|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Ezek után Rapunze hagyja magát vonszolni, nem tudja hol fognak kikötni, az biztos hogy megint csak hálás lehet a macskalénynek, bár nem tudja mit kereshetett ott, mégis volt valami halvány sejtése evvel kapcsolatban, amikor kiérnek az épületből felsóhajt* - Most már elengedhetsz... *nyöszörgi halkan* - Majdnem megöltem... egy kicsi hiányzott... már majdnem meghalt... Maho... Maho nem volt ott, én azt hittem ott lesz, úgy gondoltam, erős macskalény, hogy valahogy túlélte, de nem... nem volt ott...véres állat lábnyomok... csak azok... nem maradt semmim amiért tovább élhetnék... annyira fáj...hogy Maho tényleg meghalt... csak... most fogtam fel, hogy többé nem jön vissza hozzám...*sírta el magát*
 |
Sajnálom uram,de mint említettem a gazdám olyan traumán esett át nem olyan rég,mely miatt beszámíthatatlan,ezért minden egyes pillanatban felügyelett alatt kell állnia.Megkértem,hogy maradjon egyhelyben,míg hozok vizet,de nem hallgatott rám,szóval ez az én hibám is.*magyarázta természetes nyugalommal a kandúr.*Uh.*mondta,miután Rapunze kapott egy hasbarúgást az egyik rendőrtől.*
Ezt azért nem kellett volna.Rendőri túlkapásnak minősül.*válaszol az őrnek,majd a fiúra pillant.*
Ettől a rúgástól beverted a fejed?Érted jöttem,hogy hazavigyelek.Látják?Megmondtam.*azzal megragadja a sáljánál fogva.*Köszönöm,nem fog visszatérni,szavamat adom rá.Ha mégis én magam kapom el a grabancát.*vigyorgott az orvosra,majd kihúzta az ajtón.*
 |
*persze a fiúnak közben sikerült stabilra állítani az állapotát a nővérkéknek, így az orvosok is lenyugodtak kicsit, már majdnem tárcsázták a rendőrséget amikor megjelent a kandúr* - Egy macskalény hogy jöhetett be erre a kli nikára... *morgott az orvos* - A gazdád? Ccc... nem olyan egyszerű ez... *Rapunze nem is figyelt fel a macskára, szemeiből dőltek a könnyek, minden áron el akarta érni Haurot és elcsavarni a torkát vagy bármit amit éppen tehetett volna... végül az egyik őr hasba rúgta, a földre esett de így le is nyugodott, most figyelt fel a nemrég megismert kandúrra*
- Mit csinálsz te itt? Miért jöttél ide? *mondja halkan, elszoruló torokkal* - Én sajnálom... *felsóhajt, közben az őrök egyike felrántja a földről, a főorvos pedig nagy szemeket mereszt rá*
- Rendben vidd innen ezt a szerencsétlent, valószínűleg megbolondult...a biztonság kedvéért őröket helyzünk ki az ajtó elé és a szobában is... nehogy vissza térjen a kedves... úr... *mondja majd elküldi őket*
|
*Hallja amint az egyik nővér jelent felettesének,miszerint a férfi állapota stabil,de lélegeztetőre van kötve.Ebből a beszélgetésből tudja meg,hogy merre is találja a férfit.Épp arra veszi az útját,mikor megjelennek a biztonságiak és elszabadul a pokol.Azt hitte lebukott és mindennek vége.Az első ajtón bevetette magát,amit meglátott.*~A fene vigye el...~*morogta magában,majd megfordult és egy kórteremben találta magát,ahol épp jól megérdemelt pihenőjüket tartották a betegek.Halkan elosont közöttük,majd kimászott az ablakon és a párkányon folytatta újtát,egészen a kívánt teremig.Be akart jutni oda mindenáron.Az élete múlik rajta.Ahogy odaért megpillantotta az őröket,orvosokat és Rapunze is kitűnt sapkájában.*~Ez teljesen meghibbant.Ki fogják nyírni.~gondolta,majd a szomszédos terem ablakán kis nehézségek árán bejutott.Ledobta magáról az orvosi köpenyt s berontott Rapunze-ékhoz.*Áh,szóval itt vagy.Sajnálom biztosurak.*sajnálkozott,míg átverekedte magát a tömegen egészen a fiúig.*A gazdám nemrég nagy traumán esett át és nem teljesen beszámítható.Lehetne szó róla...hogy esetleg szemet hunynak a dolgon?*érdeklődött a macskalény kedves pillantását elővéve.*
|
*Rapunze azt sem tudta miért van itt, szorongatta a kezében Maho sálát... ujjait tördelte, rövidke megtépett haját feltűzte és sapkával takarta* - Miért...miért kellett ezt tenned? *Haruo gépekre volt kötve, remegő kézzel nézett az egyik életet pumpáló szerkezet felé... * - Annyira gyűlöllek, annyira megzavartál és felfordítottad az életem... meg akarlak ölni... legszívesebbn megtenném pusztulnod kellene! *avval kitépte az egyik csövet, a gép hangosan kezdett rikácsolni, mint valami papagáj* - Dögölj meg, már nem érdekel mi lesz velem! Add vissza nekem Mahot! *persze betoppannak a nővérkék, s nemsokára a biztnságiak is, nagy felfordulás keletkezik Rapunze őrületéből*
|
*Amit eltervezett véghez is akart vinni,így útját a legközelebbi gyógyközpont felé vette.Igyekezett feltűnés nélkül közlekedni a városban,ami persze korántsem volt nehéz neki,hisz ilyen körülmények között nevelkedett.Egyik váratlan pillanatban felbukkant,egy másikban olyan váratlanul el is tűnt.A klinika tűzlétráját használta,hogy bejuthasson.Lassan haladt felfelé,hogy midnen egyes ablakon bepillanthasson,s mikor meglátta amit kereset,tőrével felnyitotta az ablakot,amin be is mászott.A raktár sötét volt,de macska léte miatt nem okozott gondot.Odalépett a ruhásszekrényhez és előhúzott onnan egy köpenyt,maszkkal és fejkendővel a biztos álca végett.Most úgy nézett ki,mint egy műtős,ezáltal biztonságban kiléphetett a folyosóra.Fülét nyitva tartotta,hogy kiderítse merre van Hakou.*
|
Andrew csak kuncog a macskán. - Elég lányos kandúr. - jegyzi meg, aztán amint Kokoro beszállt, elindul Ru felé. - Nekünk nem, nincs olyan ügyes macskamozgásunk, mint neked. - incselkedik egy kicsit a rózsaszín lénnyel. - Már hozzászoktam a hálátlansághoz. - mosolyog a visszapillantótükörben Kokorora. - Yo nem túl hálás típus. - teszi hozzá a magyarázatot. - Az erőd a megkínzott világ korlátozza és az emberi jogok és félelmek. - ellenkezik vezetés közben a férfi. - Nem erre gondoltam. - jegyzi meg félhangosan, amikor Kokoro is beszélni kezd. - Hogyan tud befolyásolni ilyen mértékben Osoreru? - kérdezi Andrew. - Jigsaw, nem arra gondoltam, amit kihoztál válasznak a kérdésemre. - mondja a fiúnak. - A testedre gondoltam. Mi akadályoz abban, hogy nem tudod szabadon használni? Vagy felteszem másképp a kérdést. Mit szégyellsz, vagy szégyenlősködsz magaddal kapcsolatban? De pedzegethetném azt is, hogy amikor magad vagy a négy fal közt, mersz-e olyan dolgokat tenni, amit mondjuk mások előtt nem. - és szeme sarkából a félvérre pillant.
/Folytatás az Autópályán/ |
- Meglehet... de akkor is csodálom érte, ezért az aktívságáért, gyorsaságáért... és igazából sose láttam még ilyen szép kandúrt... na nem azért mert tetszene úgy vagy valami... csak... olyan furcsa nem így képzeltem el egy legendák közé szőtt macskát...
- Hát erre... amerre jöttem.. *mondja miközben lelendül az autóról és egyenesen mutat Ru irányába, megküzd a kis karral... de aztán végül Jigsaw kinyitja neki* - Egyszerűbb lenne ha az ablakokon másznátok be... *veti fel a rózsaszín kandúr* - Nem akartalak felhergelni... *mondja aztán kicsit pironkodva* - Amúgy köszi az eddigieket is... nem akartam hálátlannak tűnni vagy hasonló... *kunkorodik a farkincája* - Csak szeretnék haza jutni...
- A korlátok miatt... azt hiszem... az erőmet is korlátoznom kell... nem tudom úgy használni, mint például Kokoro, ahnem... legyngülök egy idő után, mellékhatásai is lesznek, de Kokoronál nem...
- Mellékhatást azt nem mondanám, hogy nincs..
- Mi? Ezt eddig nem mondtad...
- Ümm hát mert igazából nem igazán mellékhatások hanem... ümm na elmondom... egyszer Osoreru nagyon megharagudott rám és megcserélgetett bennem pár dolgot, evvel az erőm a felére is csökkent, de... eredetileg úgy volt, hogy a vérem valamiféle méreganyag, halálos... de bennem nem tesz kárt... és... a nyálam gyógyít mint ahogy most is... de... amikor megcserélte ezeket... figyelnem kellett, hogy a nyálam ne menjen ki a testemből... mert ha ez megtörtént... megölhettem volna egy folyónyi halat ha csak egy cseppje is ott köt ki... vagy nem tudtam csókolózni...mondjuk akkor Osoreru eltűnt így nem is volt kivel... csak olyan rossz volt...szóval ez egy rossz mellékhaás volt.... mióta visszakaptam az eredeti erőimet, arra kell figyelnem, hogy ne follyon a vérem... mert akkor megint csak halálos... *Jigsaw ebbe teljesen belekavarodott*
- Hagyjuk inkább... *közli*
 
|
Andrew elmosolyodik Jigsaw szavain. - Kokorot nem késztette a sok negatív tapasztalat arra, hogy bezárkózzon a saját kis világába. Szabad maradt és őszinte, vagyis amit te szelesnek látsz, az neki teljesen természetes. A gyerekben igazad van, rájuk jellemző az, hogy ha akarnak egy rágót, leveszik az asztalról és megeszik. Nem is fordul meg a fejükben, hogy engedélyt kérjenek rá, hiszen ott van, azt már csak az okos felnőttek nevelik bele, hogy engedélyt kell kérnie ahhoz, hogy jót érezzen, megkaphassa, amit akar. - válaszol, aztán riadtan odapillant az ablakra. - Bolond! - szól rá. - Szállj le a kocsimról, mielőtt randalírozónak néznek és lekapcsolnak! - folytatja hevesen. - Ki tudsz ám akasztani. - közli Kokoroval, majd biccent neki, hogy üljön be. - Húzd meg a kart az ajtón. Nem kell erősen. - teszi hozzá. - Bár már úgyis mindegy ennek a szerencsétlen kocsinak. - és megsimogatja a műszerfalat. Tényleg ramaty állapotban van a Mercedes. El is dönti, hogy majd vesz egy újat. Csak még nem tudja, mikor. - Merre az az erre? Mutass egy irányt és eldöntjük, mi van arra. - kéri a kandúrt. - Visszatérve arra, amit mondtál. - pillant Jigre. - Téged mi akadályoz, hogy természetesen használd a tested?
|
- De... engem valahogy érdekel, hogy mi lesz vele... azért jöttem utána mert... nem ebbe a világba tartozik, annyira szeles és más mint én.. egy kicsit úgy érzem tudnék tanulni tőle... egy vad macska... de... olyan természetesen használja a testét... soha nem láttam ilyesmit, csodálom, hogy ilyen,... mindig máshogy képzeltem el őt... a könyvek nem adnak pontos leírást, Kokoro inkább egy gyerekre hasolít, mint egy felnőtt kandúrra.... és... valahogy... felkeltette az érdeklődésemet....
- Hé, megéreztem a szagod... *jelenik meg kokoro az ablakban, de csak a feje, a teste az autón van így olyan akár egy denevér* - Furcsa erre éreztem osoreru szagát, de a szél iránya megváltozott.. és most nem érzek jóformán semmit sem... *sóhajtja* - bejöhetek? *érdeklődik*
|
Andrew végül lefékez és a fiúra néz. - Kokoro nem érdekel, vad macska és megkértem rá, hogy legyen türelmes. A segítsem ajánlottam neki, de megy a saját feje után. Úgy érzem, nem tartozom neki semmivel. - közli. Mélyeket szív a cigarettába. - Az első gondolatom az volt, hogy nincs kedvem kikelni az ágyból, oda megy, ahova akar, aztán felfogtam, hogy a kandúrok azt jelenti, hogy te is megléptél. Tudom, hogy csak a jószándék vezérelt. - teszi hozzá komolyan, aztán elnyomja a hamutartóban a cigit. - Kokoro nem tartozik ebbe a világba, erősebb és másabb, mint az itteni macskák. Nem aggódom érte. - jelenti ki. - De téged nem engedhetlek az utcán rohangászni. - és ezt úgy mondja, hogy mélyen belenéz Jigsaw szemeibe. - Egyébként nem a te hibád, nincs is mit sajnálnod. - ásít nagyot.
|
- Furán néztek rám amikor használtam... megijedtem ettől és elengedtem... nem akartam bajt okozni, ezért... főleg itt az utcán, nem tehettem semmit... *magyarázza meg a dolgot* - De persze ez nem mentség, sajnálom, hogy nem tudta kipihenni magát rendesen... *lapítja le a füleit*
|
- A képességeddel nem tudta kordában tartani? - kérdezi a fiútól, amikor beül, aztán kikapcsolja az elakadásjelzőt és rálép a gázra. - Vagyis nem tudod, hova megy. - állapítja meg. Cigarettát keres elő az inge zsebéből, majd vezetés közben rágyújt. Nem hajt túl lassan, épp csak nem száguldozik.
|
*Jigsaw lihegve éri be az autót... * - Sajnálom... hogy szó... nélkül... jöttem.... el... *huppan be az autóba* - Kokoro.. nagyon.. gyors... *még mindig nagyon gyorsan veszi a levegőt* - Azt mondta... érzi... Osoreru... szagát... *közli, de aztán már csak hátra veti magát és pihen*
|
Elbambul a gondolatai miatt, ezért nem veszi Jigsaw-t. Kyora gondol, meg a félvérre. Próbál sok mindent megfejteni. Annyira belemélyed ezekbe, hogy majdnem lekanyarodik az útról. Ahogy észhez tér, a visszapillantóba tekint és észreveszi Jigsaw-t. Megáll, kiteszi a dupla indexet, persze még így is rádudálnak, de bevárja a félvért.
|
*Jigsaw még mindig lohol Kokoro után, mint valami üldző, pedig csak kíváncsi és valami módon félti is a kandúrt, Kokoro már olyan gyorsan szalad, s olyan fáraszthatatlanul, hogy lemarad mögötte, nem tudja már tovább követni, épp feladná amikor megpillantja Andrew autóját, de az épp elhajt mellette, így ismét elcsügged egy kicsit, de hajthatatlanul szalad tovább, hogy beérje mindkettőjüket*
|
Andrew mélyen alszik, az egyik szolgálólánynak beletelik pár percébe, mire felrázza őt. - Hm?
- A kandúrok... elmentek. - mondja félénken. Andrew kiugrik az ágyból és máris öltözni kezd. - Jigsaw megemelte az erejével Kokorot, ezért nem mertünk a közelébe menni.
- Ne védd magad és a többieket, Jigsaw sosem bántana itt senkit! - pörköl oda a lánynak a férfi. A szobalány visszahúzódik, s Andrew elsüvít mellette. Beül a lestrapált Mercedesbe, s megindul az érintetlen vidékek felé. Le van maradva a kandúrok mögött, lassan is hajt, hogy ha útközben meglátja őket, fel tudja venni.
|
(Magam sem tudom, hogy hogyan csinálja vagy miért...xD)
*Amikor a félvér felébred, nem tudja hol van, nagyokat pislog maga elé... majd felrémlik, hogy Andrewnál vendégeskedik... de az is eszébe jut, hogy a kanapén bóbiskolt el...* - ide hozatott volna? *megszagolja saját magát* - Nem... ő hozott idáig... milyen furcsa ember... *lépdel ki a szobából*
*Kokoro édesdeden alszik a földön, de egyszercsak a szél valami furcsa, ismerős szagot hordoz magával, s ez felébreszti őt, majd szaglászni kezd, s gyorsan felpattanva az ablakhoz siet* - Semmi kétség... ez Osoreru szaga! *neveti el magát* - Tudtam, hogy utánam fog jönni! *tépte ki szinte az ajtót, de avval nem számolt, hogy Jigsaw is ébren van már, hírtelen a magasba emelkedett* - He? *aztán hírtelen leteszik*
- Mit gondolsz hová mész? Megöleted magad hányszor mondjam még? *dörren fel a félvér*
- Mennem kell, osoreru vár, értem jött... érzem a szagát, s tudom, hogy szüksége van rám... meg kell találnom...
- Szólni kéne Andrew úrnak...
- Nincs időm és te se tarts fel..
- Kokoro nem tudod mi vár rád odakint! *kiállt utána majd meg is indul, átlépve minden szabályt Kokoroval együtt szalad el*
|
/Drachenes bejegyzés volt az előző, s most talybloodos lett. XD Nagyon vicces./
- Értem. - válaszol Andrew. - Bocs, nem tudtam, hogy a világotokban vannak-e könyvek, tudtok-e olvasni, létezik oktatás, vagy ennél nomádabb életformát gyakoroltak. - mondja. - A nomádot pedig kicsit sem lekicsínylő jelzőnek szántam. - teszi hozzá, hogy elejét vegye az esetleges félreértésnek. - Ha akarsz, tégy egy próbát ennél a Kiraránál. Annyit megér, nem? Azt mondják az okosok, azokat a lehetőségeket jobban szoktuk bánni, amiket elszalasztottunk, mint amelyikeket bebuktunk. - okosítja kicsit még Kokorot, de már nagyon fáradt. Aztán felnevet a macskalény kérdésén. - Nem mindenki nyitott. - kezdi a választ. - Az én szüleim például nem azok. Én nem preferálom a férfiakat, ha érted, mire gondolok. A legvadabb élményem az egyetemi gólyabálon esett meg, ahol is smároltam Kyoval. Az nekem bőven sok volt. Ő vigyorgott egész este, mint a bolondgomba, dőltek a csajok, én meg kerültem, nehogy az orrom alá dörgölje. Persze enélkül is megtette, de aztán leszállítottam a témáról. Akkor első gondolatra viccesnek tűnt, közben jöttem rá, hogy nekem nagyon nem poénos és utána... nem csinálnám meg újra. - válaszol végül. - Szerintem nem akad semelyik világban olyan hímnemű lény, amelyet elfogadnék szexuálisan. Nőpárti vagyok. - jelenti ki. - A macskalényekkel nincsen gondom, de igyekszem az embernők társaságát keresni. - teszi hozzá. - Nincs gondom a homokosokkal, csak engem ne akarjanak bevonni az ágyukba. Legközelebb hozzám még mindig Yo áll, teljesen elfogadom a biszexualitását, ha nevezhetem annak, de őt is visszautasítom, amikor becsíp és próbálkozik. Egyszerűen ez nekem nem megy. - magyarázza. Kicsit talán túl is magyarázza. - Nincs mit. - mondja, aztán a szobájába megy és aludni tér végre.
|
- Heh ne érts félre nem úgy értettem... *és elzárja a csapot amit a férfi megnyitott* - Ha ezekben az illatos dolgokban most megfürdenék, Osoreru nem érezné az én, Kokoro szagát... érted? Az hogy ugyanabban a vízben fürödnénk az engem nem nagyon zavarna, már megszoktam... *mozgatja meg füleit* - Tudok olvasni, hát persze.... nem vagyok analfabéta.... *mosolyog* - Ezen eddig nem gondolkodtam... de... Kirara nem az igazi hugom... nem a családom, csak... úgy tekintek rá, fontos nekem igazából, meg akartam már látogatni csak, nem tudom.... ő olyan kis szeleburdi, nem hiszem, hogy megbocsájtana nekem... amiért egy szó nélkül eltűntem, de ha akkor nem választom Osorerut, még jobban bántam volna...és most hogy tudom, hogy a világunk hogy végződhetett volna... amúgy meg az miért lenne baj? A ti világotok nem elég nyitott erre? A macskalények közt sok férfi pár van... jó, van olyan macskalény aki ezt nem nézi jó szemmel de a legtöbben nem tartják ezt zavarónak.*megy a férfi után* - Rendben... köszönöm... köszönök mindent! *mosolyog avval bemegy a szobába, megpróbál elaludni az ágyon, de végül a földön alszik el*
*Jigsaw nem ébred fel amikor átcipelik, mélyen alszik, mintha sohasem akarna felébredni, álmai nincsenek, mélyen alszik, teljesen belemerül a sötétbe*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
