|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.09. 23:34 - |
Ebben a kastélyban él Jeremy és Dastan, a kastélyt még Jeremy örökölte egy nagyon gazdag, sohasem látott rokonától, azt se tudta addig, hogy él, amíg közölték vele, hogy meghalt és több örökös hiányában minden rá száll.
|
[34-15] [14-1]
- Hát nem is tudom... esetleg szemmel tarthatnád, de inkább lazulj egy kicsit... hmm hárem? Szeretnél? Kutyalényekkel? *kérdi és komoly fény csillan szemeiben* - Akármit megvehetünk, ha egy életen át két kézzel szórjuk ezt a pénzt, amit örököltem akkor sem fog elfogyni... *mondja mosolyogva* - Ez.... igazán jó ötlet, elmehetnénk... a temetőbe, már rég jártam arra.. mióta ott találkoztunk, nem is voltunk kint...
|
Oh,milyen megható pillanat ez számomra.Ígérem én mindig melletted maradok és azt teszem amit csak kérsz.*mosolyog kedvesen,majd átöleli barátját.*Ha akarod őrkutya is lehetek.Ha közel merészkednek ugatni fogok,mint egy pincsi.Főnök?*húzódik egy gonosz vigyor a pofájára.*Ezer örömmel,de lehet,hogy gyakran kell alkalmazottakat cserélni.Minden zaba után egy ilyet itt hagyok...Vegyél fel masszírozókat is.És szert tehetünk egy háremre!Lenne egy hárem az alagsorban.De komoly.*egy pillanatig elmereng a háremen,majd végiggondolja,hogy mihez lenne kedve.*Huligánkodjunk?Esetleg körül szeretnél nézni a környéken?Valami szórakozóhely,mint mondjuk mozi,esetleg könyvtár.Oda nem nagyon járnak manapság.Vagy elmehetünk a temetőbe és viszünk ki virágot.Nekem mindegy.Csak mondd mit szeretnél és megteszem,bármi legyen is az.
|
- Én nem bánnám... ha te maradnál az egyetlen... *mondja őszintén, majd ő is mindent szépen lassan bekanalaz* - Nem szükséges kémkedned, előbb utóbb úgyis mindneki ide fog merészkedni, ne aggódj... akik akarnak valamit, mindig feltalálják magukat... *mondja sóhajtva* - Mit szólnál ahhoz ha embereket állítanék a szolgálatunkba és... persze te lehetnél az egyik főnökük? Biztos megenné őket a méreg! *neveti* - Igazából fogalmam sincs, hogy miben... lenne kedved valamihez?
|
És reméljük,hogy nem az utolsó...Tudod amikor megláttalak a temetőben,rájöttem,hogy szükséged van egy olyanra aki támogat és segít,akkor és ahogy tud.Ez most sincs másképp és tény,hogy nem rajongok az emberekért,bár úgy fogalmaznék,hogy tartózkodom tőlük,amíg meg nem mutatják igazi énjüket.Nem akarok megint egy őrült laborossal összefutni és kísérleti alany lenni.*magyarázza,majd a jó kívánságra csak biccent egyet viszonzás céljából.*Akarod,hogy kémkedjek?Körülszimatolok a közelben és jelentem,hogy mire leltem.Nah jó,csak vicceltem.*legyint,aztán körbetekint mikor a személyzet kerül terítékre.Az asztalon még mindig ott pihent a kiömlött műzli.*Jó ötletnek tartom.Lehet,hogy nem nézed ki belőlem,de nem vagyok valami rendes és takarító blöki.Hogy miért?*kérdezi,majd hirtelen előre dől a széken és belemarkol a dobozba.Kivesz egy marék rágcsát s egyet Jeremy felé mutat.*Látod ezt a vonalvezetést?Csont alakú,ráadásul én kutya vagyok,de ezt embereknek gyártják vagy az olyan kevés szerencsésnek,mint én.Ráadásul ropog...*feldobja,majd ráharap*...és csokis.*vigyorog,majd jókedvűen vakkant egyet.*Nos,ifjonc barátom,mivel lehetek a szolgálatodra?
|
- A bátyám halála óta... te vagy az első aki kitart mellettem... csak tunám, hogy miért... hiszen... ha úgy nézzük, sohasem köteleztelek rá... nem kényszerítettelek és mégis... olyan furcsa ez az egész... de örülök, hogy mégsem fordítottál hátat nekem... annak ellenére, hogy nem kedvelheted túlságosan az embereket... a szomszédokat pedig majd még fontolóra veszem... *ennyit tett csak hozzá majd leült* - Akkor jóétvágyat! *evett meg mindent ő is, majd körbe nézett* - Személyzetet esetleg felvehetnénk a takarításra... *mondja kijelentően de mégis kérdőn hogy a hím is hozzá tudjon szólni*- Amúgy miért szereted? Nem mintha nem lennék boldog ettől... csak érdekel...
|
Már az is haladás,hogy gondolkodóra fogod a dolgot.Én nem fogom erőltetni.Ha azt mondod,hogy szóljak körbe,mert ismerkedni akarsz már megyek is.Csak felvetettem,mint ötletet.Idővel úgyis megismerjük őket,hisz látják a mozgolódást és átjönnek bemutatkozni.Ha pedig azt szeretnéd,hogy ne szerezzenek rólad tudomást akkor elintézem azt is.A legfontosabb,hogy biztonságban tudjalak.*magyarázza lelkesen,majd megszemléli a táljában a kis csont alakú műzliket.*Nekem tetszik.Olyan kis formásak,ropogósak és ízletesek.*nyammogja,majd a végén kiissza a tejet és leteszi a tálat az asztalra.Nyelvével kipiszkálja a fogai közé ment ételt,majd nyammogott egy sort s hátradőlt a széken.*Tudod,szeretem mikor mosolyogsz.*jegyzi meg a férfinak.*
|
- Hát jó talán még meggondolom a dolgokat.... de nem hiszem, hogy arra a döntésre jutok, hogy jeee igen rendezzünk bulit... *mondja kissé fagyosan, majd megfogja a tálat* - Igazából fogalmam sincs... én nem igazán vágyom ilyesmire de úgy tűnik, hogy másoknak bejön... ha nem jönne, gondolom nem gyártanák... különben is az íze a lényeg! *ereszt meg még egy mosolyt a hím kedvéért*
|
Tudom én,de most,hogy itt élünk a környékbeli sznobokat és gazdagokat a csatlósainkká tehetjük.Ha gond van akkor kérhetjük a segítségüket stb.*magyarázza kis ötletét,melyre nemrég jött rá.*Nah látod,ezt a Jeremy-t szeretem.Aki mosolyog,de még így is diplomatikus.Idővel nagyobb vandál leszel,mint én.*vigyorog a gondolaton,majd kitárja a konyha ajtaját.Meglepően nagy rendetlenség tárul a belépők szeme elé,de a kupi közepén két adag műzli lelhető fel.*Imádom.*utal a kajára,miközben leül és a kezébe kapja saját tálját,míg a másikat a fiú kezébe nyomja.*Kicsi ropogós,csont formájú finomság és mégsem kutyakaja.Nektek embereknek minek csont alakú műzli?
|
- Tudod jól, hogy nem vagyok az a nagy társasági lény.... előbb fekszem vonat alá, mint hogy ide csődítsem a város összes emberét... *mondja komolyan* - Köszi, szívesen betársulok! *elereszt egy halvány mosolyt... ezt a mosolyt csak a kutya láthatja, mások előtt a férfi olyan mint egy jégcsap, de Dastanban bízik*
|
Ugyan,semmi gond.A lényeg,hogy én meg tudlak találni,csak kiabálj mindig mikor eltévedsz.*küld felé egy halovány mosolyt,majd eszébe jut a konyha és hogy mi vár ott rá.*Nos,valójában enni készültem,ha gondolod csatlakozhatsz hozzám.Mondjuk úgy is terveztem,mert 2 tálat vettem elő.*magyarázza,majd a fiú kérdésére dörzsölgetni kezdi az állát,s mereng.*Hm,milyen igaz.Nah mindegy,gyere mutatom az irányt!Mellesleg,én élvezem ezt a szavaiddal élve rohadt nagy kastélyt.Nem gondoltál még rá,hogy milyen bulikat lehetne rendezni?
|
- Bocsi... csak... annyira nagy ez a kastély, teljesen eltévedek benne... *mondja szégyenkezve a kutyának* - Megzavartalak valamiben? *érdeklődött amikor meglátta a kutya unott képét* - Amúgy meg ki a fenét keresnék??? Csak te és én élünk ebben a rohadt nagy kastélyban...
|
*Félig kilógva kaja után kutat a szekrényben,s miután megtalálta az asztalra tett egy doboz bontatlan csokis gabonapelyhet,két tálat és egy doboz tejet.Nem szívbajos,ezért a fogával tépi fel a csomagolást,majd önti ahogy tudja.A műzliből jut egy kicsi az asztalra is,s ez a tejjel sincsen másképp.Ez nála már egy megszokott kép,hogy disznóól marad utána.Épp beleenne a kajájába mikor meghallja a nevét.Füleit felkapja,majd unott arccal leteszi elemózsiáját,s elindul kifelé a konyhából.A hang irányába indul,s a folyosó végén balra fordul,majd jobbra,ahol összefutott Jeremy-vel.*Csak nem engem keresel?Hm?*érdeklődik,s várja a folytatást.*
|
*Egy hatalmas kastélyban bizony az ember is elvész... a szobák száma megszámlálhatatlan, néha Jeremy már a pokolba kívánja az egészet* - Dastan!!!! Merre vagy? *ordibál mivel sehol sem találja és már kezdi feladni, hogy valaha is megtalálja a lényt*
|
Ebben a kastélyban él Jeremy és Dastan, a kastélyt még Jeremy örökölte egy nagyon gazdag, sohasem látott rokonától, azt se tudta addig, hogy él, amíg közölték vele, hogy meghalt és több örökös hiányában minden rá száll.
|
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
