|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Shan felkelt és nyújtózott egyet. - Várj egy kicsit... - lépett a táskájához és kutatni kezdett benne. - Tudod nem csak neekd vannak játékszereid. - mondta miközben elővett pár apróságot. - Tökéletes lesz... - léeptt oda hozzá és újra végig simított gerincén. - Ha az én bűntetésemre vágysz, hát az enyémet fogod kapni... de meg ne bánd... én figyelmeztettelek... - August fülé magasodott, és nyelvével kezdett játszani a nyakán, gerincén, s végül... az utolsó csigolyán állapodott meg. Kotort még valamit a sötétben, majd egy gyufaszál felszikrázó hangja hallatszódott. Hamarosan apró világosság világította be halványan a szobát. - Haználtál már ilyesmit? Ne félj ez masszázsgyertya, sokkal kellemesebb mint rendes gyertyával csinálni... - várta, hogy szép lassan megolvadjon a viasz. - Ezt jobban kedvelem, mint a verést... habár a kedvedért megtettem volna... már alig várom, hogy halljam a hangod... valóban... egy vadállat vagyok, aki szintén egy angy vadat ejtett csapdába...
 |
A szeme elidőzött Shan testén, noha a legszebb vonalak árnyékba borultak. Általábban jobban lekötötték az érzetek és a hangok, mint maga a látvány, de most kiélvezte a pillanatot. Úgy tűnt, Shan is ezért csinálja. Így zavartalanul megnézte magának. Kezével végigsimított a hasán, kitapogatta a bordáit.
Lazán feküdt továbbra is, ahogy Shan közel hajolt hozzá. Mikor megnyalta a fülét, egy pillanatra lehunyta a szemét, várva a támadást. De Shan a szabályok szerint játszott, s még várnia kellett. Ahogy Shan megérintette, a gerincén jóleső hideg futott végig. Nem fordult meg mindjárt, húzta az időt, mint aki még gondolkodik, érdemes-e megtennie. Aztán csak a hasára feküdt, hagyta magát.
- Nem kell kihozni belőled. Te magad vagy... egy vadállat - lehelte a férfi.
Mikor Shan rácsapott, halk nyögés tört fel belőle.
- Az én vágyaim? Ezek a te betegségeid - felelte hátrapillogva.
|
Shan elvigyorodott, valahogy számított hasonlóra, óvatosan lágyan húzott végig nyelvével saját ajkain, majd kioldotta fürdőköntösét, a látvány így August elé tárult.- Forduj meg! - búgta a fülébe, s végig is nyalt rajta - Tudod egy ilyen válaszért dupla bűtetés jár... Olyan édes vagy... mindig kihozod belőlem az állatot... hmmmm... - simított végig a férfi hasfalán, majd felkelt az ágyról, s várta, hogy megforduljon. Míg ez megtörtént, kihúzta köntöséből a kötőt. Ha August végre megtette, hogy a hasára feküdt, hátra húzta a férfi kezét és egy szempillantás alatt megkötözte. Végig húzott gerince vonalán, ez a vászon valóban tökéletes volt, és ő újra meg újra festeni akart rá. - Gönyörű.... habár... képtelen vagy kimondnai a mocskos vágyaidat igaz? Egyszerűbb, ha úgy tűnik, csak én akarom ezt? - simított a fenekére, majd rácsapott egyet. Ez egyáltalán nem volt fájdalmas, inkább kacérkodós, mégis egy kissé vörösessé vált a férfi világos bőre.
|
Még egyszer magához húzta a férfit, belaharapott az arcába. Megcsókolta, harapva az ajkait. Ha már úgyis jár a büntetés, kihasználta a keze szabadságát. Még szorongatta kissé Shan karját, mielőtt válaszolt.
- Csak nem gondolod, hogy majd én így belemegyek ebbe? - kérdezte gúnyosan - és majd én szabok magamnak büntetést? Ha akarsz valamit, azt neked kell kitalálnod, és elvenned, mert én aztán nem nyújtom tálcán, nem egyezek bele ilyesmibe.
Kihívóan nézett Shan szemébe, míg továbbra is nyugton feküdt az ágy közepén.
|
- Milyen rossz fiú vagy August.... - lehellte ahogy ajkaik szétváltak, érezte a fájdalmat és a vad kéjt, miközben a férfiu megharapta. Felnyögött tőle, szeme egyre inkább kábulttá vált, készült elvezni ismét őrült játékukban. - Nos akkor... tényleg azt szeretnéd, hogy elverjem a feneked? - búgta miközben végig simított arcán, nem tagadhatta le, hogy ő mennyire vágyta ezt a bűntetést. - Vagy talán más bűntetésre vágysz? -csókolt a kezére.
|
Egyre többet sóhajtozott, nyögött, fújtatott, ahogy a férfi játszott vele, s már tényleg nem bírt magával. Ha egy kis ütés jár érte, hát legyen. Beletúrt a dús fekete sörénybe, végigkaristolt Shan bőrén, élvezettel húzta magához egy csókra.
- Egy percig sem bírtam ki, máris követelem a büntetésem - mondta éhesen. Borzongott a kíváncsiságtól, milyen lehet, ha Shan megüti. De azért még előtte beleharapott a nyakába, ne maradjon adósa, a fájdalom Shannak is járt.
|
- Valahogy úgy... de nekem nem tűnik rondának... sokkal inkább gyönyörűnek... ez a test... valóban egy vászon, és én festeni akarok rá... mindig is így éreztem... mióta csak megpillantottalak józanul.
- Ha ez a kíváságod, hát elfenekellek, de ne hidd, hogy ne lenne örömömre... kézzel, vagy korbáccsal... szép vörös lenne a feneked... szeretem a vöröset... - hajolt közel arcához és megcsókolta, de csak egy röpke időre, mert folytatni akarta a játékot. Élvezettel nyalta és harapdálta végig a testét, majd lassan gyengepontjára tévedt, először csak kezével kezdte izgatni, miközben szájával a mellbimbóin időzött. A lassú játszadozás teljesen felhevítette őt is, érezte, hogy egyre többet akar.
|
- Olyan vagyok neked, mint egy üres vászon egy festőnek. Csak nálad a műalkotás a dugás lrsz. Nem egy szép festmény. Hát, kinek mi - felelte a férfi.
Helyezkedett, bújt az ágyban, mint egy nagy, lusta ragadozó.
- Szóval azt akarod, hogy kikapjak? El akarsz fenekelni? - kérdezte tovább, kérdésbe bújtatva a felszólítást.
A harapásra ismét felnyögött. Máris benne volt a késztetés, hogy karmaival végigszántson Shan bőrén, vagy hogy megragadja a vállait és magához húzza, megcirógassa az arcát, de még tűrt. A gerince vonala borzongott attól, amit Shan művelt.
- Meg akarsz ölni - lehelte jólesően.
|
- Csak rád kell néznem és máris eszembe jut valami izgalmas... - mondta kissé sunyin, habár valóban igazat mondott, a férfi olyan volt számára, mint valamiféle múzsa, ő maga sem tudta volna jobban elmagyarázni. - Igen, így van, neked kell elmondnaod, mi legyen a bűntetés... ezek olyan dolgok is leehtnek amire valójában vágysz, de sose akarnád kimondnai hangosan. - elmosolyodott. - Ha arra vágysz... kikaphatsz. - húzta tovább a mézesmadzagot, a nyögésra érezte, hogy tombolni kezd a vére, August nyakáról lassan letért a mellkasára, bele bele harapott mellbimbóiba érzékin, minden apró pontot fel akart fedezni a testén, lágyan simogatta vagy épp végig karistolt rajta, élvezte a felfedezés minde egyes percét, igyekezett kipuhatolni Agust gyenge pontjait, habár már így is tudott párat, most szép lassan akarta csinálni, hisz a játék másképp nem is lett volna izgalmas.
|
- Jó játék, tetszik - mondta, s újfajta csodálattal tekintett Shanra. Hogy mik nem jának a fejében... egészen tűzbe hozta ez a vég nélküli fantázia.
- Honnan vannak ilyen ötleteid? - tette fel a kérdést, miközben engedelmesen hátra tette a kezét. Hasonlóan lágyan viszonozta a csókot mint ahogy kapta.
- Nekem kell büntetést kitalálnom magamnak? Ez milyen aljas - mondta, s belesimult a takaróban. Máris kész volt, hogy Shan azt tegye vele, amit akar, úgyis biztos volt benne, hogy ezek csak nagyon finom dolgok lehetnek.
- Ki fogok kapni tőled? - kérdezte incselkedve, majd felnyögött, ahogy Shan beleharapott a nyakába.
|
- Ohh... - csak ennyit volt képes kinyögni arra, hogy a férfi nem akar aludni, de ha már nem akar aludni, hát értelmesen is eltölthetik az estét.
- Ez remek, mert kitaláltam egy nagyon jó játékot. - simított végig a férfi felsőtestén. - Olyan izgató vagy... ahogy rád nézek, már nem bírok magammal. Emeld fel a kezed a fejed fölé, mindkettőt, mintha megkötöztelek volna. - vetette át egyik lábát Auguston. - A játék lényege az, hogy bármit is csinálok, nem mozdulhat meg a kezed, nem érinthetsz meg, különben bűntetést kapsz. Hogy mi lesz a bűntetés azt neked kell kitalálnod. - hajolt fölé és lágyan megcsókolta, nem volt olyan tüzes, mint általában, habár szemeiben már parázslott a láng. - Ugye tetszik? És bármit mondhatsz... meg fogom tenni, de... ügyelj arra, hogy valóban bűntetés legyen különben nem ér, kivéve ha nekem is annyira tetszik az ötlet. - avval aprót harapott a férfi nyakába,nem hagyott nyomokat, de talán épp elég volt ahhoz, hogy beindítsa a játékot.
|
Nem várta, hogy felébred a férfi. Leleplezettnek érezte magát. Abba is hagyta a simogatást, de addigra Shan már magához húzta. Égette a kézfejét a csók.
- Nem is akarok aludni. Kialvatlanul sokkal aktívabb vagyok. Jót tesz nekem - felelte - bizonyos helyzetekben előnyös... amikor a fáradtságtól nem tudok a világomról sem, nem vagyok olyan gátlásos. Az jó a színpadon.
Idézte őt Shan világító szeme. Nem válaszolt arra, hogy gondolkodik-e valamin. Shannak már így is túl nagy hatalma volt a testén, nem adhatta át még a gondolatait is.
Épp csak felébredt, és máris ezen jár az esze. Ezen elvigyorodott.
- Mindig játszanék veled - mondta csendesen.
|
Shanon is csak egy alsónadrág díszelgett, így ahogy August betakarta, mintha nyugodtabban kezdte volna venni a levegőt, szuszogása kellemesen betöltötte a szobát. A simogatás még álmában is nyugtatóan hatott Shanra, de egy idő után kissé kábán de felnyitotta a szemét. Nem moccant meg, de elmosolyodott, nem mintha bármikor kimondta volna, hogy jól esik neki. Hagyta még egy kicsit, hogy August simogassa, majd kezével ráfogott a férfi kezére, előre húzta magához és rácsókolt. - Nem tudsz aludni? - fordult felé, szeme szinte világított a sötét szobában, majd pár pillanat múlva már teljesen hozzá simult a férfihez, fejét a vállár hajtva. - Gondolkodsz valamin? - érdeklődött. - Hé August... - emelte fel tekintetét a férfire. - Akarsz most játszani?
|
Úgy ahogy volt, meztelenül tért vissza az ágyhoz.
- Megfázol, te bolond - mormogta, s ráhúzta a férfira a takarót.
Ő is befurakodott az ágyba, óvatosan, nem akarta felkelteni a férfit. Nem volt álmos, csak bámult kifelé az erkélyre mutató ablakon. Nem értette, mi a fenével láncolta úgy magához őt Shan. Senkihez nem ragaszkodott. Attól viszont elborult az agya, ha arra gondolt, Shan mással dug, nem vele.
~Öregszem biztos, az a baj ~ gondolta magában, míg kezét a férfi vállára csúsztatta. Észre sem vette, s elkezdte simogatni.
|
Shan mélyen aludt, valahogy biztonságban érezte magát August mellett. Halkan szuszogott, arca mot olyannyira sápadt vol, hogy ha nem lélegzett volna valószínűleg halottnak hitte volna bárki. Szerencsére a férfinek nem kellett olyan sokat várnia, olyan fél óra múlva Shan magához szorítva a párnát, a másik irányba fordult, August nevét motyorogva álmában. Nem ébredt fel még akkor se ha august vissza tért, de görcsösen szorongatta a párnáját továbbra is. Hosszú haja elterült az ágyon így, hogy nem volt össze fogva, de úgy tűnt kissé fázott takaró nélkül, félig sikerült álmában magára terítenie de nem tudott teljesen bele burkolózni.
|
A fáradt visszavágásokra már nem reagált. Relaxált kicsit, míg Shan áztatta magát, aztán a következő pillanatban Shan ott hevert mellette, rajta. Nem volt kedve morogni vele, hagyta. Mikor magától arrébb fordult, csak akkor mászott le zuhanyozni, nem érdekelte az sem, ha órák teltek el közben.
Levetkőzött, beállt a zuhany alá és égette a testét a forró víz alatt. Máskor egyedül volt, vagy idegenek társaságában, mikor a fellépés folyamata ezen pontjánál tartott. Furcsa volt neki, hogy Shan ott szuszog az ágyban. Azt hitte, egy ilyen állandószerű partner majd láncot jelent, amit a nyakában kell hordania, de nem. Sokkal inkább volt Shan kék ég, amin szárnyalni lehetett.
Megtörölközött, hosszasan nézte magát a tükörben. Megrémült tőle, milyen szentimentális dolgok jártak a fejében.
|
- Hát volt némi szereped a joghurtos dobozom kinyalásában... - tette hozzá még Shan. - Majd holnap mutakozhatsz velem... - már majd leragadtak a szemei, hirtelen azon kezdett gondolkodi hogy is lehet a férfinek ennyi energiája.
- Chh... nem mintha bármelyik is pótolhatna engem, ugye tudod? Olyan jó úgyse lesz egyik se vagy együtt több száz, hogy engem lekörözzenek. - mondta magabiztosan, majd hozzátette. - Bárkivel is fekszel le,,, mindig az enyém maradsz, sose vágysz igazán másra csak rám... épp ezért nem érdekel kibe dugod bele a farkad.. amíg én leszek a legfontosabb számodra - korábban azt mondta augsutnak, hogy ha ő nem csinálhatja mással akkor august sem, de igazából azt csak a pillanat heve mondatta vele, vaójában nem számított.
Ahogy beértek, Shannak első dolga volt lezhanyozni, igaz, hogy még reggel zuhanyoztak, de azóta már történt egy s más ami miatta férfi indokoltnak érezte a gyors zuhanyt. Egy kicsit haja is vizes lett, így betekerte egy törülközőbe. Oda lépett az ágyhoz, majd bebújt August mellé, nem zvartatta magát, teljesen befészkelte magát Shan mellé, mint egy kismacska. - Jó éjt... - alig mondta ki már szuszogott is August karján, valószínűleg ha ő is ki akart menni zuhanyozni vayg bárhova le kellett fejtenie magáról Shant.
|
- Sokat dolgoztam azon, hogy bármit kinézzenek belőlem - felelte.
- Igaz is, úgy nézel ki, mint egy üres joghurtos pohár, amit agyonnyaltak. Töltődj már fel, így nem lehet veled mutatkozni.
Sejtette, hogy a kérdés egy rejtett vágyat takar, így megadta magát ennek.
- Visszamehetünk. De ha egész úton aludni fogsz megyek a cicusaimhoz. Azok mindig szolgálatkészek.
Visszasétáltak, s hamarosan újra a szobájukban voltak. August levetette magát az ágy közepére. Most, hogy feküdt, ő is érezte, hogy kifáradt a teste. Lelógott a karja az ágyról, úgy feküdt, s közben a plafont bámulta. Ritka percek egyike volt, mikor csendben maradt.
|
- Rendben rendben ha te mondod... - adta meg magát és követte, úgysem értheti meg őt, hiszen maga mondta, hogy a saját fájdalmait csak ő érezheti.
Elkuncogta magát. - Pedig belőled kinézné az ember, hogy megvillantod a lompost. - nevette de látszott rajta, hogy már igencsak megviselte a mai nap, bár a friss levegő kicsit felrázta.
- Most egész jól... hála neked a testem totál ki van csavarva és nem bírna több menetet. - ásított. - Micsoda egy nap volt ez a mai... - szerette volna megfogni a férfi kezét, úgy mintha csak egy pár lennének, de eprsze tudta, hogy a férfi alapból sem ekdvelné az ilyesmit, de a paparazzik is itt lehetnek bármely bokorban. Sokan haladtak el mellettük, a léptek zaja már csak tompán hatott Shanra. - Vissza megyünk a szállodába?
|
- Te csak ne sajnálkozzál. Úgysem tudsz szeretni.
Nem érdekelte, hogy most mondta el élete titkait a férfi. Csak azt érezte, hogy lekicsinyli őt Shan. Undorodott ettől.
Végig ülték a kopasz monológját. Aztán mehettek dolgukra.
- Ha nincs semmi, ami stimulálja a testem vagy az agyam, elunom az életem - mondta, miközben lépdelt a folyosón. A napszemüvege sem védte meg, lépten-nyomon bámész emberekbe futottak, akik nagy szemeket meresztgetve mutogattak rá.
- Néha annyira szeretném előkapni a faszom nekik, hogy fotózgassák azt, hát úgyis arra kíváncsiak, nem a pofámra - mormogta, miközben sétáltak le a lépcsőn. - de a menedzserem szerint az nem jövedelmező. Ha már megmutatom a farkam, kérjünk jó pénzt érte. És még várom a legjobb ajánlatot.
Ahogy kiléptek az épületből nagy levegőt vett és kinyújtózott.
- Kiürült a szervezetemből minden, nem csoda hogy összevissza beszélek. Nem is értem, te hogy bírod józanul.
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
