|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.05. 00:17 - |
Ez az utca arról kapta a nevét, hogy sohasem süt oda a nap, akárhogy is, mindig sötét van ott.... Kei egyik legjobb helye, ha meg akarsz halni.
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Az emberek már nem próbálnak erősnek tűnni, a kutyalényekre bízzák Kout, aki azonnal fenyegetően fúj, amint Adrian Kékcsillagért megy. A gazda megállítaná a férfit, ezért a félvér mozdulna, de felkenik a falra a kutyák. Ettől begőzöl. A félelem és az indulat elvakítja, így már nem hallja meg a rózsaszínhajú szavait, azonnal durva támadásba kezd. Elkapja az első kutyalény pofáját és megszorítja. Roppan a csontja, pár foga, s az nyüszítve próbálja elszakítani magát a félvér vasmarkától. Társai segítik, püfölni kezdik Kout. Ettől az még dühösebb lesz, kezeit ökölbe fogja és elvadultan csapkodni kezd velük. Nem figyel arra, hogy épségben hagyja a lényeket, miután egynek még sikerül kivernie egy fogát, összefogott támadást intéznek ellene. Persze puszta kézzel, ami nem könnyíti meg a dolgukat, mégis így hamar fölénybe kerülnek a megveszekedett kandúrral szemben. Kihasználják az esztelenségét, mígnem az egyesével kezdi el leszedni őket a pályáról. Hiába harap bele az egyik, hiába terjed szét a fájdalom a testében, amint az agyát borítja el, mintha csak bikának lenne a vörös lepel, elkapja a torkát és valósággal kiszakítja. Nem kell arra gondolnia, hogyan kellett megvédenie magát korábban a feketepiacon, ez a helyzet vészesen közel kerül ahhoz. Csak itt nincsenek láncok, ketrecek. Itt olyan lények vannak, amelyek edzettebbek és dörzsöltebbek nála, az ő puszta ereje azonban elrettenti őket. Nem fogja fel, hogy Adriant is közben az ottmaradt férfi megpróbálja likvidálni, egyszerűen csak hogy elkerülje a további harapásokat, belebokszol a falba, mely az ütéstől beszakad és hatalmas darabokat vág a lényekhez. A rombolásra a kupi tulajdonosa és a támadásban lévő férfi is felfigyel. Felismerik, hogy a macska nem ismer határokat, félelmet, ezért magára fogja bontani az egész épületet, ha nem állítják le. A kóceráj tulajdonosa elrohan. Közben Kou lekerül a földre, már meg sem próbálják ütéssel ostorozni, inkább szétharapni, ám az egyik lénynek így a fejébe passzírozza a kezében lévő követ. A másik kettő leugrik róla, elrettenve igyekszik meghátrálni, de akkor meg gazdájuk végez velük.
- Hátra! - parancsol a két vérebre a visszatérő gazda, s puskával célozza be Kout. Lelőné, de nem biztos benne, hogy belehalna, ezért inkább altatólövedékkel igyekszik kifektetni. Nem sokat használ. Csak annyira nyugszik meg tőle, hogy felébred a vérszem lázából, kirántja magából a lövedéket, elugrik onnan, majd a dromedárnak taszítja az egyik kutyalényt, a másikat pedig kigáncolja és pofán vágja. Ezzel kívánja érvényesíteni a győzelmét. Ám ahelyett, hogy kihúzná magát és letisztulna, mintha bántanák, morogva és fújva a falhoz lapul és még mindig fenyegetően viselkedik.
 |
- Mint orvos, kötelességem, de úgy hiszem ez a szó nem szerepel az ön szótárában... nem megyek el a fiú nélkül... *avval hagyja a széket és a hátára veszi a kékséget... bár kezével nem igazán tud mit kezdeni, erősen magához szorítja egy előkapott kötélféleséggel, mintha készült volna erre és jól magához rögzíti* - Kou... bízom benned... de ne vidd túlzásba... vigyázz magadra... *mondja neki miközben komolyan néz a fiúra, s ő is kész harcolni a saját éppségükért.* - Ne fenyegetőzzön, inkább lépjen a tettek mezejére, biztosíthatom, hogy mi nem fogunk meghátrálni... *elneveti magát* - Minden élet fontos... ezt jól jegyezze meg...
 |
A férfi jóízűt röhög Adrian kérdésén. - Kértem én, hogy küzdjön a nyomorult kis életéért? - kérdez vissza szánakozva és lekezelően. Azonban amint Adrian okot ad neki, füttyent és öt megtermett kutyalény kerül elő. Kouból morgás tör fel, fülei kettéállnak és farka is csapdosni kezd. Most érte el a dühösség következő szintjét. Fogacskáit ki-kivillantva méri fel az öt kutyát, esküdt ellenségeit, s kezeit ökölbe szorítja. A hely tulajdonosan csak egy pillantásra méltatja a félvért, túlságosan magabiztos ahhoz, hogy foglalkozzon azzal, hogy esetleg veszélyes lehet ez a macskalény. - Nem tud megijeszteni. Higgye el, nem éri meg harcolnia velem, mert bármibe is ütötte az orrát, nem marad meg, ha nem húzza el a csíkot perceken belül. - közli fenyegetően. Kékcsillag lehunyja szemeit. Úgy érzi, bajba keverte Adriant és Kout, ráadásul nem jött össze az, amire számítottak. Sehogy sem maradhat jó helyen, amiért elkeseredik. Megroppan benne valami, fájdalmas grimaszba fordul az arca is ettől.
 |
*Adrian megnyalja a szája szélét*- Azt hiszi engedni fogom, hogy ilyen könnyen megölje a páciensem, miután épp hogy sikerült vissza hoznom az életbe? *a gyűrött papírt a földre dobja* - Nem tud megijeszteni...szerintem már így is túl sokat tudok, mint amennyit ön el tud képzelni... *szemei felvillantak, mintha csak az éjszaka sötétjéből csaptak volna le* - Vannak kapcsolatiam, forrásaim... egy kicsit áskálódtam mielőtt ide jöttem... *nem hazudik, és sok mindent elárult már neki erről a helyről kék csillag is... oda sétál minden félelem nélkül Kékcsillaghoz és felemeli, óvatosan behelyezi a székbe, bár a karja még mindig nem a régi, de bírja, bízik abban hogy közben Kou fedezi, ha bármi történne a háta mögött* - Szóval hogy kívánja? Miképp távozzunk? Holtan biztos nem fogunk ahhoz túl jó orvos vagyok...
|
Kou úgy érzi, Adrian nem jogosan szól rá, ezért dühös lesz, de nem szól vissza, nem tesz semmit, csupán fújtat egyet.
A férfi meglepődik Adrian ötletén, de nem találja vonzó ajánlatnak, ezért nem nyúl egyből a papírért. Úgy gondolja, Kékcsillag jobb halva, ha nem veheti már hasznát, túl sokat tud dolgokról, amikről nem vásárolhatja meg és nem kérheti semmilyen módon a hallgatását. - Túl lezsernek akar látszani, doki. Maga vagy nagyon dörzsölt fickó, vagy nagyon annak akar tűnni. - tér ki a válaszadás elől. - Bár ismerek magához hasonló orvost... - gondolkodik el.
Kou rábólint Adrian kérdésére és megropogtatja az ujjait, jelezve, ő készen áll.
- Nem félek a... a lényétől. - jelenti ki nemtörődöm könnyedséggel, noha nem találta először a szót, amin megnevezhetné Kout. - Nem fizetek ezért a macskáért és innen csak halva viheti el holnap. Nem áll szándékomban egy olyan macskalényt kiadni a tulajdonomból, amely túl sokat tud. - közli magabiztosan. - Bizonyára megérti, hogy bizonyos diszkrécióval és tapasztalatokkal kell rendelkeznie az itt szolgáló macskalényeknek. Nos... ha ez a kölyök élve elhagyhatná ezt a helyet, többé semmi sem garantálná, hogy illetéktelenek ne tudhatnának bizonyos információkat. Az ő feladata elég... bizalmas volt.
Kou rámorog a férfire, kezd ismét nagyon dühbe gurulni.
|
*Ahogy a férfi viselkedik, az szánalmas Adrian számára, bár ő is szeretné megállítani, belső ösztöne azt súgja ne tegye... amikor Kou és a két férfi már van a dulakodáson, lágy de tiszteletet parancsoló hangon szólal meg- Kou... kérlek...elég... *kéri őt Adrian amikor lecseng a dulakodás... * - Szóval nem fizet...? Rendben... *a zsebében kezd kotorászni, és hosszas bajlódás után elővesz egy gyűrott papírt, üres, direkt... Adrian nem akarta, hogy azt higyjék előre készült* - Akkor írásban adja nekem Kék csillagot... még hasznát vehetem a kutatásaim során... kisérleti alanynak sem utolsó... de ha mégis talpra állítom, már nem veheti vissza... *mondja nagyon is komolyan* - Bár most örülhetek ha nem ölte ki belőle a szuszt is... micsoda pocsékolás... *morogja és vár... direkt csak egy pillantást vet Kék csillagra, miközben beszél, aztán vissza is fordul* - Ha erre sem hajlandó... Kou fogja kifizettetni önnel a számlát... Igaz? *néz most egyenesen a kandúrra, szemeivel kérve, adjon nyomatékot az ő, Adrian szavaira* - Nos hogy döntött?
*A szőkeség messze jár, érez valamit amit nem tud elfolytani magában, tudta ha ezt elmondja nem engedték volna el egyedül, így kivárt... és most halad a céja felé, bár még maga sem tudja, hogy mi az... de ezt az emlékképet nem tudta kiverni a fejéből... utána kell járnia, hogy kié, mert annyiban bizonyos, hogy nem a sajátja... de akkor mégis kié lehet? Ezt kell kiderítenie, és utána már nyugodtan allhat... de tudja, hogy addig bizonyosan nem térhet vissza Adrianhoz, Kouhoz... a régi mégis új családjához... először egy temetőhöz érkezik, régi és elhagyatott, a fiúcskának össze szorul a gyomra, nem itt van dolga, de át kell vágnia ezen a helyen, ahol anyni emlék kavarog... mégis neki lendül, bár teste megremeg... és szíve szrint vissza fordulna, még talán nem vették észre, hogy eltűnt... de aztán ismét felvillan a kép... és a szőkeség erőt vesz magán, átvág a temetőn...*
|
- Soha... - mondja ki súlyosan a szót, majd minden további szót meghallgatva odalép Kékcsillaghoz és kitépi a székből. - Te mocskos kis szarzsák! - s már vágja is a falhoz. Sobero nagyot nyekken, Kou pedig rémületében elfejti, milyen erős. Csak nézi, ahogy a fiú lecsúszik a falon, majd elterül, mint egy élettelen játékállat. De nem tűnik annak, a becsapódás hangja sem olyan volt. - És meg merted mondani, hova hozzanak? Meg merted mondani?! - kérdezi dühödten, s már megy is, hogy folytassa a szétcincálását. Kou lendülne, de egy pillanat alatt a földön találja magát, keze visszafeszítve. A kupi főnökének testőrei nem hagyják, hogy felettesüknek baja essen. - Soha nem tanulsz, te mocsok! Annyira buta vagy, hogy csak ahhoz tudod jól használni a szád, hogy leszopj valakit! - veti Kékcsillag szemére, majd felmarja a földről. - A halálodért kellett volna könyörögnöd, hiszen tudod, én ütlek agyon, ha már nem vagy használható a számomra. - közli a kandúrral, majd felkeni a falra és torkon ragadja. - Lássuk, mennyire használható még a tested, rongybaba. - veti a szemére, de mikor a fulladás határán sem mozdul rángásnál jobban Kékcsillag, megérti, hogy tényleg bénult, ezért elereszti és hagyja a földre hullni. - Azt reméli, fizetek? - fordul Adrianhoz. - Ez a macska nekem már nem ér semmit, úgyhogy bármit is fáradozott érte, a hullájának megküldésével bölcsebben járt volna el. - folytatja szinte választ sem várva, ridegen és érdektelenül Soberoval kapcsolatban. - Fogadja szerény köszönetem és ha nem kívánja a ház szolgálatainak egyikét sem igénybe venni, azt javaslom, távozzon, mert a maga macskalényét is ízekre szedjük. - fenyegeti meg Adriant. Kounak ekkor kattan el valami, dühös morgással válaszol, majd erővel töltődik fel és mielőtt még észlelné a veszélyt az őt lefogó férfi, már nem bírja tovább tartani. Kou legszívesebben bántaná, de csak ellöki magától, noha az is erősebb a kelleténél, s Adriant megvédelemezve áll.
- Nem vagyok macskalény, engem nem tudnak ízekre szedni és nem ajánlom, hogy megpróbálkozzanak vele. - morogja oda.
- Nem bírok el vele, olyan erős! - szuszogja az, aki korábban lefogta, most a mellkasát fogva. - Mintha acélból lenne a keze... alig kapok levegőt...
- Ne nyápickodj, vagy mehetsz vissza a szarba!
- Nem... - de nem tudja folytatni, vért köp fel. Pár lépést tesz az ajtó felé, aztán erősítés érkezik. Ketten kivezetik, ketten bent maradnak.
- Nocsak... - méregeti Kout a főnök. - Így már mindjárt más. - állapítja meg tárgyilagosan, de fondorlaton törve a fejét. - Mit is akar, Kasai úr? Nem számítottam rá, hogy efféle helyzetbe kerülök a saját területemen. Felettébb kínos... De nem adok pénzt ezért a szarzsákért. - utal Soberora, aki még mindig mozdulatlanul hever a földön.
|
- Valószínüleg soha... bár részt vehet terápiás kezeléseken amitől javulhat az állapota... esetleg bottal majd képes lesz járni... de persze ez is... macskalény függő, nem lehet tudni, hogy reaálna rá... egy férfi hozta be hozzám sebesülten, alig élte túl, már ez is orvosi csoda... *nem általkodik megvillantani egy mosolyt, amitől tényleg minden félelme elszáll, s valahogy fölényben érzi magát a férfivel szemben* - Ha nem hiszi el... csak tessék... *mutat a kékségre* - még beszélni is alig tud... olyna mint egy rongybaba... *tárja szét kezeit*
|
A férfi nem köszön és nem is fog kezet Adriannal, tekintete jég hideg, s egyenesen Kékcsillagra szegeződik, mint egy pisztoly, amelynek kakasa felhúzva, az ujj pedig a pillanatra vár, amikor meghúzhatja a ravaszt és agyonlőheti áldozatát. - Mikor gyógyul fel? - kérdezi.
Kou szíve a torkában dobog, Kékcsillag meg úgy érzi, menten meghal.
|
*Adriannak nem tetszik a hely. de ezt nem adja senki tudtára, azt sem, hogy kissé fél, szerencsére el tudja rejteni ezeket a dolgokat így amikor meglátja a kékség mesterét, fapofával kezet nyújt felét* - Üdvözlöm... Kasai Adrian vagyok... Kei város állatorvosa... ha minden igaz, a kék cicus az ön tulajdona... *jelenti a dolgot rezzenéstelenül, bár nem tudja hogy kezet fognak e vele, ha nem akkor vissza húzza a kezét, a szőkeség eközben körbe kémlel... majd egyik pillanatról a másikra távozik, hátra sem néz*
|
Kou feszült, idegesíti őt a két pasas.
- Vagy úgy. - veti oda gorombán Adriannak, majd biccent neki az ajtóra és eláll az útból.
- Szóltam a főnöknek. - közli, de inkább társának, mintsem az orvosnak a másik.
Kékcsillag most örül, hogy nem bír mozdulni, biztosan lelapulna a füle, összegömbölyödne a farka a csavarodásoktól, belelapulna a szék huzatába és karmolná a fogódzót. Nem meri odasúgni Adirannak, hogy ha tesznek vele valamit, ne ágáljon ellene, így hát nem tudja, mi lesz a kis találkozó végkimenetele.
Hosszú, rögös úton juthatnak el a főnökhöz, minden kereszteződésben egy pár ajtónálló igazítja újabb útszakara útra Adriant, miután a második állomásnál megmotozták, átkutatták a zsebeit. Egy izmos férfi a főnök, testén több vadállatot ábrázoló tetoválással, nyelvében, szemöldökében pirszinggel, barátságtalan pillantással. Trikóban és kopott, szakadt farmerban van, lábbelijét egy acélbetétes bakancs teszi ki. Haja nincs, ellenben állkapcsa vonalán gondosan nyírt szakáll burjánzik.
Kékcsillag elfelejt lélegezni, Kou ösztönösen közel húzódik Adrianhoz, hogy védje, ha kell.
|
- Igen én vagyok... *mondja és rezzenéstleen arcal néz a férfi szemeibe* - Kékcsillag megsérült... csúnya sebbekkel hozta be hozzám egy férfi.... csoda hogy túlélte, viszont teljesen lebénult, beszélni is alig tud... azért hoztam ide, hogy jelentsem az állapotát... és beszélni akarok a tulajdonosával... ha nem hisz nekem leelenőrizheti az állításom, de csak vele vagyok hajlandó beszélni a továbbiakban.... és persze a kórházi számlája is igen magas.... jó lenne ha azt megtérítené valaki...
*a szőkeség eközben figyeli a várakozó csapatot*
|
Felnéz Adrianra, de látszik rajta, hogy szeretné csak hinni, amit mond, valójában nagyon kételkedik, hogy könnyedén megússzák ezt a kis látogatást, s ezt Kékcsillag szemében is látja, amikor egy pillantást vet rá. A fiatal fiú, akit olyan nagyszájúnak, megfoghatatlannak és lelketlennek gondolt, most akaratlanul feltár előtte egy titkot: hogy retteg. Ez a rettegés ráébreszti Kout, hogy sok benyomást Kékcsillag kelt a környezetében, valójában arcoskodik és álarcot húz, hogy elrejtse a bensőjét, már ami megmaradt belőle ilyen környezetben. Lassan odanyúl hozzá és megfogja a vállát, mintha azzal akarná megmondani neki, hogy amíg ő él, nála erősebb nem lesz a földön és ő megvédelmezi. Noha maga sem tudja, miért ígér egy olyan macskalénynek szó nélkül ilyet, akit nem kedvel. Talán annak ellenére, hogy Kékcsillag folyton piszkálja és szégyenbe és méregbe hozza, kedveli őt a szíve mélyén? Nem biztos benne, de kételkedni sem tud nagy elánnal. Aztán újra a két testőrre néz és megkeményedik a tekintete, ugyanaz a vad és veszélyes, komor macska lesz, amelyet Adrian látott az első találkozásukkor, de most elszántság is vegyül a viharba. Látja, ahogy a két ember, ha azoknak nevezhetők ekkora testtel, durva mozdulattal, fenyegető tartásba helyezkedve fogadja őket. Akaratlanul is kivillantja egyik szemfogát, míg Kékcsillag szinte könyörög magában, hogy Kou nyugodt maradjon, de mozdulatlan marad. Nem mintha tehetne mást, a szer lebénította.
- Kasai Adrian... - ismétli az egyik fickó, így nyugtázva a nevet. - Kei állatdoktora?
- Nagyobb szó, hogy megtalálta ezt a kis mocskot. - bök állával Kékcsillagra, azzal hátrább lép és telefonálásba fog.
- Mi van vele? - kérdezi durván Adriant, így kívánja megtudni, miért ül tolószékben.
|
*Adrian persze Koura néz, majd halkan súgja oda neki* - Ne aggódj... nem lesz semmi baj... ~ Legalábbis remélem... *mélyet sóhajt, s ezzel Kou tudtára agyja, hogy még saját maga is kételkedik a kimndott szavakban... lassan képdel előre és még az ő torka is összszorul ahogy a két férfit kémleli de ezt igyekszik leplezni, ahogy oda érnek, a férfiakra tekint* - Jónapot... *köszön* -A nevem Kasai Adrian... és... nem tudom ki az illetékes Kék csilag ügyében de vele szeretnék beszélni... *mondja határozottan, legalábbis annak tűnik, Ayase eközben csak figyeli a távolodó alaokat, a fejében már megszületett a terve, most már csak ki kell használnia az alkalmat*
|
Kékcsillag vadul reméli, hogy a félvér meggyőzhető arról, hogy velük kell jönnie. Megérti ésszel, miért akar Ayaseval maradni, de ténynek érzi, hogy Adriannak és neki sokkal nagyobb szüksége van most rá. Kou végül biccent a szőkének.
- Ez egy koszos, undorító, elhanyagolt környék. - jelenti ki, azzal kiszáll az autóból. Segít Adriannak, majd megáll az Ayase melletti üvegnél. - Zárd rá. - kéri a férfit, míg a szőkeséget nézi. Elmélyült pillantás ez tele szomorúsággal és aggódással. Annyiszor volt tanúja, hogy bántják ezt a fiúcskát, hogy úgy érzi, hiba magára hagynia, mégis tudja, Adrianra talán jobban kellene most vigyáznia. Macskafarka idegesen jár mögötte, füle meg-megrezzen és végül elszánja magát arra, amire vágyik. Tenyerét az üvegre fekteti és jelentőségteljesen néz Ayaséra. Nem mond neki semmit, ezzel a gesztussal próbálja biztosítani róla, hogy vigyázni fog rá, amíg tud. Aztán elindul arra, amerre a kékség irányította őket. Már messziről kiszúrja az ajtónállókat, két nagydarab férfit, s alaposan megnézi őket magának. Felkészül arra, hogy ha kell, megküzd majd velük.
|
*Adrian bólint és ahogy megérkeznek a megbeszélt pontra leparkol, s Kou felé néz, jól esik neki, hogy a félvér aggódik érte, el is mosolyodik* - Amúgy hoztam tolókocsit, avval nincs semmi baj, hiszen nem nehéz tolni... *Aya viszont mégis közbe szól*
- Jobb lenne ha Kou is menne... ki tudja mi lesz... szerintem a kocsinak és nekem nem eshet bajom, hiszen mégis Kei városában vagyunk... attól függetlenül, hogy ez nem valami elit környék... *Adrian megint csak mosolyog, ahogy látja Aya halovány megmozdulását afelé, hogy talán egy iciri picirit kedveli*
- Nos rendben... *Néz Koura Adrian ismét*- Akkor menjünk... *kiszáll, kiemeli a tolókocsit, aztán Kékcsillagot is bele ülteti*
|
Kékcsillagnak nincs kedve kipróbálni, Kou betartja-e a szavát, úgyhogy inkább nem szól hozzá újra. Különben is megérkeznek arra a helyre, ahonnan el akart mindig szökni, ahova soha többé nem akart visszatérni. Gyomorgörcse lesz, s örül, hogy nem tud mozogni, mert elfutna, ha tudna. - Tovább. - felel kurtán. - Balra le a negyedik utcán, ott ki a kocsiból és gyalog tovább öt háztömbnyit. Ott le a Cupi-Do tábla alatti ajtón. - folytatja most kevésbé rossz artikulációval. - Én majd csak akkor szólalok meg megint, ha visszaértünk a Kasai rezidenciára. - jelenti ki. Hangjából kihallani azt, hogy fél. Kou elcsodálkozik, de nem szól érte, inkább komolyan Adrianra néz.
- És téged ki és hogy véd meg? - kérdezi. - Egyébként is úgy beszéltük meg, hogy együtt visszük Kékcsillagot. - teszi hozzá, aztán Ayaséra néz. - Ha gond van, gyere vissza, lemegyek szétverni a helyet. - mondja végül komolyan.
|
- Fiúk, befejeznétek a marakodást?*Az autó lassít, ahogy beérnek a sötét utcába, itt Adrian kérdőn ismét kék csillagra pillant* - Innen merre? *érdeklődik, majd Ayasera néz, aki feszülten ül az anyósülésben és úgy kapaszkodik, mintha 200-al repesztenénrk... * - Aya, Kou... amíg mi elintézzük az ügyet, jobb lenne ha ti az autóban maradnátok... nem valami biztonságos környék valakinek itt kell maradnia és vigyázni az autóra... *magyarázza*
/Előzmény: Kasai Család háza és állatorvosi rendelő/ |
*Nem nagyon képes már bármit is mondani. Szemében a könnycseppek egyre jobban gyülekeznek. Ahogy az épület kapuja elé érnek megrettenve pillant fel a magas és sötétnek tűnő helyre.* - Kérem szépen engedjen el. *ragadja most meg Agake felsőjét és néz könnyes tekintettel a szemébe. Kékeszöld szemeiben csak úgy csillog a rémültség.*
/Kei város -> Sueshan kastély/ |
-Ezek után nem csodálkozok, hogy ilyen helyeken voltál.. a jót, ha elédbe pottyan, fel nem veszed, sőt, ha a kezedbe mászik is eldobod.. *dohogja sértődötten.* - az a gazda nem érdemes rád, hogy nem látod, hogy csak kihasznál, hogy becsap, hogy el akar veszejteni a semmiben?! *ez a nyilvánvaló igazságtalanság forralja vérét, a végsőkig dühíti, a macska makacs ragaszkodása a keserűséghez pedig végképp kihúzza nála a gyufát* - ne sírj.. *morogja már a villa kapuja előtt.*
/Kei város/Sueshan kastély
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
