|
Témaindító hozzászólás
|
2011.10.31. 00:00 - |
Wiringo térségben dolgoznak azok a macskalények, akik halászattal foglalkoznak, nekik igazából semmi más dolguk nincs, mint halat fogni a Belquatot és Senant elválasztó Tirius folyóból. |
[115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Fransis hirtelen Hanifára tekintett, majd közelebb lépett hozzá, a torkában dobogott a szíve, ahogy kiejtette a szavakat* - Te... találkoztál az apukámmal? *aztán lehajta a fejét* - Bocsáss meg én csak, hirtelen úgy éreztem, az illatod...
- Menjünk be... *szakítja meg a beszélgetést Wana, s beinvitál mindenkit*
- Készítek valami ennivalót mindenkinek.
- Dejóóó!!! *örvendezik Bald*
- Nagyon köszönöm... *mondja végül Fransis is, úgy gondolja talán összetéveszti a két illatot, de hirtelen megörült*
 |
*Hanifát meglepte Bald hirtelen érkezése,még mindig teljesen el volt veszve gondolatai sűrűjében.*-Mi is örülünk neked Bald.*Mosolygott fájdalmasan.Hagyta magát,had vezesse a kiskölyök.Ám Fransis neve hallatán Wanára nézett.Majd vissza a kölyökre.*-Szerbusz Fransis.*Mosolyodott el gyöngéden.*
 |
*Ahogy sétálnak, szembe fut velük Bald* - Úgy örülök, hogy vissza jöttetek! *ugrik azonnal hanifa nyakába* - Be akartam mutatni nektek azt a félvért akiről a múltkor meséltem... azóta nagyon jó barátok lettünk ám... *nevette el magát*
- Naga nem kellett volna ide hoznod, mit fog szólni Luxor?
- Megkérdeztem tőle és igent mondott... gyertek bemutatom nektek! *avval megfogta a macskalány kezét és vezette, nem messze tőlük egy fa tövében ücsörgött a fiúcska, felállt amint meglátta őket, majd meghajolt amikor közelebb értek*
- Ő itt Wana és Hanifa *mutatta be a két macskalényt Fransisnek* - Ő pedig...
- A nevem Fransis... nagyon örülök a találkozásnak... Bald már sokat mesélt rólatok és mindenképpen el akart hozni ide... elnézést a zavarásért...
~ Tehát innen volt ismerős az a név...
|
-Talán így van.*Csukta össze markát és eltette a fülbevalót.Nem tudta mi gondoljon,a mindig kegyetlen Ritsuról nem tudja elképzelni hogy megváltozott,de így látva őt felmerül benne a halvány szikra;Talán van valami esélye Ritsunak,és a körülötte élőknek boldogabb életre.*
|
- Ahogy a macskalények, az emberek is változnak... és amúgy is ki tudja, hogy igazat mondott e vagy hazudott az egészről... csak valami kitalált történet, hogy vissza csaljon és semmi más... de igazából nem tudom, nem tűnt olyan gonosznak... ki tudja, talán tényleg csak a fájdalmait nyomta el, amit egész életében cipelt... de úgy tűnik most rendben van az élete...
|
-Nem,dehogy akarok vissza menni...*Mondta a nőstény vissza zökkenve a valóságba.*-Az bánt hogy tudta hogy halt meg a nővérem,és ahelyett hogy elmondta volna...egész a napig míg meg nem szöktem,kínzott.És most pedig olyan volt mint akit kicseréltek...*Sóhajtott.*
|
- Mi a baj? Ugye... nem akarsz vissza menni hozzá? *érdeklődött a kandúr, majd megpaskolta a lány fejét* - Szóval mi nyomja a lelked? *érdeklődött*
|
*Szépen lassan haza tértek a városból,és a másik világból.Hanifa továbbra is nővére fülbevalóját viszlatta amit Ritsu oly sokáig hordott.Sosem gondolta volna hogy a férfi ártatlan az egészben mégis gonoszsággal akarta leplezni fájdalmát.*
|
*Hanifa elmosolyodik a kicsin.Aranyosnak találja hogy próbálkozik és keményen dolgozik hogy elérje célját.És hogy felnéz Matsuora,és követni próbálja a kandúrt.*-Szija Bald.*Köszön vissza.*-Igen,ügyes voltál.*Kacsint rá játékosan.Majd hallgatja a beszélgetést.Érti a kandúr aggodalmát.*-Még kölyök,nem jelenthet akkor veszélyt.*Próbálja enyhíteni idegenvezetőjét óvatosan.*
|
*Amint oda érnek Hanifa házához, a kandúr hátra fordul* - Ügyes voltál Bald, de most már elég... Matsuo dühös lesz, ha nem vigyázok rád rendesen, ugye tudod?
- Tudtad, hogy itt vagyok? *bút elő egy fa mögül* - Akkor nem csinálhattam valami jól...
- Ügyes voltál, csak az óvódánál vettem észre...
- Komolyan??
- Igen. Na de most már gyere... csinálok valamit enni...
- Szia Hanifa! Szerinted is ügyes voltam? Képzeljétek új kölyök jött Luxorhoz, és félvér... emberi fülei is vannak... nem valami beszédes, de érdekesnek tűnik, majd összebarátkozok vele..!!!
- Csak óvatosan a félvérekkel, veszélyesek lehetnek...
- Tudom... vigyázok magamra!
|
*Hanifa elkuncogja magát.*-Rendben.Elfogadom az ajánlatot.*Válaszolja vigyorogva.*-Nem olyan vészes,de több mint amihez szoktam az tény.*Sóhajt boldogan.*
|
- Amúgy nagyon jó szakács hírében állok, arra gondoltam, hogy főznék neked valamit ha nem bánod, addig te csak pihenj, biztos nehéz lehet ennyi információt feldolgozni egyszerre....
|
-Igen,egy kis pihenés nem ártana.*Feleli nyújtózkodva.Ez a sok izgalom kifárasztotta kissé.És még vacsorát is kell magának készítenie.Furcsa lesz számára hogy egyedül fog aludni és rajta kívűl senki sem lesz a házban.De majd csak hozzá fog szokni.*
|
- Megértem és köszönöm... nos szeretnél lassan haza indulni? Gondolom már elfáradtál és le is pihennél... *indul meg visszafelé ha a nőstény is menni akar*
|
-Nem akarok vissza menni.*Válaszolja a nőstény.Soha többé nem akar emberek közé kerülni.Nem tisztelik az élőlényeket és még egsmást is csak bántják.*-Megigérem,nem beszélek róla senkinek hogyha mégis vissza kerülnék oda.*Mosolyodik el.*
|
- Akkor jó... örülök neki... biztonságban vagyunk míg ez a hely rejtve van az emberek szeme elől.. így a egyszer vissza jutnál... soha ne leplezd le a helyet, mert mindneki életét veszélybe sodorhatod... persze tudom h nem tennéd meg és hogy nem is akarsz vissza menni... de ez szabály... bármi is történik nem áruljuk el egymást...
|
-Istenien érzem itt magam.*Vallja be,majd kicsit visszatérve a világukba érzi hogy valami van a fülén és megmozdítja azt.A pillangó pedig tovább repül.Hanifa sajnálja hogy nem ide születtek.Nővérével együtt élvezhetné ezt a mesés helyet.*
|
- Én még sose voltam ott... csak Matsuo mesélt róla... az én feladatom csa az, hogy segítsek beilleszkedni az újaknak ide, ez általában három napot jelent... az első nap végén járunk... de úgy látom, te már igencsak jól érzed itt magad... ennek örülök...
|
*Hanifa szó nélkül követi a kandúrt,csodálja az egész helyet.Nézelődik.*-Jó értelemben furcsa,ilyen szépet még életemben sosem láttam.Az emberek világa ennél...ridegebb,keményebb...*EMlékszik vissza,de el is hessenti az érzést és fejéből a képet hogy helyet adhasson ennek a világnak.Majd a lány fülére egy pillangó szállt és ott időzött kicsit,mozgatta szárnyait.Ám a nőstény annyira elmerült a hely csodálásban hogy észre sem vette a kis lényt a fülén.*
|
- Van itt egy ösvény amin le tudunk menni a folyóig.... gyere... *avval elindul az ösvényen, mely körül virágok lengenek, pillangók csapkodnak* - Ez a hely biztosan furcsa neked, de biztosan hamar meg fogod szokni.... az élet itt más... de szerintem ilyennek kellene lennie egész keitorunak... az emberek nem értem miért váltak ilyennné...
|
[115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
