|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:31 - |
Északról a Koito-hegy felé haladva a dombok megszaporodnak, majd egyre nő a magasságuk, míg végül elérjük magát a csúcsot. Azonban a déli oldal meredeken lejtő sziklafal, ahonnan nagyon nehéz és veszélyes lejutni, bár a kilátás gyönyörű. A csúcs nem túl nagy. Nagyjából 1000-1500 méter, viszont még így is ez számít az erdő legmagasabb pontjának, melyet sűrűn borítanak a fák. Remek kirándulóhely, viszont érdemes az ösvényen maradni. (bluedragon)
|
[34-15] [14-1]
Theo gyorsan meggyújtotta a már előre begyűjtött ágakat és meggyújtotta, hátha a furcsa lény, haamrabb amgához tér tőle, közben pedig szinte áhítattal nézte Sithist. Amikor lélegezni kezdett nagyon megörült, de megnyikkanni sem mert. Silent csak nézte kifejezéstelen arccal, bár legbelül ő is kíváncsi volt, ki lehet az idegen és miért volt bezárva.
 |
*Sithis még akkor sem mozdult meg,mikor Silent darabokra törte a jégfalat és ő szabad lett. Ahogy a kis Theo hozzáért önkéntelenül eldőlt mint egy zsák krumpli. A teste hideget áraszott azonban lassan elkezdett lélegezni.Egyenlőre önkívületi állapotban volt,de legalább visszatért az élők közé.* |
A nőstény végig mérte a jégfaalt, de közben egy szót sem szólt, mintha csak tanulmáyozna valamit... nagyon hosszasan. Végül alrébb állította Theot, természetesen egy ahng nélkül, majd éles karmaivalm suhintott egyet, s a jégtömd darabokra hullt, Theo pedig csodálattal nézte Silentet. Aztán hiortelen eszébe jutott a jégbe zárt kandúr és közelebb emnt hozzá, óvatosan egérintette a vállát, hátha arra felébred. - Ha...hó..
|
*Sithis változatlanul, jégbezárva pihent,még mindig mit sem tudva a külvilágról.A jégtömb mérete semmit sem csökkent az elmúlt napokban. Remélhetőleg Silentnek támad majd valami remek ötlete,hogy végre szabad lehessen.* |
Theo próbálkozott még egy kicsit a felolvasztással, de sikerrel nem járt. Nem tudta mitévő legyen, de amikor a vihar elállt, hazafelé indult, miközben még mindig a jégbezárt kandúron járt az esze. Eltelt pár nap, míg vissza tért, de már nem egyedül, nehezen de rávette Silentet, hogy tartson vele és segítsen neki, ráadásul teljes titoktartásra eskette.
|
*Sithis mozdulatlanul,továbbra is jégbe fagyva várt. Theo próbálkozása mit sem ér a jégtömbbel szemben. Vélhetőleg a nyári meleg sem fog változást hozni,hisz ide nem érnek el a sugarak. Hacsak Theo nem talál valami megoldást a felmelegítésre,Sithis örökre fogoly marad.* |
Theo sóhajtott, nem tudta mit tehetne még, arra gondolt, hogy ha esetleg felborítaná szétrepedhetne a tömb, de vajon evvel nem ártana a kandúrnaka? az is lehet, hogy már halott. Elmélkedett magában, sokat gondolkdoott, de végül csak rápakolt a tűzre. - hát... legalább nem vagyok egyedül... vagy valami ilyesmi... - fordult a tömb felé. - Mit kellene tennem, hogy kiolvadj? Ki akarsz egyáltalán? Mondjuk... úgyse keresnek, ha az idő szárazabb lezs nagyobb tüzet tudok majd rakni...
|
*Különös színben világította meg a tűz az apró barlangot,a jégtömbön csak úgy csillogott a fény. Apró vízcseppek indultak megca tömb oldalán.Sithis a kopogásra és kiabálásra sem reagált. Annyit ért számára,mint halottnak a csók.* |
Theo nem tudta mitévő legyen, látta, hogy szinte semmit sem ahsznál ügyködése, pedig úgy gondolta midnent bele adott. Viszont most kicsit furcsa ötlete támadt, megpróbált kopogni az ismeretlen kandúrnak, hátha valami csoda fojtánaz majd reagál rá, persze errre enm sokesélyt látott. - Hééé! Kelj fel! Hahó! - dörömbölt és kiabált, hátha elér vele valamit.
|
*Theo ügyködéseire sem reagált.Mint egy szobor csak ült,maga előtt keresztezve különös tetoválásokkal borított kezeit. Szemei csukva voltak. A jégtömb lassan olvadni kezdett. Ilyen tempóval napokba telhet míg kiolvad.* |
Ahogy befelé indult a barlangba, mintha sokkal hidegebbnek érezte volna az időt, mint odakint az esőben, melegedni aart de inkább csak jobban fázott. A sötétben viszont valami hirtelen az útját állta, neki is ment a jégfalnak, mely útját állta. - Ez meg.. hogykerül ide? - elővette a mobilját és világítani kezdett vele, haamrosan rábukkant a jégbe zárt macskára, ijedtében pedig a telefont messzire repítette és távolabb iramodott a lénytől. Viszont az eső még midnig enm akart leállni, szakadatlanul zuhogott, a fiú pedig egyre kiváncsibb lett, össze szedte hát a mobilját, s újra szemügyre vette. -Hiszen ez egy... - nézte meg alapoan - egy félvér... hogy kerplhetett ide? - beszélt magához hangosan, majd hirtelen ötlettől vezérelve száraz ágak után kezdett kutatni a barlangban, talált is valamennyit. S megpróbálkozott tüzet csiholni, de nem ment túl jól csak filmekben látta eddig, hogy hogyan is kell, de ott mindig sokkal egyszerűbben lánrga kapott a fa. Már épp kezdte feladni amikor eszébe jutott a zsebében elrejtett öngyújtó. Hogy is felejthette el? Hiszen midnig magánál tartotta, a bátyjától csak ez az egy emléke maradt. A tűz hamarosan fellobbant, a fiúcska keresett még fát, hogy életben tartsa a lángokat, majd figyelt várt, hátha olvadni ekdza jégtömb.
|
*Sok idő eltelt már a macskalények lázadása óta. Sithis igyekezett minél messzebb kerülni a bajtól,minél távolabb menekülni a csata helyszínétől,így jutott erre az elhagyatott területre. Mint Theo ő is úgy gondolta meghúzza magát ebben a barlangban,azonban terve balul sűlt el. Mint minden félvér neki is megvan a maga keresztje,melyet cipelnie kell és ez nem más,mint azon képessége,hogy fagyos lesz körülötte a levegő. Számára ez a képesség inkább átok volt,mint áldás. A fagyasztás képességét sosem tudta megfelelően alkalmazni,így történhetett,hogy saját képességének csapdájába esett. Egy hatalmas jégpáncél alatt alussza igaz álmát már idejét nem tudni mióta. Mozdulatlan,látszólag halott állapotban van. Nincs tudatánál.* |
Theo mindig is szerette a természetet, az utóbbi időben pedig gyakran elkóricált Nat házából, hiszen nem igazán kereste őzerette a természetet, az utóbbi időben pedig gyakran elkóricált Nat házából, hiszen nem igazán kereste pt senki. Tudta jól, hogy nem élhet midnig Jin nyakán, neki is saját élete lesz a férje mellett, talán még kisbabájuk is születik majd, az is csoda volt számára, hogy ott lakhatott velük, annak ellenére, hogy nem a család tagja. Az eső hamarosan eleredt, ő pedig sietve keresett menedéket, szerencséje volt, pontmegtalálta egy kissé keskeny szájú barlang bejáratát, bement, hogy átvászelhesse ott a vihart.
|
Északról a Koito-hegy felé haladva a dombok megszaporodnak, majd egyre nő a magasságuk, míg végül elérjük magát a csúcsot. Azonban a déli oldal meredeken lejtő sziklafal, ahonnan nagyon nehéz és veszélyes lejutni, bár a kilátás gyönyörű. A csúcs nem túl nagy. Nagyjából 1000-1500 méter, viszont még így is ez számít az erdő legmagasabb pontjának, melyet sűrűn borítanak a fák. Remek kirándulóhely, viszont érdemes az ösvényen maradni. (bluedragon)
|
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
