|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
| Igen. Talán igazad van. *sóhajtott egyet, majd Juliusra tekintett.*
Nem kérek köszönöm. A doki szerint ma még nem ehetek. Ha tudsz valami lightosat, akkor holnap megkóstolom. *jelent meg egy halovány mosoly az arcán.*
Nem haragszom. Nem a te hibád volt. Az én hülyeségem, én iszom meg a levét. Ne érezz lelkiismeretfurdalást. Majd ebből tanulok. *közölte. Egy kis időre elhallgatott. Állta a kandúr pillantását. Úgy tűnt, mintha a férfi rágódna valamin.*
Hiszek neked. Sajnálom, hogy felmerült bennem az erőszak lehetősége.*majd Percyre pillantott*
Nem tudok szivarozni alkohol nélkül. A kettő elválaszthatatlan. De ha sokat emlegeted a szivart, mindjárt rágyújtok egyre. *tekintete megenyhült* |
- Viszont, ha jobban belegondolsz, valószínűleg csak a kómában töltött időszak hosszú rémálma lehetett. - sóhajtott Percy és intett Juliusnak, hogy jöjjön közelebb. A macska kicsit nehezen indult meg, de végül oda ért az ágyhoz és jobban szemügyre vette a férfit. Oly rég látta már, annyira messzi volt tőle... s most itt van, végre itt van. Mégis oly meggyötörtnek és erőtlennek látszik, habár ez nem túl meglepő.
- Szükséged van valamire? - érdeklődött - Biztosan jól esne egy tea... vagy leves... Percy megtanított pár dologra, szóval... már egész jól mennek a konyhai feladatok is. - emlékezett vissza az első rántottára amit gazdájának készített... nem volt probléma mentes. - Hidd el Gax... nem tettem olyasmit... sohasem tenném - nézett nyíl egyenesen gazdája szemébe - viszont nem tudtam megelőzni a bajt, figyelmetlen voltam és ezt nagyon sajnálom... kérlek bocsáss meg érte.
- Nos... ha az alkoholt kizárjuk, még mindig ott marad nekünk a jó öreg szivar. - próbálta meg kicsit oldani a hangulatot Percy.
  |
| Próbálok logikusan gondolkodni, de nehéz. Semmire nem emlékszem abból, amit mondtál. A másik annyira valósághű. Minden nagyon zavaros. *ismeri be, közben próbálja előhozni emlékeit. Mikor Julius belépett ráemelte tekintetét. Végigmérte a macskát. Valóban kandúr volt. Sokat változott, mióta utoljára látta. Mintha eltűnt volna belőle a vadság.*
Üdv. Köszönöm. *viszonozta a köszönést röviden s tömören. Jelenleg bizonytalan és bizalmatlan is volt egyben. Nem tudta mitévő legyen. Elveszettnek és kiszolgáltatottnak érezte magát.*
Szóval túlzott alkoholfogyasztás okozta a bajt?*tekintett Percyre.* Fel kell hagynom az alkohollal. *motyogja maga elé.* |
Percy nagy szemeket meresztett a történet hallatán, majd a férfi homlokára tette a kezét. - Jobb ha pihensz... - paskolta meg kissé - Nézd... biztosan nagyon megviselt ez az egész, de gondolkodj logikusan... több szemtanú is látott és több szemtanú is látta Juliust a hajó fedélzetén majd azt, hopgy utánad ugrott... később pedig amikor az orvosok megvizsgáltak... nem találtak rajtad semmiféle erőszakra utaló nyomot és hidd el, alapos teszteket készítettek, ami kimutatta a túlzott alkohol fogyasztást... de talán egyszerűbb, ha magad is látod... - kelt fel és az ajtóhoz lépett, kinyitotta és beinvitálta Juliust, aki még mindig kandúr volt, s a jó hallásának köszönhetően mindent hallott, de nem szólt egy szót sem róla. Ahogy belépett fülei felpattantak, azóta a nap óta nem is láthatta Gaxot, hogy a tengerbe esett. Annyi mindent akart mondani, mégis... oly nehezen ment.
- Üdv újra itthon Gax. Örülök, hogy felébredtél. - szedte végül össze magát, s nagyon vissza kellett fognia magát, hogy érzelmeit elrejtse, legszívesebben a nyakába ugrott volna és dorombolt volna neki, még akkor is ha ez nem lett volna illő.
|
| Fél év?*kérdezett vissza döbbenten.*Az lehetetlen. Tisztán emlékszem. Julius...*nyelt egy nagyot* Julius megerőszakolt. *mondta ki halkan. Keze ökölbe szorult.* Ezért ugtottam le. Nem bírtam elviselni ezt a szégyent. Pechemre nem tudtam meghalni. Egy macskalény mentett ki. Itt kicsit zavaros a kép. Csak annyi rémlik, hogy megígértette velem, hogy nem ölöm meg Juliust. Adott egy fiolát, ami Julius büntetésére szolgált. Megitattam vele és másnapra Juliusból Julia lett. *mesélte, bár hangosan kimondva saját maga is kételkedni kezdett benne.*
Kiszemeltem? Nem nincs, nem kérek belőle. Ez a hajóút ráébresztett arra, hogy visszafogott életet éljek. Persze a szivart elszívjuk.*tette hozzá* |
- Fél évig... minimum - adta meg végül a választ - Leugrottál? - értetlenkedett - Miért tettél volna ilyesmit? Ezt nem értem... többen is látták az esetet, a fedélzeten több tanú is azt állította, hogy részegen csetlettél botlottál, aztán egy óvatlan pillanatban ahogy megbillent a hajó bele estél a vízbe. Julius is ott volt kint, de már későn vette észre a bajt... - sóhajtott- Bolond vagy te öreg barátom én mondom. - nevette el magát, ahogy a szentháromságról beszélt. - Egy csodás ágyas? Mi a fene... álmodban meglelted a kiszemelted?
|
| *Értetlenül fogadta az ölelést, óvatosan viszonozta is.* Magamhoz tértem? Meddig voltam öntudatlanul? A hajóra emlékszem. *meredt maga elé a takaróra és úgy elevenítette fel az emlékeit* Pókereztél, én Neked szurkoltam. A jó hangulat miatt lecsúszott egy pár pohár whisky. Ekkor visszaindultam, hogy lepihenjek. A szobámba értem és...és... *itt elakadt a mesélésben. Tekintete komor lett.* Nem estem le a hajóról. Önként ugrottam le.*jelentette ki, majd Percyre tekintett.*
Köszönöm, hogy nem mondtál le rólam, de hagynod kellett volna meghalni.*mondta lemondóan, majd a szivar hallatán mosolyra húzodott a szája.* Valóban hallottam valami jóféle szivarról a minap. Igazad van kedves Barátom. Jó szivar, minőségi pia és egy csodás ágyas...a szenthármasság. |
- Jó reggelt - mondta az orvosnak majd ahogy kiment, nem leplezve örömét, hogy Gax felébredt óvatosan közelítve hozzá megpróbálta megölelni amennyire csak lehetett. - Drága barátom... végre, hogy magadhoz tértél. - sóhajtotta, majd szép lassan hátrált és oda hozott egy széket Gax ágya mellé. - Nos... hogy mi is ez az egész? Emlékszel a hajós kiruccanásra? - érdeklődött - Az egyik éjjel túl sokat ittál és a tengerbe zuhantál. A hajónak csapódtál és nagy szerencsédre nem gyűrt maga alá, de nagyon komoly sérüléseket szereztél... több csontod tört, belső vérzéseid voltak... egy alkalommal a szívverésed is leállt, de sikerült visszahozniuk... az orvosok szinte eltemettek de én tudtam, hogy van esélyed... tudtam, hogy nem fogod megadni magad olyan könnyen. S igazam is lett! - valójában voltak kétségei, de a remént sosem veszítette el. - Amíg aludtál magamhoz vettem a macskalényeidet, Juliant és Juliust... de Julian... egy hét nálam tartózkodás után meglépett. Nem kerestettem... - zárta le ennyivel. - Juliust viszont vissza hoztam neked, azt gondoltam segíthet majd a felépülésedben, mégiscsak hű szolgád. A bolondja utánad ugrott a vízbe is... igaz, hogy segíteni nem tudott rajtad.. azt hiszem azóta is mardossa a bűntudat. - zárta le evvel a sztorit. - Természetesen én is itt leszek amikor csak kellek, számíthatsz rám. - paskolta meg a vállát óvatosan. - Viszont, ha csak a szivar miatt jöttél vissza, sajnos még nem gyújthatunk rá, ahhoz még egy kicsit jobban kell lenned. - hajolt közelebb hozzá - no meg... akkor már jár hozzá a minőségi alkohol is nem igaz? - kacsintott.
|
| *Amint kitisztult a tekintete az orvosra pillantott.* Doki? Mi ez a formalitás? Már évek óta ismerjük egymást. Mi történt? Mi ez az egész? *kérdezte értetlenül*
Ha magunk vagyunk, akkor szoktalak tegezni. *mosolyogta*
*Amint Percy megérkezett, a kint lévő orvos beengedte a férfit. A Gax mellett álló főorvos épp infúziót cserélt, de egy pillanatra felpillantott az érkezőre.*
Jó reggelt Mr. Caerleon. Pont jókor jött. *majd Gaxra pillantott*
Sok pihenésre van még szüksége. Ma még infúziót kap, lassacskán áttérünk a szilárd ételre. *foglalta össze röviden.*
Kettesben hagyom magukat, sok dolgot kell megbeszélniük. Ha bármi gond van a másik szobában leszek.*közölte, majd kilépett a helyiségből.*
Percy! Örülök, hogy látlak, mi ez az egész? |
Percy miután hazament sokat gondolkodott, hogy miképp kellene üdvözölnie barátját, mikor végre valóban felnyitja a szemét és képes lesz neki válaszolni is. Végül úgy döntött kár ezen agyalnia, Gax amúgy sem kedveli a nagy felhajtásokat maga körül.
Másnap reggel amint megkapta a telefont, magához hivatta Juliust és kérte, klszüljön elő, mert a gazdája felébredt. A macska szeme felcsillant, de csak egy szó nélkül bólintott és elment készülődni.
Míg Gax pihent, Julius rengeteg változáson ment keresztül, nyoma sem volt már annak a vad teremtésnek akit anno magához vett. Sokkal csendesebb, szófogadóbb lett ami némiképp kissé unalmasabbá is tette, de mióta nem tudta megmenteni gazdáját és testvérét elveszítette már csak árnyéka volt önmagának. Most a szíve mintha sokkal inkább kalapált volna, mint eddig. Egy kis élet költözött az arcára és talán egy kis mosoly is ott bújkált valahol miközbe előszedte a díszes ruhát, amit Percytől kapott. Eleinte úgy gondolta nem való ez hozzá, de idővel mégis beletanult a viselésébe, s ha őszinte akart lenni, elkezdett tetszeni neki. Percy nem igazán dolgoztatta, inkább tényleg csak vigyázni akart rá, míg barátja felébred, most pedig itt volt az ideje, hogy vissza adja és ismét gazdája mellett szolgálhasson.
- Indulás! - szólt végül a macskának, aki egy fejbiccentés után követte.
Ahogy oda értek a kúriához, Percy azt kérte maradjon kint a szoba előtt és várakozzon amíg nem szólítja. Julius ellent akart mondani, ő is látni akarta Gaxot, de végül csak egy "Értettem" csúszott ki a száján. Percy ezután az orvos jelzését várta és ha engedte hát belépett a szobába. - Üdv üjra az álők közt barátom!
|
*Gax zavarodottan tekintett körbe, de hiába. Barátját nem találta meg, hiába követte a hangját. Csak állt egyhelyben és figyelt. Nem értette Percy miért mondja azokat amiket mond.*
Felébredni? Hisz ébren vagyok, nem? Ez egy álom lenne? * kérdezte magától bizonytalanul. Körbeforgatta a fejét, majd mikor a férfi a szivart emlegette, Gax elmosolyodott.*
Semmit nem változtál öreg barátom.*rázta meg a fejét.*
*Ha Percy befejezte a látogatást, a főorvos kikísérte a szobából.*
Az értékei stabilak, ha nem jelentkezik semmi rendellenesség reggelre nagy valószínűséggel már ébren lesz.*mondta bizakodóan.*
*Gax másnap reggel a doki reményeihez híven kinyitotta a szemét. Körültekintett. Látása homályos volt, a szobában szürkület uralkodott. Csak a gépek világítottak. Lassan felkönyökölt az ágyában. Feje még zsongott. Ekkor váratlanul belépett a főorvos.*
Jó reggelt Mr.Wayne!*köszönt,míg odasietett az ágyhoz és visszanyomta a férfit.* Még ágyban kell maradnia.* jelentette ki,majd zsebéből elővett egy kis lámpát, amivel Gax szemeibe világított ellenőrizve a pupilláit.* Hogy érzi magát? Ne aggódjon, már telefonáltunk a barátjának.
 |
Percy megérezte kezén az apró lüktetést, s bár igyekezett visszatartani örömét, hangján mégis hallatszott a remény, mely szívét is átjárta, amiatt hogy barátja felébredhet. Bólintott a dokinak és mesélni kezdett Gayxnak mindenfélét ami csak eszébe jutott... hogy várni fogja, hogy felébredjen, hogy mennyi minden vár még rá az életben... de a balesetről már nem beszélt, se a macskalényekről... jelenleg volt barátjának elég baja, s nem akarta, hogy a negatív gondolatok esetleg vissza húzzák Gaxot, örült, hogy a jelenlétére pozitívan reagált. Ahogy végzett az orvosra nézett, de nem engedte el Gax kezét, valahogy nem akaródzott neki elengedni, csak mélyet sóhajtott, majd végül hozzá tette. - S eltettem egy különösen ritka és jó szivart a számodra...
|
*Gax mélyen aludt. Sötétség vette körül. Egy kis fényt látott a távolban. Ez a légkör más volt, mint mielőtt felébredt a kómából. Nem volt ideges, nem járta át a kétségbeesés és a pánik. Elindult a fény felé, mely olyan volt számára, mint egy reménysugár. Ahogy közelebb ért, hunyorogni kezdett. Mintha valami kapun lépett volna át, megváltozott a látvány. Úgy nézett ki a világ, mintha a saját kertjében lenne. Értetlenül Nézett körbe. Nem tudta, hogy mi ez az egész, vagy mi történt vele. Egy ismerős hang hallatszott.*
-Percy?Percy?Te vagy az?Hol vagy?*kérdezte álmában.Körbetekintett, de nem látta barátját.A hang, mintha az égből szólt volna.Végighallgatta a férfit.*
-Baleset?Miféle baleset?Miről beszélsz?Hol vagy?És...én hol vagyok?*kérdezte,de hiába, Percy nem hallhatta ezen kérdéseket. Mikor megfogta a kezét, Gax automatikusan visszaszorított.Szorítása erőtlen volt, inkább hasonlított egy reflexszerű mozdulatra, ennek ellenére reményt adhatott a világnak, hogy igenis él még.*
*A főorvos folyamatosan a laptopját bújta, figyelte az eredményeket. Mikor Percy felé fordította a fejét, felemelte tekintetét a képernyőről.*
-Az értékek stabilak, agyi aktivítás látható. Nagy valószínűséggel hallja Önt. Ha gondolja, adok még 5 percet.
|
Percy szó nélkül biccentett az asszisztensnak, majd miután belépett a szobába, megállt s mély levegőt vett mielőtt tovább lépdelt volna barátja betegágya felé. Az orvos felé fordult, ahogy az ágy mellé ért. - Jó napot! - szólt, s végig hallgatta amit az orvos mondott, végül neki is csak biccentett, hogy felfogta az információkat, s igyekezett nem túl sok időt tölteni Gax betegágya mellett, viszont a fejében rengeteg kérdés kavargott, mély sóhaj után szólalt csak meg. - Tudtam én, hogy össze szeded magad öreg harcos.... azok a nyomik - gondolt az orvosokra, akik először látták el a férfit a klinikán - nem adtak neked túl sok esélyt rá, durva baleseted volt... de én tudtam, hogy rendben leszel, ezért hoztalak haza és rendeltem ide egy csomó magánorvost... remélem értékeled majd. - próbált meg félig meddig poénkodni de azért ez mostanában nem volt az erőssége. - Szóval várunk vissza mindannyian... remélem hallod. - fogott rá barátja kezére, s kicist megszorította. Egy kicsit még várakozott, hátha lát egy apró rezzenést, vagy grimaszt... de aztán kérdőn nézett a dokira, hogy ez az idő mennyiség kimeríti-e a "nem túl sok idő" fogalmát.
|
*Gax a nyugtató miatt békésen aludt. Légzése egyenletes volt. Percyt az egyik asszisztens fogadta. Gyors tempóban lépdelt a férfi mellett.*
A doktor úr megfigyelés alatt tartja, jöjjön, ő elmond mindent. *azzal beengedte Percyt a szobába.*
*A főorvos a gépek mellett állt és az eredményeket figyelte. Mikor Gax barátja belépett a szobába rápillantott.*
Mr. Wayne magához tért mielőtt telefonáltunk. Egyenlőre nem tudjuk, hogy van-e valami maradandó sérülése. Mivel sokkos állapotba került le kellett szedálnunk, most alszik. Ne aggódjon, ez megesik ilyenkor. Az agya lassan dolgozza fel a traumát. Az értékei most rendben vannak. Ha gondolja próbáljon meg beszélni vele. Nem ígérek semmit. Tapasztalataim alapján előfordulhat, hogy emlékezetkiesése lesz. Értem ez alatt azt, hogy nagy valószínűséggel a baleset időszaka kiesett. Arra kérném, hogy ne töltsön bent most sok időt. Sok pihenésre van szüksége, mind testileg, mind lelkileg. *összegezte az orvos, majd bekísérte Percyt Gax szobájába.* Ha nem haragszik, itt maradnék megfigyelés céljából.
|
Amint megkapta a hívást, rohant barátja otthonába. Amikor Gax kómába került, átvitette magához a gérfi macskalényeit és ő gondokodott róluk, amennyire csak tudott.
Julian szerelme Maxin és kölyke elvesztése miatt esett depresszióba, a feladatait ellátta, de legtöbbször csak nézett maga elé és a semmibe meredt, mintha azt remélné, az egész egy rossz álom csupán... egy szép napon már csak a hűlt helyét találták, hogy hova tűnt senki sem tudta... ahogy azt sem, hogy életben van-e vagy meghalt...
Julius aggódott a testvére mentális éppségéért, de sokat ő sem tudott tenni ellene. Aznap mikor a fehér kandúr eltűnt, a már amúgy is magába forduló Julius méginkább megtört. A napok csak peregtek, de ő egyre csak a gazdájára és a testvérére tudott gondolni. Felidézte a napot, amikor a baleset történt. Ott volt, amikor Gax a vízbe zuhant, de már nem érte el, utána ugrott, egyenesen a hullámok közé, de sajnos nem érte el a férfit, sőt végül őt is ki kellett menteni.
Percy most nem szólt Juliusnak, hogy miért távozik oly sietősen, nem akarta felizgatni feleslgesen a macskát, s Gaxra sem akarta rázúdítani a dolgokat, hisz nem volt tisztában az állapotával. Ahogy beért a kúriba egyből magához hivatta az orvost. - Hogy van? Mi történt pontosan? - érdeklődött, majd meg sem állva lépdelt Gax szobája felé.
|
*Az éjszaka közepén Gax felriadt. Szédült, émelygett. Lassan felült, kezét végighúzta az arcán, mely hideg volt, ennek ellenére izzadtságcseppek jelentek meg. Kikászálódott az ágyból, majd az ajtó felé botorkált. Kinyitotta azt és egyik kezét a falnak támasztva elindult a konyha felé. Út közben Júlia ajtaja előtt haladt el, mikor elvesztette egyensúlyát és a kilincsbe kapaszkodva benyitott a lányhoz. A földre rogyott. Tekintete homályos volt.*Se...gíts.*kérte,de hiába. Elsötétült előtte a világ, ő pedig elterült a földön. A sötétséget lassan fény váltotta fel. Egy tompa, hideg fény, a távolból hangokat és beszédet hallott. Nem értette, ennek ellenére közelebb lépett a fényhez, mintha valami arra húzta volna, egyre világosabb és hangosabb lett. A következő pillanatban szürke alakok rajzolódtak ki, ő pedig hadonászott, kapkodva vette a levegőt.*
A szíve túl hevesen ver, adjatok egy adag nyugtatót.*kiáltott oda társának*Nyugalom Mr.Wayne! Minden rendben lesz. Próbáljon meg nyugodt maradni. *nyugtatgatta a főorvos.*
*Gax tekintete idegesen járt körbe a szobán. Fogalma sem volt róla, hogy hol van, vagy mi történt vele. Jelen pillanatban a szobáját sem ismerte fel. Hallotta a doktor hangját, de figyelmen kívül hagyta. Azonban a következő pillanatban felhagyott a hadonászással. Elernyedt az ágyban. Légzése lassan normálissá vált, őt pedig elnyomta az álom.*
Telefonáljanak Mr.Percival Caerleonnak. Szóljanak neki, hogy Mr. Wayne felébredt a kómából.
|
A nőstény bólintott, ismét köszönetet mondott, majd bement a fürdőe és vetkőzni kezdett, közben meg megszédült. - A sokkoló hatása biztosan... - erősítette eg magában, majd megnyitotta a zuhanyt és alá állt. Hosszasan mosta magát, az ilatos tusfürdőből is vett, majd kilépett, és megtörölközött, a haját nem szárította meg, meleg volt, magára kapva egy pólót bebújt a puha ágyába és elaludt, édes volt számára a pihenés.
 |
*Gax bólintott*Borítsunk rá fátylat. A szobádban a másik ajtó egy kis fürdőszobába nyílik. Azt tudod használni. Tiszta ruhát pedig találsz a szekrényben.A fürdéshez mindent megtalálsz a fürdőben. Most megyek.*azzal biccentett és becsukta maga mögött az ajtót. Meg sem állt az ágyáig,ahol ismét elnyúlt és aludt tovább.* |
- Gygax úr... bár nem emlékszem, de nagyon köszönöm a kedvességét. Biztosan nagyot csalódott bennem, tegnap... láttam az arcán, kérem bocsásson meg... - hajolt meg, s körbe nézett a szobában. - Hálásan köszönöm... - sétált beljebb, a ruhái piszkosak voltak és elég meggyőtőrtek, bár evvel nem foglalkozott. - meg szabad fürdenem valahol?
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
