felé fordultam, s végre arcára néztem.
-Én nem bosszulok meg semmit...nem teszek semmi olyat ami számodra..kínzás lenne. Alig van időm még lélegzetet is venni mostanában. Hisz te is mindig elfoglalt vagy és én is így...így gondoltam nem zavarok..főleg hogy a menyasszonyod folyamatosan a sarkamban van hogy láthassa teszek e bármi olyat ami jó ok arra hogy ki lehessen dobni. Vártam hogy eljöjjön a megfelelő idő mikor tudunk beszélni de mint látod ide jutottunk.. Mikor már minden tettem fájdalmat okoz neked. Pedig én vágyom arra a legjobban hogy újra veled legyek. -hátrébb léptem kicsit hogy neki tudnak dőlni a pultnak bár előtte össze tapogattam magam mögött hogy nehogy bele dőljek valamibe.
-Nem tudom mit..mit kéne hinnem már. -súgtam teljes össze zavarodással fejemben. Annyira más személyisége lett mostanra.. |
A fiú összeszedte minden bátorságát. Úgy akart kinézni, mint aki egy cseppet sem fél az elutasítástól, semmitől. Sam vágjon hozzá akármit, ő kibírja, a szeme sem rezzen.
- Erre - mutatott a kettejük közötti térre - eltávolodsz.
Közelebb lépett, megfogta a kandúr mosogató kezét. Arra vágyott, hogy Sam egészen vele foglalkozzon.
- Direkt kínzol? Ezt élvezed? Ez a bosszú? - kérdezett rá egyenesen - Vagy mire jó ez? Miért csinálod?
Tudnia kellett... hogy minden reménye felesleges, hiábavaló... mert Sam úgyis Simont szereti. Vagy még bízhat egy szebb életben. Most kellett kiderítenie. Sam annyira bíztatta még valaha. Talán megváltoztak az érzései. Nehéz volt a lelke, ha erre gondolt. De most megemberelte magát, elfogadja, bármi is a válasz. De attól még nem adja fel.
- Ugye tudod, hogy kellesz nekem? - kérdezte komolyan.
|
| Egyre elfoglaltabb lettem, s egyre több feladatot is kaptam. Úgy éreztem mintha direkt akarna ki cseszni velem az élet hogy sosincs alkalmunk beszélni. Egyre gyengébb lettem rettentően kis idő alatt, s azt vettem észre hogy ez nem az egyetlen problémám. Fáradékonyabb voltam, s legalább öt
árnyalattal világosabb lettem.
Szinte bolondnak néztek mikor egy falnak mentem neki vagy hamarabb léptem minthogy elértem volna a lépcső fokot. Nem tudom mi történik velem de rettentő ijesztő. Csak úgy tudtam elrejteni egyre közelgő vakságom hogy kiismertem a házat és éles hallásommal tudtam ki hol van.
Mai nap miközben mosogattam meghallottam hogy valaki közeleg. Oda fordultam lassan, s mikor meghallottam hogy Wen az kicsit megszeppenve csuklott hátra a fülem.
-Mire...mire gondolsz? -kérdeztem vissza miközben próbáltam kerülni tekintetét hisz bizonytalanságom teljesen kiül rám. |
Napok teltek el. Wen mielőbb szerette volna megbeszélni az esetet Sammel. De közben vagy az anyja, vagy Simon, vagy Agatha mindig belekotnyeleskedett a dologba. Ott legyeskedtek körülötte. S mintha minden perccel gyűlt volna a feszültség közöttük is, és a házban is.
Wen minden este eljárt futni. Hirtelenjében rájött, hogy ő nem olyan alfahím alkat, mint Simon, és Samnek az tetszik, Simon alkata. Hát gondolta, tenni kell valamit... még ha kevés is ez a valami. Úgy szeretett volna olyan lenni, mint Sam álmai férfija. Aki nem fél félrehívni őt, és megcsókolni mindenki szeme láttára. Ilyen lesz, elhatározta. Hogy Sam mit érez, abban nem lehetett biztos, viszont azt tudta, hogy ő gyötrődik így.
Egy nap tényleg elkapta a kandúrt, miközben az a házimunkával volt elfoglalva. Egyenesen elé állt, a szemébe nézett.
- Sam, miért csináljuk ezt? - kérdezte kemény hangon.
|
| Nem igazán szerettem volna vele tartani de most...most nem tudok mást tenni hisz ígyis úgyis az van amit ő akar. Ránk zárta az ajtót majd hogy velem biztosra menjen számat lekötte, s máris elkezdte kivenni a részét belőlem. Ha már ennyi ideje nem adtam neki a testem hát akkor erőszakkal veszi el.
Ilyenkor az se segítene ha kiabálni tudnék ő folytatná amibe bele kezdett. Nem érdekelte ha nyomot hagy vagy bármilyen fájdalmat okoz csak csinálja.
A végén úgyis ájultan kötök ki az ágyon fekve.. Akárcsak most..de arra gondolva. Mi lett volna ha Wennel maradok? |
A fiú próbált úgy helyezkedni, ne látszódjon, mennyire felajzotta őt az iménti jelenet. Kínos lett volna magyarázkodni. Nem is kellett Sam után néznie, tudta, úgyis Simon karjaiba fut. Így lesz ez már mindig. Ő csak másodhegedű lehet. Mindig Simon lesz az aranyérmes. Ő az Első Nagy Szerelem. Wen csak a gazdája. Simonnal fajtársak is, minden mellette szól. Ő meg próbálkozhat, törheti magát, mindig ez lesz, ha egy pillanatra elbotlik, ott lesz Simon, hogy letörölje a macska könnyeit, hogy megragassza a szívét, ami Wen miatt tört meg.
A fiú nehezet sóhajtott. Anya szigorúan mérte végig, nem szólt. Mikor Wen teste kellően lehiggadt, ő is elhagyta a szobát. Szeretett volna Sam után menni.
- A menyasszonyod - szólt utána az anyja, amint észrevette Wenen a szándékot - nem édemel megvárakoztatást.
|
| Anyja dühös tekintettel figyelt engem nem véletlen hagytam el a szobát. Ha tovább bent maradok mindketten lelepleződnénk hisz sokáig nem lehet takarni lent a dolgokat..
Nem tudtam mit gondolni hisz a tekintete külön még nagyobb fájdalmat okozott. Annyira...fájdalmas volt és teljesen össze zavaró hogy egyszerűen már a saját szavaim fájtak vissza gondolva rá. Majd..majd ha rá ér Wen és csak kettesben leszünk megbeszéljük..de valószínű hogy ez ritkán lesz és akkor sem esz túl sok időnk. Simon letörölte a könnyeim majd miután vissza pillantott a helység felé át karolva engem mentünk fel a saját hálószobánkba. |
Átvette a fiú ijedelmét. Nem számított ilyen heves reakcióra. Eltávolodott tőle Sam, s ezzel párhuzamosan érezte, ahogy repedezik meg a szíve. Végtelenül fájt.
- Várj - suttogta, mikor a cica öltözködni kezdett. - Ne csináld ezt, kérlek...
Hirtelen azt sem tudta, rosszat mondott talán azzal, hogy később folytani akarta ezt. Talán Sam megundorodott tőle, talán gyűlöli. Zavartan nézett utána. Még elkapta a karját, mielőtt kirohant volna, és a szemébe nézett. Tudni akarta, mi zajlik Samben most.
- Beszéljük ezt meg - lehelte, de már nem volt sok értelme. Egyedül maradt a kételyeivel.
|
| Még jobban zavarba jöttem hogy éreztem ő is milyen merev lett. Újabb csókért hajoltam volna mikor az anyja kopogtatott. A szőr is felállt a hátamon annyira megijesztett..
Szavai hallatán össze szorult a szívem és el léptem tőle. Simán ki szólhatna hogy nem fejezte még be és...és élvezhetnénk tovább vagy esetleg felmennénk a szobába de cserébe inkább abba hagyjahh.. Felvettem sietősen a nadrágomat és elbújtattam még mindig merev tagom.
-Tanultam a hibámbólhh sajnálom..ha bármire szüksége lenne szóljon. -mondtam de úgy hogy anyja is hallja. Könnyeim a földre hulltak majd sietve mentem ki kikerülve anyját, s véletlen neki ütközve Simonnak. Agatha már pakolta a szobájába a dolgokat így nem zavart és nem érdekelte mi a sorsom csak kapjam meg amit megérdemlek.. |
A fiú arcán átsuhant a mosoly, mint egy árnyék. Tetszett neki a felelet. Nem kellett már rejtegetnie, mennyire feltüzelte őt a cica. Minden porcikája bizsergett, mintha áram cikázna bennük, s lent egészen megkeményedett. Hozzáérintette csípőjét a macskához, érezze ő is.
Közben az ujját tovább mozgatta. Sejtette, hogy Sam nem csak magának csinálta ezt, hanem volt más élményekben is része.
Már azon volt, hogy kicsatolja az övét, mikor meghallotta anyja dörömbölését az ajtón túlról. Ez hirtelen visszarántotta a mámorból a hideg valóságba. Bármennyire is vágyott rá, nem tehette magáévá Samet így, a másik három füle hallatára. Majd... majd máskor...
- Én is szeretnék többet - lehelte Wen a cica fülébe - de nem így. Nem itt. Bepótoljuk, rendben?
Remélte, Sam érzi a szavaiból sütő vágyat.
|
| Kissé türelmetlenül túrtam hajába mikor megcsókolt. Kérdése után arcom nyakába fúrtam és dorombolni kezdtem halkan.
-Igen nagyon szeretnék...nagyon nagyooonhh! -farkincám ide oda csóvált hisz már rettentő izgatott voltam. Meglepetten kaptam levegőért mikor ujját megéreztem magamban de mivel nem új nekem az érzés nem volt annyira kellemetlen.
-Nyuuh n..nem már...csináltam ilyet magamnak. -súgtam kipirult arccal jobban bújva hozzá. Nem akartam neki említeni inkább hogy nem csak én csináltam ezt magamnak hanem Simonnal is csináltuk de...az most mindent elrontana. |
- Lehet belőle élvezetet csinálni. Nem áll olyan messze egymástól.. - lehelte a fiú. Figyelmesen hallgatta a kandúrt, bár a szavainál jobban lekötötte az ajka mozgása. Vonzották őt a sugárzóan fényes ajkak. Közel hajolt, megcsókolta. Kezdeti félénkségét hamar felváltotta a vad vágy.
- Többet szeretnél? - kérdezte aztán.
Sam tapasztaltabb volt, mint ő, de azért remélte, ő is feltalálja magát. Elkezdte simogatni a cica hátsóját, a keze egyre többet időzött a bejáratánál, mígnem egyszer csak feltolta az ujját. El se tudta képzelni, milyen érzés lehet. De úgy vélte, biztos jó, különben Sam nem vágyna rá.
Kissé időzött így, majd elkezdte mozgatni az ujját.
- Fáj? - kérdezte, bár igazából azt sem tudta már, ha fáj, az jó vagy rossz jel.
|
| - Pedighh...nem szabadna élveznem ezt, elvégre is ez egy büntetés lenne nem jutalom. -szusszantottam.
-Nyauhhh! Uhnn..először fáj majd egy bizsergés járja át a testem és minden porcikám bele remeg..-súgtam tekintetét keresve. Alsó ajkam be haraptam majd hozzá hajoltam.
-Igen..nagyon jó érzés és nem tudok betelni vele. Nem..nem szeretnél több mindent csinálni? -kérdeztem miközben ajkaink már súrolták egymást. Az enyém szinte könyörgött már hogy érintsem övét de nem szabad még. Vágyom az érintésére még jobban! Többet akaroook. |
- Nahát - lehelte a fiú. Hirtelen ennyit tudott mondani. Meg volt illetődve a kandúr tüzes hangsúlyától, és saját kívánalmától is. Gyorsan igyekezett úrrá lenni ezen a zavaron. Miden esetre örült, hogy Sam nem látja az arcát, hogy elpirult.
- Nem találom annak - felelte. Gyönyörködött a cica idomaiban. Eddig igazán meg sem figyelte, milyen szépek a domborulatai. Ebben a pózban feltűnt neki.
- Jó érzés... miféle jó érzés? - kérdezte tovább, miközben újabb ütésre emelte a kezét. Nem akarta erősre, s ismét lecsapott. Nem volt még senkivel ilyen intim helyzetben. Hiába ismerte a menyasszonyát is gyerekkoruk óta... az meg sem közelíthette ezt.
Szaggatottan lélegzett, leste Sam arcát.
- Jól esik? - kérdezte éhesen, megsimítva a cica fenekét. Szeretett volna tovább menni, egészen sokáig.
|
| -Igenhh szeretném...és amúgy sem tudnánk imitalni egészen azokat a hangokat.-rá néztem én is az eszközre mit kezébe vett. Hevesen bólogattam majd mikor megcsapott egy halkabbat sikítottam. Ide oda járt farkincám de bizsergés járt át fájdalom helyett.
-Igen... Biztos vissza taszítónak találod de...jó érzés tölt el valamiért bocsánat..-mondtam miközben pihegve a takaróba bújtattam a fejemet. Ha megfordulnék azonnal látná a hatását már csupán az első ütésnek. Szoktalan volt az érzés de mégis jó és ez beindít most nagyon.
Vajon ő..ő mit érezhet most? Gusztustalannak talál vagy ő is élvezi talán? |
- Csak... csak nyüszögj, hogy azt higgyék - mondta alig hallhatóan a fiú. Pedig észrevette, hogy Sam teste ugyanúgy reagál, ahogy az övé. Felgyorsult a lélegzete.
Nem hitt a fülének.
- Tényleg... tényleg ezt akarod? - kérdezte. Rápillantott a kis tárgyra. Nem akart fájdalmat okozni a cicának, csak épp annyit, amennyi még jól esik.
- Csináljam? - kérdezett még egyszer vissza. A kezébe vette az eszközt, nézegette. Aztán rácsapott a kandúr fenekére. Érdekelte a hatás. Különös hideg rázta a testét, ahogy csattant a finom bőr. Nézte a foltot, ami egyre pirosabbá vált Sam hátsóján. Igazán szépnek találta.
- Ez neked tetszik? - kérdezte rekedten.
|
| Megkönnyebbülve sóhajtottam ahogy bele egyezett, s fejem ledöntöttem. Igazából meg is játszhatnánk azt hogy megteszi de...nem akarom hogy abba hagyja. Minden porcikám bele remegett a suttogásába.
Ahogy újra csapott akarva akaratlanul inkább egy nyögéshez hasonlító hang hagyta el a szám szóval rá pillantottam. Lopva ajkait bámultam mert vágytam rájuk..szinte éhezem rá!
-Csináld..azzal amit anyád adott..nagyobb fájdalmat okoz. -súgtam kicsit dorombolva. Térdeim. Össze zártam és elég kényelmetlen helyzetbe kerültem mert tagom nos...uhm eléggé feléledt attól ahogy végig simított, suttogott a fülembe, s csupán gyengéden de megcsapott.
-Így hidd el bátrabb leszel már..csináld Wen. -mosolyogtam, s szemeimben apró lángra gyúlt a kéj iránta. |
A fiú elpirult, ahogy hallotta Sam szavait. Ezek szerint a kandúr is úgy élte át a helyzetet, mint ő.
Wen is arra vágyott, legyenek kettesben. Ez egyértelmű volt.
Az anyja felé fordult.
- Megértettem a feladatom. Meg kell nevelnem a szolgáimat. Ezért kérlek, bízd rám - mondta komolyan, sistergő hangon. - Egyedül akarom folytatni. Hiszen ez az én tisztem.
Egy pár pillanatig egymás szemébe néztek némán. Aztán az anyja megköszörülte a torkát.
- Hallani akarom kintről, ahogy üvölt az a dög - közölte hidegen.
Még egyszer végignézett Samen, s kisétált. Ezután Wen zárta kulcsra a szobát. Kettesben maradtak.
A fiú hangosan dobogó szívvel állt a cica mögött. Legszívesebben elengedte volna. De ebből a szituációból már nem lehetett kikerülni így.
- Bocsáss meg - suttogta a kandúr füléhez hajolva. Keze ismét végigcsúszott a derekán, fenekén. Ismét aprót csapott rajta. Izgatottság futott végig a testén. Figyelte Samet, ő vajon mit érez ebben a pillanatban.
|
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
