|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.15. 21:42 - |
A csodák forrása egy olyan hely, amiről sok monda kering, úgy tartják, hogy itt a kívánságok életre kelnek, s ha valaki iszik a vízből, örök életet talál.. persze ez mind csak mese...
|
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Természetesen visszafordul Septim felé. A fülei fordulnak először vissza, majd ahogy a feje, s utána a teste fordul, egyenesen előre indul a forgása mindkét fülének is. Az egész mozgása összehangolt, a külleméből sugárzik, hogy veszélyes. Gyors, precíz és pontos. A tekintete is metsző, mint a két maroksarló, melyek az övén lógnak, mintha nem lennének hihetetlen élesek. - Miért ne lenne minden rendben? - kérdez vissza. - Járőrözök. Keresek valakit. Valakit, akinek az utolsó percei ketyegnek. - teszi hozzá élvezve a helyzetet. - Hiszen ez a feladatom. - mondja még, megvillantva egy ördögi mosolyt.
 |
*Üdvözlésképpen fejet biccent Skeltonnak.Egy gyors pillantást vet Ronora,akin látja,hogy ő is hasonlóan gondolkozhat,mint ő.*~Valami rosszban sántikál...~*gondolta,de gyorsan elhesegette a gondolatot,hogy a pillanatra tudjon koncentrálni*Biztos,hogy minden rendben?*érdeklődik,még mindig kérdő tekintettel.Főleg Rin elviharzása volt meglepő számára,de valamilyen szinten meg tudta érteni,hogy inkább haza akar menni.Várasztó nap van mögötte.*
 |
*Kissé meglepődik ahogy a róka, azt mondja nem akar tőlük semmit, de azért még mindig fürkészi tekintetével, ha az uralkodó nem szólítja le a hímet, ő bólint egyet és vissza indul a palotába, ha ez másképp történik akkor végig Septin mellett marad*
 |
Skelton a másik két róka felé fordul most, hogy Rin elrohant. Egy finom meghajlással üdvözli az uralkodót, majd felegyenesedik. Négy farka, mintha füst volna, könnyedén lebeg mögötte, a róka tartása azonban feszes. - Nem hiszem. - felel röviden. Szeme megcsillan, ahogy végignéz a két alakon, majd hátrább lép. - Engedelmükkel. - búcsúzik is, ha engedik elmenni.
|
Ezt nevezem elszántságnak.*vigyorogja Sep,mikor Rin kijelenti,hogy büszke arra,hogy a szolgálatában állhat.*Ez megtisztelő,hogy szerettek rám vigyázni,de nem jó senkinek,ha túlhajszoljátok magatokat.Egyébként mi baj érhetne,melyet nem tudok megoldani,míg pihentek?Jobban belegondolva...elég sok dolog van,melyet nehéz megoldani,de nem lehetetlen.Pl.melyik vacsihoz,milyen bor illik és hasonlók.*vigyorogja,olyannyira,hogy hófehér fogai csak úgy világítanak a sötétben,majd a negyedik személy láttán elnémul és felhúzza egyik szemöldökét.*Segíthetek valamiben,netán?*egy lépést tett előre,mikor Skelton és Rin egy kisebb szópárbaj-félén vettek részt.*
|
*Rono persze felveszi a némaság álarcát ahogy a másik megjelenik, csak uralkodójuknak és Rinnek hajlandó megnyílni, védelmezően és kimérten lép Septim mellé, figyeli egy darabig a jelnetet aztán az érkezőre pillant, úgy sejti nem csak pancsikolni jött*
|
Rin sandán Ronora néz. - Köszönöm. - mondja neki. - Nem kételkedem benned, egyszerűen csak büszke vagyok a feladatomra. - teszi hozzá. Ezután Septimre pillant. Szíve elrablója a fontosságát fejezi ki, mégis hagyja pihenni menni, küldi. Nem tetszik neki a két róka viccelődése, úgyhogy megszaporázza a lépteit. Hátrapillant a válla felett, hogy mondjon valamit, amikor is beleütközik valakibe.
- Hoppá! - mondják ki egyszerre. Rin szinte lepattan az erős testről, s riadtan néz rá fel.
- Bocsánat! - kér azonnal elnézést, majd felismeri a másikat.
- Semmi baj, Rin. - mosolyog rá ravaszdin. - Micsoda feladat... - élcelődik a trión végignézve. - Szívesen lennék én is az uralkodó testőre, ha ilyen kellemes időtöltést jelent.
- Úgy gondolod, én nem vagyok rá alkalmas? - kérdezi sértetten. Skelton kinevetné, de meglátja a kölyök szemében, hogy nem teheti meg, különben halálra sérti.
- Nem. Miért kaptad így fel a vizet?
- Nem érdekes, csak fáradt vagyok. Jó fürdőzést! - azzal gyors léptekkel visszarohan a fővárosba. Skelton nagyokat les a fiatal fiú után, nem szokta meg tőle ezt a viselkedést és nem is tudja elképzelni, mi történhetett, hogy ez az udvarias és félénk gyerek így viselkedett vele.
|
Tény és való,hogy keresve se találnék nálad jobb testőrt,de a biztonságiakra is ráfér a pihenés.Addig leszel távol ameddig szükségét érzed.*válaszol kedvesen,majd ravaszul Ronora pillant.*Hm,ezek a lehetőségek?Lássuk csak...Idős nénit mondtál?Nyami.*csattintja össze fogait,s úgy tesz,mintha gondolkodna a dolgon.*Legyen...romantikus zene mellett borozgatva,idős néni panaszait hallgatva testünket edzük.Hátha megkíván bennünket.*neveti el magát a dolgon.*
|
- Nyugodj meg én teljes mértékben vigyázni fogook az uralkodóra, nem hiszem hogy kételkednél bennem nem igaz? *mosolyog* - Hát esetleg kitölthetnénk romantikus zene mellett pár papírt, és mécsesekkel díszített teremben meghallgathatnánk egy idős néni panaszait, esetleg egy üveg vörösbor mellett edzhetnénk magunkat, hogy testünk kidolgozott és formás legyen* átkarolja Sepet*- Szóval melyik tetszene jobban? Melyik izgat fel legjobban?
|
Komolyan néz Septimre, majd Ronora is. Sértetten felcsapja a füleit és a rókafarkát is. - Mint testőr, nem igazán jár nekem szabadság! - jelenti ki komolyan. - Amíg távol vagyok, ki fogja ellátni a feladatom? - kérdezi aranyosan, de még mindig komolyan. - Természetesen a távollétemben is lesz egy őrző szempár, nem kell aggódni. - mondja csillapodottabban. - Nem volt olyan időszak. - válaszol büszkén. - Most sem leszek messze, meglátogatom anyámat, elfoglalom a saját ágyam egy pár órácskára, aztán visszatérek. - folytatja magabiztosan. Aztán újra összehúzza magát, ahogy a két ifjú pajkoskodni kezd egymással. Hülyén érzi magát a kettősükkel most.
|
Persze,vegyél csak ki egy kis szabadságot.Kiérdemelted.Nem is emlékszem,hogy volt-e olyan időszak mikor nem voltál a kastélyban.*elmélkedik,de ez nem tart soká,hisz Rono épp szórakozik,amit nem tud kihagyni.Ez az élete.*Ugyan cica,visszautasítasz egy ilyen jó kis ajánlatot?Nem azért,hogy nagyképűnek tűnjek,de elég jó bőr vagyok,nemde?*válaszol elváltoztatott hangon,lányosan legyintve.*S Te Roni fiú,mit tervezel?Hm?Ezek szerint kettesben maradunk.
|
*Rono kihúzza magát és közel megy Sephez, végig húz állán, mint aki belemegy a dologba de aztán felnevet* - Köszönöm, de sajnos nemet kell mondanom eme csodálatos ajánlatra... bár megszakad a szívem... *még mindig nevet* - Nos akkor menjünk.... *indul meg az uralkodó után bár egy kicsit furcsnak tartja Rin viselkedését* - Szerintem nyugodtan pihenj le Rin... úgyis szólunk, ha kellene valami...*mondja komolyan a rókalénynek, aztánaz uralkodó mellett haladva hagyja el a forrás barlangját*
|
Rin vér vörös lesz a kérdéstől, fülei oldalt lelapulnak a feje mellé, tekintete a földre szegeződik. Farkát is maga alá húzza, úgy poroszkál Septim után. Elég kellemetlenül érzi magát, főleg azok után, hogy Rononak is volt lehetősége hozzáérni, de nem tette meg, inkább magára hagyta őket a rókakirállyal. Rin tényleg csak őrá vágyott, mégis valahogy furcsán érinti, hogy a hím úgy tűnt, belemegy a játékba, végül mégis kiszállt belőle. S tőle kért bocsánatot, hiszen miatta indult el ez az egész. Nem is mer ránézni, az meg még kellemetlenebbül érinti, hogy Septim felajánl neki is egy elég egyértelmű lehetőséget. Megsértődne rajta, ha tehetné, kisajátítaná magának urát, ha lehetne, de nem teheti és nem lehet. Így hát összehúzva magát biccent neki. - Úgy van. - ért egyet komoly képpel Seppel. - Ha nincs rám szükségetek, majd egy kis időre visszavonulnék. - jelenti be már nem olyan szégyenlősködve.
|
*Mire Rono odaér,addigra már teljesen elkészül,felfrissülten várja,hogy visszainduljanak a rezidenciájára.Karba tett kézzel figyeli Rint,majd a hang hatására felé pillant.Szeme sunyin mosolyog,majd reagál kérdésére.*Egész jól.Csak nem meggondoltad magad?Ha gondolod,szánok rád is egy kis időt,itt a tóparton.*vigyorogja,majd az elkészült Rinre pillant.*Azt hiszem ideje visszatérni.*azzal megindul előre.*
|
*Rono amíg kint várta a két lényt, társaságot kapott pár gyerek társaságában, akiket szépen elterelgetett másfelé, hogy semmiféle zajt nehogy meghalljanak.... mivel mindenki tudta Ronoról, hogy ő a király jobb keze, csüngtek rajta a kis kölykök, kérdezgették, nyaggatták, de végül mind elmentek új játszóhely után nézni... mivel a hím nem halllott már semmiféle bentről kiszűrődő zajt, megörült, hogy most már nemsokára kijönnek... de nem nagyon tudott várni, ő lépett be előbb* - Na fiúkák hogy ment a dolog? *mondta miközben elkuncogta magát*
|
Rin még feküdne egy ideig, de a rókakirály miatt megerőlteti magát. Nehézkesen feltápászkodik, majd odamegy a forráshoz és ő is megtisztítja magát. Szégyenlősen magára csavarja a törölközőjét a mosakodás végeztével, majd biccent urának, hiszen készen áll a távozásra. Nem igazán tud mit mondani, hangja kicsit elváltozott a sok élvezetkiáltástól, teste még gyenge, lelkében pedig az élmény kavarog.
|
*Résnyire kinyitja szemeit,mikor a közelépben apró nyögés hasít az éjszakába.Fülét megmozgatja,majd válaszol.*Igen,az volt.*pulzusa kezd normális lenni,mint ahogy az elfogyasztott oxigén köbmétere is.Kicsit megemeli a fejét,majd végignéz magán.Lassan feltápászkodik a földről,majd odavánszorog a tóhoz,hogy rendbe szedje magát.Amint ez megtörtént visszalépked a törülközőkhöz,megtörli magát,majd felöltözik.*Nem akarlak sürgetni,de lassan indulnunk kéne.Szegény Roni biztos halálra unja magát a várakozásban.*szól oda kedvesen,közben haját próbálja belőni,hogy olyan legyen,mint amikor elindultak.*
|
Szegény srác úgy marad még. Kábultan néz Septimre, arcán csak csorognak a könnyei. Lassan elkezd felengedni a teste, s egyre lejjebb kerül. Mosolyok suhannak át az arcán. Még most is izgalmasnak tartja, ahogy a rókakirály hátrasimítja a haját. Újra enged a teste és ő huppan a törölközőn egy apró nyögéssel kísérve. Ettől zavarba jön, s elvörösödik. - Minden. - válaszol magabiztosan. Szuszog még, szíve csak kicsit higgadt le. Nem bírja levenni tekintetét a hímről. Imádja. - Jó volt neked is? - kérdezi óvatosan, halkan és félénken. Ha Septim ránéz, meglengeti rókafarkát és lesomja füleit.
|
18+
*Zene füleinek Rin hangja,mikor elélvez.Lassan kihúzódik a fiúból,majd ledobja magát a törülközőre,hogy kifújja magát.Megmozgatja mancsát,mellyet támaszkodott,hisz akkora erővel szorította össze,hogy teljesen elzsibbadt.Még mindig kapkod a levegő után,de korántsem annyira,mint nem sokkal ezelőtt.Élvezi a friss levegőt,mely játszadozva megbújik bundája alatt egy-egy röpke pillanatra,míg mosolyogva tova nem száll.Összeragadt haját hátrasimítja,s egy rövid pillanatra lehunyja szemeit.Kényelmesen elhelyezkedett és jelen pillanatban nem akar felkelni onnan.*Minden...rendben?*kérdezi még egy kicsit lihegve,de szemeit még mindig nem nyitja ki.Érezni akarja a friss természet lágy ölelését.*
|
18+
Rinnek sem kell sok, az a rövid simogatás a fenekén, a hasán, majd hímtagján, s elszorult torokkal, szinte nyüszítve az örömtől élvez el. Szemeit olyan szorosan szorította, hogy amikor először kinyitja, csak színes foltokat és gömböket lát. Alig kap levegőt, kiszáradt a szája és csak kapkod az éltető oxigén után. Még most is nyög, rázza az orgazmus, mintha csak a hideg simogatná szellőkezével. Meg-megráng. Annyira boldog, hogy újra csorogni kezdenek a könnyei. Bemerevedett a teste ebbe a pózba, úgyhogy még kell neki egy kis idő, mire kilazul.
|
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
