|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.08. 22:30 - |
Itt lakik Theo és bátyja, csak ők lakják ezt a házat és többnyire csak a kisfiú van otthon.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Biztosan nem akart megbántani téged... *motyogja Theo, miközben megint pityereni kezd* - Nagyon vigyázz magadra kérlek...és látogass meg amikor csak tudsz... *szipogja* - Ha nem veszélyes... *bújik teljesen a nőstényhez* - Köszönöm, hogy vissza jöttél elköszönni, boldog vagyok, hogy megiserhettelek téged Kodaka, senkitől sem kaptam még ennyi szeretetet... még a bátyámtól sem... mint tőled ez alatt a pár nap alatt... ne felejts el majd engem és vissza jönnni hozzám... *kérte, s avval lassan kimászott az ágy alól* - Mi ugye... már egy család vagyunk? *mosolygott*
|
Kodaka nagyon örül Theo örömének. Boldoggá teszi az a gondolat, hogy újabb fiút nevelhet fel. És Zuki összetöri az örömét egy kicsit azzal, amit mond. Szeretne nem sírni, ahogy kéri tőle a gyerek, de nagyon megbántotta őt a félvér.
- Sajnálom. - szólal meg reszelős hangon a kandúr. - Én nem érthetem meg, milyen elveszíteni valamit...
- Zuki. - szól közbe a nőstény. - Én nem valamit veszítettem el, hanem mindent. Nem csak a szerelmemet és a kisbabám, hanem a lehetőséget is arra, hogy valaha anya lehessek újra. Ha te sajnálod tőlem ezt az örömöt, most menj el a francba, ha viszont tényleg bánod, amit mondtál, várj meg odakint.
- Úgy lesz. Kint várok. - azzal kikúszik az ágy alól és eltűnik.
 
|
- Vissza? Komolyan? *a szemek amikben könnyek patagzottak, most hírtelen tele lettek csillogással* - Akkor én... várni fogok Kodakára ameddig csak kell... *szipogja* - Lehet ilyet? Tényleg velem lehetnél Kodaka? *de ezt az állapotot megszakítja Zuki, Theo nem ért egyet Zukival, ő még gyerke hisz abban, hogy az álmai valóra válhatnak, vahy hogy megleli valaha a boldogságot és az majd örökké tart.... ahogy Kodakára pillant, meglátja a könnyeit* - Kodaka... ne sírj én se sírok,akkor te se sírj többé.... *bújik hozzá* - Én hiszek abban, hogy vissza jössz hozzám rendben? De tudom, hogy most el kell menned, mert fontos dolgod van... én megleszek tényleg, ígérem... *mosolyog a nőstényre*
/Adriannal folyt.köv. a Kasai házban/ |
- Hm... - hümmög, mikor megtudja az igazat. Ő emlékszik a fiúra, akit csúfoltak, mert félvér volt, akit ő meg akart védeni, de sokszor nem tudott. Az egyetlen védhető lény önmaga volt, bárhogy is szerette volna óvni a szörnyűségektől a többieket. Percek múlva felnéz Adrianra. Nem tudja, milyen ha az embernek családja van. Nem tehet úgy, mintha megértené, milyen lehet elveszíteni a testvérét és az apját. Ő csak az anyját ismeri, akit nem szerethet, de nem is bír gyűlölni. Bátortalanul megpaskolja a férfi kezét, aztán lesomt fülekkel, lesütött tekintettel megy tovább mellette. Ennyivel tudta biztosítani az együttérzéséről.
Rögtön kinyúl Theoért, s amikor mellé ér, magához karolja, arcát a hajába nyomja. Finom illata van a szőke fürtöknek és a nőstény soha nem akarja elhagyni őt, de tudja, meg kell tennie, hogy megvédje. Simogatja, hogy megnyugtassa. Sajnos beigazolódnak a gyanúi. Dühös lesz Tiberiusra, amiért elhanyagolja az öccsét és szívesen kiosztaná a férfit, de azzal is csak Theot sodorná bajba. - Ne aggódj, kicsikém, visszajövök hozzád. - igéri. - Tudod... volt nekem boldog életem, de... elvesztettem. De most boldog vagyok, ha vigyázhatok rád. - mosolyog bíztatóan a fiúcskára. - Próbáld rábeszélni Theot, hogy vegyen neked macskalény társaságot. - kacsint. - Én pedig rábeszélem az asszonyom fiát, hogy adjon el a bátyádnak. A pénzt meg majd elkérem Takahétől, s odaadom neked. Mit szólsz? - kérdezi izgatottan.
- Ennél nagyobb ostobaságot még sosem hallottam. - morogja suttogva Zuki.
- Kifelé! - suttogja mérgesen neki Kodaka, de a félvér is bebújik az ágy alá. - Zuki! - szól rá.
- Bocsánat, hogy zavarom az új fiaddal a kapcsolat kibontakozását, de az idősebb Baono nem ilyen kellemes típus. Jobb lenne elhúznunk innen, mielőtt ismét megpróbál hatni az öccsére. A terved hülyeség, de kis mákkal összejöhet. Ha Takahe komolyan gondolja, hogy mostantól a macskalények oldalán áll. Ha. De tele van feltételezéssel...
- Menj innen! - fújja macskamód a nőstény. Ahogy összenéznek Theo felett, Zuki rájön, hogy megbántotta őt. Kodaka szemében könny jelenik meg, s ő végtelenül sajnálja, hogy sikerült akaratlanul beletaposnia a lelkébe. Fülei lelapulnak, de nem mozdul.
|
- Hogyan? Hát... amíg apám élt minden rendben volt, de amikor meghalt, rá egy hónapra arra ébredtem, hogy Ayase eltűnt, anyám elvitte a fekete piacra... már akkor is utána akartam menni, de gyerekként semmit sem tehettem, akkor mindent elveszítettem ami a legfontosabb volt számomra... csak anya maradt, s úgy gondoltam, nem gyűlölhetem őt örökké, így szépen lassan mindennapossá vált Ayase és édesapám hiánya...az idő egy kicsit elhomályosította a régi emlékeket, de én sose tudtam elfelejteni a testvérem...
*Theo szipogva fordult az ágy felé ahonnan Kodakát hallotta* - Ko...Kodaka! *sírta, s levetette magát ő is az ágyhoz, s bemászott a macska mellé* - Azt hittem már sohasem látlak többé... *szipogta, majd kitörölte szemeiből a könnyeket* - A bátyám azt mondja, lehetetlen, hogy többet legyen velem, pedig mondtam neki, hogy az sem érdekel, ha To-ban élünk tovább, ő nem hallgat meg... megint egyedül leszek, nem akarok egyedül lenni.... *nyüszörögte*
|
Kou felnéz Adrianra. Sosem fogja megszokni, hogy hátsó szándék és különösebb problémázás nélkül megérinti. - Ha Ayase be akar majd mégis szállni, az az ő döntése lesz, de kényszeríteni nem akarom. - mondja komolyan. - Ha beszáll, mindent meg fogok tenni, hogy megvédjem. - folytatja elszántan. - Adrian. Hogy kerültetek kölün Ayaséval? - kérdezi. Shiki nem érdekli most.
Kodaka visszanéz a Baono házra. - Az ösztöneim azt súgják, vissza kell mennem még pár percre. - mondja.
- Nem jó ötlet.
- Tudom, de az ösztöneim nem tévednek. - s már rohan is vissza. Zuki fásultan sóhajt, de nem állja a nőstény útját. Kodaka felkapaszkodik a padlásszoba ablakára. Karmait beleállítja a fába, s felhúzza magát, aztán pár ügyes mozdulattal kinyitja az ablakot és belopózik. Fülel, aztán osonva átmegy Theo szobájába. Sietősen benyit, besurran, s becsukja az ajtót. Bebújik az ágy alá, ha tud, vagy valami fedezéket keres, hogy ha Tiberius feljönne, ne láthassa meg. - Miért sírsz, kicsi Theo? - kérdezi anyásan, suttogva.
|
- Nem lesz semmi baj... *modja Adrian és megsimogatja Kou fejét ahogy oda megy hozzá* - Ayase... ha akar úgy is beszáll, akármennyire is akarod védelmezni... én is hiába próbáltam ... *teszi még hozzá* - Amúgy Shikiről még annyit akartam mondani, hogy amikor utoljára találkoztam vele, teljesen össze volt égve, Yura talált rá és hozta ide... Shiki egy kölyökmacskát szorongatott a karjaiban, de már halott volt amikor ide kerültek, napokig nem engedte el azt a kölyköt... nem is ismerek rá szinte a mostani Shikire... de ami bámulatos, hogy a bőre teljesen megjavult magától... a szőre is vissza nőtt, pedig ez teljességgel lehetetlen... *sóhajt* - Gyere... menjünk haza... *fogja meg a fiú vállát és bevezeti, ha akar menni*
*Eközben Theoék bementek a házba, Theo felrohant a szobájába és sírni kezdett Tiberius nem tudott mit kezdeni vele, ha kérdezte mi abaja, nem válaszolt, a férfi végül lemondott a dologról és főzni kezdett, mégis emésztette belülről a dolog... ugyanakkor tudta, hogy lehetetlen amit öccse kér*
|
Zuki némán hallgatja végig Shikit. Kihúzva magát, karba tett kézzel nézi, s még el is csodálkozik, milyen nagy szusz kellett ehhez a hosszú monológhoz. Kou mindig mást néz, Kodaka viszont Theot figyeli elsősorban. Zuki egy apró szájrándítással mosolyog Azurára, mikor a nőstény azt kéri tőle, ne törődjön Jesterrel. Erre a kandúr beáll kettejük közé. Felhúzza a félvér a szemöldökeit és megcsóválja a fejét. Ő érti, miért állt oda, de nem szól érte. Újra Azura szemeibe néz. Ugyanaz a vadság néz rá vissza, amivel ő nézhet rá, s ez jóleső borzongást kölcsönöz a belsejében. - Két antiszociális hím nehezen ért szót egymással. - mondja könnyedén, s ez ellen Kou sem tiltakozik.
- Nem vagyok cicus. Lefogadom, hogy a rangidős poszt is az enyém, úgyhogy több tiszteletet! - szól rá Kodaka Jesterre.
- Egy nő, amely büszke a korára. - jegyzi meg csípősen Zuki.
- Ugye tudod, hogy ha pirokinetikus lennék, most nem fáznál? - kérdezi villanó szemekkel Kodaka.
- Persze. - és gúnyos félmosolyra görbül szája jobb szeglete. - Ezért örülök, hogy nem vagy az és engem is szeretsz annyira, hogy ne tekerd ki a nyakam.
- Csak ne bízd el magad. - viszonozza a gúnyos mosolyt Kodaka is. - Gondold át újra, s meg fogod érteni, hogy amit mondasz, kész őrültség. - intézi szavait Jesternek most már nem mosolyogva.
- Igaz. A keiiek elég tehetősek, hogy hadsereget béreljenek. - tesz rá még egy lapáttal az álláspontjára Zuki és büszkén biccent Azurának, amiért melléállt. - Arról. Van még pár félvér, egy nagyképű felszabadított él Keiben, meg egy ikerpár. Róluk kevesebbet tudok, ahogy még párról, akik mellett csak elrohantam. - teszi még hozzá. - Ha az ellentéteket egymás hátának vetjük, szinte legyőzhetetlenné válnak. Legalábbis ezt írták az őseitek. - javítja ki a magabiztos állítását. - Zuki. - mondja Azurának. - És találkozunk még, erre mérget vehetsz. - folytatja, s a csábos pillantás annyira meglepi, hogy a saját jelzését elfelejti leadni. Nem számított rá, hogy hasonló érzéseket vált ki a nőstényből. Ám nincs sok ideje ezen gondolkodni, megpillantja az érkező embert, Theo bátyját, s mielőtt még felfogná a jelenlétét, már el is tűnik, magával rántva Kodakát. Persze megsérül emiatt, de kint már szívhatja a fogát, ott már nem hallják.
Kou megijed, amikor Tiberius verbális erőszakot alkalmaz. Nem tudja, mit tegyen, hiszen az első pillanatban kiderül, hogy ez az idegen Theo bátyja, így nem bánthatja. Aztán követi Adriant, miután elsimította a dolgokat a báttyal. - Micsoda alak. Bizsergett az öklöm, hogy lehűtsem. - morogja. Zuki előbújik a sötétből, s ráijeszt Koura, ahogy kiválik a feketeségből.
- Mi Kodakával elindulunk. Valakinek ellenőrzés alatt kell tartania Shikiéket. No meg össze kell gyűjtenem a félvéreket. - jelenti csendesen.
- És én?
- Majd felszedlek, ha eljön az ideje. Addigis maradj a helyeden. És próbáld meggyőzni Ayasét.
- Nem.
- A képességével rengeteg életet kímélhetünk meg.
- Te ezt úgy látszik, nem érted. - kezdi Kou, de az idősebb megpróbálja leinteni. Sikertelenül. - Ayase legyengül a saját képességétől. Nem érted, hogy míg nekünk fizikailag szar, addig neki a lelkibékéje megy rá?!
- Nem vagyok az a típus, akit ez meghat. Ne felejtsd el, hogy én gyilkos vagyok.
- Komolyan mondtam, hogy Ayasét és Blindet megvédem ettől a hülyeségtől és ha kell, téged is elpusztítalak, ha kényszerítesz rá.
- Az elszántságod becsülendő, de labdába sem rúghatsz egyelőre. Tanulj, hogy mire visszajövök érted, ne csak egy dühös erőmű legyél, hanem harcos, akiben meg lehet bízni. - ezzel zárja a beszélgetést, s eltűnik.
- Ki fogom nyuvasztani. - morog az orra alatt, de közben Adrianhoz megy.
- Rendben lesz így? - kérdezi suttogva arrébb Kodaka.
- Persze. Mivel elég büszke, küzdeni fog, hogy elismerjem. Tanulni fog, fejlődni és ki fogja találni, hogyan egyesítsük az erőink. Az ellenállása is fel fog oldódni.
- Tényleg szükséged van azokra, akiket véd a háborútól?
- Persze. De csak azért mondtam neki azt, hogy nem érdekelnek az érvei, hogy ezzel is ösztönözzem. Jobban ismeri Ayasét nálam, s ha őt azt mondja, beleőrül a képességébe, nem kockáztathatjuk meg, hogy megtörténik-e. A vak lány pedig... a süket sráccal kiváló páros lennének. Ami nincs az egyiknek, az megvan a másiknak. Olyan páros lennének, amely megfelelő harci tudással igen veszélyessé válna. Ám Blind fiatal, Okuo pedig igazi művész, egyikük sem való harcolni.
- Ha jól sejtem, Okuot azért fel fogod keresni.
- Nem. Blind nélkül nem vesszük hasznát. A látása brilliáns, de látnunk kell, ahhoz nem feltétlen kell szem. Van egy kandúr, amely az érzékelését tudja kivonni a testéből. Olyan, mint egy radar. Őt kell megkeresnünk.
|
Ne beszéljetek kajáról,mert éhes vagyok.Aha,szóval akkor még egy vonal lenne az emberek javára,ha jegyezném.*morogja maga elé Jester.Számára is borzalmas ezt ismét hallani.Pletykákat elcsípet ilyen helyekről,de szerencsére neki nem kellett megfordulnia ott.A mellette lévő cellákban nem voltak ennyire szerencsések,akik elmentek és többet nem tértek vissza,csak a halálhírűket lehetett hallani.*
Én is erről beszélek.Ha az ilyenekkel végzünk,talán példát tudunk statuálni a többieknek és beszédképesek lesznek.Az épületeket felégetjük,a romokat felhintjük sóval,ahogy a jó öreg Néró tette,anno.*mereng el a dolgokon*Ne is hallgass Jesterre*legyinti.*Ő mindenkivel végezne,aki csak egy kicsit emberi,ezáltal vannak hibák a számításaiban.
Szerintetek nem lenne jobb emberek nélkül?Elképzelem,ahogy az őseink birtokolták a bolygót...*majd Azurára sandít,onnan pedig Zukira.Mivel bűzlik neki ott valami beáll a két fél közé.Ártatlan arccal tekint a társaságra,mint aki véletlenül keveredett oda.*
*Kérdőn tekint Jesterre,aki elállja az útját.*Höh,kandúrok.*jelenti ki sóhajtva,majd tesz egy lépést oldalra,hogy lássa a két félvért,hisz hozzájuk akarja intézni a következőket.*Hogy akartok harmónikus csapatot alkotva segíteni,ha ti ketten folyton ölitek egymást?Egy oldalon vagytok,az ég szerelmére.Ha az én csapatomban lennétek,már rég szétrúgtam volna a seggeteket.*veti oda,nem túl szolídan,de fenyegetésmentesen*
Ugyan cicus,már hogyne lenne válasz?A gyűlölet nagy úr.Érzelmek nélkül nem tartanánk itt.Az emberek félnek,ezért vadásznak,mi bosszúra szomjazunk,így visszavágunk.Érzelmek nélkül csak bábok vagyunk.*mondta a kandúr nyomatékosan,Kodakának címezve mondandóját*
Ebben egyet kell értenem Zukival.De olyan téren,hogyha kitudódik bajba kerülhet a küldetés.Úgyhogy hagyjuk úgy a védenceket,ahogy vannak.Minél kevesebben tudnak róla annál jobb.*érvel Azura*Hm,azt hiszem tudom melyik kandúrról beszélsz.Gyakran látom Ru városában,de nem igazán szociális típus.Ha arról a kékségről beszélünk,persze.*mondja elgondolkodva a nőstény*
*Ámulattal figyeli Shiki egy szuszra produkcióját,mellyet egy kis tapssal jutalmaz meg.*Ezt magam se mondhattam volna szebben.*vigyorogja a lökött kandúr és már az ajtóhoz is szökkent,mikor meghallotta az indulás szót.*Nah minden jót.*int feléjük és követi a vezért.*
*Egy lépést tesz előre,majd megtorpan és hátrapillant.*Sziasztok,s remélem találkozunk még félvér.*szól oda egy csábos pillantás kíséretében,aztán kilép a két kandúr után a szabadba.*
 
|
- Hallottam ilyesmiről, de nem ez nyilvános kivégzőklub... *mondja egyszerűen* - Itt nem tálalnak fel senkit... utána minden mehet a szemétbe, mindent a közönségért! *tárja szét karjait* - ccc Mit gondolsz hárman vagyunk? Ezt a lázadást nem csak hárman visszük végbe hanem az összes macskalény akinek a sorsa elfogadhatatlan és keserű... nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam, vagy hogy nem tartasz sokra, nekem számítanak a társaim és a számunk lassan már ezer felett van... igaz jónéhányan betegek, kölykök vagy sebesültek, van aki lábra állni is képtelen, de segítünk egymásnak... nem hagyom, hogy még több vér follyon láttam már eleget, és mint mondtam nem akarom megölni az embereket... még csak nem is éheznek bár lehet ezt kellene tenni, azt amik őt tesznek, de akkor nem lennénk különbek, hiába szajkózod a saját igazadat, s hogy te mindent jobban tudsz, én is ismerem ezt a világot... és nem tetszik a szememnek a látvány, ez a föld sohasem lesz már olyan amilyen volt, de még reménykedem, hogy egy szikrányi lehetőséget még kaphatunk az újrakezésre... *mondja el egy szusszra* - Mi megyünk... dolgunk van még... ha akartok velünk jöhettek, vagy maradhattok, nem bánom.. gondolom tudod, hogy merre tanyázunk... hogy hol van az új helyünk... gyere nyugodtan ha akarsz de itt ne keltsünk több feltűnést... Jester Azura... *int nekik* - Induljunk... dolgunk van még.. *mondta egyszerűen, avval fejet biccentve távozott, s remélte, hogy két rársa kövdti*
*Kodaka mintha megérezte volna, Tiberius pont akkor ért oda az autójával, megdöbbent, gyorsan leparkolt majd kiszállt, szinte kikapta Adrian kezéből Theot* - Ki maga? És mit akart tenni az öcsémmel? *vonja magához*
- Nyugodjon meg... csak...
- Mi csak...?
- Áhh Adriant csak én hívtam át... furcsa alakok mászkáltak itt... megijedtem és Adriant ismerem és őt hívtam, mert nagyon féltem... de már elmentek...! Adrian csak megvédett!
- Theo.. *hallgatja végig a srácot majd megsimogatja a fejét* - Sajnálom, hogy tiszteletlen voltam...
- Nem tesz semmit...
- Bejön?
- Nem, már épp indulni akartunk... *int az ott maradó lényeknek, ha maradt ott egyltalán valaki, aztán megindul a háza felé*
- Rendben, viszlát... *néz utánuk* - Theo biztos minden rendben? Nem esett bajod? Azt hiszem be kell szerelnünk egy riasztót vagy valamit...
- Nem lehetne hogy inkább kicsit többet maradj velem? Félek egyedül...olyan magányos vagyok...
- Theo én...
- Nem kell ez a ház, költözzünk el, egy kisebbe... akkor nem kell annyit dolgoznod...
- Ez nem ilyen egyszerű
- De az! Egyszerű!
- Ezt bent megbeszéljük...*avval theoval együtt bemegy a házukba*
|
- Mindkettőtöknek igaza van, de Kounak igaza van. - szólal fel Kodaka. Úgy látszik, ő a két hím közt a híd. - Ha valaki nem akar csatlakozni, nem kényszerítheted rá, mert könnyen visszafelé sül el. Mint a fegyver, amit a nagy rohanásban fordítva töltesz meg és felrobban a kezedben.
- Jó. - hagyja rá Zuki. Látott már ilyet, a rosszul megtöltött pisztoly leviszi az ember kezét és az arca egy részét. Borzalmas pusztítást csinál a szövetekben. Az égett hús, vér és szaru szagára gondol, s egyből kirázza a hideg. - Van egy fagyasztásra képes kandúr és egy olyan, amely átadja az elvett erőket. - folytatja.
|
Zuki rezzenéstelen arccal nézi Shikit. - Van olyan étterem To városban is, amelynek a pincéjében pofás kis bordélyház üzemel macskalényekkel nyújtva a szolgáltatást. - jegyzi meg mellékesen. - Sőt, tudok egy olyan helyet is, ahol a macskalények főfogások. Keiben.
- Fúj! - szólal meg Kou, s visszarettent képet vág.
- Ne viccelj, tudod, milyen ínycsiklandóak a tányéron?! - veti oda neki, mintha étvágyat akarna gerjeszteni, de valójában érződik, hogy ugyanúgy érez a dolog iránt, mint a fiatalabb félvér. - Lehet, hogy ugyanarról beszélünk. - néz újra Shikire. - A vendég kiválasztja a macskalényt, majd halálnemet neki. Ha eléggé tömött a zsebe, ő intézheti el, és a konyhába is beleshet, esetleg besegíthet az étel elkészítésében. Nem olcsó mulatság, de viszonylag felkapott a hely. - mesél tovább.
- Tényleg hagyd abba, Zuki, ez gyomorforgató. - szól most már rá Kodaka is. Borzong ennek hallatán, a fülei csak úgy meredeznek, ahogy kirázza a hideg.
- Tudod, Shiki, az a furcsa, hogy akikről te beszélsz, ugyanabba a fajba tartoznak, mint ez a kis szöszi is. A meséinknek hála meggyűlöli majd a saját fajtáját és átáll a mi oldalunkra. És mit értünk el? Semmit. - beszél komolyan Zuki. - Ezeknek a helyeknek a totális felszámolása lenne tanácsos és az odajárók lemészárlása. Nem kegyetlenül, mert akkor nem lesz senki sem jobb a másiknál. Egyszerűen csak megölni őket, hogy véget vessünk ennek.
- Én eddig ezekről nem is hallottam. Azt hittem, a feketepiac a legszörnyűbb emberalkotta hely. - mondja Kou.
- És nem ő az egyetlen tudatlan. - veszi át a szót ismét Zuki. - Cselekedni, ó igen. - néz most Jesterre. - Minden percben egy újabb macskalény pusztul el ezeken a helyeken. Érvelj csak és fuss a halálba! - bíztatja szinte lelkesen. - Egy ilyen kócerájt őriznek, macska! Bementek a kis triótokkal és azt hiszitek, van esélyetek? Ugyan már! Nem akarnátok szövetkezni velünk sem, ha nem lenne szükségetek ránk. - megvillannak a szemei is, aztán újra elhal bennük az élet és Shikire néznek. - Képesek vagyunk rá. Minden félvérre szükség van. Van ebben egy csavar, Shiki. - mondja. - Ha minden félvér összedolgozik, akkor az őseitek erejét képesek megmutatni. Nem birtokoljuk azt, csak egy részét, s emberi származásunk ugyanolyan rossz, mint jó. Az istenek ezt jól kitalálták, mindenképpen egy összefogás kell, de a győzelem még így sem biztos. A természetre nekünk is szükségünk van. Az emberek ugyanis rájöttek hajdanán, hogy a macskalények olyan erősek, amennyire a környezetük. De erős egy nyomorult metropolisz? Nem erősebb egy hatalmas mágikus erdőnél.
- Láttál már olyat? - kérdezi Kou.
- Persze, meg jártam a Holdon is. Ne legyél eszetlen.
- Chh! - vicsorog az idősebbre, s ismét ökölbe szorul a keze, de nem támad, tudja, hogy a mogorva félvér nem fossa a szót, komolyan beszélt, amikor megfenyegette és be is tartja, ha okot ad rá.
- Ahhoz, hogy játékszerek és étkek legyetek, többen kell lennetek az embereknél, nem igaz?
- Zuki, megint kezdesz túl brutális lenni. - figyelmezteti Kodaka. Feltűnik neki Azura és Zuki közt az a különös vibrálás, amelyet mindketten elfojtanak valamilyen szinten, mégis jól látható jelekben koncentrálódnak. Zuki ránéz a nőstényre, s vállat von, aztán Azurát nézi pár pillanatig. Érzi ő is, hogy a vonzalom nem viszonzatlan, ez azonban még erősebb elszántságot igényel, hogy ne vonzza össze őket.
- A háború már rég elkezdődött. Az emberek sosem győznek. - mondja Zuki. - Azt hiszik, hogy győztek, de csak egy csatát, aminek a következményeit élvezhették egy pár évtizedig. De míg macskalény él ezen a földön, addig tartani fog a háború.
- Úgy beszélsz, mint valami jövendőmondó. - morogja megvetően Kou.
- Úgy beszélek, mint aki ismeri az emberi gonoszság alapját. Sok ma élő ember tanulta, hogyan legyen kegyetlen, de már nem tudja, miért is kell ilyen szorosan tartania a macskalények pórázát. Félnek tőlünk. Azért irtják a félvéreket, mert rettegnek, hogy őket már nem tudják kordában tartani. Kouhoz hasonló félvérrel már találkoztam, nem Kou az első erő birtokló. Volt egy laborban előállított nőstény, amelyet végül elpusztítottak és azután kezdték gyilkolni a félvéreket.
- Miért?
- Használd az eszed, Kou! Egy olyan lény, amely összeroppantja a legerősebb fémet, betöri a legvastagabb falat és nagyon nehezen sérül meg, mekkora fenyegetés az emberiség számára?
- Hatalmas.
- Pontosan. - válaszol komolyan. - Nem lehet? - kérdezi. - Nevetséges. Ha ugyanolyan értelmes mindhárom faj, akkor vannak érvek, amelyek meggyőzik az embereket és vannak ellenérvek, amelyek nem győzik meg a macskalényeket.
- A gyűlölet sosem lehet válasz. - ismétli Kodaka a másik nőstény szavára.
- Én sem emlékszem rád. - mondja Shikinek Kou. - Sok mindent el akartam felejteni, s végül a bajtársak arcát is elfelejtettem nagyrészt, mert még közöttük is alsóbbrendű voltam a származásom miatt, amiről akkor még nem is tudtam. - meséli.
- Most viszont nem lenne jó, ha hazajönne a bátyád, Theo. - kezdi Kodaka csitítóan. - Már nem csak egy macskalényt találna, hanem itt mindenkit és abból neked elég nagy bajod lenne, nem igaz?
- Ez nem volt valami megnyugtató. - mondja Kou.
- Nem, úgyhogy tegyünk róla, hogy minél gyorsabban elhúzhassuk innen a csíkot. Theo nagyon sok jót tett velem és nem akarom azzal honorálni, hogy bajba sodrom.
- Összeterelni őket rossz ötlet. Jobb, ha nem tudnak a lázadásról. - vet ellent Zuki. - Ha karanténozod őket, azt hihetik, hogy csapdába estek. Az emberek nem gondolkodnak fajszinten, mint a macskalények, hiányzik belőlük az ősbizalom és a faji összetartás. Egymással is ugyanolyan kegyetlenek bírnak lenni, míg egy macskalény a legnagyobb szegénységben is megosztja étkét a másikkal.
- Nagy igazságok. - ért egyet Kodaka.
- Rendben. - mondja végül Zuki, amikor már mindenki azon van, hogy menjenek. - Felkérem a csatlakozásra a többi félvért.
- Blindet és Ayasét hagyd ki.
- Blind éles füle segíthet.
- De a vak szeme nem. - ellenkezik Kou. - Otthont és családot kapott, amire legjobban vágyott. Fiatalabb nálam, nincs szíved, ha belerángatod!
- Egyébként sincs, de ha ennyire óvni akarod, meglátom, mit tehetek.
- Ayase nem akar csatlakozni, már beszéltem vele. Őt nagyon megviselték a feketepiaci események, s ő csak nyugalmat akar már, mást nem. - folytatja Kou.
- Gyávákra nincs szükségünk.
- Ayase nem gyáva! - mordul rá indulatosan Kou. - Csak neki van lelke, amit nagyon összetörtek. Nem úgy, mint neked.
- Az enyémet kiirtották belőlem. - vállat von. - És nem hatnak meg a hülyeségeid.
- Ha ekkora az ellentét köztetek, semmire sem mentek. - világít rá Kodaka. - Milyen félvéreket ismersz, Zuki?
- Sok nem használja az erejét, van, akinek hasztalan. Ismerek egy művészt, amely tök süket, de a látása sasokat nyom le.
- Tökéletes összhangban működhetne Blinddel.
- Nem engedem, hogy Blindnek bármelyikőtök csak említést tegyen a háborúról! - néz most igazán harciasan Kodakára a srác.
- Ismerek egyet, amely nem használja az erejét. Feltehetően valamiféle erő birtokosa, mint Kou, s fél tőle.
- Elég félelmetes arra gondolni, hogy összeroppanthatsz valakit, vagy sosem gyógyulsz fel.
- Nem kérdeztem. - inti le szavaival Zuki. - Eszembe jutott! Kou, te hazamész és meggyőződ Ayasét! - parancsol rá. - Nem érdekel, hogyan...
- Nem fogok vele erőszakoskodni. Ayase a saját életét nem tudja helyre rakni a nyomorult képessége miatt! Nem emlékszik a bátyjára, a múltjára, csak a rohadék piacra, a szörnyűségekre és azoknak az emlékeire, akiknek nem akart belelátni még csak a jelenkori gondolatai közé sem! Zuki, én komolyan mondom, az első leszel, akit megölök a saját fajtámból, ha Blindet és Ayasét belerángatod!
- Előbb tanulj meg harcolni és légy nagyon gyors.
- Menj a Pokolba! |
*Farka játékosan ide-odajár,mikor Zuki hozzá beszélt.*Rendben...félvér,bár nekem a másik jobban tetszik.*állja a kandúr pillantását,közben a pengéjéért nyúl,majd elteszi.Karba tett kézzel hallgatja az érveket-ellenérveket,de egyenlőre nem szól semmit.*
Akkor itt az ideje,hogy ők lehiggadjanak.Valahogy el kell érni,hogy figyeljenek ránk is.Esetleg nektek van jobb ötletetek?Jöttök itt mindenféle hülyeséggel,de cselekedni nem vagytok képesek.*háborodott fel Jester*
*Egyenlőre hallgat,egészen addig,míg a két kandúr nem azon verseng,hogy kinek a rosszabb.Szemlátomást élvezi,ahogy előbukkannak a felsőtestek.Mintha meghalt és a menyországba pottyant volna.Tekintetével alaposan végigvizsgálta a kandúr minden egyes kilátszó négyzetcentiméterét.Jesterre nem nagyon fordított időt,hisz őt jól ismerte.*Ezt már szeretem.*vigyorogja önelégülten*
Nem,nem rendelkezem ilyen gyengeséggel,de nincs is erőm,mely kompenzálja azt.*veti fel a hiperaktív kandúr,majd kérdőn Koura tekint.*Már hogyne ettem volna.Majdnem mindenki rákényszerült abban az időben.És ki végett?Most is az emberekhez lyukadtunk ki.Az ég szerelmére,ismerjétek már be,hogy ez nem mehet így tovább és lépni kell.Minél előbb.Nem maradt sok időnk.Hamarosan rájönnek,hogy mi folyik a háttérben és lépni fognak.Ki tudja,lehet,hogy addigra háború lesz.Rengeteg áldozattal.
Van egy olyan érzésem,hogy ennek így sokáig nem lesz vége.Mindannyiunknak vannak sérelmei,de akadnak olyanok,akik tesznek is valamit.Sokaknak nem tetszik,ami eddig volt és változtatni akarnak,mert mernek változtatni.Ha az emberekkel le lehetne ülni és értelmesen beszélni,akkor nem tartanánk itt,de mind tudjuk,hogy nem lehet.
Tény,hogy a halál kegy,de nem mindegy,hogy halál előtt mi történik az áldozattal.Örülhetnek az emberek,hogy nem tesszük azt velük,amit ők tettek a népünkkel.Ha én lennék a vezér,akkor persze megtenném,de így sajnos...meg vannak kötve a kezeim.*morogja maga elé,majd felkapja a fülét,mikor egy ismerős hang szól Shikihez.Örömmel nyugtázza az információt,melyet kapott.*
*Elege volt ebből a semmittevésből,hisz harcra számított.véres összecsapásokra,melyekért él-hal,ehelyett csak áll és várja,hogy vége legyen a gyűlésnek.A tettek macskája volt,így számára ez nehéznek bizonyult.*Rendben,döntsetek végre,ozt menjünk.*sóhajtja a nőstény,majd Shiki mellé lép,ezzel is jelezvén az indulást.*
|
- Kár, hogy nem néztél körbe... a gazdám rendszeresen oda járt... *mondta, majd folytatta* - Az a hely egy bár féleségnek tűnik, de ha bemész... égett hús, és vér szaga fogad... az a hely egy macskalénynek a halálát jelenti, az embereknek pedig a szórakozást... nyilvános kínzókamra és kivégzés... tömören így tudnám összefoglalni... aki oda ment a társaim közül, sohase tért vissza... egyszer én is oda kerültem, az emberek azért vásároltak fel egy csomó macskalényt a fekete piacról, hogy ezeket a játékokat űzzék... amikor ott voltam, bezártak minket egy ketrecbe, kölyköket, nőstényeket... mindegy volt nekik.... egy hatalmas, kivilágított részen voltunk... a nézőtéren tömeg volt, mindenki figyelt minket... volt körülöttünk egy csomó fa, meg szalma féle... a cellának nem volt talpa, azt fentről eresztették ránk... olajat locsoltak ki, ekkor már tudtam, hogy mire készülnek... a többiek is tudták, élve égettek meg minket, a kölykök sírtak, a macskalények pánikoltak... mindannyian hátrébb húzódtunk, de a lángok gyorsan terjedtek... *Theora néz* - Azt hiszem a részleteket már nem kellene részleteznem egy ilyen kis kölyök társaságában... de mondjátok csak, létezik olyan undorító élőlény, aki egy ilyen gyermeknek ártana? Igen létezik, és ezek az emberek... ezért nem lehet náluk szép szóval semmit sem elérni...
- Felesleges egymást méregetnünk, ha egy oldalon állunk... *mondja nyugodtan Adrian* - Shiki azt mondtad nem fogod bántani ezeket a házakat... amiket megjelöltetek... így feleslegesen cséplitek a szót... mindannyian...
- Van ebben valami... én csak elmondtam az igazságot, de amit mondasz Zuki... mondd csak tényleg képes lennél te és a többi félvér békét teremteni? Amúgy meg ha minden macskalény kihal akkor már kinek kellenek a félvérek, most van szükség a segítségükre... nem pedig majd... *egy bokor kezd zúgolódni, Shiki fülel, majd int a macskának, hogy lépjen elő... a kandúr egyike azoknak akik már az elejétől kezdve képezik Shiki csapatát, a macskának csak fél füle volt épp, a másik félig meg volt csonkítva, de ezen kívül még pár seb borította a testét* - Történt valami? *érdeklődött a fővezér*
- Nem... csak azért jöttem, hogy szóljak, minden a helyén van... mindenkit átszállítottunk... ezen kívül hírt kaptunk, hogy a faluban vannak még emberek... valamint egy kutyalény és a gazdája valószínűleg kémkedik utánunk...
- Értem... most menj és pihenj, nemsokára mi is haza indulunk... és utána járunk a dolgoknak... *küldte el Shiki a macskát aki erre már árkon bokron túl járt* - Amúgy Kou... ne hidd, hogy ezeken nekünk nem kellett átesnünk... az életbenmaradásért... meg kellett ennünk azokat akik nem bírták tovább, nem mintha dicsekvésből mondanám, ez undorító és hullagyalázás...de ha nincs más megoldás akkor hiába próbálsz erős maradni és bemesélni magadnak, hogy ez nem jó akkor csak az éltet, hogy te éld túl... de ugyebár ezeken te is túlestél... nem emlékszem rád... pedig én is tettem egy kis kirándulást a fekete piacon... *mondja komolyan* - Adrian inkább tényleg vidd be azt a gyereket... *persze Theo már rég elvesztette a fonalat, már rég valahol máshol járt, gondolkodva azon, hogy vajon az emberek tényleg ennyire szörnyűek lennének-e vagy ez a sok macska csak kitalálgat mindenfélét...*
- A bátyámat akarom! *szipog, végül amikor rá terelődik a szó*
- Azokat az embereket akiket meg akartok védeni, talán jobb lenne egy helyre terelni... és szeretnék egy embert én is biztonságban tudni, tehát az emberekre bíznám... ki tudok rendelni a védelmükre pár macskalényt is... Adrian, Yuráék háza melyik? *Adiran megfordul és rámutat a házra* - Rendben... remélem rajtuk kívül senkit sem hagytatok ki... *megnyalintja mancsát*
|
- Nagy a szád. - veti oda egyszerűen Shikinek, aztán Azurára néz. Erős, inas, gyors és veszélyes nőstény. Nem Zuki esete, de tetszik neki. Vonzalmat érez egy ilyen amazon iránt, még annak ellenére is, hogy szíve Nemuyét szereti. Tudja már rég, már attól a perctől kezdve, hogy rájött, beleszeretett a néma nősténybe, hogy nem lehetnek együtt, s hirtelen megindulnak a fejében a gondolatok, hogy talán ezzel a vad macskával, hiszen mindketten azok, aztán gyorsan megszabadul ezektől a butaságoktól, mert csak elterelik a figyelmét, befolyásolják és bajba sodorják. Átnyújtja a pengét Azurának. - Félvér, nem félkandúr. A kettő igen mást jelent. - világosítja fel szárazon, belenézve a macskanő szemeibe. Aztán visszafordul Shiki felé. - Azt mondtad, azokat nem támadjátok meg, akiket felsorolunk. Én ezeket a családokat teszem a közösbe. - mondja ridegen. Másképp beszél vele és a nősténnyel, ami Kodakának is feltűnik. - Ne légy nevetséges. - pillant most szánakozva Jesterre. - A rácsok közt még senki nem nyugodtott meg. Nézz erre a méregzsákra. - bök Koura. - A börtön csak visszafog, ideiglenes megállít, ha szerencséje van annak, aki bezárta az ellenségét, ott rohad és szárad meg, ha nincs, kiszabadul és a bosszú összetett, véres lesz. - beszél szinte szenvedéllyel.
- Egyet kell értenem. - szól Kodaka is.
- Talán egyszer körbesuhantam odabent, de nem tudok róla sokat. - válaszol Zuki. - Jártam már laborokban, feketepiacon, nyomortelepen, sok helyet megjártam már. - egészíti ki.
Kou lenyugszik, ahogy Adrian veszi kezelésbe. Nagyon figyel a férfire, mert neki köszönhet mindent és nem akar hálátlannak tűnni.
- Nem érdekel, az emberek mit engednek és mit nem. - válaszol Zuki komolyan. - A félvérek azért maradtak életben, hogy megmentsék a macskalényeket a nyomorból és egyensúlyt, békét hozzanak. Hajdanán egy macskalény megjósolta, hogy a fajuk elpusztul, s egy új fal lesz az, amely harcba száll leszármazottaikért. A macska kettyós volt, rengeteg csavart eszelt ki, hogy a jóslat rejtekéhez vezesse a kíváncsiskodót. Két évi munkámba tellett megfejteni a talányait, pláne, hogy az akkori tájleírások még csak nem is hasonlítanak a mostanihoz. - magyarázza. - Korábban nem terveztem, hogy ennek a seregnek leszek a része, de mivel kétlem, hogy a ti szervezetlen trancsírmunkátok eredményes lesz, nem tehetek mást, mint besegítek, ha azt akarom, hogy amit kitűztem magam elé, azt elérjem. - morogja és Shiki szemeibe néz, de olyan állhatatosan, amennyire csak el lehetett eddig képzelni róla.
- Még mindig jobb, mintha a melletted oszló tetemből kellene enned, hogy ne halj éhezn. - jegyzi meg félvállról Kou. - Két napja még a haverod volt, most megeszed, vagy megdöglesz te is.
- Fúj, Kou, ezt hagyd abba! - szól rá Kodaka megrovóan. - Theo még kicsi és ti itt a feje felett olyanokat beszéltek, amiről neki nem kellene tudnia. Egyébként is a legalkalmatlanabb helyen találtatok meg minket!
- Nézd. - mutatja Jesternek, majd karmával könnyedén végighúz a saját bőrén. Úgy feslik fel, mint a kifeszített pergamen, melybe belevágtak. - A gyorsaság nem minden, csak okosnak kell lenni és semmivé foszlik. Ilyen testtel a fájdalom élesebb, gyorsabb, gyilkosabb. Így jobban félti a macska az életét. Hol a sereg? Neked van ilyen gyengeséged?
- Minden félvér rendelkezik egy gyengeséggel. - közli Kou. - Még nem vagyok az erőm teljes birtokában, de a testem már most az embereknél lassabban regenerálódik. És a Kishida családot én is ismerem, rájuk én is védelmet kérek. - mondja komolyan. - Mi a szeretteink miatt kezdtünk neki, nem gyűlöletből.
- Ez valóban alapvető különbség, Kou, de a gyűlölet ott van mindannyiunkban. Kár tagadni. - és csap egyet a farkával Kodaka. Mozgása nőies, büszke és méltóságteljes, de az is érződik belőle, hogy egy harci fenevad ő is.
- Az emberi kegyetlenség nem indegen tőlem sem. - és mutatólag Zuki is felhúzza a pólóját, hogy Jester láthassa a sérüléseit. - Kesergéssel sosem jutunk el a célig. - figyelmezteti a macskát, aztán elereszti a pólóját. - A szabadság, melyre éveken át vártam, lehet, hogy el sem jön a kis akciótok miatt.
- Ezt hogy érted? - lép oda Kodaka, de ahogy a kandúr ránéz, mérgében hátba vágja. - Ilyenre ne is gondolj! Nemuye hazavár.
- Ne keverd bele!
- A hülye is tudja... - de nem tudja befejezni, mert Zuki becsukja a száját és úgy is tartja. Feltartja a kezét, jelezve, hogy megadja magát, a félvér csak akkor ereszti el.
- Sosem bántanálak, de ismersz már jól, tudod, hogy vannak bizonyos témakörök, amitől bevadulok.
- Igen. - és egy mosoly suhan át a nőstény arcán. Ő nevelte, naná, hogy ismeri, bár már nem olyan jól, mint kölyökkorában.
- Gazdád? Nekem az apám volt a gazdám és gyűlölt az élete utolsó percéig. Az anyám védett, utána pedig hasznom vették. Kém, gyilkos, bérenc, védelmező, szolga voltam. Kodakának igaza van, gyűlölöm ezért a családom, de ha kiirtanám, csak megszabadítanám az élet súlyától. A halál kegy, mintsem kegyetlen ajándék. Élni sokkal nehezebb, hiszen tudod te is, nem? - veti oda ridegen Jesternek.
- Én csak nemrég tudtam meg, hogy mi vagyok. Addig szentül hittem, hogy tiszta vérű macskalény. Az erőm miatt durva kiképzést kaptam magam is és... és én tényleg...
- Ne gondolj arra, Kou. A gyűlölet görbe kés, mielőtt beleszúrhatnád abba, akit gyűlöl, bele fogsz pusztulni. - mondja szelíden Kodaka. - Nem jó érzés bosszút állni. A vér büdös, ragacsos, meleg és undorító. Soha nem éreztem magam még annyira... mocskosnak, mint amikor bosszúból öltem meg egy embert, holott azelőtt személyi macska voltam, aki az asszonyomra támadt, annak gondolkodás nélkül ki kellett tudnom fordítani az életét a testéből. De a bosszú... - megcsóválja a fejét és a hideg futkos a hátán, ahogy arra gondol, amikor megölte Takagét.
- Tévedsz. - válaszol a nősténynek Zuki. - A félvéreket irtották az első születése óta. Az emberek is tudták, hogy fenyegetés vagyunk a számukra, mert a vérük által ránk nem hat a csipp. Van nekem is, de amíg nem aktiválják a halálos mechanizmusát, szinte alig bír visszafogni. Már megszoktam a bénító, fájdalmas érzést, úgy vagyok képes használni, mint a doppingszert. Minél erősebb, annál gyorsabbá válok tőle. De hogy érdek kéne... cicus, az érdekünk megvan. - közli enyhén megvetően. - Protekció? Ugyan már, az jegy a Pokolba.
|
Ezek szerint a hírem megelőzött.*mosolygott sunyin,majd folytatta.*Ha viszont ennyit tudsz rólam,tudhatnád azt is,hogy nem ijedek meg egy ilyen kihívástól,amit elém társz.*hangjában nem volt jele fenyegetésnek,sőt viccesnek találta Zuki fellépését.*Mi a gond félkandúr?Félsz az érzésektől?*kíváncsiskodik,majd odalép elé és felé nyújtja a kezét.*Mielőtt beleszeretnél a pengémbe.
Milyen emberekét?Ha a rácsok mögött vannak akkor idővel lehiggadnak.Talán másképp fognak tekinteni ránk.Hogy különböznének?Kétlem.Mindeggyik egy időzített bomba,mely csak a megfelelő időre vár.*mondja szemforgatva,majd fújtat egy nagyot.*Pincében,mi?Sokkal jobb,mint a telepen élni és szennyvizet zabálni,amiről az emberek meg vannak győzödve,hogy ehető.
Lehet,hogy ti találtatok magatok mellé olyan embert aki a szavaitokkal élve megadta a megfelelő körülményt,de kevesen vannak ezzel így.Kölyökkorom óta az utcán élek.Ha rosszra fordul a sors ki sínyli meg?
Egyértelmű,hogy a macskán csattan az ostor.*morog Jester,majd Zuki elé lép.*Persze,hogy neked már nincs dolgod,hisz nemsokára szabad leszel.Nézz csak végig rajtam.Ezeket,mind a gazdám csinálna.*mutatott sebhelyekkel tarkított testére,melyek még oly sok év után is elég félelmetes látványt nyújtanak.*
Ugyan Shiki,mit vársz a félvérektől? Nagyrészt,olyanok,mint az emberek.Csak akkor vesznek részt ebben a dologban,ha érdekük fűződik hozzá,de mivel ezzel nem nyernek semmit,inkább kimaradnak belőle.Igazam van?*tekint Zukira*Vagy esetleg félnek a következményektől.Amíg az emberek vannak addig nekik is van valami kis esélyük,hisz a családjukban van ember.Ezzel megalapozták a protekciójukat.
*Kérdőn tekint Shikire,aki Adriant emlegeti.Furcsálja ezt a fajta viselkedést,hisz a kandúrtól nem szokta meg.De mikor megtudta,hogy honnan fúj a szél,gondolkodóba esett egy röpke pillanatra,de kizökkentette magát,hisz nem ez az idő erre a tevékenységre.*
|
- Ohh egy félvér nem fog lealacsonyodni egy ilyen macskalényhez mint én, igaz? Hát nagyon sajnálom ha nem tetszenek a módszereim, de nem óhajtok egy ismeretlennel erről diskurálni... és ha már itt tartunk, a nagy felszabadító félvérek serege hol maradt? Vagy meddig kellett volna még várnunk rájuk? Tudjátok mit? Túl akartam élni és a többiek is túl akarják, az emberek mindennapos kínzásait... nem érünk rá várni rátok, csodás képességű félvérekre... *a szemeiben indulat tükröződik* - Láttam meghalni a társaimat, nap mint nap az emberek játéka miatt sírva könyörögni az életükért, ne mesélj nekem, tudom mi folyik ebben a nyomorult világban... *néz komolyan Zukira, s szinte felborzolódik szőre akár egy macskának* - és tudom, hogy léteznek olyan emberek is akiknek helyén van a szívük, mint például Adrian...
- Miért kötünk ki mindig nálam?
- Talán mert orvos vagy és a legtöbb macskalényt gyógyítottad már... és ha akarjátok tudni, Adrian egyszer az én életemet is megmentette, onnan ismerjük egymást... de visszatérve az eredeti dolgokhoz... mirt gondoljátok, hogy mindenképpen egymás ellen kellene harcolnunk? Azt mondod egy pincében éltél, roszabb életed volt mint sok más macskának közülük igaz? Hallottál már a Gyilkos játékszerek nevű klubbról? Kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyit tudsz róla...
- Remek, Kou még a végén csontkovács is lehetnél... *nevet fel Adrian, s kicsit maga felé vonja a félvért, mielőtt Zuki úgy gondolná, hogy lecsapja Kou fejét is, de aztán megköszörüli a torkát, eddig csendben maradt* - Szerintem Zukiék ötlete megállja a helyét... de... *Zuki és kodaka felé kémlel* - Mit gondoltok? Az emberek engedni fogják, hogy csak úgy kiszedegessétek a csipeket a többiek testéből? Biztos vagyok benne, hogy nem...
- Amúgy is kiszedtük már minden macskalényből, akik csatlakoztak a csapathoz... ennyire azért ne gondoljatok minket bolondnak... *morogja SHiki* - Amúgy sdem bántjuk őket, csak bebörtönözzük, minden nap kapnak enni... ők evvel szemben hetetnte szórtak nekünk valami moslékot...
|
Zuki elsődleges célja sem a gyilkolás, de látszódik rajta, hogy problémázás nélkül meg fog ölni bárkit, aki nem áll vele egy oldalon. - Ismerem őket. - mondja higgadtan a nősténynek. - Ha egybe szeretnél maradni, legközelebb ezt ne csináld. - fenyegeti sötéten, s mintha lesöpörne valamit a hasáról, olyan mozdulatokat tesz. Gyűlöli, ha hozzáérnek, ahogy azt is, ha a lelkére próbálnak hatni. Egy olyan gyilkosnak, mint ő, nem lehet lelke, különben nem tud rendesen dolgozni.
- Botorság. - szól ellen Kou. - Magam is tudom, hogy erőfitoktatás nélkül nem fog a macskapopuláció győzni, de a túlkapásokkal csak az emberek haragját szítjuk.
- Az emberekkel az a baj, hogy ugyanolyan különbözőek, mint mi magunk. - szólal meg Kodaka is méltóságteljes, kissé mélyebb hangon. - Minden embernek speciális nevelés kell. Van, akit a szívén keresztül el lehet érni, van, akit soha sem lehet megtörni. - fűzi tovább a gondolatot.
- Ugyan. - mondja fújtatva Zuki Shikinek. - Azzal már most messzire mentetek, hogy bebörtönzitek őket. Sok ember próbált megfelelő életkörülményeket biztosítani a macskájának, de nem mindenki érte be azzal. Ó, el ne kezd, egész életemet pincébe zárva, éjjel lopva és bűnözve töltöttem, mert ezt kívánták tőlem. Félvér létemre jobban sínylődtem, mint sokat közületek.
- Megjártam magam is a fekete piacot. - mondja Kou. - Most emberi jogú lény vagyok, aki a macskalények jogaiért harcol.
- Tévedésben él az, aki azt hiszi, majd itt egyenlőség vagy macskalényuralom lesz. - jegyzi meg közönyösen Zuki. - Amíg az emberek nem kezdik maguk mellé emelni a macskákat, addig a macskák megszakadhatnak, ki is irthatják őket, sosem lesz jó nekik.
- Ez túlzás. - vet ellent Kou, de a másik nem szól rá semmit, Kodaka pedig nem tesz igazságot, csak figyel. Váratlan fordulatként éri mindhármójukat, hogy Shiki és Adrian ismeri egymást, de némán figyelnek, ugyanúgy készen bármire.
- Egy nagymellényű mitugrász vagy. - közli jegesen Zuki Shikinek. - Randomszerűen betörtök mindenhova és elhurcoljátok az embereket. Ez a nagy terv? És ha megbolondulnak a macskalények és nem egyenlíteni, hanem fordítani akarnak az álláson?
- Kezdhetnénk azzal, hogy minden macskalényt megszabadítunk a csippektől. - szólal meg Kodaka. - Azzal visszanyerik a megmaradt erejüket, ami igazán csekély, de mégis csak valami. Aztán engedni, hogy összerázódjon a két faj, mint a szennyes a mosásban. - folytatja magabiztosan. - Soha nem fognak bízni egymásban a macskalények és az emberek, ha nem teremtünk feltételeket. Azzal, amit csináltok, csak a visszavágó esélyét teremtitek meg.
- A lázadást én is úgy képzeltem, hogy a félvérek lesznek a rendfenntartók, akik a bántalmazott macskákért bosszút állnak. - mondja komolyan Kou.
- Ezzel nem billenne a mérleg egyik faj felé sem, hiszen a félvérek mindkettőjükhöz ugyanúgy tartozik és mégsem tartozik egyik fajhoz sem. - veszi át újra a szót Kodaka.
- Nem azért vagyok itt, hogy lecseréljem a felettem uralkodót, Shiki. - közli nyíltan Zuki. - Ezt az ügyet kell már csak rendeznem és megkapom a szabadságom, amire mindig is vágytam. Nincs az az érv, engedmény, vagy bármi, amivel rávehetsz, hogy eladjam a szolgálatom neked és a társaidnak.
- Zuki jól beszél, magam is egy fél életen keresztül szolgáltam, s én sem óhajtok egy másik fajta rabszolgaságba belecsöppenni. Mi itt öten egyenlők vagyunk.
- És nem vagyunk egyedül. - folytata Kodaka szavait az idősebb kandúr. - A Blake család házában macskalény és ember egy asztalnál ül. A Jaseino családban félvér, kutyalény és ember szereti egymást, kiáll egymásért, óvja a másikat, faji megkülönböztetés nélkül. De említhetném a Kishida családot is, ahol egy félvér a család részét képezi, holott csak napokkal ezelőtt került oda.
- Jól felmérted a terepet. - morogja Kou.
- Természetesen. - veti oda gyorsan Zuki. - Még a nagynevű cégtulajdonosok, a Tabayoka és McGroger páros is azon van, hogy felemeljen egy félvért a mocsokból. És még nem beszéltem a Howoki-fiú és a kandúrja bontakozó szerelméről. - emeli ki bátran. Kou itt fintorog egy sort. - Nem volt más feladatom és szórakozásom az évek során, mint figyelni a városok lakóit. Több időt töltöttem az emberek megismerésével, mint az egész lázadó csürhe összesen. - morogja Shikiéknek. - Ha ezeket a családokat megtámadjátok, felborítjátok a bennük alakuló bizalmat.
- A legenda szerint az emberek féltek a macskalényektől, ezért pusztították el őket. - folytatja Kodaka. - Ha békét akarunk, úgy kell közelítenünk az emberekhez, mint egy saját lábán képes megálló fajnak, amely nem akar rosszat, de megvédi magát, ha kell. Mint egykor az őseinknek.
- Hülyeség. - vet ellen Kou. - Aki bánt egy macskalényt, annak összeroppantom a kezét. Ha még egyszer bántja, addig ütöm, míg a saját macskalényére nem szorul segítségért.
- Ó, igen? És ha a macskalény is bántja cserébe az embert?! - csattan fel a nőstény.
- Egy-két visszaütés belefér, folyamatos bántalmazás esetén oda jut, ahova az embere és máris meg van oldva.
- Hülye kölyök. - veti oda Zuki. - Több értelmét látom összefogni és egy közös tervet kidolgozni.
- Nem azért jöttél, hogy... - de a mondatot nem tudja befejezni, mert Kodaka hasba nyomja. Dühös pillantással néz rá fel, majd újra elborul az agya egy pár másodpercre. Zuki rántja el onnan a nőstényt, így Kou ütése a levegőt éri, a léglöket azonban így is kisebb szelet kavar.
- A következő húzásod egy kareltöréssel jutalmazom. - morogja komolyan neki Zuki. Kodaka megilletődve nyomja el magától a szürke kandúrt, majd újra mindenre kiterjeszti a figyelmét.
|
*Meglepődött Zuki gyors reakcióján,de ezt nem mutatta ki.Ezzel viszont a kandúr elárulta mivoltát.Ahogy saját pengéjét tartották a torkának,igyekezett higgadt maradni,hisz senkinek sem hagyta,hogy akár csak egy ujjal is hozzáérjenek kincséhez.*Hm,ezek szerint jól ismered a módszereimet.*mosolyogta csevegő hangon,közben farkával gyengéden a férfi hasán kezdett játszadozni.*Miért nem teszed meg?Hm?Kiválló penge.Magam készítettem.*dicsekedett,s már épp akcióba lendült volna,de addigra Zuki eleresztette.*Hogy legyek hű a nevemhez,ha nem ontok vért?*méltatlankodott a nőstény,közben szemét le se vette Zukiról.Méregette és felkészült az esetleges támadásra.*
*Csak akkor vette le a nőstényről a tekintetét,mikor Azura veszélybe került.Már meg is indult volna,hogy segítsen,de megúszták a bajt.Egyenlőre.Most,hogy komoly fegyverre tett szert az ellenség jobban szemmel tartja őket.A következő képsorok viszont elvonják figyelmét.*Mi a fene?Ismered?*érdeklődik a szürke kandúrtól,majd tátott szájjal hallgatja az üzletet.*Várjunk csak egy pillanatot.Ez most komoly?Télleg szabadon bóklászhatnak fel s alá a városban,ráadásul az itt élő emberek is biztonságban vannak?Mond csak mekkora ütést kaptál a fejedre múltkor?
Ezt jól meggondoltad?Mi a bizonyíték arra,hogy nem ellenünk dolgoznak?*próbál érvelni a nőstény is,hátha jobb belátásra bírja vezérüket.*
|
- Azura megmondtam, hogy nem akarok vérontást, mi a célod a fegyvereiddel? *szól rá, de aztán hírtelen a nőstény mögött terem Zuki* - Nyugalom... *mondja komolyan Zukinak, s szemeibe néz* - nem gyilkolászni jöttünk, nem alacsonyodunk le az emberek szintjére... *szögezi le* - Nem elnyomást akarunk, hanem egy törvényt ami alátmáasztja egyenlőek vagyunk... nem pedig szolgák és nem is állatok... *jelenti magabiztosan* - Nézzétek el Azura hevességét... még új a csapatunkban... *kér elnézést* - Fel kell még kutatnunk pár házat, földre kell rombolnunk még pár ember makacsságát... de ez mind ahhoz kell, hogy elismerjenek minket... hogy meghallgassanak... ha ennyire ismersz minket, tudhatnád, hogy nem megyünk el a végsőkig... nem megyünk el olyan messzire mint az emberek... *morogja Zukinak megrovóan is* - Persze ütköztünk pár helyen ellnállásba, de eddig összesen egy macskalény akarta bevédeni az emberét... hmm... úgy hiszem ez igen csekély... *nyávogja és megnyalintja mancsát*
- Van ebben valami igazság... *lép ki Adrian, theot még mindig fogja az ölében* - Shiki... *int felé, mire a macskalény elképed*
- Adrian? *csodálkozva nézi* - Hogy kerülsz ide? Az emlékeimben nem szerepel ez a ház...
- Nem is itt lakom, egy betegemet jöttem meglátogatni...
- Áhh... *Shiki morog párat* - Ez esetben hajlandó vagyok alkut kötni... *mondja komolysággal* - De nem azért mert megijedtem volna tőletek, vegyétek ezt megtiszteltetésnek, azért mert Adrian védelmében léptetek volna harcba...
- Megtisztelő... *neveti Adrian, Theo még mindig szorosan bújik a férfihez* - Mi az ajánlat?
- Úgy látszik elszántnak tűntök... és mivel ismerlek téged Adrian, gondolom nem tervezel ellenünk semmit...
- Ümm igen...
- Nos... hajlandó vagyok az alkura... ha nem álltok az emberek oldalán... *néz Zukira, s közben Kodaka, Kou felé is* - Nem törünk be azokba a házakba ahol a védenceitek vannak... akiket úgy gondoljátok, szabadon kellene hagynunk... ti ketten félvérek vagytok, de hasznosak lehettek nekünk... a macskalények és emberek közti rést be kell forrasztani, én így látom, nem kellene egymás ellenségeinek lennünk... ha tévednék csak szüljatok, de akkor sajnos fel kell vennünk veletek a harcot... akkor is ha talán esélytelennek is tűnik a mi számunkra...
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
