|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 21:11 - |
A magasles fukciúja igen egyszerű... a vadászok innen tudják kilöni a kiszemelt áldozatot.
|
[35-16] [15-1]
Woody szinte ügyet sem vetett Teisan hozzászólására, de Andy összerezzent tőle. Valóban nem volt illő ezen összekapniuk, a srác már nagyon meg is bánta, de akkor is aggódott.
Amikor kettesben maradtak csak bandukolt Teisan mellett, ő is keresgélt anyomok után, de érezte a köztük feszülő feszültséget, de eleinte mégse volt bátorsága megszólalni, mindaddig amíg meg nm látott vallmit csillámlani a hóban, oda szaaladt és felvette, egy nyílhegy volt. - Teisan.... - mondta ki alig hallhatóan a nevet, majd a amcska felé fordult és felé mutatta a nyíl darabkáját. - Úgy... olvastam még régen, hogy a rókáknak, szóval, hogy régi fajta fegyvereik voltak, amit vadászatra használtak. Szerinted... ez jelenthet valamit? Ümm... esetleg érzel rajta nem emberi szagot? - kérdezte s ha a macska kinyújtotta a kezét akkor átadta neki. Várta, hogy mit tesz vagy mond majd neki a macska, de közben érezte, hogy lábai remegni kezdtek, szinte alig tartotték meg a talajon.
Woody eközben kémlelte a tavat és a környékét, hátha kiszűr valamit, de egyenlőre semmi olyasmit nem látott, ami hasznukra lett volna. ~ Teisan... ne hidd azt, hogy hagylak elmenekülni...
  |
Kellemetlenül ráncolta a homlokát, hogy azok ketten rajta veszekedtek. Ez a gyerekkorára emlékeztette, mikor Andy mindenkire féltékeny volt, aki csak egy kicsi figyelmet is szentelt rá, és már nem is járhatott idővel senki a házhoz, ne találkozzanak Teisannal.
- Nem hagynátok már ezt abba? - kérdezte, háttal mindkettőjüknek. - Nem vagyok senkié.
Gyorsan visszazökkent Woody szavára a nyomkeresésbe.
Vörös foltokat keresett a földön, szőcsomókat, a fákon kaparászásnyomokat vagy bármit, egértetemet, csontokat... a ragadozók csak hagynak maguk után valamit. Bár azt is el tudta képzelni, a rókalény hamburgerekért jár be a városba, mikor senki sem látja. Ő legalábbis ezt tette volna.
- Legalább egy altatólövedékes puskát adhatott volna az az Agake - mormolta a macska, miközben Woody otthagyta őket.
Lehajtott fővel bóklászott, szimatolt, nézelődött.
 |
- Ez meg mi? - kérdezte Andy miközben Teisan teljesen átalault előtte.- Úgy nézel ki akár egy ember... Woody ez nagyon veszélyes... ha lebukik....
- Nem bukik le, oké...? Teisan nem kölyök már...
- Ez irtóra felelőtlen!
- Elég... ő most az én macskám... - jelentette ki hűvösen. - Nekem adtad őt nem emlékszel? Most itt vagyunk segíteni neked, szóval koncentráljunk a feladatokra.
- De... én... - az észérvek ellen nem tudott mit mondani lesütötte a szemét - Igaz... - bólintott Andy, s megpróbált ms témát találni. - Még én se láttam sohasem rókát közelről. - vallotta be. - Nem mintha az sokat segítee, mert a mi orrunk nem képes érzékelni a köülönféle szagokat... - mondta lemondóan.
- Nem adjuk fel. - mondta Woody, mintha mi sem történ volna az előbb, s úgy tett ahogy a macska mondta, nyomokat keresett. - Miért is érzem úgy, hogy neked vannak a leghasználhatóbb ötleteid Teisan... - mondta, s valóban, Andy túlságosan szorongott és megviselt volt, ő magának pedig teljesen máson járt az esze. - Van itt... pár cipőnyom... mancsok is.... de ki tudja kié lehetnek... - sóhajtott.
- Nem tudom hogy nézhetnek ki... gondolom hasonlóak a macskalényekhez.
- Vörös a bundájuk, az biztos... kivéve... ahh na hagyjuk... ez így szinte tényleg egy lehetetlen küldetés... vízért jönnie kell... s, valakinek emiatt őrködnie kell, majd elszek én az első... viszek egy pokrócot a magasleshez, két óránként váltjuk egymást a hideg miatt, ti addig nézzetek szét hátha találtok valamit. - hagyta ott őket, Andy torka szinte össze szorult, nem tudta it is kellene kezdenie a helyzettel.
|
Felvette a parókát, az övvel elbajlódott.
- Fogalmam sincs, milyen szaga lehet egy rókának - mondta, de azért beleszimatolt a levegőbe.
- Nehéz a víz szagát is kiszúrni így, hogy minden havas. Nyomokat nem láttok a hóban? - kérdezte, miközben nagyokat szívott a levegőből.
- Rothadó levelek szagát érzem, dögökét, sárét. Hogy lesz ez meg egy hét alatt? - sóhajtott fel a macska. - Amúgy is, hogy kell elképzelni ezt a rókát? Olyan okos, mint mi? És még otthonosan is mozog a vadonban? Kissé mintha előnyben lenne velünk szemben.
|
- Ez remek ötlet. - csapott is le rá Woody.
- Egy hetem van. - vágott közbe Andy. - Csak egy hetet kaptam rá...
- Ez nem túl sok idő... szóval akkor ne is vesztegessük. Később majd hozunk ki sátrakat, hogy ne kelljen haza mennünk. Teisan rád bízom a szaglászst mi addig Andyvel felállítunk néhány csapdát. - mondta komolyan, majd feé dobott egy hátizsákot amibena parókája és az öv volt. - Vedd fel, nem akarom, hogy kilőjjön egy vadász. így biztnságosabb. - szerett volna ő maga is megmagyarázni Teisannak azt amit mondott, de se idő, sem pedig helyzet nem adódott rá. Viszont később mindenképp tisztázni akarta vele a szándékait.
|
Még nem ért hozzá ilyen nyíltan, egyenesen Woody. Meglepte, ahogy a következő szavai is. Nagy szemeket meresztett rá. Bámult a férfira meredten, pislogni is elfelejtett.
- Nincs... szándékodban? - nyögte.
Szerette volna, ha Woody elmagyarázza ezt, de erre nem volt most lehetőség. Nyilván ő sem gondolta komolyan, hogy éppen ő, a komfortmániás Teisan beköltözik egy barlangocskába. De azt sem hitte volna, hogy Woody ilyen kijelentésekre ragadtatja magát.
~Vajon... komolyan gondolta?~ nézett utána.
Lemászott.
Körbe-körbe tekintgetett. A szeme sarkában érezte Andy pillantását, de nem törődött vele.
- Hát akkor kezdjünk neki - csapta össze tenyerét - biztos az ilyen rókák is isznak néha, keressünk egy forrást, vagy patakot. Azt néha meg kell látogatnia az életbenmaradása érdekében. Ha felállítunk valamit, ott tegyük, ott belesétálhat.
|
A férfi még mielőtt lement volna, megfogta Teisan vállát, volt ebben az érintésbe valami bizalmas, mégis erős és stabil. - Ugye tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű? Megígértél valamit a gyerekeknek ma, és nekem is.... én nem fogom hagyni, hogy megszegd a szavad. Ha nem akarsz Andyvel maradni... akkor... kérlek maradj velem... úgy értem velünk... velem meg a gyerekekkel... - Woodynak nem ment túl ól az ézelgősség, nem tudta úgy kifejezni amgát ahogy akarta. - Habár ez valószínűleg fájni fog neki, de.. nincs szándékomban vissza adni téged. - mászott le végül.
Andy odalent várta őket. - Hatalmas ez a hely... mégis hol kellene kezdenünk?
- Természetesen mindenhol... nem vesztegethetjük el az időnket. Együtt keressük, nem válunk szét... ennyi a terv... gyorsabba fogunk haladni együtt, mint külön és agyobb az esélyünk elkapni. - látta, hogy Andy hozottt hátizsákot. - Mi van benne?
- Csak pár apróság... háló meg csapdák... meg iylesmi... nem tudtam mi kell a rókavadászathoz.
- Jól van... kezdjünk neki. - végtelennek tűnő csend állt be a három iatal közt, Andy néha lopva Teisanra pillantott, nem tudták rendesen megbeszélni a dolgkat ez pedig aggasztotta és fájdalomal töltötte el.
|
Megtorpant, ahogy Woody megállt előtte. Hagyta, hogy a férfi hátranyomja, de most nem az a bizonytalankodó Teisan volt, aki mindig. Keményen állta a tekintetét.
- Ugyan - mondta halkan de szilárdan - számomra egyértelmű, hogy a róka most azért kell, hogy Andy visszakapja a házát. Attól még engem már rég elvesztett.
Hallotta ahogy Andy kiabál lentről. Ő ugyanolyan halkan folytatta.
- Segítek elkapni. Kiegyenlítem a számlát. És vége.
Aztán játszi jókedvvel hozzátette:
- Majd most kinézek magamnak egy csinos kis rókalyukat, aztán ki tudja? Talán holnap beköltözöm.
Ahogy Woody elindult, ballagott utána, mintha el se hangzott volna ez a beszélgetés.
|
Woody bólintott Teisannak. - Valami hasonlót... tudom, hogy ez olyan, mintha tűt keresnén a szénakazalban, de meg kell próbálnunk különben mindent buktok... mindketten. - And bólintott. - Menjünk le... - küldte előre Andyt, de még mielőtt még ő maga lement volna, útját állta TEisannak. - Ha csodával határos módon... találnánk egy rókát és még el is kapnánk... ha vissza mehetnél Andyvel abba a házba... - hátrálásra késztette a macskát, s kicsit neki nyomta a magasles falának. - Vissza mennél? - nagyon közel volt amacskához és csak nézett a szemébe, szerette volna tudni, hogy ha eljön az idő, küzdjön e Teisanért, vagy hagyja örlődni őket továbbra is.
- Nem jöttök? - hallatszott Andy hangja lentről, mire Woody meg sem rezzent, akarta hallani a választ.
- Mindjárt megyünk, csak észre vettem valamit a távolban, már azt hittem, hogy az a róka, de sajnos csak egy vaddisznó... - hazudta, s ha kapott választ, ha nem elindult lefelé, hogy ne legye túl feltűnő,
|
Ahogy Andy beszélt, Teisan számára is nyilvánvalóvá vált, hogy megviselte őt ez az időszak. Megrettent. Ha Andy, aki olyan erős, így szétesett, vele mi történt volna? Rossz volt ebbe belegondolnia. Ekkora áldozatot vállalt érte Andy..
- Jó - felelte Woody szavaira. Úgy csinált, mintha még duzzogna. Keresztbe fonta karjait, s a párosra nézett.
- Mi a terv? nézzek be minden lyukba, ott van-e? - kérdezte.
Próbálta leplezni, mennyire imponál neki Woody erélyes fellépése.
- Nem lehet olyan ostoba, hogy kijöjjön a fák rejtekéből, úgyhogy itt hiába is várjuk.
|
- Nem lehet! Nincs más lehetőség... ez volt... sarokba szorított... képtelen voltam gondolkodni, vagyis gondolodtam rajta, de nagy volt rajtam a nyomás és.. és én... - még ha külsőleg Andy nem is változott sokat, látszott rajta, hoyg az elméje már nem ugyanaz, akármennyire is próbálta erősnek mutatni magát, az ottani dolgok megrémísztették és midnen csak akor csapódott, mikor haza ért a saját lakására. - Én... csak magamra gondoltam... tényleg szörnyű vagyok.
- Elég... mindannyian tudtjuk, hogy más is kötött már avval a férfvel rossz egyezséget. - nézte Teisant, hangjában mégse volt semmi vádló. - Mindketten nyugodjatok meg... és próbáljuk átgondolnia dolgokat. - agyalt. - Nézzük a sima rókákat... odúban élnek, szóval ha létezik ez a róka, akkor egy elég nagy odút kell keresnünk vagy valami hasonlót amiben elférhet. - Woody msot Teisanra tekintett. - Neked van a legélesebb szemed... Teisan szükségünk van a te képességeidre is, most megmutathatod őket... szóval... segítesz nekünk elkapni? Ha győzni akartok tegyétek félre a morális eszméiteket... most már úgyis mindegy, ha már a gödör alján ülünk, hát másszunk fel együtt, ne pedig még jobban ássuk alá egymást.
|
A macska verdeső szívvel követte Woodyt. Ahogy felért, megpillantotta Andyt, teljes valójában. Rögtön felmérte. Épségben volt, sértetlenül, épp csak egy kicsit nyúzottan.
Amikor Andy a bocsánatát kérte, fülei megbiccentek, farka feszülten csapott a levegőbe. Mielőtt válaszolhatott volna, Woody megelőzte. Hálás volt ezért most.
Andy következő kijelentésein elképedt.
- Rémes vagy - morrant fel - hogy voltál képes ebbe beleegyezni?! Annak a szerencsétlennek semmi köze az egészhez. Én voltam az, aki elment a kaszinóba, és nem ő. Én játszottam, én tettem fel mindent. Miért más bűnhődne ezért? Köss egy új alkut - fogta könyörgőre - amiben téged és a házat elengedi. A többi lényegtelen, de ez így fair.
Ahogy elmondta azt, ami egyszuszra kikívánkozott belőle, Woodyra nézett.
- Nem léteznek? Feladott egy lehetetlen feladatot, hogy mindenképp elbukj, és utána majd azzal takarózhasson, hogy ő adott esélyt. Nem fog menni. Ez egy rossz megállapodás volt.
A magasles széléhez lépett, lepillantott. Esélytelennek tűnt, hogy egyszer csak elsétál alattuk egy rókalény akit még el is kaphatnak.
|
Andy futva érkezett, szerencsére senki sem volt a magaslesen. Körbe nézett és felment, bekuporodott az egyik sarkába, hogy kicist emgpihenjen, lihegett és szinte alig kapott levegőt, elég nagy távot tett meg. Nem telt bele negyed órába és Woody is megérkezett Teisan kíséretében. A főúttól már ők is gyalog voltak kénytelenek jönni. - Woody nyelt egyet, már lentről hallotta Andy lélegzetvételét, majd az astma spray hangját. Már nem az első volt, hogy befújt, de lassan kezdett csillapodni.
- Andy... - kiálltott fel Woody, majd Teisanra nézett. - Előre emgyek. - mondta és fel is mászott, a fiú pedig gyorsan próbálta redbe szedni magát. Látszott rajta, hogy lélegzet visszafojtva figyeli, jön e valaki Woody mögött. Pedig még a sárccal is volt pár szavuk egymáshoz. Ha Teisan végre felbukkant, a srác felállt.
- Teisan... én... nagyon sajnálom... amiket mondtam... tényleg... nagyon nagyon bánom... meg tudsz bocsájtani nekem? - nézett a kandúr szemébe.
- Nem iagzán érünk rá érzelgősködni... mondd el mi történt. - vágott közbe kissé türelmetlenül a szemüveges.
- Sajnálom... szóval az van, hogy mindent feltettem egy lapra... az a férfi... azt mondta... kiválthatom magamat, Teisant és a házat is... ha viszek neki egy rókalényt.
- Egy rókalényt? - a fiú bólintott. - Mi történik ha nem viszed el neki?
- Minden... minden az övé lesz... de... de meg tudjuk csinálni együtt biztosan sikerül. Tudom... tudom hogy képtelenségnek tűnik de itt becserkészhetjük. Ha segítetek...
- Chhh.... a rókalények csak dajkamesék... nem léteznek.
- Hát pedig nekem akkor is kell egy... nem adom meg annak a férfinek azt az örömet... soha de soha... és tisztában agyok vele, hogy mást áldoznék fel magam helyett... de nincs más választásunk, ez az egész... megtanított arra, mennyire is sötét ez a világ. Ti nem látáttok... de... én láttam az egészet. Az a férfi elmebeteg... és roszul bánik amacskáival. - nézet Teisanra. - Nem mintha én képes lettem volna jobban bánni az enyémmel. Tényleg... annyira sajnálom.
|
A macska bólintott. Készítette magát lélekben mindenre. Félt, milyen állapotban látja újra Andyt és hogy mi minden fog elhangozni ott. Görcsölt a gyomra. Nagy leszámolás lesz ez most, úgy érezte, itt dől el minden. És azt sem tudta, ha Andy és Woody között neki kéne választani, hogyan döntene. De nem hitte, hogy erről kikérik a véleményét. Az emberek lemeccselik ezt egymás között, ahogy szokták. Ő meg kulloghat az után, aki nyert.
Kavargó érzésekkel követte Woodyt. Egy szót se szólt, míg a helyszínre nem értek. Nem akarta elárulni, mennyire izgul és fél.
|
A magasles fukciúja igen egyszerű... a vadászok innen tudják kilöni a kiszemelt áldozatot.
|
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
