|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.12. 13:07 - |
Ouray Star szállodaláncolatának egy tagja ez a szálloda. Nevét azért kapta, mert ennek a tetején él a gazdag férfi. Ez egy ötcsillagos szálloda a pénzes emberek krémjének. Ide nem juthat be akárki, csak Ray ismerettsége, hiszen nem zaklathatja senki a tulajdonost csak úgy. Wellnessközpont, medencék és csodálatos parkoló várja itt az embereket. |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Mostanában egyre több és több meglepetés éri.Sose hitte volna,hogy a férfi tudna jót is cselekedni,hisz számára eddig nem a megfelelő oldaláról mutatkozott be.A megjelenése és viselkedése feszültté teszi,ráadásul azzal se szerzett nála jó pontot,hogy elhurcolta otthonról és zavarbaejtő helyzetbe hozta.*Megértem.Nekem ott van Ziva és Amira.Ők fogadtak be.Ha ők nem lettek volna,ki tudja,hogy most hol lennék.Sokkal tartozom nekik...*motyogja maga elé,majd ismét a nőre pillant aki még mindig háttal áll neki.*Nem áll szándékomban magamra haragítani,én csak a kulcsot keresem,mely a szabadságom felé vezető ajtót nyitja ki.Nincs semmi bajom Mr.Starral,de nekem nem itt van a helyem.Kicsit különös a viselkedése.Hozzászoktam,hogy odahaza kedves és nyílt emberek vesznek körül,míg az úr viselkedése igen ingadozó.Nem tudok rajta kiigazodni.
 |
Evelin nem is foglalkozik a kandúr értetlenségével. Bosszantja, hogy ő nem látja a gazdájában a jóságot, a nagylelkűséget és a szerethetőt. Hogy nem érti meg őt. Kobra most aztán már kihátrál a szobából és visszavonul a hallótávolságból is. Úgy ítéli, Aton nem fog megszökni egy ideig, úgyhogy máshol áll őrt.
- Mondjuk úgy, mindkettőnknek, neki is és nekem is van miért hálásak lennünk Mr. Starnak. - válaszol Evelin. - Azt hiszem, úgy értette a válaszát, hogy nincs olyan kérés, amit megtagadna egy olyan embertől, mint Mr. Star. - teszi hozzá Kobra után nézve. - Minennél többet is jelent nekem! - jelenti ki határozottan, majd elfordítja a fejét a szégyentől. - Mr. Star sosem venne feleségül egy olyat, mint én. Sőt... senkit sem, mivel az rosszul jönne ki a társas életében. Rengeteg nő ácsingózik az ő sorában, irigység és féltékenység veszi körbe őt, ezért ha kiválasztana egy nőt magának és összekötné vele az életét, annak a nőnek valószínűleg lőnének hamarosan. A szívébe valamit. - teszi hozzá hideg hangon, hogy Aton értse, mire gondol. - És a házassággal valószínűleg elvesztené a női kegyeket is, amire azért lehet még szüksége az uramnak. - mondja tovább kissé tudálékosan. - Ugyan, Aton, a külső valóban nem minden! - szól rá most már paprikásan a kandúrra. - Lehet valaki szép vagy sármos, ha belül üres vagy rohad, Mr. Star ügyet sem vet rá! - háborog. - Lát benned valamit. - morogja, majd durcásan hátat fordít a kandúrnak. - Ouray Start már sokan próbálták becsapni. Ha ezen töröd a fejed, felejtsd el, mert meggyűlik a bajod velünk. A kutyának és nekem csak Mr. Star van, az úr pedig csak addig kegyes, míg érdemesnek tart rá valakit. A bosszújától rettegni szoktak, nem próbálják meg kiérdemelni. - veti oda ridegen, még mindig hátát mutatva Atonnak. |
Úgy igazából semmit se...*ismeri be a kandúr,majd Kobrára pillant,aki végre felfedi előtte véleményét.Figyelmesen hallgatja,majd meglepődik a válaszon,hisz nem nézte ki a kutyalényből,de ahogy látta Evelinból is hasonló állapotot váltott ki.*Csak nem bántottam meg?*kérdezte a nőtől*Nem állt szándékomban,csak érdekelt a véleménye.*mentegetőzik Aton.*Azért ötlött fel bennem a gondolat,mert úgy védi azt a férfit,mintha mindennél többet jelentene magának és ebből arra következtettem,hogy talán...nah,mindegy.Ahonnét jövök ott sok házas ember élt.*fejezi be a kínos monológot.*Tetszem?Véleményem szerint a külső nem minden.Mi van akkor,ha valójában olyan vagyok akivel nem is érdemes ismerkedni?Lehet,hogy van egy hátsó szándékom és valójában megjátszom azt aki vagyok...*elmélkedik hangosan*
|
Evelin a választól egy apró meleg mosolyra húzza a száját, majd újra hűvössé válik a tekintete is. - Mit nem értesz ezen? - kérdezi elégedetlenül Atont. Kobra elfintorogja magát, mikor kérdőre vonja őt a kandúr.
- Nem tudom. - felel őszintén. - Az úr sosem érdeklődött így irántam, de ha egyszer arra utasítana, hogy tartsam oda magam neki... - de a mondat végét elhallgatja és ez Evelin számára is megdöbbentően hat. A kutyalény elfordítja a fejét, majd hátrálni kezd. Már nem kíván részt venni a társalgásban, inkább távozna. Szégyelli magát, mert hirtelen sok minden rohanja meg és ezt a nő is észrevette rajta. Evelinnek aztán a következő kérdésen is csodálkozásra fordul az arca.
- Nem. - felel értetlen arccal Atonnak, mert el sem tudja hinni, hogy ilyet feltételezett róla a kandúr. - És még az emberek furcsák? - kérdezi költőien, majd mordul és legyint egyet egyszerre, ezzel ejtve a témát. - Tetszel Mr. Starnak. - válaszol egyszerűen Atonnak. - Meg akar ismerni. - teszi hozzá. - Nem hiszem, hogy egyhamar elenged, ha egyáltalán valaha is elhagyhatod ezt a helyet. Melchior pedig egy kandúr, akit nemrég hozott fel Mr. Star. |
Már megtettem és csak azt válaszolta,hogy már jóvá tettem azzal,hogy elnézést kértem tőle.Az emberek bonyolúltak...nem tudok rajtuk kiigazodni.*ismeri be,majd a kutyalényre pillant.*Könnyű azt mondani.A helyemben mit tennél?*kérdezi komolyan a kutyától,majd Evelinre pillant,aki nem bírja ki,hogy ne szóljon közbe.*Kegyed Mr.Star felesége?*érdeklődik a kandúr,hangjában a kíváncsiság tükröződik.Eközben felváltva,hol a kutyalényre,hol pedig a nőre pillant,akik remekül vitatkoznak.Egy-egy szó megmarad benne,melyre azonnal rá is kérdez*Miért van oda értem?Mármint,hogy lehetséges ez,mikor nem is ismer?Mikor mehetek haza és ki az a Melchior?Mr.Star említette veletek együtt.
|
Evelint nem hatja meg a kedves jelző, amit a kandúr használ. Nem érinti meg, ugyanolyan hideg marad, egy cseppet sem lágyít a vonásain, vagy szelídít a mondandóján. - Az ezirányú kérésével forduljon Mr. Starhoz, én nem vagyok kompetens benne. - mondja hűvösen. - Ha bocsánatot kért, azzal már sokat javított a helyzetén nálam is. - jelenti ki hajszálnyit ellágyulva a szokott keménységétől. Kobra jóízűen röhögni kezd, majd amikor abbahagyja, belépdel a helyiségbe.
- Nyilván értésedre adta az úr, mit kíván tőled. Mi sem egyszerűbb, mint azt megadni neki. - mondja könnyelműen Atonnak.
- Mr. Star sosem érné be alamizsnadugással. - veti a kutyalény szemére szigorúan és undorodva a nő. - Ha nem lenne fontos neki, hogyan éri el a célját, bizonyosan ezt mondta volna Atonnak is, és akkor nem kéne most azon törnie a fejét, hogy mivel tegye jóvá.
- Ugyan, aranyom, honnan tudod, hogy a mi Aton barátunk nincs tökéletesen tisztában azzal, hogy csak magát kell átadnia az úrnak?
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem tudja. - mondja sértetten Evelin. - De kétlem, hogy Mr. Star ilyen alattomos módon hajlandó lenne rákényszeríteni valakire az akaratát, akiért annyira odavan, hogy bemocskolja érte a kezét.
- Nos igen, valóban különös, hogy a híres Ouray Star ellopjon egy közönséges macskalényt az otthonából. Nem mintha az, hogy felszedte Melchiort az utcán, sokkal jobban illene hozzá. - tetézi a dolgot, hogy bossantsa a nőt. |
*Annyira elbambult,hogy fel sem tűnt neki,hogy Evelin lépett be az ajtón.Csak akkor figyelt fel rá,mikor szóvá tette a tegnap estét.Rögtön felpattan,de nem hagyja el a helyét.*Üdvözletem kedves Evelin.Aton vagyok.*mutatkozik be a kandúr egy kis meghajlással.*Köszönöm,de nincs szükségem semmire,hacsak nem tudja elérni,hogy hazatérhessek*Mondja,majd némán hallgatja hátracsapott fülekkel,de mikor meghallja Kobra hangját az egyiket a hang irányába fordítja.Kíváncsian hallgatja beszélgetésüket,s mikor elhallgatnak kihasználja az alkalmat,hogy válaszolhasson.*Tudom,hogy szörnyű dolgot tettem,melyért bocsánatot is kértem Mr. Star-tól,bár tudom,hogy ilyenért nincs bocsánat és ha van rá valami lehetőség,hogy jóvátegyem...*sóhajtja,majd visszaül a szekrény elé.*
|
Evelin jelenik meg nem sokkal azután, hogy étkezett Aton. A nő méltóságteljesen lépdel be, majd egy kicsit figyeli a kandúrt. - Üdvözlöm. - szólal meg aztán csendesen, kimért hangsúlyozással. - A nevem Evelin. Mr. Star azt a feladatot bízta rám, hogy ha óhajtja, vezessem körbe, szolgáltassak az ön számára tiszta ruhával, fürdővel, vagy társasággal. - mondja hűvösen. - Meg kell jegyeznem önnek valamit, amit csakis magam miatt kell megtennem. Szégyellje magát, amiért megsebezte az uramat. - veti oda a kandúrnak szigorral. - Én kötöztem be tegnap éjjel és ugyan a lelkemre kötötte, hogy nem fogom önnek ezt felhánytorgatni, de nem bírom magamban tartani a haragomat. Nyomatékosan megkérem, hogy hanyagolja a durva testi erőszakot, ne tegyen kárt az én jó uramban, különben kénytelen leszek megtorlásokat eszközölni, mert tudom, amíg Mr. Star reménykedik abban, hogy meg tudja önt egy kicsit is békíteni, el tudja érni, hogy megkedvelje őt, nem fogja bántani, viszont nem gondolom, hogy büntetlenül kellene hagyni egy olyan szörnyű tettet, amit múlt éjjel elkövetett ellene.
- Drága, már megint elragadják az érzelmei. - szólal meg az ajtón túlról egy reszelős, kemény hang.
- Semmi közöd hozzá. - morog rá Evelin.
- Tény. De ha rossz leszel, elmondom a te jó uradnak, hogy mégis leszidtad ezt a szerencsétlent.
- Nem hiszem, hogy újdonság lenne számára, ismer engem.
- Igaz. - felel Kobra és kuncogni kezd. |
*Ismerve magát,tudja,hogy nincs esélye a szökésre,főleg mikor a férfi is biztosítja efelől,hisz nem jártas ebben a művészetben.Az éjszaka folyamán ráébredt,hogy nincs innen menekvés,így beletörődötten ül a sarkokban,semmi rosszon nem törve a fejét.Búcsú gyanánt csak bólint egyet némán,majd miután a férfi távozott óvatosan nekilátott az étkezésnek.Nem vitte túlzásba,hisz nem volt az a nagyétkű,ami meg is látszott alakján.Miután befejezte ismét körültekintett.Gyanúsnak találta,hogy egy szobában csak pár szekrény van,meg az a szék,melyen tegnap Kobra,később pedig a férfi ült.Felkel,majd lassan odalépdel hozzájuk.Megpróbálja kinyitni őket,de miután azok makacsul a helyükön maradnak,leült elé,hátát nekitámasztotta és feltekintett az ablakra.Fogalma sincs róla,hogy mennyi ideje van már itt,de reménykedik benne,hogy vendéglátója még a mai nap folyamán elengedi.*
|
Magabiztos mosoly terül el az arcán. - Nincs rá esélyed. - válaszolja nyugodtan. Tudja, hogy Kobra azonnal lecsap, ha Aton próbálkozik. - Csak én nem leszek itt, de a többiek igen. - teszi hozzá kimérten, most már nem mosolyogva. - Este találkozunk. - búcsúzik, azzal távozik.
 |
*Közeledő léptekre Rayre kapja tekintetét.Elképzelni se tudja vagy csak nem akarja,hogy miért tart felé a férfi.Ahogy hozzáér,látszik rajta,hogy nincs örömére a dolog,de nem távolodik el.Meglepődik,hogy nem kell bezárva lennie,főleg a tegnap után.Első gondolat,mely átfutott az agyán,az volt,hogy talán valami rosszban sántikál vendéglátója.*Miből gondolja,hogy nem szököm el,amint adódik rá esélyem?Főleg úgy,hogy nem is lesz itthon egész nap,így bármikor megszökhetek és rengeteg időm is lesz arra,hogy biztonságos helyre menjek,ahol nem talál rám.*ecseteli,egy gyermek ártatlanságával,bár tény,hogy nem állt szándékában,még ebből a szobából se akart kimozdulni.Számára túl nagy lenne a nyüzsgés,így visszaült a helyére és onnan figyelte a férfit.*
|
Megkapó látvány Raynak, ahogy a kandúr alszik. Újra megindul benne a vezérhangya, újra megérti, miért ragaszkodik hozzá ennyire vadul, elszántan és talán reménytelenül. Mindenkit és bárkit megkaphatna, erre neki egy olyan lény kell, aki nem adja magát oda, nem is akarja és talán nem is fogja sosem. - Jó reggelt. - köszönti Atont kedvesen. Amint leteszi a tálcát, már vonul is vissza, de a macskafiú megállítja. Készségesen megvárja, hogy mondjon neki valamit, vagy kérdezzen tőle. Apró öröm jelei látszanak arcán, ahogy bocsánatot kér tőle. Odalép hozzá és megsimogatja a fejét, ha nem húzódik el tőle. Mosolyog közben. - Nem kaptam mást, mint amire számítottam. - szól csendesen. - A jóvátétel megtörtént azzal, hogy bocsánatot kértél érte. - teszi még hozzá, aztán újra az ajtóhoz húzódik. - Már nem zárlak vissza, mert azt hiszem, jobb belátásra tértél tegnap óta. Ha akarod, a reggelid a konyhában fogyaszthatod el Evelin társaságában. Este jövök, most dolgozni kell mennem. - búcsúzik. A hangjában barátságos melegség van, de a simításon kívül (ha engedte neki Aton) nem érezhető másban az, hogy közeledni akarna megint úgy a kandúrhoz.
|
*Mélyen alszik összegömbölyödve a sarokban.Ugyanúgy hever ott,mint amikor elaludt.A léptek zajára felegyenesednek a fülei és forgatni kezdi őket.Mire felfogja,hogy mit hall Ray áll előtte.Ülő helyzetbe pattan,nagyokat pislogva,hogy kitisztuljon a látása.Orrát megcsapja a friss reggeli illata,de tekintete inkább a férfi mellkasán megjelenő kötésre téved.Kellemetlenül érzi magát a tegnap történtek után,így elhatározta,hogy igyekszik jóvátenni a dolgot.*Uram.*szól a férfi után,míg feltápászkodik a földről,de nem mozdul a helyéről.*Sajnálom a tegnapot...és ha van rá mód...,hogy,esetleg...jóvátegyem valahogy...én élnék a lehetőséggel.*mondja hátracsapott fülekkel,míg tekintetét a reggelire szegezi.Nem akar egyenlőre a férfi szemeibe nézni.*
|
Másnap reggel már komoly tervei vannak az üzleti életére, de mielőtt elmegy otthonról, be akar nézni Atonhoz. Ő visz be neki tálcán tejet, zsemlét, sonkát, sajtot, gabonapelyhet, tányért és kanalat egy tálcán. Egy vörös köntösben jön be, amelyet csak épp összefog a derekán egy hozzá illő öv. Mellkasán látszik a tegnap este szerzett seb, mármint nem az, csak a kötés rajta. Méltóságteljes és félelemnélküli a tekintete. Leteszi a dolgokat, majd egy apró mosoly után távozik, hacsak Aton valahogy nem állítja meg.
|
*Hatalmas őzike szemekkel néz fel a férfire,aki minden szó nélkül áll előtte és őt figyeli.Ez számára rosszabb még a szidásnál is.Füleit hátracsapja,fejét pedig leereszti.*Sajnálom.*ismétli meg egy kicsit hangosabban,de még így is elég halk,bár az üres és néma szobában könnyedén meg lehetett hallani őszinte megbánását.Mikor a férfi búcsút int tőle,meglepően felkapja a fejét,hisz arra számított,hogy a néma csöndben épp a megleckéztetésen töri a fejét,így számára furcsállta a dolgot.*Jó éjszakát.*válaszolt,majd hallotta,amint a kulcs elfordul a zárban.Egy ideig még hallotta,az egyre távolodó lépteket,míg végül teljesen elhaltak.Nem maradt semmi más,csak ő és a sötétség,ami persze számára nem okozott gondot.Most tüzetesebben körülnézett,hátha olyan dologgal találja szemben magát,amit eddig nem vett észre.A szekrényeken kívül és a magasan lévő ablakon kívül semmi mást nem szúrt ki.Lábait maga alá húzta és rátette a fejét.Egy ideig így ült és elmerengett.Vívódott magában.Nem tudta mitévő legyen.Talán hamarabb visszatérhetne,ha hagyná magát,de valami azt súgta,hogy nem bízhat Rayben.Ahogy ezen törte a fejét,lassan lecsúszott és összegömbölyödve elaludt.*
|
Túl durván vágta oda. Ezt utólag már ő is látja, de már nem tehet semmit. Kihasználhatná a helyzetet, de nem fogja. Szigorú arccal néz le Atonra, mintha egy engedetlen és most nagyon is bűnös gyerekre nézne le. Nincs jegesség a szemében, egyszerűen csak most lenéz a lelke legmélyére is áthatolva mindenen. Aztán, amikor már eltelt három-négy másodperc, mialatt elmélyült a macskalényben, egyszerűen felegyenesedik. - Jó éjt. - mondja csendesen a kandúrnak, majd otthagyja. Az ajtót rázárja, ezzel büntetve meg Atont, odabent ugyanis csak a láncai vannak elől, minden más zárt szekrényekben és fiókokban vannak. Ha ki is nyitná valahogy a zárakat, semmi hasznosat nem találna. Korábcsot, pálcákat, szétszerelt gépeket, köteleket, szexuális segédeszközök különböző felhozatalát és hasonlókat. Egy sötét tér van csak. A szoba egyetlen ablakot kapott, ám ilyen magasból sehogy sem lehet elmenekülni. Ray úgy tervezte meg a helyet, hogy ha tűz üt ki, ott hal meg bent, aki odabent van, mert túl magasan helyezkedik el a szoba a tűzoltói mentéshez, nincs semmilyen alternatív menekülési útvonal, méghozzá azért, hogy egy annyira kellemetlen szituációban, mint amibe odabent kerülhet az ember, senki ne zavarja és ne lássa, még a halálos veszedelemben sem.
Ahogy a fürdőbe tart, még elgondolkodik azon a rövid monológon, amit mondani akart egy őrületes másodpercig. ~ Ne akarj elmenni. Kérlek. Csak egy kis ideig maradj velem. ~ idézi vissza a szavakat. Utólag örül, hogy nem adta meg magát. Bár lehet, hogy a kandúrnak erre lenne szüksége, hogy megpuhuljon, de Ouray Star nem az az ember, aki ilyen könnyen és gyorsan ellágyul. Pontosabban képes rá, de nem mutatja ki.
|
*Meglepődik a férfi gyors reakcióján,mégjobban saját magán döbben meg,hogy képes volt ártani egy hús-vér teremtménynek.Érzi,ahogy a férfi megragadja,de már nem tud mit tenni ellene,hisz saját maga se érti,hogy hogyan,de a földön köt ki.A feje csak úgy koppant a földön,melynek hatására egy rövid időre elmosódott körülötte a világ.Hatalmasakat pislogva fejét felemeli,hogy kitisztuljon a kép,de addig még nem kell fel.Pár pillanat múlva sikerült összeraknia a képet,hogy mi is történhetett itt másodpercekkel ezelőtt.Lelkiismeretfurdalás gyötörte tette miatt,de minden áron el akart kerülni erről a helyről.*Sajnálom.*motyogta maga elé,közben tekintetét le sem vette Rayről,hisz tartott a következményektől.*
|
A férfi persze figyeli a macskát. Tudja, hogy a szabadság íze meg fogja részegíteni és számít arra, hogy megpróbálkozik valamivel. Nyugodtan legelteti rajta a szemét, hamarosan amúgy is aludni kell térnie, mert másnap a munka és a pimasz kis ellenfele várja. Ahogy ezen elgondolkodik, már csak a felé lendülő kandúrt veszi észre. Nem is próbál elmenekülni, egyedül az arcát védi. Minden mást el tud rejteni, az arca viszont fontos eszköz is egyben. A karmolás fájdalma égető, a lökéssel pedig csak épp meg bír birkózni. Meggörnyedve néz Aton után, aztán lendül. Meglepően gyors és mindenre elszánt mozdulattal kap a macskalény után. Ha sikerül elkapnia, a lendületét kihasználva vágja földhöz, mintha csak egy tai chi mozdulatot alkalmazna, ha nem, füttyent Kobrának, hogy megállítsa a kandúrt.
|
*Földet figyelve elmélkedik.Gondolataiban odahaza jár.Elképzeli a helyzetet,hogy mit tehetnek,mikor felfedezik eltűnését.Ez a képsor doppingolja,bár még mindig benne van a félelem,ennek ellenére kész elmenni a végsőkig,csakhogy szabad legyen.Meglepetésként éri,mikor Ray leszedi mancsairól a bilincset.Rögtön odanyúl a bilincs helyéhez,hogy megmasszírozza csuklóját.Zene volt füleinek a kattanó hang,majd a lánc csörgése és a fémes koppanás a földön.Szíve a torkában dobog.Úgy érzi eljött a megfelelő pillanat a szökéshez.Végiggondolta a helyzetét,s mikor rájött,hogy számára már úgyis mindegy,hisz ha sikertelen a küldetése úgyis itt marad,mintha mi sem történt volna,ha pedig sikerül,nyer magának egy kis időt,hogy figyelmeztethesse a többieket,majd keressen egy biztonságos helyet,ahol nem találhat rá.Míg hallgajta a személyzet leírását,erőt vesz magán,bár érződik rajta a vívódás.Az méginkább csak olaj a tűzre,mikor meghallotta,hogy innen lehetetlen a szökés.Tekintetét Rayre emeli,különös csillogás látszódik benne,majd egy egy határozott és gyors mozdulattal belehasít Ray mellkasába a körmeivel,és ha ez sikerül félretaszítja a férfit,hogy aztán az ajtó irányába vethesse magát.*
|
Igazat kell adnia a macskának, de ha azt mondja neki, hogy ha ő megkapja, amire vágyik, visszaengedi a helyére, úgy fog tűnni, mintha Atonnak azért kellene lefeküdnie vele, hogy aztán minél hamarabb megszabaduljon tőle. A szexet nem eszköznek akarja felhaszálni, nem akarja így, ilyen aljas és szemét módon belekényszeríteni a kandúrt. Bármennyire is vágyik rá, nem fogja sem megerőszakolni, sem pedig kicsikarni belőle a dolgot. Azt szeretné, ha a macskafiú magától adná meg magát és mint jutalmat, adhatná vissza neki a régi életét. Ehhez viszont nem beszélhet a szándékairól. - Magadtól nem jössz elég közel hozzám. A láncok pedig nem lesznek meg mindig. El foglak engedni, amint úgy érzem, hogy megérett rá a pillanat. Innen egyébként sem fogsz tudni elmenni, ezt nyilván magad is kitaláltad. - beszél nyugodtan és magabiztosan Ray, aztán hagyja magát "lehámozni". - Te vagy az ideális lény, ne is próbálkozz eltántorítani, vagy meggyőzni az ellenkezőjéről. - kéri szigorúan, majd kinyitja Aton bilincseit. - Él itt még több lény is. Egy kutyalény, amelyikkel mindig légy óvatos. Egy Evelin nevű nő, ő majd eligazít. És egy kandúr, Melchior, őt nemrég szedtem fel az utcáról.
|
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
