|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:00 - |
Korábban a Howoki család háza volt ez a rész, most már Lamento és Teru otthona kap helyet itt. Az otthonuk kevés berendezéssel bír, szegényes kis hajlék, de a kettejük szeretete melegséggel tölti meg a levegőt. |
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*A macska egész úton szótlan marad, csak az az egy mondat hagyja el a száját... aztán pedig mosolyogva hallgatja végig Terut, később az otthoni vitát is hallja, de semmi joga bele szólni, így nem teszi, amikor kettesben vannak végre, átöleli Terut* - Nagyon izgatott vagyok tőle, kíváncsi, egy kis kölyöknek érzem magam aki belecsöppent a jóba... de még nem meri elhinni... *megcsókolja*
 |
Persze Teru sem gondolta komolyan, hogy hagyná levágni Lamento haját, hiszen ő is úgy szereti, ahogy most van, hosszún, fehéren, illatosan, selymesen. Két házat néz meg, de egyik sem tetszik neki. A második még jó lenne, nem gond, hogy eggyel több szoba van, mint ahányra nekik szükségük van, az ára viszont ezáltal borsosabb és a srác nem akar feleslegesen több pénzt kiadni. Így hát messzebbre merészkedik és megtalálja azt, amelyiket tökéletesnek gondolja. Természetesen a kandúr véleményét is kikéri, hiszen egyenlők ők ketten és ketten fognak benne lakni, vagyis kell a macskaférfi beleegyezése is. Már hazafele ballagnak, amikor Lamento azt mondja neki, nagyon boldog vele. Ő megáll, bevárja és egy huncot kis mosollyal mondja el neki minden pillanatnyi érzését. Hazaérve az apjának bejelenti, hogy vett egy kis házat Keiben a spórolt pénzéből és elköltözik a lehető leghamarabb. Ezt nem fogadja túl jól a férfi, de Teru most az egyszer a sarkára áll vele szemben és azt mondja, már elég nagynak érzi magát ahhoz, hogy kirepüljön és egyedül próbálja meg. Hosszasan ecseteli neki az apja, hogy bérelhetett volna egy albérletet, nem kellett volna mindjárt egy házat venni, de a fiú megnyugtatja, már túl régóta gondolkodott ezen ahhoz, hogy beérje egy albérlettel. Ráadásul idővel ugyanannyiba lett volna, mint egy kecó. Ez a sajátja, azt csinál vele, amit csak akar és ez a fontos. Utoljára azon akad fel a férfi, hogy ki fog rá főzni, mosni, takarítani, mire a srác egyszerűen rávágja, hogy Lamento. Magában meg hozzáteszi, hogy ők ketten, hát ki más. Végül lefárasztottan visszatér a szobájába és ledől a megszokott ágyra. Búcsúznia kell hamarosan tőle. És ezen akkorát vigyorog, hogy fülig ér szája mindkét szeglete.
- Van egy saját otthonunk. Mit szólsz? - kérdezi örömtelin.
 |
- Köszönöm, de szeretem a hajam, úgy ahogy van.. *jegyzi meg játékosan amikor Teru végig simít rajta, elmosolyodik, majd követi a fiút mintha csak az élete függne tőle, sohasem gondolta volna, hogy ez lesz a vége... hogy valóban boldoggá válhat egy ember mellett... végül nem bírja tovább és bár Teru mögött megy megszólal* - Nagyon boldog vagyok veled Teru....
|
~ Abban, hogy a szád igazat mond. ~ ismétli magában Teru ezt a fura ízű mondatot, de nem reagál rá láthatóan semmit, majd vigyorogva elvörösödik, mikor beletúr a kandúr a hajába. - Pedig a fodrászok veszélyesebbek a tékásoknál. - jegyzi meg játékosan. - Folyton csak hajat akarnak vágni. Neked meg lenne miből... - incselkedik vele és a kezébe vesz egy adag hófehér hajat. Figyelve Lamento reakcióját megpuszilja a tincset, aztán hirtelen mozdulattal eltávolodik a macskától. Szöget ütnek mondatok a fejében, de igyekszik hallgatni a macskaférfire és nem hagyni befolyásolni magát a saját buta kis elméje által. Inkább elindul házakat nézni.
(Nem van kedvem részletezni ezt a részt, találjuk ki, hol, milyen kecót kapjanak. XD )
|
*Megcirógatja Teru fejét* - Akkor ne engedd magad befolyásolni a sajátelméd szerint... inkább bízz abban, hogy a szám iagazt beszél... *mondja aztán ahogy Teru arról beszél,hogy nem akarja korlátozni, felsóhajt* - A tékába nem megyek be.. mert nem akarok, de.... *elmosolyodik és beletúr a srác hajába* - a fodrászhoz elkísérlek és bemegyek veled... *mondja bályos mosoly keretében, s végig simít a fiú arcán* - Ne akard ennyire megérteni anagyapádat, olyan ember volt akinek az igazi természetét csak nehezen ismerhették... neked maradjon meg annak akinek látod őt, ne akard máshogy látni, más szemével... és jól tetted, hogy hzzám küldted Konoet... erről a dologról engem kellett volna kérdeznie és nem téged faggatni róla, hiszen te nem voltál ott aznap... de... ne is beszéljünk a múltról, a reégi sebekről... most itt vagyok veled és szeretni akarlak... felejtsünk el mindent, még ezt avilágot is... *feláll* - Kíváncsi vagyok milyen házak közül tudunk majd választani... *indul meg Teru után * - Menjünk...
|
- Nem azt mondtad vele számomra. - mondja komolyan. - Inkább azt, hogy bánod, hogy odaadtad. - folytatja szomorkásabban és aggódó képpel. Belenéz Lamento szemébe, mikor aranyosnak nevezi, még el is pirul, aztán száját nyújtja, hogy csókolózhassanak. Utána felhörpöli a tejet, majd visszateszi a tálcára a tányért. Közel húzódik a kandúrhoz, arcát a vállának nyomja. - Értem. - válaszol csendesen, ábrándos hangon. - Csak egy ötlet volt. Szabad vagy, én nem korlátozlak. - teszi hozzá őszintén. - Konoe... - ejti ki a nevet nehéz szívvel. - Kérdezett tőlem dolgokat... tudni akarta, mi történt a halála napján. De nem mondtam neki semmit, hozzád küldtem, mert úgy éreztem, ez a helyes. - mondja el halkan. Belefeledkezik az ölelésbe, s abba az időbe, amit némán töltenek el így. - Nagyapa... szörnyű dolgokat tett veletek, de úgy érzem, jó ember volt. Jó dolgokra vágyott, csak nem jól harcolt értük. Vagy legalábbis most így gondolom. - teszi hozzá. - Úgy emlékszem rá, mint egy kiöregedett grófra, akinél érdekes holmik voltak, aki hajlandó volt játszani velem, fura sztorikat talált ki a szórakoztatásomra, de sok elfoglaltsága volt, így keveset találkoztunk. Valahogy a szüleim sem rajongtak érte, illetve csak apa nem. Anya kedvességgel fordult nagyapához, de a saját fia távolságot tartott vele szemben és engem sem engedett túlságosan sokat együttlenni nagyapával. Talán apu tudta, hogy milyen igazából a nagyapa és elítélte. Talán anya nem tudta, vagy csak nem voltak számára olyan súlyosak azok a dolgok, amiket tudott. - találgat csendesen, nosztalgikusan. Feláll az ágyról, majd még egy utolsó kisérletet tesz rendbe szedni a frizuráját. - Felére visszavágatom. Nem arról van szó, hogy nem tetszik, mert van egy varázsa ennek a loboncnak is. Inkább arról, hogy nem érzem benne igazán jól magam. - magyarázza a kis tükörben nézve magát. - Na gyere, rengeteg dolgunk van mára.
|
- Jól van egy kicsit túlzás volt belátom... de evvel csak azt akartam mondani, hogy szeretnék melletted maradni még egy jó darabig... *játékosan magához vonja a fiú fejét, egészen közel az ő arcához* - Olyan aranyos vagy.... *búgja és megcsókolja ha a fiúnak nincs ellenvetése* - Minid is ki akartam ezt mondani... *zárja le* - Amúgy nem tudom furcsa lenne az a környezet szerintem, sohasem voltam boltban roszabb lenne mint kint várni... megszoktam, és nem hszem, hogy máris menne... ez az egész... érted? *kicsit lelapítja a füleit* - Igen az a dia, az egyetlen amit kaptam nagyapádtól, nem... mégsem hiszen nekem adta Konoe nyakláncát is a halála után... de azt most vissza szolgáltattam, szóval már csak ez maradt... *kicsit komorabb lesz de aztán átöleli Terut, és jó darabig így marad vele*- és persze te is itt vagy, szóval.... nem panaszkodhatom... te vagy a legfontosabb... *moslyog, aztán elengedi terut* - Nekem tetszik így is, szerintem egész jól is áll, bár ilyen vagy olyna hajjal, Teru már csak Teru... és ez a legfontosabb...
|
Felvonja a szemöldökét. - Egy szóval sem említettem a halált. A nagyapám szigorú ember volt, de engem még csak egy kokival sem bántott. - jelenti ki komolyan, kissé talán gyerekesen. - Jelen pillanatban... - ejti ki a szavakat emelkedő hangsúllyal. - Ne számíts rá, hogy korán meghalhatsz. Vén trottyossá szeretnék öregedni melletted és az nem most lesz, úgyhogy nagyon gondold meg, hogy vigyázol az életedre, vagy most felveszed a batyud és elrohatsz. - fenyegeti meg félig komolyan, félig játékosan Lamentot. - Ne is említsd többet a halált, mert megharagszom. - mondja ki sértetten, újra kicsit gyerekesen. - Biztos? - kérdezi kicsit előre dőlve, hogy láthassa a macskaférfi arcát. - Ha bejönnél, nézegethetnéd te is a filmek borítóját, meg olvashatnád a leírásukat. Szerintem tök izgalmas. - mondja kicsit lelkesebben. - Persze megértem, hogy nem szereted, de így törvényes filmet nézni. Megvehetném, de akkor tékát nyithatnék, letölthetném, de az meg a filmeseknek nem jó, mert abból nincs bevételük. Tudom, hogy naivság, én mégis ilyen rendes gyerek vagyok, na. - mosolyodik el egy pis pírral. Lenéz a kis diára. - Olyan egyszerű és szép, áll és fel kell olvasni, mégis elbűvöli az embert. - mondja ki, ami eszébe jut róla. - Megértem, hogy szereted. - teszi hozzá. - Oké. Asszem, hamarosan fodrászhoz is kell mennem. A hajam nem akar sehogy se normálisan állni a fejemen. Kezdek igénytelennek tűnni a rakoncátlan hajtincseim miatt. - mondja elégedetlenül és megigazgatja megint a frizuráját, persze nem ér el vele semmit, a tincs visszaáll oda, ahonnan elvette. - Kiakasztó. - motyogja az orra alatt.
|
- Helyes...jól is teszed, jelen pillanatban.... semmi kedvem a halálhoz... *mondja ki könnyedén a gondolatait* - Rendben, To város is jó lesz... amúgymeg csak azért nem szeretem mert sokan járnak oda és nem szeretem ha bámulnak na meg mindig annyit vacakolsz bent... mintha évekig lennél bent... *sóhajt* - de nem baj kibírom... főleg ha előre választottál, az úgy rendben van.. amúgy nekem meg teljesen mindegy ezt nem lehet felülmúlni... *előveszi a kis diát* - nem így gondolod? *nevet* - Akkor ha ettünk tőlem mehetünk is ha neked megfelel...
|
Vidáman eteti Lamentot, kedvére való ez a tevékenység. Nem egy irígy teremtés, úgyhogy megfelezi azt, amije van. - Eszemben sincs. - mondja azonnal. - Nyugi, nem adok indokot nagyapának, hogy visszajöjjön a túlvilágról szétrúgni a hátsónk, be fogom osztani a pénzt. - ígéri. Így is tervezte. Amúgy sem az a típus, aki azonnal mindenféle csúcs dolgot venne, luxusvillát, kocsit, márkás ruhákat, parfümöt, bulizni járna. Elneveti magát a kandúr morgolódásán. - Falusi? Azt hittem, To kedvedre való lenne. - mondja. - Egyébként mi bajod a tékával? - kérdezi. - Amúgy... vagy valami művészfilmet néznék meg, vagy azt a trükköset. Tudom, hogy már vagy hatszor láttam, de amikor lelövi a főhőst, még mindig eláll a lélegzetem. Zseniális az a film. Meg... van egy új... egy elég... beteg alkotás... alkotássor... - kezdi kicsit szégyenlősen. - Nem fog tetszeni, mert az kegyetlen, véres és durva, de hajdanán mondta Mizumi, hogy baromi jó, csak nekem nincs merszem megnézni. Márpedig van. Van merszem. Meg kíváncsi is vagyok.
|
*Lamento általában kihagyja a reggeit éppen ezért tányért sem hozott na meg azért is hogy most Terunak kelljen etetnie, jól esik neki minden egyes falat* - Rendben, de ne herdáljuk el a pénzt amit nagyapád adott, ha most élne kitekerné a nyakm, hogy előbb oda adtam neked.... *mondja s közben mosolyog* - Szerintem egy kis falusi ház is teljesen jó lenne, egy csendes kis helyen videótékák nélkül... *morog* - Milyen filmet akarsz megnézni?
|
Visszaül az ágyra, majd önt a tányérba pelyhet, beletunkolja a kanállal, majd magához veszi és eszik egy falatot. - Terv? - kérdezi elgondolkodva. - Hát... nem is tudom. El kéne menni lakást nézni, ügyeket intézni, meg ilyesmi. Minél előbb pipáljuk ki a közös életünket képező alapok megléte mellett a rublikát, annál előbb kezdhetjük meg azt. - magyarázza, s ha Lamento nem hozott magának tányért, akkor az övéből ad neki enni. - És néznék valami filmet. - teszi hozzá mosolyogva. Ami azt jelenti, hogy a videótékába is el akar menni.
|
*Lamento viszont élvezi a fiú zavarát, ezt az egész helyzetet, s bár arca nem, fülei és farkincája elárulják, hogy boldog ettől a helyzettől, tényleg megértette mit jelent az hogy egyenlő Teruval, már nem kételkedik benne, már nem fél semmitől úgy érzi legyőzhetetlen és megtörhetetlen, bólint Terunak* - Igen... eszek veled... *mosolyog és leteszi a tálcát* - Van valami terved mára?
|
Elvörösödik a kijelentéstől és annyira zavarba jön, hogy csak fogadja a csókot, még igazából viszonozni is elfelejti. Nem is tud hirtelen Lamento szemébe nézni, olyan kínosan érzi magát. Mindig csak utólag tudta meg, hogy sírt álmában, hogy beszélt, hogy a kandúr mindent tud, mert ő az éjjel kikotyogta leféltettebb titkait. MIre észbe kap, a szerelme már kacsintva inti sietségre. Ez még jobban zavarba hozza Terut. - J-jó... - mondja neki, azzal máris kimászik az ágyból, hogy felöltözhessen. Apja elcsípi Lamentot, amint az a reggelivel a szoba felé igyekszik, de nem szól semmit, csak hümmög magában. Teru már a fésűvel babrál, de a haja nem akar másképp állni, mint fésülés előtt, túl rakoncátlan. - Van. Te is velem eszel? - kérdezi mosolyogva.
|
- Ma nem sírtál álmodban... *lassan közelebb hajol hozzá és megcsókolja, bár nem húzódik hoszabbra, ha Teru nem változtat rajta... a macskaférfi lassan felkel, megkeresi a ruháit és felöltözik, haját hogyan átfésüli és hátra dobja, viszont mielőtt kimenne a szobából még rá mosolyog Terura* - Siess... mert ki fog hülni a tej... *mondja avval a konyhába igyekszik, de abban a pillanatban ahogy kiér, álarc alá rejt minden érzelmet az arcáról, nehogy valaki meglássa és tönkre akarja tenni ezt a boldogságot... előkészíti a reggelit Terunak, kiteszi az asztalra, aztán jobbat gondol ki inkább beviszi neki * - Úgy gondoltam inkább ágyhoz hozom a reggelit... van kedved hozzá?
|
Nem is számított arra, hogy alva találja a kandúrt. Nem lepi meg, hogy mire ránéz, már őt nézi. Csak mosolyog rajta és mozdulatlanul issza be a látványt. Mindet, a pillanatok törtrészét is. Ráfog az arcát simító kézre, s még egy pillanatra rálapítja a bőrére. Az alól válaszol Lamentonak. - Neked is jó reggelt. - mondja csendesen. Odabújik a macskaférfihez, majd elkuncogja magát. - Én is nagyon éhes vagyok. - ismeri be gyomorkorgás közepette. - De amíg nem kérdezted, nem tűnt fel. - teszi hozzá vidáman. - Gabonapelyhet, azt kérek! - találja ki lelkesen. - Meleg tejjel. - teszi hozzá, mert nem mindig meleg tejjel eszi.
|
*Lamento fülei ébredése előtt ide oda libbennek, mintha csak táncot járnának, avval lassan a szem is kinyílik, pillantása egyenesen Teruéba fúródik, kellemes meleg járja át a testét, elmosolyodik, elsimítja arcából a fehér tincseket, amik zavarják, majd kezével megsimogatja Teru arcát* - Jó reggelt... *suttogja halkan, és lágyan magához öleli Terut* - Mit szeretnél ma reggelizni hmm? *kérdi szinte dorombolva* - Én valahogy még csak most ébredtem, de farkaséhes vagyok... azt hiszem tegnap nem ettünk semmit... vagy csak alig... *kicsit elpirul hogy már így kezdi a reggelt*
|
Reggel Teru lassan a hátára fordul, hogy nézhesse a napfényben fürdőző Lamento arcát és haját. Szereti, ahogy csillog, ahogy játszanak rajtuk a fénynyalábok. Ilyenkor más megvilágításba kerül a bőre, más színűvé válik minden. Sárgásabbá, vakítóbbá. Az ilyen apró dolgokat meg a fiú nagyon szereti és igazán fontosnak érzi. A kis romantikus lelke ezeket vágyja.
|
*Persze Lamentonak is eszébe jut Konoe mielőtt pilláit lehunyja és elalszik, kicsit kesrű érzés járja át, de aztán nem gondol erre és mosolyogva öleli ezt aszámára oly különleges személyt... nem kell sok pillanat, és már az álmok ösvényét tapossa*
|
A homlokra adott csók hűséget jelent. Teru megmosolyogja ezt magában, de eszébe jut Konoe. Sajnálja a kandúrt. Aggódik is érte. Beszélni azonban nem akar róla. Átfogja Lamento kezét, amellyel átöleli, kicsit összegömbölyödik, majd egy nagyot ásít. Biztonságosnak érzi ezt a helyzetet. Persze izgalmas is egy kicsit, de már annyira fáradt, hogy csak álmában élvezne el, vagy még ott sem, ha próbálkoznának valamivel is. - Én is. - suttogja vissza, aztán elalszik.
|
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
