|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Jin elképed a férfin* - Fenyegetni akar? *nagyon dühös lesz és vörös mint egy érett paradicsom, dühöng magában* - Miért akarnának több időt tölteni itthon? Nekem erről egy szót sem szóltak... miért egy idegen tud erről előbb, mint a saját lányuk? Hogy mi a problémám? Ez az egész helyzet... maga sem gondolja komolyan, hogy bele egyezem ebbe!
 |
Biztos ebben?*húzza mosolyra a száját mikor kijelenti,hogy nem ismeri az apját.*Be tudom bizonyítani, hogy bármit el tudok érni az életben. Sokkal jobban ismerem, mint ahogy azt maga gondolja. Tudom, hogy meg van veszve a macskalényeiért.*mosolyog tovább,közben egy fém pénzt forgat az ujjai között, míg lassan visszasétál a fotelhoz és leül.* Nem értem a problémáját. Tudja, hogy a szülei több időt fognak itthon tölteni?
 |
- Köszönöm, de nem dohányzom... nem szeretem a szagát... *mondja, s csak figyeli ahogy a férfi beleszív a sajátjába* - Maga nem ismeri az apám, sem pedig a gyerekkorom, így kérem ne próbálja megmagyarázni nekem, hogy zöld az ég, s hogy kék a fű... *nem szeret a szüleiről beszélni, sose volt velük közeli kapcsolatban, se gyerekként, sem cseperedő korban, s most sem...* - Nem vagyok ellenséges, de nem szeretem amikor egy ilyen fontos döntést nélkülem hoznak meg... elhiszem, hogy maga gazdag és befolyásos ember, de nem kaphat meg mindent, ami tetsző a szemének... *gondol itt természetesen saját magára* - Ha pedig a szüleim miatt kényszeredett ebbe bele, akkor nagyon sajnálom... de én nem leszek az ön felesége... *az ő hangja is nyugodtá válik a végére*
  |
*Cigit vesz elő, megkínálja a lányt és ha elfogadja meggyújtja a cigijét, ha nem akkor csak a sajátját. Beleszív, majd kifújja a füstöt.* Úgy érzi az édesapja tárgyként tekint önre? Véleményem szerint, ha nem szeretné, akkor nem törődne magával. Aggódik. A szülők folyton egyengetik a gyermekek sorsát, még akkor is mikor a gyermek nem az a csöpp leányzó aki anno előttük állt megbánó tekintettel, bibis térddel, plüss nyuszival a kezében szipogva. Arra kérem kegyedet, hogy ne legyen ilyen ellenséges az édesapjával.*kéri a lányt. Hangja megnyugtató.*
|
*Jin pár másodpercig csak némán mered a férfire* - Igen... nagyon is váratlanul... *dacosan néz a férfire, miután kezdeti meglepődöttsége elmúlik* - Ne haragudjon, de nekem erről senki sem szól, így vissza kell, hogy utasítsam az ajánlatát...
- Jin... adj az úrnak egy esélyt... *szól a azpja, mintha lenne a lánynak beleszólása, próbálja kicsit terelgetni*
- Sajnálom... nem ismerem önt... ez nem maga ellen irányul, csupán megvan a saját akaratom, s nem kívánok tárgyként funkcionálni *néz egyenesen azokba a rémisztő szemekbe*
- Mr. Dutroux, beszéljenek csak nyugodtan négyszemközt, hátha a lányunk megenyhül egy kicsit... vigyázzon vele, tüzes virág... *avval távoznak és magukra hagyják a két fiatalt, hátha Nathair meg tudja győzni lányukat*
*Eközben a két macskalény odakint hallgatózik, semmi jót nem sejtenek a beszélgetésből, amint meghallják a léptek zaját, szétrebbennek*
|
*Nathair a szoba egy sötétebb pontjában ül. Míg meg nem érkezik az autó felettébb érdekes témákat feszeget Jin apjával, ellenben mikor hallja az autót leparkolni elhallgat. Csendben várja a megfelelő alkalmat.Mikor bemutatják a lánynak felkel, odalép hozzá és csókot nyom a kezére. Tartása igen nemes. Férfias megjelenéséhez különös kígyó-szerű tekintete is párosul. Kezében egy kobrát ábrázoló sétapálca pihent. Mikor az apa elkapta lányát, csak rátette a botot, jelezvén, hogy átvenné a terepet.* Ms. Blake. Tudom, hogy kicsit váratlanul érte a dolog, de nagy örömömre szolgálna, ha velem vacsorázna.
|
*Jin beáll az autóval, majd sóhajtva belép a házba, természetesen Lui már oda is toppan hozzá, s gyorsan figyelmezteti, bár suttogva* - Jin... a szüleid haza érkeztek... *mire Jin hirtelen elsápad, tudja jól, ha a szülei hazatérnek csak is fontos dologról lehet szó, bólint Luinak, hogy megértette, s megindul a nappaliba, a kandúrka figyelmeztetné, hogy egy idegen férfi is van velük, de a lány lendületesen, már ott is terem, bekopog, majd benyit. Kate épp felszolgálja az italokat, s megrebbenti füleit amikor a lány belép, csendben marad... de Jin apja felugrik, s kiküldi a macskalányt a szobából*
-Apa, anya... meglepett ez a váratlan látogatás... *öleli át apját, de csak pár pillanatig, majd anyja is feláll, felé lépne de meglátja a hátul üldögélő alakot* - Jó... napot... *lepődik meg, ez a hangján is érződik*
- Kislányom... *fogja meg karját az anyja* - had mutassuk be neked Mr. Dutroux urat...
- Üdvözlöm... *néz egyenesen a férfira, van a tekintetében valami nagyon félelmetes Jin számára, de persze nem mutatja, hogy félne, kihúzza magát akár egy úrinő*
- Jin, az úr azért jött, mert... *kezdené az anyja szelíden de az apja leállítja*
- Az úr lesz a férjed, már elég nagylány vagy ahhoz, hogy foglalkozz a férfiakkal... eddig nem találtál magadnak senkit, de a családunk hírneve fontos, és ez az úr tökéletesen megfelel neked.
- Tessék? *kerekednek ki a lány szemei, arca elvörösödik* - Nem ti fogjátok eldönteni, hogy kihez megyek majd feleségül! *csattan fel* - Most pedig... *fordul a férfihez* - Engedelmével távozom... *avval már rohanna is kifelé, de az apja elkapja a karját*
- Nagyon sajnálom, de már mindent megbeszéltünk Mr. Dutroux-al... hamarosan egybe keltek... ez az utolsó szavam... *Jin elsápad de kirántja kezét az apjáéból*
- Nem megyek hozzá! *dühöng*
|
- Talán csak ráébredtél önmagadra... nem tudok neked utat mutatni sajnos, de... mindig itt leszek, hogy együtt keressük meg a helyes irányt... és biztos vagyok benne, hogy Lui is így gondolja... még ha más nem is... és valahogy az a sejtésem támadt, hogy egyre több barátod lesz, hiszen egyre többen kedvelik meg ezt a Takahet...
  |
Mély levegőt vesz, de nem mozdul, nem ereszti még el Jint. - Igen, ez igaz. Csak... annyira rossz, hogy... feje tetejére állt minden. Nemrég még én voltam a kiskirály, mindenki úgy ugrált, ahogy én fütyültem, mindent megkaptam, amit csak akartam és semmi sem érdekelt, még az sem, hogy már örülni sem tudok. Most meg... - elcsuklik a hangja és még szorosabban húzza magához Jint.
 |
*Lui közben beszélgetni kezd a macskalánnyal, a nőstény már egész beszédes lett ahhoz képest, hogy mit kellett kiállnia... de persze ez annak is köszönhető, hogy Lui a testvére, ismeri és szereti*
- Nincs semmi baj.... végülis a lényeg, hogy áll valaki melletted nem igaz? Ha már ketten veled vagyunk nem kell elveszettnek érezned magad...
|
Görcsbe ugrik az egész macska, amikor átöleli őt a szőke fiúcska. Nem is tudja ezt hova tenni. Nem érti, miért lett ekkora az öröme, vagy miért kedveli őt ennyire. Értetlen magára marad.
- Ne haragudj... - szól csendesen Takahe. - Kicsit elveszettnek érzem magam és mintha csak sodródnék az árral, de az meg nekivág mindennek. Csak te és Füles vagytok velem igazán. - magyarázza szomorúan.
 |
- I.. igenis! *mondja és felpattan* - Megkérdezem Jint, nincs -e edzőtermük ott biztosan jobban tudnék gyakorolni... *hírtelen megöleli Zukit* - Mindent köszönök... igyekezni fogok! *avval elmegy, de épp meglátja, hogy Takahe megöleli Jint, nem akar közbe szólni így inkább csak nézi őke egy darabig majd eloson a hugához*
- Takahe... *Jin meglepődik de vissza ölel* - Én komolyan aggódom érted... szóval kérlek ne legyél meggondolatlan... *mondja komolyan és simogatni kezdi a fiú hátát, hogy megnyugtassa*
|
Zuki csupán le akarta hunyni kicsit a szemét, de a gondolatforgatag magával ragadta egy álomba. Nyugtalanító dolgokat vetít elé az álommanó. Azt, ahogy Nemuye pár év múlva boldog lesz Luival. Borzasztó féltékenység és düh uralkodik el erre a félvéren. Izmai megfeszülnek, végigremeg az egész teste, majd dühös fújtatással veti le magáról ezt az egészet. Arcán torz grimasz jelenik meg és felnyitja a szemeit. Először nem látja meg a szőkét, azt hiszi, még álmodik, de amint felfogja, hogy nézi őt, elfordítja tőle a fejét. - Azt hittem, rögtön kezdesz. - veti oda neki morgós hangon.
Takahét váratlanul pofon vágják Jin szavai. A lázadó macskalények nem érdeklik, de nem akart arra gondolni, hogy az édesanyjával is most már háborúban áll. Szereti a nőt, bármi is történt köztük. Arcára keserű fájdalom tolul és amikor a lány a fagyival jön, egyszerűen magához húzza és megöleli. Az most jobban esik neki a fagylaltnál.
|
*Lui persze csak alszik tovább, talán 1 óra is eltelik mire felnyitja a szemeit* - Áhh... elaludtam... *néz maga elé és akkor kapcsol csak, hogy a Zukival folytatott beszélgetés közben volt képes elaludni, nem tudja hogy fent van e a félvér vagy még ébren, óvatosan oda kúszik, hogy megnézhesse, szinte hangtalanul nézi a félvért, aki talán akkor sem veszi észre, ha már ébren van.
- Én csak bemutattam a többieknek a házat... ümmm hova akartál eltűnni? Isten ments, hogy kimenj innen, maradj csak itt, nem csak az édesanyádtól, de még a lázadó macskalények ellen sem vagy biztonságban... *mondja szinte duzzogva* - Van kedved fagyit enni? Maradt még nagyon sok és úgy is meleg van... hmmm?
|
Elképesztőnek gondolja, hogy egy ekkora gyerek pláne egy olyan ember mellett, mint Takahe, ilyen hatalmas szívvel és örülni tudással rendelkezzen. Nem is érti, hogy lehet ennyire... aranyos Lui. És ahogy erre gondol, megborzong. Aranyos, mint egy ártatlan kölyök? Hiszen a kis szőke már csak korilag pici, valójában bizonyos dolgokban iszonyúan felnőtt. Ami nem jó, de Zuki tehetetlen ezügyben és ha nem lenne az, akkor se biztos, hogy tenne bármit is. Akkor aranyos, mint... Mint micsoda? Elriasztja magát a gondolkodástól is. - Túl forró. - jegyzi meg rekedtes hangon, majd megköszörüli a torkát. Gondolkodott-e már azon, hogy lehetne családja és valaki az életében, akihez tartozhat? Persze. Nemuyével, sokáig úgy gondolta, alapítana egy ilyen összetartozunk alapokra épülő kapcsolatot, otthont teremtene neki és talán családot is alapítana vele, de aztán letett róla, mert félt, a nőstény mellette sosem lehet annyira boldog, mint amennyire képes rá. S mielőtt észrevette volna, már késő volt újragondolni az álmát. Nemuye már Luit szereti. Ez a gondolat is újabbat indít el a félvér fejében. Féltékenynek kellene lennie. De nem az. Akkor nem szereti eléggé? Dehogynem. Pont ezért még az önzőségét is kiiktatja, hogy a nősténynek lehetősége legyen a boldogságra. Erre meg az megharagszik rá. Ki érti? Szomorú képpel gondol végig ezeken a dolgokon, s mire feleszmél, a szőkeség már hortyog is. - Bolond kölyök. - szól halkan és csak mérgesen rámosolyog, hiszen nincs olyan állapotban, hogy feltegye az ágyra.
Takahe sem kevésbé borul lángba, haja és arca majdnem egy színű lesz, mikor látja, mennyire zavarba hozta Jint. Engedi, hogy eleressze őt, noha feltámad benne a szenvedély kínálta gondolat, hogy akár... de nem. Jin a barátja, nem közeledhet felé úgy. Hova is ment? - Ööö... - és kétségbeesetten igyekszik végiggondolni, mi is történt az előbb. Ez elég nehéz fele annyi vérrel az agyában, mint percekkel előtte, hiszen egy része levándorolt, a másik meg az arcára ült ki. Végül felrémlik neki a Zukival való veszekedés. - Nem volt célom, csak el akartam tűnni. - böki ki végül. - Te hová tartottál, mielőtt neked rohantam? - kérdezi viccelődve.
|
*Lui elmosolyodik* - Igazad van...! Köszönöm a tanácsokat Zuki, meg fogom fogadni őket... *csak nézi a félvért mosolyogva, gyermeki tekintettel* - Takahe... igazán forró fejű igaz? Vigyáznom kell rá, mert csak bajba sodorja magát... ezen felül még itt van a húgom is... Zuki.... gondolkodtál már azon, hogy milyen lehet... tudod... tartozni valakihez...? Mint egy család.... azt hiszem... mert ez olyasmi... és nekem nagyon tetszik! Örülnék, ha minden így maradhatna, de van egy olyan érzésem, hogy... nemsokára vége lesz.... de nem kell aggódnod, keményen fogok dolgozni... *lehunyja a szemeit és hátra dönti a fejét, pár pillanat múlva pedig már ülve szuszog, és alszik*
*Jin elvörösödik miután a kezdeti sokk elmúlik, csak nézi Takahet, és végül megkapaszkodik benne, hogy nehogy felbukjon, ezek után pedig elengedi a fiút* - Ümm... hova mész? *kérdi még mindig egy kicsit pirulva*
|
A kandúr szeme máris Luira tapad. Még nem nyugodott meg teljesen az előző veszekedés okozta feszültségből, de a szőke tincsek ezekkel a meleg vörös szemekkel valahogy jó hatást gyakorolnak rá. - Nincs mit zavarnod. - felel egyszerűen, mély, rekedtes hangon. - Tornássz. - jön a következő válasz is a maga egyszerűségével. - Melegítsd be az izmaid pár mozdulattal, nyújts egy keveset, ahol érzed, hogy szükséges, majd kezdj el erősítő gyakorlatokat végezni. - fejti ki azért bővebben. - Feküdj el a földön és ülj fel. A kezeddel ne adj a mozdulatba lendületet, ne húzd fel magad a lábadon, inkább a tarkód fogd. Fordulj a hasadra és emelgesd a felsőtested. Ne használd a kezed most se, fogd a tarkód. Ha kimerültél, a lábaid emelgesd, a felsőtested meg maradjon a földön. Vagy nyomd ki magad a földről, fuss. Mássz fára, teremtsd meg magadnak a helyzeteket a reflexeid javítására. Játssz, mint egy közönséges macska, s közben tanulj magadról. - sorol fel pár eszébe jutó dolgot, majd lenyúlj és megfogja Lui vállát. - Szörnnyé akkor válnál, ha kitépnéd a szíved. - közli kissé bizalmasabb hangon, majd elereszti és visszavonul. - Tanulj Kodakától is és fejlessz saját technikákat. Nem számít, kívülről mit látnak közben mások, a fontos, hogy te belülről sugározd ki magadnak a helyzeteket, amikre megtanulsz védekezni és amelyek alapján megtalálod a megfelelő támadást. - tanácsolja még, mert tudja, ha egyszer szembekerül Takahéval, akkor ezzel a gyerekkel is szembe fog kerülni.
Egyikük sem ellenkezik. Figyelmesen hallgatják az instrukciókat, majd a két kandúr elmerül a növényszoba rejtelmeiben. Ráébrednek, miért szeretik a kertészkedést amellett, hogy néha rettenetesen gyűlölték. Például, amikor tűző napon kellett kapálniuk és gyomlálniuk. Most azonban ez a sokféle növény őket is megbabonázza. Ino unottan otthagyja őket és más házimunkák után néz. (Ő azután lép ki a szobából, hogy Takahéék már ütköztek és csak elmegy mellettük.)
Kis híján sikerül fellöknie Jint, de még időben elkapja a kezét és visszahúzza magához. Ettől elég fura helyzet alakul ki, rögtön el is felejti a korábbi dühét egy percre, míg lenéz a lányra.
|
*Kate és Lui csendben ülnek egymás mellett, Kate még mindig túl gyenge ahhoz, hogy talpra álljon, mindene fáj, Lui pedig nem tud mit mondani... viszont hallja a kiszűrődő zajokat a másk szobából... nem akar közbe avatkozni, most nem... óvatosan simogatja hugocskája kezét... igazából ezernyi kérdést szeretne feltenni neki, de nem meri... sok idő telik így el, aztán Kate elalszik és Lui kimegy a szobából, hagyja a nőstényt aludni... és bemegy Zukihoz, óvatosan nyitja ki az ajtót, csupán csak résnyire először aztán be is megy* - Zuki... minden rendben? Hallottam, hogy veszekedtetek... ugye... nem zavarok? *mosolyog és oda ül az ágy mellé* - Gondolkodtam Zuki... erőssé akarok válni, nem csak belül... azt mondtad tanítani fogsz... most nem vagy j formában, de így is tanulni akarok... mondd el mit kell tennem, hogy edzzem magam... kérlek... *ökölbe szorítja kezecskéit* - Nem akarok szörnyé válni de ilyen sem akrok maradni, meg kell védenem a családomat... akár kölyök vagyok akár nem... nekem csak ti vagytok...
- Micsodanyomós érvek... *mosolyog Jin a lányra, aztán ha a három macskalény nem ellenkezik, megmutatja nekik a házat, elmondja a teendőket, a kandúroknak is megmutat mindne étező növényt, van eg szoba is ami tele van velük, itt Jin elmondja, hogy az anyja fanatikus gyüjtő, és hogy ő már nem is tudja melyik növénynek mire van szüksége, ezt rájuk bízza.... ahogy Takahe kiviharzik a szobából, valószínüleg éppen egymásba ütköznek*
|
A macskalények ragaszkodnak a munkához. Ino lesz a fő szócsövük, mert kimondja, amit mind gondolnak: - Ha egyenlőek vagyunk, azért kell segítenünk, ha pedig nem, azért. - zárja ezzel rövidre a kérdéskör megtárgyalását.
- Nem értünk túlságosan a benti munkákhoz, de ahogy kívánod. - ajánlja fel Yamako, mielőtt Vörös ellenkezhetne. - Hagyd, tesó, a lényeg az, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, tudod.
- Tudom. - morogja a kandúr szétálló, lesomt fülekkel, de nem tűnik bosszúsnak, vagy nem emiatt.
- A benti növények jók lesznek! - szól oda lelkesebben a kék fiú.
- Köszönöm. - mondja oda Kodaka, de gondolatban Theo felé kezd járni, mikor a pihenésről van szó. Visszavágyik.
- Azonnal magyarázd meg! - parancsol Takahe a félvérre, mire az elutasítóan néz rá a modora miatt.
- Nem változol. - veti neki oda. - Ugyanaz a fölényes parancsolás... de legalább most már nem a saját önzésedre használod. - teszi hozzá félig elégedetten. - Mit nem értesz? Hiszen ez a napnál is világosabb. Az az ember egyszerűen hülye, ezért megérdemli, hogy valami nagyon rossz helyre zárják, vagy megdögöljön, de mivel az előbbit nem teszik meg, hiszen joga van hozzá, az utóbbit meg valakinek meg kell tennie, magától ugyanis az ilyenek nem patkolnak el, mert miért tennék, hát mocskos lesz a kis kezecskéd, Takahe, ha nem nyugszol.
- Ne beszélj velem így! - mordul oda.
- Jellemző, a szavak értelmét fel sem fogod, csak a modort, amiben elhangzottak. - mondja könnyedén, hanyagul, azzal újabb virslit töm magába. - Ne ártsd bele magad, semmilyen módon. Mint mondtam, a felszabadításom után sort kerítek erre is, meg még sok hasonló helyre is.
- Mindig csak ez a felszabadítás...!
- Nem tudom, mit csodálkozol. És miért nem teszed meg? - kérdezi kihívóan, mire Takahe felugrik és elviharzik. - Mert gyáva vagy és mert tudod, hogy elmegyek az anyádért is. - jegyzi meg magában komoran.
|
Hát véletlenül volt, nem direkt, csak ott nyomott el az álom... *Aztán csak hallgatja a két testvér civakodását, s jót mosolyog rajtuk* - Megyek megnézem hogy van Kate... nagyon örülök hogy megmaradsz Zuki... *mosolyt küldött most csak a kandúr felé és átment a másik szobába*
*Jin kicsit meglepődik* - Nem gondoljátok hogy jobb lenne ha a házban maradnátok? *aggodalom ül hangjában* - Bár nem akarlak meggátolni benneteket a munkában, de nem szeretnék még több sebesültet... és ha a házon kívül vagytok bármi megtörténhet, nem szeretném ha úgy járnátok mint Zuki.... *mondja nagyon is komolyan* - Mi lenne ha inkább találnánk nektek idebent munkát fiúk? Nekünk sok növényünk van, talán azokat is gondozgathatnátok, vagy ilyesmi... besegítek én is a takarításban Ino... amúgy is én szoktam bár most sokkalta többen vagyunk, megoszthatjuk a feladatokat, ez remek... *mosolyog* - Kodaka te pihenj csak le rendben? *mosolyog ár és megy Inoval ha a fiúkkal meg tudja beszélni a dolgokat*
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
