|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Megcsóválja a fejét és felsóhajt. Sajnos Lui túl aranyos és kedves ahhoz, hogy igazán hideg és mogorva legyen vele, holott arra lenne szükség, hogy ne kerüljenek közel egymáshoz. Minél több kapcsolatot épít ki a Misushiko villában élő macskákkal és ezek minél szorosabbak lesznek, annál nagyobb veszélyt jelentenek majd. Vagy a macskákat használják majd fel, hogy belőle kicsikarjanak valamit, vagy őt a macskák ellen. Ezt nem akarja, mégis, mintha az Élet pont csapdába akarná csalni, egyre elmélyül Luival is, Nemuyéval is a barátsága. Barátság... mintha beszélhetne barátságról bármikor is. - Miért fontos ez neked ennyire? Nem vagy senkim, hogy harcolj a szabadságomért. - veti oda a kölyöknek. - Aranyos kölyöknek látszol, nem butának vagy esetlennek. - javítja ki fagyosan a fiúcskát. - Az ártatlanságod miatt úgy tűnik, Marsha nem feltételezi, hogy számító kis dög leszel. - hátrapillant a válla felett és megcsillan a szeme, ezzel egyértelművé téve, hogy büszke egy kicsit a szőkeségre.
|
- É nem akarok hős lenni, sem magányos... csupán érteni akarom.. érteni azt amire sohasem tanítottak... *mélyet sóhajt* - Rendben... rád hagyom a dolgot, de nekem is van feladatom... el fogom érni hogy szabad légy, ebben biztos lehetsz... és közben azt is elintézem hogy ez miatt... ne kelljen mindkettőtökért aggódnom... *célotz arra hogy ismételten verekedésbe mehet át a vita* - Takahe nem engedné hogy csak úgy eltűnjek... amúgy... mit kellett volna mondanom? Elmondani az igazat? Akkor ki tudja hányan haltak volna meg abban a pillanatban... azért nem vagyok annyira buta és esetlen mint amilyennek látszom! *megy tovább*
|
Felvonja a szemöldökét. - Álnevet? Nem. Annak a nevét kapod meg, aki felszabadít. Ha Takahe eladna, megkaphatnám azét, akinek eladott, de több lehetőségem tudtommal nincsen. Takahe viszont nem fog eladni, ha jól sejtem. - teszi hozzá a gondolatát. Sóhajt, majd megállítja Luit és a vállainál fogva maga felé fordítja. - Ne dobd el az eszed, kölyök. - figyelmezteti higgadtan. - Neked csak Takahéval és magaddal kell törődnöd, a többi macskát bízd rám. Te csak egy macskalény vagy Marsha szemében, s meg tudná oldani, hogy eltűnj. Nem bízom Takahéban, úgyhogy nem tudom, mekkora problémázás lenne belőle, de egyelőre nem vagy olyan helyzetben, hogy hazudj, s másokat megvédj. Bízd rám a család macskáit, én pontosan tudom, mit gondolnak, hogyan éreznek, miként élnek, hiszen hosszú évek óta szolgálok a Misushikoknál. Azonkívül már meg tudom magam védeni, a gyorsaságommal pedig semmi nem veheti fel a versenyt. Ne hősködj, mert a hősök magányosak és minden pillanatban ott kísérti őket a halál. - azzal tovább lép, mintha csak egy színdarab részletét játszotta volna el. Érzelemmentesnek akar tűnni, de kezdi belátni, hogy hiba volt Luit tanítani és beavatni, hogy tényleg bajt hozhat ez a szőke fiúcska, s nem rá, Zukira, hanem elsősorban magára. Azt pedig nem venné be a gyomra, ha miatta meghalna a kölyök.
|
- Köszi! *mosolyog rá amikor Zuki megindul a Blake család házának irányába*- És nem kaphatsz álnevet? *kérdi de aztán elgondolkodik* - Nem mi? Meg fogom győzni Takahet... tudom hogy sikerülni fog... Takahe nem gonosz... de mégis hogyan is gondolhattam komolyan, hogy.... *ökölbe szorulnak kezei* - ez a nő... olyan sötétséggel beszélt... rólad... megrémített igazából... megijedtem... Zuki.... de arra gondoltam amit te mondtál nekem.... meg kell védelmeznem azt ami fontos nekem... fontos nekem Takahe... de... te és még sok ott dolgozó macska is fontos a számomra... *mosolyog őszintén* - Szerintem elhitték nekem hogy igazat mondtam... de szeretném ha többé nem tudnék meg ilyesmiket... nem akarlak veszélybe sodorni... bármilyen titkaid is vannak... ne közöld velem de még véletlenül sem... nem leszek én az... aki végül majd elárul téged... jobb ha tudatlan maradok.... *közli komolyan*
|
Nem lepi meg a dolog. Számított rá, hogy előbb vagy utóbb eszközzé válik Lui. Az viszont meglepi, hogy a kandúr ilyen gyorsan átlátott Marsha cselszövésén. Szó nélkül irányba fordul, hogy mutassa az utat a Blake-ekhez. Nem megy túl gyorsan, hagy időt magának egy kis csevelyre a kölyökkel. Nem bízik benne sem, de ez nem jelenti azt, hogy nem hiszi el neki, hogy nem dobta fel és nem is fogja. - Sosem fogod megérteni az embereket, ahogy ők sem téged. - közli egyszerűen. - Ha gazdag vagy, a neved határozza meg a rangod a többi gazdag között. - kezdi el megmagyarázni. - Az mutatja meg, honnan indultál és hogyan jutottál el oda, ahol most tartasz. A gazdagok nem túl barátságosak azokkal, akik csak úgy megszedték magukat, csak az ősi nemesek leszármazottait ismerik el, amilyen a Misushiko család is. A neved egy védjegy, ez juttat könnyedén el bárhova, ha jó. Ha tiszta. Ha viszont besározzák, olyan, mintha nem csak önmagadra hoznál szégyent, de az összes rokonodra és reménybeli kölyködre. Érted már, miért olyan veszélyes Marsha számára, hogy én még élek? - kérdezi meg nyíltan, s megáll, majd szembe fordul Luival. - Marsháé eredetileg a Misushiko név, s hiába takargatták, mindenki tudja, hogy valójában Takage, az apám házasodott be, nem pedig fordíta. Misushiko Tsuzuki meghalt abban a pillanatban, hogy megszületett, hogy átadja helyzét Zukinak, egy cseléd törvénytelen kölykének. Egy ártatlan kandúr halt meg azért, mert ráfogták, hogy erőszakot vett az anyámon, aminek én lettem az eredménye. Ha kiderülne, hogy ki vagyok valójában, Marshát hoznák hírbe, hiszen a Misushiko nevet még mindig vele azonosítják. S persze Takahéval, hiszen ő a nagy reménység, a trón várományosan, ha mondhatom így. - kissé színpadiasan beszél most, hogy kiemelje a név fontosságát. - Ezért nem fogom soha megkapni az emberi jogaimat. Akkor kellene nekem egy név, s ez csak a Misushiko lehetne, márpedig akkor a család szégyenfoltja lennék. Nem szerepel a tervükben, hogy egy félvért emeljenek maguk közé, elvette az eszüket a pénz, a rang, a hírnév, a sok hülyeség. Takahe menthető lenne, de ezt sosem fogom elismerni, ha nem adja meg a szabadságom. Neki van csak joga hozzá és ha tudni akarod, szerencse, hogy őrá szállt a tulajdonjogom. Marsha inkább sajátkezűleg megölne és elásna a kertben, nehogy kiderüljön, hogy félvér vagyok. Márpedig ez a macskafarok hiányában elég nyilvánvaló. - világít rá a tényekre. - Úgyhogy... a harcom, amit önmagamért vívok, mondhatni, teljesen felesleges... - ezzel elindul -, sőt... öngyilkos akció.
|
- Rólad kérdezgettek... *vág bele a dolgok közepébe Lui* - Azt akarta tudni Misushiko asszony, hogy vannak e számodra fontos macskák.... vagy elmondtál e nekem valamit... de ne aggódj.... rögtön rájöttem hogy ez az egész ellened irányul, azt mondtam nem tudok semmit... *néz egyenesen Zuki szemeibe* - és... nem is fogok elmondani semmit, ez miatt nem kell aggódnod... most elengedtek Takahe után... te tudod hogy melyik házban van igaz? Megmutatod nekem? *kérdezi hátha nem kell bejárnia a fél várost a Blake család háza után kutatva* - Ilyen butaságot... hogy lenne egy név... fontosabb az életnél? Miért fontos annyira? Az én nevemet elvették még aznap amikor a házba kerültem! Ők elvehetik tőlünk a fontos dolgokat igaz?
|
Zuki biccent a fiúcskának, majd megvárja, míg az eltűnik a kíváncsi szemek elől. Aztán a képességével láthatatlanságig gyorsulva eltűnik onnan, ahol állt. Most ott terem Lui mellett. Arcára visszasimítja azt a vékony bőrréteget, ami felfeslett, mintha nem is az övé lenne. Kis vér szivárog a sebből, de megnyalja a kezét és azzal fertőtleníti úgymond a sérülést. Nem is kell több neki, máris gyógyulásnak indul. Néma marad, de látszik rajta, hogy kíváncsi.
|
*Lui mosolyog a dolgon és persze bólint a nőnek, magában pedig esze ágában sincs feladni Zukit....* - Köszönöm szépen! *mondja és meghajol, majd távozik, odakint látja Zukit, de nem megy oda hozzá inkább int neki, hogy menjen utána ő, ha akar... túlságosan feltűnő lenne így a helyzet... ahogy kiért az ajtón még mindig nem érezte magát biztonságban, ezért távolabb ment, ahol már nem láthatják a kíváncsi szemek.. megállt hogy megnézze követi-e őt Zuki*
|
Hisz Lui ártatlanságában, s abban, hogy egyszerű észérvei, melyekkel a fiú szívére akart hatni, sikerrel jártak. Nem veszi észre, hogy megdöbbentette a kölyköt, azt gondolja, megértette őt. Elmosolyodik a kérdésén. - Azért, mert a név egy jelzés a világ számára, ki vagy, milyen a múltad, a családod, az életed. Nehéz elmagyarázni, de a név kötelez és felemel, vagy pedig beletipor a földbe. - magyarázza, azzal biccent a srácnak. - Járj sikerrel. - int neki, s megvárja, míg távozik.
Zuki ott áll az ajtótól nem messze, de takarja a fal. Tudni akarta, mit mond Luinak az asszony, de nem lopózhatott be még a képességével sem, mert tartott tőle, hogy lebukik. Amint meglátja a fiút, int neki.
|
- Azt hiszem még... nem igazán... *szontyolodik el Lui is a gondolattól... a következők viszont megdöbbentik.... nem mutatja de hírtelen harag lobban a szívében* - Értem asszonyom... persze én sem akarok Takahenak rosszat... megkérdezhetem... hogy az embereknek.... miért fontos a név? *ezt igazán nem érti, neki egészen mások fontosak... neki még a nevét is elvették és azt is elfogadta... nem érti hát mi a fontos a névben*- Tudom... nagyon örültem neki! *mosolyog angyalin* - Blake család... köszönöm szépen, akkor máris indulnék.. ha szabad... *mosolyog még mindig, de közben már azon gondolkodik, hogy az információkat valahogy el kéne mondania Zukinak....*
|
Megsimogatja a fiú szőke fejét is, hogy megdicsérje a büszke kijelentésért. Úgy bánik most vele, mint egy egyszerű házimacskával, kicsit kényezteti. Ezután azonban kihúzza magát. - Még nem bízik benned igazán a fiam, igaz? - kérdezi kicsit szomorkás hangon. Mikor Zukiról kérdez Lui, a nő felemelkedik és az ablakhoz megy. Kinéz a kertre, majd visszafordul felé. - Tudod, Lui... az a félvér egy szégyenfolt, melyet a sötét mélyben kell tartani, nehogy kiderüljön. A Misushiko név nagyon becses már évtizedek óta, ezért nem adható egy olyan lény számára, mint az a félvér. - beszél kissé színpadias szomorúsággal. - Sajnos csak akkor tudjuk kordába tartani őt, ha mindent megvonunk tőle, amit csak lehet. Hiszen a túlkapásaival szégyenbe hozná a családot. Ugye te sem akarod, hogy Takahét piszkálják vagy megvessék, mert van egy félvér testvére? - kérdezi nyíltan. - Ő viszi tovább a nevet, a címet és mindent, ami csak a családé, beleértve a szörnyű múltat, amit takargatnia kell. - folytatja. - Ám ha a neven csorba esik, akkor csorba esik rajta is. - érteti meg a fiúval, miért van Zuki ott és úgy, ahol és ahogy. Persze ez csak a fele az igazságnak, hiszen Marsha megveti a félvért, azonban a szolgálataira szüksége van. - Mesélt?! - kapja fel a fejét a nő. - Szokatlan ez a fiamtól, Lui! - mondja örömtelin. - Zuki tudja, hol van. - mondja csendesen. - A legutóbbi jelentés szerint a Blake család birtokán. Ha jól ismerem őt, nem szereti, ha zavarják, miközben a barátaival lóg, azonban... téged biztosan be fog fogadni, úgyhogy engedélyt kapsz elhagyni a házat, de csak Takahe megkeresésének céljából. - engedi meg Fülesnek a kimenőt. |
- Azt teszem asszonyom, ne aggódjon, számíthat rám! *búszkén mondja mintha csak tőle függne az egész*- Igyekszem megfelelni Takahe elvásárásainak... szeretném ha... nekem mindig mindent elmondhatna... *mondja őszintén* - Figyelni fogok... elhiszem hogy fontos, ő is... ide tartozik félig nem? Ebba a családba? *tesz úgy mintha semmiről sem tudna, mintha Zuki tényleg nem mesélt volna neki semmit sem* - Köszönöm szépen, már egész jól... Takahe minden nap mesélt nekem valami izgalmasat... azt hiszem... talán... nem bánja már annyira azt az autót... *mondja ezt már kissé halkabban* - Sajnos nem.... *ismét lelapítja füleit* - Asszonyom.. én... szeretném őt megkeresni... kaphatok rá engedélyt? *kérdezi nagy kutyaszemekkel*
|
A nő elmosolyodik. - Olyasmi. Igazából amit csak szeretne a fiam, azt tedd. - kéri nyugodtan a fiút. Lenyűgözi őt a gyermeki báj, kinyúl és megcirógatja a kis kandúr arcát, nem tud eltelni vele. - Annyira aranyos vagy, amikor elszántságtól csillognak a szemeid. Remélem, mindig ilyen lelkes maradsz és ugyanígy fogod szeretni Takahét. - mondja őszintén. Mivel eszébe sem jut, hogy a srác már kezd játszmázni, taktikázni, hisz az ártatlanságának és a játékának. - Jól van. Légy figyelemmel, arra kérlek. - kéri szépen, mint egy kisgyereket. - Nagyon fontos ő a családnak. - teszi hozzá, hogy nyomatékosítsa, erősítse Luiban ezt az alapvető hazugságot, hiszen csak nem derülhet ki, hogy kicsoda Zuki, s mindig védelmeznie kellene a fiát. Ennyi lenne a jövője, ugyanaz a bezártság, sötétség és magány, mint mindig. - És hogy érzed magad? Takahe neked adott valamilyen hírt magáról? |
*Lui nem gyanakszik a nőre hiszen mindig kedves volt vele, mégis a kérdések zápora... felnyitja a szemét és eszébe jut mit mondott neki Zuki, továbbra is ártatlanul mosolyog* - Szerintem mindentől... nem azért tetszettek engem ide hozni? Takahe a gazdám, én mindig megfogom őt védeni... bármitől... *mondja gyermeki bájjal* - Hát ahogy tudom nem... ő inkább amolyan magának való azt hiszem... *és eljátsza mintha nagyon törné valamin a fejét* - Nem semmi sem jut olyasmi eszembe... sajnálom... *lekonyítja füleit, teljesen a fejéhez simítja őket* - Még azt hiszem nem bízik bennem sem... ahogy senkiben... azt hiszem ő kicsit más... lehet hogy a félvérség miatt? *nagyon reméli hogy a nő elhiszi a szavait*
|
Figyelmesen hallgatja Luit, tekintete most erősen vallató, szúrós, kíváncsi. Igazi női mivoltában jelenik meg, enyhén kihívó, de megközelíthetetlen, komoly, mégis idővel megpuhítja őt a fiú, s apró mosolyt küld felé. Ez azonban nem a megszokott kedves mosolygás, ravaszság vegyül bele. - Ügyes kölyök vagy, Lui. - dicséri büszkén. - Nagyon ügyes. - erősíti meg az állítását. - Szerinted mitől kell megvédened a fiamat? És... lenne egy fontos dolog, amiről hírt kellene adnod nekem. - megcsillannak a szemeiben valami sötét fény. - Tudod, a félvér nagyon fontos a háznak, ám igen nehéz vele bánni, hiszen makacs és mogorva, érezhetően gyűlöli a Misushikokat. - magyarázza. - Mondd el nekem, kérlek, mivel lehet megfogni őt. Nem érdekli egy macskalány sem? Mire vágyik igazán? Mik a tervei? Beszél veled ilyesmiről? - kérdezgeti most már szelídebben Luit. |
*Lui kicsit félénken, de helyet foglal, furcsa itt neki... olyan hivatalosnak tűnik ez a hangszín is amivel a nő beszél neki* - Hát... én csak... megkértem Zukit... hogy tanítson engem... mert... tudja a testem nagyon legyengült a betegség miatt, de mostmár egyre jobban vagyok, szeretném megedzeni, hogy mindig meg tudjam védeni Takahet... amikor csak kell.... ezért tanuljuk a védekezést... leginkább.... én nem tettem semmi különöset...
|
A kopogásra a nő megigazítja a ruháját, azzal kiszól a fiúnak, hogy bejöhet. - Szervusz. Igen. - válaszol is a köszönés után, hellyel kínálja Luit, kecsesen egy székre mutat. - Aludtál? - kérdezi kedélyesen. - A minap láttam, hogy a félvérrel gyakorolsz. - kezdi teketóriázás nélkül, s ezzel a lényegre tér, amiért hivatta a szőkeséget. - Hogy sikerült kimozdítanod a pincéből? |
*Lui pedig úgy tesz ahogy a lány mondta neki, oda megy az ajtó elé, nem tudja miért hivatták, de elgondolkodik... úgy érzi nem tett semmi rosszat... bekopog és ha behívják akkor bemegy*- Hivatott asszonyom? *kérdi meg és meg is hajol a nő előtt*
|
Mosolyog Luin. Nagyon átható tekintettel nézi, ahogy felébred, nyújtózik, magához tér. Ráfirkantja a füzetre: "A szobájában. Kopogj be, aztán szólít majd téged.". Azzal magára marad, s rendbe teszi a fiú ágyát. |
*Lui felnyitja szemeit mert még jócskán aludt amikor a macska elébresztette... mindárt kiböki a füzetet és elolvassa, majd biccent a lánynak*- Máris megyek... *kel fel, s kicsit kinyűjtózik* - Hol találom? *érdeklődik majd ha választ kap a füzetben megindul és pár perc múlva már megjelenik a nő színe előtt*
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
