|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 17:02 - |
A színház igen drága mulatság, de színvonalas előadásokban nincs hiány, előkelő családok gyakran jelennek meg itt.
|
[34-15] [14-1]
Lassan elengedi, ahogy megáll neki a fiú, de mielőtt zsebében megkapaszkodhatna, felfogja, hogy az beszélt. Álla alatt megtámasztva felnyomja a fejét. - Látnom kell a szád, különben nem tudom, mit mondasz. - mondja neki őszintén. - Süket vagyok. - teszi hozzá, hogy Rolcas értse, miért. - Nem kell félned, csupán a szavaid érdekelnek. Mivel a hangod nem hallom, csak a látásomra hagyatkozhatok. És én úgy látom, te érdekes vagy. - mesél nyugodtan, kifejező szemekkel. - Tetszett a színdarab? - kérdezi tőle. - Mit gondolsz róla? És milyen gyakran jársz színházba?
|
*A fiú megrezzen, nem látta hogy a macskalény követi, megfordul felé, de nem néz rá és reméli hogy a sebhelyét sem sikerült tekintetével elkapnia, nem tudja mire gondol a kandúr, de furcsának gondolja a kérdést* - Mit szeretnél tőlem? *kérdi egyenesen a kandúr felé nézve, de leszegett tekintettel*
|
Elindul a távozó fiú után. Csendesen lépdel, figyeli őt. Lenyűgözi, ahogy némán baktat valamerre, s közben élvezi a levegőt, amít beszív. Felvillan a sebhelye is, s Okuonak az is feltűnik, hogy egyik karja nem természetesen mozog. Hátizsákjába süllyeszti a kezében tartott füzetecskét, majd gyorsít a lépésein. - Szeretném, ha kifeznéd a tollam árát, de nem pénzben. - közli vele egyenesen, azzal megfogja a fiú vállát, hogy így állíthassa meg őt.
|
*Mivel a kandúr elfoglalt s nem is figyel rá túlzottan, tovább indul. Szeretne már otthon lenni és magában eldönti, hogy a legközelebbi színházba jövetele is majd csak évek múlva lesz. Így is csak a szülei unszolták őt annyira, hogy menjen társaságba, vagy egy kicsit illeszkedjen a tömeghez, de a fiú balesete óta ez valahogy nem sikerült neki, mindig is magának való maradt, beleszippant a levegőbe, körbe néz hogy nincs e senki a közelben és fejét felemeli, így szívja be hosszan a levegőt, mintha az amit ő szívna teljesen más fajta lenne. Így persze szemén a vágás látszódik de csak pár pillanatra, amíg vissza nem simítja oda haját*
|
Csakhogy Okuo hátra sem pillant a fiúra, míg távolabb nem érnek a színháztól. Nem hallja őt, erről azonban Rolcasnak nem lehet még tudomása, hiszen a kandúr kiválóan boldogul a hallása nélkül is. Ballag, míg el nem tűnnek körülőle az emberek, akkor visszafordul a fiúhoz. Felvonja szemöldökét, majd egy kukához lép és a betéten kívül minden darabját kiszórja a tollnak.
|
*A fiú bólint a kandúrnak, ő nem hozott magával kabátot, nem érezte úgy hogy kellene, meg különben is jól viseli a hideget, amint kiérnek kicsit megkönyebbül,a nagy tömeg igazán zavarta, viszont néha jó mert el tud veszni benne az ember* - Nos akkor... én megyek is... *intézné el ennyivel a dolgot, ha a macska hagyja akkor szépen elindul hazafelé*
|
Átveszi a toll darabjait, majd a zsebébe süllyeszti. - A lényeg megmaradt, a borítás nem érdekel. Majd átteszem egy másikba. - magyarázza kellemes hangsúllyal. - Nem a te hibád. - teszi még hozzá, azzal odalép a pulthoz, hogy kikérje könnyű tavaszi kabátját. - Gyere. - int neki a kezével, azzal elindul kifele, hogy ne bámulják őket úgy, mintha valamelyikük bazári majom lenne.
|
*Rolcasnak fogalma sincs arról, hogy ki az előbb említett férfi, de igazából nem is érdekli, az már jobban hogy minden tekintet most kettejükre szegeződik, ránéz a felé nyúlü kézre, majd a tollra amit szétroppantott* - Sajnálom... véletlenül történt... *adja át a darabokat* - Ha akarod kifizetem.... *nem néz fel a macskára, arcát lefelé horgasztja, hogy senki se láthassa meg*
|
A férfi nem hagyja annyiban. - Te szemtelen! - kiált rá, mégis rezzenéstelen arccal ballag tovább Okuo, mígnem elkapják a vállát. Megpróbálják megütni, látja a felé repülő kezet, s egyszerűen tér csak ki előle, ezután eltaszítja magától a támadót. - Hogy merészelsz...?
- Hagyjon békén, míg szépen mondom! - figyelmezteti gyilkos villanással a szemében. - Csúnya botrány lenne, ha a nagy hírű Nishiyama tulajdonát akár csak egy ujjal is megsértené. - teszi hozzá. Rögtön szétnyílik előtte a tömeg, s mindenki ámulva bámul rá. - Nem hozok senkinek autogrammot. - közli fagyosan, azzal odaballag Rolcashoz. Megpillantja a szétroppantott tollat, de kinyújtja érte a kezét. Némán, kifejezéstelen és merev arccal.
|
*A fiú felkapja tekintetét a macska felé ahogy az elordítja magát, de ő inkább szeretne eltűnni a tömegben, így meg is indul az embertömeg felé, hírtelen viszont valami reccsen a lába alatt, kicsit meg is ijed, de aztán világossá válik számára, hogy bizony összeroppant valami a lába alatt, lehajol érte hogy felvegye, amikor felismeri a tollat és valahogy beugrik neki, hogy a macskalény ezt ejtette el, de akkor már mindegy hiszen sikeresen összetörte, végül csak tartja kezében*
|
Kiszúrta korábban a fura fiút. Egy pillantás elég volt, hogy megnézze magának. Most gyanútlan megáll a várakozásra fenntartott terem közepén és szétnéz. A mennyezetre festett ábrákat tanulmányozza, mikor nekimegy valaki. Pontosabban félrelöki. Tolla kiesik a kezéből és az emberek tovább rúgják, messze Okuotól. Pillantása gyilkos nyugalommal méri végig a pufók férfit. - Hordjon szemüveget, ha nem lát jól, ember! - reccsen rá, azzal ruganyos léptekkel elindul a toll irányába.
|
*A macska talán nem tudja, de valaki még meglapul a sötétben, ő észrevette a félvért, ezért addig meg sem mozdult, talán még a lélegzetét is visszafolytotta. Ahogy az elhalad az őr mellett, ő is neki indul, kezét túlságosan is hosszú ing takarja, bal szemébe belelógnak hajtincsei, eltakarva szinte az egész bőrfelületet ott, és evvel együtt egy balesetből származó heget is, az őr rápillant és további szép estét kíván neki, de a fiú nem nagyon hederít rá*
|
Elhallgat lassan a taps, kezdenek felgyúlni a fények, s az emberek készülődésbe fognak. Mire elnémul a taps, s levonulnak a színészek a színpadról, Okuo befejezi röpke versét. A hajlongás és az ujjongás nem érdekli különösebben, a lényeget már látta, magát a darabot. Csak ez érdekelte, az emberek mostanra üressé vált lelke nem. Hömpölyög kifelé mindenki, szinte már csak ő ül. Lassan elemelkedik a széktől, majd kilépdel a sorból. Még utoljára ránéz a vörös függönyre és a szürke deszkákra, aztán hátat fordít nekik, hogy utolsóként hagyja el a termet. Nyugodt, magabitos léptekkel húz el a teremőr mellett, akivel korábban vitába szállt. Nem akarta beengedni őt a darabra a gazdája nélkül, de a macska elég meggyőzően viselkedett, így jobb híján be kellett őt engednie. Most a férfi gyilkos pillantásokat küld a magányos macska után, de az nem is törődik vele. A mosdó felé tart, de csak lassan, tudja, hogy most úgyis hatalmas ott a tömeg.
|
A színház igen drága mulatság, de színvonalas előadásokban nincs hiány, előkelő családok gyakran jelennek meg itt.
|
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
