|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.05. 00:21 - |
Régen egy nagyon gazdag nemes család élt ebben a már szinte palotának mondható épületben. Rengeteg szobája és aznnál több titkos kamrája van... Kentarou egyedül él itt, de körülveszi ezernyi macskalény... akik ha szerencséjük van, még élnek... ha nem... egyetlen egy kutyalény tartózkodik még itt, Karasu.
|
[40-21] [20-1]
- Csak nyugodj meg Karasu... nem lesz semmi baj *vigyorgott, szemében valami különös fény csillant* - Nos... nagyon szép vagy.... szebb mint amire vártam...ne takard el magad... *ágyéka felé mutat* - Látod, már nem nagyon bír magával... segíts neki... *kioldotta az övet, kigombolta a gombját, és lehúzta a cibzárt* - Ne fogd vissza magad...
|
- Nem értem...*Motyogta kissé kipirultan, mert a szavaival ellentétben, kezdett neki leesni a dolog, gazdája mit kíván tőle. Csak azt nem értette, miért pont egy ilyen kis selejttel. Mély levegőt vett. Kezei remegtek, s nem mert ruhájából jobban kibújni. * -Ez biztos..?* Lehelte felé halkan. A látszat ellenére egyáltalán nem volt szomorú, sőt izgatott, és kívánta a dolgot, csak valahogy a gazdája szavai, és hanglejtése eltántorította , mennyire is élvezhetné ő ezt a dolgot? Időközben erőt vett magán, s eldöntötte, bármennyire is megakarja kínozni a gazdája, ő már csak azért is örül hogy itt lehet vele, s a lehető legboldogabbá akarja őt tenni. Teste már teljesen meztelen volt. Szégyenlősen takartgatta testét, de közbe szelíd mosolyt erőltetett az arcára. *
|
- Szeretnél valamit mondani? *érdeklődött, miközben minden egyes rezzenését figyelte Karasunak* - Mondjuk, hogy nem vagy rá képes? Az nagyon elszomorítana azok után, hogy azt mondtad bármire képes lennél... micsoda csalódás lenne...
|
*Karasu még mindig nem értette mi is történik itt. Meglepetten, s kissé kétségbeesetten méregette gazdája arcát, hogy most játszadozni akar megint, vagy gúnyolódik, esetleg komolyan gondalja? Minden esetre szépen lassan letolta mind a két válláról a felső egy részét. Többet is tehetett volna ha nem remegnek jéghideg kezei. Majd rémülten meredt Kentarou-ra a haragos hanglejtése miatt. Inkább engedte volna, hogy Szerelme maga tépje le a ruháját, mint hogy neki kelljen vetkőznie. Nagyot nyelt, s igyekezett kibújni a már amúgyis lenge öltözékéből.*
 
|
- Nem hallottad? Siess mielőtt dühbe gurulok... *mondta komolyan* - Csókolj meg, vetkőzz és add nekem a tested, ez minden amit tenned kell... nem tetszik? *kérdezte valami hátborzongatóan ördögi hangon... a rémálom Karasu számára még csak most kezdődött*
|
- Megijedtem. * Búgta halkan gazdájának, s a vér ismét belefagyott az ereibe, mikor a kés újra kézbe került. Valójában nem félt a haláltól, még is rémülten bámulta. Sőt.. Egyre nyugottab kezdett elnni.. Már nem tartott ennyira, hiszen örült... Már régen meg kellett volna halnia, ott az utcán, de most boldog, ha meghal, legalább a gazdája keze által múlik ki. Nagyot nyelt, s lehunyta szemeit.. Várta mi fog történni, de csak annyit érzett, hogy kezein a kötél ellazult. Komótosan nyitotta fel pilláit. Azt hitte meghalt, s most ez a menyország, s megváltás hogy Ő is itt van vele. De hamar ráébredt hogy ez csak a jelen, s most kipirulva nézett végig gazdája csodaszép arcán. Meglepte az, amit mondott. Nem értette mit kell tennie, s csak megszeppenve pillogott rá...*
|
- Miért sírsz? *kérdezte miközben felemelte hangját* - Nem bántottalak... *mondja komolyan, de aztán meglepi Karasu cselekedete, szemei felcsillannak ördögien* - Szóval többet szeretnél? *kicsit mozgolódik, majd a nemrég leejtett kés kerül a kezébe, végig húzza a macskalény arcán, majd hírtelen elvágja az egyik kötelet ami a kezét tartja, majd a második következik* - Akkor gyerünk...
|
*A kutya megkönnyebbülten sóhajtott fel, s szemeiből a könnyek egyre gyorsabban peregtek ki. * - Nem félek semmitől, ha te mellettem vagy. * Erőltetett egy mosolyt az arcára. * - Szeretek játszani..igen.* Motyogta halkan, s arca teljesen elpirult, mikor gazdája elkezdte simogatni. Át akarta ölelni, de még mindig nem engedték kezei, amik szorosan hozzá voltak kötözve az ágyhoz. Kicsit remegett, de egyre jobban kezdett lenyugodni a gazdája gyengéd érintéseitől. S mikor egy puszit nyomott az arcára, nem engedte csak úgy el... Útközben egy halvány csókot nyomott a gazdi ajkára, utána félve fordította el a fejét, hátha jól megdorgálja az illetlen viselkedése miatt. *
|
*A férfi elmosolyodott kajánul, majd a kést tartó kezét kinyújtotta teljesen az ágy oldaáig, aztán már csak a kés csörömpölése hallatszik a padlón* - Mitől félsz? Ne aggódj nem foglak megcsonkítani... lazíts ez csak egy kis játék... a jó kutyusok szeretnek játszani, nem igaz? *vigyorgott tovább, majd keze megindult lefelé Karasu testén, végig simította az oldalát, a köldökét, majd visszatért arcára* - Te egy nagyon jó kutyus vagy Karasu... *adott puszit a homlokára gyengéden*
|
*Karasu remegett félelmében, de még mindig szerelmesen nézett rá. Kész volt bármire. Mióta utcára került, egyre csak a halál forgott a fejében. Többször próbálta kiontani saját életét de túl gyenge volt hozzá, s mindig csak az volt a vége hogy félholtan omlott a földre. A Gense szóra csak lehajtotta fejét, s nem nézett gazdája gyönyörű szemeibe. Tisztába volt a ténnyel hogy ő egy selejt, s a fajtája többsége már régen halott, neki is annak kéne lennie. Vak szemébe egyenesen belenyilalt a fájdalom. A kés láttán mintha egy pillanatra megállt volna a szívverése. Nagyot nyelt, majd egy könny kicsordulása közben haloványan bólintott egyet. * - Igen...* Súgta még hozzá alig érthetően, s eltartotta a fejét a késtől.*
|
- Hé nyugi Karasu, nincs semmi baj... *kezével megfogta a fiatal kutya állát* - Igazán szép lettél... ahhoz képest, hogy egy Gense vagy... tudod mit hallottam? Hogy egy Gense nemrég megszökött a laborból... addig kisérleteket folytattak rajta... de én kihoztalak téged onnan, szóval hálával tartozol nekem... *belenyalint a nőstény nyakába, majd előkerül egy kés, végig húzza a lány arcán, de nem vágja meg* - Mondd... szeretsz engem Karasu? Szeretsz annyira, hogy a véredet ontanád értem? *kérdi vigyorogva, majd lehámozza a kutyáról a takarót, hogy láthassa hogyan is áll neki a ruha*
|
*Karasut most hihetetlen gyöngéd és gyönyörű álom szellője simogatta az illúzió világában. Egy színes, virágos mező közepén heverészett a kék eget bámulva. Mintha csak valóság lett volna. Érezte amint arcát lágyan süti a napfény és a szellő ide-oda dobálja rövid haját. Kutyafarka örömmel verdesett a fűben. És volt ott még valaki... Az arcát nem látta, mert éppen a nap lágyát élvezte ő is. Megfogta a fiú vállát és közel bújt hozzá. Arcát a fiú nyakába temette és mélyet szippantott az ismerős óceán illatba. Rögtön felismerte ki volt. Hihetetlen boldognak érezte magát. Mindig is efféle álomra vágyott, majd a fiú megfogta és a szemeibe nézett... Lágyan végig simította a homlokától az álláig az elpirult kutya arcát. ~ Szeretlek.~ Hallattszott a fiú szájából a bűvös szó, és a kutya ajkára nyomott egy erős, vágyakkal teleitatott csókot. És egyszer csak a vízió kezdett valóságossá válni. Érezte az a kellemes édes ízt a szájában. Azt akarta sose múljon el ez az érzés. Komótosan nyitotta fel pilláit, és ahogy remélte, az álom még mindig tartott. Átakarta ölelni Szerelme nyakát, de valami visszatartotta. Próbálta újból, de kezei már zsibbadtak az erős kötéltől. Nagyokat vergődött de így sem sikerült kiszabadítania mancsait. Lassan feladta, és a legnagyobb félelme igazolófott be. Az álom egyre csak rémálommá kezd alakulni a valóságban. *
|
*Elég sokáig maradt távol a férfi, de amint melátta az alvó nőstényt, elmosolyodott... fölé terpeszkedett óvatosan, majd lassan lehúzta róla a takarót ügyelve arra hogy a kutyalény ne ébredhessen fel semmiképp sem*~ Micsoda játékszer... sokat fejlődtél kicsi Karasu... de úgy tűnik nem tudod milyen az én kedvenc játékomnak lenni... ne aggódj nemsokára megtapasztalod majd.... *avval kezeit az ágyhoz kötözte, hogy ne tudjon moccanni, bár a kutyalény kezei már így is megsínylették a bilincseket, de ez nem nagyon érdekelte a férfit... erőteljesen megcsókolta arasut, behatolt a szájába nyelvével, mostmár mindenképpen azt akarta hogy felébredjen....hogy az ébrenlét rémálmokat hoz a kutya szemére, abban biztos volt*
|
* Mikor lekerült a fájdalmasan szorító láncokról, egyetlen vágya az volt, hogy Mestere nyakába borulhasson, s ott kisírhassa magát. De ehelyett csak teljesen sokkos lett a szavak hallatán. Minden tagja remegett, s szemei is könnybe lábadtak. Persze a szemre kapott csóktól is erényzékenyült, de a fájdalom ami átsiklott az agyán, teljesen ketté tördelte a lelkét. * - N-nem akarok megvakulni... * Habogta remegő ajkaival, s gyorsan eltakarta még ép szemét. A következő minutumban már a karjaiban találta magát, s az se érdekelte hogy meztelenül látja. Hiszen már milliószor elő fordult. Persze, akkor még igen csak gyerek volt... De nem aggasztotta, úgy is mellette képzelte el mindig is életét. Amikor felkapta a nőstényt, egyből ölelte át a nyakát, s simult hozzá nagyon szorosan. Hihetetlen nagy boldogság érte mikor meghallotta Tarou szavait a halószobával kapcsolatban. ~ Csak én, az egyetlen...?~ Ábrándozott egy pillanatra, s rettentő kivételesnek érezte magát. A ruha láttán meg egészen elvörösödött az arca, de csak természetesen rábólintott a dologra. * - Ha ezt szeretnéd...* Motyogta, s villantott egy apró mosolyt. Nem akarta hogy elmenjen, de miután köddé vált, még pár percig ült az ajtóban, s várt... Hátha visszajön... * - Oh.. a ruha. * Jutott eszébe, s igyekezett hamar magára húzni a háló szerű köntöst. Hosszú kínlódások árán sikerült felvennie. Lassan az ablakhoz lépegetett, s bámult ki, hátha meglátja "szerelmét" amint éppen ott tüsténkedik, de csak a saját tükörképe villant rá vissza, s teljesen rosszul lett a ruhától, amint az összhatást látta. * - Ez... átlátszik...* Állapította meg kínosan takargatva melleit, s gyorsan rohant is be az ágyba, s be bújt a takaró alá, véletlenül se lássa miféle ronygot kellett magára aggatnia... Az ágy is kellemes óceán odorral illatozott. Végig simította a párnát, majd gyengéden átölelve, mintha csak a Mester lenne. Pár perccel késöbb el is szundított a puha, mézes ágyban. *
|
*Amikor visszatér elzárja a vizet, majd lecsatolja a lányt a láncokról*- A szeretet fájdalmas igaz? *kezével felemeli a lány állát, s mélyen a szemeibe néz* - Milyen szép szemek... kár hogy az egyik nem lát semmit... mondd csak Karasu.... mi lenne ha teljesen vak lennél? *és puszit nyom a lány épp szemére* - Hmmm.... *egy türülközőt dob a lánynak és alaposan áttöröli vele a testét, majd meztelenül veszi ölbe* - Mostmár szép tiszta vagy.... bejöhetsz a szobámba... *és már vitte is fel a szobájába* - Itt is vagyunk.... *letette az egyik székre, majd egy ruhát villantott felé.... az anyag átlátszó volt, a macskalány idmai valószínüleg teljesen átlátszódtak rajta, szinte olyan volt mintha nem is viselt volna semmit* - Szép darab igaz? Szerintem pont illeni fog hozzád... Karasu...*búgta* - Mostantól te leszel az egyetlen a hálószobámban.... örülsz neki igaz? Ne aggódj vigyázni fogok rád, nem is tudod mennyi mindent túl lehet élni.... vagy tudod? *felnevet* - vedd fel ezt a ruhát és várj rám.... az ágyamban.... *int aztán kimegy a szobából*
|
*Karasu tűrte a hideget, s már szája is kezdett ellilulni, annyira fázott. Remegve zuhant földre, de karjait még láncok tartották. * - Fáj...* Lehelte sokkosan, s szemeit lehunyta egy pillanatra. Mikor újra felnyitotta csillámló szemeit, különös, gyengéd érzés fogta el. Mestere meleg érintése pezsdítette fel kihült vérét. Nagyon boldog volt, hogy ilyen közel van hozzá, s ilyen érzékien simogatja át egész testét.. Meg akarta ölelni, de a láncok nem engedték. Így csak fejét döntötte rá a nemes úr vállára, s élvezte minden egyes tapintását. Mélyen magába szívta a kellemes, óceán ilaltot, ami a tökéletes, elegáns nyakból áradt. Már teljesen elkalandozott, mikor a következő pillanatba, forró víz hullott nyakába, s abban a pillanatban sikított is fel fájdalmasan. * - Mester... * Nyöszörögte, s próbálta kezeit felé nyújtani, majd összeroskadt. Kábán lógott a jéghideg láncokon.*
|
*Ahogy a mocsok lepergett a kutyalényről egyre láthatóbb lett a teste, a vonalai, hogy mennyit nőiesedett két év alatt... a férfinek tetszett az amit látott... s amint a hideg vizet elzárta egy szappanhoz nyúlt* - Nem leszel teljesen tiszta ha nem mosunk át mindenhol megfelelően... *vigyorgott, majd nem is mondott többet inkább munkának látott, még Karasu hajára is került egy kis sampon... most kivételesen gyengéden mossa át minden egyes négyzetcentiméterét a nősténynek... amikor végez feláll és most forróvizet zúdít rá, szemeiben pedig furcsa fény csillan... amíg a víz dolgozik, ő eltűnik és keres valamilyen ruhát a nőstény számára...*
|
* Karasu felébredt, s örömére még mindig ott találta egyetlen "életének értelmét". Kimerült volt, és fájt mindene. De az ő jelenléte felvidította. Boldog volt hogy ő bejuthatott a Mester szobájába. Ez neki szentélynek számított. A férfi első kérdésére csak hevesen bólogatott, s bámulta a számára tökéletes arcot. Nagyon jó érzés volt, hogy úgy cipeli őt, mintha ő lenne a Mester kiskedvence. Szerelmesen dobogott utána a szíve minden egyes alkalommal. De amikor meglátta a kamrát, a lélegzete is elállt. Eszébe jutott hogy ő nem egyszer volt már itt, és most tudta mi fog következni.. ~ Ha ettől te boldog vagy..~ Állapította meg magában, és hagyta magát játékszerré alakítani egy rossz gyerek kezébe. Úgy tűrte mintha természetes lenne számára. A csípő, éles fájdalom ami minden egyes vízcseppnél mélyen behasít a húsba mint egy kés. ~ Ez csak az én fájdalmam, érted... ~ Gondolta leszegett fejjel ázva, mint egy rongybaba. *
|
*Ahogy beértek a házba, a férfi elküldte a testőröket, majd a kutyalényt felvitte a saját szobájába, beültette egy székbe és lecsatolta nyakáról a láncot* - Most pedig szépen megfürdünk... micsoda kis koszos eb... hmm... hiányoztam neked? *mosolya most egyáltalán nem volt valódi, a lányt a fürdőszoba helyett az egyik kamraszerűségbe vitte, sok helység volt a ház alatt eltemetve, volt olyan hely is ahol a macskalények holttesteit scipelték és égették hamuvá... amint leértek Tarou egy tusolóféleséghez vitte a láányt, majd előbb mint hogy az észbe kaphatott volna már ki is láncolta* - Milyen egy buta kiskutya.... *leszaggata róla a büdös, sáros ruhákat, majd távolabb állt és a lányra zúdította a jéghideg vizet* - Szeretsz engem igaz? És ha szeretsz akkor kibírsz mindent... *nevette*
|
Régen egy nagyon gazdag nemes család élt ebben a már szinte palotának mondható épületben. Rengeteg szobája és aznnál több titkos kamrája van... Kentarou egyedül él itt, de körülveszi ezernyi macskalény... akik ha szerencséjük van, még élnek... ha nem... egyetlen egy kutyalény tartózkodik még itt, Karasu.
|
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
