Témaindító hozzászólás
|
2010.01.12. 22:52 - |
Az erdő egy olyan része amit nem lepnek be a fák, igazán nyugodt hely, egy kis kiránduláshoz éppen megfelelő.
|
[31-12] [11-1]
* A kérdés hallatán sikeresen félre nyelte az utolsó falatot, ami hosszabb fuldoklást váltott ki belőle, de sikeresen lenyelte végül, majd az erőlködétől kicsorduló könnyeit lesimította arcáról, majd mivel a fiú visszafordult a fuldoklást hallva, mélyen a szemébe nézett. * - De... sze... szeretném. - válaszolta félénken, és az arca még vörösebb lett, ha egyáltalán még lehetett. *

|
*Rapunze kicsit megkönnyebbült attól hogy a macska azt mondta, nem rémálom volt, visszafordult a kandúrhoz de arcán még így is nagyon látszott a pír... zavart volt, de gyorsan nekiesett a szendvicsének hogy ezt leplezze*- Ümmm Maho.... *arca most mégvörösebb lett és a szendvicset is sikeresen begyűrte* - Nem.... nem szeretnéd kipróbálni? *hadarta gyorsan, de amint kimondta ismét muszáj volt elfordulnia*

|
- Rémálom? Dehogy... * bukott ki belőle, aztán szégyenlősen megrázta a fejét és folytatta * - Vagy is.. nem... szerintem nem volt rossz... csak... különös... de azért jó.. úgy értem... *már nem tudta hogy javítsa ki magát, így csak égő arcát a tenyere menedékébe rejtette. Nem akarta elmondani, mennyire is élvezte az álmot, a csókokat, az érintéseket és szerelmük beteljesülését is. Pedig az ébredéskor igen feltűnő volt, mivel enyhén csúcsosodott a takarója alatt valami, azon a reggelen. *

|
*Amikor Maho a meséje végére ér, Rapunze fehér bőre lassan vörössé válik, a szendvicsébe akart harapni de a keze sőt még a szája sem mozdult tovább* - N...nahát milyen furcsa álom... *fordult el mintha nagyon érdekes dolgot látott volna a távolban* - És.... jó volt ezt álmodni? *tette fel a nagy kérdést* - Vagy inkább rémálomnak tudtad be? *kérdi kissé hebegve habogva*

|
* Maho arca a réten virító pipacsoktól is vörösebb volt már, majd nagy levegőt vett és folytatta. * - Nem, nem vittél el... és te sem mentél, ugyan is ahogy sorolni kezdted a dolgokat... történt valami, ami miatt... már nem volt kedved menni. *mosolygott vöröslő fejjel még mindig, de mivel látta, hogy gazdája csak néz rá és várja a folytatást, erőt vett magán, majd gyorsan kibökte. * - Megcsókoltál... és annyira jó volt... hogy nagyon... és aztán... mást is csináltunk még... AZT! * emelte ki a célzást arra a bizonyos dologra. *

|
- Nem nézlek annak ne aggódj... *nyugtatta meg a kandúrt, majd figyelmesen hallgatta, szinte itta a macska szavait bár elég különös álomnak találta* - És végül elvittelek? Miket mondtam, miket tennék meg? *kezdte érdekelni a dolog, a befont haja előre lógott, azt hátra igzgatta és figyelt türelmesen hogy mit fog válaszolni a kandúrka*

|
* Felkacagott a szendvicsek formájára térve, hiszen tényleg nem voltak még csak hasonlók sem. De nem ez volt a lényeg. * - De ne nézz bolondnak, kérlek. * nézett rá hatalmas szemekkel * - Szóval.. hát, álmodtam. Az elejére nem igazán emlékszem, mert valami hatalmas baromság volt... de aztán megjelentél te is az álomban... * kezdett bele s már érezte a heves szívverését. Remélte, hogy Rapunze nem hallja az ide -oda dübörgő "szerkezetet". * - Beszéltél valami iskolai dologról, vagyvalami alkalomról, aztán mondtad, hogy minden féle képpen el szeretnél vinni engem is. Én nem akartam, meg ilyesmi, aztán... viccelődni kezdtél, hogy mi mindent tennél meg azért, hogy veled mennyek. * mondta s azon nyomban belepirult, amikor tovább gondolta, de nem igazán merte folytatni.*

|
- Hmm álom? Érdekesen hangzik.... meséld csak el! *mondja miközben lassab kibontogatja ő is a saját szendvicsét... * - Amúgy pedig mindenféle érdekel.... egy házban élünk de úgy érzem mégsem tudunk eleget egymásról... *mondja és beleharap a szendvicsébe* - Nagyon fincsi lett, bár az én pakolászásomtól egy kicsit más lett a formája de az íze nagyon jó!

|
*Maho elveszi barátjától az ételt, majd letelepszik mellé. Neki esik a csomagolásnak, de közben figyel Rapunze kérdésére is. * - Régen, bizony. * értett egyet egy kis szomorkás mosollyal vegyítve * - Mit meséljek még? Mire vagy kíváncsi? * érdeklődött, miközben bele harapott az immáron kiszabadított kenyérből. * - Most nem jut semmi értelmes az eszembe... vagy mégis?! Mondjuk, nem nevezném éppen értelmesnek, sőt, talán elég nagy butaság is... nem is tudom, hogy elmondjam -e. A tegnap esti álmomról van szó... * mondta félénken, majd zavartan mosolygott fel szendvicse mögül Rapunze- ra.

|
*Ahogy kiérnek a mezőre Rapunze gyorsan mindent kiszed a táska tetejéről és kiveszi a pokrócot is majd szépen leteríti... örül hogy egy kicsit eljöttek kirándulni... visszapakol mindent, de két szendvicet és egy ásványvizet kint hagy* - Nem vagy éhes? *kérdei és a fiú felé nyújt egy szenndvicset..., majd rámosolyog* - Mesélj még valamit... olyan rég beszélgettünk már így igazán..... *kéri*

|
Az erdő egy olyan része amit nem lepnek be a fák, igazán nyugodt hely, egy kis kiránduláshoz éppen megfelelő.
|
[31-12] [11-1]
|