|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.05. 21:51 - |
Dey Akira és kandúrja, Keithan lakik itt. A hátsó kertben csirkéknek van kialakítva egy udvar. Nem egy átlagos otthon, Dey sokat gondolkodott, hogy ezt vegye-e meg, de mivel árban ez felelt meg leginkább a pénztárcájának, ezért az évek során kényelmessé tette. Gyakran furcsa arcok fordulnak meg nála, ezért a hálószobáját kulcsra zárja. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Keithan nem érti miért nevet a férfi, hiszen tapasztalatai szerint van aki szereti kiönteni magának pohárba és van aki nem... megrezzen ahogy a férfi vészesen közel kerül hozzá, de nem mer elhúzódni, halkan válaszol csak, macskafüle teljesen fehéhez simul, farkincája kissé idegesen legyez, mivel nem teljes macskafarok nem tudja úgy mozgatni mint a macskalények, talán inkább egy kutya farokcsóválásához hasonlít.* - Ez... ez attól függ... sok helyen megfordultam már... eredetileg egy nemesi család, félig nemes utódainak a korcs fia vagyok... állítólag két félvér kölyke eleve halálra van ítélve, ezt úgy értem, hogy halva születnek, életképtelenek, de valahogy én megmaradtam.. *mondja röviden* - A legutolsó gazdámnak sem kellettem, így Dey... ha jól tudom bár nem akart de befogadott, így vagyok most itt... kérem bocsásson meg... de még sok dolgom van.. *menne ha a férfi hagyja*
 |
A fickó jót röhög azon, hogy poharat is kap a sör mellé, aztán felbontja azt és az üvegből kezd inni. Dey nem szól hozzá, savanyú képpel nézi, ezért felkel az asztaltól és odalép Keithanhoz. - A gazdád nem túl beszédes és úgy fest, nem tett neki jót az elmúlt másfél-két év, míg távol voltam. - kezd beszélni a kandúrhoz, közben persze alaposan megnézi magának. - Nem voltam sosem nagy barátja, de azért hajlandó volt inni velem egy sört, ha találkoztunk. Na mindegy. - legyint aprót. - Honnan kerültél ide? - kérdezi a fiút.
Dey közben morcosan feláll az asztaltól.
 |
*Keithan kissé kellemetlenül érzi magát emiatt, de Dey szerencsére menti a menthetőt, így a fiú a hűtőhöz megy és kiveszi a sört, poharat is visz az idegennek hiszen nem tudja, hogy hogyan szereti inni, amint oda adja neki, már perdül is vissza a konyhába és folytatja a dolgát.
|
Fel is tűnik a punknak az egy fül dolog és eltátja a száját. Aztán mielőtt megszólalhatna, Dey megköszörüli a torkát.
- Nem ajánlom, hogy megjegyzést tegyél. - veti is oda vendégének, mire az elmosolyodik.
- Úgy veszem észre, különös vonzalmat érzel a macskalényeid iránt. - hecceli a ház urát. Dey biccent Keithannak közben, hogy adjon sört a punknak.
- Az agyatlan megállapításaid tartsd meg magadnak, inkább lökjed, milyen tanács kell, aztán menj el.
- De faragatlan tuskó vagy. - morog most már nem jókedvűen az idegen.
|
*Keithan megrezzen ahogy a férfi hozzá szól, macskafüle felfelé tornyosul, pedig mindig figyel rá, hogy ne tegye mert így méginkább látszódik, hogy nem igazán macskalény, csak egy félvér... vagy még annyi sem, Deyre pillant, hogy tegye-e amit a férfi mondd neki, de megszólalni nem akar... nem mer.... nagyon nem érzi biztonságban magát mióta az a másik betette a házba a lábát*
|
A punk lerogyik a székre. Szépen leülni nem képes, reccsen alatta az ülőalkalmatosság. Ezt Dey egy megrovó pillantással nehezményezni, szólni azonban nem szól a fickóra.
- Hogy hívják az új macskád?
- Keithan.
- Kérek egy üveg sört. - fordul a félvérhez.
|
*Keithan megrezzen ahogy a csengő felharsan, de szerencsére semit sem ejt el a kezéből, ahogy a férfi betolakodik, igyekszik tekintetét nem oda fordítani, de persze macskafülével hallja a beszélgetést, meg úgy tűnik amúgy sem fogják vissza magukat... mindenesetre annyit megért, hogy Deynek sokat jelentett az a macska... mert olyan keserűséggel beszél róla, mintha csak citromot szopogatna közben... ő csak mosogat tovább, és közben érdeklődve fülel, nem akar hallgatózni, de szeretne többet megtudni új gazdájáról.
|
Úgy látja, Keithan ért ezekhez a teákhoz, a nyugtatókhoz, melyekért nem a patikákba kell menni. Kíváncsiságot érez a dolog iránt, vagyis inkább csak az van benne, próbáljuk ki, miközben teljesen hitetlenül tudja, hogy őrajta semmilyen csodaszer nem segíthet. Az álmai nem hagyják békén, folyton zaklatják a lelkiismerete hangjai, a börtönben töltött egy év emlékei. Erre pedig nincs gyógyszer. Nincs gyógyír. Még a kádban fekve is ezen rágódik, majd a konyhában találja a fiút. Mondana neki valamit, amikor megrázzák a csengőt. - Miért nem bírtok elfelejteni? - kérdezi a levegőbe, de jámbor engedelmességgel megy ajtót nyitni. Egy szakadt, kék taréjos hajú fickót enged be, aki nagy hanggal köszönti Deyt, majd ledöbben, mikor meglátja a félvért.
- Új macskád van? Hol a régi?
- Meghalt. - veti oda tömören, de a keserűség ordít a hangjából.
- Hogyan? Kamasz volt még, nem? - kérdezi meglepetten a fickó. - Bazzeg, kurva régen jártam nálad. Azt se tudom, mi van veled.
- És ha tovább kérdezel erről, már mehetsz is és nem is kell visszajönnöd. - mondja ki keményen a szavakat és mellékel hozzá egy olyan gyilkos pillantást, hogy a szakadt fickó visszariad tőle.
- Kicsit... megváltoztál.
- Kicsit. Mi kéne?
- Adj tanácsot, te ebben mindig jó voltál.
- Hát persze... - sóhajtja Dey fásultan, s az asztalhoz kíséri a jövevényt.
|
- Sok féle van, lehet különböző keverékeket is kapni, azok ellazítnaának és segítenének aludni, illetve azt mondják, a füstölők is hatásosak szoktak lenni, ha gondolod... szívesen elmegyek bevásárolni neked ilyesmiket... ha szeretnéd... *mondja elég tömören, aztán csak hallgat és teszi a dolgát, figyel amikor megmutatják neki, hogy hogyan kell üzemeltetni az ördögi masinát, bólint a férfinek, hogy megértette, aztán megcsinálja neki a fürdőt, és amíg Dey fürdőzik, ő bemegy a már sajátjának mondott szobába és kitárja az ablakot, hogy a szoba friss illatú legyen, amikor ezt megteszi a levegő bele kap a hajába, szereti ezt az érzést így egy kicsit hagyja a szélnek, hogy had cirógassa az arcát, de nem sokáig, van még tennivalója, így elindul, hogy elmosogasson.
|
Felfigyel a gyógytea-dologra. - Milyen tea? - kérdezi tömören, ezzel jelezve, hogy többet szeretnem megtudni erről az italról. - Ha szabadságra akarok menni, megtehetem, de vissza már nem kell mennem. - morogja elégedetlenül. Figyeli a félvért munka közben. A fürdő is megtetszik neki. - Az jó lenne. - felel, majd azonnal nekilát az ételnek, amit kap. - Köszönöm. - mondja, s enni kezd. (Nekem sincs, úgyhogy kihagyjuk.) Egyszerű, de kellemes ízű kaja, ezzel Keithan megnyerte magának a számlálatlan jópontjai újabb darabját. Miután befejezi, a fürdőbe megy, ahol megmutathatja a kandúrnak a mosógép működtetését. Elmagyarázza, melyik fokozat mit csinál, hogy kell adagolni, majd a fiúra bízza az elindítást, ő a fürdést várja már.
|
- Értem... talán... használhatnál valamilyen gyógyteát, tudok egy két jó fajtát, ami segít az alvásban, ellazít, elűzi a rossz dolgokat... legalábbis úgy hallottam... gondolom nem könnyű így élni... az emberek nem szeretik az esti életet, kikészülnek tőle... nem kellene egy kicsit pihenned? Kivenni szabadnapot vagy ilyesmi? Persze ez nem az én dolgom, ne haragudj... Csináljak neked egy fürdőt? *kérdi miközben ételt mer neki* - Jó étvágyat.... *mosolyog rá és hátrébb lépdel, kíváncsian fürkészi a srác tekintetét, hogy mégis mit szól a főztjéhez.* - Jaj igen.. a mosógép kissé kifogott rajtam, nem szerettem volna rosszat tenni, ezért szeretném ha megmutatnád, hogy hogyan működik... semmi mással nem volt problémám (fogalmam sincs mit főzött... szal...xD)
|
Felnéz a lényre. Nyúzott az arca, barátságtalan a kifejezés, amely rajta ül. A szemei karikásak és sötétek. - Rossz alvó vagyok. - mondja. - És nem tesz jó az sem, hogy éjjel dolgozom és nappal próbálok meg aludni. - teszi hozzá, azzal felkel. Mozgása erőtlen és gépszerű. - Mindent elintéztél? Volt gond? Minden rendben ment? - kérdezgeti Keithant, miközben a konyhába megy. Leül a székre és várja, hogy kiszolgálja őt a kandúr.
|
*Keithan csak takaró újabb puffanását hallja meg, bár nem akar kíváncsiskodni, de mégis kötelességének érzi, hogy megnézze adódott-e valamiféle probléma, így a nappali előtt megáll és csak távolról szemléli Deyt. - Sokat... forgolódtál álmodban...rosszat álmodtál? * kérdezi meg végül halkan* - Készítettem ebédet... nem.. nem vag éhes?
|
Újabb mély alvás, újabb üresség, amelyről feljövet újabb szörnyűségek jutnak eszébe. Alig másfél-két óra múlva a férfi dühösen ébred fel, levágja magától a plédet, felül és az arcát a tenyereibe temeti. A múlt képei, az emlékei nem hagyják őt nyugodni. Folyton visszajárnak hozzá és ő ezt már kezdi nem bírni.
|
*Amikor Keithan ismét elhalad a nappali előtt látja, hogy gazdája sikeresen ledobta magáról a takarót... ezért mégegyszer betakarja és mosni megy... bár ez már nagyobb feladat számára mint hogy főzzön, a mosógép valahogy ki akar fogni rajta, nem mer neki kezdeni, nem szeretné ha a gazdája ruhái tönkremennének, így csak előkészíti és úgy dönt, hogy megkérdezi majd ha felébredt, hogyan is kell használni... ezek után kicsit kiszellőzteti a házat, ahogy kitárja az ablakokat, a tavaszi friss levegő beáramlik a szobába, és Keithan szíve valahogy könyebbé válik, beszívja ezt a friss illatot, aztán elmosolyodik és némán tovább indul, hogy a kiosztott feladatokat elvégezze.*
|
Nem érzékeli, hogy történik vele valami. A fáradtságtól olyan mély álomba zuhant, hogy elvesztette a kapcsolatát a külvilággal. Ellenben az álom túl erőszakosan hat rá. Hamarosan legörbülnek szája szélei, az egész teste megremeg, majd mielőtt álmában sírva fakadna, mintha pofon vágták volna, felriad. Kótyagosan, kócosan és értetlenül ül fel, a takaróféle lehull róla. Megtörli a szemét, körülnéz, nyugtázza, hogy itthon van, aztán már esik is vissza aludni. Már nem is akarja törni magát, hogy felmenjen a szobájába. Keithan meg majd meg lesz dicsérve a figyelmességéért, ezt már eldöntötte. Csak ne felejtse el.
|
*Keithan próbál mindent úgy tenni ahogy azt gazdája kérte, korán kel és mire Dey haza ér, a kinti állatok már el vannak látva, a macskafiú jó kapcsolatot alakított ki velük, már amennyire ki lehetett... majdnem bele feledkezik az egészbe amikor meghallja, hogy megérkezett a gazdája... megindul hát befelé, még rengeteg teendője van... ahogy keresni kezdi a férfit, bár számított valami hasonlóra, meglepődik... oda megy és felemeli, óvatosan felteszi a kanapéra és megigazgatja, keres valami takaró félét és betakarja, majd mintha csak néma szellem lenne, távozik és neki lát a napi teendőknek amit Dey elő írt neki, a konyhában is jól boldogul ahhoz képest, hogy ez az első napja... ezen a helyen, bár ennyi alkalom után már igazán hozzá szokott a változatossághoz.és a némaságoz* ~ Vajon most mennyi idő lesz? egy hét.... vagy kettő? egy vagy két nap? Ha szerencsém van nem passzolnak el egy hónapig.... tetszik ez a hely...olyan csendes és nyugodt....jó lenne ha maradhatnék...
|
Ahogy mondta, pihen, majd egy óra múlva elmegy dolgozni. Nem csap zajt, hiába élt egyedül az elmúlt időben, már a börtönben megszokta, hogy csendben legyen, hogy ne figyeljenek fel rá és ne próbálkozzanak semmivel vele kapcsolatban. Reggel hét után érkezik meg. Körülbelül úgy néz ki, mint egy zombi, az arca beesett, a szemei feldagadtak a fáradtságtól. A mozgása esetlen, mintha most tanulná, hogyan kell két lábon járni, ez is az erőtlenségtől van. Álmosan felnéz a lépcsőre, s megállapítja, hogy ő bizony nem rendelkezik annyi akarattal, hogy felhúzza magát rajta, ezért leveti cipőjét, feldobja mellényét a fogasra, majd elindul a nappali kanapéja felé, ám elfogy a lendület, s az előtte heverő szőnyegen landol, s már alszik is. Hasán fekve, mint egy elütött, úgy alszik néma csendben, esetleg néha egy kis hortyogást hallatva.
|
*Meghajol Dey előtt* - Értettem... *mondja avval ha a férfi is elvonul, akkor ő is behúzódik a szobájába... abba a szobába ahol nemrég még az elődje élt... még érezhető haloványan valami furcsa illat, ami beivódott a bútorokba... *Keithan először leporol, felseper és felmos, a szobát lassan elepi a friss illat, könyveket is választ magának ahogy gazdája mondta, szeret olvasni így örült az ajánlatnak, de most fáradt az olvasáshoz, lefekszik az ágyra és megpróbál aludni, még furcsa neki ez a hely és hiába fáradt, pillái nem akarnak teljes mértékben elnehezedni... végül átadja magát az lomvilág hatalmának... s reggelig fl sem ébred, keresztjét szorítja a kezében, mint minden este*
|
- Megesik. Nincsenek túlzó elvárásaim, azt hiszem. - mondja ügyet sem vetve arra, hogy a megnyilvánulása esetleg sértően távolságtartó, lekezelő, vagy hanyag lenne. Nincs benne rossz szándék, egész egyszerűen csak fél, ha megismerné ezt a lényt, hozzá is közelebb akarna kerülni és végül megint oda jutnának, ahova Kontoval. Márpedig ő nem akar úgy járni, mint azzal a macskagyerekkel. Hiszen annyira szerette... Elszorul a torka, ahogy visszaemlékszik rá. Hogy mennyire kívánatos volt azon a bizonyos utolsó napon... De ez az emlék csak keserűséget és borzongást okoz Deynek. Bűntudatot, bánatot és fájdalmat. - Ha nincs több kérésed és kérésed, ledőlök pihenni. Egy óra múlva indulnom kell dolgozni, aztán csak hajnalban, esetleg reggel jövök. Nem kell sem fennmaradnod, sem semmivel várnod, amint hazaértem, lezuhanyzom és beesek az ágyba. Majd olyan három fele felkelek, akkor legyen valami ehető, más kívánságom most nincs.
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
