|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.14. 22:26 - |
Ebben a villában él Lora, a nagymamája és Yaishinno, a macskalény. Általában nincsenek látogatóik és a hatalmas építmény csendbe burkolózik, de persze kivételek mindig vannak...
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Jó... *mondja miközben teljesen elvörösödik, kifújja magát aztán csak figyeli a nőstény mozdulatait* - Inkább... mutasd meg előbb, hogy hogyan kell, oké? *mintha a lányka eddig üvegfalak közt élt volna, igazából semmi sem érdekelte, így semmiről sem vett tudomást* - Mi lesz ennek a hatása rám nézve amúgy? *kérdezte érdeklődve*
 |
-Jaj, lazíts kislány *mondja* -ismered a mondást, legyen ez a hitvallásod: egyszer kipróbálni tapasztalat, kétszer megtenni bolondság *megpaskolja az eszközt* -nem is engedném, hogy egynél többször játssz vele. Vigyázok én rád *megszimatolja a pipát * -tied az elsőbbség *nyújtja át*
 |
- Illegális? *kerekednek ki a szemei* - Az mit jelent? Mármint, tudom, hogy mit jelent az, hogy valami illegális, de az mitől az ahogy... mi használjuk? *kérdezett rá komolysággal* - Mit tettél bele? *érdeklődik tovább*
|
- Ez egy vizipipa *világosítja fel* -arra van, ha picit jókedvet akarsz, csak a titok benne, ami ugye plusz éplvezet, hogy egy cseppet illagelás, már ahogy mi használjuk *mondja meg nyíltan, csak hogy ne tudattalan játszmákba ráőngassa bele a lányt, s az saját felelősségére, döntéséből tegye amit tesz. * -mentem volna előbb is, de sosem gondoltam, hogy pont engem hívnál *vallja meg szégyenlősen, közben végignézi a doboz tartalmát. Különböző tasakok vannak benne, jól lezárva. Egyiket kiszedi* -ez jó lesz* hümmögi, beletömködi a szert a pipába, meggyújtja, fújkodja picit*
|
- Ez mi? *még sohasem látott vizipipát, még boltban sem, így neki nagyon érdekesnek bizonyul a kis ketyere* - Milyen fura külseje van... mit kell vele csinálni? *néz gyermeki kíváncsisággal a macskalány felé* - Örülök hogy eljössz majd velem... amúgy... *és most először a macskára mosolyog, évek óta talán ez az első mosoly amit megenged magának*
|
- Egy két nap, és belenősz *legyinti* -milyen remek ötlet *lelkesül hirtelen, farincájával is csap egy nagyot* - frankó dolgokat fogunk venni *mondja még, majd Lorára és a dobozra nézeget* -hát akkor legyen. Nem olyan nagy valami, ne hidd, csak nehogy csalódj. *leveszi a fedelét, s egy vizipipa kerül elő belőle, a dobozban egyéb apró kellékecskék.*
|
*A lányka pár pillanatig csak nézi a ruhákat, majd végig simít rajtuk, felvesz egyet és magához méri, bizony nem is kicsit nagy lenne rá* - Sajnálom, azt hiszem ehhez még nőlnöm kell egy egészen icipicit... *hajtja vissza szépen és leteszi* - Esetleg legközelebb eljöhetnél velem venni ilyesmit, nem vagyok jó a lányos dolgokban... *vallja be és a dobozkát kezdi méregetni* - Esküszöm... *nyújtja felé a kisujját is* - Nem mondom el senkinek... *teszi még hozzá*
|
-Oké, ezt orvosolhatjuk *bólint, s most egy szekrényben matat, kiemel egy köteg ruhát, mind finom és áttetsző, olyan amiben élvezet aludni.* -ezek közül választhatsz egyet, ha szeretnél, bár picit nagyok lesznek*mondja, s a lányka elé helyezi őket* - elfordulok míg öltözöl, ha kívánod *mondja cinkos hangsúllyal, elhúzza a függönyöket, a dobozt kettejük közé teszi az ágyra, majd ő is lekuporodik* - nah..*a doboz tetejéért nyúl, de mielőtt megemelné, a levegőben megáll a keze* -várj.. egy valamit ígérj meg.. erről soha nem beszélhetsz senkinek, még a mamádnak sem *néz Lorára komolyan*
|
*A lány elcsodálkozik a nőstény kinézetén, valahogy sokkal szebbnek látja, mint valaha, így pár másodpercig csak bámul rá, aztán megembereli magát és belép, még sohasem járt a macskalány szobájában* - Ne haragudj... hogy csak így... de nekem nincs hálóingem... olyan igazi... *vallja be, miközben szétnéz a szobában, amikor a nőstény hellyel kínálja, csak leül az ágyon és felhúzza a lábait törökülésbe, kíváncsian figyeli a dobozkát amit a lény leemel.
|
*A cica finom szövésű, csaknem áttetsző, drága libegős hálóinget vesz fel, bársonyrózsaszínű, vörös pelyhekkel a nyakán és keze ujjain. Lemosta magáról a púdert, a sok sminket, mégis úgy fest, mint egy klasszikus szépségű festmény. Haja kibontottan omlik a vállaira, s vár sokáig, míg kopogás nem hallik.* -bújj be* szól ki, majd mikor a lány bejött széket tol a szekrényhez, úgy ágaskodik a dobozért.* -csüccs le *mondja, már szemre is vételezte a ruházatát a lánykának, nem tesz megjegyzést, csak hümment egyet magában.*
|
- Hálóingben? *néz a macska felé aztán betántorog a házba, beszélget egy kicsit a mamájával, lefürdik, aztán egy nagy pólót húz fel hálóing gyanánt, bár mindig pizsomában alszik... így hálóing gyanánt úgy gondolja ez is megfelelő. lassan ér a lány szobájához, majd óvatosan bekopog*
|
-Oh, hát jó *von vállat a lány* -talán a helyzet nem alkalmas rá hogy ilyeneken gondolkodjunk *mondja, már a villához közel vannak* -majd ha benne leszünk, könnyebben folynak az ötletek *felszalad a lépcsőn, a tetején megvárja Lorát * -pizsamában gyere.. nem is, inkább hálóingben, azt jobban csípem*mondja nevetve, és elrohan az öltözője felé*
|
- Vad álom? *néz a lányra meglepetten* - Te egy boszorkány vagy vagy mi? *nézi őt aztán gondolkodni kezd*- Nem is tudom.... *nagyon erősen koncentrál, hogy eszébe jusson valami, amit a macska kér tőle, de aztán azt mondja, hogy engedje el a fantáziáját... megpróbálkozik a dologgal de valószínűleg annyira koncentrál, hogy semmi sem jut eszébe* - Olyan béna vagyok...
|
-A vidámságot és jókedvet nem nekem találták ki. Biztos hasznos és kellemes, de megfulladok benne. *mosolyog a lányka vallomásán* -jaj te csacsi, ha nem így volna, eszembe se jutott volna semmi ilyen. Na de viszont, ha így áll a dolog a részedről is, még egy kérésem lenne.. tudom, nagyon indriszkét vagyok, de.. nem akarsz beavatni az egyik legvadabb álmodba? én mindent valóra tudok váltani.. megvannak rá az eszközeim.. csak engedd el a fantáziád, az érzékeid majd vezetnek *magyarázza furcsán vigyorogva*
|
- Tényleg? *kérdezi komolyan a lányka* - Ilyen még sohasem jutott eszembe, bár többnyire szomorú, fájdalmas dallamokat énekelsz... amúgy hát nem is tudom, eléggé lelombozó társaság lehetek... de... benned megbízom.. *mondja határozottan*- Te vagy az egyetlen barátom... szóval... más nem is állhatna hozzám közelebb... de te is így érzed?
|
-Fájdalom nélkül a szívemben képtelen is volnék énekelni *vallja meg egyszerűen.* -az a kérdés, búskomoran akarjuk-e bámulni a plafont, vagy feldobjuk kicsit a bulit? rajtad múlik most minden *kacsint cinkosan Lorára* -ezt mindenképpen bizalmas társakkal kell művelni, különben egészen szörnyű dolgok kisülhetnek belőle.. csak akiben feltétel nélkül megbízol, azzal.... hm, vagyok én olyanod neked? *teszi ajkára ujját eltűnődvén*
|
- Nem rossz úgy énekelni? Fájdalommal teli a szívedben? *kérdezi , s közben a betont bámulja* - Egy doboz? Mit... rejtegetsz? *kérdezi sutogva, de aztán nem kérdez többet, csak sétál a macskalény mellett, míg haza nem érnek... őszintén szólva egy kicsit fél az éjszakától, ezért egyre jobban a macskához bújik.*
|
*Megszorítja a lány kezét* -a világ annyira kiborító.. akárki beszél a fájdalmáról, én átérzem..mintha már mindet átéltem volna..ezek a fájdalmak ott vannak bennem.. és ezeet szedem elő, amikor énekelek.. *felsóhajt* -tudod, van a szobámban a polcon egy doboz.. soem engedem, hogy levegyék, de gondolom nagylány vagy már, most benned megbízom.. mikor túl sok a feszültség, muszáj..tenni valamit.. szóval én azt szoktam használni. De el ne mondd senkinek *figyelmezteti Lorát, titokzatosan suttogva beszél, s többet nem is árul el rögtön.*
|
- Ezen a világon senki sem szabad... jobb ha tőlem tudod... de én nem akarok ez ellen küzdeni... csak hagyni akarom, hogy sodorjon magával az élet... közelről láttam már a halált, és nem tetszett... sokszor még álmaimban is gyötör, úgy érzem sehol sincs helyem... te macskalény vagy és... mégis...valahogy mégis megtaláltad a helyed, akkor is ha ez nem az a hely amire vágytál, de taposod, járod a saját utad... én még azt sem tudom, az enyém merre lehet... *sóhajtott* - De nem fontos... majd meglelem... amúgy vissza térve... szeretném azt a szomorú dalt hallani... olyan gyönyörű volt... mintha kinyílt volna a szívem... egy pillanatra úgy hittem... újra élek... és ezt az érzést kerestem idáig.... újra szeretném érezni...
|
-Ugyanmár, ha tudod, hogy átmossák az agyad, bármikor tehetsz is ellene. Emberként nagy luxus azt állítani, hogy a körülmények áldozata az illető. Nekem ez olyan..mintha mozgássérültként születtem volna.. nem működnek a lábaim.. vagy nincs látásom.. korlátozva vagyok, míg mások szabadok..s akik szabadok is a láncokról panaszkodnak..*mondja, a javaslatra átmelegszik a szíve, füle megbillen ahogy nagyot bólint* - mit énekeljek, melyik dal tetszett? *érdeklődik * -egyébként nem tudsz meggyőzni *tér visza előző témájukhoz. Az ég már jócskán besötétedett, lomha árnyékkat vetettek a robosztus épületek a néptelen utca köveire. * -az egész csak kultúra dolga. Te... nem gondolod hogy ezt a szemérmet is csak belénk beszélték? Márhogy.. a legjobb barátnőd előtt sem vetkőznél meztelenre, amíg az ruhában van, igaz?
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
